Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-04 / 53. szám

1977. MÁRCIUS 4., PÉNTEK vÁfefmi A népesedés lépcsőfokai (4.) Tényezők találkája Egy esztendőt figyelembe vé­ve, a ceglédi járásban Abony- ban született a legtöbb gyer­mek, itt hunytak el a legna­gyobb számban, s a lakásállo­mány gyarapodása is itt volt a legtetemesebb. Ami kézenfek­vőnek létszik, hiszen a népes­ség is itt a legnagyobb. Csak­hogy egy, másfél évtizeddel ez­előtt az elhunyták viszonylag nagy számával az újonnan szü­letettek kis csoportja állt szem­ben, s a lakásépítés is minimá­lisnak bizonyult. Mi hozta ma­gával á fordulatot? Nem egyet­len valami, hanem tényezők so­rának találkozása. Eljutni a gyökerekig Beérve a felsorolásnak is el­nagyolt magyarázattal fő he­lyen a mezőgazdasági nagyüze­mek kialakulását, megszilár­dulását kell említenünk — s ezzel kapcsolatban a fiatalabb korosztályok helyben tartását —, majd ipari üzemek letelepe­dését, elsőként a Mechanikai Művek gyáregységének létre­hozását. Folytathatjuk a nagy­községi rang megszerzésével, a közművesítés megkezdésével, s erőteljessé válásával — bár a lakásállománynak még mindig csak egyhatodában van köz­műhálózati víz, ám a villanyt nem nélkülöző otthonok ará­nya a kilencven százalék felé közeledik — azzal, hogy a te­lepülés gyökerei körül történt sok minden. Szilárdabban ka­paszkodik a talajba, jövőt ígér, s nemcsak ígér, hanem mutat, ad. Társadalmi szempontból tel­jesen közömbösnek látszik, hogy egy abonyi születésű asz- szony Abonyban, vagy Ceglé­den, esetleg Győrben, a fővá­rosban hozza világra, s neveli gyérekét. Így látszik, de nem így igaz. Ugyanis a városok­ban az ún. termékenységi mu­tató kisebb — ami az életfor­maváltás következménye —, mint a községekben. Azaz elő­re látható, hogy az Abonyt — s természetesen az Abonyokat, azaz a nagyközségeket és köz­ségeket — otthagyó fiatalok kevesebb- utódot nevelnek majd, mint azok, akik nem változtatnak alapvetően élet- körülményeiken. S erre csak egyetlen, töredéknyi magyará­zat: a lakótelepi, 52—54 négy­zetméteres lakásban aligha nyí­lik akkora mozgástere két vagy három gyereknek, mint a het- ven-nyolcvan négyzetméteres kertes házban. Ahhoz, hogy egy-egy tele­pülésen, s általában emelked­jék a természetes szaporodás, a lakáshelyzet éppúgy hozzájá­rulhat, mint a foglalkoztatás szerkezete, a gyermekintézmé­nyek hálózatának kiépítettsé­ge, s így tovább. Csakhogy a kormány népesedéspolitikai ha­tározatai ugyan felmutatják ennek az öszetettségnek a dön­tő jelentőségét, a gyakorlati végrehajtás egyre szűkülő kö­reiben korántsem lehet fölfe- dzni, azt a szándékot, hogy el­jussanak az érintettek a gyö­kerekig. Tesznek valamit, tel­ve jószándékkal, s nem értik, miért nem hozza meg a várt hatást. Mert egy szép művelő­dési otthonért még egyetlen fiatal sem határozta el, ő bi­zony a falujában marad. Beszélgetünk róla Márciusban lesz az esküvő­jük, Irén betanított munkás a Mechanikai Művek gyáregysé­gében, vőlegénye, Pál, a József Attila Termelőszövetkezetben munkagépkezelő. Irén húsz, jö­vendő férje 24 esztendős. A be­szélgetésen mindketten ott vannak, a fiú azonban alig jut szóhoz, olykor csak legyint. Irén: Beszéltünk róla, nincs eb­ben semmi titok, és hülyének tartom azt, aki nem tisztáz ilyen alapvető ügyet. Csakhogy ez nem ott kezdődik, melyi­künk mit akar! Megmagyará­zom. Én szeretnék Abonyból elkerülni, azaz nekem itt lakás nem kell, bár a szövetkezet se­gítene bennünket. Azért akarok elkerülni, mert az apám elég ivós, nem lenne nyugtunk tőle, ott ülne, míg pénz nem kapna, a nővéremmel is ezt csinálja. Amíg azonban lakás nincs, gye­rek se legyen, mert ki tudja, hová sikerül elmennünk innen, ott mi lesz a helyzet. Várha­tunk, egyikőnk sincs olyan öreg, hogy lemaradna a vonat­ról. .. A fiú szülei tehetősnek szá­mítanak, tudnának segíteni az építkezésben, bár a názasságot — Irén szerint — nem szíve­sen látják, mert ő a része­ges ... lánya. Számíthatnak ar­ra is, hogy támogatást kapnak Pál szüleitől a lakásszerzéshez másutt, de — hol ez a másutt? A fiú fázik nagyon a mozdu­lástól, jó helye, rendes főnö­ke. tisztességes pénze van, s ami a lényeg, szereti azt, amit csinál! Szakképzettsége nehe­zen érvényesíthető más terüle­ten, mint a mezőgazdaságban, segédmunkásnak állni pe­dig .. ,?i Itt tartanak. A sereg törzse Sok mindent tudunk a né­pességszaporodást befolyásoló tényezőkről. Tapasztalati tény, hogy a család, mint termelői közösség szerepének csökkené­se, magával hozza a termé­kenység apadását. Ismeretes az is, hogy a nem azonos társadal­mi rétegből házasodok — vi­lágszerte! — mindig az alacso­nyabb népesedési arányú réteg demográfiai szokásaihoz iga­zodnak. Tudjuk, hogy a falun lakó ipari munkások termé­kenysége magasabb, mint a városban élő társaiké... Ku­sza térkép ez, mert ezernyi jel­zést, ábrát láthatunk, de sű­rűn hiányzik a jelmagyarázat. Nehezen, tétován igazodhatunk el e térképen, mert egyszerre tükrözi társadalom és egyén bonyolult viszonyait, egymásra gyakorolt hatását. Pest megyében minden száz újszülött közül hetvenet 20 és 29 év közötti anya hoz világra. Megfigyelések szerint viszont az az aszony, aki 24—25 éves koráig nem szül, vagy csak egy gyermeket, a következő fél évtizedben már csak egy újabb kisdedet vállal. Ugyanakkor azok az asszonyok, akik 25 éves korukig két gyermekkel aján­dékozták meg családjukat, szí­vesen vállalják a harmadikat is, ha „úgy alakul”. Figyelem­re méltó az is, hogy évek óta folyamatosan növekszik a me­gyében a húsz éven aluli szülő­nők aránya, ma meghaladja a tizenhat százalékot, míg más­fél évtizeddel ezelőtt ennek csupán a felét tette ki. S ami elgondolkoztató: bár arányá­ban nem nagy — 1,7 százalék —, de gyarapodik azoknak a száma, akik 17 évesnél fiata- labban vállalkoznak szülésre. Sokféle mérleg Térjünk vissza az abonyi jö­vendő párhoz, hallgassuk a menyasszonyt, Irént: Elvégez­tem az általánost, azután a gimnáziumot, rögtön beálltam dolgozni, mondhatom, élni nem éltem semmit. Ha jön a gyerek, akkor fújtak az ilyesfajta ter­veimnek, ezért sem baj, ha várunk. Meg az sem megoldás, hogy itt betanított munkás va­gyok, jó, sokra nem megyek egy gimnáziumi érettségivel, de ha Abonyból sikerül elke­rülni, akkor valami irodai munkát keresnék ... Pali olyan belenyugvás, neki úgy van jól minden, ahogy most van, nem akar mozdulni. Persze értem, itt vannak a szülei, három testvére, dehát az enyémek is itt vannak, majd jövünk láto­gatóba. Ha jönnek. Ha egyáltalán el­mennek. Ha lesz miért elmen- niük, s miért visszalátogatniuk. Nemcsak az ő életükben sora­kozik ez a ha szócska. Más fiatalokéban szintén meglelhe­tő, s nem baj, hiszen keresik a helyüket, holnapjukat, s jo­guk van rá. Ahogy arra is, ma­guk döntsenek, akarnak-e s ha igen, mikor és hány gyermeket. A társadalomnak e döntésbe közvetlenül beleszólnia — volt rá többféle példa, valamennyi kudarccal végződött, még akkor is, ha a születések száma emel- i kedett — nem szabad, nem le- I hét. A közvetett beleszólást, a | körülmények alakítását kell úgy formálnia a társadalom­nak, hogy a népesedés lépcső­fokai folyamatosan felfelé ve­zessenek. Mészáros Ottó (Következik: Miféle frontok?) Dr. Simon Pál tájékoztatója a Parlamentben Egyenletes az ország energiaellátása A százhalombattai nagyüzemek jelentősége Vezetékes gázt kap Gödöllő és Érd Az ország energiaellátásá­nak helyzetéről és fejlesztésé­ről tartott sajtótájékoztatót csütörtökön a Parlamentben dr. Simon Pál nehézipari mi­niszter. Elmondotta, hogy energiaellátásunkra a stabili­tás a jellemző, amelynek for­rása a hazai energiatermelő ágazatok alapvetően jó mun­kája, és a külföldről, első­sorban a KGST-országokból származó energiaimport. Az energiatermelő iparágak a múlt évben teljesítették elő­irányzott terveiket, és min­den feltétel rendelkezésre áll ahhoz, hogy az idén is- mara­déktalanul eleget tegyenek kö­telezettségeiknek. A szénbá­nyászat múlt évi tervét annak ellenére teljesítette, hogy Do­rogon vízbetörés korlátozta a termelést. A mélyművelésű bányák végül is 350 ezer ton­nával tetézték meg eredeti előirányzatukat. Kőolajból a múlt évben csaknem 10 mil­lió tonnát dolgoztunk fel, s ezen belül az iparág növelte a benzin, a gázolaj és a ház­tartási tüzelőolaj, továbbá a vegyipari alapanyagok arányát. A gázipar mintegy 700 ezer lakást lát el vezetékes gázzal, s a palackos propán-bután gáz felhasználóinak száma megha­ladja az 1,7 milliót. Az ország villamosenergia-fogyasztása ta­valy megközelítette a 26 mil­liárd kilowattórát, s mintegy 3,7 millió fogyasztót láttak el energiával. A hazai energiaelláiás kül­Kitüntetések a vasascentenarium alkalmából A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgo­zók Szakszervezetének cente­náriuma alkalmából a szak- szervezeti mozgalomban kifej­tett tevékenységük elismeré­séül kitüntetéseket adomá­nyozott. A kitüntetéseket csü­törtökön a Parlament Munká- csy-termében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Az ünnepségen megjelent Biszku Béla, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára, Herczeg Károly, a SZOT főtitkárhelyettese, Bo- rovszky Ambrus, a vasasszak­szervezet elnöke és Méhes La­jos, a vasasszakszervezet fő­titkára. Az ünnepség után az Elnöki Tanács a kitüntetettek tiszte­letére fogadást adott. A vasasszakszervezet fenn­állásának 100. évfordulója al­kalmából a szakszervezet székházában csütörtökön szak­szervezeti kitüntetéseket adott át Herczeg Károly, a SZOT főtitkárhelyettese. A Szakszer­vezeti Munkáért arany foko­zatát 25-en, ezüst fokozatát 31- en kapták meg. A Munka Vörös Zászló Ér­demrendje kitüntetést kapta: Jackwert Ede nyugdíjas gyár­igazgató, Somogyi Antal nyug­díjas gyárigazgató. A Szocialista Magyarorszá­gért Érdemrend kitüntetést kapta: Drahos LA jós nyugdí­jas nagykövet, Lakatos Albert nyugdíjas gyárigazgató, Noszál József nyugdíjas gyári műve­zető, Sugár Lajos nyugdíjas minisztériumi főosztályvezető. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést kapta: Bazsay Ferenc nyugdíjas vas- öntő, Kovács Emil nyugdíjas vállalati főosztályvezető, Pata­ki János nyugdíjas villanysze­relő, Visnyovszky Antal nyug­díjas esztergályos, Zbiskó Jó­zsef, a vasasszakszervezet nyugdíjas munkatársa. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát tizen, bronz fokoza­tát tizenöten kapták meg. földi forrásai közül különösen jelentős a magyar—szovjet energetikai együttműködés, amelynek révén a hazai szük­séglet mintegy 35 százalékát fedezte a szovjet energiahor­dozók importja. Az idei tervek szerint az energiafelhasználás a múlt évihez viszonyítva mintegy 4 százalékkal növekszik. Az igények 53 százalékát hazai, 47 százalékát pedig import energiahordozókkal elégítjük ki. A hazai szénbányászat eb­ben az évben mintegy 25 millió tonna szenet ad az or­szágnak. A kőolajbányászok 2,15 millió tonna kőolajat ter­melnek, importból pedig 7,9 i millió tonnát szerzünk be. (E mennyiségből 9 millió tonnái Százhalombattán a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál dolgoz­nak fel.) Földgáztermelésünk az idén 6.5 milliárd köbméterrel emelkedik, amelynek kiegészí­tésére a múlt évihez hasonló mennyiségben szerzünk be import földgázt. A vidéki vá­rosokban 21 ezer 400 fogyasz­tót kapcsolnak be a vezetékes gázhálózatba, elsősorban Gö­döllő, Pápa, Érd, Hajdúnánás, Sarkad és Martonvásár terü­letén. Ezenkívül újabb 95—100 ezerrel bővül a palackos pro­pán-bután gázt felhasználók köre. A villamosenergia-fel- használás 6,5 százalékkal emelkedik: így eléri majd a 27.5 milliárd kilowattórát. A fogyasztói igények 83 százalékát a hazai termelés fedezte. Tavaly befejeződött a villamosenergia-iparág negye­dik ötéves tervének legna­gyobb beruházása, melynek eredményeként hat 215 mega­wattos szénhidrogén tüzelésű blokkal bővült a Dunamenti Hőerőmű. Az új egységek műszaki megoldásai megfelel­nek a világszínvonalnak. A százhalombattai DHV-ban összpontosul az ország erő­művi kapacitásának 40 szá­zaléka. A hazai villamosenergia-ter­melés mellett 4,5 milliárd kilowattóra áramot kapunk a KGST-országok egyesített vil- lamosenergia-rendszerétől. A hazai erőművek tavaly maradéktalanul felhasználták a rendelkezésükre bocsátott szenet és nagyobb arányban fűtöttek földgázzal. E két in­tézkedés alapján mintegy 150 ezer tonna fűtőolajat takarí­tottak meg. A kormány anya­gi támogatással és ösztönzi az energiagazdálkodás jobb ha­tásfokát. Az 1980 utáni energiaellátás biztonságát alapozza meg Bicske térségében a dunántúli gyűjtőerőmű, s a tüzelőanyag­ellátást szolgáló márkushegyi, nagyegyházi, mányi és lencse­hegyi bányák építése, a sze­gedi kőolaj- és földgázmező létesítményeinek átadása, a Tiszai Kőolajfinomító első ütemének megvalósítása, a Testvériség földgázvezeték ha­zai szakaszának bővítése és egyben a hazai földgázveze­ték-hálózat mintegy 500 kilo­méteres meghosszabbítása. Ebben a tervidőszakban négy gépegység épül a Tiszai Hő­erőműben, befejeződik az Al- bertirsa—Vinnyica közötti 750 kilovoltos távvezeték, az Oren­burg i földgázvezeték építése, s a tervidőszak végén üzem­be helyezik a Paksi Atom­erőmű első gépegységét. Az energiaellátás távlatai­ban világszerte s nálunk is mind jobban előtérbe kerül a szénfelhasználás növelése. Az új erőművek legnagyobb ré­szét is széntüzelésre alapoz­zuk, s ugyanakkor máris je- letős kutatásokat vészünk a szénlepárlás korszerűsítésére, a barnaszenek gázosítására, esenpfolyósítására, a szenet kísérő egyéb ásványok ké­miai kezelésére, tehát a szén komplexebb hasznosítására is. Ebben a tekintetben világvi­szonylatban első lesz a Du­nántúlon építendő bánya, amely egyszerre három fontos ipari nyersanyagot, szenet, bauxitot és ipari vizet ad maid az országnak. Megtisztított gázok A módszert átveszik a KGST-országok is A fűzfői Nitrokémiánál évek ! A környezetvédelemben el­óta önálló kutatócsoport fog­lalkozik a környezetvédelem­mel. A Balaton, valamint az üdülővidék, a saját lakótelep megóvására egymás után dol­gozzák ki a hatékony, új mód­szereket. A szennyvíztisztítás­ra, a különböző gázok szűrésé­re, mosására már saját eljá­rás alapján rendezkedtek be. Munkájukat mindvégig nehe­zítette, hogy különböző típusú és sokféle termék szennyező hatásával kellett számolniuk. ért eredményeiknek tulajdo­nítható, hogy a KGST Műsza­ki Tudományos Tanácsa ezt a vállalatot bízta meg speciális összetételű véggázok tisztítási módszereinek kidolgozásával. A hatékony új módszert már kidolgozták a Nitrokémiánál, és elkészült a kísérleti üzem is. Működéséről rendszeres in­formációt adnak a KGST-tag- országoknak, hogy az itteni ta­pasztalatok alapján megkezd­hessék a nagyüzemi megvaló­sítást. u.'u.'.cj.L-.'.j.k'Mur1 ■! ............ Va sas, ne hagy Visszapillantás egy évszázad harcaira I 1877. február Il-én a Munkás Heti Krónika felhí­vást közölt: a budapesti vas- és ércmunkások március 4-én szakegyletük megalakítására gyülekezzenek a Beleznay- kertben. A kissé régies nyel­vezetű határozatot tekinthet­jük a mai Vas-, Fém- és Vil- lamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete születési okmá­nyának: Tekintve, hogy a vas­es ércmunkások a legsanya­rúbb viszonyok között vannak — minden egyes kötelességévé teszi, törvényes eszközökkel odahatni, anyagi helyzetének javítását előmozdítani, hogy így maguk számára emberhez méltó életet biztosítsanak. Ezután sora a szervezkedés útjára léptek a vízvezetéksze­relők, a kovácssegédek, a réz­művesek, a lakatosok, eszter­gályosok, a reszelővágók, a fémcsiszolók és a villanysze­relők. Az 1890-es években a szakegyletek megindították a küzdelmet az egységes szö­vetségért, amely csak több éves elkeseredett harc után, 1903-ban valósulhatott meg. A Magyarországi Vas- és Fém­munkások Szövetségének első elnöke az a Teszársz Károly vasöntő, akinek jelentős sze­repe volt az összmozgalom fontos szerveként 1898-ban megalakult Szakszervezeti Ta­nács létrehozásában. Gyorsan fejlődött az egy­séges szakszervezet. Mozgósította a vas- és fémmunkásokat a Szo­ciáldemokrata Párt által irá­nyított nagyszabású tömegak­ciókra a munkásmozgalom 1905-ben induló fellendülése időszakában. A nagyszabású tüntetések során született meg a híres jelszó: Vasas, ne hagyd magad! Az első világháború utolsó éveiben, az oroszországi szo­cialista forradalom hatására kirobbant nagy sztrájkharcok­ban a vasasok alkották a munkások legharcosabb oszta­gait. A Tanácsköztársaság ide­jén 6 ezredet alakítottak a proletárállam védelmére. Az ellenforadalmi diktatúra negyedszázadában az öntuda­tos vasmunkások az illegali­tásban dolgozó kommunisták és a baloldali ellenzékiek kez­deményezésére — gyakran a szövetség hivatalos vezetőinek akarata ellenére — küzdöttek a szakszervezet védelmében, a munkanélküliség ellen, a jobb bér- és munkafeltételekért. Különösen nagyszabású sztrájkmozgalmakat vezettek 1922-ben, majd 1927-ben. A gazdasági világválság éveiben a vasasok élenjártak a mun­kásizzasztó bedórendszer be­vezetése ellen vívott harcban. A szövetség megszilárdulását bizonyította, hogy 1928-ban — a munkások jelentős anyagi áldozatai árán — új székházat avattak a Magdolna (ma: Költői Anna) utcában. köze­pén spanyol földön küzdő magyar inter­nacionalisták soraiban sok va­| Az 1930-as évek sas is volt. Zsinkó Vilmost jól ismerék a Weiss Manfred Gyárban, ahol kora ifjúságá­tól dolgozott, majd részt vett az illegális Kommunista Ifjú­munkás Szövetség munkájá­ban. 1938-ban érkezett Spa­nyolországba, ahol az ebrói fronton a fasiszták oltották ki életét. Hedrich Károly vas­esztergályost Diaz bajtárs né­ven ismerték a nemzetközi brigádban. 1936 novemberé­ben halt hősi halált. Az osztályharcos vasmun­kások a második világháború idején is hangot adtak köve­teléseiknek, ezért 1943-ban 3000 dolgozót bebörtönöztek. A diósgyőri nagyüzemben a katonai terror ellenére is megünnepelték a május else­jét. A gépeket már az előző napon lombokkal, piros papír­csíkokkal díszítették fel. A gyár kapujával szemben levő falra pedig hatalmas vörös betűkkel feliratot festett egy ismeretlen kéz: Világ prole­tárjai. egyesüljetek! Az igaz­gatóság sürgősen átmeszeltette a jelmondatot. Hamarosan azonban újabb tűnt elő a rak­tárhelyiség falán. Üjabb me­szelés, kapkodó nyomozás kö­vetkezett, a nyomravezetőnek egy vagyont — tízezer pengőt — ígértek. A vérdíj azonban nem kellett senkinek, a dolgo­zók nem láttak senkit és sem­mit, csak a nemzetközi ■ mun­kásosztály piros színű jel­mondatát ... A felszabadulás után a mun­kásegy­ség jegyében indult meg a szervezet új élete. Kiépült a bizalmihálózat és megalakul­tak az üzemi bizottságok. 1945 szeptemberében a szak- szervezet felvette a Magyar- országi Vas- és Fémmunká­sok Szabad Szakszervezete elnevezést, majd 1948—50- ben iparági tömegszervezetté alakult át. A vasmunkás szakszervezet küzdelmes évszázadra tekint­het vissza és méltán lehet büszke arra, hogy a vasások mind számuk, mind szerve­zettségük révén a munkás- mozgalom egyik legütőképe­sebb gárdájaként vettek részt az osztályharcban. Szerepük és jelentőségük ma is megha­tározó a munkásosztályban: a szocialista építés alapjának, az iparfejlesztésnek fő oszta­ga a vasmunkásság. Iparági szakszervezetünk ennek meg­felelő elismerésében és tiszte­letében, a jelen és a múlt így olvad össze egységes egésszé. Sípos Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents