Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-20 / 91. szám

Beszélgetés a költészetről A fagyos hajnalok után Nem szenvedett nagy kárt a szőlő A költészet napjának idei rendezvényei között emlékeze­tes író—olvasó találkozót ren­deztek a városi könyvtárban: Fodor András költő beszélt életéről, munkásságáról. Mint mondta, Somogy megyéből indult el, és a neves pesti Eötvös kollégiumból ta­náremberként kikerülve kap­csolódott be az irodalmi élet­be. Ezután az Arany János Gimnázium irodalmi színpada Fodor András legszebb ver­seiből szólaltatott meg néhá­nyat. A napokban dr. Szegedi Sándor, a Kertészeti Kutató- intézet katonatelepi Mathiász Jánosról elnevezett kísérleti te­lepének igazgatója egy szak­mai beszélgetés során elmon­dotta, hogy az áprilisi fagyos éjszakák a szőlőtermésben vi­dékünkön nem okoztak komo­lyabb károkat. Ezt állapította meg Csikai Pál elnök, a kert­barátok klubja hétfő esti ösz- szejövetelén is. Húsvét más­napján hajnalban, amikor fagypont alá süllyedt a hő­mérséklet, kiment temetőhegyi zártkertjébe, meggyújtotta és tüzelőolajjal meglocsolta a kü­lönböző helyekre kikészített venyigekötegeket, melyek zöld gazzal lehányva, hatalmas füstöt árasztottak. Reggel örömmel látta, hogy a szőlő­rügyekben nincs baj. Az ország más helyeiről azonban komoly fagykárokról érkeztek jelentések. A korai gyümölcsfákon vidékünkön is jelentős fagykárokat észleltek, nagyságukat csak az elvirág­zás után lehet megállapítani. Ifjúsági nap a Toldi-iskólában Körösiek tarinak, dolgainak az NDK-ban Az utóbbi esztendőkben mind több nagykőrösi fiatal vállal munkát a Német De­mokratikus Köztársaságban. A szerződés szerint 3 évig dolgoznak különféle Városok­ban, s akiknek nincs szakmá­juk, mesterséget tanulnak, mások pedig tökéletesítik szakismereteiket. A három év letelte után néhányan az NDK-ban maradtak: a lá­nyok férjhez mentek, a fiúk megnősültek, ott alapítottak családot. Az egyik nagykőrösi fiatal, Marton György 1975-ben uta­zott a Német Demokratikus Köztársaságba, s most itthon volt szabadságon. — A műszerész szakmát ta­nultam ki, s egy helyi válla­latnál dolgoztam. Amikor 1975-ben megjelent a felhívás, elhatároztam, hogy elmegyek országot-világot látni, nyelvet tanulni, és szakmai tudáso­mat tökéletesíteni. — Nyolcán indultunk Nagy­kőrösről. Előzőleg Cegléden nyelvtanfolyamon vettünk részt, ahol megtanultuk a legszükségesebb német szava­kat. Én Karl-Marx-Stadtba a szövőgépgyárba kerültem, ahol kétezer munkás dolgozik, köztük 41 magyar. Néhányan már családos emberek, s hosz- szú évek óta ott dolgoznak. — A napi feladatokon kívül részt vettem a társadalmi, szakszervezeti és politikai munkában is, és egy évvel ké­sőbb megválasztottak a ma­gyar szakszervezet elnökének. A gyárvezetők méltányolják a magyar munkások jó munká­ját: már én is kétszer kap­tam kiváló dolgozó kitünte­tést és jutalmat. — Megszerveztük a ma­gyar fiatalok KISZ-szervezetét is, megemlékeztünk a tavaszi nemzeti ünnepekről. Tavaly egy 14 emeletes házban szép kis garzonlakást kaptam. Ke­resetünk elég jó, magyar pénzre átszámítva 3—4500 fo­rint. Nagykőrösre mindig sze­retettel gondolok. Hogy körösi szót halljak, vasárnaponként többször meglátogatok egy velünk együtt kijött körösi kislányt, aki egy freibergi gyárban dolgozik ... Azért, ha itthon megfelelő lakást tudok szerezni, hazajövök. A Toldi Miklós Élelmiszer- ipari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézetben a hét elején ifjúsági napot tartottak. Ebből az alkalomból a kötele­ző foglalkozásokon is a diákok látták el a felügyeletet. A dél­utáni szabadidőben játékos vetélkedőket, sportversenye­ket rendeztek, s bemutatko­zott a KISZ-szervezet klubjá­nak beatzenekara is, színvo­nalas műsorral. Az ifjúsági nap rendezvé­nyeivel egy időben az iskola oktatói nevelési értekezletet tartottak, melyen dr. Szépe György, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főosztályve­zetője, az UNESCO Pedagó­giai Továbbképzési Csoportjá­nak elnöke beszélt a jövő is­kolatípusairól, az oktatási rendszer várható fejlődésé­ről. Dúvadirtás A Nagyerdei Vadásztársa­ság a Száraz-dűlő egész terü­letén 1977. április 20-tói jú­nius 20-ig az elszaporodott kár­tevők és dúvadaik irtására foszdrin nevű méreggel töl­tött tojással dúvadirtást végez. A tojásokat érinteni, elvin­ni nem szabad! Ma: szabadtéri múzeum Méntelep és garnizon NAGY MOZGOLÓDÁSRA figyelhettek fel az emberek a Bokros szélén 1836-ban. Már júniusban árkot ástak a nap­számosok, a kőművesek jól égetett sárgabelű téglából pe­dig alapot raktak. Téglás Ko­vács György városi téglaégető­mester embereivel nagy szorga­lommal bányászta az agyagot, gyúrta a sarat. Mindegyikre rá­került a kezdőbetűje és a ve- rési évszám: NKV 1836, 1837 és 1838. Kézzel kiverni, megszá­rítani és szalmával kiégetni 527 ezer 600 téglát óriási mun­ka. Ügy mondták, épül a bokrosi kaszárnya. Nagy do­lognak számított ez, mert ad­dig a városok közül csak Szé­kesfehérvár merészelt huszár­laktanyát építtetni. Eleinket er­re az elhatározásra az kénysze­rítette, hogy a nyomorúságos lakásokba, viskókba még egy lovaskatonát is be kellett min­denkinek fogadnia. Gyakran az egyetlen ágyra is őt kellett fektetni. A császár egy lovasszázadot teleltetett 1715-től a városban, októbertől a következő év ápri­lisáig. Megépült a mai tanács­ház előtti térségben 1723-ban a tisztiszállás is, így ettől az időtől fogva nemcsak a lovas­század parancsnoka, hanem az ezredtörzs is itt szállásolt. Ez a katonaság fegyelme szempont­jából haszonnal járt: ha va­lami baj történt a város lakói és a katonaság között, a tanács a parancsnokkal elintézhette. A Caramelli ezred katonái fe­gyelmezettek lehettek, mert a parancsnokaival jó viszonyban volt a város. Csak a kópéknak napi 40 font húst kellett adni, ugyanis 100 kópéval és 20 sa­ját lóval szállásoltak be. Ellá­tásukról kényszerűségből a vá­ros gondoskodott, és még szol­gaszemélyzetet is kellett mel­lettük tartani. A város már a XVIII. század végén előbb a fő téren épített kaszárnyát, majd a lovaknak nádfödeles szállást a Gyopár és Batthyá­nyi utcák találkozásánál. Itt állt a megyei szénaraktár, a „magazin” is. A város a me­gyétől időnként a katonai szál­láshelyek karbantartására tá­mogatást is kapott, 1799-ben például ezer forintot. Ez per­sze még a kőművesmunkákat sem fedezte. A BOKROSI KASZÁRNYA 100 ezer forintba került. Hatal­mas pénz volt ez, de mégis jobbnak látta a város tanácsa, hogy a katonaságnak az akkori viszonyok között a legkorsze­rűbb laktanyát építtesse meg. Igaz, három évig készült, s így az építési költség is könnyeb­ben összejött három esztendő alatt. Az építésben sokan részt vettek. Nemcsak a téglaégetők, vályogvetők, de Beretvás cse­répkészítői, kőművesek, ácsok, asztalosok, lakatosok, fuvaro­sok, napszámosok, munkafel­ügyelők is végezték a maguk munkáját. A kőművesmunkát Kovács János helybeli mester vállalta el 25 ezer forintért. Az erről szóló szerződést 1836. április 30-án kötötték meg. Először az istállót és a legénységi szál­lást kellett már az év szeptem­berére elkészíteni. A hat-hat öl széles és 150 öl hosszú ház meg­építésére csak négy hónap ál­lott rendelkezésre. A tetőszer- kezet gerendáit ki kellett fűré­szelni, a Szolnokról ideszállí­tott fenyőszálakból. A léceket már készen kapták. A város K. Faragó István alkolkertjét vette meg, melyen az építke­zést 1838 nyarán már be is fe­jezték. A TISZTI ÉPÜLET, amely­ben most a múzeum helyezke­dik el, 1837-ben épült. Az ere­deti terven annyit változtattak, hogy a falát fél öllel magasabb­ra rakták, és a kapu elé hat dór oszlopon álló csarnokot emeltek. Akkoriban a meszet nem mázsával mérték, hanem vé­kával. Fel is használtak belő­le 3 ezer 517 vékát. A laka­tosnak 21 mázsa vasat kellett hozatni Pestről, a tetők fedé­sére 75 ezer 935 hódfarkú cse­repet raktak föl. Nem kis erő­kifejtéssel vontatták az ökrök sém, a hajtők sűrű kurjonga- tása és ostorpattogtatása mel­lett, Szolnokról Nagykőrösre az 559 kilencöles fenyőszálat. Nagykőrös történetében 1836- ig a bokrosi kaszárnya építése volt a legnagyobb építkezés. Jól is építették, mert 140 esz­tendeje szilárdan állnak meg­maradt épületei, s a tetőzet faanyagát sem kellett még cse­rélni. Egy-egy lovasszázad szállásolt benne egészen az 1860-as évekig. Az 1848—49-es szabadságharc idején a Hunya­di és Károlyi huszárok toborzó és kiképző helye volt. Az 1860- as évektől pedig a lótenyésztés központja lett a bokrosi ka­szárnya. A parancsnoka egy huszárezredes volt, vezetése alatt nég£ osztály működött: a nagykőrösi 180, a verseci 170, a mezőhegyesi 110 és a bajai 140 ménnel, tiszti, altiszti kar­ral és legénységgel. A FŐÉPÜLETBEN laktak a tisztek, a Ceglédi úti szárny­"“"flíradó A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXI. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM 1977- ÁPRILIS 20., SZERDA A lipcsei aranyérem Termékeiket sok o Serény asszonyok dolgoznak a szövetkezet tekercselő-üzemében. Képünkön: Bujdosó Lászlóné, Kovács Róbertné, Barta F er énen é es Szendrei Józsefné a nagy figyelmet érdemlő munka közben. Fogantyút gyártanak különféle transzformátorokhoz a forgácsoló­üzemben. Horváth Lajosné és Dobránszki Ambrusné egy műszakban több száz alkatrészt készít. Várkonyi Pál felvételei A Nagykőrösön és Buda­pesten tevékenykedő transz­formátor-, röntgen- és vil­lamos készülékeket gyártó TRAKISZ Szövetkezet nagy sikerrel szerepelt a ta­vaszi Lipcsei Nemzetközi Vá­sáron, ahol ipari röntgenké­szülékeket állított ki. A ran­gos bemutatón három magyar ipari vál­lalat nyert aranyérmet, az egyiket a TRAJÍISZ. A szövetkezet tavaly 240 millió forint árbevételt ért el, az idei évet 270 millió fo­rintos tervvel kezdte. Munká­jukról Sáringer Kálmán fő­mérnököt kérdeztük. — Az év első három hónap­jában hagyományos gyártmá­nyainkból 66 millió forint ér­tékűt állítottunk elő — mond­ta —, ennek 40 százaléka ex­portra került. A második ne­gyedévben 70 millió forint értékű termék hagyja el csarnokainkat. Az Idén összesen 180 millió forint értékűt gyártunk export­ra szánt termékeinkből. — Fejlesztési terveink meg­valósítása során Nagykőrö­sön újabb telephelyet létesí­tünk, erre a városi tanácstól a Siratóban nagyobb területet igényeltünk. Az építkezés még ebben az évben megkezdődik, s befejezése utón a Kossuth épületben az altisztek, az Abonyi úti szárnyban pe­dig a legénység szállás­helyét rendezték be. A mén­telep a második világháború végén szűnt meg, később kato­nai kórházat rendeztek itt be. Amikor'a kórház is eltávozott 1946-ban, szükséglakásokat ala­kítottak ki az épületekben. Részben a nagy anyaghiány, részben a munkanélküliség ve­zette a várost arra az elhatá­rozásra, hogy lebontja a mén­telepi laktanyát. Előbb az is­tállót, majd a Ceglédi úti szár­nyat bontatták el, s a főépület­ből is 20 méternyit, az Abo­nyi úti szárny maradt csak külsejében épen. Mindkét épü­letet 1959—1960-ban állították helyre. A volt tiszti épület 1950. au­gusztus 1. óta múzeum. A város levéltárát is idehozták, majd innen 1951. augusztusában Kecskemétre került, helyére a múzeum raktárai és kiállító részei kerültek. A múzeum épülete megszer­vezésének 50. évfordulójára megújulva várja a látogató­kat. Az épületet alászigetelték, villanyhálózatát felújították, s a kőlábas folyosó nyílásait beüvegezik. A 140 évvel ezelőt­ti építkezésnek két érdekes em­léke került elő a mostani mun­kálatok során. Az egyik egy kőműveskalapács, a másik az a két sarokvas, melyen az ere­deti nagykapu fordult. A kala­pácsot lehet, hogy Kovács Já­nos kőműves mester dobhatta bele a téglasorként a malterba — emlékül. Kisebb, mint a ma használt kőműveska!apacs. Az éle nagyon ferdére kopott. Nincs kizárva, hogy Téglás Kovács nagyon keményre égette a téglákat és azok fara­gásában kopott el. A rajta lát­ható kovácsmunka se dicséri a mestert. Ezek a tárgyak is mú­zeumi tárgyak lettek, mint ahogy maga az épület is sza­badtéri múzeummá vált. Dr. Balanyi Béla Lajos utcai központi telepünk­ről oda helyezzük a mechani­kai műhelyeket. Egyik rész­legünk különben máris a ter­vezett új telephely mellett dolgozik: a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat leépí­tett faipari telepén. Megyei férfi bajnoki Nk. Kinizsi—Erdőkertes 39— 16 (19—8). Nk.: Kismaréi — Farsang, Vikartóczki (1), Pod- horszki (12), Dér (12), Fülep (1), Oláh; csere: Szabó, Bertalan (8), Varsányi (5), Tóth J. Csak az első perc volt szoros, ké­sőbb fokozatosan feljöttek a hazaiak és biztosan nyertek a megyei bajnokság újonca el­len. Nk. Kinizsi ifi—Erdőkertes ifi 30—II (17—4). A fizikum­ban erősebb és jobban képzett körösi fiatalok biztosan győz­tek. Férfi MNK-mérkőzés Dunavarsányi TSZ SK—Nk. Kinizsi 29—26 (16—11). Nk.: Szabó Oláh, Varsányi (6), Pod- horszki (7), Dér (6), Bertalan (4), Fülep (2),; csere: Szecsei, M. Szűcs, Gál, Tóth I., Mészá­ros (1). A Taksonyban hét köz­ben játszott találkozón a ki»i- zsisek 3 tartalékkal szerepel­tek. Megyei női bajnoki Nk. Toldi DSK—Dunai Kő­olaj (Százhalombatta) 10—6 (7—5). Nk.: Ácsbog — Szabó. Ulicska (2, Rekeczki, Bató (7), Németh (1, Csizmazia; csere: Somogyi. A körösiek jól kezd­tek idei első megyei bajnoki l mérkőzésükön. Budapesti és helyi üzem­egységeinkben összesen 700 tagunk és alkalmazottunk dolgozik. A létszámot nem növeljük, a termelés mennyi­ségi növelésével és minőségi javításával Igyekszünk a na­gyobb bevételt elérni. Cegléden 7 középiskolás női csapattal, 2 X 15 perces mérkő­zésekkel ünnepi járási villám­tornát rendeztek, 2 pályán, 2 csoportban. A tartalékos Toldi három ceglédi csapatot is le­győzött. A Nk. gimnázium a ceglédi szakmunkásképzőt 5— 4-re legyőzte, az abonyi gim­náziumtól 13—5-ös vereséget szenvedett. A 2—3. helyért ví­vott találkozón legyőzték á Ceglédi Mezőgazdasági Szakkö­zépiskolát 7—2-re, s a második helyen végeztek. SZERDAI SPORTMŰSOR Labdarúgás Jászberény: Lehel SC—Nk. Kinizsi barátságos mérkőzés. Teke Kőcser, 15 óra: Nk. Mészá­ros TSZ SK B—Ceglédi KÖZ­GÉP C, megyei csapatbajnoki mérkőzés:. Mit falunk ma a moziban? Árvácska. Színes magyar film. Kísérőműsor: Ló a ház­ban. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. KISKÖRZETI MOZI A BÄNOMI ISKOLÁBAN Rendet csinálok Amerikában és visszatérek. Olasz film. Elő­adás kezdete: 6 órakor. Kézilabda-mérkőzések Amíg a készlet tart! ’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSj Női gyapjúkardigán 670 Ft helyett 250 Ft-ért, ^ ^ divatos színekben kapható a nagykőrösi méter-divatáru boltjában: Nagykőrös, Szabadság tér 9.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents