Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-08 / 56. szám
1977. MÁRCIUS 8., KEDD %törhm 3 A népesedés lépcsőfokai (6.) Közügy és magánügy BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGOS NŐKONFERENCIA Dr. Sághy Vilmos: Számítunk a nők munkájára, elkötelezettségére bérrendezésben erőteljesebben támogatták a nagyobb részt nőket foglalkoztató iparágakat. A kormány azóta többször ellenőrizte : végrehajtották-e az intézkedést. A tapasztalatok szerint a nők kereseti színvonala fokozatosan megközelíti az azonos munkakörben foglalkoztatott, ugyanolyan képességű, gyakorlati idővel rendelkező és teljesítményt nyújtó férfiak kereseti színvonalát. A további tennivalókat pártunk XI. kongresszusa és népgazdaságunk V. ötéves terve határozza meg — hangsúlyozta. A gyakorlati munkában állandóan figyelemmel kell lenni a dolgozó nők, az anyák helyzetére. A további feladatokról szólva kiemelte az 1977- ben tervezett központi béremelést a textilruházati ágazatokban. Emelik és egységesítik a több műszakban foglalkoztatottak műszakpótlékát az iparban, az élelmiszerkereskedelemben és a vendéglátásban, e köztudottan nagyobb részt nőket foglalkoztató ágazatokban. Hasonló törekvések jellemzik az elkövetkező három-négy esztenrozó a nők szerepe — folytatta. — Amikor a társadalom egyre nagyobb mértékben járul hozzá a család gyermek- nevelési költségeihez, végső soron a nők helyzetének javítását szorgalmazza. Ezt az elvet érvényesítjük akkor, amikor az V. ötéves terv idején az átlagosnál gyorsabban kívánjuk növelni a gyermek- neveléssel kapcsolatos pénz- beni juttatásokat. Ezen kívül emelni kívánjuk a családi pótlékot, számolunk a gyermekgondozási segély, a szülési és az anyasági segély ösz- szegének növelésével is. Ezen intézkedések megvalósításának előfeltétele az, hogy a gazdaságban megvalósuljon a tervezett hatékonyság, nők és férfiak, mindannyiunk fegyelmezett munkájára van szükség az elosztható nemzeti jövedelem megtermelésében. Fő törekvés: gyorsabb ütemben javuljon a bölcsődei és óvodai ellátás. Az idén például várhatóan több mint 16 ezer óvodai és több mint 3000 bölcsődei hely létesül. A tervidőszak végére a nagyvárosokban és az ipari centrumokban előreláthatóan már sikerül az óvodai igényeket kielégíteni. A mostani tervidőszakban várhatóan a munkahelyi étkeztetésben részt vevők számát mintegy másfél millióra, a gyermek- és diákétkeztetésben 1.3 millióra kell emelni. lehetőleg a minőség javítása mellett. — Az eddigi eredmények azt igazolják, hogy a párt és a kormány következetesen végrehajtja elhatározásait — mondotta. — Nemcsak számít a nők munkájára, elkötelezettségére, kettős hivatásának teljesítésére, hanem sok-sok intézkedéssel javítja a nők élet- és munkakörülményeit. Dr. Sághy Vilmos, a kormány nevében tett ígéretet arra, hogy az MNOT konferenciáján elhangzott javaslatokat jedőben 1st bérpolitikánkat. Az ientőségüknek megfelelően fogják tanulmányozni. keintézkedések hatására csaknem 1 millió nődolgozó részesül közvetlenül béremelésben. — Az új, felnövekvő generáció nevelésében meghatáresve a megoldás lehetőségeit. Végezetül a közelgő nemzetközi nőnap alkalmából köszöntötte a lányokat, asszonyokat. Kitüntetések a Parlamentben nemzetközi nőnap alkalmából Bensőséges ünnepség színiheA Minisztertanács 1973. október 11-i határozata az átfogó népesedéspolitikai intézkedésekről nem kezdete, hanem folytatása volt egy lépéssorozatnak, ám a korábbinál tá- gabb körben, más minőségben lezajló folytatás. A párt XI. kongresszusának határozata — 1975 márciusában — félreérthetetlenül kimondta: „A párt nagy fontosságú nemzeti és társadalmi ügynek tekinti | hazánk népesedési helyzetének alakulását. .. Az ország, a társadalom jövőjééért érzett felelősség is megkívánja, hogy növekedjék a több gyermekes családok száma, s e családok élvezzenek megkülönböztetett támogatást, övezze őket köz- megbecsülés.” A pénz keli, de... Egy esztendeje ment nyugdíjba Tímár Jánosné, két hét7 tel azután, hogy férje is a megérdemelt pihenést választotta,. Timárné az Egyesült Izzó váci fényforrásgyárában betanított munkásként, férje a Közép-magyarországi Tejipari Vállalatnál gépkocsivezetőként dolgozott. Most a csővári házban ülünk, a két apró szoba egyikében. Az asszony: Öt gyermeket neveltünk fel ebben a házban. Pedig, látja, kicsi. Mindig minden tele volt velünk. Mégsem éreztük soha, hogy útban a másik. Ez a legfontosabb. A megértés. Mert két ember is rághatja egymást, tíz is összesimulhat. Fajtája válogatja, i Van olyan, akiből mint sünből, 1 úgy állnak ki a tüskék, senki, semmi sem jó. Nekünk sikerült másként élni. Talán, mert az emberemet is, engemet is így neveltek. Pedig, gondolhatja, nehéz volt, néha kegyetlenül nehéz. Amikor három gyerek is beteg, s mégis dologba kelletett menni, hagytam a legnagyobbra a többit, pedig az sem volt több tízesztendősnél! Mégsem lett baj. Derék gyerek lett mind az öt. Igaz, kevés jutott, mindig kevés jutott, bár az uram nagyon sokat dolgozott, túlórázott is, hogy keressen. Nekem futni kellett haza. A kert, az állatok, mert foglalkozni kelletett ezekkel is, pótolni a pénzhez, amit lehet, megtermelni magunk. Mostanában, értve ez alatt a nyugdíjba menetelem előtti éveket, csak néztem, tágra nyílt szemmel, jaj, ez kismama, nem kaphat ilyen műszakbeosztást, no, most segélyt adunk, mert három gyereket nevelnek, s kezdődik az iskola, ilyeneket hallottam a gyárban. Azelőtt kinek hogyan sikerült, ki mit akart, úgy nevelte a porontyait. Most meg! Fontos lett, sürögnek körülöttük, s bizony akad, aki visszaél vele, dolgoztam én is olyannal, akinek egy csöppsége volt, de mást sem lehetett hallani tőle. mint a panaszt, s azt kutatta, miféle kedvezést tud magának szerezni. Mindig a holnap Száz esztendeje, 1876 és 1880 között hazánk ezer lakosára 46 élveszül^tett jutott. Ez volt a rekord. Azóta folytonos a csökkenés. IJyen árat fizetnénk a gazdasági haladásért? Nem a múlthoz hasonlítva, hanem a jövendő igényeihez mérten vizsgálandó a népszaporodás, mivel a népesség ún. eltartóképességének — azaz az aktív keresők és az eltartottak arányának' — ' megvannak a maga objektív határai. Társadalmunk számszerű fenntartásához legálább 16 ezrelékes élveszületésre, a lassú gyarapodáshoz 17 ezrelékesre van szükség. Itt nincs semmiféle alku, a nemzeti jövedelem folyamatos és egyenletes bővítéséhez a munkaerő-utánpótlás ! folyamatossága is eléngedhe- tetlen. Amikor tehát bárhol a népesedésről beszélnek, ott a holnapról szólnak. S ahol a holnapot ezen a módon befolyásolják, ott a holnapután alapjait is lerakják. Anyaggyűjtésem során többször találkoztam olyanokkal, akik úgy vélekedtek, már nem nagyon indokolt a népesedési kérdésekre fordított különleges figyelem, hiszen minden rendben van, nem győzzük az óvodákat építeni, a gyesen levő mamákat pótolni a munkahelyeken s így tovább. Sok minden rendeződött, de tévednek azok, akik úgy hiszik, most már halad az ügy a maga útján. A tavalyi élveszületési adatok arra figyelmeztetnek, hogy az ötvenes évek első felének nagy létszámú korosztályai ugyan szülőként megduz- zasztották az utánpótlás patakját, de ez önmagában nem tartós állapot, összesen 185 400 gyermek született 1976-ban, s bár a szám tekintélyes, kisebb; mint egy évvel korábban, mégpedig 8800-zal! Mivel az 1975. évinél többen haltak meg tavaly, a természetes szaporodás’ — a kevesebb születés és a több halálozás miatt ■*- kétszáz híján tízezerrel marad el a megelőző esztendeitől! Megvenni nem lehet Hallgassuk ismét az öt gyermeket felnevelt Tímár Jánosáét: Magunk maradtunk, ketten az emberemmel, a faluban csak egy lányom lakik, a többiek elmentek. Két fiú, három lány. A legkisebbnek nincs még családja, négy esztendeje nősült, Balassagyarmatra, építkeznek, várnak, összesen kilenc unokám van. de én azt mondom, eddig. Mert ugye biztosan lesz a Karcsinak is, a legkisebbnek, ha kész a ház, azt mondja, idén végeznek vele. Se az uram, se én nem mondtuk a gyerekeknek, ne így tegyék, ne úgy legyen. Ebbe beleszólni nem lehet, ök öten voltak testvérek, szerették egymást, vigadtak, míg kicsinyek voltak, mikorra nagyobbak lettek, tudták, kire mi vár, mi a kötelesség, ösz- szeszoktak. Ilyesmit a boltban megvenni nem lehet, ez az öt gyerek most is olyan, hogyha egynek baja van, akkor fut a másik, a harmadik, mit segíthetek. Pedig nem szomszédként laknak, egy BalassagyarA tavasz első virágával — rózsaszínű, fürtös jácintfüzérrel — díszített országgyűlési terem padsoraiban nagy számban foglaltak helyet férfiak. Annak az örvendetesen gyarapodó tábornak a tagjai, akik a nőpolitikát a társadalompolitika szerves részének, a nőkérdést az egész társadalom ügyének tekintik. ÖTLETEK SOKASÁGA Ilyen ember Tóth B. Zoltán, a Váci Kötöttárugyár igazgatója is. akivel szünetben a folyosón beszélgettünk. — Mi a véleménye a Nőtanács beszámolójának arról a megállapításáról, hogy a dolgozó nők munkaerkölcse fejlett, szilárd, ők, azok, akik szívvel-lélekkel vesznek részt a munkaverseny-mozgalom- ban és ők teszik ki a szocialista brigádtagság 35 százalékát? A gyárigazgató — nem hiába a számok embere — azonnal helyesbít: — Nálunk sokkal többet. Mivel vállalatunknál a dolgozók között a nők aránya 90 százalék, ennek megfelelően számarányuk a versenyben és a szocialista brigádokban is jóval magasabb aí országos átlagnál. Szerencsére — ‘ ezt kell mondanom —, mert éh is példaadónak nevezhetem a nők munkamorálját.. Más kérdést vártam egyébként, azt, amit ma már többen feltettek nekem: hogy érzem magam itt, kisebbségben, a nőkonferencián? Hadd válaszoljak kérdezetlenül: jól és otthonosan. A téma ismerős, s mint maton, egy itt Csőváron, azután benn Vácon, egy Pesten, s aki a legtávolabbra ment, az a másik fiam, Bihartordán élnek. Istentelen messze van, egyszer elvittek kocsival, mondtam, nem való ez nekem, jöjjetek csak ti, váratlanul soha nem érkezhettek. Csakis a tények A népesség száma, nem és kor szerinti összetétele, képzettségi és foglalkoztatási színvonala olyan tényező, amivel minden nemzet gazdasága szembenéz, mégpedig elkerülhetetlenül. Éppen ezért nagy tévedésnek bizonyulna — márpedig tapasztalható rá a hajlam, s hivatalos ténykedéseknél is — a népesedést nőkérdéssé egyszerűsíteni. A népesedésben minden főbb társadalmi, gazdasági tényezőnek szerepe van, a gazdasági fejlettség színvonalának éppúgy, mint a reálbéreknek, a szociálpolitikának, a lakáshelyzetnek, a nők, a gyermekek tiszteletének... a felsorolás szinte befejezhetetlen. Két évtized alatt hétszer emelték a családi pótlékot — 1953-ban 718 millió forintot fizettek ki ilyen címen, 1976- ban 7,5 milliárdot —, ám a sokfajta ipás segítség ellenére is tény, hogy az állam jelenleg a gyermeknevelés költségeinek körülbelül egyharma- dát viseli. A cél — amint azt a párt XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozat megjelöli — a terhek fele-fele alapon történő megosztása, de ehhez a nemzeti jövedelem folyamatos, s a tervezettel összhangban álló növekedése teremt alapot, amihez egyebek mellett elengedhetetlen a több utód, a munkaerő-utánpótlás. Népszerűek manapság az ezredfordulót, a kétezer utáni esztendők világát kémlelő, előrejelző írások, eszmefuttatások. Ez a jövő sok tekintetben már, ma eldől, hiszen a most születő gyermekek 2000-ben csupán 23 éves ifjak lesznek! Mint azok, akik ma döntenek a család gyarapodásáról, az elsőről, a másodikról, talán a harmadikról. Eddig is — gazdasági vezetőt, aki vállalata politikai légköréért is felelős, közelről érint. Ügy látom, hogy — noha mi már eddig, is sokat tettünk vállalatunknál a nők munkakörülményeinek javításáért, emberi gondjaik orvoslásáért — innen nagyon sok ésszerű javaslatot, ötletet vihetek magammal. Én azt vallom: nekem sem mindegy, hogy a munkásnők milyen családi környezetből, milyen hangulatban jönnek munkába, és a társadalomnak sem, hogy a munkahelyükről fáradtan bár, de elégedetten vagy kifacsarva, rossz kedvűén mennek haza. Egy dologban feltétlenül előre kell lépnünk: a nők továbbképzésében. Lehetőségünk van ösztöndíjasokat küldeni a Könnyűipari Műszaki Főiskolára; nos. a jelentkezők túlnvomó többsége azokból a férfiakból került ki, akik vállalatunknál a létszámnak csupán tíz százalékát adják. Ezen változtatni kell! A CSALÁDBAN IS Mintha végszóra felelne, úgy folytatja a gondolatot Köteles Imréné, a gödöllői Háziipari Szövetkezet elnöke: — A beszámoló és az eddigi vita segített megfogalmazni egy gondolatot, ami már régen motoszkált bennem: a nők egyenjogúságát nem elég Dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter a nőkonferencia vasárnapi ülésén, a kormány nevében köszöntötte a tanácskozást. — A nők helyzetével foglalkozó párt- és kormányhatározat a lányok, asszonyok érdekében végzett munkát társadalmi üggyé tette — hangsúlyozta. Az eredményekről szólva a társadalmi gondoskodás széppéldájaként említette: hét évvel ezelőtt az óvodáskorú gyermekeknek csak 57 százalékát, ma már több mint 75 százalékát sikerül elhelyezni. Igák, korántsem ilyen megnyugtató a bölcsődéskorúak 10 százalékos elhelyezési aránya — bár ezen nagyrészt enyhített a gyermekgondozási segéiy bevezetése, és összegének felemelése. Népszerűségét bizonyítja, hogy míg 1970-ben 160 ezren éltek vele, napjainkban 290 ezer édesanya gondozza otthon gyermekét. A megtett intézkedések között kiemelkedő jelentőségű volt a családi pótlék emelése, az anyasági segélyre jogosultak körének kiterjesztése, a kisgyermekes anyák számára betegápolási táppénz biztosítása, s a nőket, terhesanyákat védő munkaügyi intézkedések. Egyrészt ennek köszönhető, hogy a dolgozó nők tábora a KB határozatának megjelenése óta több mint 200 ezerrel gyarapodott, s hogy ma már a munkaképes korú nők 75 százaléka dolgozik. Ugyanakkor — hangsúlyozta dr. Sághy Vilmos — egyet kell érteni a konferencia — megállapításával, hogy jobb összhangra van szükség a bölcsődék, az óvodák és a gyermekgondozási segély fejlesztésében. A dolgozó nők továbbtanulásában az erkölcsi, anyagi ösztönzés jelentőségéről szólva elmondta: e téren is vannak számottevő eredményeink, erőfeszítéseink ellenére azonban ma még az iparban dolgozó lányok, asszonyok nagy része szakképzet- len. E helyzet nemcsak a kereseti színvonal gyorsabb ütemű növekedését gátolja, hanem fékezi a dolgozó nők szakmai előrehaladását is. A párt- és kormányhatározatok alapján fontos feladat volt az egyenlő munkáért egyénlő bért elvének érvényre juttatása is. Az előző tervidőszakban központi támogatással végrehajtott munkásezután is törvényben szentesíteni, sem társadalmi méretekben érvényesíteni — a családban is meg kell valósítani. Amíg okos törvények és szociális intézkedések támogatják a nők tanulását, vágyaik valóra váltását, addig sok helyütt a családi környezet ellenkezően hat, akadályozza őket. Ide vezethető vissza a felszólalásokban említett eset, amikor a nő megköszöni a felkínált vezető beosztást — és nem vállalja. Meggyőződésem, hogy a család szerepe a szocialista társadalomban nemhogy csökkenne. mint némelyek állítják, ellenkezőleg, egyre nagyobb. Egyetértek a beszámoló megállapításával: „A családi életre nevelés a legeredményesebben a családban történik.” Ahhoz pedig a nő családon belüli egyenjogúságának tiszteletben tartása, a háztartás és a gyermeknevelés feladatainak megosztása is hozzá tartozik. Erről még bizonyára lesz szó, én inkább azzal fejezem be, hogy szóljak néhány szót azokról a férjekről, akik fiatal korukban ugyan még nem hallottak a családi életre nevelésről, sem a női egyenjogúságról, emberségük, jó érzésük mégis azt diktálja, hogy tiszteljék asszonyukat, gyermekeik anyját és támogassák őket a talye volt hétfon a Parlament: az Elnöki Tanács a nemzetközi nulásban, az önművelésben, a közéleti tevékenységükben. Kívánom, hogy egyre többen legyenek. finomítsak a törvényt — Azt hiszem, a fiatalabb generációnál már ez a törekvés érvényesül — fűzte tovább a szót Bredács Júlia, a kőröstetétleni Alföldi Tej ÖKV pénzügyi előadója. — Talán azért, mert a mai fiatalok nem felnőtt fejjel érték meg a nők egyenjogúságát, hanem beleszülettek. Csak meg kell nézni a bölcsődéket, óvodákat: csaknem annyi apa hozza-viszi a gyermekét, mint ahány édesanya. S milyen ügyesen öltöztetik az apróságokat! Abban viszont egyetértek az Országos Nőtanács- csal, hogy ahol kell, finomítsák a családvédelmi törvényt: ahol a helyzet úgy kívánja, kapjon az apa gyermekgondozási segélyt, anélkül, hogy külön kellene kérvényeznie a minisztériumtól. A gyermeknek apára is, anyára is szüksége van, a nevelés kettejük feladata. Akkor miért ne illetnék meg azonos jogok őket? Hosszú, selyem száriba csavart, égő fekete szemű indiai asszony állt meg mellettünk Egyike azon keveseknek, akik a felemelkedés útján elindult messzi országban már sikerrel próbálták érvényesíteni emberi-politikai jogaikat. Az , indiaiak jellegzetes mozdulatával, összetett kézzel gratulál • jó munkát kíván a konferenciához. bárcsak már ők is it4 tartanának... Nyíri Éva nőnap alkalmából a nők gazdasági és szociális helyzetének megjavításáról szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásában kifejtett tevékenységük elismeréséül kitüntetéseket adományozott. Az ünnepségen jelen volt Losonczi Pál, az MSZMP politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke, Borbély Sándor, a Központi Bizottság titkára, Cseter- ki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. Losonczi Pál köszöntötte a vendégeket. Beszédében kiemelte: társadalmunk tudatosan és tervszerűen küzd azért, hogy a társddalmi, gazdasági, kulturális és politikai élet minden területén valóra váljanak a női egyenjogúságról vallott szocialista elvek. Eddigi vívmányainkra méltán lehetünk büszkék. A nők gazdasági és szociális helyzetének javításáról szóló párthatározat és a különböző kormányintézkedések hatására jelentős eredmények születtek — állapította meg, majd átnyújtotta a kitüntetéseket. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta nyolc személynek. Harminchétén kapták a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, négyen a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet, harminc- hatan pedig a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Az ünnepség után az Elnöki Tanács fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. Mészáros Ottó (Vége) Pest megye képviseletében
