Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-06 / 31. szám
IV. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1977. FEBRUAR 6., VASÄRNAP Csatlakoztak a felhíváshoz A tervezettnél többet termelnek és exportálnak Az IMI versenyvállalása Csatlakoztak a csepeliek felhívásához a Ikladi Ipari Műszergyár dolgozói, szocialista brigádjai is. Versenyvállalásukban a 820 milliós vállalati termelési tervhez képest 30 milliós többlet elérését 103,6 százalékos tervteljesítést határoztak eL A népgazdasági szempontból is nagy fontosságú tőkés exportot 5 százalékkal kívánják növelni, 190 millió helyett 200 millió forint értékben szállítanak ezekbe az országokba. Energiatakarékosság A vállalat további fejlődése szempontjából igen fontos a termékszerkezet további korszerűsítése. Az V. ötéves tervben meghatározott készülékgyártási program teljesítése érdekében a készülékek és berendezések kísérleti gyártását is elvégzik. Műszaki, a gyártás- és gyártmányfejlesztés révén 3,6 millió forint megtakarítást irányoztak elő. Lényeges feladatuknak tartják az energiatakarékosságot. 250 tonna szénnel, 10 tonna olajjal és 300 megawattéra villamosenergiával használnak fel kevesebbet az eredetileg tervezettnél. Az Ipari Műszergyárban a felszabadulási és kongresszusi munkaverseny első és második szakaszában, majd a vállalat születésének 25. évfordulója tiszteletére indított mun- kaversenybsn sokat fejlődtek és gazdagodtak a versenyformák is. Nőtt a brigádok száma és az ifjúság termelési mozgalma is élénkült. Jelenleg százharminchat szocialista brigád 1794 taggal dolgozik a gyárban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója, s a vasasszakszervezet fennállásának 100. évében fokozni kívánják munka- lendületüket, a jól bevált formákban az V. ötéves terv döntő esztendejében a korábbi versenyszakaszhoz képest nagyobb eredményeket akarnak elérni. Kommunista műszakok A termelési és energiatakarékossági vállalásokon kívül a munkaidőalap, a munkaidő gazdaságosabb kihasználását tartják legfontosabb feladatuknak, a törtnapi mulasztás, az igazolt és igazolatlan hiányzások, a teljesítménybéres dolgozók veszteségidejének csökkentésével. Különböző okok miatt a vállalatnál 1976-ban 11,8 százalékot tett ki a veszteségidő. Ezt az élőmunka hatékonyságának fokozásával két százalékkal csökkentik az idén. A selejtszázalékot 0,4 százalékkal, hárommillió forinttal. Két kommunista műszakot terveznek 1977-ben. Az elsőt március 12-én a vasasszakszervezet központi vezetőségének felhívására, a centenáriumi év tiszteletére, amelynek munkabérét gyermekintézményekre fordítják. A Nagy Októberi Szocialista For- ralalom tiszteletére tartják a következőt, az év második felében. Ennek munkabérét a vállalat zalakarosi üdülőjének építésiére költik. A harmadik követelmény szerint A gyár szocialista brigádjai — híven a hármas követelményhez — szakmai és politikai ismereteik bővítését, műveltségük emelését is belefoglalták jubileumi vállalásukba. Legalább húszán képezik tovább magukat egyetemeken és főiskolákon, kétszázan középiskolában. Különböző szaktanfolyamokra száznyolcvanán járnak; az általános iskolát ötvenen fejezik be; politikai iskolákon — pártfőiskolán, marxista—leninista egyetemen és középiskolán — kilencvemen tanulnak. A tömegpolitikai oktatásban ezren vesznek részt — a háromezerhatszáz dolgozóból. A centenáriumi év akcióprogramjához csatlakozva részt vesznek a központi. ünnepségeken, sport- és kulturális rendezvényeken. kp Családvédelmi tanfolyam Szílasligeten A Vöröskereszt szilasligeti családvédelmi tanfolyamának soronkövetkező előadását a Rák megelőzése — beszéljünk róla címmel tartják február 7-én, hétfőn este hat órakor a szilasligeti általános iskolában. Előadó: Dr. Szutléri Péter, az Uzsoki úti kórház osztályvezető forovosa. Veres Péter emlékek Versegen Levelek Marton Pálnéhoz Veres Péter az idén januárban lett volna 80' éves. A nagy közéleti személyiségtől, a kiváló írótól, a vérségi falumúzeumban is találunk emlékeket: leveleket, amiket Marton Pálnénak írt. Ma már csak négy található itt, de ez kis töredéke csupán a közöttük folyt levelezésnek, egy részük ugyanis elkallódott, másik részüket pedig az író életművével foglalkozó irodalomtörténészek kérték el. A négy levél tehát szinte véletlenül maradt Versegen, a gyűjtés után került elő a múzeumigazgató iratai közül. Sajnos egyik-másik megfakult, jó néhány sor elmosódott, olvashatatlanná vált,. Az ismeretség Veres Pétert Mártonná előtt is ismerte már néhány vérségi. A felszabadulás után a helyi földosztó bizottság tagjai felkeresték Pesten és több órán át tárgyaltak vele a község határának további sorsáról. A küldöttségnek tagja volt a ma is élő idős Berze József. Marton Pálné is előbb hallott a közéleti emberéi, mint az íróról. Veres Péter művei akkor jutottak el hozzá, amikor már'beírta velük nevét a halhatatlanok névsorába. Az első könyvet az 50-es évek második felében olvasta tőle, arra is a fia hívta fel figyelmét. A Gyepsor lenyűgözte. Elolvasása után szerette volna megismerni a versek és elbeszélések íróját, ezért küldött neki levelet 1958 tavaszán a vérségi parasztasszony. A boríték néhány kéziratot is tartalmazott. Az író csak május közepén kapta kézhez az akkor még teljesen ismeretlen levélíró sorait, mert a rossz címzés miatt fia postaládájába tették. Veres Péter rögtön válaszolt, a többi között ezeket vetette papírra az írást kóstolgató asszonynak: „A kéziratáról, persze, előre nem tudok semmit se mondani, de a leveléből látom, hogy az írósághoz meg volna az őszinte, igaz emberi lelke, élményei és tapasztalatai is biztosan vannak, hisz minden ember életiben ott van legalább egy, de néha több regény is. Különösen a sokat próbált parasztember és parasztasszony életiben.” Van remény? Akár biztatásnak is vehette e néhány mondatot Marton Pálné, csakhogy Veres Pétertől távol állt ’ az ok nélküli dicséret. Kíméletlen igazmondására jellemző levelének további része. Az egyetlen kedvező benyomással szemben lehangoló ellenérveket sorolt. A legnyomósabb a helyesírásira vonatkozik: „maga például még nem ismeri a helyes írást, és a szerkesztőkben bizalmatlanságot ébreszt. Mit lehet várni az olyan írótól, aki az alapfeltételt, a helyesírást és fogalmazást sem ismeri, de mert maga paraszt, ők pedig urak, restellik magának megmondani, nehogy megsértődjön." Az utolsó mondatok még elcsüggesztőbbek: „Valami kéziratot küldjön, de sok reménye nem lehet, az előre látom. írja meg, hány éves!” Néhány levélváltás után személyesen is találkoztak. Bözsi néni erre így emlékezik: Ilyen közvetlen emberrel nemigen találkoztam életemben. Ö volt az egyetlen író, aki önzetlenül segített nekem. Amikor felkerestem, sokat beszélgettünk a paraszti életről, könyvekről, arról, hogy lesz-e erőm az íróság útját járni, hiszen a negyvenen jóval túlhaladtam már, amikor ilyen szándékkal tollat vettem a kezembe. Többször is mondta, meg írta is, hogy ameddig nem \ tanulok meg helyesen Írni, addig olyan leszek, mint a féllábú ember. 1960-ban a levéllel nem kéziratot, hanem kötetet küldött Veres Péternek Marton Pálné: az Igaz meséket. Az író már tudott róla, a Magyar Nemzet egyik cikkéből. Ezúttal is hű maradt önmagához. Kritikai érzékét, nem homályosította el a mesék egyszerű, őszinte, tiszta hangvétele; biztos szemmel ismerte fel az erények mellett a hibákat. Véleménye útmutatóként szolgált Bözsi néni további írói fejlődéséhez. Egy apró dologban azonban tévedett: úgy vélte, hogy a kismama kifejezés az írónő gyermekkorában nem Elmaradt az építőipar — gondok az e Előnyben a nagyobb alapterületűek Még minidig a múlt évet vallatjuk. Magunkat persze. Mit vittünk véghez, mivel maradtunk adósok. Mennyire tartottuk a megszabott iramot, hol és miért késtünk. Terveinkből valóság lett-e vagy pedig pótlandó pluszfeladat. Vannak adósságaink. Fájóbbak és kevésbé érzékenyék. Gödöllőn nem készültek el a tervezett lakások, éppen ezért a lakáselosztási tervet sem teljesíthették. Hasábjainkon is írtunk már néhányszor a lemaradás okairól. Ezért most mi is, miként a lakáselosztás tavalyi tapasztalatairól készült értékelő jelentés lehetünk rövidek és tömörek: az építőipar késedelme miatt nem költözhetett a várva várt új otthonba mindenki azok közül, akiknek tavaly júniusban megígérték. 