Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-06 / 55. szám
4 %Mdtm 1977. MÁRCIUS 6., VASÁRNAP Gyermekvendégek a műhelyben A kezdeményezések, közös kincsek Mi szeretnél lenni, hetedikes? Néhány nap múlva az általános iskolák nyolcadik és a középiskolák negyedik osztályát idén végzőknek írásban kell bejelenteni, tovább akarnak-e tariulni, hogyan döntöttek, milyen pályát választanak? A Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetet a bizonytalankodók közül sokan keresték fel a közelmúltban útbaigazításért, merre tartaKerületek. Három budapesti munkáskerületről — Angyalföldről, Csepelről és Kőbányáról készített hangos-képes helyzetjelentést Balogh Mária. A fővárosnak ez a három tájéka ugyan távol esik egymástól, ám a tennivaló itt is, ott is szinte ugyanaz. Szanálni kell, építeni kell: lakást adni az otthonra váróknak, bölcsődét, óvodát, iskolát az ifjabb évjáratok képviselőinek. Hogy mekkora gond ez a szanálás, építkezés, azt jól jellemzi az az adat, amelyet Csóré Károlytól, a XXI. kerület tanácsának elnökétől tudtunk meg: a csepeli lakásoknak több mint a fele, egészen pontosan 52 százaléka egyszobás. 'Hogyne kellenének hát ott is a táv- meg a toronyházak! Már csak azért is, mert a csepeliek nem szívesen mennek el más kerületbe. Furcsa dolog egy nagyváros ugyancsak tághatáirú kerületével kapcsolatban ilyesmit hallani, (hogy lokálpatriotizmus, de — iaki nézte ezt a műsort, bizonyíthatja — bőven hallhattunk .olyan szavakat, amelyek felértek egy-egy vallomással: ■egy-egy Csepelnek címzett hűségnyilatkozattal. S persze ugyanígy az an- tgyalföldiek és a kőbányaiak! Ki mii tlld í V. Változatlanul (lelkes hangulatban folytatódik (a Ki mit tud? legújabb sorozza t a. Most már elmondhatjuk, nak, mire találják alkalmasnak őket a vizsgálatok során? Jelenleg a pályaválasztás elé jövőre kerülőkkel foglalkoznak, tehát a hetedikesekkel. Ebben a munkában újabb módszer bevezetésére készül az intézet az üzemlátogatásokkal kapcsolatban. Eddig ugyanis a látogatóba vitt osztályt elég gyakran, azt lehet mondani, futva vezették végig hogy nemcsak friss tehetség követ friss tehetséget, de a produkciók műfaji skálája is minden eddigi változatosságot felülmúl. Pénteken este például egy irodalmi színpad — a debreceni pantomimegyüttes — produkált olyasmit, amit eddig még nemigen láthattunk. Ritka szellemességgel adták elő Balázs Béla Színjáték ötpercben című darabját: paródia volt ez a javából! De amit a korengedményes nyíregyházi Nagy Róberttól hallottunk, az is remek muzsikusteljesítmény volt. Teljes joggal engedte tovább a zsűri, amely — s ez már a Ki mit tud? valóban ritka nagy népszerűségét jelzi — különféle ajándékokat is kapott. Nemcsak a kamerákon túl fo- I lylk tehát ez a jókedvű játék, hanem a kameráikon innen is. Első napok. Most már azt is megértük, hogy egy tudományos filmet ismételtet meg a közvélemény. Amit eddig csak a táncdalénekesek, a könnyűzenészek és a művész-sztárok számaival fordult elő, az most egy tudományos kisfilmmel, Az élet első napjai című képsorral is megesett. A Delta mutatta be január 28-án ezt a páratlanul érdekes munkát, és most, pénteken éjszaka újra le kellett vetíteni. Akácz László az üzemen, vagy éppen csak annak egy kis részén. Most szervezettebb, megfontoltabb, átfogóbb, többet mutató látogatások általános programját dolgozta ki a megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet. Célszerűnek tartják, ha az üzemlátogató diákokat a gyermek nyelvén értő és beszélő üzemi vezető — a lényeges munkamozzanatok kiemelése mellett minden munkakört, tehát szakmát bemutatva — kalauzolja. Rendkívül fontos, hogy a látogatók lehetőleg végigkísérhessék a teljes munkafolyamatot, lássák, miként lesz az alapanyagból