Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-03 / 52. szám
%Mttaa 19«. MÁRCIUS 3„ CSÜTÖRTÖK Olvasó gyermekek között Tanulnak is a tápiószecsői könyvtárban Sűrűn nyitják a tápiószecsői nagyközségi könyvtár ajtaját. Ottjártunkkor, főként általános iskolás gyerekek nyitottak be a 12 ezer kötettel körülbélelt, eléggé zsúfolt, de hangulatos helyiségbe. Úgy tűnt, rendezvény nélkül is hívogató, csalogató a könyvtár. Olvasni jó — éreztek rá Pap Ferencné könyvtárvezető segítségével a falubeliek. Aki kapzsi, pórul jár — Mariann néni visszahoztam a könyveket, mit vigyek helyette — kérdezi az ismerősök közvetlenségével Böszörményi Mária harmadikos tanuló. Kérdez, de választ sem várva siet a négyezer gyermekkönyvvel teli polcokhoz. Hamar választ, versesköte'”- ket, és Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese című könyvét. — Mária az idén már 25 könyvet kölcsönzött és olvasott el. Sokszor kérdezem tőle a könyvek mondanivalóját, s általában hűen' visszaadja az írók gondolatait —tájékoztat Pap Ferencné. — Neked küldtem az édesanyáddal olvasnivalót, biztos tetszeni fog a Kincskereső kisködmön. Az Ezeregyéjszaka legszebb meséiből, melyik tetszett leginkább? — Aki kapzsi, pórul jár — válaszol rövid gondolkodás után Madai Gabriella, aztán kéri a könyvtárost, hogy adja oda Szamos Rudolf Kántor nyomoz című könyvét. — Még nem neked való, inkább vigyél népmeséket, vagy a Cérnahangok című verseskötetet. Egy-két év múlva, meglátod, jobban fogad élvezni a Számos-könyveket, mert meg is érted, amiről ír bennük. Megegyeznek. Két mosolygó arc a bizonyság, hogy meggyőzték, megértették egymást. Pici, barna kislány tesz le néhány kiolvasott könyvet az íróasztalra. — Juhos Erzsikének hívják — mutatja be a könyvtárvezető. — A leglelkesebb olvasóm, bár még csak másodikos, hibátlanul. kitűnő hangsúllyal olvas. Figyeljen csak, most mesél egyet ott az olvasósaroknál az elsősöknek. Az Aranvcioellő című ukrán mesét Walter Kriszti nézegeti. Bencze Bea és Danyi Mariann Gazdag Erzsi Mese volt című könyvével ismerkedik. — Én nem viszek haza könyvet, mondja Mariann, mert katonás vagyok. Aztán értetlenkedő tekintetemet látva tovább magyarázza: — A laktanyában lakom, autóbusszal jövök az iskolába. Anyuka szokott nekem a honvédségi könyvtárból mesekönyvet kölcsönözni. Még sohasem iratkoztam a szecsői könyvtárba, de Mariann néni megengedi, hogy bejöjjek lapozgatni. Kölcsönzés és közös műsor A tápiószecsői községi könyvtárat az egyik délután az olvasó és a kötetek között válogató gyerekek töltötték meg. Egyébként a könyvtár 689 beiratkozott olvasója közül 397 általános iskolás. Gyakran nyitnak a könyvtárba és sokszor visznek szüleiknek is olvasnivalót. Nem ritka az olyan kisgyerek, aki egész lajstromot nyújt át Pap Fe- rencnének és kéri, azokból küldjön néhányat, vagy, ha éppen házon kívül van a keresett kötet, szóljon, ha visz- szahozzák. A felnőttek is betűszerető emberek Szecsőn. Tavaly 16 363 kötetet vittek haza. A község 12 százaléka könyvtári tag. A könyvtárvezető elmondása szerint akkor lesz igazán elégedett, ha a szóban forgó adatokat 10—15 százalékkal növelni tudja. Kiérdemelt fejlesztés Lehet-e nagyobb öröm egy könyvtárvezető számára annál, hogy becsülik munkáját. Éppen ezért felettesei úgy vélik, jó kezekbe, és a munkásművelődést nagyban segíteni szándékozó helyre kerül a köz- művelődési alap egy hányada. ,A 374 ezer forintból juta berendezés felújítására, zenei berendezésre, lemezekre, színes televízióra és 50 ezer forint értékű könyvre. A folyamatosan, még ebben az évben teljesen megszépülő könyvtárhelyiségben