Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-19 / 90. szám

r Seenr Jf 'K/unan 4 1977. ÁPRILIS 19., KEDD A Nemzeti Múzeumban Tárgyak Tápiószeléről, Tökölről, Zsámbekről, Alsónémediről... Hazánk régészeti emlékei az őskortól a honfoglalásig SZkita aranyszarvas — Tápiószentmártanból. Kocsi alakú edények Budakalásziról és Szigetszentmártonból. Megint gyarapodott kulturá­lis életünk, megint lényegesen előreléptünk ezzel az európai szinten rendezett, és rendkí­vül gazdag régészeti, művelő_ déstörténeti leleteket felvonul­tató állandó kiállítással. Büsz­kék lehetünk arra, hogy Becs­ben és Párizsban sokkal kon­zervatívabb a tárgyvezetés a hasonló gyűjteményekben. Most mi mutatunk példát. összehasonlítva kőkori, réz­kori, bronzkori, vaskori anya­gunkat a külföldi kollekciók­kal, a Nemzeti Múzeum állo­mánya jelentős érték, a bemu­tatás kerete pedig kimagasló. 'Jó aránnyal kapunk pontos lát­leletet a honfoglalás előtti ■nagy rajzásról, az itt élő vér- ftesszőllősi ősember tárgyi em­lékeiről. Pompás az istállóskői és Szeleta-barlang tűzmarad- ványainak láttatása is a tágas üvegtető alatt. Rendkívül iz­galmas az alsónémedi rézkori temető feltárása, ahol az em­ber szarvasmarhákkal együtt temetkezett, ez volt a rang je­le. Pest megye területe ontotta, ) s ontja ma is a föld kincseit, év­ezredek üzenetét. Hallatlanul fontos tárgyi emlék az újkő- kori edény Aszódról, a zsámbé- ki rézkori agyagkoreó, a ha­rang alakú tököli edények és urnák. Három mű különös ér­deklődésre tarthat számot. A késő rézkori, a bádeni kultúra emléke a kocsi alakú edények Budakalászról és Szigetszent­mártonból, melyek a kocsimo- dellek legrégibb emlékei közé tartoznak. Nagyon lényeges le­let a Törteién talált hun áldo­zati üst és a tápiószentmártoni szkíta aranyszarvas. Ezt az i e. VI. századból származó arany­ezüst ötvözetű domborítást 1923-ban falálták egy sír feltá­rása közben. Eredetileg pajzs­dísz volt, hatalmi jelvény. Számtalan újdonság került elő a föld mélyéből. Egyedi kincs az emberalakot ábrázoló mendei edény, a spirál alakú bronztárgyak Százhalombattá­ról, egy nagyon szép római ál­arc Visegrádról. Nagyszerű történelemkönyv e kiállítás, mindenki sokat ta­nulhat belőle gyönyörködés közben. Kik írták? Régészek, tudósok és egyszerű emberek, akik ásás, szántás közben nem hajították el a „leletet”, hanem jelezték muzeális intézmé­nyeknek a föld híradását, s ez­zel a tudományos munkát is orientálták. A feltárás csak most kezdő­dött el igazán, s a Duna men­tén Szobtól Ráckevéig szinte naponta vet fel az ásó, földgya­lu, markológép fontos tárgya­kat, s ezért a régészeti ismeret- terjesztés tágítása időszerű kö­vetelmény. Az építőmunkások, traktorosok is örülnek, ha ré­szük lehet, valamilyen kincs felszínre hozatalában. Ezért szükséges lenne érvénybe lép­tetni olyan jogszabályt, mely jutalmat, és főleg nevet bizto­sít a tárgy megtalálójának, hogy a továbbiakban is szere­peljen a tudományos életben. Becsüljük meg azokat, akik sok küzdelem után Tápiósze- lén, Aszódon, Szigetszentmiklo- son leleménnyel, munkával újabb leletre bukkannak Blny- nyés Istvánról, Asztalos Ist­vánról, Vöő Imréről beszélek. S mennyi kincs várakozik még megtalálóra. A bogi rézko­ri edény, solymári bronzkori tárgyak, gyűli bronz cista, száz­halombattai kürtös figura, nagykátai sisakos férfi, penci szkíta kard, budajenöi tegez, szobi görög kantharos a kelta temetőből, kosdi üveg karpe­rec, szentendrei római ládika- veretek — szarmata ékszerek Monorról, üllői avar sírleletek. Fel kell használnunk azt a lehetőséget, hogy Budapest kö­zelségében élünk, s ez a pazar, európai méretű gyűjtemény valós történelemszemléletet adhat általános, középfokú és felnőtt tagozatos intézmé­nyeinknek. Egy látogatás töb­bet ér itt, mint ötven történe­lemóra. Ugyan a külföldi látoga­tók orosz, német, angol szöve­gek alapján tájékozódhatnak, de két dolog sürgető: az egyik, egy méltó katalógus kiadása, s az, hogy az elmúlt ezredév ma­gyar történelmének állandó tárlatát fel kell frissíteni ki­emelésekkel, nagyobb fény­erejű világítással, mert e régé­szeti kiállítás magas fokú in­terpretálása nyomán az most hirtelenül szegényesnek tűnik. Nem az anyag, hanem annak tálalása. — Losonci Miklós SZÍNHÁZI ESTÉK rjn 1*1-» IJj Bemutató eiinoia a Déryné Színházban TÉTOVÁN topognak az em­ber érzései és gondolatai, míg a színpadról elhangzó kény­szer-rímeket hallgatja: jó, ha vers, hát legyen vers, végül is a ritmus segítheti egy komé­dia sodró tempóját. Az Állami Déryné Színházban bemutatott Telihold című darabban kíno­san tolakodnak a rímek, ha be­lecsorbul a toll, ha felszisszen a néző, ha a magázódó szerep­lők alkalmi tegeződésre kény­szerülnek, a páros rímeknek akkor is csendülniük kell. A „Ne kívánd egy költőtől, hogy legyen nála töltőtoll” — szelle­mességgel kell legelőbb megal­kudni. És a második részben már csak időnként ér rá fej- csóválásra a néző, mert robog a lehengerlő komédiázás. A színlapon Jókai Mór neve az irodalmi védjegy. A Teli­hold kiindulási alapja a Deb­receni lunátikus című Jókai- elbeszélés, de ehhez csak lazán kapcsolódik a dráma. Amelyet egyébként tiszteletre méltó dramaturgiai pontossággal szerkesztett az Ambrózy Ágos­ton—Nemes Zoltán írópáros. Romantikus drámát alkottak, a romantika stílusjegyeivel. A Telihold műfaji megjelölése: zenés vígjáték. Amit a színpa­don láttunk, az komédia dal­betétekkel. Daróczi Bárdos Ta­más kitűnő zenét komponált. A betétek néha a folklór anya­gából merítenek, néha a régi diákdalok hangulatát idézik, itt-ott feltűnnek a beat elemei is. De éppen e sokszínűség mi­att nincs egységes zenei vonal- vezetése a darabnak. Tegyük hozzá: mindez semmit nem von le az egyes dalok művészi értékéből. A TÖRTÉNET is gazdag ese­ményekben és fordulatokban, a többszálú cselekmény gyak­ran kereszteződik. Az 1850-es éveik végén játszódó darab hátterében egy szabadsághar­cos megmentése áll, a nézők azonban főleg egy szívderítő szerelmi történethez kötődnek, s a lunátikus, a holdkóros sé­táiról is csak szót ejtenek. De látunk papucshős professzoro­kat, asszonyi torzsalkodást, tettetett halált és részegségbe fúló dínom-dánomot, buta kérdésekre dalban válaszoló diákokat és cselédfurfangot. A bemutató műsorfüzetében leírt rendezői szándékot azon­ban nem láttuk megvalósulni. Azt, hogy „szeretnének emlé­ket állítani azoknak a névte­len honleányoknak és hon­atyáknak, diákoknak, akik az 1849 utáni nehéz időkben, sok­szor nem kevés kockázattal se­gítették a bújdosó hősöket”. S hogy ez a cél csak halványan dereng fel, az nem Csongrádi Mária rendezésének hibája. Egyszerűen: a darab nem erről szól (a Jókai-elbeszélés igen). Hiába hangzik el többször is a bújdosó honvédek megmenté­sének szándéka, az intenzív komédiázás mindezt elhomá­lyosítja. Mint ahogy nem sike­rült, idegenül hat a társadalmi háttér színpadra idézése is: a mindenki eszén túljáró pro- fesszorné diadalának tetőpont­ján osztrák katonák lépnek be és tíz másodperc múlva szó nél­kül ki is mennek. A jelenet úgy fest, hogy a néző azt vár­ja: a katonák bocsánatot kér­nek az alkalmatlankodásért. Egyetlen szereposztásbeli téve­dés írható a rendezés számlá­jára: Szegedi Jolán nem talál­kozott a darabbeli Veronika, naiv, de mégis kamaszosan szertelen figurájával. A színészi alakítások kö­zül ugyanakkor sok kieme­lésre érdemest is láthat­tunk. A sor elejére kívánkozik Siménfalvy Lajos Harangi pro­fesszora, bár igaz, a szerep is több lehetőséget az az átlagos­nál: a papucsférjből rövid idő­re zsarnok családfő válik és Siménfalvy kitűnően oldja meg a figura átlendülését. Czéh Gitta nagyszerűen for­málta meg az amazon profesz- szomét. Határozott karaktere és kitűnő humora jól ötvöző­dik. mértéktartó alakítást nyújtott, pedig a komédia má­Fergeteges lakodalmasok Népi együttesek találkozója Veresegyházon A varázslathoz pillanatok kellettek csupán: lakodalmi hangulat termett a színen a népi együttesek játéka nyo­mán. A pódiumon egymást követték az amatőr énekesek és táncosok műsorai, .amelye­ket vasárnap és hétfőn Veres­egyházon 14 népi együttes — a bagi, a hévízgyörki, a ceg- lédberceli, a tápiószecsői, a zsámboki, az ecsédi, a pécsvá- radi, a váraljai, a kémesi, a hosszúhetényi, a taktaszadai, a püspökhatvani, a tápéi, no meg a vendéglátó veresegyházi — 600 tagja mutatott be. A találkozó népes gárdáját Pásztor Péla, a nagyközségi ta­nács elnöke fogadta, s ő mon­dott bevezetőt a produkciók előtt. Vadasi Tibor, a Népmű­velési Intézet munkatársa ar­ról számolt be, hogy a falusi népi együttesek száma évről év­re gyarapszik. Szinte alig van az országnak olyan zuga, ahon­nan a tájegység hagyomá­nyait felélesztő újabb és újabb művek ne kerülnének a nagy nyilvánosség elé. Az együtte­sekben egyre több a fiatal: ez a záloga annak, hogy dalban, táncban, zenében tovább éljen a népművészet, s a műsor bi­zonyította: így van... Amióta megláttalak, nincs .jegy nyugodt éjszakám — éne­kelték a bagi Muhray Emil né­pi együttes tagjai a lakodalmi koszorúban ... Kaleidoszkóp- örvénylő zene, tánc, vidám játékok... Libbenő szoknyák, csattogó sarkú fekete csizmák, villogó­fehér pruszlikok — a népmű­vészet megannyi gyöngysze­me ___ Ba ranya, Borsod, Csongrád. Heves, Pest és Tolna megye adott ízelítőt mindezekből: a Püspökhatvani Szlovák Népi Együttes Miklós napi fonójáté­Bemutatkoznak a hévízgyörki fiatalok. Zsámboki asszonyok, kában litániát utánzó kártya­játékot, s pikáns szövegekkel fűszerezett gyóntatást, a Ceg- lédberceli Német Nemzetiségi Hagyományőrző Együttes az lányok a pódiumon. elsőfarsangos fiatalok táncta­nulását, a hévízgyörki, tápió­szecsői és zsámboki együttesek lakodalmas és gyermekjátéko­kat s táncokat mutattak be. Költészet napja a ráckevei járásban A szigetszentmikló6i általá­nos iskola úttörői .tartalmas műsorral emlékeztek a költé­szet napjára, majd megkoszo­rúzták Lisztes István József Attila szobrát. Ráckevén, az Ady Endre gimnáziumban Huszár Valéria III. osztályos tanulónak át­nyújtották Szánthó Imre grafi­kusművész József Attila met­szetét, mely Görgényi László nyugdíjas gimnáziumi igazga­tóhelyettes adománya. Ö sze­mélyesen ismerte József Atti­lát, s úgy döntött, hogy minden évben a költészet napján az <* diák kapja a díszoklevelet, aki sodik része nagyon is kínálja a harsány túljátszás lehetősé­gét. Kedvesen és szivhezszó- ló szerepet játszik Horváth Ot­tó és Molnár Miklós, de kevés­bé sikerült Szlonka Márta sze­repmegoldása. Az előadás legkellemesebb meglepetését Négyesi Klára nyújtotta, a két gazdát szolgáló cselédlány megformálásával. Minden színpadra lépése pezs­gést hozott, kitűnően találta meg a szerep tempóját és hangvételét. A fiatal színész­nő bizonyította tehetségét a pantomim eszközök felhaszná­lásával is, amikor a színpadi teret kellett képzeletben elvá­lasztania a vizsgajelenetben. Ismét egy példa arra, hogy kis szerepek tulajdonképpen nin­csenek. A közönség tapsából Nyerges Ferenc kapta a leg­többet. Nyaviga Vince hálás szerepében felszabadultan ko- médiázott, dicséretére szól, hogy a hosszú részegjelenetbe nem élte bele magát túlságo­san, így a jó ízlés határain be­lül tudott maradni. Mégis: ta­lán ez a szerep és különösen a részegjelenet okoz igazi gondot, túl jól sikerült, ránő a darabra. A BEMUTATÓ ÓTA a társu­lat már a vidéki városokat és a községeket járja, s a hírek szerint, szép sikerrel. A Teli­hold sajátos igényszintet elégít ki és ez egyáltalán nem lebe­csülése a produkciónak. Csu- pái) azt jelzi, hogy ez a bemu­tató aligha sorolható majd az évad kiemelkedő színházi ese­ményei közé. Kr. Gy. kimagaslik a magyar líra sze­retettben. . ..... , Ug yancsak a költészet napja alkalmából rendezett nagy si­kerű Ady-műsort Tompa László előadóművész Ráckevén az Ady Endre gimnázium tanárainak és tanulóifjúságának. A találkozó elérte célját: az ifjabb nemzedéknek, s bár szép tradíciókat adott tovább nem volt verseny, a zsűri mégis rangsorolt: a tápéiak és a hosszúhetényiek vitték el a pálmát, őket pedig a cegléd- berceliek, a kémesiek, a püs­pökhatvaniak, a hévízgyörkiek, a taktaszadaiak és a bagiak követték a sorban. Liszkai László TV-FIGYELO Felso-Ausztna. Az előfize­tőnek ismét alkalma nyílt meggyőződni arról, hogy nem­csak a szerelem, de a műsor- szerkesztés útjai is kifürkész- hetetlenek___ Le geslegutóbb a szombat este adott erre okot, mégpedig azzal a nehezen fölülmúlható programbravúrral, hogy a mo­ziból már jól ismert, nagy hatású, a néző figyelmét egy estére tökéletesen kimerítő Isadora című angol film után sorolta be a Felső- Ausztria című magyar kivite­lezésű tv-játékot. Egy kezdő rendező téveteg próbálkozása? Keveseket ér­deklő ujjgyakorlat? Éjszakai ráadáscsemege? Ki tudja, mi­lyen vélekedés jóvoltából kap­ta ez a sokkalta jobb sorsra érdemes produkció a maga szerencsétlen vetítési idejét... Sokkalta jobb sorsra érde­mes produkció — írtuk, hi­szen a Franz Xaver Kroetz által írott és Gothár Péter ál­tal rendezett kétszemélyes já­ték a leginkább nézett percek­ben is remekül megállta vol­na a helyét. Története miatt is, de méginkább a megvaló­sítása miatt, amely nemcsak szokatlan, de üdítően új is volt! A néző — sajnos — kényte­len-kelletlen megszokta már, hogy a hazai fogantatású tv- filmek, -játékok megfontolt lassúsággal, el nem kapkodott kameramozgatással készülnek. (Tisztelet a kevés kivételnek!) Ez a legyen gyerek vagy né legyen gyerek játék viszont éppen ellenkezőleg, a lehető legérzékenyebb, legmozgéko­nyabb fényképezés következ­tében lett azzá, ami: egy mindenki által megérhető, át­élhető dráma. Fonográf. Edison — utóne­veit illetően: Alva Tamás — most száz éve, 1877-ben talál­ta fel a fonográfot, vagyis a hanglemezkészítés titkát. Mint a tudománytörténetből tudjuk, egy ppha ónlemezt — sztaniolt — karcolt meg készülékének érzékeny tűjével, és ez a ba­rázdasor kezdett aztán beszél­ni. Mint a Hét vasárnap esti műsorából megtudhattuk, im­már hazánk is bőven kiveszi a részét a hanglemezek, hang­kazetták készítéséből: különö­sen azóta, hogy 100 millió fo­rintért új gyár épült Dorogon, több is, jobb is az itthon ké­szült tűalávaló. Büszkék lehetünk rá, hogy a Hungaroton-lemezek minősége a hatodik legjobb szerte k vi­lágon; ám — s erre is figyel­meztetett Wisinger István képsora — a dorogi gyár termé­keinek minősége egyenetlen. (Legutóbb a Sebő-együttes le­mezeinek egy szériáját küldte vissza a rendelő, mivelhogy javarészt használhatatlannak bizonyultak.) Most újabb nagy fejlesztés előtt áll a magyar hanglemez­ipar: a következő ötéves terv­ben 8—10 millió tasakot tölt majd meg hallgatnivalóval. Reméljük, ebből az óriási ter­méktömegből egy sem jut a Sebő-együttés lemezének sor­sára .... Ascher SZAVOl. Most, amikor oly nagy divat a költői szöve­gek önkényes földarabolása, az értelmezés helyébe lépte­tett eldadogtatás, maradandó élmény volt a magyar vers­mondás nagy alakjának, a nyolcvan éve született Ascher Oszkárnak a szavait hallgat­ni. Zolnay Pál vasárnap esti emlékműsora minden versba­rátot meggyőzhetett: méltán él s hat tovább ez az érzelmekre is tekintettel levő Ascher-stí- lus. Bárha több -híve lenne, s azokat is gyakrabban halla­nánk ... Akácz László 1 1 «

Next

/
Thumbnails
Contents