Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-14 / 86. szám
1977. ÁPRILIS 14., CSÜTÖRTÖK Végső búcsú Szalatnai Rezsőtől Gyászolók sokasága, család- : tagok, barátok, pályatársak, tanítványok vettek végső búcsúi szerdán _a Farkasréti temetőben Szalatnai Rezső író-műfordítótól. A Magyar írók Szövetsége nevében Czine Mihály irodalomtörténész emlékezett meg a magyar irodalom kiemelkedő egyéniségéről. A hamvasztás utáni búcsúztatón lerótták kegyeletüket, s mély megrendüléssel emlékeztek Szalatnai Rezsőre az egykori * tanítványok, szülőföldjének küldöttei is. A Szalatnai Rezső hamvait tartalmazó urnát a Farkasréti temető- ben helyezték örök nyugalomra. Kiállítással kezdődött Művészeti hetek A tavaszi művészeti hetek programsorozata évek óta visszatérő szép hagyománya Százhalombatta városának. Az idei rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitójára tegnap délután került sor a Dunai Kőolajipari Vállalat irodaházában, ahol Mitták Ferenc, a városi tanács művelődésügyi osztályának népművelési felügyelője arról beszélt az egybegyűlteknek, hogy a tavaszi művészeti hetek miként illeszkedik a város közművelődésének egészébe. Célunk — mondotta —, hogy két héten át magas színvonalú programokkal hívják fel a város lakóinak figyelmét az önművelés fontosCeglédi tervek Tavaszy Noémi metszetei a Lengyel Kultúrában Tavaszy Noémi: Kazimierz. Tavaszy Noémi lengyel tematikájú metszeteit a Lengyel Kultúra Nagymező utcai helyiségében láthatjuk Budapesten, a hónap végéig naponta 9-tö! 19 óráig, szombaton 9-től 13 óráig. A tárlat vasárnap zárva van. Ady-metszeteit a Ferencvárosi Pincetárlaton nézhetjük meg április 27-ig, hétfő kivételével naponta 14-től 19 óráig. Egyszerre két helyen mutatja be Tavaszy Noémi lengyel tematikájú sorozatát és Nagymaroson készült Ady-illuszt- rációit. Valamennyi műve linóleummetszet. A fametszethez hasonló eljárással készül, 1900 körül született a műfaj, s bár finom vonalak, élés kontúrok visszaadására ez a technika nem alkalmas, Tavaszy Noémi újítása éppen abban áll, hogy linóleumra metszett rajzainak vonalhálózata rendkívül finom és választékos, nem elégszik meg a folthatásokkal. Lengyelországban járt, erről készített értékes rajzi beszámolót. Ez az útinapló nemcsak tájleírás, hanem történelmi tanulmány is, remek öszege- zés az elmúlt századokat rögzítő városképekről, várakról, kapukról, boltívekről. Mohó képzelete és nem szűnő szorgalma sorra képpé költötte csöndes lírai átírásokkal Lublin belvárosát, a krakkói gótikát, Kazimierz reneszánsz íveit. Elégikus hangvétellel idézi Zakopane fenyveseit, az Ivópoharak-at, realista megfigyelés nyomán született Sóbá- nyász-a. Tavaszy Noémi művészi alázatát és érzékenységét mi sem bizonyítja jobban, mit az, hogy amikor Auschwitzi és a Varsói Pietát idézi, vonalvezetése \ drámaira vált. Lengyelország láttatása ezért teljes, mert az idillt, az emberi munkát, küzdelmet, józanságot és a történelmi megpróbáltatást is kénben jeleníti. Nemcsak a kép külső arányaiban pontos, harem a lengyel nép sorsának ábrázolásában. Ezért érzi, érezheti úgy a tárlatlátogató, hogy Tavaszy Noémi képeivel is Lengyelországban iárt egy baráti nép szívesen látott vendégeként. A nagy töltő születésének 100. évfordulóján elsők között emlékezik Tavaszy Noémi Adyra. Többről van szó, mint illusztrációkról. Saját belső vívódásait is eb mondja. Nem írja képpé a verset, inkább töpreng. Kiemeli az öreg Kun belenyug- vó parasztarcát, képi vonulássá sürgeti a költő néma madarait, de úgy, hogy a griffek és keselyűk összecsapása közeledik. Tavaszy Noémi itt továbblendíti, álmodja Ady versét. Ott folytatja, ahol Ö befejezte. A grafikánál maradva remek ceglédi kezdeményezésről számolhatunk be. Nagy László Lázár szervezi a Kis- grafika Barátok körét, miközben maga is fejlődik, készít ötletes ex libriseket, egyre érzékenyebb műlapokat. Pompás az idei programjuk is. Havonta tartanak technikai klubesteket, ahol új grafikai eljárásokat ismertetnek. Üzemekbe és iskolákba viszik az I. és II. országos kisgrafikai kiállítás anyagát. S miközben terítik a régi anyagot, már az újra készülődnek. A Ceglédi ősz 1977 kiemelkedő eseménye lesz a III. országos kisgrafikai kiállítás, mely minden bizonnyal a hazai tájak megörökítése mellett az idén Ady lírájának képi kíséretét is számba veszi. Az első helyezettek értékes jutalomban részesülnek, különdíjról a Pest megyei Művelődési Központ gondoskodik. Egy biztos; a ceglédi kisgrafikusok munkássága jelentős, s ezért tevékenységükre sokkal nagyobb figyelmet kell szentelniük. Eszmei, anyagi támogatással, egy méltó kiállítóhelyiség és grafikai közös műhely építésével. Hol? Ott, ahol hosszú évek óta fejlődik egy nagyon lelkes grafikuskor: Cegléden! Losonci Miklós ságára. Ezt a figyelemfelkeltést szolgálja az is, hogy a programok többségére az üzemekben kerül sor. A-z. ünnepi megnyitót követően a Liszt Ferenc aranykoszorús kamarakórus adott rövid hargversenyt. Ezután 'Zala Tibor, a képzőművészeti gimnázium igazgatója nyitotta meg — a művészek jelenlétében — Gacs Gábor, Munká- csy-díjas grafikus és Konyor_ esik János, Munkácsy-díjas szobrászművész tárlatát. A programsorozat pénteken folytatódik. Délelőtt és délután a DKV irodaház színház- termében Skatulyácska kisasszony címmel mesejátékot láthatnak a gyerekek. A II. számú általános iskolában rendhagyó irodalomórákat rendeznek, valamint ankétot a mai magyar irodalomról. A DHV irodaházában pedig gyer- mekrajz-kiállítás nyílik ezen a napon. Vasárnap, április 17-én délelőtt a városi tanács dísztermében rendezik meg az Ady- Endre versmondó verseny megyei elődöntőjét. Másnap este a I. számú általános iskolában a Liszt Ferenc kamarakórus ad hangversenyt. Az én csatornám címmel április 22-én láthatják az érdeklődők Komlós János műsorát. Április 24-én a pomázi népi együttes és a Vujicsics zenekar szerepel. Április 27-én a KISZ központi művészegyüttes stúdió tánckara és rajkózenekara .lép pódiumra. A programsorozat április 29-én Béres Ilona és Kovács István irodalmi délutánjával fejeződik be. P. P. Emlékezés József Attilára A költészet napja alkalmából bensőséges megemlékezés volt szerdán Budapesten, a VI. kerületi Lovag utca 3. számú háznál, amelynek falán márványtábla hirdeti, hogy rövid ideig ott lakott József Attila. Kovács István színművész szavalata és a Lovag utcai Általános Iskola kórusának műsora után a Magyar Írók Szövetsége, a VI. kerületi tanács végrehajtó bizottsága, a Hazafias Népfront VI. kerületi bizottsága és a Lovag utcai Általános Iskola tantestületének képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit a márványtábla alatt. Budaörsön Új szakmunkásképző kabinet Nagy László Lázár: Ex libris. Budaörsön tegnap új kereskedelmi szakmunkásképző kabinetet avattak a szövetkezeti ÁBC-áruház épületében. A megnyitón a Belkereskedelmi Minisztérium, a SZÖVOSZ és a Pest megyei Tanács képviselői vettek részt. Tuza Sán- dorné dr., a MÉSZÖV elnöke tájékoztatta a megjelenteket a szövetkezeti kereskedelemben dolgozók szakképzettségéről. Mint elmondotta, a kiskereskedelemben mindössze 55,8 százalék, míg a vendéglátó- iparban 63 százalék a megfelelő képesítésű dolgozó. A cél, hogy pontos, kultúrált kiszolgálás legyen az üzletekben. Ennek megvalósításáért hozták létre most az oktatási kabinetet. Budaörsön élelmiszer-eladókat képeznek.' Itt, helyben sajátítják el az elméleti és gyakorlati ismereteket. A tantermet felszerelték korszerű oktatási segédeszközökkel, így diavetítővel és magnetofonnal is. Minden olyan gép megtalálható, amellyel későbbi munkájuk során dolgoznak majd. Az ötödik ötéves tervben még három oktatási bázisközpont építését tervezik; sorrendben elsőként Cegléden, majd Vácott és végül Nagyká- tán. Tanácskoztak a résztvevők a szakmunkás-utánpótlás gondjairól és a megoldás módjairól is. Tervbe vették, hogy a most átadott kabinetet népszerűsítik a budaörsi általános iskolások és gimnazisták körében. Ismerjék meg ezt a pályát, s esetleg a tájékozottságuk segít majd hivatásuk választásában. Ebben a tanévben a budai járás kereskedelmi boltjaiban dolgozó tanulók, valamint a Skála áruház eladótanulói veszik birtokukba a tantermet. K. É. HETI FILMJEGYZET Lotte Weimarban jelenet a Lotte Weimarban című filmből. 1816. Zavaros időik járnak Európában. Napoleon hadai még aktívak; országokat, városokat foglalnak el, majd ürítenek ki. Háború, vér, szenny, az emberi szellem sárba tiprá- sa, művészet, tudomány háttérbe szorulása. Ebben az esztendőben érkezek Weimarba, a kicsiny, de a benne élő — vagy élt — nagy szellemek révén méltán híres német városba egy idős, de még mindig vonzó hölgy. A postakocsin vele utazik egyik lánya, s a társalkodónője. Megszállnak az Elefánthoz címzett vendégfogadóban, ahol a túlbuzgó fogadós felismeri a hölgyet: Charlotte Kestner asszony, néhai Kestner tanácsos özvegye nem más, mint Lotte — azaz Johann Wolfgang Goethe miniszter úr őexcellenciája ifjúkori híres regényének, Az ifjú Werther szenvedései című rendkívüli népszerű műnek a hősnője, Werther szerelme. Kestner asszony valóban azonos a több mint negyven évvel ezelőtt megjelent regény Lotté- jével, és azért érkezett Weimarba, hogy négy évtized után újra találkozzon Goethével. S miközben lánya és a társalkodónője az asszony weimari rokonaihoz mennek, hogy a látogatás igazi célját Charlotte asszony rokonlátogatási szándékával leplezzék, a tanácsos- né levelet ír régi szerelmének, a nagyhatalmú és szinte ájult tisztelettel övezett von Goethe miniszter úrnak, és kéri, adjon módot a találkozásra. Közben az utazás fáradalmaitól elgyötört test kimerül, Kestnerné asszony elszundít, s álmában felidéződnek a négy évtizeddel korábbi események. Aztán látogatók érkeznek, végül pedig eljön az ideje annak is, hogy Lotte és Goethe ismét találkozzanak. Egy ünnepi vacsora a kerete ennek a találkozásnak, s miközben az ekkor már hatvanhét esztendős költőfejedelem szinte önmaga élő szobraként viselkedik, s viseli a kisFények a Börzsönyben Gondolatok egy új könyvről Lapunk április 6-i számában beszámoltunk a Görgey-parti- zánzászlóalj nagybörzsönyi hősi halottjainak tiszteletére rendezett emléktábla avatóünnepségről, Vámosmikolán pedig már több éve áll az antifasiszta partizánzászlóalj emlékműve. A zászlóalj története és tevékenysége szorosan kapcsolódik a Börzsönyhöz. Erről szól Gazsi József Fények a Börzsönyben című könyve, ami a Zrínyi és Kossuth Könyvkiadó közös gondozásában jelent meg. Gazsi József, a Hadtörténeti Múzeum történésze, kétéves munkájának, csaknem másfél ezer oldalnyi forrásanyagának csak egyharmadát használta fel ebben a könyvében, amit ő maga népszerű történeti munkának tekint. A népbírósági perek és a Honvédelmi Minisztérium felszabadulás utáni anyagaiban, a Párttörténeti Intézet archívumában őrzött visszaemlékezésekben, a Hadtörténeti Levéltár partizángyűjteményében és az Országos Levéltárban talált dokumentumokat igyekezett élő forrásokkal kiegészíteni. Több mint száz olyan visszaemlékezést sikerült összegyűjtenie, amelyet a mozgalom politikai szervezői vetettek papírra, vagy mondtak magnetofonszalagra. A Belügyminisztérium levéltárából kapott — több mint 200 oldalnyi, közvetlenül a fel- szabadulás után kelt — adatok tették lehetővé a szervezkedés hátterének megrajzolását. A Szovjetunióban felkutatott Leib Zamvilovics Zaid- man — Nazarov őrnagy és Anatolij Fomics, a szovjet hadsereg katonai felderítői, akik a Vámosmikolán állomásozó Görgey-antifasiszta zászlóalj tagjaival a kapcsolatot tartották — levelezéseikben és visz- szaemlékezéseikben megerősítették, sőt, sokban kiegészítették az antifasiszta partizánzászlóalj börzsönyi működésének ismert adatait. A könyv végleges megírását az adott — különböző értékű források szelektálása és kritikai megítélése tette lehetővé. A szerzőnek az volt a célja, hogy bemutassa az ellenállási mozgalomnak ezt az ismeretlen szakaszát, segítsen abban, hogy a csoport, ha kissé késve is, megkapja illő helyét a mozgalom történetében. Ennek ma minden feltétele megvan. Az utóbbi években már a háború alatti hírszerző- és felderítőmunkát sem borítja fátyol. Ennek a zászlóaljnak a tevékenysége is a fasizmus elleni harc nagy ügyét szolgálta, ezért meg kell kapnia a méltó- tiszteletet — írja a szerző. 1944-ben különböző ellenállási csoportosulások szervezkedtek. Ezeket a csoportokat a kommunista párt irányítottá. A kötetben ismertetett Gör- gey-zászlóalj és a Bimbó úti csoport fiatalok antifasiszta szervezetei voltak. Átlagos életkoruk alig érte el a huszonegy évet. Szerveződéshez és a harcra való felkészüléshez rövid két hónap állt rendelkezésükre. Tevékenységüket nem a nyílt — klasszikus értelemben vett — fegyveres partizánakciók jellemezték. Először arra készültek fel, hogy bekapcsolódjanak egy budapesti általános felkelésbe. De ez a pillanat nem érkezett el. Működésük akkor vált különösen jelentőssé, amikor sikerült kapcsolatba lépniük a Vörös Hadsereggel. Főleg felderítési akciókra kaptak megbízást. Gazsi József kiemeli, hogy szerepüket értékelve mindenekelőtt arról a közvetett segítségről kell szólnunk, amelyet a Börzsöny, az Ipoly és Garam közötti terület felszabadításához adtak. A mű szerzője írja: Ez a könyv nem tart igényt a teljességre, már csak azért sem, mert első feldolgozás. Sok rhég a teendő. Remélhetőleg ez a történelmi tanulmány majd további kutatásra serkenti a történészeket a magvar történelem e drámai korszakáról. Ezért értékes minden olyan megjelenő könyv, amely egyre részletesebben tárja fel a még ismeretlen hősök szerepét. Liszkai László szerű környezet terhes bámulatát, Lotte rádöbben: a hajdani szerelemből édeskevés maradt, ez a saját művészi egyéniségét önkezűleg klasszikussá konzerváló ember már idegen a számára, ő is csak csodálni tudja, bár érteni már nem képes. Goethe pedig majdhogynem elfelejtette a régi ihletőt, a' kedves és szép Lőttét, — vagy csak úgy emlékszik rá, mint egyik híres (tulajdonképpen a hírnevét megalapozó) munkájának kiváltó (sőt, egyik kiváltó) okára, mint az alkotás folyamatának megindulásához szükséges indikátorra. Nagyjából ennyi fér bele az NDK-beli Egon Günther rendező érdeklődéssel várt filmjébe, a Lotte Weimarban-ba az alapul szolgáló műből, Thomas Mann híres regényéből. S azon végül is nem lehet csodálkozni, hogy az egyik legteljesebb Thomas Mann művet nem sikerült a maga egészében belezsúfolni egy egyrészes (bár elég hosszú) filmbe. Mann regénye egyébként nem a cselekmény bősége, az események sodra miatt nem fér el egy nagyjából normál hosszúságú játékfilmben, hanem a mondanivaló bősége, s a sajátosan esszéizáló és sajátosan ironizáló manni stílus miatt. A regény terjedelmének nagyobb, sőt legnagyobb részét ezek a szerkezeti-stiiáris elemek adják, így maga a szorosan vett cselekmény elég vékonyka. És nem is az események, pontosabban: nem a külső események izgatták Thomas Mannt, hanem azok a belső, lelki folyamatok, amelyek Lottéban, ebben az alapjában véve igen szerény, szolid, szürke polgárasszonyban és Goethében, a sikerei és hírneve teljében lévő művészben lejátszódtak, meg azok a reagálások, amelyekkel a környezetük fogadta kettejüket, kettejük kapcsolatát hajdan, és a jelenben, azaz 1816-ban. Mann itt az inspiráció és az alkotás, a modell és a mű kapcsolatáról töpreng (sok más egyéb között), alkotáslélektani kérdések izgatják, a nagy alkotó és kora viszonyát akarja megvizsgálni, a goethei emelkedett, klasszici- záló szellemiséget szembesíti a korszak fényeivel: a háborúkkal, a beszűkült kispolgári léttel, a kicsiny városka mik- rotársadalmában fel-felburján- zó kicsinyes intrikákkal, pletykákkal, irigy kedésekkel; a világpolgári rangra emelkedett művészt állítja szembe környezete töprengésével. A film nézőjének élménye: Lili Palmer játéka Lőtte szerepében. Egy jelentős színésznő szép alakítása ez, de ha jobban megfigyeljük, nem azt a Lőttét ábrázolja, akit Mann megírt. Ez a Lotte eszesebb, okosabb, szellemesebb, vibrá- lóbb egyéniség, mint Mann kicsit butuska, s nagyon szimpla Lottéja. Liii Palmer Lottéját látva, nem nagyon értjük, hogyan kezelheti olyan fölényesen Goethe ezt a vonzó nőt, aki fiatalon nyilván miág vonzóbb volt. A film nagy belső arányeltolódása ez, — s ha hozzávesszük, hogy Günther néhol már-már az unalmassá- gig lassú tempót diktál, akkor azt mondhatjuk: ez a Thomas Mann regény is úgy járt, mint sok más társa: nem sikerült méltó filmváltozatot készíteni belőle. S még egy megjegyzés: mivel a filmben nagy szerepe van a szövegnek, igen ajánlatos lett volna szinkronizálni. Ha harmatgyenge vígjátékok esetében nem sajnáljuk a szinkronizálás fáradságát és a pénzt, ettől a filmtől sem kellett volna sajnálni. Takács István /