Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-20 / 91. szám
”er« -J1f K/timm 1977. ÁPRILIS 20., SZERDA Kiválóak Jó gazda módjára Tök ezemégyszáz lakosú település a zsámbéki medencében. Néhány esztendeje még csak jól működő gazdasága, az Egyetértés Termelőszövetkezet öregbítette a kicsiny falu •hírét. Ma viszont már arról is híres, hogy az egész zsámbéki medence kulturális központjává lépett elő. Ezt mi sem bizonyítja jobban: művelődési háza a közeli napokban elnyerte a kiváló címet, ami a most zárult, két évig, tartó verseny során o tökieken kívül Pest megyében mindössze még két művelődési háznak sikerült. Öt falu , Hogy mi a siker titka? A toki Egyetértés Termelő- szövetkezet ma már öt falu — •Perbál, Budajenő, Telki, Tiny- nye és Tök — határát egyesíti. (Ez alapvetően meghatározza >ennek az öt településnek a sorsát, fejlődését, hiszen a ter- . melőszövetkezeten kívül más, jelentősebb gazdasági egység •egyikben sincs. Szerencsére fazonban ez az egy elég erős 'ahhoz, hogy vállalja a jó gazda szerepét e táj további felvirágoztatásában. Nemcsak azért, mert Pest megye egyik jól működő, nyereségesen gazdálkodó termelőszövetkezete, . hanem azért is, mert vezetői tudják: az egyre gyorsabb ütemű fejlődésben csak olyan emberekkel, olyan dolgozókkal le- t keinek versenyképesek, akik munkájuk elvégzése után nem szégyellnek beülni az iskolapadokba; akik értik, miért kell részt venniük különböző szakmai tanfolyamokon; akik sza- . bad idejükben" rendszeresen forgatják a könyveket, mert i igénylik a több tudást. Ahhoz, hogy mind többen dolgozzanak •ilyen emberek a gazdaságban, tenniük is kell a vezetőknek — és nem is kevese}. Az Egyetértés határa még csak egyetlen falura korlátozódott, mikor vezetői — előrelátóan — már hozzákezdtek ehhez a munkához. Előbb úgy, hogy négyszázezer forintért szabadtéri színpadot építettek: legyen hol addig is művelődni, szórakozni, amíg a kultúra öreg, elavult otthonát felújítják, átépítik. A tagság voksa — A szabadtéri színpad ügye még könnyen ment, igaz, mindössze négyszázezer forintba került — emlékezik az öt esztendővel ezelőtti hetekre, hónapokra Rakusz József, a szövetkezet elnöke. — A művelődési ház azonban már kétmillió-hatszázezer forintba került. Ennyi pénzről pedig már megfontoltabban, hosszabb töprengés után döntenek az emberek. Szeten cséré megértették — hiszen a tagság beleegyezése nélkül semmi sem lett volna a dologból —, hogy a művelődési ház nekik készül, az ő életüknek a tartalmasabbá tételét szolgálja majd. Ezért adták hozzá a voksukat. A ház 1974 nyarára elkészült. Az is a vezetést dicséri, hogy már az indulás napjára szakképzett népművelőről, könyvtárosról gondoskodtak a népművelés-könyvtár szakot végzett Fésű házaspár személyében. Volt tehát ház, volt hozzá szakember, a tartalmas munkához egyetlen feltétel hiányzott csupán: a működési költség. Erre a célra hatszázezer formtot szavaztak meg egyetlen esztendőre, amit a zsámbéki tanács — mivel Tök község Zsámbékkal közös tanácsú település — évi harmincezer forintos támogatással egészített ki. Ma még szokatlanul hangzik, hogy nem a tanács a fenntartója egy egész falu igényeit kielégítő művelődési háznak, könyvtárnak, csupán támogatja azok működését. A települések többségében ez éppen fordítva van. Tök községben azonban ma már elfogadott gyakorlat s nincs benne semmi meglepő. Ugyanis a tanács rendelkezésére álló pénznek nagyon sok helye van: utakat, járdákat kell építeni, bővíteni a víz- és villanyhálózatot, szűkösek az üzletek, mind több gyermek számára kell helyet biztosítani az óvodában és így tovább. Itt, Tökön, a gazdaság vezetői