Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-19 / 66. szám

4 1977. MÁRCIUS 19., SZOMBAT Ajánlat A Reich Károly rajzai - Holland képzőművészek a Műcsarnokban Koszortlzási ünnepség Serény Sáliért sírjánál Mennyi az a legkevesebb eszköz, ami még képzőművé­szet, ez'a Műcsarnokban kiállí­tó holland művészek fő kísér­lete. Törekvésük annyira vég­letes, hogy ez a minimum már nem éri el a képzőművészeti minőség határait, csak ritkán. Mindez tanulság is, a for­máknak ez a totális gyöktele- nítése sterilizálja a szépséget. Hetek tárlata Láthatunk két képkeretet, s benne a mű a Műcsarnok meszelt fala. A hajlított leme­zek ötletszerű társítása sem szobor. Valami nagyon hiány- zik; az érzelem, a társadalmi probléma. Az egyik műcsoport erotikus hatásokra épít, de az is inkább gusztustalan, mint igazán érzéki. A másik elkép­zelés a naturalizmus szükség­telen végletét erőlteti erőtle­nül. Nem vitatom az április elejéig látható holland anyag művészeinek, Ad Dekkersnek, Jan Dibbetsnek, Ger van Elk- nek, Reiner Lucassennnek, Jan Schoonhovennek, Peter Struyc- kennek, Carel Vissemek igazi képességeit, de a művészet olyan harcosai ők, akik eldob­ták fegyvereiket, vagy inkább maga a társadalom? Egy biz­tos; kifosztott érzelmekkel nem lehet képzőművészetet terem­teni. Gúny nélkül mondom; azt a felismerést köszönhetjük a hét holland művésznek, hogy érzékeljük; ez az út zsákutca, sürgős irányváltozta­tásra van szükségük npkilc is, másoknak is, akik ide jutottak, ide érkeztek. Piros textíliák A technikailag tökéletes, de egyúttal fáradt holland anyag­gal ellentétben lelkesítőén vi­rulens a március 22-ig megte­kinthető Bolgár iparművészeti kiállítás a Csontváry-terem- ben. A piros színre építő textí­liák, az ötletes bőrmunkák, bá­bák és kovácsoltvas tárgyak formájuk és díszítésük arány­rendjével boldogítják az em­bert a puszta rátekintéssel és a használattal. Ez a népi lele­mény és mértéktartás jellemző a vonzóan egyéni hímzésű pa­rasztingekre, táskákra, kerá­miatárgyakra, térítőkre. Az ősi szorgalom és ízlés, a fáradha­tatlan környezetszépítés szán­déka közös a bolgár és a mi népművészetünkben, mely szé­pített eszközökkel növeli az emberi derűt Néhány vonallal Reich Károly grafikáit a Csók István Galériában néz­hetjük meg. Könnyeden töké­letesek e rajzok, egy-két vo­nallal szerveződnek. Tavaszt, ifjúságot jelöl a lovak bravú­ros formáival. Vajon nem len­ne-e indokolt a százezreket mozgató apaji lovasnapok idei eseményéhez társítani e vir­tuóz lórajzokat,' mely a Pest megyei rendezvénynek és a művészetnek is jó, hasznos hírverését jelentené, s a kö­zönség számára is árnyaltabb élményt?! Meggyőződésem, hogy a hazai és külföldi láto­gatókat a képzőművészet je­lenléte még nagyobb számmal hívná Apajra, s a híres lovas­bemutató, a pásztorjáték, és a rajz együtt szerezne maradan­dó emléket. Gazdag témavilág Pálfy Gusztáv szobrait a He­likon Galériában láthatjuk. Az 1942-ben Kiskunfélegyházán született szobrász 1969-ben ka­pott diplomát a Képzőművé­szeti Főiskolán. Azóta él és al­kot Kecskeméten. Műveit 1971- ben Vácott és 1973-ban Nagy­A Magyar Higiénikusak Tár­sasága pénteken délelőtt tar­totta a minden évben megren­dezett Fodor József és Feny- vessy Béla emlékülést, amikor egy higiénikus orvost a köz­egészség- és járványügy terén kimagasló, eredményes mun­kásságáért a Fodor József em­lékéremmel tüntetnek ki. Ez alkalommal dr. Bakáts Tibor egyetemi tanár, a társaság el­nöke nem egy, hanem két em­lékérmet nyújtott át, éspedig dr. Madár Jánosnak, a Pest megyei Közegészségügyi-Jár­ványügyi Állomás igazgató fő­orvosának, valamint dr. Biró György professzornak, a Pécsi Orvostudományi Egyetem köz­egészségtani és járvány tani in­tézete vezetőjének. Ezután az emlékérem új tu­lajdonosai megtartották a Fo­dor Józef emlékelőadást. Dh Madár János előadásának tár­gya a környezetvédelem volt. Kifejtette, hogy Fodor József alapozta meg az ivóvíz, a szennyvíz, a talaj és a levegő közegészségügyi ismereteit, s a higiénia Magyarországon ma is az ő nyomdokain halad. Részletesen foglalkozott az­zal, hogyan alakulnak a higié­nés viszonyok Pest megyében az ötéves terv során. A negye­dik ötéves terv elején sokat kőrösön is bemutatták. Ötle­tekben kifogyhatatlan, témavi­lága is gazdag. Pedáns együtt­érzéssel véglegesíti szoborrá a bohóc, a maneken, az artista, a kaszás, a mészáros világát. Ha­tásos szobrászi ritmussal jele­níti a Körtáncot és a lány könnyed mozdulatában a Ta­vasz friss hamvasságát. Elgon­dolkodtató Nagy kapuja és az Útról vallott plasztikai elkép­zelése. Minden, biztosított Pál­fy Gusztáv törekvéseiben ah­hoz, hogy előrelépjen, hogy ötleteit váltsa fel a meg­rendülés, a nagyobb gon­dolati mélység, a festői hatá­sok elvetése, mely néhol zava­ró a felületkezelés minden ha­tásossága ellenére. S még va­lami; kevés az új szobor. A legtöbb itt található mű már szerepelt tavalyi, kiskunfélegy­házi tárlatán. Azt sürgetjük, hogy új sorozatával érkezzen Vácra és Nagykőrösre, ahol so­kan megszerették igényes és távlatokat rejtő művészetét. Losonci Miklós fejlődött a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása. A me­gye lakosságáTiak 54 százaléka jutott vízművekhez, vízveze­tékhez, az V. Ötéves terv vé­géig már 79 százaléka kap jó vizet. Azelőtt a lakosság túl­nyomó részét ásott kutak látták el. A kutak nagy részének vi­ze szennyezett volt és ahol sok nitrátot tartalmazott, a csecse­mők súlyos betegségét okozta. A szennyvízcsatornák épí­tése messze elmaradt a veze­tékes vízellátás fejlődése mö­gött, mert sokkal költségesebb. A szennyvíz nagy része a Du­nába kerül, más részét a ta­lajban szikkasztják el. Mind­egyik mód veszélyes az egész­ségre. Ha a Duna szennyezett­sége tovább fokozódik, a part­ja menti települések kútvize használhatatlanná válik. A szikkasztás útján a talaj­ba kerülő szennyvíz messze- fekvő kutak vizébe is átszivá­rog. A 60-as években néhány tsz eloxáló és galvanizáló mel­léküzemének szennyvizét a ta­lajban szikkasztották. Ezáltal mérgező, nehéz fémek kerül­tek a talajba és így a környék kútjait tápláló talajvízbe is. A szennyeződés után még nyolc évvel is újabb kutakban mu­tattak ki mérgező anyagokat Gyálott, Szigetszentmiklóson, Biatorbágyon, Csömörön és Maglódon. A megye földtani adottságai kedvezőtlenek a szennyvíz szikkasztására. Ugyanis sók a karsztos és a kötött talaj, amelyek megne­hezítik a szikkasztást. Megoldatlan probléma a szakosított sertéstelepeken ke­letkező nagy mennyiségű trá­gyáié megfelelő elhelyezése is. Pedig a talajba kerülve veszé­lyezteti a környék kútjai vizé­nek tisztaságát. A megye közegészségügyének egyes helyeken sok gondot okoz a levegő szennyezettsége is. Bőven van tehát megoldásra váró feladat. Egyszerre vala­mennyi természetesen nem old­ható meg, de folyamatosan csökken a víz, a talaj szennye­ződése, s a levegőé is. Dr. Madár János után dr. Biró György egyetemi tanár tartotta meg emlékelőadását a higiéné jelentőségéről és fel­adatairól, a tudományos-tech­nikai forradalom időszakában. Sz. E. A SZAKMA KIVÄLÖ TANULÓI A Belkereskedelmi Minisz­térium, a KPVDSZ és a KISZ Központi Bizottsága Kecske­méten rendezte meg a kereske­delmi szakmunkástanulóknak, a-szakma Kiváló tanulója cí­mért folyó verseny idei országos döntőjét. A pénteki díjkiosztó ünnepségen dr. Se­bők Éva, a KPVDSZ titkára köszöntötte a győztes, illetve a helyezést elért fiatalokat. Ady-emlckliidllítás Az Ady-centenárium újabb rendezvénye a Műcsarnokban pénteken megnyílt emlékkiál­lítás, amely Székely Aladár­nak, a századelő művészi kró­nikásának, Ady kortársának a nagy költőről készített fényké­peit mutatja be. A mintegy 30 nagyméretű fotográfia a fiatalkorú és az érett költőt édesanyja, Léda, Csinszka és Babits Mihály társaságában, az érmindszenti szülőházat, a párizsi hotelszobát ábrázolja. Amikor becsaptam a gépko­csi ajtaját, megpróbáltam kí­vül rekeszteni minden koráb­bi információmat, sőt, a koráb­ban kialakult véleményemet is, az eredmények és gondok változatos képét, amelyből ösz- szetevődik megyénk közműve­lődése. Csupán egy részkérdés­re kerestem választ: milyen művelődési és szórakozási le­hetőséget kínálnak szombat estére a községi művelődési otthonok. A csaknem kétszáz- kilométeres útvonalat is a vé­letlen, vagy inkább az idő ala­kította, korlátozta. Rajzlap az ablakban Az első állomás Inárcs. Szé­pen rendezett település, a szép házakról, elegáns kerítésekről következtetni lehet, nem is sze­gény emberek lakják. Kétszer is elmegyünk a klubkönyvtár — ez a hivatalos besorolása — előtt, mire észrevesszük az egyik ablakhoz támasztott rajz­lapon .a feliratot. Az ajtó zár­va. Próbálkozom az udvar fe­lőli bejáraton. Itt is egy fel­irat: heti program — röpülj páva-kör ének- és táncpróbá­ja, könyvtári nyitvatartás, dél­előtti tanfolyam. Az udvaron egy öreg néni rövidke baltáját feszíti egy hatalmas fának. — Szoktam tudni, ha jönnek valami rendezvényre, de most nem lesz semmi — pihenteti beszélgetéshez a derekát. — A tanár úr, aki vezeti itt a dolgo­kat, most biztosan otthon van. Este többnyire csak akkor van Valami, ha esküvőt rendeznek. Azért , látok néha mozgást... Nem tudtam otthon hagyni teljesen az információimat. Például azt. hogy a dabasi já­rás párt-végrehajtóbizottság a közelmúltban megvizsgálta, hogy eleget tettek-e a közmű­velődési határozat megvalósí­tásának. A megállapítást így lehetne összefoglalni: a testü­letek koncepciói jók, de a vég­rehajtás lassú. Sok még a ten­nivaló. Szabad szombatos népművelés Az 5-ös út következő nagy­községe Dabas, járási székhely. Amint befordulunk a község­be, elmegyünk egy művelődé­si otthon mellett, de nem vesz- szük észre. A harmadik kocs­mánál megállunk, és az útba­igazítás után, nagynehezen megtaláljuk a Fehér Akác Mű­velődési Otthont. Az ajtón ló­gó lakat nem nagy meglepetés, hiszen a hirdetőtábla üres, az ablakok sötétek, de szépen rendben tartott épület. Végül az udvarban lakó fiatal házaspár­ral sikerül szót váltani. — Biztosan ezt a kultúrott- hont keresik? — hitetlenkedik a fiatalasszony. — Itt most nem lesz semmi, nemrégen volt a téesz zárszámadója, előtte kívül-belül tatarozták az épü­letet, most meg a rendezvény után kell takarítani. Hétköz­napokon szokott itt mozielő­adás is lenni, vasárnap táncot tartanak, ha nem is rendszere­sen, de gyakran. Haladunk tovább, jobbra- balra megszámolunk vagy öt kocsmát, mire a Kossuth Mű­velődési Otthonhoz érünk. Az általános iskolások farsangi bálja alig fél órával korábban ért véget. A gondnokék pakol­ják a székeket, a tiszta, ízlé­sesen berendezett nagyterem­ben: nem nagy, de jól épített színpad, zenekari árokkal, szín­váltós reflektorokkal. Az egész műemlék jellegű épület nagyon -barátságos az oszlopos félkör­folyosóval. Valamikor úrika­szinó volt. — Ez Dabas központi mű­velődési otthona — tájékoztat Berény Róbert, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, a XX. század ki­váló képzőművész mestere születésének 90. évfordulója alkalmából pénteken koszorú­zás! ünnepséget tartottak a Farkasréti temetőben levő sír­jánál. Az MSZMP Központi Bizott­sága tudományos, közoktatási és kulturális osztálya részéről Rátkai Ferenc osztályvezető­a gondnoknő. — Mindig van­nak itt rendezvények: Hofi Géza volt decemberben, Kazal László úgy három hete, novem­berben pedig Köllő Miklós együttese. Programfüzetet nem tudok adni, mert az iroda zár­va. Ma már nem lesz semmi nálunk, az igazgatónőnk sza­bad szombatos. Szabad szombatos kultúr- otthon-igazgató? Ez olyan mint a fából való vas­karika. Hát mikor legyen szabadnapos a művelődési intézmény egyetlen főál­lású dolgozója, ha nem szom­baton? ... És a művelődési ott­honban egy délutáni iskolai rendezvény van és más semmi. A bejárat előtt üres hirdető- tábla. Kicsit távolabb lányok, fiúk ülnek a pad támláján és lábukat a pádon pihentetik. Ülnek sorban, mint költöző madarak a villanydróton. Ne­vetnek, viccelődnek a kérdé­semen, hogy Dabason mit le­het szombat este csinálni. Az­tán kiderül: nyolc után mag­nós bál lesz a KISZ-klubban, éjjel tizenegyig. A dabasi Gyóni Géza műve­lődési otthonban is sötétség fogad, bár bentről hangokat hallani. Botorkálok a sötétben, amíg a hatalmas színházterem­be jutok: hárman asztaliteni­szeznek. Egyikük a művelődé­si otthon igazgatója Sepsi Ist­ván: — Általában háromhetente szoktunk szombati programot szervezni, többnyire tánceste­ket, időnként meghívjuk a hu­morszínpad művészeit is (ez zsargonnal, haknibrigád) és két “hónappal ezelőtt nálunk vendégszerepeit Korda György. A heti műsor többnyire így alakul: kedden asztalitenisz, szerdán néptáncpróba, csütör­tökön népdalkor és szombaton délután rendezzük a nyolcadi­kosok klubját. Eredménynek könyvelhetem el, hogy sike­rült egy szépen berendezett klubhelyiséget kialakítanunk, ahol KRESZ- és MHSZ-tan'fo- lyamokat, valamint kisebb ren­dezvényeket tartunk. Az igazgató szavainak több­sége panaszos: a színháztermet tatarozni kellene, mert na­gyon elhanyagolt képet mutat, állandó gondot okoz a fűtés, és a közönséget is nehéz becsalo­gatni. Főleg azon volna érde­mes elgondolkodni, hogy az emberek azért mennek egy eszpresszóba, bisztróba, vagy éppen kocsmába, hogy igya­nak és ezt a szándékot, ezek az „intézmények” egyértelműen kielégítik. A művelődési ott­honban viszont valamilyen konkrét programot keresnek, hogy aktívan művelődhesse­nek, szórakozhassanak és ha nem találnak ilyen programot, akkor nem is mennek. Körül­mények? Otthonosság? Meg­néztem néhány dabasi bisztrót és ivóhelyiséget, többségük színvonalban alatta marad a Gyóni Géza művelődési otthon klubjának és a Kossuth műve­lődési otthon színháztermé­nek. Csakhogy a művelődési otthonok szombat este zárva vannak, ettől hangosabbak a kocsmák, vagy a srácok kint a padokon. Sötét és világos Tovább robogtunk az 5-ös úton. Csak egy percre álltunk meg Örkényben: a néhai kas­télyból átalakított művelődési ház teljesen sötét, az oldalbe­járat postaládájában megtalál­tuk a reggeli Népszabadságot és a Pest megyei Hírlapot. A főkapu melletti hirdetőtáblán egy másfél hónapos plakát in­vitál sakkversenyre. Innen a megyehatár valóban csak né-. helyettes és Bereczky Lóránd munkatárs helyezte el a meg­emlékezés koszorúját. A Kul­turális Minisztérium nevében dr. Boros Sándor miniszter- helyettes és Gönyei Antal fő­osztályvezető koszorúzott. A Magyar Képzőművészek Szö­vetsége képviseletében Kiss István szobrász, Kossuth-díjas érdemes művész, a szövetség elnöke és Vecsési Sándor, a vezetőség tagja helyezte el a megemlékezés koszorúját. hány perc, a táborfalvai mű­velődési ház igazgatóját a sportkör közgyűléséről hívtuk ki. Az előcsarnokban állunk meg, mert a nagyteremben az úttörőkarnevál után, most a pedagógusok és a szülők be­szélgetnek, szórakoznak. Az egyetlen klubhelyiségben folyik a'sportköri megbeszélés. Kiss Károly igazgató sorolja az az­napi programot: délelőtt két esküvő, közben iskolamozi (nincs filmszínház a község­ben), délután az úttörők jöt­tek, este a sportolók. Búcsúzás után még két plakát hívja fel a figyelmünket, az egyik vi­dám. zenés műsorra invitált, a másik a Déryné Színház Bánk bán előadására. Táborfalva elég kis község, a megye hatá­rán, a művelődési otthon kö­rülményei semmivel sem job­bak, mint a Gyóni Géza mű­velődési otthoné. Rendbontók Visszafordulunk és a bekötő úton átvágunk a 4-es útra. A pilisi művelődési otthon szín­háztermében ki tudja hány de­cibeles zajártalommal dolgo­zik a lemezlovas és a hangu­latvilágításban vagy három­száz fiatal önfeledten ososz- szantja a séket. A terem végé­ben kabáthalmok (nincs meg­felelő ruhatár), és itt van bent a pénztár is. Az ajtó mellett álló fiatalokkal beszélget Pell- czhoffer Erzsébet, a művelődé­si otthon igazgatója. Néhány percre egy csendesebb helyet keresünk. — Hosszú idő-óta ez az első táncos rendezvényünk, sajnos a legutóbbin verekedés volt, így a rendőrség hosszú ideig nem engedélyezte a táncot — mondja az igazgató, látható bosszúsággal. A szombat esti programokat általában eloszt­juk a KISZ-szervezettel, vagy a klubban, vagy nálunk van rendezvény. Szombatonként tartja foglalkozását az irodal­mi szakkör, de emellett műkö­dik felnőtt irodalmi színpad is. Az előttünk álló legnagyobb feladat: szoros együttműködést kialakítani az üzemekben dol­gozó szocialista brigádokkal. Az utolsó állomás Monor. Ennek a járási székhelynek egyetlen művelődési otthona van, pontosabban egy hatal­mas művelődési terme, az er­kélyéből választották le az if­júsági klubot. A szülők és pe­dagógusok közös báljába ér­kezünk: jó zenekar, kellemes hangulat, legalább háromszáz résztvevővel. A művelődési ott­hon dolgozói közül egyedül a» takarító nénit találjuk szol­gálatban, ő a ruhatáros is. Megmutatja az irodában ki­függesztett programot. A mű­velődési otthonban nem sok rendezvény van, alkalmazkod­va a körülményekhez, inkább kiviszik az intézményekbe, termelőegységekbe a műsoro­kat, ismeretterjesztő előadáso­kat. A szombatok? Többnyire üresek, mint a takarító néni mondta: néhéz kiszűrni a rend- ' bontókat, ezért aztán nem is kockáztatnak. ★ Éjszaka van, mikorra Vecsés felé közeledünk. Belenézek a szembejövő autók reflektorai­ba, figyelem az út mentén el­suhanó fákat és magammal vi­tatkozom : — Végül is tanulságos este volt, ha mégoly kevés is, amit láttam. — A végeredmény? — Ezeket a tapasztalatokat nem lehet általánosítani, csupán hat példa, nem több. — De nem is kevesebb ... Kriszt György A közös éneklés öröme Negyedszázad a kórus élén Néhány hónap múlva szép évfordulót ünnepel a budaörsi Texelektro kórusa, amely hu­szonöt évvel ezelőtt alakult meg. Szakály Mátyás, a hely­beli általános iskola és gim­názium tanára megalakulása óta vezeti az énekkart. Amint belenézünk a sikerekről tanús­kodó műsorfüzetbe, elsőként a zenei sokoldalúság tűnik fel, hiszen preklasszikus, romanti­kus és modern szerzők művei is szerepelnek programjaikon. — Az amatőr együttesek erényei, akkor domborodnak ki a legjobban, ha a karveze­tő a változatosságra törekszik — mondja Szakály Mátyás a füzetekben lapozgatva. — Ezt bizonyítják 40 éves tapaszta­lataim, minthogy 1935 óta va­gyok karvezető különböző bu­daörsi kórusok élén. Kórusunk most a Texelektro háziipari szövetkezet védnöksége alatt működik. — Hogyan indult meg a ju­biláló kórus munkája? — A kezdet kezdetén — 1952-ben — eljött hozzám né­hány férfi, nagyrészt volt ta­nítványaim — emlékezik Sza­kály Mátyás. — Azt mondták; szeretnénk együtt énekelni. Időközben elvállaltam a bia- torbágyi és a törökbálinti köz­ségi kórus vezetését is, az is­kolai énekkarról nem is be­szélve. Ma sem tartom ezt a mnkát fárasztónak, mindig ez volt a szenvedélyem. Vissza­térve a budaörsiekre, elmon­danám, hogy szervező mun- j kánk a kezdettől folyamatos, I mert számolnunk kell a le­I morzsolódással. Motorral já­rom a községet, toborzom a kórustagokat. — Az első években a közös érdeklődés, a társaság keresé­se segítette a kórus kialakulá­sát. Több generáció énekelt együtt. Anya és lánya is sze­repelt egy kórusban. A közös éneklés öröméért ma is sokan összejönnek. — Mikor voltak a nagyobb sikereik, is milyen szereplésre készülnek most? — Részt veszünk á megye és a járás k^rusmozgalmában, a járási, a megyei versenye­ken. A Mezőkövesden megren­dezett országos folklórfeszti­válon másodikak lettünk. (Közbevetve megemlítem, hogy a biatorbágyi kórus ezüstdip­lomát nyert, a törökbálintiak aranykoszorús jelvényt kap­tak, az iskolai gyermekkórus az Éneklő Ifjúság műsoraiban rá­diószerepléssel és két arany­oklevéllel büszkélkedhet.) A közeljövőben hangversennyel szeretnénk megünnepelni 25 éves jubileumunkat. Ünnepe­ken, fontosabb rendezvénye­ken is számítanak a fellépé­j sünkre. 1 Pósa Zoltán Egészség és tudomány •• Elismerés a Pest megyei KÖJÁL igazgatójának Pedig hangulatosabb, mint a bisztró Szombat este hat művelődési otthonban

Next

/
Thumbnails
Contents