Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-27 / 73. szám

/ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA CEGLÉDI JÁPÁS és CEGLáD'vAraoS Részé XXI. ÉVFOLYAM, 72. SZÁM 1977. MÁRCIUS 27., VASÄRNAP Alberfirsa, Ceglédbercel A bejárók életmódja, körülményei Szervezettebben, többet törődnek velük a jövőben A fővárostól ötven-nyolc- vain kilométer távolságra gyak­ran állnak meg a vonatok: hozzák-viszik az ingázókat. Budapest hatalmas gyárai fog­lalkoztatják évtizedek óta a ceglédi járás munkaképes ko­rú lakosságának jelentős há­nyadát. Műszakbeosztástól függően, reggel, este, éjszaka munkában és napi utazásban törődött, éberen alvó utasok­kal haladnak céljuk felé a munkásvonatok. Ceglédberce- len és Albertirsán tömegesen tódulnak a peronra a napon­ta utazók. Megszokott ritmus szerint pergetnek így le éle­tükből sok ezernyi napot. Egy felmérés adatai szerint a ceglédi járásban dolgozó ke­resők száma 12 ezer 400 sze­mély. Az úgynevezett bejáró dolgozók 12 ezer 300-an van­nak, tehát szinte fele-fele az arány. A főváros agglomerá­ciós övezetébe tartozó Albert- irsáról és Ccglédbercelről fő­leg Budapestre járnak a ke­nyérkeresők. Figyelemre mél­tó emellett Cegléd és Nagykő­rös vonzáskörzete, továbbá Szolnoké, ahová főként az abo- nyiak közül utaznak sokan. A fővárosba 6 ezer 5.00-an válta­nak munkásbérletet, a megyén belül, más munkahelyen, 3 ezer 200-an találtak munkahe­lyet, s 2 ezer 600-an Pest me­gyén kívül kerestek megélhe­tést. A járási párt-végrehajtó­bizottság nagy figyelmet szen­tel a bejáró dolgozókra. A mi­nap helyzetükkel, életkörülmé­nyeik alakulásával, a közsé­gek közéletében való részvéte­lével kapcsolatos tapasztalatai­ról számolt be két község ta­nácselnöke, az albertirsai Kis Ferenc és a ceglédberceli Kár­páti Antal a testület előtt. A történeti visszatekintés szerint már a második világ­háború előtt kialakult gyakor­lat volt, hogy sokan a két köz­ségben élők közül a főváros üzemeiben, gyáraiban kerestek biztos megélhetést. Számukra a legalkal masabb nagyüzem na jelentős részük kevés gon­dot fordít. Szabad idejükben a ház körül végzik el a fel­gyülemlett munkát. Ezzel telik legtöbbjük fizetett szabadsága is. Az albertirsai eljárók lakás- helyzete általában megnyugta­tó. Az egészségügyi ellátást részben az üzemorvosok nyújt­ják, hiszen munka után haza­térve már a községben rövid a rendelési idő. Gyermekeik számára különösen fontos, hogy a bölcsőde, az óvoda és a napközi ne csak gyermek­megőrzőhely legyen, hanem a tartalmas foglalkozás, foko­zott törődés színhelye, hiszen a vidéken dolgozó szülők még az átlagosnál is kevesebbet le­hetnek gyermekeikkel. Albertirsán a bejárók alig- alig kapcsolódnak be a köz­életbe. A választott testületek soraiban kevesen vannak, de a település fejlesztése végett szervezett társadalmi munkák­ban sem vesznek részt. Ezek az emberek keveset tudnak lakóhelyük gond­jairól. céljairól, fejleszté­si lehetőségeiről, így saját szerepüket sem mérhetik fel: miben segíthetnének, hol volna szükség mun­kájukra. Az az igazság, hogy a nagy­községi tanács sem tudott még elég eleven kapcsolatot kiépí­teni a legtöbb albertirsait fog­lalkoztató fővárosi üzemekkel, hogy akár a társadalmi hiún­kéban, akár anyagi hozzájá­rulásban kellő súllyal bekap­csolódhattak volna annak a te­lepülésnek gyarapításába, ahonnan dolgozóik jelentős ré­sze bejár. A két vizsgált község hely­zete lényegesen eltér. Ennek okai messzire nyúlnak. Ceg­lédbercel határa kis földterü­letet ölelt fel, ezért már a há­ború előtt sokan a vasút szol­gálatába kényszerültek. Nagy hagyományai vannak a vidéki munkának. Ezt mutatja a je­lenlegi helyzet is. Ceglédber­a vasút volt. Egy részük a for­galomban, más részük a jár­műjavítókban talált munkát. Albertirsáról ma 3 ezer 647-en járnak el, a felszabadulás előtt feleannyi volt a számuk. Jelenleg a lakóhelyén van állásban 1 ezer 640 ember, vidékre jár 3 ezer 647. Az utóbbiak 97 százaléka a fővárosba utazik, 3 százaléka Ceglédre. Az eljá­rókról vajmi keveset tudnak lakóhelyükön. Az azonban hellyel-közzel megfigyelhető, hogy az első generációs ingá­zók gyermekei közül egyesek már inkább a községben pró­bálnak munkahelyet találni. A vidékre járók eleve hátrá­nyos helyzetét jelzi, hogy a munkaidőn kívül napi két-há- rom óra hosszát töltenek uta­zással. Nem közömbös • tehát, hogy milyen körülmények kö­zött ingáznak. A többség vo­nattal jár. A munkaerőhiány­nyal küzdő budapesti vállala­tok közül több saját költségén autóbuszt küld a falvakba munkásaiért. Ilyen megoldást választott a Danúvia, a Buda­pesti Műszéntermelő Vállalat és a KÖZGÉP Vállalat ceglé­di gyára. Sok jogos bírálat éri a vonatok pontatlanságát, ké­tes tisztaságát, zsúfoltságát, gyér világítását. Ugyanennyi panasz hangzott el az állomá­sok elhanyagoltságával, fűtet- len váróhelyiségével, gondo­zatlan mellékhelyiségével kap­csolatban. A bejárókat Albertirsán nem könnyű bevonni a köz- művelődésbe. Igaz, egy felmé­rés megkérdezettjeinek két­harmada napi újságolvasónak vallja magát, rádiót szinte mindenki hallgat, a televízió is elterjedt körükben, a műve­lődésre, az igényes szórakozás­cel mindössze 450 személynek biztosít munkaalkalmat, ugyanakkor 2 ezer ember jár el a községből. Körülbelül 95 százalékuk Budapesten dolgo­zik. Sokat mondó á megoszlá­suk is. Naponta utazik 700 nő és ezerháromszáz férfi. Fizikai munkás 1700, értelmiségi száz, alkalmazott 200. A harminc évesnél fiatalabbak közül 600- an váltanak bérletet. A bejárók mintegy 70 szá­zaléka rendelkezik szakképe­sítéssel, illetve a nyolc általá­nos iskolai végzettséggel. Ál­talában a középkorú és az idő­sebb nőknek nincs szakmája. Ezek többsége az utóbbi 4—5 évben kezdett dolgozni. Utazá­si körülményeik ugyanolya­nok, mint az albertirsaiaknak. Lakáshelyzetük az országos átlag felett van. Az eljáró dol­gozók nem kívánkoznak el a községből, ott építenek házat, illetve bővítik, korszerűsítik a meglevőt. A tanácsnál tudják, hogy az eljárók kommunális igényei magasak. Azt a szín­vonalat követelik meg otthon is, ami a nagyvárosban meg­szokott. A berceliek hajlandó' is tenni körülményeik meg­változtatásért. Amíg Albert­irsán fehér holló ritkaságéi példa, hogy egy festőbrigád tetemes összegű ingyen mun­kát végzett az iskolában, add^g Ceglédbereelen megszo­kott dolog, hogy a bejárók is feláldozzák szombatju­kat. vasárnapjukat a tor­naterem építésére, a-víz- társulattal kapcsolatos szervezésre, választások előtt az agitációx munka végzésére. Tagjai az aranydiplomás férfikórusnak. a néptánccsoportnak és a mű­velődési ház tucatnyi szakkö­rét látogatják. A község évek­re visszanyúló kapcsolatot ápol a fővárosi Törekvés Mű­velődési Házzal és a hasonló nevű siportegyesülettiei. Ceglédbereelen főleg nőnek való munkahelyből volna többre szükség. A tapasztalat szerint a családi élet sínyli meg a hosszú, napi távollétet a legjobban. Ez nemcsak a gyermeknevelésben kedvezőt­len hatású, hanem a szülőtar­tásban is. Mind általánosab­ban elterjedő gond, hogy az idős szülőket nem tudják ápolni érthető okok miatt —, és ami­re a község korábbi történeté­ben nem volt példa, szociális otthonban kérik a családtagok a rászoruló aggok elhelyezését. A társadalmi aktivitás ked­vezőbb, mint Albertirsán. A tanácstagok több mint fele be­járó. A testületi döntésekről így rövid úton, már a vonaton értesülhetnek a többiek is. A község társadalmi és tömeg­szervezeteinek munkájában is többen részt vesznek. A párt járási végrehajtó bi­zottsága — meghallgatva a két tanácselnök beszámolóját — meghatározta a legfonto­sabb teendőket. Miután az in­gázás hosszabb ideig fennma­radó életformának ígérkezik, ezzel számolni kell a jövőben is. Éppen ezért még nagyobb gondot kell fordítani az ezt vállaló emberek körülményei­nek javítására. A lehetőségek­hez mérten figyelembe kell venni igényeiket a községpoli­tikai tervek készítésekor, de egyben számítani kell cselekvő részvételükre a kivitele­zésben épp úgy, mint a közéleti tevékenységben. Felmérést kell készíteni azok­ról a munkahelyekről, ame­lyek a legtöbb embert foglal­koztatják, és felvenni a kap­csolatot ezekkel. A tanácsok­nak meg kell találniuk a hosz- szú távú együttműködés lehe­tőségeit, anyagilag is érdekelt­té téve a gyárakat a község­fejlesztésben. A községi párt­vezetőségek a pártalapszerve- zeteket és a KlSZ-szervezete- ket vonják be az ezzel kap­csolatos teendőkbe. Albertirsa, Ceglédbercel és Abony községi tanácsa még az idén tűzze na­pirendre a bejárók körülmé­nyeinek vizsgálatát. Mindhá­rom helyen programot állíta­nak össze, amely megszabja a legfontosabb tennivalókat. T. T. Kis táblán vöröskereszt Egy asszony a mozgalomból Kell a megértés, a segítség Kip-kcpács, dolgozik az ács, szekercéje csakúgy csat­tog, felveri a nagyközség csendjét. Szép tavaszi muzsi­ka ez Albertirsán, fiatalodik a település az ilyen nótától. Lám, ott emeletes épület ma­gasodik, itt pedig rozzant sa­rokház tűnt el, helyet- ad az újnak. A Költői utca járda­mentjén már bokrosodnak a májusira virágot hozó növé­nyek. Tárva-nyitva az első ház kapuja, mintha épp ven­déget várna. A házszámtábla szomszédságában lévő kis jelzés szinte életre kel a fa­ion: fehér alapon rubin színű vöröskereszt. Fürge léptű, törékeny termetű asszony siet át az ébredező kerten a jövevény fogadására. Mente- getődzdk, hogy jaj," nem sza­bad ám körülnézni, mert fut a ház: délelőtt ugyanis nem ért rá takarítani, meghívó­kat postázott személyesen a 4-es számú vörös keresztes alapszervezet küldöttválasztó taggyűlésére. Az alapszerve­zetnek 112 tagja van, igye­kezni kellett nagyon. Legjobb mindenkit személyesen invi­tálni, az írás mellett a szíves szónak még jobban foganat- ja_ van —- így tartja Magna Sándorné. Hát ez vett el pár órát a napból. Mindig készenlétben Közéleti tevékenységért mú­ló órák: megszokott dolog ez a Magna családban. Így megy évtizedek óta. — Engem gyerek! ány ko­romban szinte a háború vitt bele a vöröskeresztes munká­ba — meséli Magnáné. — Ti­zenhatan voltunk, tanfolya­mat végeztünk és erről iga­zoló oklevelet is kaptunk ak­kor. Kedvem, az volt hozzá, hiszen pici koromtól abba ne­veltek, hogy az embernek, ha csak teheti, mindig segíteni kell másokon. Mindenki egyért, egy mindenkiért: így lehet előbbre jutni, ez az élet. De, ha megkérdezné Hegedűs né­nit, vagy Kaszab Etust, akik­kel azóta is, most is együtt dolgozom, ők is ezit mondják. Szerencsére nem vagyunk kevesen, akik érezzük és tud­juk, hogy milyen nagy dolog és milyen fontos megbízatás a vöröskeresztes munkák sora. Magna Sándornét itt, az al- berti részen sokan hívják úgy: Erzsikém. Mozgékony­sága, tenmiakarása, felelős­ségtudata példája másoknak is. Nem dicsekszik vele, szá­mára maigától értetődő. amit tesz. A dicséret híre „más csatornán” jut a felőle érdek­lődőhöz. Hogy jut mindenre ideje? — Magam sem tudom. Ta­lán sokrétű vagyok — mond­ja, s szinte kérdezi egyszer­re, jnintha ő várna feleletet. — Áz idővel való elszámolást talán ott kell kezdeni, hogy megértő a családom, férjem és gyerekeim. Férjem a fő­városban dolgozik a Hámán Kató Fűtőházban. Hej, de sokszor megfőzött helyettem! A fiam, s lányom is úgy vég­zi dolgát — a Lányka még ál­talános iskolás —, hogy ne legyen miatta keserű órám. Szeretem a pontosságot, az őszinteséget, azt, hogy ki mit vállal, végezze becsülettel. Ezt családomtól megkapom. S vannak a vöröskeresztes munkában is társaim, akikre számíthatok. Ez jó. Szép feladat A múló napokról beszél­getünk. Ma épp hajnali fél ötkor kelt. Hét óráig össze­állított tíz pulóvert, mert be­dolgozó a kötőüzemben. Ek­kor reggelit kapott a kislány, megfésüite, ellenőrizte ruhá­ját, leckéjét és küldte iskolá­ba. Délelőtt a kiskert került sorra. Kis zöldség, szőlő, vi­rág — ha itt a porta, jó az a háznál. S most még festetni, nagytakaritani is kellene! Az­után hordta a taggyűlésre a meghívókat. — Ha tüdöszürés van, s az értesítőket kell kézbesíteni, visszük, Viola nénivel. A ta­nácsházán gyermek- és csa­ládvédelmisként kapok szép feladatokat. A veszélyezte­tett körülmények közt élő és cseperedő gyerekeket látoga­tom. Sajnos, az ital sok csa­lád életét keseríti meg. A ha­gyomány bárcsak a gyereknél ne folytatódna! — kívánja őszintén. Ha kelllett, hát beteglátoga­tóként osztotta meg napját a rászorulókkal. Javasolta: le­gyen a házaknál vöröskeresz- tes kötözőládika, benne köt- eizer. Jó, ha kéznél van. A múltkor is, lám, milyen jó, hogy volt: baleset történt az utcán, a motorzúgásra, csat- tanásra futottak ki. Mire az orvos érkezett, a sérültet első­segélyben részesítette Mag­náné. Bronz plakett Éveken át titkári teendő­ket Látott el, tavaly is. A járá­si Vöröskeresztnél azt mond­ták róla: bárcsak még több ilyen aktív asszony lenne. Hi­szen a jóból soha nem elég. A véradónapok szervezéséért bronzéremmel jutalmazták. A Vöröskereszt családi lap­jának ügyes terjesztője. — Hogyan lehet mindezt győzni? — Elhatározással, akarat­tal. És azzal, ha az ember a munkában segítőtársakra ta­lál, nemcsak otthon, hanem a nagyobb közösségben: a kör­zetében, a falujában. Kell, hogy így legyen, különben nem jut előbbre. Pedig itt még annyi, de annyi munka van! Az élet hozza, s győzni keli. E. K. Felsza badulásu nk év for du lóján Ünnepre készül a járás cs a város Primőr a kertészetből Hazánk felszabadulásának, április 4-nek méltó megünnep­lésére készül a járás és a vá­ros lakossága. A járás kiemelt ünnepségét az idén Törteién tartják. Április elsején, pénte­ken, délután öt órakor a mű­velődési ház lesz a gyűlés szín­helye, ahol dr. Árpási Zoltán, az MSZMP Pest megyei Vég­rehajtó Bizottságának tagja, a KISZ Pest megyei bizottságá­nak első titkára lesz az ün­nepi szónok. A . járás többi községe küldöttségekkel vesz részt az ünnepségen. A járás többi településén április 2-án, szombaton tart­ják a megemlékezéseket. Abonyban délután fél 6-kor a felszabadulási emlékmű előtt hallgatják meg az üneplők ifj. Drávay Józsefnek, a nagyköz­ségi pártbizottság tagjának be­szédét. Albertirsán délután öt órakor a művelődési házban Ádori Károly, a járási párt- bizottság osztályvezetője szól az egybegyűltekhez. A jászka- rajenőiek és a kőröstetétleniek közös ünnepsége ez alkalom­mal a kőröstetétleni művelő­dési otthonban lesz, este 6 órakor, ahol Lőrincz András, a járási pártbizottság osztályve­zetője méltatja az ünnep je­lentőségét. Kocséron a műve­lődési házban délután négy órakor kezdődik az ünnepség, melynek szónoka Tóth Róza, a Pest megyei pártbizottság tagja, Dánszentmiklóson a Mi­csurin Termelőszövetkezet kultúrtermében délután két órakor Babinszki Károly, a járási párt-végrehajtóbizottság tagja, a járási hivatal elnöke mond ünnepi beszédet. Cegléd­bercelen este hat órakor lesz az ünnepség a művelődési ház­ban. Fekete Antal, a járási pártbizottság titkára szól a je­lenlevőkhöz. Mikebudán dél­után öt órakor népesül be a klubkönyvtár, és a közönség­hez Habony István, a járási pártbizottság munkatársa szól. Csemőben a tanácsházán dél­után két órakor tartanak ün­nepséget, melynek előadója Laszip Attila, a. községi páFt- vezetőség tagja. Nyársapáton a felújított művelődési ház fo­gadja az ünneplőket délután egy órakor, ahol Boros János, a járási párt-végrehajtóbizott­ság tagja, a járási KISZ-bi- zottság titkára mond ünnepi beszédet. Valamennyi településen a szovjet hősi sírok és emlék­művek koszorúzása előzi meg az ünnepséget, majd a gyűlé­seket színes kultúrműsor kö­veti. Cegléden április 2-án, szom­baton délután 4 órakor a vá­ros társadalmi és tömegszer­vezeti vezetői, munkahelyi kollektívái koszorúkat helyez­nek el a Szabadság téri szovjet emlékműveknél és a Kossuth téri szovjet hősi síroknál. A nagygyűlés színhelye délután öt órakor a Kossuth Művelő­dési Központ színházterme lesz, ahol dr. Magyart András, a Pest megyei pártbizottság tagja, a gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem tanszékvezető ta­nára mond ünnepi beszédet. A gyűlést este hat órakor kultúr­műsor követi. A Tápiómente népi együttes lép a közönség elé. SZORGALOM ES TUDÁS Jelesre vizsgáztak az úszómesterek Szedik a primőr salátát a kocséri Űj Élet Tsz Májusi Hajnal szocialista brigádjának tagjai Apáti-Tóth Sándor felvétele A Pest megyei úszó szövet­ség úszómesteri tanfolyamot szervezett. A ceglédi tanfolya­mon tizenhatan tettek sikeres vizsgát. A jelöltek — közöttük öt helyi résztvevő: Szarka Já­nos, Kovács György, Tankó Zoltán, Pálinkás László és Tánczos Géza — nem csak el­méletben adtak számot tudá­sukról, hanem magát az úszás- oktatást is gyakorolhatták. — Hogyan értékeli a tanfo­lyam eredményeit? — kérdez­tük Takács Antaltól, a rende­ző szövetség főtitkárától. — Komáromi László. a CVSE úszóedzője tartotta az előadások és gyakorlati foglal­kozások jelentős részét. Jó munkáját — de egyben a résztvevők felkészülését és szorgalmát Is bizonyítja a ké­pesítő vizsga jegyek átlaga: a jeles osztályzat. A hallgatók nayobb szakmai felkészültség­[ ről és, elméleti tudásról ad- I tak számot, mint az ugyan- , ilyen budapesti tanfolyamok résztvevői — ez volt a MUSZ vizsgabizottságának a vélemé­nye. BESZÁMOLÓ Ismeretterjesztés öt éven át Vasárnap, március 27-én dél­előtt 1'0 órai kezdettel tartja a Kossuth Művelődési Központ emeleti nagytermében közgyű­lését a ceglédi városi és járá­si Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat. A tanácskozáson ötévi munkájuk értékeléséről ad számot a vezetőség, majd megválasztják küldötteiket a megyei tanácskozásra.

Next

/
Thumbnails
Contents