megértették: az emberek művelődésére fordított ösz- szeg, legyen az bármilyen nagy is, sokszorosan visszatérül a mindennapok munkájában. Ezért is teremtettek olyan ideális munkafeltételeket, amelyek lehetővé tették, hogy alig néhány hónappal az avatás után benevezhettek a kiváló művelődési ház címért folyó országos versengésbe. Program helyben Az ideális munkafeltételeket nem csupán a korszerűen berendezett intézmény jelentette. Még inkább az, hogy öt f üggetlenített ember dolgozott a művelődési házban: az igazgató és a könyvtáros mellett még három klubvezető. Túlzás, mondhatják egyesek, hiszen csupán egy ezemégyszáz lelkes településről van szó. Ez azonban nem így igaz. A termelőszövetkezet több mint ezer dolgozója ugyanis öt faluban él. Így a gazdaság — csak helyeselhető módon — felelősséget érzett mind az öt település közművelődéséért. Vagyis feladatul szabta meg, hogy a művelődési ház mind az öt település lakóit szolgálja, ugyanakkor helyben is szervezzen számukra programot. Mindez megtörtént. Kiállításokat rendeztek és rendeznek ma is valamennyi településen. Klubestjeiket, vetélkedőiket „vándoroltatják”, azaz legsikeresebb programjaikat bemutatják másutt is. Jó kapcsolaton alakítottak ki a perbáli iskolával. ahol dolgozók iskolája is működik a termelőszövetkezet tagjai számára. Ugyanitt nők klubja és bábszakkör van s rendszeresek az ismeretterjesztő előadások, filmvetítések. Tinnyén ifjúsági klub alakult, tanfolyamok, kiállítások, ismeretterjesztő előadások, irodalmi és zenés programok váltják egymást. A telki klubkönyvtárban szintén egyre változatosabb műsorokkal várják az érdeklődőket. Mindez összességében eredményezte azt, hogy alig két és fél esztendővel az indulás után már kiváló címmel büszkélkedhet a toki művelődési ház. Változatlan elvek — Öröm ez számunkra — mondja Rakusz József elnök —, de gond is. Hogy miért? Három esztendővel ezelőtt még háromezer forint jutott tagonként szociális és kulturális kiadásokra, vagyis egy évben mintegy hárommillió forint. Az új gazdasági szabályozók azonban ezer forintban szabták meg a felső határt. Vagyis jelenleg csak egymilliót fordíthatunk ilyen célokra. Adhatunk persze többet is, ha van miből, csakhogy már nem adómentesen. Egy példát mondok csupán ennek illusztrálására. Kétszázhatvanezer forintot adtunk a perbáli tanácsnak iskolai napközi építéséhez a saját fejlesztési alapunk terhére, amit csak adózás után képezhet a gazdaság. Ez pedig azt jelenti, hogy majd kétszáz- negyvenezer forint jövedelem- adót kell fizetnünk ez összeg után. Vagyis a gazdaság a valóságban félmilliót adott. Ugyanezért kellett csökkente- nünk a művelődési háznak nyújtott támogatás összegét is, kétszázötvenezer forintra. Az egymillióból többre nem futja, hiszen a nyugdíjkiegészitésre háromszázhetvenezret költ egy évben a gazdaság. Azért a közművelődési támogatás a valóságban, úgy érezzük, mégsem lett kevesebb. Az elveink ugyanis nem változtak: dolgozóink művelődése, kulturált szórakozása ma is legalább olyan fontos feladat, mint volt három esztendővel ezelőtt. Mindez bizonyít: Tökön már lényegesen előbbre tartanak a közművelődés feltételeinek megteremtésében, mint az ország vagy a megye sok más településén. Az érdem ebben a termelőszövetkezeté, vezetőké és tagoké egyaránt, akik felismerték a közművelődés társadalmi jelentőségét és annak érdekében cselekedtek és cselekszenek ma is. A tartalmas munka mellett ezt az igyekezetét is méltányolta az a bizottság, amely odaítélte a kiváló címet a toki művelődési háznak. Prukner Pál Irodalmi pályázat a munkásélet ábrázolására A Népművelési Intézet, a SZOT és a Komárom megyei Tanács pályázatot hirdetett kifejezetten munkástémájú színjátékok és forgatókönyvek írására az amatőr színjátszó csoportok és irodalmi színpadok rendezői, vezetői, alkotó kollektívái részére. A pályamunkát november 15-ig kell benyújtani a Komárom megyei Tanácshoz, ahol a zsűri 1978. januárjában értékeli azokat. Végső búcsú Radnai Györgytől Kedden az Operaház előcsarnokában vettek végső búcsút Radnai György Kossuth- díjas kiváló művésztől kollégái, pályatársai és tisztelői. Koszorúkkal borított ravatalánál, Hunyadi gyászindulójának hangjai után, a dalszínház tagjai nevében Lukács Miklós, aiz Operaház igazgatója búcsúzott meghatott szavakkal a kitűnő énekestől. A kollégák nevében Szalma Ferenc magánénekes idézte fel a példamutatóan szerény, szenvedélyes hivatásszeretettől fűtött, mindig közvetlen művész alakját, majd Göndöcs József, az. Operaház szakszervezeti bizottságának titkára, a társadalmi szervek nevében emlékezett a derűs, életsziere- tettől fűtött és a közösségért is mindig tettrekész művészre. Az operaházi búcsúztató után az 57 éves korában elhunyt Radnai Györgyöt a Farkasréti temetőben nagyszámú gyászoló tömeg jelenlétében helyezték örök nyugalomra, a fővárosi tanács által adományozott díszsírhelyen. Hantját elborították a kegyelet és az emlékezés virágai. Pest megyei tájak, epizódok Tárlat Kiskun lachúzán, Érden, Vecsésen Erősödik a mozgolódás megyei kiállítótermeinkben. Van program elég áprilisban, marad májusra is. Tűz és gondolat Kiskunlacházán a művelődési házban nyílt meg Fuggerth Ferenc tűzzománcainak kiállítása. Ez a műfaj egyre kedveltebb a lángban érlelt színek hatása réven. Tűzzel és gondolattal írt festészet, amit Fuggerth Ferenc művel. Tudja mesterségét és bővében van álmoknak, eszméknek. Ez találkozik magas színvonalon alkotásaiban.' Alig harmincéves, szí li kát vegyész, hosszú ideig dolgozott a Lampartban és szinte kész festő, aki virágzásról, kék ikonokról, feszültségről, kibontakozásról közöl a képi felismerés szintjén nagyon izgalmas töredékeket. Arcok a vonatról Bányász Béla festőművész, a Nagy István csoport egyik erőssége. Űj sorozata a vecsésí művelődési házban látható május elejéig. Egyre meggyőzőbb felkészültsége, emberi és festői komolysága. Az külön erény, hogy kompromisszumok nélkül, közérthető. Festői forrásai természetesek, hétköznapi élményeiből adódnak. Az emberi fej képi sokféleségét vonaton látja évtizedek óta, Vecsésről jár be naponta Budapestre. S a táj; vecsési kertek, lovak, töppedt házak, ze- begényi domb- és vízpart. Kompozícióinak emberi tartalma elmélyült, a formája biztosabb lett, a színkezelés takarékosabb. Semmi harsányság, rikoltás, hatáskeresés nem található műveiben, fejlődését mélység és megfontoltság irányítja. A csodálatos kaluesni Bemutató * az Állami Bábszínházban ÜJABB sikersorozatra indul A csodálatos kaluesni. G. Mat- vejeva bábjátékát már évekkel korábban is játszotta az Állami Bábszínház, így a nemrég lezajlott budapesti bemutatót felújításnak tekinthetjük. S a produkciót valószínűleg ismét nagy szeretettel fogadják majd az egészen kicsi gyerekek és a nyolc-ki- lenc évesek is. A csodálatos kaluesni a bábjátékoknak abba a csoportjába tartozik, amelyben a bábokkal együtt élő szereplő is megjelenik a színpadon, s ez fokozza a gyerekek azonosulását a történettel. A kétbalkezes, botcsinálta vadász nemcsak egyszerűen összekötő szerepet tölt be a bábok és a nézők között, hanem minden cselekedete szerves részévé válik a történetnek. S a közönséget mindvégig aktivizáló, klasszikus értelemben vett vásári bábjáték kerekedik. A paravánon keresztül újra meg újra színrelépő vadászt hol „veszélyek” fenyegetik a háttérből. hol pedig ő okoz bonyodalmakat az erdő lakói között. miközben tanácsot és segítséget kér a nézőktől. S a gyerekek részesei lesznek a mindenki megelégedésére eredménytelen vadászkalandnak, és élményként rögződik bennük a mese tanulsága. Persze mindez nemcsak a vadász figurájának érdeme, hanem az egész történeté. Hiszen melyik gyerekben ne bújkálna egy-egy adag félsz, s melyik ne szeretett volna már rókát, medvét, vagy vadmacskát legyőzni? Nos, a történetbeli vadász elvesztett kalucs- nijától erősnek és bátornak érzi magát az erdő leggyávább két kis nyuszija. S az ellenük összefogó ragadozókkal folytatott harcból is sértetlenül kerülnek ki, pedig akikor már tudják, hogy a kaíucsninak nincs is csodálatos varázsereje. De megtanulták, hogy a bátorsággal párosuló lelemény, az ész, legyőzheti a nyers erőt. Koós Iván díszlettervező kitűnő színpadképe a zegzugos erdő érzetét keitve lehetővé tette, hogy egyszerre háromnégy szinten is mozogjanak a figurák. A díszlet és a bábok együttes színhatása is érdekes, kos Béla nagyszerűen oldotta meg feladatát, a hálás, de érzékeny közönség a szívébe fogadta. Kedvesen mókázott, együtt élt a bábokkal és sikerült elkerülnie a szerep sok ripacskodásra lehetőséget adó buktatóit. Akár bravúrosnak is nevezhetjük teljesítményét, mert amikor nem volt látható a színpadon, akkor a bagolybábot mozgatta. Behemót, a vadász kutyája, mindenre képes volt, mintha nem is báb lenne, hanem maga a kutya- ság megtestesítője. A kitűnően elkészített bábot virtuózán mozgatta Dinnyés István, méltán aratott nagy sikert. Ugri és Tapsi, a gyáva nyulak: kesztyűsbábok, nemcsak bátorságból, de szellemességből is kevés jutott ennek a két kis figurának, amolyan szokványízléses összképet teremt. Bró- dy Vera figurái elgondolkodtatóak; különös, hogy keveri az egészen egyszerű, majdnem merev bábokat és a már-már naturális mozgásra • képeseket. Egy dologban azonban közösek a bábok: — és ez fontos — egyik sem ijesztő, inkább sze- retetre méltóak, még akkor is, ha a történetben pórul járnak. Kovács Gyula rendező izgalmas, jó ritmusú előadást teremtett, az ő érdeme, hogy sikerült létrehozni az egyensúlyt a bábok és az élő szereplő között, egyik sem szorul háttérbe. A SZEREPLŐK KÖZÜL a vadászt megformáló Domonnyulak, s talán éppen ettől nem tudtak főszereplőkké válni. Mozgatóik: Vadnay Tünde és Koffler Gizella még egy további figurát keltettek életre. Miklóssy Dezsőnek három állatkát kell játszani és közülük a sünnek karaktere volt, mozgásban és hangban is kiváló teljesítmény. NÉHÁNY HÉTIG Budapesten, a Jókai téri színházban játsszák A csodálatos kaluesni című kétrészes bábjátékot. Aztán ismét útra kel a kaluesni, hogy az ország és megyénk városaiban, községeiben szerezzen kellemes szórakozást a gyerekeknek. Kriszt György Jók az adottságai, biztosított önfegyelme is. Mégis úgy érezzük, hogy témaszűkítéssel fokozhatja egyetemességét. A táj és az ember festői birtokba vétele szabatos ütemben történik, Bányász Béla nem siet, élményeit addig érleli nyugodt következetességgel, míg igazi kép nem lesz belőle. Ezzel mutat példát a Dél- Pest megyei Nagy István csoport többi tagjának. Minden táj indíthat alkotó?. Isa- szeg is, ahol Takács Zoltán született. A kellemes domborzat és lágyan elnyúló erdőség és a maga patrióta hagyománya mély nyomot hagytak benne, grafikái ezért időznek szívesen téli falu, kis átereszek közelében. Metszetein felsorakoztatja a fák között lapuló házakat, szánkót, lovakat, disznóölést — a tél és a nyár, a pincesor üdítően kedves részleteit. Ha ehhez hozzátesszük, hogy rajzi felkészültsége, grafikai előadásmódjának komolysága kifogástalan, akkor megértjük erényeit. Ha leírásait csökkenteni tudja a tájképi értelmezések szintjére, akkor nyert ügye lesz. Kiállítását ezúttal a budapesti Csók István Galériában láthatják az érdeklődők. Ráckevéról Érdre Fegyó Béla Felsőpakony és Budapest után ezúttal Érden mutatkozott be ráckevei tematikájú képeivel. Már részletesen beszámoltunk akkor festői eredményeiről, mbst csak any- nyit jegyzünk meg, hogy az érdi és a vecsési művelődési ház jó időpontra helyezte az ő és Bányász Béla tárlatát. Százak hallgatták a megnyitó szavait színházi előadás előtt, szavalóverseny közben a népművelői lelemény hasznos következményeként. Meghatározó élmények A budai képzőművészek önálló csoportja tevékenységének a XII. kerület ad hátteret. Ezt a_ Csörsz utcai MOM Művelődési Házban bemutatott Tavaszi tárlat is igazolja. Tény, hogy harminc esztendeje dolgoznak együtt azonos keretben, más-más formaeszmények alapján. Indulásuknál Márffy Ödön segített, a hajdani alapítók között. Szegedy Dobó Illés és Bagi Jenő nevével találkozunk a jelenlegi katalógusban is. A budai képzőművészek közül solcan Pest megyéhez is tartoznak. Vagy úgy, hogy itt laknak, vagy úgy, hogy huzamosabb idő óta itt dolgoznak. Csak ha a jelenlegi anyagot tekintjük, azonnal észrevesszük ezt a találkozást. Csíkszentmi- hályi Róbert, aki szentendrei szobrász, most új plakettjeivel jelentkezett. A Gödöllőről elszármazott Remsey Iván francia városrészleteket mutatott te, a Nagymaroson festő Csí- goly Erzsébet köves útról készített festői jegyzetet. Bagi Jenő is rendszeresen jár a főváros körüli községekben, s ez Bányász Béla: Kalapos lány. a képekké alakuló utazás művészetének forrása. A tisztes átlagból jó kezdeményezésekkel tűnik ki Nemes Attila és Juhász Gyula, akik Matzon Frigyes mellett a szobrászokat képviselik. A festők közül Ágh Ajkelin Lajos és Németh Miklós egyénisége szembetűnő, melyet Donáth Gyula grafikái és Németh László Dunakanyarról festett műve egészít ki. Szívderítő színek A felújított budapesti Abbázia Étterem jó példa arra, hogy a magas fokú iparművészet milyen rejtett élményben részesíti az itt tartózkodókat. Miről van szó? Arról, hogy Tóth Emese belső építész stilizált növényformákkal oldja meg a térelválasztást olyan színökonómiával, mely a narancs, homok és lila árnyalatokra épít, és ezt következetesen végigvezeti az egész étteremben a falak, szőnyegek, étlapok és a személyzet öltözékében. Ez a színharmónia kellemes közérzetet nyújt, színnel fokozza a konyhaművészet élvezetét — szolgálja ilyen irányú örömeinket. Rá kell döbbennünk, hogy az arisztokratikus magatartás egyre terméketlenebb, s a táblaképek primátusát fel nem adva, a festészetnek igenis indokolt elrejtőznie és munkálkodnia belső terek rejtett vizuális energiáinak megteremtésében. így, egyre inkább így tud hatni igazán. Sok ilyen étteremre van szükségünk, ahonnan kilépve derűsebbek, fiatalabbak lehetünk, s a legtöbbször nem is fedezzük fel, hogy ezt a rejtetten ható formáknak és színeknek köszönhetjük, a bújócskázó művészet alázatának. Baltával faragott formák Sok látogatót vonz a Csepel Galéria, ahol április 24-ig Pólyák Ferenc népi fafaragó hívja munkásvendégeit. Fejszével faragott faszobrai a Kecskemét környéki tanyák pásztorait, mezei embereit örökítik meg erőteljes egyszerűségükkel. Az elnagyoltság ezúttal nem hiba, mert a szobrászok egyéni formával szólaltatnak meg egy sajátos, kivesző életvitelt szolidáris tapintatta] és mélységgel. Befejezésül csak annyit jegyzünk meg. hogy Baltás embere muzeális érték. Losonci Miklós
