Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-13 / 61. szám

1977. MÁRCIUS 13., VASÁRNAP-kMíob Kilián Györgyre emlékeztek Kilián György születésének 70. évfordulója alkalmából szombaton koszorúzási ünnep­séget rendeztek a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. A KISZ Köz­ponti Bizottsága nevében Bor­bély Gábor, a központi bi­zottság titkára és Silló Kata­lin, a központi bizottság tag­ja; a Magyar Partizán Szövet­ség nevében Berecz Béla nyu­galmazott vezérőrnagy, a szö­vetség választmányának tag­ja és Erdős János, a szövetség tagja — Kilián György egyko­ri harcostársai; a Magyar If­júság szerkesztősége nevében Gyulai Ferenc főszerkesztő­helyettes és Somos Ágnes ro­vatvezető koszorúzott. Részt vett az ünnepségen, s elhe­lyezte a kegyelet virágait Ki­lián György emléktáblájánál több, a nevét viselő fővárosi ifjú kommunista közösség kép­viselője is. ★ Az évforduló alkalmából bensőséges ünnepségen emlé­keztek meg Kilián Györgyről a XIII. kerületi pártbizottság székhazában is. Az ünnepség résztvevői megkoszorúzták Ki­lián György mellszobrát. Május 1 Ruhagyár, Cegléd Százan nem is feleltek a meghívásra Miért nincsen kismamaszalag Még tavaly, az év végén interjút készítettünk Melegh Istvánnal, a Május 1. Ruhagyár ceglédi gyáregységének igazgatójával, az 1976. évi gazdasági tervek teljesítéséről, s az idei feladatokról. A gyáregységvezető akkor — egye­bek között — elmondotta, hogy januárban kismamasza­lagot szerveznek, olyan önálló termelési egységet, amely­nél a hat éven aluli gyermeket nevelő, illetve a gyes megszakítására vállalkozó anyák kapnak majd munkát, mindig délelőttös műszakban. Nemrégiben azzial a szándékkal kopogtattunk be a gyárba, hogy összegyűjtsük a kismamaszalag szervezésé- nek-működésének másutt is hasznosítható tapasztalatait. Nos, tapasztalatok vannak, csiak egészen más irányúak... Csak az asszonyok hiányoznak ... Halmi Imréné szb-elnök rö­viden így vázolja az előzmé­nyeket : — Már két éve annak, hogy a gyáregység vezetői egy mű­szakos munkabeosztást bizto­sítottak a gyesről visszatérő kismamáknak. Az emberség íratlan törvényein kívül erre késztette őket a gazdasági ér­dek is, mert még mindig jobb állandóan délelőttös műszak­ban foglalkoztatni a kisgyer­mekes anyákat, mint végképp lemondani róluk. Korábban A NÉPFRONT ABONYBAN. Az egész a fontos Nem bók, valóban gyakran tévedek, ha Abonyról esik szó: városnak szoktam titulálni. A tévedés nem véletlen, hi­szen Abony nágyközség széles utcái, szépen világított esti ki­rakatai és mozgalmas hétköz­napi élete városias. Ha Abony szépen megőrzött múltjáról és jól szervezett jelenéről beszél­getünk, gyakran említik a Ha­zafias Népfront helyi szerve­zetét. A gondokra figyelve Az abonyi népfrontelnököt, a már megyei hírnevet szer­zett Bihari János Zeneiskolá­ban találtuk meg, még az esti órákban is az igazgatói teen­dők kötötték le. — A község életétől nem szí­vesen választom külön a nép­frontmunkát — mondta Szabó Sándor. — Mert így óhatat­lanul is kiszakítom a részt az egészből. A Hazafias Népfront abonyi szervezetének 42 akti­vistája van, ez nem nagy szám. Mi csak úgy tudunk eredményeket elérni, ha min­den akciónk végrehajtásához ideiglenes munkabizottságot hozunk létre, amelybe bevon­juk az adott terület községi szakembereit. Azt sem mond­hatjuk, hogy minden kezde­ményezés tőlünk származik, többnyire a lakosság észrevéte­leinek, javaslatainak vagyunk a gazdái. Persze az sem ritka, hogy a községi tanács kér tár­sadalmi segítséget egy-egy fej­lesztési elképzelés megvalósí­tásához. Hogyan megy végbe az ilyes­mi a gyakorlatban? A gondok­ra kell odafigyelni. Az abonyi népfrontaktivisták, egyik ak­ciójukkal például a lakosság pihenését, szórakozását, egész­ségesebb életmódját szeretnék szolgálni. A községet övező, mezőgazdaságilag alig haszno­sítható területből — a tanács engedélyével — kiszakítottak 9 hektárt, amelyen parkerdőt telepítenek. Az elképzelés megvalósítására alakult mun­kabizottságba bevonták az er­dészet és a termelőszövetkezet növénytermesztő agronómusát, s a kivitelezés zömét társadal­mi munkában vállalják. Talál­tunk példát arra is, amikor a tanács kezdeményezéséhez kapcsolódik a népfrontbizott­ság. Az abonyi tüdőgondozó Ceglédre költözött, az üresen maradt épületben a tanács korszerű egészségházat alakít ki. A Hazafias Népfront kez­deményezésére. a helyi kisipa­rosok egyszeri társulást hoztak létre, s társadalmi munkában vállalták az egészségház szak­ipari munkáit. Ha ehhez hoz­zászámítjuk a lakosság társa­dalmi munkáját, már tetemes költséget takaríthat meg a ta­nács. Az akciók sokrétűek A közelmúlt parancsoló szükségszerűsége indította el a legújabb akciót: meg kell fé­kezni a községi közlekedést nehezítő belvizeket. A nép­frontbizottság felhívással for­dult a lakossághoz, hogy építsenek vízelvezető árkokat és járdákat. A munkához a tanács is hozzájárul. Az idős emberek képtelenek vállalni a nehéz földmunkát, de segíte­nek a községi KISZ-fiatalok, vállalták, hogy az idősek há­za előtt is kiássák a vízelve­zető árkokat. Ezután már csak kis lépés volt a feladat ki- terjesztése: téglagyári törme­lékkel fel kell tölteni a hepe­hupás kocsiutakat. Igaz, ez csak átmeneti megoldás, de néhány évre mégis megszün­teti a sarat. Ezek amolyan hétköznapok, de a népfront aktivistái — s ebben élenjár személy szerint a bizottság elnöke — nagy fi­gyelmet szentelnek a maguk teremtette ünnepnapokra is. Az Orbisz, lengyel utazási iro­dával együttműködve az idén ismét megrendezik a lengyel —magyar kulturális napokat május elején. Már elkészítet­ték a programot Bihari János halálának 150. évfordulójára. Ez amolyan folklórfesztivál lesz, amelyre a Pest megyeiek mel­lett Heves és Hajdú megyéből is várnak együtteseket. Ezek mellett a jelesebb napok mel­lett rendszeresen szervez kul­turális programot a Hazafias Népfront zene- és múzeumba­rátok köre. Érdemes kiemelni a szocialista brigádoknak szer­vezett 4 részből álló zenei is­meretterjesztő sorozatot, amely már utolsó előadásához érke­zett. S a közelmúltban fejező­dött be a Pest megyei úttörő- és zeneiskolai zenekarok nagy sikerű találkozója. Igényeket ébreszteni — Ezeket a programokat sem tekinthetjük kizárólag népfrontrendezvényeknek — szabadkozott Szabó Sándor. — A lebonyolításba, sőt már az előkészítésbe is mindig beyon- juk a Petőfi Művelődési Házat, az általános iskolát, a Kinizsi Pál Gimnáziumot, a helyi ÁFÉSZ-t, a termelőszövetke­zeti szocialista brigádokat és az ipari üzemeket is. A cél az, hogy kielégítsük az igé­nyeket és új igényeket ébresz- szünk — ez nem csupán a művelődési munkára vo­natkozik —, hogy magunk is kezdeményezők legyünk, de mindig igyekezzünk felkarol­ni a lakosság javaslatait, el­képzeléseit. Szabó Sándor szavaiból és az abonyi népfrontbizottság mun­kájáról iskolai tananyag jut eszembe: a kémiai katalizáto­rok, amelyeknek szerepe első­sorban az, hogy gyorsítsák a folyamatokat. A k: zség lakos- I szomszéd^ teremben a sága és vezetői nagyjából azn- munkaerőgondjairól, s nosan gondolkodnak a fejlődés soron következő lépcsőfokairól, a aligha kell tiszteletreméltóbb feladat, mint gyorsítani ezt a folyamatot. Kr. Gy. ugyanis a legtöbb asszony a gyes letelte után kikérte a munkakönyvét. — Háztartásbelinek? Nem hiányzott a második kereset? — Voltak, akik végleg ott­honmaradtak, ha anyagilag megengedhették maguknak, a többség azonban másutt vál­lalt munkát; olyan helyen, ahol állandóan egy műszak van: valamelyik szövetkezet­ben. — Szóval, már két éve le­hetőséget teremtettek a kis­mamáknak, hogy állandóan délelőtt dolgozzanak. Akkor miért szükséges külön kisma­maszalag? — Mert így, más szalagokba beépülve, csak kéthetenként találkoznak a művezetőjük­kel. A szalag többi dolgozói — és velük természetesen a mű­vezető — minden második hé­ten délutánosak, a kismamák pedig állandóan délelőttösek. Most viszont, hogy felépült az új szűcsműhely, és a meo-he- lyiség, a felszabadult helyen berendezhetnénk az önálló sza­lagot. — Berendezhetnénk? Van talán valami akadálya? — Méghozzá a legnagyobb: hiányoznak hozzá a kisma­mák! Üj szereplő kapcsolódik a beszélgetésbe, Zakar István­ná, a gyáregység műszaki ve­zetője. Maga is kisgyermekes anya, ismeri tehát sorstársai­nak minden gondját-baját. Ankét róluk — nélkülük — Kár, hogy nincs itthon az szb-titkárunk, Morvay Zol­tánná —, Pestre ment, a szak- szervezeti központba —, hogy ecsetelné azt a csalódást, amit januárban kellett elszenved­nünk a balul sikerült kisma- maankéton — mondja. — Ügy kezdődött a dolog, hogy de­cember végén felmértük, hány dolgozónk van gyesen, hány van állományban, s az utóbbi­ból mennyi dolgozik. Kide­rült, hogy a gyermekgondozási szabadságon lévők száma 140, állományban tavaly év végén 23-a.n voltak, de közülük csak 13-an dolgoztak benn. A töb­biek gyermekápolási táppén­zen vagy fizetés nélküli sza­badságon voltak. Igenám, de a szalaghoz legalább 40 kis­mama szükséges, hogy a be­tegeket, szabadságon lévőket leszámítva, rendelkezésre áll­jon az a 20—25, amennyivel már érdemes önálló szalagot indítani. Hogyan szerezhe­tünk 40 kismamát? Csakis úgy, gondoltuk, ha összehív­juk és rábeszéljük őket: aki­nek családi körülményei meg­engedik, szakítsa meg a gyest, s jöjjön vissza dolgozni, ál­landóan egjj műszakban. Az ankétot a szakszervezeti bizottság nagyon gondosan ké­szítette elő. A bérelszámolók valamennyi gyesen lévő dol­gozónak kiszámították, meny­nyivel emelkedett a bére az­óta, hogy szabadságra ment, s azt is, hány százalékos — saját erejű és állami — bér­emelésre számíthat az idén. Mind a 140 asszonynak névre- szóló meghívót küldtek; a gyáregység KISZ-fiataljai szó­rakoztató pótmamaszolgálatot szerveztek, felügyeltek a ki­csikre, amíg az édesanya a gyár ter­melési feladatairól tanácsko­zott A meghívásnak 140 kisma­ma közül — negyven tett ele­get. — A többiek, miért nem jöttek el? — Akikkel azóta találkoz­tunk, mind azt állította: nem tudta kire hagyni a gyereket. — Ez kifogás, hiszen vigyáz­tak volna a kicsikre. — Mi is tudjuk — mondják egyszerre. — De mit tehe­tünk? Kötéllel senkit nem vonszolhatunk ide. Pedig ki­derült hogy átlag 200—300 fo­rinttal emelkedett az átlagke­reset amióta elmentek; el­mondtuk, hogy július 1-től 16 százalékos pótlékot vezetünk be a délutáni műszakra. Meg­kérdeztük, kinek áll módjában a három év letelte előtt visz- szajönni? Egyetlen kismama jelentkezett, később ő is visz- szavonta. Jól jön majd a műszakpótlék Klément Arpádné betaní­tott varrodai munkásnő feb­ruár 1-ig állandóan délelőttös műszakban dolgozott. Most, hogy már gyerekei kilenc-, il­letve nyolcévesek lettek — a gyáregység vezetőinek kéré­sére — két műszakot vállalt. — Hálás vagyok a vezetők­nek, hogy megértették a gond­jaimat — mondja —: amikor kicsik voltak a gyerekek, ak­kor arra volt szükségem, hogy délután velük lehessek. Most, hogy cseperednek, több a ki­adásunk rájuk, nekem is jól jön majd az a 16 százalékos műszakpótlék. Darázs Károlyné betanított varrónő megtoldja: — Ugyanezt mondhatom. Csak az életkor más: az enyé­mek tíz-, illetve hétévesek. Velem különösen megértőek, mert még azt is megengedték, hogy amíg a férjem esti gim­náziumban tanul, minden má­sodik héten két alkalommal délelőtt jöhessek munkába, ha délutános volnék, akkor is. A gyerekek miatt: ne maradja­nak egyedül. — Az én gyerekem hatéves — kezdi Végh Sándorné —, igazság szerint tehát engem is megillet az egy műszakos kedvezmény. Meg is kapnám, ha kérném. De februártól vál­laltam a két műszakot. A befejezőben szebbnél szebb tavaszikabát-modellek között válogat a gyáregység egyik régi, külföldi üzletfele. Az asztaloknál ülő asszonyok fi­gyelmes arccal hajolnak a munka fölé. Néhány perce kezdődött a délutáni műszak. Az egyik oszlop mellett óriás szódásballon, hadd igyék, aki szomjas. A műhelyben tiszta­ság, a falakon cserepes virá­gok. És százan még csak nem is feleltek a meghívásra. Nyíri Éva M árciusaink, tudjuk, ségiek, haladó polgári sze- sokszor emlékezete- mélyiségek frontot építet- sek. Ám némelyi- tek ki a szabadság, föld, kük a kimagaslóan kenyér, független ország dicső napok árnyetcáoan, nevében a rabság, paraszt- óhatatlanul feledesbe me- elnyomás, munkásnyomor, rül, még ha lenne is mon- gyarmati sors ellenében, danivaloja az utókor szá- joggal nevezte magát már- rnára. Ilyen a negyven esz- ciusinak. Egykori vezetői tendővel ezelőtti március közül az itthon élő Illyés idusa is, egy nemes haladó Gyula, Fája Géza. most próbálkozás, a Márciusi visszaemlékeznek azokra az Front zászlóbontásának időkre. Arra is, hogy a napja. mozgalom a pesti ünnepség De hát ki emlékezik után nagy lendületet ka- 1937-re? Már csak a jóval pott, a többi között Debre- ótven fölöttiek, azok is cenben, Hajdúböszörmény- többnyire hézagosán, sze- ben, Hódmezővásárhelyen, szélyesen. És igazat szólva, Pécsett, Szegeden, Győrött századunkról, sot a két iia- és Makón szerveztek gyű- ború közti közelmúltunk- lést, kiáltványt bocsátottak ról a történeti tudatban is ki és magukénak tekintet­olykor homályos a kép. Így ték Sárközy György Válasz, mindmáig méltatlanul ke- Vértes György Gondolat veset tudunk e mozgalom- című folyóiratát, valamint ról is, amelynek a szó szó- a Debreceni Egyetemi Kör ros értelmében vett tömeg- kommunista fiataljainak visszhangja annak idején lapját, a Tovább-ot. még vezetőit, szervezőit is Néhány hónap elteltével meglepte, a hatalom birto- a mozgalom még széleseb- kosait pedig kíméletlen el- bé vált, az ifjúság, a szel- lenintézkedésekre sarkall- lemi élet olyan köreinek és ta. jelentős képviselőinek is Gömbös halott, Darányi felkeltette az érdeklődését, a miniszterelnök. Vége az vagy éppen ■ rokonszenvét, oktalan, de mégis oly csá- amelyek, akik korábban bitó illúzióknak, hogy meg- nem szívesen keveredtek nyugtatóbb irányba lehet ilyen népfrontos csoporto- terelni a jobboldali kor- sulásba. Ez már sok volt a mányzat szekerét. A felül- hatalomnak, a rendőrség kerekedett konzervatívok közbelépett és elfojtotta a ugyan nem szeretik a honi nemzet igaz lelkiismeretére nácikat, de hatalomfélté- apelláló szervezkedést. Ne- sükben szívesen kifogják a héz idők jártak, még ne­szelet a nyilas vitorlákból, hezebbek következtek. Megkezdődik hát a ver­senyfutás, amely a fasi- zálódás útján előbb a há­ború katasztrófájába, majd 1944 gyalázatába taszítja az országot. Ám ebben a reményte­L ehetnek nem teljesen feltárt részletek, vitat­ható lépések a Márciu­si Front rövid történe­tében. De jót, rosszat oly könnyen feledő korunkban fontosabb ennél maga az lennek látszó folyamatban emlékezés. Múltunk kőr­is akadtak pillanatok, ami- vonalazásában egyszer tűi­kor úgy tetszett, mégis le- ságosan szűkén, másszor hét, sikerül valami histó- talán bőkezűen mérünk. A riai fordulatot kezdemé- Márciusi Front kiáltványa, nyezni. Az 1937. március 12 pontja negyven eszten- 15-én együtt ünneplő népi dővel ezelőtt a magyar tár- írók és baloldali egyetemi sadalom forradalmi átala- ifjúság, majd az a még kítását követelte. Reményt szélesebb, valóban népfront gyújtott a rerriénytelen- jellegű összefogás, amely- ségben. Így emlékezünk, ben kommunisták, szociál- emlékezzünk rá. demokraták, népi értelmi- B. J. Ä minőség éve a konzerviparban Szocialista brigadvezetők országos tanácskozása Nagykőrösön A szocialista brigádmozgalom eddigi eredményeit tette mér­legre és az újabb tennivalókat vitatta meg szombaton kilenc iparág szocialista brigádveze- toinek országos tanácskozása. Eudapesten az építő- és építő­anyagipar, a bányaipar, a bőr­ipar, a nyomdaipar és az édes­ipar, Szerencsen a cukoripar, égerben a dohányipar, Szege­den a boripar szocialista bri­gádjainak küldötteivel beszél­ték meg a tapasztalatokat az iparágak gazdasági és szak- szervezeti vezetői. A konzervipar szocialista brigádvezetőinek XII. iparági tanácskozását Nagykőrösön, a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézetben tartották. Ezen az ágazat több mint 1200 szocialista brigádjának küldöt­tei vettek részt. A tanácskozá­son megjelent dr. Dabrónaki Gyula, az MSZMP KB tagja, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke is, s ott voltak a konzervgyárak­kal együttműködő termelőszö­vetkezetek képviselői. A tanácskozásnak otthont adó iskola nevében dr. Bognár Gyula igazgató köszöntötte a megjelenteket, majd Bálint Lászióné, az iparági szakszei - vezeti tanács titkára vázolta a> iparági szocialista brigádmoz­galom és a brigádok közötti tapasztalatcsere jelentőségét. Ezt követően dr. Mihalusz Ferenc, a Konzervipari Válla latok Trösztjének vezérigazga tója mondott vitaindítót, mely • ben hangsúlyozta, hogy tavaly a szocialista brigádok időben felismerték az iparág helyze­tét és vállalásaik módosítása val jelentősen csökkentették a termeléskiesést. Ez a felelős­ségtudat és a brigádok lelke sedése teszi lehetővé, hogy az idén a konzervipari vállalatok nemcsak az V. ötéves terv má­sodik éve feladatainak végre­hajtásáról, hanem a tavalyi le­maradás nótlásáról is gondos­kodhatnak. Befejezésül megál­lapította, hogy az iparágban dolgozó 28 ezer munkás és a több mint 14 ezer szocialista brigádtag tevékenysége npm egyszerűen termelési kérdés, hanem szerves része a párt és a kormány életszínvonal-poli­tikájának is. Felszólalt a tanácskozáson dr. Dabrónaki Gyula is, aki : arra figyelmeztetett, hogy a feldolgozóiparnak a tavalyinál j jóval több nyersanyag átvéte- I lére kell felkészülnie. ! A tanácskozás résztvevői el- ' határozták, hogy az egész ! iparág csatlakozik a csepeli | dolgozók munkaverseny-felhi • I vásához, s ezzel egyidejűleg a*, ii.■ ,, a f | n Pomázon a Hazai Fésűsfonó- és étfet a konzerviparban a mi­nmátmn-P í) 1 íiílíSl ' Szi>vőgyár üzemegységében a re- nőség évének nyilvánítják, uiuuiiuii u u luiiui • konstrukció során új gépeket álli- Befejezésül megválasztották a tanak termelésbe. Elsőként a 24 fejes svájci gyártmányú Met- szocialista brigádvezetők or­ler keresztcsévélőt. Képünkön Cs3rgő_ Andrásné és Péter Já- ! szágos tanácskozásának kül- nosné a fonalak esetleges hibáit ellenőrzi. Nagy Iván íeiv. i dütteit. 1937 márc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents