Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-05 / 54. szám

4 op 1977. MÁRCIUS 5., SZOMBAT Várótermi tárlat nyugodt utazókkal Munkácsy és Van Gogh Érd-alsón ÚJ KÖNYVEK Történelem és politika Nyiregyhásá n Honismereti nyári egyetem Az idén harmadszor rende­zik meg Nyíregyházán augusz­tus 4-e és 15-e között a honis­mereti nyári egyetemet. Az egyetem a honismereti kutatás­sal foglalkozó szakembereknek nyújt lehetőséget a továbbkép­zésre, tapasztalatcserére. Az idei programot a XX. század egyik legnagyobb magyar köl- jtője, Ady Endre születésének 1100. évfordulója megünneplése jegyében állították össze. Az egyetemen irodalomtörté­nészek vallanak és emlékeznek ) meg Ady Endréről, gondolati I örökségéről, a századforduló | magyar progressziójáról. Tör- I ténészek. idézik fel Közép- I Európa, Magyarország, Sza- I bölcs-Szatmár gazdasági, tár- • sadalmi kérdéseit, az agrárszo­cialista mozgalmak szabolcsi eseményeit. Művészettörténé- iszek mutatják be a ke«- építé­szeti stílusait, a képzőművé- i szét megújhodását. Az egyetem (hallgatói megismerkednek Sza- ibolcs-Szatmár mai életével, az elmúlt 30 évben bekövetkezett gazdasági, társadalmi változá­sokkal. Tanulmányi kirándu­lásokat is rendeznek, köztük tiszai hajóutat, valamint ellá­togatnak Ady Endre szülőfalu­jába Ermindszentre és részt vesznek a nyírbátori zenei napok nyitóhangversenyén is. Az előadók sorában, közis­mert, neves tudósokat találunk, köztük Margócsy Józsefet, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola igazgatóját, Hanák Pétert, az MTA Történettudo­mányi Intézet osztályvezetőjét, Németh Lajos és Czine Mihály egyetemi tanárokat, Gerő László Herder-díjas egyetemi tanárt, valamint Ránki György akadémikust. A Rosenberg házaspár. I Kenumképp sem volt túlzó az •az előzetes vélekedés, amely szerint hosszú hónapok leg­kiemelkedőbb tv-produkciója lesz a Rosenberg házaspár cí­mű francia filmsorozat. Most, hogy a negyedik rész is véget ért, okkal-joggal hihetjük, hogy miért mozgatta meg any- nyira oly sok ország közvéle­ményét. i Ha megpróbájuk sorra ven­ni, milyen összetevők magya­rázzák ezt a valóban rendkí­üli hatást, elsőként minden­éppen a sorozat politikai fe­lelősségét, egyértelmű állás- foglalását kell megemlítenünk. >Az író, Alain Decaux és a rendező, Stellio Lorenzi úgy idézte meg az ötvenes évek Amerikájának mesterségesen felborzolt világát, hogy egy pillanatig sem volt kétséges: kiknek a képviseletében emel­tek szót a filmesek; kiknek a pártjára állva mondtak hatá­rozott nemet az atomháború­val fenyegetőzők próbálkozá­saira. ' Ez a politikai egyértelmű­ség már a sorozat legelején megmutatkozott, s azok a mű­vészi eszközök, amelyekkel az alkotók a továbbiakban éltek, ezt az alapállást erősítették. Rovatunkban szóltunk már arról, hogy milyen remekül párosult a filmben az egykor, most negyedszázada forgatott anyag meg a rekonstruált va­lóság. Ez a híradófelvételeket a stúdióképekkel társító fogás a továbbiakban is rendkívül hatásosnak bizonyult: a néző sehol nem érzett zökkenőt, tö­retlenül épültek egymásra a jelenetek. A képeknek ez a párosítása talán a legutolsó részben, a kivégzés pillanatai­ban volt a legdrámaibb: a né­ző joggal hihette, hogy ezekért a villamosszékbe roskadó ál­dozatokért vonult az utcára a tömeg, s szállt szembe a bru­tálisan támadó rendőrökkel. A sorozat másik nagy eré­nye az emberközeliség, a sze­mélyes hangvétel, akár azt is mondhatnánk: az intimitás. Helyenként — mint például a Tapasztalataink szerint ol­vasóink nemcsak hétköznapi bosszúságaikról számolnak be leveleikben. Az elmúlt idő­szakban többször előfordult az is, hogy telefonon kaptunk hírt egy-egy követésre méltó kezdeményezésről. így történt ez az elmúlt napokban is, amikor Kertai László érdi ol­vasónk jelentkezett. Mondan­dóját így kezdte: A telefonbeszélgetés — Hosszú évek óta hűsé­ges előfizetője vagyok a Pest megyei Hírlapnak, ezért tu­dom, hogy értelmes vállalko­zásokról mindig hírt adnak. A munkám olyan, hogy sokat utazom az országban, s így, sajnos, jól ismerem az elha­nyagolt, piszkos vasúti váró­termek nyomasztó légkörét. Amit viszont az elmúlt napok­ban Érd-alsó vasútállomá­son tapasztaltam, az szerin­tem már az elkövetkezendő éveket idézheti: a tiszta és modern váróteremben a fes­tészet klasszikusainak alko­tásaiból kiállítást nyitottak. Érdemes lenne megnézni, amint a reggeli órákban, köz­vetlenül egy-egy vonat beér­kezése előtt, az emberek nyu­godtan nézegetik a képeket. És itt senki nem ideges! Nem tudom, rendeztek-e ' másutt már hasonló tárlatot. Véle­ményem szerint azonban egy dolog vitathatatlan: ezt a kez­deményezést másutt is követ­hetnék! Húszezren Jártunk a helyszínen, s ma­gunk is meggyőződhettünk arról, hogy Érd-alsón, az új állomásépület várótermében valóban szép sikere van a nem mindennapi kiállítás­nak. A nemrég megnyílt tárlatot eddig legalább 20 ez­házaspár börtönbeli találkozá­sakor (III. rész) — a legszor- dinósabb kamaradarabok csendes szépségei villantak fel. Emiatt is nézhettük úgy ezt a filmet, mintha tényleg ott ját­szódna a szemünk előtt a két Rosenberg története, emiatt is tudtunk úgy izgulni az elítél­tek sorsáért, noha tisztában voltunk vele: elkerülhetetlen, megmásíthatatlan a tragikus vég. Itt kell elmondani, hogy az együttérzésnek ilyen, már-már elemi erejű felkeltésében mi­lyen nagy szerepük volt a Ro­senberg házaspár alakítóinak, Marie-José Natnak és Gilles Segalnak. Mindketten megren­dítő erővel idézték fel a két meghurcolt alakját. Annyi hit és meggyőződés sugárzott e két színészből, hogy a néző önkéntelenül is a kivégzette­ket, Ethelt és Júliust azono­sította velük. A legforróbb színházi estéken is ritkaság az ilyen tökéletes alakváltás ... Mindezeken túl — vagy még inkább: mindezekkel együtt — egy történelmi hitelességű elemzést, korképet is kaptunk az emberi jogok mindenkori bajnokaként fellépő Egyesült Államokról. Tanulmányok garmadája sem győzhetett vol­na meg jobban, hogy miféle erők tették lehetővé e kirakat­per megrendezését, a hamis tanúk és hamis bizonyítékok felvonultatását, a mégoly bá­tor, érvet érvre halmozó véde­lem elhallgattatását. Amit pedig ez a kórkép, his­tóriai látlelet sugall, ma is szinte változatlanul érvényes. Nemcsak azért, mert az 1953. június 19-én kivégzett Rosen­berg házaspár rehabilitása — hiába küzd ezért immár két felnőtt gyermekük — máig sem történt meg, de azért is, mert az efféle perek megren­dezésének lehetősége ma is fennáll. Alain Decaux és Stel- lio Lorenzi filmje azért nagy­szerű alkotás, mert minden jó­érzésű embert arra mozgósít, hogy e lehetőségből ne legyen újra valóság ... Akácz László ren látták. S szinte kézenfek­vőnek tűnik az összehasonlí­tás: vajon mennyi idő alatt tekinthették volna meg ugyan- ennyien Munkácsy, Egry Jó­zsef, Van Gogh, Monet és Csóíc István képeit a helyi művelődési központban? A gyors számítások szerint eh­hez több mint fél év kellett volna. — Ezzel tisztában voltunk magunk is — mondta érdek­lődésünkre Kéri Mihály, az érdi járási művelődési köz­pont munkatársa, a kiállítás szervezője, s a kezdeményezés elindítója. — Érd sajátos vi­szonyai — a bejárók nagy szá­ma, a település földrajzi fek­vése — arra ösztönöztek ben­nünket, hogy teljesen új meg­oldásokkal kísérletezzünk. Ne­künk ugyanis kétszeresen ne­héz a munkából hazatérőket elcsalogatni egy-egy művelő­dési központbeli kiállításra. A bejárók művelődését ak­kor tudjuk igazán elősegíteni, ha teljes mértékben figye­lembe vesszük sajátos körül­ményeiket. A kivitelezés is simán, zök­kenőmentesen zajlott le. Mi­után rögzítették az első tár­lat helyszínét — Érd-alsó ál­lomás váróterme megfelelt er­re a célra —, darabonként 12 forintért reprodukciókat vá­sároltak, leüvegeztették va­lamennyit, majd egy kis pa­pírdarabra rövid ismertetőt készítettek mindegyikhez: a festő életút járói, a korról, amelyben élt. s arról, melyik múzeumban látható az ere­deti alkotás. Gondoskodik a brigád Amint a várakozó utasok a festményeket nézegették, Kéri Mihály mosolyogva emlí­tette: — Amikor elképzelésünk nyilvánosságra került, töb­ben bizalmasan azt tanácsol­ták: hagyjuk abba az egészet, bolondok vagyunk, ha ilyet csinálunk, mert előbb-utóbb úgyis eltűnnek. A festménye­ket nem rongálták meg. De ennyi rizikót feltétlenül vál­lalnunk kellett a cél érdeké­ben. S nyomban tegyük hozzá: a jelek szerint érdemes volt. A Ki tud többet a Szovjet­unió folyóiratból, a Szovjet­unióról? politikai vetélkedőso­rozat megyei döntőjére négy helyen kerül sor, négy csoport­ban. Az egyik csoport Budapes­ten március 8-án délelőtt 10 órai kezdettel a Mester utca 56. szám alatti Közgazdasági Szakközépiskola dísztermében versenyez. A következő csapa­tok mérik itt össze tudásukat: Ráckevéról az Ady Endre gimnázium, Aszódról a Petőfi Sándor gimnázium, Dunaha- rasztiból a Baktay Ervin gim­názium, a budaörsi gimná­zium, Szentendréről a Móricz Zsigmond gimnázium, Monor- ról a József Attila gimnázium, Dabasról a 203. számú Ipari Szakmunkásképző, Pilisvörös- várról a 206. számú Ipari Szakmunkásképző, Kiskunlac- házáról a 222. számú Ipari Szakmunkásképző, Pécelről a Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézet, Halásztelekről szintén a Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet, Aszód­ról pedig a Petőfi Kollégium győztes tanulói. Aznap délután, ugyanebben az iskolában a következő csa­patok versenyeznek: Gödöllő­ről a Török I. gimnázium, Pi- lisvörösvári gimnázium, Érd­ről a Vörösmarty gimnázium, Dabasról a Táncsics Mihály gimnázium, Nagykátáról a Damjanich gimnázium, Pilis- csaba Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola, Pécelről a Ráday Pál gimnázium, Ócsárol a Bolyai János gimnázium, Szigetha­lomról az Autószerelői Szak- középiskola, Nagykátáról a Damjanich kollégium, Gödöl­lőről a 202. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet, Sziget­halomról a 208. számú Ipari Szakmunkásképő Intézet, Érd­ről a 220. számú Ipari Szak­Ottjártunkkor Varga Sándor, Érd-alsó állomásfőnöke már azt tudakolta Kéri MihálytóT mikor érkezik a következő tárlat anyaga? Kérdéséhez pe­dig magyarázatképpen hozzá­tette: — Az állomás épülete ta­valy nyáron nyílt meg, vala­mennyiünk nagy örömére, hiszen a régi teljesen korsze­rűtlen, ósdi volt. Itt naponta 12 ezer ember érkezik és in­dul. Az új várótermünk tá­gas, világos és jól fűtött, de hosszú ideje azon törtük már a fejünket, hogyan tudnánk még otthonosabbá, barátsá­gosabbá tenni. A kiállítás megnyitása óta ez a gondunk is megoldódott, és vélemé­nyem szerint így most már valóban kultúrált körülmé­nyek között várakozhatnak az utasok. A reggeli órákban gyakran körbejárom az épü­letet, s ebben az időpontban a váró olyan, mint egy kiállí­tóterem: senki nem álmos, az emberek érdeklődve nézege­tik a festményeket. Csak mel­lékesen jegyzem meg, hogy a tárlat megnyitása óta nőtt az állomás személyi forgalmi bevétele is. Nagyon szeret­nénk, ha egy idő után új anya­got kapnánk: a forgalmi dol­gozóinkból álló Petőfi szo­cialista brigádunk ezután is gondját viseli majd a képek­nek. Könyveket is S az állomásfőnököt nyom­ban megnyugtatta Kéri Mi­hály: másfél hónap türelmet kért. Az elkövetkezendő idő­ben ugyanis hasonló, repro­dukciókból álló kiállítás nyí­lik az érdi és a Kosztolányi Dezső téri autóbusz-végállo­máson. valamint az orvosi rendelőben is. Továbbá azt fontolgatják, hogy a vasútál­lomáson könyvet is lehessen kölcsönözni. Az utazással töl­tött órák ugyanis gyorsabban és főleg hasznosabban telnek olvasással. Az érdi példa egyértelműen bizonyítja: a kultúra terjesz­tése nem mindig és kizáróla­gosan anyagi kérdés. Adott esetben a jó és megvalósítha­tó ötlet is nagyon sokat ér! Falus Gábor munkásképző Intézet, Örkény­ből a Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet és Bia- torbágyról szintén a Mező- gazdasági Szakmunkásképző Intézet tanulói. Vácott a Lőxvy Sándor Szak­munkásképző Iskola díszter­mében március 9-én 10 órai kezdettel vetélkednek a követ­kező csapatok: a váci Géza ki­rály téri Egészségügyi Szak- középiskola, a Lőwy Sándor Szakközépiskola, a szobi gim­názium, a dunakeszi gimná­zium, a fóti szakközépiskola, a váci Sztáron Szakközépisko­la és Mezőgazdaságsági Szak- középiskola, valamint a Köz- gazdasági Szakközépiskola, a Komócsin Zoltán kollégium, a Lőwy Sándor kollégium, a 204. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, a kereskedelmi szak­munkásképző Intézet és Du­nakesziről a 201. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet ta­nulói. Cegléden a művelődési ház­ban március 10-én, délelőtt 10 órai kezdettel a következő csa­patok versenyeznek: Ceglédről a Mezőgazdasági Szakközépis­kola, az Április 4. Közgazda- sági Szakközépiskola, a Kos­suth Lajos gimnázium, az Egészségügyi Szakiskola kol­légiuma, a Dózsa György kol­légium, a 203. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és a Kereskedelmi Szakmunkás- képző Intézet tanulói; Nagykő­rösről a Toldi Miklós Élelmi- szeripari Szakközépiskola, az Arany János gimnázium, a fiúkollégium és leánykollé­gium, valamint a 223. számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet és végül Abonyból a Kini­zsi Pál gimnázium győztesei. A területi döntőt még már­ciusban Szentendrén, a Pest megyei Művelődési Központ­ban rendezik. Történelem és politika. A kettő elválaszthatatlan, hiszen a történelem felfedi az indíté­kokat, amelyek hozzájárultak a társadalmi fejlődéshez. Nap­jainkban is a politika mozgat­ja a fejlődést, azt, hogy mi­lyen formában változik a vi­lág, benne az ember. Erről szólnak a heti recenziónkban ismertetett Kossuth-könyvek. NEMZETKÖZI MUNKÁS­MOZGALOM A Politikai Főiskola és - a Parttoríeneu intézet munka- társainaií tanulmányai Dói osz- szeállitott kötet eisosoroan az 1917-es oroszországi forradal­mak bü. évfordulójának jelen­tősegével ioglalKoziK. Három írás is értekei! ezeket a nagy horderejű eseményeket. Mucsi Ferenc például a Feoruártol októberig című tanulmányá­ban pontos képet rajzol az egykori viszonyokról. Megál­lapítja, hogy az oroszországi lói rád álmák nem helyi je­lentőségű, nem is. valamiféle kelet-európai vagy ázsiai tör­ténések, hanem egyetemes ér­vényűek voltak, uj korszakot nyitottak az emberiség törté­nelmében. Oroszországban februártól októberig forradalmi szakasz ment vegbe. Ez a szakasz a kettős hatalom időszaka volt, amikor a proletariátus is részt vett a hatalomban. Egyben ezt az időszakot az is jelle­mezte, hogy a burzsoázia igyekezett a hatalomból kiszo­rítani a munkásságot, s ami­kor ez nem ment, akkor szö­vetkezett a cári tábornokok­kal és erőszak útján igyeke­zett megragadni a teljes ha­talmat. Erre az időszakra az is jellemző volt, hogy a Bol­sevik Párt tömegbefolyása vi­haros gyorsasággal növeke­dett, és október végére (no­vember 7-re) megértek a fel­tételek a forradalmi átalaku­lásra. A Bolsevik Párt, élén Leninnel, felismerte ezt a helyzetet és a tömegmozgal­mat vezetve, győzelemre vitte a proletárforradalmat, A bolsevikok sikerének tit­kát sokan és régóta kutatják. Ehhez járul hozzá Mucsi Fe­renc tanulmánya, amely bi­zonyítja, hogy a siker titka abban volt, hogy a bolsevi­kok egyrészt pontosan felis­merték a dolgozó osztályok szükségleteit, világos prog­ramba foglalták ezt a felisme­rést, és a dolgozó osztályok érdekeit következetesen kép­viselték; másrészt megvolt bennük az a képesség, hogy harcba tudják vinni az érde­kelteket. Ez mára szóló tanul­ság is. Azóta nem egy ország­ban állt elő hasonló helyzet, s ha nem sikerült a demok­ratikus forradalmat szocialista forradalommá átalakítani, ak­kor a sikertelenség oka a töb­bi között abban keresendő, hogy a proletariátus vezetői nem mindig tudták pontosan irányítani a dolgozók harcát, nem ismerték fel az adott idő­szak legfontosabb tennivalóit. Az évkönyv tartalmaz négy új Lenin-dokumentumot is, ezenkívül spanyol, portugál, francia, olasz, osztrák anya­got, döntő részben aktuáliso- kat. A kötetben vannak élet­rajzok, könyvismertetések, bibliográfia, a munkásmoz­galom elmúlt évére való visz- szapillantás. Vagyis tartalmas A nemzetközi munkásmozga­lom történetéből című év­könyv, amelyet Réz Miklósné szerkesztett, a borító és a ti­pográfia Székffy Gyula mun­kája. IRATOK AZ ELLENFORRA­DALOMRÓL A sorozat ötödik kötete a magyar ellenforradalmi rend­szer belpolitikájával és gaz­dasági helyzetével foglalkozik az országgyűlés összeülésétől egészen a Bethlen-kormány bukásáig. Történelem már ez is, amely egyben rámutat az akkori idők politikájára, arra, hogy a magyar úri osztály a Tanácsköztársaság leverése, a proletárdiktatúra vérbefojtása után miként igyekezett kon­szolidálni a helyzetet, miként alapozta meg az ellenforra­dalmi rendszert. Az eredeti dokumentumok közzététele segít megértetni, hogy milyen formában ment véghez az el­lenforradalom restaurálása. Országgyűlési, miniszterta­nácsi jegyzőkönyvek, minisz­terelnökségi, belügyminiszté­riumi iratok alapján ismerteti a képviselöház és a felsőház tevékenységét: fontosabb tör­vényjavaslatok megalkotását, például az évi költségvetések, közigazgatási reform, a fővá­rosi törvény, a kartelltörvény, a bolettarendelet előkészítését, s a miniszterelnökség szociál­politikai osztályának tevé­kenységét. A kötethez Karsai Elek írt előszót, amelyben kifejti, hogy Bethlen Istvánnak végül is nem sikerült megküzdenie az ellenforradalmi csődtömeggel, a kibontakozó világgazdasági válsággal, amely Magyaror­szágot is elérte és lemondott hivataláról. NEVELÖMUNKA A SZOCIA­LISTA BRIGÁDOKBAN Virizlay Gyula könyve már a mába vezet el bennünket. A szocialista építőmunka élhar­cosaival foglalkozik, azzal a mozgalommal, amely 17 év­vel ezelőtt indult útjára, s mára az egész országot be­hálózza. Éppen a napjainkban készülnek a szocialista brigá­dok országos kongresszusukra, hogy összegezzék az eddig megtett utat és egyben meg­határozzák a további tenni­valókat. Ehhez jó adalék a szerző műve, amely feltérké­pezi a mozgalmat, s ezen belül a legfontosabbra összpontosít: a nevelőmunkára, a tudatfor­málásra. Joggal állapítja meg, hogy a szocialista brigádmozgalom olyan politikai, termelési és embert formáló tömegmozga­lommá vált, amely társadal­mi méretekben is meghatá­rozza sikereinket, eredmé­nyeinket. Olyan erőt képvisel, amelyre minden helyzetben bátran építhetünk. A szocialista nevelőmunka időszerű kérdéseivel foglalko­zik, a brigád és a szocialista közösség viszonyával, azzal, hogy a közösségnek milyen nevelő ereje van az egyén ne­velésében, hogy a brigádok­ban hogyan változtak meg az emberek, miként váltak. szo­cialistává. Elemzi a szocialis­ta brigádmozgalom szerepét a szocialista életmód kialakítá­sában. Foglalkozik a közös­ségekben végbemenő tanulás­sal, művelődéssel és az önmű­velés fontosságával. Jó könyv a Virizlay Gyu­láé, házagpótló, mert ilyen sokoldalúan még eddig nem foglalkoztak a szocialista bri­gádokban folyó nevelőmun­kával, eredményeivel, fogya­tékosságával. Azzal, hogy a szocialista brigádok valóban betöltsék szerepüket mind a termelésben, mind az embert- formáló tevékenységükben. A kötetet Szabolcsivá Bene­dek Ágnes szerkesztette, a bo­rító Erdélyi Judit munkája. HOGYAN ÉLJÜNK? Dr. Nagy Emil a szocialis­ta társadalomban kialakult életmóddal, életvitellel foglal­kozik. Lényegében a különbö­ző újságokban, folyóiratokban már eddig megjelent írások tartalmát összegezi, illetve önálló tanulmányt formált, felhasználva a pártvezetőknek erről mondott elvi megállapí­tásait, az MSZMP XI. kong- reszusának határozatait, a párt programját. Tud újat is mondani, amikor összegezi az életmóddal, életvitellel kap­csolatos tapasztalatokat. Vizs­gálja az életmód szocialista tartalmát. Megállapítja, hogy a magyar dolgozók nagyon messziről, nagyon mélyről jöttek, sok mindent le kellett küzdeniük, hogy eljussanak a máig, amikor a régi helyén új életet teremtettek. Elemzi mai társadalmunk­ban az életmódot, életvitelt. Miért dolgoznak az emberek? — teszi fel a kérdést, majd igyekszik válaszolni rá. El­sősorban hivatásból, azért, hogy igényeiket kielégítsék. Miért ragaszkodnak az embe­rek az avult szokásokhoz, az idegen magatartásformákhoz és divatokhoz? Miért él to­vább ez a magatartásforma? Végül foglalkozik a kommu­nisták felelősségének fontos­ságával, s megállapítja, hogy a kommunista példamutatás, szocialista magatartás nélkü­lözhetetlen a szocialista élet­mód kialakításában. A könyvet F enkő Péter szerkesztette az ízlZse* borító Kolosváry Bálin* munkáin. Gáli Sándor TV-FIGYELŐ Ki íud többet a Szovjetunióról? Megyei döntök március 8—10-én

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents