Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-13 / 85. szám

A költészet napján A művek és a közönség szeretekével Mint lapunkban már hírt adtunk róla, a költészet napja megyei megnyitóünnepsége al­kalmából városunkban vendég­szerepeit Dőry Virág a Radnó­ti Miklós Színpad tagja és Bá­lint András a Madách Színház művésze. A műsor az első vi­lágháború alatti magyar köl­tészet szerelmes verseiből mu­tatott be egy csokrot. Az elő­adás előtt kerestük fel a ven­dégeket. Nyolc év a Radnóti Színpadon — 1966-ban végeztem a Szín- művészeti Főiskolán Várkonyi Zoltán osztályában — mond­ja Dőry Virág. Évfolyamtár­saim közül többen az élvonal­ba kerültek. A főiskolai évek mindenki emlékezetében szé­pek, izgalmasak, érdekesek, így van ez az én esetemben is. Szívesen emlékszem vissza Várkonyi Zoltánra, nemcsak a kitűnő színházi szakemberre, hanem a pedagógusra is. A fő­iskola elvégzése után a Víg­színháznál töltöttem két esz­tendőt. Kellemes szerepemlé­kem a Csók királynője, és az Udvari kalap kis apródja. Egy évig a József Attila Színház társulatának is tagja voltam. Az Irodalmi Színpadon immár nyolcadik éve játszom. — Milyen szereplehetőségek adódnak itt? — Verses összeállításokkal, örkény-novellákkal és színda­rabokkal is szerepelünk ország- szert^ A bizalom vonala című Miroslav Stehlik színdarabban kettős szerepet játszom. Egy fiatal lányt és egy öreg nyug­díjast. — Hogyan tud „átváltozni”? — Csak maszkkal. A fiatal lány szerephez még nem kell kifestenem magam, de az idős hölgy szerepéhez igen. Mindenütt otthon Bálint András nemrégen a Parlamentben kapta meg a Jászai-díjat színházi munkája és filmbeli alakításai elismeré­seként. A színházat vagy a fil­met tartja fontosabbnak mun­kájában? — Eddig nem is gondolkod­tam ezen, de egyébként nem teszek a kettő között értékrend­beli különbséget. Mind a két területen szeretek dolgozni, sőt a rádióban, a tv-ben és a ! szinkronstúdióban is gyakran ' megfordulok. — Mit jelent egy új szerep önnek? — Alapos elmélyedést, sok utánaolvasást jelent. Most pró­báljuk a Madáchban a japán Akutagava Rjúnoszuke A vihar kapujában című elbeszéléséből írt darabot. Sok energiát kell befektetni a cselgáncs és a ví­vás elsajátítására, hiszen a da­rabban sokat kell verekednem, vívnom Sztankay Istvánnal. — Jelent-e különösebb gon­dot, hogy színházban is filmek­ben is játszik? — Minden szerep megfor­málása gondot jelent. Termé­szetesen más a film és más a színházi szerep technikai olda­la. A színházban hetekig, hó­napokig próbáljuk ugyanazt a darabot, mire előadjuk, a film- forgatásnál pedig egy-két per­ces jeleneteket veszünk fel, de már véglegesen. De emberileg, az alakítás szempontjából ugyanazt jelenti a színház is és a film is. — Sokat dolgozik? — Hogy mennyire vagyok foglalkoztatva, azt a közönség tudja felmérni. A színészek szeretik amit csinálnak, ezt a szakmát: reggel tévé, délután szinkron, este előadás, holnap vidéki pódiumszereplés, hol­napután filmezés ... Ezt mind szeretem csinálni, hisz akkor nem erre a pólyára jöttem vol­na. „A színész minden napja a költészeté” — Végül azt kérdezem meg: mi jut. eszükbe a költészet nap­járól? — A színésznek minden nap­ja a költészeté — adja a frap­páns választ az éppen sminke­lő Dőry Virág. — Szinte egész pályafutásunk ideje alatt a költészettel fog­lalkozunk, a színházban ugyan­úgy, mint a pódiumon — feje­zőbe a gondolatot Bálint And­rás. — Köszönöm a beszélgetést! Borzák Tibor Anyakönyvi frírek Született: Orbán László és Deák Irén: Renáta; Kolom­pár Péter és Tóth Anna: Gusztáv; Hrvola András és Szívós Terézia: András; Bá­rány József és Farkas Ágnes: Rita; Döme László és Dabi Ilona: Tünde; Rostás László és Ajtai Julianna: János; Do­bos Albert és Nagy Erzsébet: Anita; Urbán György és Gáli Klára: Klára; Barkó Imre és Sebők Erzsébet: Imre; Bene Ambrus és Farkas Irén: László; Dajka Gyula és Ju­hász Ágnes: Ildikó; Szabó Zoltán és Bakos Irén: Ildifcó; Bakonyi Kálmán és Medve Katalin: Zoltán; Tóth Dénes és Berencsi Zsuzsanna: Zsu­zsanna; Berdó István és Ádám Mária: István; Bátor Joachim és Ursza Anna: Csaba; Barna András és Csapó Piroska: Szibilla; Búz József és Kis Klára: Csilla; Kiss József és Sápi Margit: Anita; Bakos Ambrus és Kovács Katalin: Anikó; Kuttenbeng Sáddor és Mézes Katalin: Anikó; Kiss László és Matisz Katalin: Hajnalka nevű gyermeke. Névadót tartott: Borsodi Gábor és Papp Margit: And­rea; Sebestyén László és Zu- bek Ágnes: László és Csaba; Zsemlye János és Gyóni Ilo­na: András; Márkus Gábor és Hajdú Éva: Anikó; Szakács Kálmán és Nyerges Klára: Kálmán; Som József és Pászti Zsuzsánna: Attila; Csönkös Ferenc és Gyarmati Erzsébet: Ildikó; Pap Ferenc és Gyulai- Balog Erzsébet: Ferenc; Há­jas Attila és Kása Erzsébet; Attila; Erdei József és Danka Judit: Zsolt; Pozsár Balázs és Molnár Mária: Balázs nevű gyermekének. Házasságot kötött: Kecske­méti Zoltán és Tóth Ibolya; Bretus László és Vágó Edit; Csete Zsigmond és Kis Már­ta; Medgyesi László és Szűrös Margit; Kiss József és Győr Mária. Meghalt: Gróniai Istvánná Fakan Rozália (Aulich u. 12.); Eczetes Józsefné Major Etel­ka (Kodály Z. u. 10.). A Hármas kis tükör szerzője Losonczi István emlékezete Pestalozzi-év van: a nagy svájci pedagógus halálnak 150. évfordulójáról emlékeznek meg sok országban, így ná­lunk is. Városunknak is volt egy nagy, úttörő pedagógusa, Lo­sonczi István, aki kerek 250 évvel ezelőtt írta alá a nagy­kőrösi gimnázium anyaköny­vét, majd ugyanennek az is­kolának a tanára lett, s ki­tartott itt haláláig (1709—1780). Adám Gerzson találó jellem­zése szerint: „ővele kezdődik a reformációval egyidős körösi főiskola újabb virágzása. Ö kezdte meg azon tanáraink díszes sorát, kiket városunk a külföldi egyetemek látogatása után nyert meg az igazgatói állásra, s e ténnyel megelőz­te a Dunamellék mindegyik tanintézetét.” Született peda­gógus volt: nem kívánkozott soha a jövedelmesebb papi ál­lásra. Pedig nevét ismerték az egész országban: ő írta az első magyar nyelvű tankönyvet, melyből a három fő tantárgyat tanulták a mai általános isko­lának megfelelő tagozatban, s szeretettel őrizték meg később is. Valóságos családi útmutató lett. Népszerűségét mutatja, hogy Osváth Ferenc újabb (1942-ben lezárt) kutatásai sze­rint, 74 nyilvántartott kiadást ért meg, ám Kiss Áron ösz- szefoglalásában még ennél is többről ír, mert a nyomdák legkelendőbb cikkének bizo­nyult. és a szerző halála után nemigen volt, aki ellenőrizze a terjesztését. Alighanem a legtöbb kiadást megért magyar könyvet értékelhetjük benne! Vegyük hát mi kegye’ ettel kezünkbe ezt a könyvet, mely 1771-ben jelent meg. Figyel­jük meg, mit mond a „Kegyes Olvasóhoz’’ címzett előszavá­ban: „... Gyermekeknek Írtam, azért is gyermeki elméhez al­kalmaztatott módot szükség vala követnem. Tujuk, hogy a gyermekek a ritmizálásban igen gyönyörködnek, és a ver­seket örömmel tanulják: ez októl indíttatván, a várme­gyékben levő nevezetesebb helységeket versecskékben fog­laltam, hogy azokat minden unalom nélkül megtanulván, állhatatosan elméjükben meg­tarthassák: hogy pedig érthes­sék, alájok tettem rövid vilá- gosításokat. Magyar gyermekeknek ma­gyarul írtam, nem idegen nyel­ven, melyet nem értenek. Sőt vajha már felállíttatnának a mi nemzetünkben is a magyar oskolák, amelyekben a szüksé­ges dolgokra magyar nyelven taníttatnának elsőbben gyer­mekeink! Ügy sem ezek ide- jeket, sem a szülék költségeket haszontalanul el nem veszte­nék. De ez a mi oskoláinknak nagy fogyatkozása, hogy min­denütt minden különbség nél­kül -a gyermekek Celláriusra, deák Rudimentára szoríttat- nak, amelyeknek paraszt álla- patjukban soha semmi hasznát nem vehetik. Sokkal hasznosabb volna a falusi gyermekeket magyar ol­vasásra, éneklésre, könyörgés­re, írásra, arithmetikára, his­tóriára és a keresztyén hitnek ágazataira tanítatni, mint gyermeki elméjeket hat-hét deák-declinatióknak vagy re­guláknak tanulásával gyötre- ni, jövendő megsirathatatlan károkkal...” ÜTTÖRÖ kijelentések ezek. Ne feledjük, hogy Bessenyei György is csak egy évvel ké­sőbb. 1772-ben adja közre ma­gyar nyelven az Ágis tragédiá­ját Az első részben Losonczi kérdés-felelet formájában köz­li a bibliai történeteket. Leg­becsesebb és legjellegzetesebb azonban a második rész, mely­ben a különbén unalmas, le­író földrajzi ismereteket terü­letenként, versekben tanítja, még pedig az Arany János ál­tal magasra emelt magyar ti­zenkettesekben. Ne feledjük, Arany János is ezt tanulta és tanította Szalontán! A mi me­gyénkről például így ír Lo­sonczi : Ha fordulsz Pest, Pilis és Solt vármegyére, Itt akadsz Buda, Pest, Vác Szent András és Csepel hí­res szigetére, és Szentendrére, Hol épült Ráckeve, Makád a szélére. Itt vagyon Cegléd is, Körös Kecskeméttel, Gazdag három város, vö­rös bor szürettel, Kalocsa, Solt, Dömsöd a Kiskun-helyekkel, Melyek bővölködnek tölt búzavermekkel. A Dunántúlra térve így ír Somogyról, (Csokonai tanár­sága előtt): Sonfogy vármegyében Tolná­ról elérhetsz, Koppányra, Szigetre, Babó- csára mehetsz, Somot, almát, körtvélyt itt eleget ehetsz, De a tudományban részt ke­veset vehetsz. A csurgói gimnázium meg­alapítása után így alakult a végére a rigmus: A tudományban is már egy kevés részt vehetsz. De ezt már nem Losonczi ír­ta. a tudákos átdolgozó nem érezte benne a magyar tizen­kettest, így a második felében egy szótaggal többet tett. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXI. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM 19??. ÁPRILIS 13., SZERDA Az ifjúság a konzerviparért Helyi versenyzők az első és a második helyen Nem a díj volt a legnagyobb nyereség Az üdítő italokat igazgatók, párt-, KISZ- és szakszerve­zeti titkárok, vezetők hordták szét az asztalok között, nem mindig gyakorlott mozdula­tokkal, ám lelkesen. Ti csak fi­gyeljetek! — mondták azok­nak, akiknek vitték. Jó né­hány termelőszövetkezet, s 14 konzervgyár ezernyi dolgozó­ját képviselitek! Igaz, csak já­ték az egész, melyben veszteni sem szégyen, de nyerni min­denképpen öröm, s a játék ma­ga — jó szórakozás. — Noha, a „Fiatalok a kon­zerviparért” elnevezésű ve­télkedőnek kétségkívül lesz­nek győztesei, nem mondhat­juk, hogy a többiek vesztes­ként távoznak — vélekedik Gressay Zoltán igazgatóhelyet­tes a Konzervipari Vállalatok Trösztje ifjúsági bizottságá­nak elnöke, a vetélkedő szü­netében. — Ha pusztán a díja­kat nézzük, akkor is így igaz: az első hat helyezett kö­zött 29 ezer forintot osz­tunk ki készpénz vagy könyvutalvány formájá­ban. Ebből a legjobb csapaté 10 ezer forint! Ezenkívül a KISZ Központi Bizottsága a KISZ szigetvári városi bizott­sága és a konzervgyárak ösz- szesen 18 különdíjat is fel­ajánlottak. Sőt, még a Tröszt is adhat további jutalmakat, s felhívjuk a vállalatokat, szö­vetkezeteket is, hogy az ott­honi elismeréssel se legyenek szűkmarkúak. — Mindebből úgy tűnik, hogy mind a 25 csapatnak van esélye arra, hogy nyerjen va­lamit. Érdemes tehát vetélked­ni ... SÁROSPATAKRÓL kieme­li, hogy ott van a „Múzsák is­kolája”, Bihar vármegyénél pedig az utolsó két híres sor­ban így ír: Debrecent is láthadd szép oskolájával, Hol lakik a Paliás zöldes tá­borával. Akkoriban ugyanis még az erdélyi fejedelmek színét hord­ta „tógáján” az ifjúság. Ké­sőbb ezt, a bécsi udvar nyo­mására, feketére változtatták. Ekkor már így alakítja az utolsó sort a legbuzgóbb ki­adó, Trattner Pesten: Itt lakik a Paliás szép ta­nítványával. Még később, az 1850-es években enyhíteni kellett ezt a dicséretet is, így: Itt lakik a Pallás sok tanít­ványával. Mert egészen a múlt század közepéig nem esett ki a Hár­mas Kis Tükör a magyar if­júság kezéből. Akkor is a cenzúra verte ki. De helyen­ként még titokban tanították és fújták a verseit kicsik-na- gyok. Losonczi boldogan és vi­szonylagos jólétben élt halá­láig Kőrösön. Műveiből is szép jövedelemre tehetett szert, mert a városi levéltárban ma is őrzik egyik kölcsönvevőjé- nek az elismervényét. Pedig 17 gyermeke volt, s amellett — Pestalozzit megelőzve — háza soha sem volt árva gyermek nélkül. Élete végén elvesztette hallását, s ekkor visszalépett a rektorságtól. Sírjára a vá­rosi közönség szép emlékosz­lopot állított, ám ez a temető áthelyezésekor elpusztult. Pes­talozzi nyugvóhelyén rózsafa virul, róla azonban, aki még életében kiérdemelte a „Prae- ceptor Hungáriáé” azaz „Ma­gyarország tanítómestere” cí­met, azt sem tudjuk, hol pihen. De műve hirdeti mindörökre emlékezetét... Dr. Törös László — Azt hiszem itt mindenki tudja, hogy az igazi nyeresé­get nem a jutalmak jelentik. A fiatalok két hónapja készül­nek erre a versenyre. Több vállalatnál elődöntők, selejte­zők is voltak. — Nagyon jól felkészültek a fiatalok a versenyre — veszi át a szót dr. Sifter József, a tröszt pártszervezetének tit­kára. Ez a 11. vetélkedő a Konzervipari Vállalatok Trösztjénél, s az előzőeknek megfele- lelően ez is magas szín­vonalú, nemcsak a szak­mai ismereteket mérjük fel, hanem az egész em­bert. Játékos feladatokat is meg kell oldani a csapatoknak, ám a legtöbb pontot a politikai, mozgalmi kérdések megvála­szolásával lehet szerezni. Egy- egy csapatnak egyébként öt tagja van. Közülük hárman szakmunkások, a negyedik tag főiskolai végzettségű, az ötö­dik pedig azt a mezőgazdasági üzemet képviseli, mellyel a csapatot küldő KlSZ-szerve- zetnek szocialista szerződése van. — A trösztön belül kiknek a feladata volt a vetélkedő meg­szervezése? ★ — Az ifjúsági bizottság fel­adata volt a vetélkedő kérdé­seinek összeállítása, s a forga­tókönyv megszerkesztése is. A technikai feltételeket a Nagykőrösi Konzervgyár s az igen jó házigazdának bizonyuló Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakkö­zépiskola adta — mondotta végezetül Gres­say Zoltán. Az ifjúság a konzerviparért elnevezésű vetélkedőre a Nagykőrösi Konzervgyár két csapattal nevezett be. Az első csapat, melynek tagjai T. Nagy Mihály, Kecskeméti Ist­ván, Szűcs Balázs, Susán Gé­za és a Mészáros János Tsz-t képviselő Dód ok Sándor vol­Kinizsi: Kocza (Tóth I. ?0. p.) — Balogh, Juhász, Kaszap, Labancz, Orbán, Szőke, Bélte- ki (Tóth I. 55. p.), Hajdú, Ko­vács Z., Horváth. ötperces hazai roljamok után fokozatosan lendült játékba a körösi csapat és három nagy gólhelyzetet is kihagyott, ezzel szemben a budaörsiek egy ka­pufát értek el. Ebben a játék­részben több gólos előnyre is szert tehettek volna a kinizsi- sek. Fordulás után két védelmi hibából a hazaiak kétgólos előnyhöz jutottak, majd egy szép támadás után 3:0-ra nö­velték előnyüket. Ezután Tóth I góljával szépített a körösi csapat. Akadt volna még gól­helyzet, de azokat- sem tudták kihasználni a körösi játékosok. Sajnos, ismét azt kell meg­állapítani, hogy a mutatott já­ték és a gólhelyzetek alapján akár győzhetett volna — ide­genben is — a körösi csapat, de a vészes gólképtelenség miatt még — amire pedig jog­gal számítani lehetett — az egyik pontot sem tudta meg­szerezni. Nagykőrösi serdülők—Buda­örsi serdülők 2:0 (1:0). Kinizsi serdülők: Halász — Tóth Gy., Angyal, Gyarmati, Reszeli (Zsoldos) Abonyi, Tö­rök, Szabó P., Faragó, Kalocsa Farkas. Jobb fizikummal és képzet­tak, megnyerte a versenyt. Második helyre a konzervgyár 2. számú csapata került, mely a politikai kérdésekre adott válaszokkal a KISZ KB kü- löndíját is kiérdemelte. En­nek a csapatnak a tagjai: Fruttus 1. Levente, Balogh Fe- rencné, Lencsés Istvánná, Szentpéteri Balázs és a Mészá- I ros János Tsz-ből Hegedűs Jó- I zsef voltak. Áramszünet A DÉMÁSZ nagykőrösi üzemigazgatósága értesíti a fo­gyasztókat, hogy április 15-én reggel 8 órától 10 óráig a háló­zat korszerűsítése miatt áram­szünet lesz a Lázár Vilmos, Fűzfa, Damjanich, Tázerdei, Körösi Csorna és Kárpát utca, valamint a Balaton, Kárpát Dózsa György, Ceglédi út által határolt területen és a Gerle utcában. A Dózsa György és a Gerle utcákban az áramszünet 7 órától 16 óráig tart. Ugyancsak áramszünet lesz áprilisban 16-án reggel 8—10 és 14—16 óráig a Puskás Tivadar, Sas, Kölcsey, Encsi, Rákóczi, Szilágyi, Berzsenyi, Kalocsa Balázs, Fúrj utcák által hatá­rolt területen. Április 17-én reggel 6 órá­tól 13 óráig a Rákóczi, Patay, Magyar, Jókai, Lehel, Jármiz, Kárpát, Dózsa György, Ménesi, Toldi, Bíbor, Kárász, Zrínyi, Ceglédi, Szolnoki, Barcsai és Encsi utcák által határolt terü­leten lesz áramszünet, s az új lakótelepen. A hálózat az áramszünet időtartama alatt is feszültség alatt állónak te­kintendő. Mit látunk ma a moziban? Zorró. Színes, szinkronizált olasz—francia kalandfilm. Előadások kezdete: 5 és 7 óra­kor. KISKÖRZETI MOZI A BÄNOMI ISKOLÁBAN Az inkák kincse. Előadás kezdete: 6 órakor. tebb játékkal biztosan nyertek a körösi serdülők. Nk. Kinizsi ifi—Szigethalom ifi 5:0 (3:0). Kinizsi ifi: Tóth I (Gömöri) — Várkonyi L., Dénes, Kovács L., Dajka, Józsa, Torma, Ko­vács Z., Németh, Leskó, Inges (Kovács I.), Magabiztos játékkal na­gyobb arányban is nyerhetett volna az ificsapat, sok gólhely­zet kimaradt. Nk. Kinizsi II—Kocsér 5:1 (2:1). Kinizsi II: Kovács Gy. — Hegedűs, Kurgyis, Pozsár, Tóth II., Tóth S. (Gábor), Ba- ranyi, Karsai, Podmaniczki, Mohácsi, Turcsik. A nehéz talajú kocséri pá­lyán nagyon sportszerű mérkő­zésen biztosan nyert a körösi csapat. A mérkőzés csak barát­ságos volt, mert a bajnokság­ból kizárták a kocséri csapa­tot, pedig így is nagyon sze­gényes a ceglédi járási bajnok­ság. Inkább támogatni kelle­ne a törekvő kis egyesületeket. P. S. SZERDAI SPORTMŰSOR Labdarúgás Kinizsi-sporttelep, 15 óra: Nk. Kinizsi—Lehel SC (Jászbe­rény) barátságos mérkőzés. Teke Kocsér, 15: Nk Mészáros Tsz SK A—Cegléd KÖZGÉP B, megyei csapatbajnoki mérkő­zés. SPORT Ismét gól képtelenség NK. KINIZSI—BUDAÖRS 1:3 (0 = 0) i i I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents