Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-24 / 46. szám

XHidaa 1971. FEBRTJÄR 24., CSÜTÖRTÖK A munkahelyi beilleszkedésről Pályakezdő mezőgazdasági fiatalok tanácskozása Gödöllőn A gödöllői járás termelőszö­vetkezeteinek ifjú, pályakezdő szakemberei tanácskoztak teg­nap az Agrártudományi Egye­temen a munkahelyi beillesz­kedés, a közéletbe való be­kapcsolódás problémáiról és gondjairól. Szó esett a művelő­désről és a továbbképzésről is. Logodi Katalin, a járási KISZ-bizottság titkára tartott vitaindító beszédet, majd dr. Balia G. Tamás egyetemi ta­nársegéd elemezte az ifjú ag­rárértelmiség feladatait a köz- művelődésben, s beszélt köz­életi tevékenységükről is. Ez­után Jósvai Bajos, a járási hi­vatal elnökhelyettese elevení­tette fel a hajdani agrárklub­ban tevékenykedő fiatalok munkáját, beszámolt a klub­életről majd javaslatot tett egy új agrárklub alakítására. Négy új múzeum nyílik Pest megyében Gazdag kiállítási program Tegnap délelőtt Gönyei An­tal, a Kulturális Minisztérium képzőművészeti és közgyűjte­ményi főosztályának vezetője a budapesti Fészek klubban sajtótájékoztatón ismertette a múzeumok tavalyi tevékeny­ségét s idei programját. Mint bevezetőjében elmondotta, 1976-ban az ország 413 múzeu­mát, illetve múzeumi kiállító- helyét 13 millió 447 ezer ér­deklődő látogatta, amely más­fél millióval több, mint volt egy esztendővel korábban. Ez nemcsak annak köszönhető, hangsúlyozta, hogy tavaly 38 új muzeális létesítmény ka­pott működési engedélyt, ha­nem annak is, hogy a múzeu­mok tevékenysége egyre több szállal kötődik a közművelődés egészéhez. Országosan is az élen A Múzeumok Pest megyei igazgatósághoz tartozó 24 múzeumban, illetve kiállító- helyen összesen 557 ezren for­dultak meg az elmúlt évben, akik közül 406 ezren a szent­endrei múzeumotkra voltak kí­váncsiak. Érdekesség, hogy az ország valamennyi múzeuma közül a szentendrei Kovács Margit Múzeum 243 ezer láto­gatójával az előkelő 12. helyet foglalja el, s mindösvze 15 ezerrel kevesebben voltak itt, mint a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban! (A ke­ramikusművész tevékenysé­géről az oldal más helyén, lentebb számolunk be.) Meg­lepő az is, hogy a szentendrei Czóbel Múzeumot többen ke­resték fel — 86 ezren —, mint például a budapesti Iparművé- zeti — 81 ezer —, vagy a Néprajzi Múzeumot, amelynek 73 ezer látogatója volt. Sok érdekes kiállítás és tár­lat várja az idén is az érdek­lődőket A Magyar Nemzeti Múzeum moszkvai vendégki­állítást fogad XVI—XIX. szá­zadi mesterségek és népművé­szet címmel. A Néprajzi Mú­zeum az NDK-ból szász népi textíliákat, Krakkóból lengyel népművészeti kiállítást mutat be. A Petőfi Irodalmi Múzeum Lengyelországból Witkievicz- kiállítást kap. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum a moszkvai Központi Forradal­A szentendrei kerámiaházban Kovács Margit kulturális missziója Szentendre a festők városa. Az volt, az marad. A festők városa és a kisgalériáké. Emelkedő mozgás következ­ményeként az érték időtlenné válik, művekben és intézmé­nyekben testesül a művészet és művelődéspolitika érzé­keny kézfogásának jóvoltából. Képekké érlelődő látomások­kal és téglával így épül a Mú­zeum utca, a kultúra egyik új európai fővárosa. Nincs meg­állás, feltartóztathatatlan fo­lyamat tanúi vagyunk. Valaha Ferenczy Károly sétált a Gö­rög utcában, és Inézte a virá­gokat öntöző lányokat, elment Ferenczy Béni, Ferenczy Va­lér, Ferenczy Noémi, Czóbel Béla is, de a múzeális kincs ittmaradt. Nemzeti kincs, nemzetközi érték, az emberi­ség nagy családját boldogítja Szentendrén, mely egyre in­kább a művészet egyik élő za­rándokhelye. E pazar fogadtatást Kordes Margit lenyűgöző kerámiái sokszorozzák, emelik, mélyítik, gyorsítják a (kapcsolatot kép­zőművészet és korunk embere között. Része van ebben a klasszikus értékrend mellett a város és Pest megye fogékony és újdonságokra kész kezde­ményezésének, mely Szent­endrén bonyolít le meghitt társalgást festmények, szob­rok, kerámiák és emberek kö­zött. A közművelődés felis­mert értelme és gyakorlata itt abból áll, hogy a mestermű­vekben rejlő sugárzás, mely lelkületet tisztít és tudatot alakít, minél előbb kezdje el jó szolgálatát élményekkel, gyönyörködéssel. Szentendrén nem vártak, nem haboztak, sőt az eredmények szélesítésén fá­radoznak. Kmetty János, Bar­csaiI Jenő létesítendő múzeu­ma után minden bizonnyal egyszer sor kerül Kondor Bé­la. Vajda Lajos, Ilosvai Varga István, Miháltz Pál, Korniss Dezső, Kántor Andor, Bálint Endre, Anna Margit szentend­rei gyűjteményének felavatá­sára is. Nagy nemzedék él és alkot az európai rangot elért kisvárosban. Érdemes egy pillanatra meg- állnunk Kovács Margit mű­vészetének Szentendrén bo­nyolódó missziójánál, hiszen a hatás minden eredeti elképze­lést felülmúlt. Gyűjteménye 1973. április 29-én nyílt meg. s azóta közel 700 ezer ember járt a szépség e kincstárában: afrikai minisztertől a cseoeli munkásig. Egyöntetű a csodál­kozás, az ámulat, s a koma-- tus, az élmény távolba mu­tat. Tavaly 250 ezer látogató­ja volt Kovács Margit kerá­miáinak; negyedmillió ember érkezett Moszkvából, Viet­namból, Suhl megyéből, Pá­rizsból, Ausztráliából, Tokió­ból, s az egyöntetű vélemény az, melyet a szigetszentmikló- si Neisz Jánosné írt a vendég­könyvbe: Köszönet a csodáért. S ez az élmény széles körű. A bejegyzések tanúsága sze­rint ugyanezt érezték a pomá­1973 óta hétszázezren keresték fel a gyűjteményt Halmágyi Péter felvétele zi úttörők a sződligeti KISZ- vezetőképző hall­gatói, váci ven­dégek, a SZOT üdülőhajó utasai is; magyarok, nor­végek, svédek, bol­gárok. A számok lenyű­gözőéit, s mi kicsit zavartan kérdez­zük; mi a hatás titka, hogyan vált még inkább Szent­endre kulturális vonzerővé Kovács Margit művészeté­nek energiáival? Új híd épült ember és művé­szet között Kovács Margit kerámiái révén; mi okozza a közlekedés meg­gyorsulását, milyen varázslat melegíti szívünk, mozdítja elménk? Pazar képzeletgazdagsá­ga, mely meseös­vényekre vezet minket? Az is. Meghittsége, amire valamennyien vágyódunk, az otthon gazdag csöndje? Ter­mészetesen. Kedvessége, mely minket is tapintatossá tesz? Nyilvánvaló, ez is. Vagy az, hogy őrzi bennünk a gyerme­ket angyalaival, csősz bácsijá­val. madaras tálaival? Minden bizonnyal. Kovács Margit az élet teljességét sugározza — művészete világönarckép tér­ben, időben, eszmében — összefoglalja számunkra Bar­tók zenéjét. Velencét, Kelet hagymakupolás templomait és a mi „Halotti beszédünket”, bibliát, halászokat, öregek csöndes lakomáját, piacot, születést, tékozló lányt, parasztlakodalmat, pásztort, kisinast, kínai lányt, kost. „Csicsónénak három lányát”, .Túdás csókját, vicsorító orosz­lánt, szamarast, komisz öreg­asszonyokat, kürtöst, Phile- mont és Baucist. gótikus Ma­donnát, fekete sast, teknősbé­kát. Életet, történelmet, ifjú­ságot, mesét, népdalt, állato­kat, embereket — jót, kedvest, bűnt, tisztaságot — a valóság enciklopédikus költészetét. Kovács Margit: Hommage a Szentendre Minden bensősége, termő­ereje, tudásának mesteri szint­je mellett ez a tartalmi teljes­ség eredményezi művészeté­nek hiánytalan tökéletességét. Hangvétele egyszer népies, máskor az antikvitás jegyé­ben fogant, — kerámiái hol a festészethez, hol a szoborhoz közelítenek, de mindig a szív, az értelem magabiztos épít­ményei. Életvitele, munkássá­ga; harmónia-szimfónia, — megalapozott mélységgel és méltósággal. Ennek az egyete­mes belső magatartásnak kö­szönheti a Kossuth-díjat, a brüsszeli világkiállítás nagydí­ját és az emberek fokozódó tiszteletét. Nem túlzás, ha azt mondjuk Rőzsehordója a mi anyánk is. Nemcsak gyönyör­ködünk hajló alakjában, ha­nem ha sor kerülhet rá, ép­pen e kerámia ható humánu­ma révén segítünk is a cipeke- dőnek. Ez a tettvágy mozdul meg bennünk művészetének érintésétől; a már-már elfá­radt és újra fellobbanó em­berség. Losonci Miklós mi Múzeum és a Lenin Mú­zeum kiállításait fogadja. A Magyar Nemzeti Galéria NDK könyvkiállításának és nem­zetközi éremművészeti kiállí­tásnak ad helyet. Magyar vonatkozásban is sok érdekességet kínálnak az idén a múzeumok. A Magyar Nemzeti Múzeum márciusban nyitja meg új állandó kiállítá­sát, amely A magyar föld né­peinek történetét az őskortól a honfoglalás koráig kíséri nyo­mon. A Petőfi Irodalmi Mú­zeum egész, évi tevékenysége az Ady-centenárium megün­neplése köré csoportosul. A Magyar Nemzeti Galéria a többi között megrendezi a Magyar képzőművészet a XX. században című kiállítást. A magyar és az egyetemes nép­rajzi gyűjtemények váloga­tott anyagából állandó kiállí­tást nyit a Néprajzi Múzeum hat teremben. Fél évszázadot reprezentálva A magyar pásztorművésze­tet reprezentáló kiállítást ren­dez a Néprajzi Múzeum az NDK-ban. A Magyar Nemzeti Múzeum Moszkvában a XVIII —XX. századi magyarországi ízlés és divat változásait, Ja­pánban közép- és koraújkori ötvösremekeket mutat be. A Petőfi Irodalmi Múzeum az Ady-centenárium alkalmából emlékkiállítást rendez Buka­restben, Prágában, Moszkvá­ban, Berlinben, Varsóban, Weimarban és Párizsban. Athénben magyar grafikai be­mutatóra kerül sor a Magyar Nemzeti Galéria rendezésé­ben. Pest megye is gazdag prog­rammal készül az idei eszten­dőre. A többi között új mú­zeumok sora nyűik. így az idei Szentendrei nyár egyik ki­emelkedő eseménye lesz a Népművészet Háza, valamint a Szentendrei Szalon megnyitá­sa. Az előbbiben elsőként Fa­munkánk és fafaragások cím­mel rendeznek egy éven át nyitva tartó tárlatot, míg az utóbbi a szentendrei művészet ötven esztendejét reprezentál­ja majd. Galgamácsa is új mú­zeummal gazdagodik az idén. Augusztusban nyitja meg ka­puit a nagyközség előtt a Du­dás Juli tájház. ismételten csak Szentendre ad otthont a Barcsay gyűjteménynek, amelynek megnyitása novem­berre várható. Természetesen > a négy új múzeum mellett sok más lát­nivaló is várja az érdeklődő­ket a megye múzeumaiban. Abonyban a Balti államok kis- grafikáiból rendeznek tárla­tot. Aszódon Petőfi-ábrázolá- sok címmel nyílik kiállítás. Cegléden kiállítás emlékezik az 1848-as forradalomra, be­mutatják Czóbel Béla mun­kásságát s tárlattal adóznak Kossuth Lajosnak, születésé­nek 175. évfordulója alkal­mából. Nagykörösön Arany János-kiállítás, Szobon pedig az ásatások legszebb leletei­ből rendezett tárlat várja a lá­togatókat. A munkásművelődés szolgálatában Szentendre Ányos Imre és Anna Margit munkái mellett Szentendre a századfordulón címmel történeti kiállítást mutat be. Itt rendezik meg a Ferenczy Béni éremtriennálét is, az utóbbi harminc esztendő legsikereebb érmeinek bemu­tatásával. Tápiószelén a Szent­endrei szobrászat címmel ren­deznek tárlatot és egy teljesen új kiállítással is jelentkeznek, amelynek címe Szabad idő, kedvtelés, alkotás. A zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum a szabadiskola 10 éves jubi­leumára készít nagyszabású tárlatot, amelyeken az itt ké­szült legsikeresebb alkotásokat mutatják be a nagyközönség­nek. A megye múzeumai rendsze­resen tartanak tanórákat, iro­dalmi és zenei programokat, ismeretterjesztő előadásokat és vetélkedőket a már hagyomá­nyos tárlatvezetések mellett. Ugyanakkor programot dol­goztak ki, miként kívánják az ipari és mezőgazdasági mun­kásságot mind nagyobb töme­gekben bevonni a múzeumok különböző programjaiba. Frukner Pál HETI FILMJEGYZET Banditasirató Francisco Rabal és Philippe Leroy a Banditasirató című »panyol filmben. A cím úgy hangzik, mintha egy Federico Garcia Lorca- vers élén állna. S nemcsak' azért, mert ez is spanyol alko­tás, hanem azért is, mert vala­miféle tragikumot idéz, mint Lorca verscímei. Ami pedig a tragikumot illeti, van is belőle bőven a filmben, bár nem mindig olyan megfogalmazás­ban, ahogyan mi megszoktuk. Carlos Saura rendezőnek (ő írta, Mario Camus társaságá­ban a forgatókönyvet is) nem­rég láttuk egy igen gyengén sikerült filmjét (Stressz), de abból, illetve annak egyes je­leneteiből, részleteiből is ki­tetszett, amit a pár évvel ez­előtt vetített Anna és a farka­sok című filmje után megálla­píthattunk róla: Saura tud fil­met csinálni, a kifejezésnek mesterségbeli értelmében. Légkörteremtő ereje van, s érezhető a vonzódása a balla- disztikus megfogalmazásokhoz. Hogy eszközei néhol a mi szá­munkra furcsák (túlságosan lassú felépítésű képsorok, vagy túlságosan felfokozott szenvedélyek, érzések, s egy­fajta, talán túlbiztosításnak nevezhető, túladagolt erőfeszí­tés, akár hősiességről, akár rongy emberségről van szó), az nem zavaró, ha a néző átáll Saura hullámhosszára. Hogy pedig még á Stresszben is érezhető volt valamiféle szem­benállás a franeóista fasiszta renddel, és hogy Saurára egyébként is jelemző ez a pol­gári liberális baloldaliság, ar­ra most itt a jó példa, az új film, a Banditasirató. Látszatra történelmi kalan­dos film ez, hiszen valamikor a napóleoni háborúk után ját­szódik, a múlt század elején, s hősei első pillantásra egy igen világos erővonal mentén he­lyezkednek el: királypártiak, illetve királyellenesek. De az élet nem mindig ilyen átte­kinthető és világos. A film fő­hőse, Jósé Maria, az üldözöt­tek, törvényen kívüliek vezére lesz, valóságos kis külön álla­mot létesít Andalúziában — majd elfogadja a felajánlott királyi kegyet, csakhogy ennek az az ára, hogy szembe kell fordulnia a hegyek között ma­radt korábbi társaival. Ami­korra rádöbben, hogy ez a pál- fordulás egyszerűen kivihetet­len, hogy nem tagadhatja meg bajtársait, s önmaga korábbi eszméit; a barátságot egy libe­rális felkelő vezérrel, stb., stb., már késő. Jósé Maria életével fizet a királyi hatalommal folytatott „flörtért”. Saura mondanivalója vilá­gos: aki egyszer vállalta, hogy az elnyomottakhoz áll, sőt, az élükre áll, az nem köthet ma­gánalkut a hatalommal, s nem fordulhat bajtársai ellen, — legalábbis nem anélkül, hogy ebbe belepusztulni, erkölcsi­leg vagy fizikailag (ez tulaj­donképpen egyre megy). Azaz- a rendező példázatot mutat be nekünk, olyan példázatot, amelyet egyáltalán nem az 1800-as évek elejének viszo­nyaira vonatkoztathatunk csu­pán, hanem a jelenre, azaz ar­ra a jelenre, amikor — 1984- ben — a film készült, s ami­kor még javában tartott Fran­co uralma. S ha ezt is figye­lembe vesszük, a Banditasira- tót különösen értékes, mond­hatni bátor filmnek kell tekin­tenünk. A három főszerepet alakító színészek egyébként jól ismer­tek nálunk más filmjeikből is: Francisco Rabal, Lea Massari és Philippe Leroy nevéhez jó néhány színvonalas alakítás fűződik. Most ezek sorát gya­rapították a Banditasiratóban eljátszott szerepekkel. A bátyámnak klassz öccse van Jól sikerült, kedves, szóra­koztató filmet takar a kissé furcsa cím. Stanislav Sírnod csehszlovák rendező vígjátékát esetleg ifjúsági filmnek is ne­vezhetnénk, hiszen főhőse, Honza, tizenhárom esztendős fiúcska. De ez a film úgy ifjú­sági, hogy nemcsak a Honza korú gyerekekhez szól, noha róluk beszél. Nagyon is felnőt­teknek való film ez, mert töb­bek között arról is szó van benne, ráadásul nem is szájba­rágósán didaktikus módon, hogy a felnőtteknek, azaz a papáknak és mamáknak, a szülőknek nem ártana jobban odafigyelni serdülő korú gyer­mekeik életére, érzelmi vilá­gára, s nem ártana a szigorú szülő szerepének nem mindig rokonszenves alakítása helyett inkább a gyermekem legjobb barátja szerep jó eljátszására törekedniük. Ebben az esetben talán kevesebb dolga lenne a rokonszenvesen kétbalkezes, de az általa összekevert dolgo­kat végül is mindig jól meg­oldó Honzának, aki először alaposan megkavarja bátyja, Martin, és annak szerelme. Zuzana kapcsolatát, de aztán mindent elrendez, olyannyira, hogy még az esküvő is idejé­ben zajlik... Sírnád filmjének nagy érté­ke, hogy gyerekszereplőit jól választotta ki, és e szereplők­kel életteli, őszinte és termé­szetes játékot tudott produkál­tatok A Honzát alakító Jan Hrusinsky telitalálat: csibészes külseje mögött egy bölcs fel­nőtt okossága és pedagógiai­lélektani érzéke rejlik, és ha néha elkövet is egy-két mere­dek csínyt, nem lehet rá hara­gudni, mert ezt is kedvesen csinálja. Hasonlóan természe­tes játékot nyújt Honza kis barátnője, Pavlinka szerepé­ben lvana Mariková. Igen jó a film dialógusainak szövege, s jó a magyar szinkron is. A Télapót Willinek hívták Ez az NDK-film is gyere­keknek készült, de láthatólag annak igénye nélkül, hogy a tíz-tizenkét éves korosztályon felülieknek is mondani akarna valamit. Ingrid Reschke ren­dező egy — mondjuk így — karácsonyi témájú gyerek­krimit rendezett, némi mester­séges, vagy inkább mesterkélt oktató-nevelő célzattal, s ez a didaktikus lóláb túl gyakran látszik ki a filmből ahhoz, hogy ne vegyük észre. Márpe­dig egy erőltetett nevelési cél gyakran (és könnyen) fordul­hat ellenkező előjelűvé. A Tél­apó egyébkén, akit Willinek hívtak, valójában tolvaj, s a filmben a gyerekek végül is leleplezik, amitől magába száll és megjavul. Takács István

Next

/
Thumbnails
Contents