a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt színesebb programokat lehet majd rendezni. A tanulók a könyvtárban nézhetik meg az iskolatelevízió oktatásait, sőt, a könyvtáros időnként egy-egy osztálynak híres emberekről, a mondák és népmesék keletkezéséről, a földrajzi és történelmi tudnivalókról tart rendhagyó órákat, vetélkedőket. Az új, eltolható könyvespolcok érkezésének azért örül Pap Ferencné, mert a tágasabb helyen az eddiginél is többen elférnek majd az író- olvasó találkozókon, a külpolitikai fórumokon, könyvnapi megemlékezéseken. Egy- egy rendezvényre eddig átlagosan 70-en voltak kíváncsiak. Az idén a tápiószecsői könyvtár otthont ad mese- és zenedélutánoknak, író—olvasó találkozóknak, politikai fórumoknak, történelmi vetélkedőknek is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára Mariann néni irányításával műsorral készülnek az iskolások. Ady Endre 100. születésnapját ugyancsak irodalmi műsorral ünnepük. Ezek a rendezvények bizonyára megnyernek ismét néhány embert az olvasómozgalomnak. A szecsői könyvtárvezetőtől tudtam meg, hogy a tavaszi kerti munkák kezdete előtt ajánló jegyzéket küld a mezőgazdasági témájú könyvekről. Udvardi Gyöngyi Április 7. Költészet napja Nyíregyházán, április 7-én tartják meg a költészet napja idei országos megnyitóját. A Móricz Zsigmond Színház előcsarnokában Váci Mihály életét reprezentáló emlékiállítást nyitnak, s megkoszorúzzák Váci Mihály nyíregyházi szobrát. Délután a megyei könyvtárban mintegy kétszáz könyvvel mutatják majd be a Szép magyar könyv pályázat díjnyertes alkotásait, s a költészet napja alkalmából meg je lent műveket. A kiállításon vetítik majd le a Könyveskrónika és az Orbis pictus című filmeket, amelyek a magyar könyv történetét dolgozzák fel a Gutenberg-féle nyomdától napjainkig. Délután a Józsa- városban átadják a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Váci Mihályról elnevezett korszerű, új könyvesboltját. Este a színházban ünnepi díszelőadást tartanak. A költészet napja alkalmából ismét a könyvesboltba kerül a Szép versek című antológia, amely az 1976-ban megjelent legkiválóbb lírai alkotásokból ad válogatást az olvasóknak. Közművelődési tervek Pomázon Nehéz körülmények között — tartalmas munka A törvény szabta célkitűzések megvalósítása érdekében Pomázon is elkészítették a közelmúltban az idei év közművelődési munkatervét. A terv azokra az eredményekre épül, amelyeket az elmúlt évek során a községben már megvalósítottak. A legfontosabb tennivalók között a munkásművelődés, az ifjúság körében kedvelt és tartalmasabb művelődési formák szélesítése, a nemzetiségi kultúrák ápolása éppúgy szerepel, mint a TIT- előadássorozatok, író—olvasó találkozók szervezése, különböző klubok működtetése és a helytörténeti kutatás, Üj formákkal is gazdagodik a község közművelődése. Több kulturális programot rendeznek a helybeli üzemekben, szövetkezetekben. A TIT-elő- adások egy részét a munkahelyeken tartják meg, és tervszerű program alapján segítik a szocialista brigádok kulturális vállalásait. A nemzetiségi kultúrák ápolását szolgáló klubok tevékenységében egyre fontosabb feladat lesz a népi értékek gyűjtése, közkinccsé tétele. Ebben a munkában az évek óta sikeresen működő délszláv együttesre vár jelentős szerep. A nyugdíjasok klubja eddig is nagyon népszerű volt Pomázon. A klub rendezte képzőművészeti, történelmi, politikai előadásokon, különböző megemlékezéseken szívesen vesznek részt az idős emberek, de országos hírnévre tett szert a Porváczy Aladár nevét viselő kertbarátok klubja is. A helytörténeti kutatásokkal foglalkozó körnek 120 tagja van, és jelentős gyűjtőmunkát végeztek az elmúlt években is. Az aktivitásuk az idén sem csökken. Természetesen a szép tervek, elképzelések mellett nehézségek, gondok is vannak Pomázon: az elavult, korszerűtlen művelődési házban nehéz körülmények között működnek klubok, szakkörök. Ezért is fordítanak több figyelmet a tartalmas, sokoldalú közművelődésre Pomázon. Mert a különböző rétegeket csak így tudják megnyerni és bevonni a munkába. K. Gy. M. SZÍNHÁZI estek Lotte csecsebecséi Hacks-bemutató a Pesti Színházban Iskolai tanulmányainkban úgy jelent meg Johann Wolfgang von Goethe, mint a német nyárspolgári renyheség, tunyaság elleni lázadó, mint a józan ész, a polgárság eszméinek bajnoka. De valóban milyen kevés, ha azt mondjuk: Goethei a német klasszika és egyben a világirodalom kiemelkedő alakjainak egyike. Hiszen enciklopédikus műveltségének köszönhetően költő, dráma- és regényíró, esztéta és politikus is volt, mindezek mellett maradandó értékű természettudományos kutatásokat is folytatott. Élete folyamán felbecsülhetetlen értékeket hozott létre Goethe huszonhét évesen költözött Weimarba, az uralkodó herceg meghívására, akinek rövidesen belső titkos tanácsosa, majd a minisztere lett. A már akkor is elismert író megkísérelte magasabb szintre emelni a kis áüám gazdasági és szellemi életét, de minduntalan a feudalizmus korlátaiba ütközött. Rádöbbent arra, hogy reformtörekvései kudarcba fulladnak és a politikai munka terhei miatt az irodalommal sem tud kedve szerint foglalkozni, ráadásul magánélete is válságba került. Első weimari évtizedének kísérője, Charlotte von Stein aszszony iránt érzett szerelme is visszahúzóan, bénítóan hatott rá. Ezért elhagyta Weimart és két évre Olaszországba költözött. E rövid ’ irodalomtörténeti szemelvény ide kívánkozik, mielőtt Peter Hacks, Charlotte von Stein alakját megidéző, Lotte című drámáját értékelni próbáljuk. Mert a Pesti Színházban bemutatott darab végül is nem Lőttéről, hanem Goethéről szól. És Peter Hacks mintha ég s föld között lebegtetné a történteket. Darabjából úgy tűnik, hogy Goethe csupán szeszélyből, vagy netán sértődés miatt hagyta el Weimárt és Charlotte-ot, azaz Lőttét. Pedig a költő „menekülésénél” nem lehet nem gondolni Goethének az Ifjú Wer- ther keservei című fiatalkori regényére. (Werther érzelemgazdag leveleiből kitűnik, hogy a XVIII. századi német társadalomban elveszti az értelmes emberi cselekvés lehetőségét, érzelmileg is csak látszat- kapcsolatokat tud teremteni, végül az öngyilkosságba menekül.) A drámában Goethe elutazása után ismerjük meg Lőttét, aki hatalmas önvallomással idézi fel szerelmük zaklatott történetét. Azt ugyan végül sem tudjuk meg, hogy miért vállalkozott Lotte arra, hogy éppen a férjének tartson beszámolót. Kevésnek tűnik az a feltételezhető indok, hogy az író az érzelem nélküli, vagy a hűlt érzelmektől sivárult házasság terheivel akarta kombinálni a hősnő belső konfliktusát. Bár a darabban Lotte sokat beszél a házasságról, de nem mond semmi újat, sem túl bölcseket, nem ér fel a goethei szintre. Egyébként is von Stein — a szó konkrét értelmében is — marionette figurája csak a filiszteri tunyaság megtestesítésére alkalmas. Milyen is lett a Hacks által újrateremtett Lotte? Mindé-' nekelőtt elvesztette „csodálatosságát”, s vajmi keveset őrzött meg legendássá vált műveltségéből. Egy magyar irodalmi hasonlattal élve: vannak Lédák és vamfak tyúkok, a Lédák Adykat inspirálnak, a tyúkok tíz körömmel ragaszkodnak hozzájuk. Hát Lotte inkább az utóbbi kategóriába került. Ömlengő vallomása, a nagy költőtől kapott levelek, apróságok, mint nyárspolgári csecsebecsék tapadtak hozzá. Kérdőjelek kerülnek a „csodálatos Lotte” őszinte, nagy érzelmi — és inspiráló — szenvedélyei mellé; mint gyerek a törött ajándékban, keresd önmaga nagyságát. Egy szereplője van Peter Hacks drámájának: Lotte. Á férj csak jelkép, vagy csupán Lotte gondolatának fizikai vetülete. A monodrámát Rutt- kai Éva játssza. Hatalmas feladat, de egyben megtiszteltetés is, színészi képességeket megmérő vállalkozás két óráin keresztül lekötni, ébren tartani a közönség figyelmét. Ez Rutt- kai Évának ezúttal nem egészen sikerült. Még a Hacks drámájában megírt Lotte is szegényes maradt. Az egyébként sok méltó sikert elért művész idegenül viselte a nagy múzsa figuráját. Játéka csak mindig a pillanatnyi, szöveg szerinti szituációra épült és a rutin éltette. Ez az a tipikus eset, amikor az Ítésznek ketté kell választani a bemutatót és a majdani előadást, mert a közönség elé félkész állapotban került a darab és a figura. A tizedik előadás minden bizonynyal többszörösen felülmúlja majd a bemutatót: kiforr a szövegmondás, élettel, átélt játékkal telnek meg az üresjáratok, letisztulnak a feleslegesen ismételt gesztusok és pergőbb ritmust kap az egész színpad élete. Mindezt nem csupán a nagy színésznek joggal kijáró tisztelet mondatja, mert voltak az előadásnak forró, nagyon is őszinte pillanatai, amikor Ruttkai Éva szuggeszti- vitása képes volt felidézni, színpadra csalni Goethe alakját is, amikor Lotte félelmetes erejű dáma és múzsa volt egyszerre. A bemutató közönségének vas tapsa ezeket a pillanatokat köszönte. Kriszt György HETI FILMJEGYZET Pókfoci .ijí ......., ..n Ha lász Judit Éva tanárnőt alakítja a Pókfoci című új magyar tilmb Rózsa Jánost, az új magyar film, a PúKfoci rendezőjét Hovatovább a gyermeik- és a serdülőkorról szóló filmet: specialistájaként kell számon tartanunk. Első jelentős sikerét a (Kardos Ferenccel közösen készített) Gyermekbetegségekkel aratta; komoly elismeréssel nyugtázták két éve az Álmodó ifjúság című filmjét, s most itt az új film (forgatókönyvét Kardos István írta), melyről biztosira vehetjük: eddigi alkotásainál is nagyobb érdeklődéssel kísérik majd a nézőik — és nemcsak a serdülő korúak, meg a pe- degógusok (akik egyébként e film legfontosabb szereplői). A Pókfoci ugyanis cselekménye színteréül egy iskolát, pontosabban: egy építőipari szakközépiskolát választ. Ez a vadonatúj iskola a film kezdetén éppen kilép a névtelenségből : a szokásos, számmal történő megjelölés helyett nevet kap. S az ünnepség kellős közepén a név mellé mindjárt életveszélyes döfést is: az iskola felettes hatáságai váratlanul egy bonyolult szakmai felmérést rendelnek el, ami önmagában véve is elég kellemetlen, hát még ha már a felmérő dolgozatok írása közben kiderül, hogy az iskola tanulóinak halvány fogalmuk sincsen, mit kérdeznek tőlük, s mit kellene válaszolniuk. Míg ez a szituációt felvázolja a film, addig jól és az is- kolák, valamint a tantestületek belső életét alaposan ismerőén gördül előre a cselekmény. Megismerjük a korlátolt, ám annál rámenősebb igazgatót, a még korlátoltabb, s ráadásul gyáva igazgatóhelyettest, a különbözőképpen reagáló tanárokat, találkozunk egy kedves, rokonszenves, jó felkészültségű magyartanárnő- vel. Évikével és megalkuvó férjével, Pállal, látjuk mun. Icában az izompacsirta tornatanárt, a fotomániás kémikust, s a többieket. Különböző gyerektípusok bukkannak fel, valamint egy kétségbeesett anyuka, aki valamit meg akar tudni a fiáról, de senki nem foglalkozik vele. Ebben az első félórában a film szórakoztató, csipkelődő, életszagű, nem kíméli a „tanerőket”, akik