Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-16 / 63. szám

1977. MÁRCIUS 16., SZERDA ^^g«p Mestermunkák bemutatója Érden Látványos kiállítás nyílt teg­nap Érden, a KlOSZ-székház- ban: a nagyközségiben és kör­nyékén dolgozó 470 kisiparos (közül 70 mutatja be munkáját. A kiállítást Tavas József, a KIOSZ Pest megyei titkársá­gának munkatársa nyitotta meg, ott volt Antal Imre or­szággyűlési képviselő, Piszák Imre nagyközségi párttitkár és Benussi Silvió tanácselnök. A kisiparosok a lakos­ság szolgálatában című ki­állítást kettős céllal rendezték: egyrészt, hogy megismertessék a lakossággal a mesterek által Érden, Százhalombattán, Tár­nokon, Sóskúton és Diósdon kínált szolgáltatásokat — az autómosótól a c ipzárkészí tői g 71 szakmában tevékenykednek —, másrészt pedig a nagyköz­ség iskoláinak felsőtagozatos diákjait kívánták eligazítani a választható szakmák között, s ízelítőt adni a munka szépsé­géből. A mutatós kovácsoltvas­tárgyak, a csinos ruhák, tás­kák, festett tányérok, fafaragá­sok március 27-ig tekinthetők meg. A pék- és cukrásztermé­keket kétnaponként frissel cserélik föl. Mint Pálfalvi Tibor, a KIOSZ nagyközségi titkára elmondta, az elmúlt öt évben több mint másfélszeresére nőtt a kör­nyékbeli kisiparosok száma. Nagyon sok fiatal váltott ipar- engedélyt, csaknem minden második kisiparos 30 évesnél fiatalabb. Cz. V. Mi a partner véleménye ? Csepel autógyáriak az ISG munkájáról Mindinkább csökken a gyá­rakban az egyetlen zárt ter­melési ciklusban készülő ter­mékek száma, s nő azoké, ame­lyeket nem is két-három, ha­nem tucatnyi vállalat közös munkával állít elő. Ezeknek az üzemeknek igen szoros ter­melési kooperációt kell kiala­kítaniuk mert, ha egyikben bármily kis időre megszakad a termelés, a többinél is azonnal zavar keletkezők. Az Ipari Sze­relvény- és Gépgyár csupa ilyen, több vállalat által gyár­tott terméket, azaz részegysé­get állít elő a gömbcsapoktól kezdve a gumiékes tolózárakig. Az egyik legfontosabb — szocialista kooperációban ké­szülő — részegység a Szov­jetunióból kapott mellsőten­gely, amelyet Budaörsön, il­letve január óta Maglódon sze­relnek fel különböző tartozé­kokkal, s küldenek a Csepel Autógyárnak. Változó igények Az olyan termékek gyártá­sában, mint amilyen az autó­busz, nélkülözhetetlen a part­nervállalatok és szövetkezetek Nem mindig a legdrágább es Mit tárt fel a Racioteam ? Mi a döntő, a jószándék, a kezdeményezőkészség, vagy a végeredmény? — töprengtem magamban, miközben a Beton- és Vasbetonipari Művek szent­endrei gyárának folyosóján függő színes fotókat nézeget­tem, amelyek Európa talán legmoder­nebb mozaiklapgyártó üze­mét ábrázolják. Az itt készülő mozaiklapók burkolják a fürdőszobák, mos­dók és egyéb mellékhelyiségek padlóit a lakásokban és üze­mekben. És mégis éppen e ke­resett, jó minőségű termékek adják — többek között — a gyár súlyos örökségét. Évekkel ezelőtt, 1969-ben született meg a döntés, hogy itt az ideje a mozaiklapgyár- tás hazai fejlesztésének. S megvették a legmodernebb, eddig még sehol sem alkalma­zott japán, svéd, nyugatnémet alkatrészekkel működő típust egy olasz cégtől. A sok jó azonban sehogyan sem jött össze, a gép kezdettől fogva többet állt, mint ment. Most már az is eredménynek köny­vélhető el, hogy tavaly majd­nem 50 százalékát sikerült ki­használni a gyártósor tervezett munkaidejének. Ehhez átszer­vezték a tmk munkáját, ösz­tönzőbbé tették a dolgozók bé­rezését, a munkaerőhiány eny­hítésére a honvédség is ren­delkezésünkre bocsátott 39 sorkatonát, valamint a sok szétszedés és összerakás után többé-kevésbé megismerték a gépsor mechanizmusát is. Idén remélhetőleg tovább javul a helyzet -— a kieső időt talán le tudják szorítani 30 százalék­ra — a termelés azonban még így is messze lesz attól, hogy nyereséges legyen. A számok ez évre már vi­gasztalóbb képet mutatnak, remélhető, hogy a gyár mind a munkaerő-ellátottságot, mind a piaci helyzetet tekint­ve testhezállóbb feladatokat kapott. Termelésük 6—7 száza­lékkal emelkedik, ennek jelen­tős részét teszik ki a váci te­lepen gyártott födémbélések és útépítési elemek, valamint a már említett mozaiklap. Szintén lakossági igényeket elégít ki a második félévtől az E gerendagyártósor üzembe helyezése. A több mint 15 mil­lió forintba kerülő beruházás célja elsősorban a más, kevés­bé keresett gyártmányok — mint a sentab és siómé csövek — termelésének csökkentésé­ből felszabaduló munkaerő foglalkoztatása. A piac — fel­mérték! — hosszú távon biz­tosított. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert gondokat okozott még tavaly is, hogy termékválasztékuk nem min­dig a keresletnek megfelelően alakult. Az előrelépés tehát két do­logban is létkérdéssé vált. Egyrészt, hogy a keresett ter­mékeknél a gépkihasználást mÁFpRjgg Értesítjük a tisztelt fogyasztókat, hogy az telepeinken április 1-én leltározás miatt SZÜNETEL AZ ÁRUKIADÁS: a csepeli bázistelepen, a Kámfor utcai telepen (volt Balzsam u.) és a szajoli bázistelepen. fokozzák. Ezt célozza a Racio- tpam veszteség- és tartalékfel­táró elemzés is, aminek során erre hivatott szakemberek vizsgálták a gyár húsz fős fel­ső és középszintű vezetőgárdá­jának segítségével a termelés­ben mutatkozó veszteségpon­tokat, amelyeknek kiküszöbö­lésével a gyár gazdálkodása javítható. Most már mindössze néhány képzett szervezőre len- n,e szükség, akik azt is meg­mondják, hogyan használhatók ki ezek a tartalékok. Másrészt, nélkülözhetetlen az alaposabb piaci ismeret és az ezt figye­lembe vevő rugalmasabb ter­melés. Nos, úgy látszik, az E- gerenda gyártásának elkezdése ezt a szerepet tölti be. Közismert: az építkezések számának ugrásszerű növeke­désével egyre több építőanyag­ra is szükség van. De nem mindegy, hogy mi­lyenre és milyen áron! A gyár eddigi termékváltásai tipikusan annak példái, hogy nem mindig a legdrágább a legjobb. Az egyetlen megoldás immár, levonni a tanulságokat és menteni, ami menthető. Ehhez azonban a gyár ereje önmagában már nem elég, vál­lalati, sőt ágazati szintű segít­ség kell. H. Sz. munkájának pontos megszer­vezése, összehangolása. Sajnos nem ritka a kooperáló partne­reik közötti vita, pereskedés. Vajon mi a helyzet az ISG- nél? A Csepel autógyáriak pél­dául hogyan értékelik a buda­örsi vállalat munkáját? Kér­désünkkel Nagy Gergelyt, a Csepel Autógyár anyagellátási főosztályvezetőjét kerestük feL — Rendkívül szoros terme­lési kapcsolatban állunk az ISG-vel. Nem egyszerű koope­rációs szerződéssel dolgozunk, hiszen naponta változik a mi igényünk, amint a velünk szemben támasztott Ikarus- gyári igény is. Ennek megfe­lelően naponta más-más mell­sőtengelyt kell szerelnünk. A munkások persze nem na­gyon lelkesednek ezért, hiszen az egyik típust begyakorlot- tabb mozdulatokkal, tehát gyorsabban képesek készresze- relni, mint a másikat és ez megérződik a keresetükben. Az ISG vezetői próbálják teljesíteni legújabb igényein­ket, de sajnos nem mindig si­kerrel. 1976 negyedik ne­gyedében például több tucat autóbuszalváz azért állt kint az udvaron, mert hiányoztak az úgynevezett közvetítőka­rok, amelyek nélkül nem mű­ködik az autóbuszok kormány- szerkezete. Olyan eset is elő­fordult, hogy az Ikarus több­szöri sürgetésére kénytelenek voltunk úgy szállítani ezeket az alvázakat, s a kormányszer­kezeteket, a már kész buszok­ba Mátyásföldön szereltünk be. Javítani a hírláncot — Az említett probléma de­cemberben végig veszélyez­tette a folyamatos termelést. Csak a hónap legvégére tudott az ISG fölzárkózni a tengely­szállítással. Mivel a bajok for­rását, illetve annak több okát én is ismerem, remélem, hogy az ISG-ben, most bevezetésre kerülő szervezési intézkedések hatására Maglódon összefog­ták az erőket a leginkább szükséges alkatrészek gyártá­sára. Jelenleg háromféle ten­gelyt várunk tőluk, s folya­matosan érkeznek is a szállít­mányok. A nyugodt munká­hoz persze 8—10 napi előre tar­tás kellene. — mondja a fő­osztályvezető. — Tulajdonikép­pen az a gond, hogy a mellső futóművek elkészítéséhez az TSG-nek 5—8 napinál több készlete nincs. Meg kellene ja­& 4 0, 9 A BUDAPESTI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT FELVESZ „C" kategóriájú gépjárművezetői jogosítvánnyal és 2 éves tehergépkocsivezetöi gyakorlattal rendelkező férfiakat 21 éves kortól AUTÓBUSZVEZETŐNEK, valamint 20 éves kortól kiképez VILLAMOS-, TR0LIBUSZ- ÉS HÉV-KOCSIVEZETÖNEK Gimnáziumi érettségit tett fiatalokat kiképezünk különféle forgalmi munkakörök ellátására. Felvételre keresünk továbbá kőműves, ács-állványozó, asztalos, tetőfedő, bádogos, elektrikus.segédelektrikus, elektroműszerész, villanyszerelő, forgácsoló,lakatos, karosszérialakatos, autószerelő SZAKMUNKÁSOKAT Segédelektrikusokat tanfolyamainkon elektrikussá képezünk át A vállalat minden területén alkalmazunk BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT Felvilágosítás és felvétel: Budapest VII.. Kertész u. 10., fszt. 35. Telefon: 422-130. 1489-eá mellék. vítania a hírláncot is, hiszen a budaörsiék, illetve a magló- diak nem tudják, mikor és milyen tengelytípus érkezik meg kétezer kilométer távol­ságból. — Mindezek ellenére válla­latunk teljesíteni tudta tervét, több mint 11 ezer autóbusz­alvázat gyártottunk, s ebből több mint 10 ezerhez az ISG mellső futómüveit építettük be. De hogy egymás idegeit ne öl­jük, jobban meg kell szervez­ni a gyártást. Jártak is nálunk az ISG szakemberei, s meg­nézték, náiliunik hogyan folyik a termelés. Három szalagon dolgozunk, naponta ötven al­vázat szerelünk, s mivel az Ikarustól százasával vásárol­ják a hazai és külföldi cégek a járműveket, kétnaponként változik a típus. Folyamatos termelés A Csepel Autógyár üzemve­zetője, Faragó Bálint vélemé­nye a következő: — Első félévben sok gon­dunk volt a fékdobbal. Néhány száz hidat szét kellett szed­nünk, megjavítanunk, illetve kiigazítanunk. Tavaly az év második felére megszűntek ezek a nem nagy, ám bosszan­tó hibák, s az ellátási főosz­tály tudomásom szerint — küz­delmes úton, de megszerezte számunkra a folyamatos ter­meléshez szükséges alkatrésze­ket, részegységeket. És egy szerelő, Horváth Jó­zsef véleménye: — A közvetítőkarral még decemberben is volt problé­mánk. Száznyolcvan kocsira utólag szereltük föl. Az egyik kollégám például hóban-fagy- ban dolgozott, pedig egyébként jól fűtött, korszerű üzemcsar- inokban dolgozunk. Ez tehát a vélemény Sziget­halmon az ISG-ről. Nem rossz, lehetne jobb. Azzal Maglódon is, Budaörsön is egyetértenek: egy országos, sőt nemzetközi jelentőségű kooperációban részt venni — alapos fölkészü­lést kívánó feladat. Czibor Valéria Rekonstrukció után Pomázon Szakmunkásképzés — gyártmányfejlesztés A textilipari rekonstrukció keretében a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár pomázi gyárá­ban a fonoda után korszerűsí­tették a szövődét, s a közel­múltban a férfiak is elfoglal­hatták új öltöző-mosdóhelyi­ségüket, most pedig írező, ma­gyarán fonalelőkészítő üzemet építenek, s a hatvan karban­tartó is új műhelybe költözik. A gépparkot is tovább fejlesztik. Még 1975-ben megkezdték, s tavaly fejeztéé be a svájci gyártmányú nyüstözők fölsze­relését a KGST-kooperáció- ban gyártott szövőgépekre. Ezzel ezeken a berendezése­ken az eddiginél sokkal gazda­gabb mintázatú szövetek ké­szülhetnek. Kártolt kelméik minőségének javítása, terme­lékenyebb előállíthatósága ér­dekében már jó ideje folynak kísérletek: a szövőgépeket olasz gyártmányú vetüléktáro- lókkal szerelik fel. Az ered­mények biztatóak: az új gépek alkalmasak kártolt szövetek gyártásá­ra is. Most azt vizsgálják, hogy mi­lyen fonaltípusból, melyik az a szálvastagság, amelyet opti­mális hatékonysággal lehet föl­használni. Nagy gondot fordítanak Po­mázon a szakmunkásképzésre. A textiliparban jobbára beta­nított munkásként dolgoznak az asszonyok. Pomázon a cse­peli szakmunkásképző iskola kihelyezett tagozatán idén fo­nók, szövők, és műszövők ta­nulnak, szám szerint ötvenen. Amikor sikeres szakmunkás- vizsgát tesznek, 30—32 száza­lékra nő a jelenlegi 20,6 száza­lékról a szakmunkások ará­nya. Ezt a textiliparban kima­gaslóan jó eredmény, s arról tanúskodik, hogy a Hazai Fésűsfonó- és Szövő­gyárban nem hanyagolják el a dolgozók képzését, továbbkép­zését. A középvezetők ismere­teinek bővítésére úgynevezett céltanfolyamokat szerveznek. A srác megjön a cigarettával, a visszajáró kétfo­rintost az asztal sarkára csúsztat­ja, mint akinek terve van vele: — Itt a bélás is (fur­csa becenév egy pénzdarabnak). A gyerek csak áll, nem indul ki­felé. Aztán csak úgy mellékesen odaveti: — A tra­fikban lehet ám kapni olyan pici csokiüveget, ami­ben erős likőr van. És csak negyven fillér da­rabja. — Nekem eszembe jutnak a gyermekkorom húsz fillérjeioől vásárolt sósbor- szeszes cukrok, az ízük is tolakszik a számba. — Eredj hát! — mutatok a bélásra, a kölyök rohan: ajtó, kapa nyitva marad utá­na. Nagysokára ke­rül elő, lehorgasz- tott fejjel, s mint akivel szörnyű igazságtalanság történt, mindkét tenyerét kinyújt­ja a semmibe: — Elvesztettem. A bélás t — $ ha nem szégyellne, ta­lán még sírna is. Magyarázza, hogy szerinte hol tör­ténhetett, mert ott lehajolt kavicso­kat szedni, de ott nincs. Hogyan is lenne, mikor fűvel Bélás keretezett virágos­kertek húzódnak végig a járda szé­lén. Azért me­gyünk keresni mind a ketten, a pénz végtére is fontos dolog, mert mindenkinek dol­gozni kell érte és a munkának van becsülete. Persze, a belast nem találjuk, de nekem akad meg egy a zsebemben, kihalászom és ma­gam mögé rejtem. Ballagunk az úton, szemünket a földre szegezve. Mesével vigaszta­lom: ez a kétfo­rintos már sokáig megmarad, ezt nem tudod elté- kozolni. Majd ősszel belepi a száraz fű, aztán majd a hó és a ta­vaszi olvadáskor beljebb csúszik a homokba, vékony patinaréteg borít­ja be, a nedves­ségtől lassan el­korhad és mire te nagyon öreg le­szel, a bélásod is eloszlik majd a föld alatt. V isszafordulunk. Törpényi gyerek karikázik el mel­lettünk kis bicik­lijén. A srác utá­nafordul: — Öcsi, ha találsz egy be­last, az a tiedl — aztán rám néz, szemében a sors­csapással. — Ak­kor ma már nincs cukor. — Nincs — válaszolom, mi­közben rejteni igyekszem a saj­nálatomat. Szótla­nul ballagunk és a járdát bámuljuk. Titokban már en­gem is felvilla­nyoz a keresés, mert elfelejtettem, hogy melyik fa mellett dobtam le a pénzt. De a srác kirántja magát a kezem alól: — Megvan — üvölti teli torokból és megfehérednek az uüai a markolás­tól. — Mehetek? — néz fel a siker boldog ragyogásá­val, a mehetnék türelmetlenségé­vel. — Persze — mondom, és nem nézem tovább a földet, nem sze­retném a másik kétforintost meg­találni. Idáig értem az írással. mikor a srác újra bejött a szobámba. de­hogyis akart za­varni. csak letett egu sárga papírba csomagolt cut-rot az asztalom sar­kára. Hamisítat­lan. gyerekkori, apám húszfillér­jeire emlékeztető sósborszeszes cuk­rot. Kriszt György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents