Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-22 / 68. szám

Javult külgazdaságunk egyensúlya

Együttes ülést tartott az országgyűlés terv- és költségvetési, valamint kereskedelmi bizottsága

Emberségből példát...

A barlang és a főhadnagy

Export- és importtevékenységünk tavalyi eredményeit elemezve, külkereskedelmünk időszerű feladatairól tájékozódva megelégedéssel állapították meg az országgyűlés terv- és költségvetési, valamint kereskedelmi bizottságának hétfőn — a Parlamentben — tartott együttes ülésén, hogy külgazdasági egyensúlyunk a terveknek megfelelően javult.

Dr. Bognár József és Palkó Sándor elnökölt a bizottsági ülésen, amelynek résztvevőit dr. Bíró József, külkereskedelmi miniszter tájékoztatta a behozatal-kivitel alakulásáról. Felidézte, hogy 1974-ben a világpiaci árváltozások számunkra 15 százalékkal rontották a cserearányokat, s 1975- ben a további cserearányromlás újabb számottevő anyagi veszteséget okozott. E pénzügyi negatív hatásokat amelyeknek kivédésére rövid idő alatt gazdaságunk nem volt képes, nem hárítottuk át a hazai fogyasztókra — termelőkre és felhasználókra —, hanem részben külföldi hitelfelvétellel ellensúlyoztuk. Magyarországot első osztályú hitelképességűnek — megbízható adósnak minősítik a nemzetközi pénzpiacon.

Külkereskedelmünk idei fő törekvése ■— amiről egyetértőlég nyilatkoztak a tanácskozáson felszólalók — a megnövekedett feladatok mellett is: az egyensúly további javítása. Ennek alapja —- mint hangsúlyozták — csakis a termelés dinamikus és hatékony fejlesztése lehet. Olyan korszerű és jó minőségű árukat kell produkálnunk, amelyek — a különféle piacokon mutatkozó igényekre is tekintettel — mindig gazdaságosan értékesíthetők.

A vitában felszólalt Pályi Sándorné, dr. Szabó Kálmán, Horváth Lajos, Radnóti László, dr. Komócsin Mihály, Bollók Józsefné, Kovács Istvánná (Pest megye 1. sz. kistarcsai választókörzet), és Nics János. Dr. Bíró József vitaösszefoglalója után dr. Bognár József zárszavával fejeződött be az ülés.

Hétfőn a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének székházában dr. Molnár Frigyesnek, a SZÖVOSZ elnökének és dr. Krekács Györgynek, a KPVDSZ főtitkárának vezetésével a két testület vezetői az együttműködés továbŰj berendezéseket kap a váci szövőgyár

A magyar selyemipar fejlesztési terve

Tovább fejlesztik a magyar selyemipar termelőkapacitását, öt év alatt 1 milliárd 375 millió forintot fordítanak erre. A világ 50 országába exportáló nagyvállalatnak szinte valamennyi gyára érintett a fejlesztési tervekben. A váci szövőgyár gépparkját 175 pneumatikus szövőberendezéssel korszei-űsítik, a soproni szövőgyár ebben a tervidőszakban 252 új Sztb szövőgépet kap.

A tervek szerint 1980-ig létrehozzák a központi előkészítőt, 1977—79 között pedig a tolnai fonógyárban 800 tonna kapacitású fonalterjedelmesítő épül és festödebővítésre kerül sor.

Mindezek a fejlesztési tervek azt eredményezik, hogy 1980-ra már évente 70—75 millió négyzetméter különféle selyemszövetet készít, jól alkalmazkodva a nemzetközi divat- igényekhez.

bi erősítése érdekében megvitatták o szövetkezeti kereskedelem idei feladatait.

A megbeszélésen tárgyaltak a szocialista munkaverseny és a brigádmozgalom folyamatosságáról, e mozgalmak hatékonyságának növeléséről. Külön foglalkoztak a Miniszter- tanács határozata alapján a

zöldség-gyümölcskereskede- lem átszervezésével kapcsolatos szövetkezeti és szakszervezeti feladatokkal. Szóba került a lakosság áruellátása, ezen belül a falusi lakosság alapellátását szolgáló szövetkezeti tevékenység. Egyetértettek abban, hogy a városi hálózatfejlesztés mellett fokozott figyelmet kell fordítani a kis települések és a tanyai boltok ellátására, felújítására.

A szövetkezetek munkavédelmi és szociálpolitikai helyzetét tárgyalva a két testület vezetői egyetértettek abban, hogy e területen gyorsabb és folyamatos előrelépésre van szükség. Megvitatták a munkavédelmi és szociális kérdések irányításának és ellenőrzésének megoldási lehetőségeit is. A szövetkezeti dolgozók élet- és munkakörülményeivel kapcsolatban megállapodtak abban, hogy személyi jövedelmek növelése érdekében kölcsönösen biztosítják az ÁFÉSZ-eknél a szabályozók adta lehetőségek jobb kihasz- • nálását.

A járat végén egymásra csúszott több méter átmérőjű sziklák körvonalazódnak a fejlámpák imbolygásában. Fémesen koppannak a karsztvíz- cseppek. Itt nem lehet a tócsákat kerülgetni, teljesen meghajolva megyünk, mégis hol az ember feje, hol a válla csapódik a sziklákhoz. A barlang tényleg olyan sötét, mint a me.ebeli: „kalapot lehetne akasztani a sötétségre”. A levegő hűvös és nyirkos, előbb teremmé tágul, majd egészen összeszűkül a járat. Nyugtat, hogy előttem is, mögöttem is sűrűn veszik a levegőt, mégis felrémlik a gondolat: itt el is lehet tévedni. Aztán megint nyugtatom magam: nem lehet baj, hiszen előttem egy huszonötszörös barlangi életmentő, mögöttem egy rendőr főhadnagy, a barlangászcsoport parancsnoka.

Tökéletes labirintus

Megállunk. A lábunk előtt alig egy méterre függőleges szakadék, lehet vagy nyolc méter, a hivatásosok kürtőnek hívják az ilyen mélységet. Nem mehetünk tovább: ez csupán hevenyészett barlangi kirándulás, nincs nálunk hágcsó a leereszkedéshez. Hallom, hogy a kürtő alja éppen arra a járatra nyílik, amelyiken elindultunk, most egy „emelettel” magasabban vagyunk. Az oldaljáraton folytatjuk az utat, egyenletes tempóban haladunk lefelé. Közben próbálom elképzelni, hogy mit kezdenék itt egyedül: hiába figyelem a sziklafalakat, sehol egy jelzés, benézek az egyik elágazásba — vakjárat, aztán újra kétfelé ágazik az út. Tökéletes labirintus.

— Nézzünk be az öltözőbe — szólal meg mögöttem Kovács József főhadnagy. Balra fordulunk. Közben azt is megtudom, hogy még elég közel vágyunk' a felszínhez, ez a barlang 142 méter mély és 4 kilométer hosszan kanyarog a föld alatt. Egyetlen ismert bejárata van.

Valószínűleg a látogatónak szóló „élményszerzés”: észre- veszem, hogy már másodszor megyünk körbe — nem, mégsem lehet, hogy eltévedünk! Megvan a bejárat. Hatalmas terem, körbe fogasokat erősítettek a sziklákba, barlang} lámpa is van és asztalfélék. A Mátyás-barlang, afféle edzőpálya, a Pest megyei Rendőrfőkapitányság barlangászcsoportja csupán a kondíció megőrzése kedvéért hetente bejárja ezt a labirintust.

Eltűnteket keresnek

— A csoportunk tíztagú, de a különböző természetjáró sportszakosztályokkal kiépített láncon akár több száz barlangászt is tudunk mozgósítani — magyarázza Kovács József. — A megyei kapitányságon állandó ügyeletet tartunk, és a tapasztalat szerint erre nagy szükség van, mert a riasztások túlnyomó többsége éjszaka érkezik. Bűnügyekben viszonylag ritkábban van ránk szükség, legtöbbször eltűnteket kell megkeresnünk, éppen ezért tartozik csoportunk az életvédelmi alosztályhoz.

Indulunk visszafelé, innen minden elágazásnál jobbra kell fordulni. Az élmény adta első feszültség után valóban izgalmas, fizikai erőt, állóképességet és akaratot próbára tevő célnak tűnik egy barlang bejárása. Vonzó a természet érintetlensége, kézzel kitapinthatok a föld hatalmas energiáinak alkotásai. A fejlámpa fényében különleges szobortárlat tünedezik elő. Szép egy ilyen kirándulás.

Veszélyes

könnyelműség

Váratlanul világosság tűnik szemünkbe. A bejárat vasajtaja mellett szűrődik a fény. Jólesik kijönni a szabadba, teleszívni a tüdőnket levegővel. Az ajtó bezárása hosszú perceket vesz igénybe: a különleges szerekezetre azért van szükség, mert gyakran a legerősebb zárakat is kibontják a kalandra, élményre vágyó fiatalok.

— Bizony egészen különleges eseteket tudnék felidézni — mondja Kovács József, miközben néhány perces pihenőt tartunk az egyik sziklán. — Például most szilveszterkor éjszaka; szórakozásra, ment le egy csoport fiatal az egyik barlangba, ketten elmaradtak. Amikor a többiek észrevették, riasztottak bennünket, de szerencsére ebben az esetben nem történt baj, mire odaértünk, már kitaláltak a barlangból. Akadt kellemetlenebb eset is. Nemrégen két fiú és egy lány a solymári Ördög-lyukban tévedt el. Ez talán a legnagyobb Pest megyei barlang, a járatai bonyolultak és csaknem száz méter mélységbe vezetnek.

Ezek a fiatalok bizony 16 órát töltöttek a barlangban. Átfázva, teljesen elcsigázva és idegileg is meglehetősen rossz állapotban találtuk őket. Sajnos, olyat is tudnék említeni, amikor halállal végződött négy fiatal története.

Megközelítőleg 300 feltérképezett barlang van hazánkban, valamennyit lezárni túlzott feladat volna, s talán értelmetlen is, hiszen a sportolás lehetőségét kínálják — próbálok hangosan gondolkodni.

— Tudom, most valami tanácsot vár tőlem — néz rám mosolyogva. — Pedig ebben aligha lehet újat mondani. Azok a fiatalok, akiket érdekel a barlangászat, beiratkozhatnak egy természetjáró szakosztályba, ahol megfelelően felkészítik őket a túrákra, és biztonságos felszerelést is kaphatnak. A bajt sohasem a barlangjárás okozza, hanem mindig a könnyelműség, a meggondolatlanság. S még egy: ha valaki barlangba indul, feltétlenül mondja meg otthon, de legalább a barátainak, hogy hová megy és mikorra várható a visszaérkezése. Mert ha hozzánk bejelentést tesznek, mi legkésőbb 4—6 órán belül segítséget viszünk. Erre is volt példa a közelmúltban. Két fiú indult el az egyik Pest megyei barlangba, otthon meghagyták az úticéljukat és a hazatérés várható idejét. Nem érkeztek haza. Az egyikük édesapja pár órás várakozás után riasztotta csoportunkat. Két és fél órai keresés után egészségesen találtuk meg mindkettőjüket, de szemrehányást tettek, hogy elkéstünk. Mert ők pontosan kiszámították, mikorra kell odaérkeznünk. Csak azt hagyták k; a számításból, hogy a papa a kelleténél jobban bízott a gyerekek ügyességében.

Életmentők

— önből hogyan lett barlangász, barlangi életmentő?

— Parancsra. Az életvédelmi alosztály főelőadója vagyok. Ez a kis barlangászcsoport már hosszú ideje segített nekünk az eltűntek felkutatásában. Négy évvel ezelőtt kaptam az utasítást, hogy szervezzem meg a rendőrség kötelékében ezt a csoportot. Az első három akcióban csak hivatalból vettem részt. Három életmentés. Nagy öröm volt érezni, hogy részem van emberek életének megmentésében. Mi az életvédelmi alosztályon általában csak akkor kerülünk kapcsolatba egy üggyel, ha már áldozat van. Ez a kis barlangászcsoport viszont kifejezetten életeket ment meg.

Amint lefelé indulunk a hegyoldalról, utolér bennünket Molnár András is: igencsak a huszonévesek korosztályához tartozik és már 25 embert hozott fel különböző barlangokból. Az Életmentő Emlékérem tulajdonosa, foglalkozása

egyébként agrármérnök. S a többieké? A csoport tagja; között van üzemgazdász, geológus, esztergályos, szakács és tanuló. Két dologban közösek: szenvedélyük a barlang és bármikor szívesen nyújtanak segítséget a bajbajutottaknak.

— Az én munkámnak és a mindennapjaimnak csupán egy része a barlangi mentés, vagy éppen a barlangi felderítés. De ma már úgy tartom, hogy szegényebb lennék, ha nem ismertem volna meg ezt a csoportot, amely egy feszesen összefonódott kis közösség, amelyben a barátságok törvényszerűen kialakulnak.

A fiatal, kisportolt termetű főhadnagy mintha egy pillanatra zavarba jönne a megfogalmazott érzelmektől, inkább tréfás-komolyra fordítja a szót'.

— Meg aztán már egyszer engem is megmentettek: egy nagyon szűk járaton kellett átkúsznom és beszorult a felszerelésem, se előre, se hátra nem tudtam mozdulni, a Csernavölgyi László barátom jött vissza értem. Még szerencse, hogy minden járaton egyszerre legalább két ember halad.

Kriszt György

Mozgalmas a Kiskun határa

A kiskunlacházi Kiskun Termelőszövetkezet kertészeti üzemágának földjén megkezdődött a talajelőkészítő munka. A közös gazdaság negyven hektáron gépi ültetésű paprikát termeszt az idén a konzerviparnak.

Egy forradalmár feljegyzései

A Mi a teendő ? megjelenésének 75. évfordulójára

Lenin 32 esztendős, amikor Stuttgartban a Dietz kiadónál megjelenik Mi a teendő? Mozgalmunk égető kérdései című munkája, a lenini életmű azóta is egyik legtöbbet idézett és elemzett darabja. Mondanivalója ma is időszerű: a forradalmi párt elméleti alapjainak, szervezeti problémáinak és politikai gyakorlatának összegzése. Szenvedélyes vitairat is egyúttal, bár szerzője — amint azt a bevezetőben maga írja — eredetileg nem ennek szánta. Mégis ki kellett térnie az oroszországi mozgalmon belül' is megjelent revizionista nézetek bírálatára, hogy bebizonyítsa: a politikai agitáció jellegével és fő tartalmával, a szervezeti feladatokkal és az országos szervezettel kapcsolatos „eltérő nézetek sokkal inkább az orosz szociáldemokráciában fennálló két irányzat gyökeres ellentétére vezethetők vissza, semmint a részletek körüli véleménykülönbségre”.

Ez az az időszak, amikor Lenin már egyértelműen felismerte, hogy a munkásmozgalmon belül jelentkező revizionizmus, annak orosz megjelenési formája (az ökonomizmus), nem íEgyszerűen a mozgalom fejlődésé- ebei együttjáró „gyermekbetegség” — .mint azt később a baloldaliságról jcTta —, hanem a valóban forradalmi ,_lmélet és gyakorlat kibontakozását akadályozó irányzat.

A röpiraf alapgondolata: az új típusú forradalmi párt létrehozásának szükségessége. Az oroszországi munkásmozgalom időszerű feladatát, a cárizmus megdöntését csak abban az esetben oldhatja meg sikerrel, ha létrehozza országos, centralizált politikai szervezetét. Csak ennek megléte biztosíthatja a helyi kezdeményezések, a sajátos körülmények között működő pártszervek tevékenységének összehangolását. A centralizált, ugyanakkor a helyi adottságoknak is megfelelő szervezet azonban csak kiindulópont — valóban forradalmivá akkor válik, ha mind ideológiája, mind pedig mindennapi gyakorlata, módszerei és vezetői alkalmasak a társadalmi haladás, a forradalmi folyamat legközelebbi feladatainak a megoldására.

Lenin nem véletlenül kezdi írását az ideológia elemzésével. Célja, hogy bemutassa, milyen következményekkel jár a kritika szabadsága már ebben az időszakban is divatos jelszavát hangoztató revizionizmus a munkások politikai osztálytudatának alakulására. A fő probléma ugyanis az, hogy a munkásosztály — ellentétben azzal, amit a revizionizmus megfogalmazott — gazdasági harca során nem ismeri fel ösztönösen történelmi feladatát, a kapitalizmus megdöntésének szükségességét. Megreked a gazdasági érdekvédelemnél, amely csupán helyzetének időleges megjavítására teszi képessé, ugyanakkor megakadályozza történelmi küldetése teljesítésében. Ez az amiért

Lenin kiemelten hangsúlyozza — En_ gelst idézve —, hogy a munkásmozgalom harcának nem csupán két formája van, a politikai és gazdasági, hanem három — és a harmadik, az elméleti harc egyenrangú az előzőekkel. Ezért utasítja el a kritika szabadsága jelszavát, amely az opportunista irányzat szabadságát követeli a forradalmi mozgalmon belül: „Oh igen, uraim, önöknek szabadságukban áll nemcsak hívogatni, hanem menni is oda, ahova önöknek tetszik... De akkor eresszék el a mi kezünket, ne kapaszkodjanak belénk és ne mocskolják be a szabadság fennkölt szavát, mert hiszen nekünk szintén szabadságunkban áll' oda menni, ahová akarunk, szabadságunkban áll harcolni nemcsak a mocsár ellen, hanem azok ellen is, akik a mocsár felé fordítják szekerünk rúdjátl”

Az ideo'ogia szerepének megvilágítását követően Lenin azt is szükségesnek tartja tisztázni, hogy a forradalmi mozgalomnak, milyen típusú vezetőkre van szüksége: „a szociáldemokrata eszményének nem a szak- szervezeti titkárnak kell lennie, hanem a néptribunnak, aki reagálni tud az önkény és az elnyomás mindennemű megnyilvánulására, bárhol történik, bármely réteget vagy osztályt érint is”. A valóban forradalmi vezető nem szűkíti le látókörét, tevékenységét nem korlátozza a proletariátus napi követeléseinek megvalósítására. Az általános demokratikus feladatokat mindenkor össze tudja kapcsolni a szocialista célkitűzésekkel. E célkitűzések megvalósítása során azonban nem csupán a munkásosztályra kíván támaszkodni, hanem valamennyi demokratikus ha.

ladó erőre, hiszen a munkásság alapvető érdekei és végső céljai csak úgy valósíthatók mindennapi gazdasági érdekein túl, valamennyi elnyomott népréteg, társadalmi csoport érdekeit képviselni tudja.

Ugyanezzel a gondolattal van ösz- szefüggésben Leninnek az a figyelmeztetése is, amely már nem csupán a revizionizmus ösztönös tömegmegmozdulásokat egyedüli megoldásnak tekintő elméletét, hanem a puccsista elképzeléseket is elutasítva hangsúlyozza: „A legnagyobb hiba volt a pártszervezetet csak kirobbanásra és utcai harcra, vagy pedig csak a szürke mindennapi harc előrehaladó menetére’ számítva felépíteni... Ezért pártszervezetünk tevékenységének alapvető tartalma, ennek a tevékenységnek a gócpontja az olyan munka kell, hogy legyen, amely le. hetséges és szükséges, mind a legerősebb kirobbanás időszakában, mindpedig a legteljesebb szélcsend idején is”. A rendszeres, a mindennapok feladatait pontosan meghatározó és képviselő, ugyanakkor a forradalmi felkelés vezetésére alkalmas szervezet előfeltétele annak, hogy a siker reményében lehessen felvenni a küzdelmet.

Nem csupán az oroszországi, hanem a nemzetközi revizionizmus kritikája is a Mi a teendő? gondolati tartalma. Lenin bizonyítja, hogy a forradalmi elmélet nélkül nem lehet forradalmi gyakorlat sem. A demokratikus centralizmus alapján szervezett forradalmi párt, a következetesen marxista elmélet és gyakorlat a szocialista forradalom .megvívásának elengedhetetlen előfeltétele, egyben az általános társadalmi haladás követelménye is.

Székely Gábor

A szövetkezetek a zöldség-gyümölcs programban

A SZÖVOSZ és a KPVDSZ vezetőinek megbeszélései