lelkesen asszisxtálnak az igazgató minden bárgyú, cezarománim vagy antipedagógiai ötletéhez; nem kíméli a vezetésre teljesen alkalmatlan igazgatót, ezt az üres, de veszedelmes pózért, s nem kíméli a gyerekeket sem, akik egyáltalán nem angyalok, és néha igencsak viszket az ember tenyere, ha rájuk néz. Aztán egyszer csak összekeveredik valami a filmben, s az addig ironizáló-csipkelődő. könnyed és jó humorú alkotás elkomorul, vagdalkazni kezd és egv — nem egészen világosan érthető: kitalált, vagy tényleges pofonügy kapcsán úgy megkavaria a dolgokat (és a nézőt is), hogy sokéi? ’■’em tudjuk, hol is tartunk? Nem azzal van hat. hogy egv elcsattant, s valószínűleg nem ok nélkül elcsattant kiderül: remete iepiezoje lene: a tökéletes csodáéi zárult felmérő dolgozatom kudarcának, s nem is arról, hogy ez a pofonügy a film egész logikája szerint hibás, rossz ötlet, helytelen forgatokönyvi megoldás lenne. Inkább az a baj, hogy túlságosan nagy és túlságosan bonyolult (túloony oldott, mesterségesen íeltupírozott) szerepet kap a filmben. Vagy egy fél óra ezzel telik el, s lassan már minden világos, amit ezzel a jelképesnek is szánt pofonesettel a szerzők mondani akarnak, és mégsem tudnak kikeveredni belőle. A néző lassan nem arra figyel, mi lesz a fontosabb dolgokkal — például azzal, hogy Éviké és opportunista férje meg tudnak-e egyezni egymással, miután mindemben szögesen ellentétes véleményen vannak, vagy hogy mi történik a kicsinyesen és kínosan ügyeskedő igazgatóval —, hanem azt mondogatja magában: hagyjuk már a csudába ezt a pofont, elcsattant, kész, nem dőlt össze a világ. Nyilvánvaló, hogy a film alkotói ezt a pofonügyet központi kérdésként kezelik. (Rózsa 1072-ben már készített egy dokumen- tumf ilimet, Botütés címmel; talán innen a visszacsengés). Ám úgy, ahogyan itt megírták és filmre vitték, ez éppúgy nem központi ügy, ahogyan nem az az idétlen pókfoci- ötlet sem. Arról van tehát szó, hogy egy jól induló, rokonszenves alkotói szándékokat mutató film nem tudja végigmondani, amit akar, illetve rosszul, pontatlanul, zavarosan mondja. Pedig világos, hogy Rózsa és Kardos az antipediagógusok, az iskolai munkában csak a saját kds érdekeiket néző, apró karriereket kikönyöklő, s a gyerekeket csak minit szükséges rosszakat kezelő „tanerőkről” akartak filmet csinálni, sőt, ebben az iskolai mikroklímában nagyobb léptékeket is meg akartak mutatni: a látszat-eredményekkel zsonglőrködő, a hozzá nem értést és a pitiánerséget szólamokkal és a pozícióból fakadó terrorral kompenzáló vezetőket akarták pellengérre állítani. Ilyen értelemben a Pókfoci sokkal több is, mint pedagógus. vagy gyermekfilm. Legalábbis szándékaiban több. Mert megvalósításában — mint sajnos, több újabb magyar filmben is tapasztalhattuk ugyanezt — nem éri el a szándék szintjét. Pedagógusok, tantestületek bizonyára igen élesen vitatni fogják majd a filmet S mivel sok benne a részletkérdésekben való pontatlanság és következetlenség, félő, hogy ezekre reagálnak majd elsősorban, és nem a film megszívlelendő alapmondanivalójára. Már csak a félreértések elkerülése, az ál. vagy mel- lékoroblémák fő kérdésekként való kezelése elleni védekezés érdekében is ió lett volna ha a Pókfoci jobb, következetesebb, kiérleltebb munka Duroc, a katona Ha elfogadjuk, hogy a II. világháborúról ma már nyugodtan lehet szatírát, sőt bur- leszket készíteni, akkor ezt a francia filmet is elfogadhatjuk. Komolyan nem kell venni — legfeljebb azt az öniróniát és csipkelődést, ahogyan a francia hadfiak magukat és angol meg francia szövetségeseiket s a németeket ábrázolják. Takács István
