Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-08 / 32. szám

1917. FEBRUÁR 8„ KEDD ’kMfa» 3 Megkezdődött az SZVSZ gazdasági és szociális konzultatív bizottságának tanácskozása Budapesten Hétfőn, a SZOT-székházban megkezdődött a Szakszerveze­ti Világszövetség gazdasági és szociális kérdésekkel foglal­kozó konzultatív bizottságának tanácskozása. E bizottságot 1974 végén hozták létre azzal a céllal, hogy tudományos esz­közökkel tanulmányozza a gaz­dasági-társadalmi fejlődés kér­déseit, elemezze a dolgozók helyzetét a különböző társa­dalmi rendszerekben, hogy ez­zel hatékony segítséget nyújt- hason a dolgozók harcaihoz. A tanácskozáson 21 ország szakszervezetei, továbbá az SZVSZ, az Arab Munkaügyi Hivatal és az Egységes Afrikai Szakszervezeti Szövetség kép­viselteti magát. Az értekezletet Enrique Pas- torino, az SZVSZ elnöke nyi­totta meg. Rámutatott: a bi­zottság már az alapítása óta eltelt rövid idő alatt bebizo­nyította, hogy a tudományos kutatások eredményeit felhasz­nálva hatékonyan tudja segíte­ni a dolgozók szociális problé­máinak megoldását. Munkájá­nak hatókörét tovább kíván­ják bővíteni, ezért a bizott­ságban Szívesen fogadják to­vábbi szakszervezetek képvise­lőit, függetlenül politikai ho­vatartozásuktól, vagy attól, hogy milyen társadalmi rend­szerben élnek. Gál László, a SZOT főtit­kár-helyettese a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa nevé­ben üdvözölte a résztvevőket, ! majd rátértek az első napi­rendi pont tárgyalására, amelyben Alberto Masetti, a bizottság titkára a bizottság munkájának tapasztalatairól adott tájékoztatást. Elmondta, hogy a bizottság több évre szóló tanulmányozási és kuta­tási tervet fogadott el, ennek keretében máris sor került két nemzetközi szemináriumra, amelyen az urbanizáció hatá­sait, valamint a dolgozók ok­tatásának és továbbképzésé­nek problémakörét vitatták meg. Az idén három nemzet- t közi szemináriumot terveznek, ahol megvitatják a tőkés gaz­dasági válság kérdéseit, a munkásosztály szociális hely­zetét, továbbá azt, hogy a dolgozók hogyan működhetnek közre világszerte a vállalatok igazgatásában és tervező munkájában. A bizottság mun­káját ma még erősen nehezíti, hogy a multinacionális válla­latok nem szívesen adnak in­formációkat. A bizottság tudo­mányos munkája azonban min_ den bizonnyal ezen a problé­mán is enyhíteni fog. A titkár arra is utalt, hogy a jövő év tavaszán összeülő IX. szak- szervezeti világkongresszus elé kerülő dokumentumok össze­állításához a bizottság tudo­mányos eszközökkel igyekszik feltárni, hogy melyek nap­jaink legfontosabb szociális kérdései. A titkár beszámolóját vita követte. Ma a bizottság közép- és hosszútávú programjának meg­vitatásával folytatódik a ta­nácskozás. __________ Gá spár Sándor fogadta Enrique Pastorinót Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára hétfőn fogadta Enrique Pastorinót, a Szakszervezeti Világszövetség elnökét, akivel áttekintették a nemzetközi szakszervezeti mozgalom főbb időszerű kérdéseit. Tavaszvárás Vácott megkezdték a csaknem 10 ezer fa tavaszi nyesését. A tanács költségvetési üzemének Lőwy Sándor és Sztáron Sándor szocialista brigádja március közepéig befejezi a metszést. Nagy Iván felvétele Jahn Ferencre emlékezünk = Születésénk 75. évfordulója alkalmából | hétfőn koszorúzás! ünnepséget tartottak 1 dr. Jahn Ferenc kommunista orvos, a ma- = gyár és a nemzetközi munkásmozgalom, a | magyar forradalmi értelmiség kiemelkedő = személyiségének a Kerepesi temető Mun- ! kásmozgalmi Panteonjánál lévő emléktáb- I Iájánál. | Az MSZMP Budapesti Bizottsága nevé- I ben Király Andrásné titkár, és Hantos Já- ! nos, a pártbizottság tagja helyezett el ko- | szőrűt. Az Egészségügyi Minisztérium ré- | széről dr. Zsögön Éva államtitkár és dr. 1 Aczél György miniszterhelyettes koszo- I rázott. A KÉT VILÁGHÁBORÚ közötti magyaror­szági marxista eszmeiségű alkotók — írók, művészek, publicisták, társadalomtudósok — szellemi hagyatéka még ma sem foglalta el közgondolkodásunkban a megillető helyet. Ma már nyilván túlzás lenne ezt a generációt elsüllyedt nemzedéknek nevezni, mipt ezt még 1958-ban tette valaki egy jogos keserűséggel megírt tanulmányában. Mégis: az alapos isme­rettől, s méginkább a maradandó értékek fel- használásától még igen messze vagyunk. Ez a gárda, amelynek élén olyan nevekkel találkozhatunk, mint József Attila, Bálint György, Molnár Erik, Földes Ferenc, és mások, munkásságát hallatlanul nehéz körülmények közt végezte, a többség irodalmi tevékenysége mellett mellékesen forradalmár, az illegális KMP tagja is volt. Bár a nyugodt munka le­hetősége egyiküknek sem adatott meg, hallat­lanul gazdag örökséget hagytak a proletár utókorra. Ennek az örökségnek az értékére fi­gyelmeztet Lukács Györgynek egy 1969-ből származó nyilatkozata, aki az 1919 utáni kor­szakot jellemezve arra hívta fel a figyelmet: — Marx nyomán —, hogy az ellenforradalmi talaj is hordozhat komoly forradalmi ten­denciákat, és a hazai baloldali szellemiség két világháború közötti teljesítménye ebből a szempontból is jelentős. AZ IDEOLÓGIAILAG és gyakran nem­csak ideológiailag ellenálló szellemi tábornak volt kiemelkedő alakja dr. Jahn Ferenc, az or­vos, a kommunista forradalmár és társadalom- tudós.. Ha Jahn Ferenc életéhez vezérszavakat ke­resnénk. ezt kellene leírnunk: választás és hű­ség. Jahn választott későbbi hivatása és az egyházi karrier között (vallásos katolikus csa­ládja ide szánta): polgári orvosként elérhette volna a maximális szakmai sikert, s a balolda­lon, ha megmarad szociáldemokratának, eset­leg kommunista szimpatizánsnak, ha beéri az- .zal — amit a sematikus megemlékezések emelnek ki a tevékenységéből —, hogy a sze­gények orvosa, úgy életét átmenthette volna a jobb időkre. Jahn doktor azonban a kommu­nista forradalmár életútját választotta, s ah­hoz haláláig hű maradt. Már diákként eljegyezte magát a szocializ­mus eszméivel, s mint kezdő orvos tudatosan választotta munkája színteréül a vörös övezet egyik városát, Kispestet. A 20-as évek végén belépett az MSZDP-be, majd hamarosan tagja lett az illegális KMP-nek is. Egyik szervezője és vezetője volt a kommunista vezetéssel mű­ködő Szocialista Orvosszervezetnek. Tevékeny­kedett a Vörös Segély apparátusában és — már a harmincas évek elején — jelentékeny publicisztikai munkásságot folytatott a szo­ciáldemokrata és a legális marxista sajtóban. MUNKÁSSÁGÁNAK legtermékenyebb, legjelentékenyebb korszaka a 30-as évek kö­zepén kezdődött, ö is egyike volt — mind tu­dományos publicisztikai, mind politikai tevé­kenységében — a népfrontpolitika hazai úttö­rőinek. Aligha véletlen, hogy szoros barátság fűzte az ugyanolyan irányban tájékozódó Jó­zsef Attilához. Tudományos igényű, úttörő vá­rosszociográfiai munkássága — amellyel — indirekt módon segítve — bírálta a népi írók hasonló tevékenységének szemléleti hibáit — ma is aktuális. Illegális pártmunkája akkori­ban a kommunista diákmozgalom szellemi irá­nyítása volt, s részt vett az ún. második orvos­csoport munkájában, amely szintén kommu­nista befolyás alatt állt. s ezt összekapcsolta a legális munkával. Egyik vezetője lett a kispes­ti MSZDP szervezetnek, és 1936-ban a helyi egységlista élén bekerült a városi képviselő- testületbe. ahol példát adott a dolgozók kis ügyekben való érdekvédelme és az általános antifasiszta küzdelem összekapcsolására. 1939-BEN bekapcsolódott a KMP hazai új­jászervezésének munkájába, s ezért 1940 ta­vaszán letartóztatták. Mesterien konspirált, s ezért csak rövid börtönbüntetést kapott, de az ügyből kifolyólag kizárták a képviselőtestület­ből, majd az orvoskamarából, s így orvosként nem dolgozhatott. A kiszabott börtönbüntetést 1943-ban ülte le, de előtte, s kiszabadulása után is folytatta illegális pártmunkáját. Ma­gyarország német megszállása után ismét le­tartóztatták. Ezúttal sikerült rábizonyítani, hogy irányítója volt egy ellenállási csoport­nak, amely gyógyszert és fegyvereket gyűjtött, illetve továbbított a jugoszláv partizánoknak. Hosszas kínzások után, amelyeket forradalmár­ként viselt el, 5 évi börtönbüntetésre ítélték. A magyarországi börtönök politikai foglyai­val 1944 novemberében Németországba, Da- chauba hurcolták, s ott halt meg, valószínű­leg 1945. április végén. Tegnap lett volna 75 éves. Kende János A népfront fórumain (2.) Gazdaságpolitika - szemléletformálással A társadalom mozgását, a gazdasági közgondolkodás fej­lődését figyelemmel kísérve arra a következtetésre jutunk, hogy ma az országban egyre több ember gondolkodik gaz­daságpolitikában, és mi több: cselekszik is. Továbbfolytatva a következtetést, megkockáz­tatható annak a kimondása is, hogy a magyar társadalom je­lentős tömegei érettek gazda­ságpolitikánk megértésére, be­fogadására. Ezek a tömegek részt vesznek, tudatosan, ter­veink megvalósításában, gond­jaink megoldásában. Mi ennek az oka? Minde­nekelőtt a párt helyes és kö­vetkezetes gazdaságpolitikája. Továbbá az állandóan javuló gazdaságpolitikai szemlélet- formálás. Nem másról van szó, mint az egyre inkább „nyílt” gazdaságpolitikáról. A kérdésről szó esett a Hazafias Népfront VI. kongresszusán, de foglalkozott vele a Haza­fias Népfront Pest megyei küldöttértekezlete is. A nép­frontmozgalom az elmúlt cik­lusban sokat tett a gazdaság- politikai közgondolkodás ja­vításáért, gazdaságpolitikánk jobb megértetéséért. Ennek több bizonyítéka is van; pl. a településfejlesztési társa­dalmi munka értéke az el­múlt négy esztendő alatt 7 milliárd Ft-ra emelkedett, vagy a szocialista munkaver­seny rendkívül kimagasló eredményeket ért el. Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni arról, hogy még mindig vannak a társa­dalmon belül jelentős szám­ban olyan csoportok, amelyek nem járatosak a gazdaságpoli­tika kérdéseiben, éppen azért, mert egyáltalán nem, vagy ép­pen csak részben tájékozottak. Ezért a gazdaság-társadalmi mozgásokat helytelenül íté­lik meg és esetenként egy-egy negatív jelenséget általánosí­tanak. A gondolkodásmód, a gaz­daságpolitikai szemlélet tehát még mindig változatos képet mutat. Ezért a népfrontmoz­galomnak a szemléletformá­lásban el kell jutnia a ma még passzív, vagy nem ele­gendő ismeretekkel rendelke­ző embercsoportokig. A népfrontnak azonban ar­ra is fel kell figyelnie, hogy a társadalom részvételének növelése a gazdaságpolitika alakításában eleve igény, s az mindinkább fokozódik. Kö­zéptávú népgazdasági ter­veinket ma már olyan prog­ramként kell felfogni, amely­nek előkészítésében, megva­lósításában és ellenőrzésében a társadalom minden rétegé­nek részt kell vennie. Hogy a középtávú tervek társadalmi programot jelen­tenek, annak az 1976-os, az egész országra kiterjedő terv­ismertető akció a bizonyítéka. Ennek az akciónak a során az állampolgárok először vettek részt tömegesen középtávú terv előkészítésében. Számos figyelemre méltó javaslatot tettek és ezzel alakították a népgazdasági és a helyi taná­csi terveket is. Mindebből ko­moly részt vállalt a Pest me­gyei népfrontbizottság is. Elő­ször is azzal, hogy a város és a községi népfrontbizottságok figyelmét ráirányította a gaz­daságpolitikai kérdésekre. A megye V. ötéves tervét na­gyon sok fórumon ismertették a népfrontbizottságok, vitat­koztak róla, és a résztvevők javaslatait összegyűjtötték és továbbították. A lakosság örömmel fogadta ezt az ak­ciót. Ugyanakkor társadalmi munkafelajánlások is szület­tek, amelyeknek során a nép­front, a tanács, a lakosság ösz- szefogásával óvodák, bölcső­dék befogadóképessége nőtt, iskolák bővültek új tanter­mekkel, pl. Valkón, vagy Nagykátán, de még máshol is a megyében. A Pest megyei népfrontbi­zottság ezenkívül igen ko­moly lépéseket tett a háztáji zöldség- és gyümölcstermesz­tés és állattenyésztés fellendí­tésében. Vecsésen pl. a „zöld­ségtermesztési háztájiban és a kiskertben”, az Érd—Benta- völgye Tsz-ben az állattenyész­tés kérdésével foglalkozó fó­rumokon javította, formálta a gazdaságpolitikai szemléletet. Ugyancsak jelentős akció volt Alsónémediben a kistermelők adóztatásával foglalkozó an­két. Mindez annak a bizonyíté­ka, hogy a szemléletformálást, a közgondolkodás fejlődését jól szolgálja a jó információ, a beleszólási jog és az ellenőr­zés lehetősége a lakosság ré­széről. Természetesen a népfront- mozgalom gazdasági felada­tait is alapvetően az V. ötéves terv szabja meg. Ugyanis a tervben garantált feltételek, a terv időarányos, következe­tes és pontos végrehajtása: teljesítésének záloga. Ez ter­mészetes, és ma már az elő­készítő szakasz lezárta után a terv kérdéseiről nem érde­mes és nem is kell vitatkozni. Ugyanígy van ez az 1977. év tervteljesítésével is. A nép­frontmozgalomnak is most az a fő feladata, hogy a ma­ga eszközeivel támogassa és segítse a célt: az éves népgaz­dasági terv minél jobb teljesí­tését. A gondolkodás azonban nin­csen megtiltva. Lehet és kell is gondolkodni azon, hogy megfelelő időpontban (a nyár folyamán) az 1978. éves terv előkészítésekor elemezzük azt, ami addig történt, és elemez­zük azt is, hogy hogyan tud­nánk minél zökkenőmenteseb­ben átmenni a következő terv­évbe. A népfrontmozgalomnak kötelessége az is, hogy a tár­sadalom előtt világossá tegye, hogy az 1977-es terveink jó végrehajtása nagymértékben megkönnyítheti az 1978-as terv jó előkészítését és befeje­zését. A mozgalom feladatai sokré­tűek, de az Országos Elnök­ség 1977. január 26-i állásfog­lalása alapján világosan kör­vonalazhatók és meg érthetők. Az állásfoglalás lényege az, hogy a népfrontmozgalomnak formálni és alakítani kell a gazdaságpolitikai szemléletet, a közgondolkodást. Éppen ezért szaporítani szükséges a már eddig is jól bevált — a mozgalomban fo­lyamatosan alkalmazott — gazdaságpolitikai fórumokat. Ki kell alakítani olyan gazda­ságpolitikai párbeszédformát, amelyen arról esik szó, olyan kérdéseket tárgyalnak, ame­lyek a középtávú tervre és az éves tervekre jellemzők, és amelyek segítik a gazdaságpo­litikai kérdések a jelenleginél egységesebb értelmezését. Pl. a munkaerőhelyzet, az ár-, bérpolitika, takarékosság, az ellátás, kereskedelempolitika, külkereskedelmi politika és a munkaerkölcs kérdéseit. Ugyanakkor törekednünk kell a legszorosabb kapcsolatok megteremtésére, olyanokra, amelyek nyílttá és őszintévé teszik a legkülönbözőbb gaz­daságpolitikai témák megbe­szélését. Nagyon jó példái en­nek az olyan „fordított” be­szélgetések, amelyeken a meg­hívottak kérdeznek, s a jól fel­készült vezetők válaszolnak. Az itt elhangzott vélemények, javaslatok azután alapját ké­pezhetik a helyi tennivalók meghatározásának, a nézetek tisztázásának, a közvélemény formálásának. Tulajdonkép­pen annak a gyakorlatnak színvonalasabb, igényesebb folytatásáról van szó, amely­nek az a lényege, hogy a dön­tésre jogosultak a fontos el­határozások előtt megkérdezik az érdekelteket. így kialakíta­ni a döntéseket okos, célszerű és hasznos dolog, ez megköny- nyíti a végrehajtást is. Ahhoz azonban, hogy a nép­front gazdaságpolitikai tevé­kenysége javuljon, igényeseb­bé váljék, a kölcsönös tájé­kozódásra és tájékoztatásra jobban figyelni kell és azt fi­nomítani szükséges. Elenged­hetetlen, hogy a különböző népfrontbizottságok jártasak legyenek az országos és a he­lyt gazdaságpolitikai kérdé­sekben. Ha ez nincs így, nem tudják megfelelően tájékoz­tatni területük lakosságát, de ők maguk sem tudnak jól tá­jékozódni. Márpedig a jó tá­jékozottság teszi lehetővé, hogy a választott testületek helyes^ a köz érdekét szolgáló javaslatokat dolgozzanak ki, és ezeket juttassák el a párt-, az állami és a gazdasági szer­vekhez. Hogy a munka még jobbá váljék, még jobban figyelem­be kell venni a népfrontnak a különböző társadalmi rétege­ket, tájékozottságukat, igé­nyeiket, érdeklődési körüket. Ehhez kell azután szabni a fó­rumok, a beszélgetések témá­ját és esetenként az akciókat is. A helyi üzemek és a lakóterület kapcsolatainak továbbfejlesz­tését nélkülözhetetlennek tartjuk. Alapvető elvként kell elfogadni azt, hogy ne csak az üzemekben dolgozók ismerjék a saját munkahelyük eredmé­nyeit és gondjait, hanem az egész lakóterület értesüljön arról. Csak jót tesz az ügy­nek, ha a helyi üzem, vállalat vezetője rendszeresen tájékoz­tatja a lakosságot, pl. terveik időarányos teljesítéséről. E téren a népfrontbizottságok­nak kezdeményezőként kell fellépniük és fel kell kémiök a helyi vállalati vezetőket a „nyílt” üzemi politika gya­korlására. Még fokozottabb a felelőssé­ge a népfrontmozgalomnak a termelőszövetkezeti mozga­lom és a népfront közös lakó- területi munkájában. A nép­frontmozgalom a falun min­dig jelentős közéleti tényező volt. Most, amikor az 1977. évi mezőgazdasági tervek telje­sítése komoly erőfeszítéséket igényel mind a termelőszövet­kezetektől, mind az állami gazdaságoktól, nélkülözhetet­len az együttműködés javítá­sa. A helyi mezőgazdasági üze­mek vezetőit éppen ezért von­ják be a népfrontbizottságok ebbe a közös munkába, kér­jék fel őket, hogy rendszere­sen adjanak tájékoztatást a mezőgazdasági üzemek ter­veinek alakulásáról, eredmé­nyeikről és gondjaikról, hi­szen a lakosság egyetértése, segítőkészsége nélkül mind nehezebb a követelményeknek megfelelni. A településfejlesztési társa­dalmi munka a népfront gaz­daságpolitikai tevékenységé­nek hagyományos és állan­dóan fejlődő gyakorlati té­nyezője. Még mindig sok eb­ben az akcióban a tartalék. Jól átgondolt, megalapozott településfejlesztési társadal­mi munka és a községfej­lesztési alap együttes szám­bavétele, felhasználása — mint azt a gyakorlat is mu­tatja — nagyban segíti a he­lyi tervek megvalósítását. Ugyanakkor a településfejlesz­tési társadalmi munkát he­lyes és célszerű összekapcsol­ni az üzemek szocialista mun­kaversenyével, mert az nagy­ban hozzájárulhat gazdasági eredményeinkhez. A népfront gazdaságpolitikai feladatai — ha azokat jól és következetesen hajtják végre alapvetően azt a célt szol­gálják, hogy a mozgalom e kérdésben is igyekezzék meg­teremteni a nemzeti egységet, a társadalmat együttgondol­kodásra késztesse, és ezzel mi­nél jobban támassza alá a párt gazdaságpolitikáját. ANTALFIA JENŐ, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents