Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-02 / 51. szám
I Gábor József Iskola Sikeres » i'« j ,.# Sikeres nyugdíjastalálkozót rendezett a Gábor József Iskola szocialista brigádja a vác-aísóvárosi tanintézet volt pedagógusainak, akik tapasztalataikkal sok segítséget nyújthatnak neki. Vásárhelyi József igazgató köszöntötte a vendégeket, majd ismertette az iskola ok- tató-inevelő munkáját, a megnövekedett feladlatokat és a gondokat. Az intézmény katnairakóru- sa, szólóénekesei dallal, a tanulóik versekkel szórakoztatták a vendégeket, majd a gyermekek saját készítésű ajándékokkal köszöntötték a nyugdíjas nevelőiket. A vendégek nevében Ku- ezor Béla tanár mondott köszönetét a találkozó megrendezéséért. ★ A Magyar Rajzpedagógusok Szövetsége gondozásában, Festészet — az őskortól napjainkig címmel, művészettörténeti kiállítást rendeztek a váci Gábor József Általános Isikoia aulájában. A kiállítás megnyitásán, tegnap délelőtt Venesz Ernő. a Váci Városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetője mondott beszédet, maid Varga Andrásné szaktanár ismertette a kiállított anyagot. A tárlat, mely március 18- ig lesz nyitva, várja az üzemek szocialista brigádjainak és a környék lakóinak látogatását. (P.) Vendégek Ausztráliából Vácra látogatott dr. Pohl Miklós ausztráliai orvos, szintén orvosként, Sydney egyik kórházában dolgozó feleségével. A Szőnyi Tibor Kórházban dr. Kollár "Lajos igazgató főorvos, a Géza király téri egészségügyi szakközépiskolában Ágh Bíró Béla igazgató fogadta őket. A távoli kontinensről érkezett vendégek érdeklődéssel tanulmányozták a kórház munkáját és a középiskolával való együttműködését. A szödligeti vasúti szolgálattevő azonnal telefonált Bizalom, az emberekben címmel, január 21-én jelent meg olvasólevelem a Váci Naplóban. Azt panaszoltam el, hogy az egyik diáklánynak nem segített a vonaton maradt táskát megkeresni a szödligeti vasúti szolgálattevő. Azóta kiderült, hogy ok nélkül hibáztattam, mert ő azonnal telefonált az ügyben, csak a váci vasutasok nem intézkedtek. Csapiáros Dezső, tanműhely vezető Három év az érettségiig Vácott, a Géza király téri Gimnázium és Szakközépiskolában kaptak helyet azok az esti tagozatos osztályok, amelyekben a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező fiatalok három év alatt szerezhetnek érettségit. Hetemként kétszer tartják a foglalkozásokat. Az iskola érdekes irodalomórákkal, fizika- és kémiakísérletekkel igyekszik színessé tenni az otatást. Képünkön: a Il/a osztály kémiaórán. Papp László felvétele Falugyűlés Verőcemaroson Egészségház után — óvodát építenek Egyesülés Szokolyával Nem volt üres szék a verőcemarosi moziban, s ezért minden bizonnyal irigykedtek a MOKÉP vezetői a falugyűlés szervezőire. Pedig a résztvevők többsége a beszámoló egyik felét meglehetősen jól ismerte, minthogy az eredmények eléréséért maga is fáradozott. Az eredmények közé tartozik a túlnyomórészt társadalmi munkában épült egészségház. Tető alá hozásához a társadalmi munkásokon kívül hozzájárultak a község üzemeinek dolgozói is, akik többsége nem lakik ott, mégis hót kommunista szombat bevételét utalták át a tanácsnak. Ebből, az egészségház építésén kívül, 11 ezer négyzetméter szilárd útburkolat lefektetésére is futotta. Mindent egybevetve, a Kismaros és Verőce egyesüléséből alakult nagyközségben az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke több mint 830 forint. Krebsz József tanácselnök beszámolójában kitért arra is, hogy az idei feladatok teljesítéséhez még nagyobb ösz- szefogásra van szükség. Majdnem ezer négyzetméter alapterületű óvodát szeretnének építeni, melyben négy csoport nyerhetne elhelyezést, a régi óvodaépületben pedig az öregek napközi otthona rendezkedhetne be. Terveik szerint végre a zeneiskola kihelyezett tagozata szintén önálló otthont kap. Verőcemaros most is párját ritkítja gondozott utcáival a járásban, hiszen lakói önerőVisszavárják a szurkolókat Új remények egy régi csapatban A város szívében, a Kosdi úton található a MÁV-sport- pálya. Gondozott, szép és jó. Élénk az élete: középiskolások, általános iskolások járnak oda testnevelési óráson atlétizálni, kézila.bdázni, focizni. Aztán eljön a vendéglátó csapat mérkőzésének az ideje, s a lelátókon mindössze 60—70 ember biztatja kedvenceit. A csapatról, a nagy múltú Váci MÁV labdarúgóéletéről beszélgettünk Mészáros Ferenccel, aki vezetője és mindenese a fiúknak. Az egyesület 1942-ben alakult. Sok szép sikert könyvelhettek el játékosai az előző évtizedekben. Volt hullámvölgy is, amelyből már kijutottak, és a MÁV támogatásával, saját nevelésű játékosokkal, tavaly új életet kezdtek. Mégis akad éppen elég probléma ... Tavaly hat sérültjük volt, négyen katonai szolgálatot teljesítenek:majdnem egy csapatnyi hiány. Mégiis: nagyon jó a csapat szelleme. Jellemző, hogy a játékosok közös műsorokon, programokon vesznek részt. Az egyesület keretében zajló sport- szerűségi versenynek hitele ós tekintélye van. A felszerelés kiváló. A játékosok mégis úgy vélik, csak a szorgalmuk hajtja őket előre. Ahogy megfogalmazták: — Megkapunk minden lehetőséget a szerepléshez, de úgy érezzük, nincs mögöttünk senki. Elkelne néha a jó szó, a célkitűzés az elnökség részéről. Most az a helyzet, hogy van csapat, de még- súnes. önmagunkban tartjuk a lelkeit. És az ifik? Nincs már olyan lelkes labdarúgó, mint Takács Imre, az Ödi, aki 1949 óta aktív vezetője ennek az egyesületnek. — Vasárnap nem érünk rá játszani — ezt mondják a fiatalok. A MÁV nem tud anyagi juttatást adni, ezért hát odamennek, ahol van pénz. Most mintha megmozdult volna valami: jó az ificsapatunk, ugyancsak megérdemelné a közönség biztatását. Volt valaha a csapatnak nagy közönsége^ amely valóban biztatta, szeretettel bírálta játékosait, aztán elfordult az egyesülettől. Ezért kellene, a játék lehetőségének megadásán túl az a bizonyos erkölcsi támogatás is, amikről a fiúk beszéltek. R. T. bői építettek sok mellékutcában bitumenes utat. Az idén tovább folytatódik az útépítési program, újabb utcákról tűnik el a sár. Az üdülőnegyed villanyt kap. Börzsönyligeten az ÁFÉSZ-büfé mellé autóparkolót építenek. Van javítanivaló a szolgáltatásokban is. Sok a panasz a postára, elsősorban Kismaroson, s nagyobb rendet kell teremteni a TÜZÉP-telepeken. A szolgáltatások javításával kapcsolatban Krima János, a járási hivatal elnöke megígérte, hogy sürgősen intézkednek. A tanácselnök beszámolóját azzal a bejelentéssel fejezte be, hogy az Elnöki Tanács határozata értelmében, Szoko- lya és Verőcemaros községet összevonják, a jelenleginél is jobb lehetőség kínálkozik a közös községfejlesztésre. Héjj Botond AJ . PEST MEGYEifHí R L A P KULONKJ A DAS A A VÁCI JÁRÁS ES VAC VAROS RESZERE ■ .;V. XXI. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM 1977. MÁRCIUS 2., SZERDA Rehabilitáció az üzemekben, vállalatoknál Humánusabb a munk megteremtése, mint a kszázafékoltatás Mindennél többet mond a szám: hazánkban az összes kereső mintegy 5—6 százaléka, körübelül 300 ezer ember szenved — születésétől fogva vagy valamilyen baleset, esetleg foglalkozási ártalom következtében — olyan betegségben, amely munkaképtelenné teszi. Megmaradt képességeik fel- használásáról, munkába állításukról gondoskodni nagyon fontos társadalompolitikai feladat, amelynek fontosságát országosan, sajnos, a munkahelyek vezetői nem kellően vagy egyáltalán nem érzik. Helytelen gyakorlat Ezt a megállapítást dr. Rózsa József, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője, igazán illetékesek előtt tette Vácott: a helybeli gyárak és üzemek igazgatói, pártszervezeteinek titkárai, vezető munkatársai előtt, akiknek vállalatuknál, üzemükben az a feladatuk, hogy megteremtsék a lehetőségeket a csökkent munkaképességűek munkába állításához, a foglalkozási rehabilitációhoz. A minisztérium tapasztalata szerint, ma még a gazdasági vezetők inkább törekszenek arra, hogy tartósan megbetegedett vagy balesetet szenvedett munkatársaikat leszázalé- koltassák, számukra életük továbbviteléhez anyagi biztonságot teremtsenek, bármily kétes értékű is az. Eképpen letudják ilyen dolgozóik további sorsát, s általában lényegesen kisebb energiát fordítanak arra, hogy számukra megfelelő munkahelyek kialakításával megteremtsék maradék erejüket, képességeik akár átképzés útján való felhasználását, jóllehet társadalmilag ez lenne a hasznos és az igazán humánus megoldás: Tavaly januártól erre a vállalatoknak anyagi lehetőségük is van: a bérkeret 2 százalékának megfelelő összeget, visz- szapótlási kötelezettség nélkül, erre a célra a tartalékalapból fel lehet használni. Az összeg ugyan egy-egy esztendőben nem nagy, évről évre viszont növekszik, és néhány fiatal embert megnyugatóan segíthet: fedezni lehet belőle átképzésük vagy új munkahelyek kialakításának költségeit. Ám erről a lehetőségről — amint a gazdasági vezetők értekezletén, az MSZMP Váci Bizottságának székházában kiderült —, szinte nem is tudnak a gyárakban, üzemekben, intézményekben. Szigorúbb feltételekkel Bizonyára sokat segít majd az is, hogy már szervezik a rokkantak szövetségének megA történelem tanúja Kiigazította a pontatlan adatokat Kéretlenül is segítettek a brigádok Két szoba, konyha. Itt ól 35 esztendeje, amióta 1942-ben, a Szovjetunióból, családjával Vácra költözött. Férje már meghalt, fia is nyugdíjas. Ö az évszázaddal egyidős, 77 éves. A szobában vaskos ebédlő- szekrény, tetején egy ezüst, meLlette, sárgarézből, kisebb, modernebb szamovár. A falon Lenin képe. Sorsfordulók — Leninnel még gyermekkoromban, a forradalom előtt találkoztam. Sohasem felejtem el, ahogyan beszélt. Nem szónokolt, hanem magyarázott, tanított, egyszerűen, és mindenki előtt minden világossá vált. Még most is emlékszem, mit mondott: „Ami szép és nagyszerű ezen a földön, azt mind a munkás készítette, s ha egyszer ez a hatalmas erő önmagának alkothatna, gyönyörűvé, boldoggá tenné ezt a földet.” — Községünknek egy érté-, ke volt, a bánya. Oda hoztak magyar hadifoglyokat. Amikor pár hóna.p múlva kitört a forradalom Lenimgrádban, 17 éves és menyasszony voltam. Nemsokára községünket elfoglalták a fehérek, és minden férfit, az apámat, a vőlegényemet is elvitték. Napirenden voltak a kivégzések. Mi, lányok és asszonyok, kötelességünknek éreztük, hogy akit lehetett, azt kiszabadítsunk a szöges drótok közül. így mentettük ki a fiatal Teklesz nevű magyar hadifoglyot is. — Amikor apám és jövendő apósom hazajött, a vőlegényem ruháját, csizmáját, értékeit letették az asztalra, és mondták, hogy kivégezték őt. Elsi ráírtuk. — Egy év múlva megkérte a kezemet a fiatal magyar. Rá egy évre pedig hazatért egykori vőlegényem. Azt mondta a férjemnek: „Te magyar vagy, ez a nő és én orosz. Közösek, kettőnk gondjai, örömei, mi tudjuk, mikor kel fel itt a nap, melyik szél hoz üzenetet a hidegről. Térj haza, add vissza a menyaszonyo- mat.” — Én úgy döntöttem, hogy a férjem mellett maradok. Már gyermekét hordtam. Aztán jöttek a rettegett idők, a második világháború. A németek a más nermzetiségűeket nem bántották, s mivel a férjem igazolni tudta, hogy magyar, megmenekültünk. De kis motyónkkal el. kellett hagynunk a Szovjetuniót, így kerültünk, húszéves fiunkkal és tizennégy éves lányunkkal Vácra. — Nagyon örültem, amikor bejöttek a szovjet katonák. Én a parancsnokságon, férjem a Kötöttárugyárban, lányom Malinovszkij marsall mellett tolmácskodott. A visszatérés Ügy kerültem el özvegy Teklesz Lászlónéhoz, hogy üzent, a város felszabadulá- majdnem sáról írt visszaemlékezésekben elégett, a pontatlanok az adatok. — Mert nem a Március 15. térről lőtték ki az első szovjet páncélost, hanem innét, a házunk kapualjából, egy fiatal német katona, páncélököllel. Aztán szaladni kezdett, de nem hiszem, hogy messzire jutott, mert a második páncélos utánafordult, a Duna felé. Egy másik német katona, szintén páncélököllel, a püspöki palota kertje alatt lőtt ki egy újabb páncélost. A szovjetek is kilőttek egy német tankot a Március 15. téren. De kilőttek egy páncélozott gépkocsit a kosdi vám közelében, egy másikat a Fehérek templomának oldalánál és egy német gépkocsit a mai könyvesbolt előtt. Én magam láttam vagy húsz halottat. Olyan hirtelen termettek itt a szovjet csapatok, hogy a németek nem tudtak rombolni a városban. Majd ismét életéről beszél: — Amikor egyszer visszamentem a Szovjetunióba, látogatóba, Moszkvába is elkerültem. Ott egy teiefon- könyvben rátaláltam egykori vőlegényem nevére. Felhívtam, de nem akart megismerni. Legutóbb, ottjártamkor elmentem hozzá, hogy megmondjam, megöregedtünk, éljünk békében. De már csak a temetésére mentem. A lakásába a húga rendezkedett be. Feljegyzett nevek Gondolataival éppen magára akartam hagyni, már az ajtónál voltam, amikor reb- benten utánam szólt: — Jaj, el ne felejtsem még ■Valamire megkérni! Kérem, íria meg, köszönje meg a városgazdálkodási vállalatnak hogy december elején, amikor felrobbant a televízióm és az egész lakásom nagy hidegben, napok alatt szépen rendbehoztak mindent. Nézze, feljegyeztem a nevüket is. Békési Tibor főkönyvelő, Ernst Miklós főmérnök, Szalóki Sándor építésvezető, Vass Dávid kalkulátor segített, szervezett, és jöttek olyanok is, akik nevüket sem akarták elárulni, csak annyit mondtak, hogy a Kossuth Lajos szocialista brigád tagjai. Aztán felkeresett a Híradástechnikai Anyagok Gyára December S. brigádja, hogy segít takarítani, de akkorra a Kossuth brigád már patyolattisztán átadta a lakásomat. Mészáros Gyula alakítását, és az állami szervek, a Munkaügyi Minisztérium maga is számos módosítást tervez a rokkantosítás rendszerében. Mint a főosztályvezető elmondotta, szó van a leszázalékolás feltételeinek megszigorításáról, úgy, hogy lehetőséget teremtenek — a csökkent munkaképességűek egészségi állapotának megfelelő munkahelyek kialakításával — a munkavégzésre, teljes fizetéssel, s folyósítanák —kisebb összegben — a rokkantsági nyugdíjat, a kettő pedig együtt mindenképpen többet tenne ki, mint a beteg korábbi fizetése volt. Erre az anyagi ösztönzésre ugyanis, a tapasztalatok szerint, szükség van, ma még ugyanis szinte általánosnak mondható: a munkaképességében kárt szenvedett ember belenyugszik sorsába, mintegy megváltoztathatatlannak tartja azt, s nem tesz semmit azért, hogy tehetségét, ismereteit más munkaterületen, esetleg új szakmában kamatoztassa. A helyi példa Vácott már két évvel ezelőtt megkezdték a rehabilitáció új rendszerének kialakítását. Ez derült ki dr. Fieszl Borbála reumatológius főorvos, a városi rehabilitációs bizottság elnökének és dr. Korona Árpád kórházigazgató-helyettes hozzászólásából. Minden vállalatnál rehabilitációs bizottságot alakítottak, melynek egy tagja rendszeresen kapcsolatot tart a városi bizottsággal, s valamennyi rehabilitációra váró ember esetében segítséget kérhet. illetve kaphat a városi bizottság elnökétől, tagjaitól. A Hazafias Népfront keretében működő városi bizottság adatlapokat bocsát a vállalatok rendelkezésére, melyek lajstromozzák csökkent munkaképességű munkásaikat, alkalmazottaikat. Átképző kurzusok A városi rehabilitációs bizottság tevékenységét három szakaszban tervezte meg. Elsőként azokban az üzemekben kutatják fel a munkalehetőségeket, ott alakítanak ki új munkaköröket a rehabilitá- landóknak — négy akad ilyen a városban —, ahol állandó üzemorvos dolgozik. Később e tevékenységet kiterjesztik azokra a vállalatokra, ahol részmunkaidőben rendel orvos, s végül el akarják érni. hogy minden gyárban, üzemben legyenek tartalékban olyan munkakörök, amelyeket csökkent munkaképességűek is betölthetnek. Dr. Korona Árpád javasolta: meg kellene teremteni a lehetőséget, hogy a váci szakmunkásképző iskolában átképző kurzusokat indítsanak az ilyen, betegségükből gyógyult, de korábbi munkájukat ellátni nem tudó emberek számára. Bányász Hcdi Halálozás. Mély fájdalommal tuJ datjuk, nogy Horváth Béláné nyugt ezr. özvegye csendesen elhunyt, Minden külön értesítés helyett a gyászold család.
