Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-01 / 77. szám

Főcsatorna épül V;ir ; A Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói építik a gödöllői Alsó-parkon átvezető csapadékgyűjtő főcsatornái. Ez a vezeték szolgál majd a Dózsa György út és az épülő Szabadság tér csapadékvizének elvezetésére. Bozsán Péter felvétele AGROMASEXPO 77 Gépekkel műszerekkel technológiákkal szerepel az MGI Az idén április 15. és 20. között rendezik meg Buda­pesten az AGROMASEXPO ’77 Nemzetközi Mezőgazdasá­gi Gép- és Műszerki állítást a kőbányai vásárvárosban. A ki­állítók között ott, találjuk majd a gödöllői Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézetet, amely az általa kialakított korszerű mérőműszereket, kí­sérleti gépeket és néhány fon­tos növény gépesített terme­léstechnológiáját mutatja be. Az MGI kiállítási pavilon­jában elsősorban azokat a műszereket láthatjuk majd, amelyeket nemcsak azért fej­lesztettek ki, hogy velük a gépvizsgálatok egy részét el­végezzék, hanem azért is, mert a nagyüzemekben meg­található gépekre felszerel­het ők, s a gépek munkáját üzem közben ellenőrizni tud­ják. Ilyen például az új vetés- ellenőrző műszer, vagy a ga­bonakombájnok veszteségjel­zője. Lesznek olyan műszerek — mint például a hidraulika­vizsgáló —, amelyek a mező­gazdasági gépek műszaki ál­lapotának mérését, beszabá­lyozását segítik. Bemutatják a nagy teljesítményű trakto­rokhoz készült kerékcsúszás- jelző műszert, valamint az úgynevezett gipszblokkos ta­lajnedvesség-mérőt. A kísérleti gépek közül lát­ható lesz a szőlősor átülteté­séhez készült sorközi árok­maró, valamint a lisztes és a dercés takarmányok dúsítá­sára alkalmas örvénykeverős berendezés. A gépesített termeléstech­nológiák bemutatása termé­szetesen csak a kiállítási tab­lókon lehetséges. Minden bi­zonnyal érdeklődésre tart majd számot a konzervpara- dicsom termesztésének gép­rendszerét ismertető anyag, valamint a feketeribiszke- és a zöldborsótermesztés gépesí­tett technológiája. Nemkülön­ben érdekes lesz a napjaink­ban igen időszerű tennivaló: a szervizrendszerű traktor­karbantartás és műszeres diagnosztika módszereinek az intézet által kidolgozott eljá­rását szemléltető rész. A korábbi évek tapasztala­tai azt mutatják, hogy a be­mutatott műszerek és egyéb berendezések gyakran nem­csak a nagyüzemekből érke­zett szakemberek érdeklődé­sét keltik fel, hanem a gyártó­két is. Így ma már számos nagyüzemben megtalálhatók az MGI-ben kifejlesztett ve- tőgép-ellenőrző monitorok, s a gabonakombájnokon a szem- veszteségjelző készülékek és a takarmány keverő-kioszitó kocsik automatái. (fehér) A PEST MÉÖY El HÍRÍ-AP KÜI .OIMKIADASA-. . -Vi -■ -. . ■-..< IV. ÉVFOLYAM, 77. SZÄM 1977. ÁPRILIS 1., PENTEK Felsza badulásunk 32. évfordulóját köszöntötték a Városi ünnepség az Árammérőgyárban Délután négy órakor a Ganz Műszerművek Árammérő Gyá­rának ebédlőjében gyülekeztek a gödöllői üzemek, intézmé­nyek dolgozói. A fellobogózott gyár udvarán a vörös transz­parens hazánk felszabadulásá­nak 32. évfordulóját köszöntöt­te. Az április 4-e tiszteletére rendezett városi ünnepség mintegy hétszáz résztvevője meghallgatta a magyar és a szovjet himnuszt, Madarászt László elszavalta Garai Gábor Üj kor nyitánya című versét, majd Zászlósi Béla, az áram- mérőgyár pártbizottságának titkára köszöntötte a vendége- kt, s az elnökséget, amelyben helyet foglalt Plutzer Miklós, a Gödöllő város pártbizottságá­nak és Fehér Béla, Gödöllő járási pártbizottság első titká­ra, Gerencsér Arpádné, a me­gyei pártbizottság osztályveze­tője, Kovács Antalné, a Haza­fias Népfront megyei bizottsá­gának titkára, Benedek János, a városi tanács elnöke, dr. Sü- pek Zoltán, a járási hivatal ve­zetője, Vilmos György, a Haza­fias Népfront városi bizottsá­gának titkára, Lukács László, a városi KISZ-bizottság titkára, Mihályi István alezredes, a já­rási-városi rendőrkapitányság vezetője, Korács János, a járá­si-városi Kobzi János munkás- őregység parancsnoka, Siska András, a gödöllői gépgyár igazgatója és dr. Nyikos László, a Ganz Műszerművek gazdasá­gi igazgatója, a város vállála- tainak, intézményeinek képvi­selői és az árammérőgyár élen­járó dolgozói. Részt vett az ünnepségen V. Szereokin, az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet dé­li hadseregcsoport egyik egysé­gének parancsnoka. — Ahogy telnek az évek, az idő múlásával egyre gazdagab­ban terebélyesedik ki a szabad­ság fája, s mindinkább élvez­zük áldásos gyümölcsét mind­annak, amit 1945, a felszabadu­lás hozott. — így kezdte ünnepi beszédét Szabó István, az árammérőgyár igazgatója. — A szovjet felszabadítók nemcsak az idegen megszállókat űzték ki hazánkból, hanem szabaddá tették az utat a magyar nép forradalmi, haladó erői számá­ra is. Tisztelettel adózunk a né­met fasizmus leveréséért, fel­szabadításunkért életüket áldo­zó szovjet embereknek, s mindazon népek fiainak, akik a fasizmus elleni harcban vé­rüket ontották. Az eltelt 32 év eredményei­ről szólva, a gyűlés szónoka hangsúlyozta: hazánk ma már jelentős társadalmi, gazdasági tényező, függetlensége, bizton­sága szilárd. Mindaz, amire joggal vagyunk büszkék, ami meghatározza a világban elfog­lalt helyünket, s új távlatokat nyit, azt a dolgozó népünk, a munkások, a parasztok és az értelmiségiek mindennapi te­vékenysége hozta létre, s akik­nek alkotó erejét a szocializ­mus szabadította fel. Szabó István a város fejlő­déséről, gyarapodásáról, a kö­vetkezőket mondotta: — A hároméves terv, az új­jáépítés időszakában települt a városba az árammérőgyár, az agrártudományi egyetem. Az­óta is egyre épültek és épülnek az új üzemek, intézmények, kutatóintézeteink országos je­lentőségűek. Az elkövetkező évek terveiben a legközelebbi fontos feladat a művelődési központ felépítése. Ehhez is a város lakosságának társadalmi összefogására van szükség. Ezután V. Szereokin kö­szöntötte meleg szavakkal az ünnepség résztvevőit, majd ki­tüntetéseket adtak át. Elsőnek A kenyérnek való útja a régi Gödöllőn (2.) A szántás és a vetés Már hajnalban kint voltak a föld sarkán, kiakasztottak (ki­fogták a kocsiból a lovakat); levették a ferhácröl a kisefá- kat, és ráakasztották az eke­taliga rúdjára. A borozda mélységét a taliga vánkusán állították be. Amikor nagyon mélyen járt az eke, akkor azt mondták: „Az alsó embere­kig (vagy a kisemberekig) szánt”, értvén ezen, hogy a népmesékből is ismert alsó vi­lágot is zavarja már a mélyen járó ekevas. EGY EMBER is tudott szán­tani, de az első fogatást jó volt, ha az asszony vagy a gyerek vezette, hogy egyenes legyen, mert a többi aoi is ez első formáját vette föl; de ez csak akkor kellett, ha „össze­szántottak”, vagyis a közepén kezdték, s kifelé haladtak. Amikor „szétszántottak”, ak­kor a szomszéd felőli borozda vezette a lovat. Ügy maradt egyensúlyban a föld, ha egy­szer össze-, másszor szétszán­tották. Akadt persze olyan gazda is, aki igyekezett hasz­not húzni valamelyik szom­széd darabjából (földjéből); az ilyen többször egymásután is összeszántott; hanem ennek legtöbbször vitatkozás, össze- szólalkozás, harag lett a vége. A szántás eszköze volt még az üsztöke, ez a jó félméte­res, vasélű bot; az ekevason maradt tarackot, gazt lökdösték le vele, de időnként-alkalom- ként a lovakat is evvel ^.ösz­tökélték”, bár erre ott volt az ustor; pihent, kezes lovakat azonban ostor nélkül is a fo- gatásban lehetett tartani: szó­val és gyeplüvel. Fiatalon kezdték ezt a mun­kát is, a 14—16 éves fiúgyerek már beállt a barázdába. A ROZSOT mindjárt a szán­tás után vetették, vártak egy kis esőt, ha igen száraz volt a föld. Csak ember (férfi) vethe­tett; kimerítő munka volt, mint az aratás, főleg a jobb kart és a derekat fájdította meg; de a régebbi, termékeny­séget biztosító szertartások már magyarázatot vesztett, mégis megmaradt emléke le­het az a szokás, hogy csak a férfi vetett gabonát. Már előre úgy emlegették a vetést, mint a nemszeretem munkát, mert sokszor még a csuklója is meadagadott bele a gazdának. A kiskocsival zsákokban vit­ték ki a rozsot, tavaszi árpát a fertály (körülbelül két és fél hold) sarkára. Abroszból ve­tettek, de volt, aki zsákból szórta a magot. Az abrosz négy sarkát összekötötték, be- léeresztettek egy negyed vagy harmad zsák szemet, majd a nyakba és a fél bal vállra emelték. Más összekötötte egy zsák két, a hosszabb oldalon levő sarkát annyira, hogy nyakba véve is könnyen belé- nyúlhasson, a bal kéz segített szabaddá tenni a zsák száját, s a jobbal markoltak a szem­ből. Aprókat léptek, és mind­egyikre szórtak is. A szemek a lendülő marokból szálltak ki a mutató- és öregujj (középső­vagy nagyujj), valamint az öreg- és a nevetlenujj (gyű­rűsujj) között hagyott kis ré­sen. A fertály jobb szélén kezdték, s a túlsó oldalán for­dultak vissza, majd így to­vább befelé haladtak. A kö­vetkező fordulóknál mindig -arra vigyáztak, hogy az előző terítés bal szélére is hulljon valami, mert ott; mindenkén- pen ritkábbra esett a szem, így viszont egyenletessé tették a terítést. NAGY GYAKORLAT kellett a vetéshez is, a járátlan ember sávokban szórta a magot, hol túl sűrűre sikerült, hol pedig üresen hagyott egy-egv csíkot. A vetés végén beszegték a föld két oldalát: a szélső három- négy fogatásba még külön is dobtak egy kerülővel. Érzék meg erős kar is kellett hozzá, de aki jól szórta, annak egy­formán nőtt a vetése. Igazán csak az aratáskor lehetett megítélni ezt a munkát, ott tűnt ki a kasza járásából, hogy egyenletesen sűrű-e a ga­bona. Persze a sűrűség a föld­től meg az időjárástól is füg­gött ; a remetei és a zsellér- földi homokon ritkábbra szór­ták — igaz, a remetei laposok már jobbak voltak —, de a Malomdöllő sűröbb vetést is megbirt. A vetés után megfogasolták a földet, hogy az eke-forditot- ta hantok és a nagyobb rögök törjenek,yporladjanak, s a ma­got is betakarják. A fogasolt darabon fordultak egyet még a boronával, hogy jobban föld alá kerüljön a szem, így a ma­darakat sem csábította annyi­ra. Rögösebb helyen hengerel­tek is, ez összenyomta kicsit a talaj felszínét, hamarabb zöldellt a vetés. Sokszor lázat (madárijesztőt) is raktak ki, hogy távol tart­sák a vetést kikaparni, föl­kapkodni igyekvő madarakat. AZ ARATÁSIG ezután már csak az időjárás, főleg az erős fagyok meg a szárazság, jó év­ben a langyos esők és a már­ciustól erősödő naosugarak pusztították vagy dajkálták ki a szemeket, a gazda hol fél­ve, hogy reménykedve, ha meg is nézte a vetést, az aratásig már nem akadt dolga vele. Dr. Kovács András (Vége) Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsá­gának titkára nyújtotta át Be­nedek Jánosnak, a Pest megye városainak településfejlesztési versenyében elért első helyért járó oklevelet és vándorzászlót, amelyet Gödöllő város ,a társa­dalmi munkaakciókban tanú­sított helytállásáért érdemelt ki. Szalay Károlyné, az árammé­rőgyár műszerésze a Munka­érdemrend bronz fokozatát kapta, majd a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium Kiváló Dol­gozója kitüntetést vette át Gazdag Zoltán, az árammérő- gyár szerszámkészítője és Fe­kete László a festőlabor dolgo­zója. Csitos Lajosné részlet­szerkesztő, a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium elismerő oklevelében részesült. Siska András, Csillik Antal­nak, Mózes Lajosnak és Fede- rics Istvánnak adta át a Haza szolgálatáért érdemrend arany fokozatát, a 25 éves szolgála­tért érdemérmet Ecseri Ferenc, Izsák Ferenc, Kurdi László és Szabadkai István kapta meg. Kovács János egységparancs­noki dicséretben részesítette Tóth István munkásőrt és Ma gyár Jánosné munkásőrt. Dr. Dömsödi Lászióné kiváló- népi ellenőr kitüntetést kapott. Az Internacionálé után a vá­rosi énekkar adott műsort. A kórus mozgalmi dalokat, nép­dalfeldolgozásokat énekelt. Testvérvárosunk A közművelődéssel és a termelőszövetkezetekkel ismerkednek Öt évvel ezelőtt, 1972-ben kezdődött az. a gyümölcsöző kapcsolat, amely Gödöllőt és csehszlovákiai testvérvárosát, Tyn Nad Vltavout összeköti. Az együttműködés további erősítésére szolgálnak a kél város vezetőinek kölcsönös látogatásai is. Ezúttal a tyniek küldöttségét fogadjuk, akik április elsejéin érkeznek és hat napot töltenek el nálunk. A testvérváros delegációját Frantisek Chmela, a tyni váro­si tanács elnöke vezeti, tagjai Josef Petrik, városi pártelnök és Josef Cejka, a nemzeti front tyni városi elnöke. A vendégek érkezésük után részt vesznek a Közép-magyar­országi Közmű- és Mélyépítő Vállalat felszabadulási ünnep­ségén. 2~án, szombaton, az MSZMP Gödöllő járási-városi bizottságán közművelődé­si és gyermekvédelmi tapasz­talatcserét tartanak a két vá­ros vezetői. 3-án, vasárnap, budapesti kirándulás szerepel vendégeink programján; meg­tekintik a budavári Palotát és ■ellátogatnak a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába. Április 4-én, a hazánk felszabadulásá­nak 32. évfordulóján rende­zendő városi koszorúzás! ün­nepségen ők is elhelyezik a hála és megemlékezés virágait a temetőben lévő szovjet hősi emlékművön. 5-én, kedden a járás termelőszövetkezeteivel ismerkednek majd. Hangverseny az aulában Beethoven-, Wagner-, liszt-művekkel A Gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájában rendezik április 2-án, szombaton dél­után 4 órakor a Budapesti I. István Gimnázium szimfóni- kus zenekarának hangverse­nyét. Műsoron: Beethoven: III. Leonóra nyitány, Wagner: Trisztán előjáték és Izolda szerelmi halála. Közreműkö-. dik Tihanyi Éva, az Áll. Ope;- rahá'z magánénekké. Liszt: Les preludes, Berlioz: Rákóczi induló. Vezényel: Záborszky József. A műsort Takács Mária, a te­levízió bemondónője vezeti. Hét csapóitól tizenhat pontot vontak le A járási I. osztály élen nincs változás Az olajkályhák melegébe húzódtak a szövetségi ülés résztvevői, s nosztalgiával gon­doltak a vasárnapi mérkőzé­sek verőfényes, tavaszi idejé­re, miközben a járási labda­rúgó-bajnokság legutóbbi ered­ményeit elerriezték. A GEAC— Aszód találkozót már szomba­ton lebonyolították, nem sok babér termett itt a vendégcsa­patnak. Némedi Sándor, a ba- giak képviselője arról beszélt, hogy a mezei futóverseny el­hanyagolásáért levont három pontot nehéz lesz a mérkőzé­seken behozni. A forduló eredményei: Kartal—Honvéd Mali­novszkij SE 2—1 (1—1). Vezette: Gyurcsik, váci vendégbíró. A jól játszó honvédcsapat ellen nehezen szerezte meg a győzelmet a listavezető. Hévízgyörk—Mogyoród 0—2 (0—2). Vezette: László. Az öregurasan játszó györ- kiek ellen megérdemelten nyertek a vendégek. A hazai Fercsik 11-est hibázott. Dány—Bag 1—3 (0—1). Vezette: Viktor. Kitűnő játékvezetés, sport­szerű küzdelem, megérdemelt bagi győzelem — nyilatkozták a csapatok intézői. Túra—Zsámbok 1—1 (1—0). Vezette: Palotai. Jó iramú, helyenként ke­mény mérkőzésen mindkét csapat megszerezhette volna a győzelmet, de helyzeteiket rendre kihagyták. A döntetlen igazságos. Galgahévíz—Veresegyház 3—1 (1—1). Vezette: Imre. A gyenge színvonalú mér­kőzésen a veresegyháziakon a cserék nem segítettek. A me­zőny legjobbja a régi formá­jára emlékeztető galgahévízi Nagy Sándor volt. GEAC—Aszód 2—1 (1—1). Vezette: Ádám. A jó képességű egyetemisták kemény csatában fektették kétvállra az aszódi együttest. A járási I. osztály állása: 1. Kanal 2. GEAC 3. Aszód 4. Túra 5. V.-egyház 6. G.-héviz 7. Hévízgyörk 8. Mogyoród 9. H. Mai. SE 10. Pécel 11. Bag* 12. Zsámboh 13. Dány* 15 11 1 15 11 1 15 10 — 3 28-10 23 3 35-20 23 5 44-23 20 4 33-24 17 5 31-21 16 6 24-29 14 7 27-35 14 7 25-29 13 6 25-28 12 5 22-27 12 , 6 20-27 10 9 20-33 9 1 12 19-47 2 (A csillaggal jelölt együtte­sektől három büntetőpontot levontak.) A járási II. osztályban a nagy érdeklődéssel kísért Ke­repes—Szada találkozót a ke- repesiek nyerték 3—0-ra, így a bajnokaspiráns Szada a 3. helyre szorult. További ered­mények: Valkó—Erdőkertes 2—1. Kartal II.—Isaszeg II. 11—1, GSC II.—Nagytarcsa 1—2. A tabella: 1. Kerepes 11 8 1 2 33-15 17 2. Erdőkertes* 10 8 — 2 32- 8 14 3. Szada 11 6 2 3 27-22 14 4. Nagyiarcsa 11 5 1 5 18-20 if 5. Domony 10 4 2 4 27-25 10 6. Kartal** 11 5 2 4 42-30 8 7. Isaszeg II.** 11 4 '— 7 15-35 4 8. Valkó** 10 2 1 7 16-30 1 9. GSC II.** 11 1 1 9 8-33 0 (A csillaggal jelölt csapa­toktói két, illetve négy bünte­tőpontot levontak.) A következő forduló kiemel­kedő mérkőzése lesz a Honvéd Malinovszkij SE—Aszód talál­kozó, de érdeklődéssel várják a Bag—Kartal összecsapást isi Cs. J. I l k

Next

/
Thumbnails
Contents