végtermék. Ez a tapasztalat azután kétségkívül nemcsak felkelti, de le is köti érdeklődésüket, megkönnyíti és megerősíti pályaválasztási szándékukat. Ilyen elvek szerint az elmúlt napokban két üzemlátogatást tartottak. A helyi általános iskolák egy-egy hetedik osztályát vitték el a Nagykőrösi Konzervgyárba, Gödöllőn pedig a Ganz Műszerművek Árammérőgyárába. Az előbbiben Fruttus Levente, a másodikban Hóka Zoltán, az üzem pályaválasztási megbízottjai kalauzolták végig a kis vendégeket. Mindkét üzemben nemcsak tájékoztatást kaptak az ottani munka- I folyamatokat végző különböző szakmák feladatairól, mindegyik munkáiát végig is nézhették. Megtudhatták egyébként azt is, hogy milyen szakmát melyik szakmunkás- kénző intézetben sajátíthatnák el. Továbbá arról is felvilágosították őket. hogy a gyár miiven kulturális és sportlehetőséget biztosít dolgozóinak, s a tanult szakmától függően hol és hogyan képezhetik tovább magukat. Ezeket a bemutató jellegű kísérleti üzemlátogatásokat a közeljövőben a megye többi nagyüzemeiben is folytatják. Sz. E. TV-FIGYELŐ Hol ä cél, az éléi? A IV.;'-1«-.' '{r Kmindennapok Cipősarkak minden meny- nyiségben és minden méretben. Zöld, fekete, sárga és fehér színekben pompáznak a folyosókon tárolt fóliazsákokban és az automata fröccsöntő gépek között. A Pest megyei Műanyagipari Vállalat cipősaroküzemében naponta százötvenezer, egy hónapban több mint 3,5 millió cipősarkot készítenek. A főszerep a munkásé A három műszakos üzem tiszta és világos csarnokaiban katonás rendben sorakoznak az osztrák, az angol és az olasz gyártmányú gépek, amelyek között többségükben lányok és fiatalasszonyok dolgoznak. Érthető hát a fantázia kép: a sorba rakott cipősarkak fölé karcsú bokákat, táncos lábakat képzel az ember. Ebben biztosan része van annak a nyugodt és kellemes hangulatnak is, amely a csarnokokban uralkodik. Tiszta, kényelmes és viszonylag egyszerű munkájuk van az itt dolgozóknak, az automatákon többnyire csak azt kell figyelni, hogy pontosan teljesíti-e a gép a korábban kiadott parancsot; a félautomatákon már több múlik a munkáson, hiszen állandóan be kell avatkozni a technológiai folyamatba. A műanyagfeldolgozó ipar műszaki szakemberei között elég általános az a vélemény, hogy az ilyen okos gépeket elég egyszer beállítani és aztán legjobb békénhagyni őket, mert percenként vagy félpercenként kidobják magukból a készterméket. Így a jó munka, a gének folyamatos üzemeltetése főképpen a beállítókon múlik. — Persze, ez így nem igaz x mondta közvetlenül a bemutatkozás után Szabados Ferenc, a cipősaroküzem gép- beállítója. — Egy-egy széria beindításánál valóban nagyon sok múlik a beállító szaktudásán, de gyártás közben a főszerep már a munkásé. A gép ugyanis számtalan okból tévedhet, s ha a dolgozó nem veszi észre, vagy nem ismeri fel a hibát, akkor akár órákig is selejtet gyártunk. A PEMÜ vezetői ebben a kérdésben nyilván Szabados Ferenccel értenek egyet, hiszen vállalaton belül megszervezték a szakmunkásképzést. Így az elmúlt héten a cipősaroküzem 13 dolgozója szerezhette meg a szakmát. Köztük volt Szabados Ferenc, aki már korábban is rendelkezett szakmunkás-bizonyítvánnyal, mint műszaki-kereskedelmi eladó. Hogyan vezetett hát az útja a solymári műanyaggyárba? Mindkelten az özemben — Hat évvel ezelőtt szereltem le a katonaságtól és akkor megfogadtam: nem ingázok tovább Budapestre, közelebb keresek munkát. Itt lakom a szomszéd. községben, Pilis- szentivánon — lassan rágyújt, elmosolyodik, mint aki azon töpreng: mondja, ne mondja, amit gondol. — Szóval, akkor itt dolgozott egy kislány, akit jól ismertem, neki köszönhetem, hogy idejöttem. Rövidesen a kislányt el is vettem feleségül, és már nekünk is van egy kislányunk. Most is itt dolgozunk mind a ketten. Szabados Ferenc 34 modern fröccsöntő gép folyamatos termeléséért felelős. Sportnyelven szólva, alaposan lekörözte a feleségét, aki még jelenleg is gépmunkás. Vajon mi lehet az oka: a jobb érzék, nagyobb képesség, vagy csak egyszerűen a férfi, a férj feltétlenül gyorsabb előrehaladását elfogadó szemlélet? Mindig sikerült — Talán egyik sem, de lehet, hogy mégis — bizonytalankodik a válasszal. — Ügy kezdődött, hogy amikor még kézi gépen dolgoztam, többször megkértek: tegyek fel valamelyik gépre szerszámot. Ez fizikailag elég nehéz munka, ezért bízzák inkább férfiakra. Aztán gyakran ki is kellett próbálnom a vadonatúj szerszámokat, sőt a hozzánk érkezett új anyagokat. Mindig sikerült megoldanom ezeket a feladatokat, pedig közben teljesítménybérben dolgoztam. Valószínűleg ennek köszönhetem, hogy engem választottak ki beállító- nak. Közben beiratkoztam a gimnáziumba és tavaly érettségiztem ... Hogy miért éppen én, miért nem a feleségem ? Mert én egyszer már elkezdtem az erősáramú technikumot, de nem tudtam elvégezni, mert bevittek katonának. Ez indokolta, 'hogy előbb én tanullak. De már a feleségem is beiratkozott a pilisvörösvá- ri gimnáziumba, elsőéves. Persze azt is el kell mondanom, hogy időközben megszületett a kislány és a feleségem három évre otthon maradt vele. Tovább gyarapodni Hát igen ... Azonban az a fontos, hogy a tanulásból, a szakmai előrehaladásból sosem volt nézeteltérés, vita a Szabados házaspár között. Az elmúlt hónapokban mí~ mindketten tanultak: a feleség a gimnáziumban, a férj a sza'■'munkásintézetben. Műszak utáni beszélgetésünk végeztével hazafelé inKözelebb a realitáshoz A közelmúltban a munkásművelődésről folytatott beszélgetés közben így fogalmazott a megye egyik városi múzeumának igazgatója: Még nem olyan szép a gyerek, mint ahogyan hisszük. Sok még az önáltatás, a látszatigyekezet. És sorolni kezdte, hány alkalommal tette már szóvá a múzeum pénztárosa, hogy az esti záróra előtt néhány perccel egy-egy látogató megvesz tizenöt-húsz jegyet, gondosan elteszi a tárcájába, aztán, mint aki jól végezte dolgát, távozik. Ezeket a belépőket — tette hozzá magyarázatképpen az igazgató —, bárki viszontláthatja a város valamelyik szocialista brigádjának naplójában, bizonyságául annak, hogy eleget tettek kulturális vállalásuknak. Egy művelődési ház igazgatója más nézőpontból mondott véleményt: Gyakran figyelem, elsősorban a szocialista brigádoknak ajánlott programok résztvevőit. Szeretném leolvasni az arcukról, mi hozta ide, egyáltalán érdekelte-e őket mindaz, amit nyújtottunk nekik, vagy csupán a vállalás teljesítésének ténye volt-e a vonzerő? A közművelődésről — ez senki előtt nem vitás — mind több szó esik, különösen az elmúlt három esztendőben. A párthatározatban megfogalmazott feladatok az ősz óta törvényerőre emelkedtek. De vajon mit tudnak étről a törvényről, az abban megfogalmazottakról azok, akikért a határozat és a törvény született? S ha tudnak róla, igénylik-e a több tudást, élnek-e a törvény adta nagyobb lehetőségekkel? Erről ültünk le beszélgetni a napokban a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalat egyik gyáregységében a legér- dekeltebbekkel. S bár egyik munkásember sem kérte, hogy hallgassam el nevét, de nagyon mélyről fakadó, őszinte véleményük arra kötelez — mivel legszemélyesebb dolgaikról is Nagy Iván felvétele dulunk. Szabados Ferenc a pilisszentiváni kétszobás házba, amelyhez az idén — ha sikerül a pénzt összerakni — fürdőszobát, még egy helyiséget és teraszt építenek. Most még a nagy kert a tavasz eleji munkákat igényli. Érthető és becsülendő elképzelés: szeretnének anyagilag is tovább gyarapodni. S különösen úgy becsülendő, ha a mondatok közül azt is kihalljuk: de nem mindenáron. Időt kell szakítani az olvasásra, meg hogy néha kettesben elmenjenek kicsit szórakozni, havonta egy színházi előadás megnézése már hagyomány a programjukban, mert „egy kicsit élni is kell.” S ebben nyilván az is benne van, hogy Szabados Ferenc továbbra sem akarja a tanulást abbahagyni : összeválogatja a könyveket, hogy felkészülhessen a marxizmus—leninizmus esti középfokú iskola felvételi vizsgájára. Egy 29 éves embertől értelmes megkérdezni: Hová tart, hol a cél, az elég? — Tudom, az élete során változnak az ember céljai, de most én arra gondolok, hogy szeretnék mindenféle szempontból képzett, jó szakmunkás lenni, kiváló gépbeállító, és szeretnék ebben a gyárban megmaradni. Kriszt György vallottak —, ne írjam le nevüket. Ez minden... Negyvenéves múlt. Az általános iskola nyolc osztályát géplakatos szak munkás-bizonyítvánnyal toldotta meg. Az idén lesz éppen huszonöt éve, hogy először lépett be az üzem kapuján. Az alapfizetése háromezernégyszáz forint. Két gyermek — tizenkettő és tízéves — apja. Felesége szintén az üzemben dolgozik, fizikai munkás. Gödön laknak, onnan járnak be reggelenként. — A törvényről hallottam, az esti tv-híradó hozzátartozik az életünkhöz, ez minden, amit tudok róla. Amit negyven év alatt megtanultam, engem kielégít. Hogy mit csinálok, ha éppen ráérek? Ősztől tavaszig elolvasok hat-nyolc könyvet. Jókait, Mikszáthol szeretem. Egyszer-egyszer elmegyünk cirkuszba, a Kamara Varietéba vagy legfeljebb az Operett Színházba. A televízió műsorát általában a híradótól nézzük, ha érdekel. Tavasztól őszig gyakran kirándulunk. Felülünk a biciklire mind a négyen s irány Nagymaros, Zebegény, mikor hogy. Ez minden s számomra ez elég. Nem érzem magam boldogtalannak __ öt venéves. Hat elemit és két polgárit végzett. Egy tizennyolc tagú brigád vezetője. Eddig az ezüst fokozatig jutottak el. A felesége betanított munkás egy másik dunakeszi üzemben. A fia most készül érettségire. Helyben lakik, nemrég fejezte be családi házát. — A közművelődési törvényről én is hallottam, de csak a televízióból. Tavaly itt járt a kultúrház könyvtárosa beszélgetni. Utána tizennégyen beiratkoztunk. Könyvet azonban eddig még nem kölcsönöztem. A fiam használja a cédulámat. A regényekhez nincs türelmem, galambokról szóló könyv pedig egy sincs ott. A többiek közül is legfeljebb ha ketten- hárman ragadtak meg a könyvtárban. A fiatalabbja. Színházban eddig életemben kétszer voltam. Utoljára talán húsz évvel ezelőtt. Már csak arra emlékszem, hogy Bilicsi játszott benne. A hobbym? A galambok. Van belőlük százhúsz. Nevelem, röptetem, kiállítom a madaraimat. Olykor összejövünk a többi galambásszal. Vagy a családdal kirándulok ... Nehéz összefogni Harmincnégy éves. Két éve vezetője egy tizennyolc tagú brigádnak. Nős, a felesége bü- fépánztáros egy másik dunakeszi üzemben. A lánya tizenegy, a fia hétesztendős. Három éve elkezdte a gépipari szakközépiskolát, de o második osztályból már nem vizsgázott le. — Építkezem, ez volt az ok. Két szoba, összkomfortos, két kis manzardszobás lesz a házunk. Már tető alatt van, de még nem lakható. Egy csöppnyi szoba-konyhában élünk. Tavaly a brigádom nem kötött szerződést a könyvtárral..Egymás között cserélgették a könyveket az emberek. Az idén feltétlenül szerződünk. Jómagam nem szeretek olvasni, csak a feleségem. Van otthon vagy hatvan-hetven könyvünk. Tavaly a brigád kirándult Esztergomba, közösen vettünk részt a május elsejei 'elvonuláson, kétszer pedig focimeccsen voltunk ... Nehéz ösz- szefogni az embereket. Mindenki siet a maga dolga után. A törvényről tudok, néhány hete beszéltünk róla a brigádvezetők fórumán, de ennél többre még nem jutottunk ... Ötvenhét éves. Négy elemit, négy polgárit végzett. Harminctagú brigád vezetője volt, amely eddig nemcsak az arany fokozatot érte el, hanem a MÁV kiváló brigádja címet is. Alapszervezeti párttitkár. — A közművelődési törvényt ismerem, beszélgettem is róla az emberekkel. Nem tudom, hányán járnak könyvtárba a brigád tagjai közül. Én inkább vásárolom a könyveket. Legutóbb Berkesitől vettem egyet. Mások is vesznek könyveket. A gyáregység százhatvan dolgozója havonta átlagosan 8—900 forintot költ könyvekre, itt, az üzemben. Könyv mellé ritkán ülök, elég végigböngészni az újságokat. Többet járatok, naponta nézem a televíziót. Mindent, ami a tv-híradó után következik. Színházba ritkán jutok el. Tavaly a cirkuszban és a Kamara Varietében voltam. A tv-ben megnézem a komolyabb darabokat is. Legutóbb az Arisztokratákat láttam. Tetszett. Van egy öreg, nyolcéves 412-es Moszkvicsom. Havonta 40 liter benzint veszek. Nyolc év alatt negyvenezer kilométert tettünk meg a kocsival... Hol a hiba? Az üzemben — ezt több műhely-, illetve gyáregységvezető mondta el — a brigádok értékelésénél a gazdasági tevékenység az elsődleges. A különböző fokozatokat elért brigádoknál az elvégzett munkát mindig szigorú mércével mérik. A társadalmi feladatok vállalása is fontos meghatározó tényezője az értékelésnek. Arra viszont még nem volt példa, hogy egy brigád azért nem érte el a kitűzött fokozatot, mert nem teljesítette kulturális vállalását. Pedig tudják, hogy azok többsége formális. Hol a hiba? Ahhoz, hogy a brigádok jobban és eredményesebben dolgozzanak, konkrét segítséget kapnak a műhelyekben és az üzemekben. A legkülönbözőbb társadalmi munkákhoz is meghatározott formában kérik a segítségüket. A legkevesebb támogatást kulturális vállalásaik elkészítéséhez és teljesítéséhez kapják. Ahhoz viszont, hogy ezt a segítséget is megkapják, két dolog szükséges: személyiségismeret és valóságlátás. Éneikül hiába fogalmazódtak meg az életmódkultúra alakításának új tennivalói — vagy elvek maradnak, vagy pedig új sablonba mereved- nek. A cikkben szereplő munkásemberek, akikkel minden előkészítés nélkül ültünk le beszélgetni, keményen, olykor nyersen fogalmaztak. Önmagukról éppúgy, mint környezetükről. Okkal tették. Ha van próbatétel, melyen a művelődési intézmények korszelleme megméretik, akkor ez az, hogy mit tesznek, mit kívánnak tenni a munkásművelődés érdekében. Nem a forma a lényeg Már eddig is sok jó kezdeményezés született. Érden, Szentendrén, Tökön és másutt egyre bővül a szocialista brigádklubok tagsága, elsősorban a mind tartalmasabb, az igényekhez egyre inkább közelítő programok eredményeképpen. Cegléden fél esztendeje kezdődött az a nagyszabású brigádvetélkedő, amelyre huszonhat kollektíva ezer- kilencszáz tagja nevezett. Vácott ennél is tovább léptek: a szocialista brigádok kulturális vállalásainak szervezését, lebonyolítását és a teljesítés igazolását a művelődési központ átvállalta a gyáraktól, különböző gazdasági egységektől. Ez nem csupán az üzemi ver- senyfelelősük munkáját köny- nyíti, hanem biztosíték arra is, hogy e vállalások többé ne legyenek formálisak, sem megtételükben, sem teljesítésükben. A baj, hogy ezek a jó kezdeményezések nagyon nehezen válnak közkinccsé, s váltják fel a látványos, de tartalmában nem sokat érő látszateredményeket. A szakmailag jól képzett, a munkáját magas fokú öntudattal végző, a közéletben szerepet vállaló, új típusú ember formálásának jó iskolája a szocialista brigádmozgalom. Ezért a közművelődés munkásainak a párthatározat nyomán s most már a törvény szelleméi ben az eddiginél többet kell tsnniök e mozgalom további erősítéséért. Azért, hogy ne csak a jobban végzett munka, a közös célok érdekében hozott áldozatvállalás, hanem az önművelés is szerves részévé váljon a ma embere életformájának. Prukner Pál