1976 elején még úgy gondolták. 169 tanácsi bérlakást adhatnak át az év végéig. Ezzel szemben kiutaltak 120-at. Ebből 98 lakás volt új. 10 esetben megüresedett lakásba helyeztek másik lakót, a fennmaradó 12 minőségi csere. A kiutalt bérlakásoknak majnem a fele, 54 egy- és másfél szobás, kis alapterületű. ezeket a nagycsaládosok csak kényszermegoldásként. vagy ideiglenesen fogadták el és nyomban bejelentették igényüket minőségi cserére. A kert nélküli, lakótelepi lakásók nem jelenthetnek végső megoldást a nagycsaládosoknak, különösen nem akkor, ha csupán kétszobásak. Éppen ezért a jövőben arra kell törekedni, hogy minél több nagyobb alapterületű lakás épüljön. A tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakásokból a tervezettnél látszólag kétszer többet adtak át. Negyvennégy helyett nyolcvanhatot. A megduplázás abból adódik, hogy az 1975. évi névjegyzékben szereplő igényjogosultak közül a Szabadság téren felépült 28 lakás vevőit is kijelölték, jóllehet ezeknek a műszaki átadása még nem történt meg, azokba még nem költözhettek be. A tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakás egyébként a legnépszerűbb, gyakran még a tanácsi bérlakással szemben is előnyben részesítik, még akkor is, ha jóval nagyobb anyagi teherrel jár. Az igények és az anyagi lehetőségek növekedését az is mutatja, hogy a legtöbben két- vagy háromszobás lakást vásárolnának. Az egyszobásokat még a fiatal házasok sem akarják megvenni, vagy ha igen, átmeneti megoldásnak tartják, később kicserélik nagyobb méretűre. Az igényeltolódás is azt követeli, hogy a kisebb alapterületű lakások aránya csökkenjen. A lemaradás az OTP-beru- házással épülő öröklakásoknál a legnagyobb. Ez azért ú fájó, mert nagyon sok fizikai dolgozó tart igényt ilyen lakásra. A .lakáshelyzet feszültségét az építőipar lemaradásán kívül a nagyarányú kisajátítás és szanálás fokozza. A városi lakosság figyelmének középpontjában változatlanul a lakásépítés és -elosztás áll. 1976. december 31-én 1983 laka« igénylőt tartottak nyilván. A szám önmagáért beszél. (kp) Munkában a kötőgépek A Gödöllő és Környéke Háziipari Szövetkezetben főként női és gyermekruházati cikkeket gyártanak, jórészüket külföldi megrendelésre. Képünkön: munkában a kötőgépek. Ifj. Fekete József felvétele A sportmozgalom tanácskozó fórumain A téli napok elfoglaltságai közé tartoznak a sportkörök beszámoló közgyűlései, amelyeket január 1 és február 28 között 27 helyen rendeznek .meg a járásban. Fontos események ezek az egyesületek életében. Megbeszélik a munka tapasztalatait, kijelölik az volt használatos, és azt valamelyik újságból kölcsönözte. Bözsi néniék azonban valóban így hívták legidősebb ménjüket, aki otthon vigyázott rájuk. A paraszti élet ábrázolásáról Látszólagos nézeteltérés alakult ki az író és pártfogoltja között 1962-ben, mégpedig a nyilvánosság előtt. Veres Péter cikket írt az Élet és Irodalomban a parasztóbrázolás- ról, amit Bözsi néni is elolvasott. Az eszmefuttatás megértését sok idegen szó nehezítette, az írónőt az ragadta _ meg belőle, hogy „a parasztábrázolás manapság annyira ki van merítve, hogy semmi újat, valódit nem lehet behozni vele az irodalomba, hacsak az írók a költészethez nem folyamodnak.” Marton Pálné nyomban tollat ragadott, levelet írt a lapnak, melyben kifejtette, hogy a szövetkezeti parasztság új lehetőségeket teremtett a parasztábrázolásban, vagyis nem érit egyet Veres Péterrel. Miután a levelet közölték, amire nem számított, az írónak is küldött egyet, amire hamarosan válasz érkezett. Nem neheztelt, hiszen értette mindazokat a gondokat, amelyek Bözsi nénit is nyugtalanították. Veres Péteritől nagyon sokan őriznek levelet vagy levelezőlapot ebben az országban. Ez a négy is, amely Marton Pálné birtokában van, tartalmaz néhány fontos adalékot az irodalomról, a valóságról, a paraszti életről. Beme Mihály új feladatokat, megszabják a vezetőség tennivalóit. Kovács Tiborral, a testnevelési és sportfelügyelőség járási-városi vezetőjével és Tóth Józseffel, munkatársával beszélgettünk, mi történt az eddigi közgyűléseken. Az alapos előkészítés ellenére is előfordult több községben, hogy a meghirdetett időben nem tartották meg a közgyűlést. Így történt ez Túrán, Valkon és Galgahévízen is. Az utóbbi községben a szombat esti zuhogó eső mosta el az összejövetelt, másutt a vezetők és a sportolók felelősek az elcsúszásért. Ahol az egyesületek működését a fenntartó szervek, a tanács és a tömegszervezetek nagyobb figyelemmel kísérik, és segítségükkel sem fukarkodnak, az eredmények kézzel foghatók. Jó hatást kelt az is, ha a közgyűléseken a különböző szervek képviselői nem csupán csendes résztvevők, hanem véleményt is mondanak. A sportköri vezetők többnyire elfoglalt emberek, sportvezetői tisztségük mellett számos közmegbízatást látnak el, s ezeket hivatali munkájukon kívül a közösség és a sport szeretetétől vezérelvé végzik. Megbecsülésük nem maradhat eL A közgyűlési beszámolók reálisan tükrözték a sportegyesületekben folyó munkát. Túrán négy szakosztály működik. Tavaly hívták életre a női tornaszakosztályt, s velük együtt több mint 120 igazolt sportolójuk van. Zsámbokon három szakosztályban száz fiatal versenyez. A társadalmi munkában felépült öltöző a vezetők, a sportolók és a sportbarátok összefogását dicséri. Fontos kérdés az utánpótlás. A közgyűléseken mindenütt szóba került ez, s csak ott nem okoz gondot a fiatal sportolók verbuválása, ahol jó az együttműködés az iskolákkal, s a testnevelő tanárok is részt vesznek az egyesületek munkáiéban. Jó példa erre Túra, Kistarcsa és Iklad. Nehezen mozdul előre a létesítmények ügye. Ahol jó az öltöző, ott rossz a pálya, vagy fordítva. Ha mindkettő megfelel — s ez ritka eset —, akkor hiányzik a kerítés. Ezért szerepel minden beszámolóban előkelő helyen a pályák, a helyiségek korszerűsítésének gondja. Akad olyan egyesület is, amelynek egyáltalán nincs fenntartója. Ilyen a gödöllői motor-, autó-, túraegyesület. E költséges sportág kedvelői saját zsebükből fedezik kiadásaikat. Eddig hiába kerestek patrónust, az Illés István úti iskola, amely összejöveteleikhez ad termet, az egyetlen, ahol nem találtak zárt ajtókat. Persze számottevő versenyeket rendeznek, nagy érdeklődés kísérte kupaversenyüket, amelyet, az elmúlt nyáron rendeztek a sportrepülő- téren. Az országos bajnoki küzdelmekben szerzett előkelő helyezéseikkel a város hírnevét öregbítették, gépkocsijaikon ott a város neve. Támogatás nélkül azonban egyre nehezebb a dolguk. Essék szó egy üzemi támogatást élvező egyesületről, az IMI-ről. Az Ikladi Műszer- gyárban évről évre jelentékeny támogatásban részesülnek a labdarúgók, a kézilabda- és a sakkszakosztály. A férfi kézilabdások Tatán kiharcolták az NB II-be való feljutást, s így járásunkban a csömörieken kívüli újabb NB-s kézilabdacsaaattal ] büszkélkedhetnek. A kiváló eredmény elérésében nagy része van Nád János edzőnek, Maldrik György szakosztályvezetőnek és Nyíri Szabolcsnak, akik jól összekovácsolták az együttest, s az utánpótlás neveléséről sem feledkeztek el. Sima Gábor a nők között fáradozik a kézilabda sikeréért. Tervezik, hogy a gyárban bevezetik a munkahelyi testnevelést, A KISZ. és a szak- szervezet is segít, hogy a szabad idő iobb kihasználásával a dolgozók aktívan vegvék ki a részüket a tömegsportból. Mindegyik közgyűlésen meg- állanítják: mióta a sportirányítás állami kézben van, érezni a helvi tanácsok támogatását. mégis, az eddiginél hathatósabb segítséget várnak. Csiba József
