Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-27 / 49. szám

f 4 \Miian 1977. FEBRUAR 27., VASÄRNAP Az osztályfőnöki órák ügyében Gondolatok aszódi és péceli példákkal Pest megyei alkotók hozzájárulása Nem teljesen új, de szükség- szerű követelménye oktatáspo­litikánknak, hogy az iskola az információk — a tudás­anyag — átadása mellett egyre inkább a tanulók életre neve­lésével is foglalkozzon. S ezt nagyon tág értelemben kell fel­fogni, a megtanult ismeretek alkalmazási képességének fej­lesztésétől, a munkára nevelé­sen át, az önmagukkal szembe­ni igényesség kialakításáig. Ezt egyszerűbben úgy szoktuk fo­galmazni, hogy az iskolában ne csak tanítsanak, hanem ne­veljenek is. Nevelni és tanítani Pest megye egyik középisko­lájának idősebb osztályfőnöke a fenti megállapításra némi re­zignáltsággal válaszolt: Amikor a pályámat kezdtem, el sem tud­tam képzelni, hogy a tanítás és a nevelés két külön dolog lehet. Én ma is szerves egység­nek érzem a kettőt, ezért tart­hatom magam pedagógusnak, bár... És ami ezután követke­zett, az jó néhány fiatal tanár véleményével is összecseng: Az a tapasztalat, hogy a fizetést a tanításért kapjuk. A nevelés rengeteg iskolán kívüli, ponto­sabban tanórán kívüli időt igényelne. Mindéin bizonnyal azoknak van igazuk, akik a már emlí­tett osztályfőnök véleményével értenek egyet: a nevelés min­den szaktanár órájának szerves részét kell salkossa. A tanári elismeréssel vagy éppen bírá­lattal, a jó vagy rossz osztály­zatokkal, az egyes témák em­beri vonatkozásainak kifejtésé­vel lehet és kell nevelni. Ehhez természetesen hozzá­tartozik a pedagógus személyes példamutatása. Többek között az, ahogyan dolgozik. Például; pontosan megy-e az órákra, hogy feldolgozza-e következe­tesen az előírt anyagot, az, ahogyan a tanulók kérdéseire válaszol és az is, ahogyan ál­lást foglal valamilyen ügyben. Sőt, közvetett úton még a ta­nár magánélete is az iskolai nevelés tényezőjévé válik. Ta­lán túlzott vargabetűvel jutot­tam a valóságos témámhoz de csak ezek előrebocsátásával mondhatjuk ki, hogy a nevelés egyik legfontosabb lehetőségét az osztályfőnöki órák adják, vagy legalábbis kellene, hogy adják. A feltételes mód csu­pán azt érzékelteti, hogy a pe­dagógusok véleménye is elté­rő ebben a kérdésben. Megfelelő tematika Az osztályfőnöki órák tema­tikáját pontosan szabályozza az iskolai tanterv, felosztva hazafias nevelésre és honvédel­mi nevelésre, családi életre ne­velésre és KfíESZ-oktatásra, illetve egy sor olyan témára, amelyek a fiatalokat érintik. Ezek mellett az oSztály-diákbi- zottságok funkcionálása is időt igényel, az osztályfőnöki órá­kon készítik elő a kulturális programokat és a társadalmi adminisztrációs feladatok egy részét is ilyenkor kell elvégez­ni. Minderre évente 33 óra van. — Tapasztalatom szerint jó az osztályfőnöki órák jelen­legi rendszere — mondta Ger­gely Petemé, az aszódi gim­názium egyik osztályfőnöke. — Ha sikerül megfelelő kapcsola­tot kialakítani a gyerekekkel, akkor az előírt feladatok elvé­gezhetők. Nevelési szempontból nagy jelentőséget tulajdonítok a szakköri foglalkozásoknak és á társadalmi munkának. De legalább ilyen fontos, hogy ha valamelyik tanulónak nehéz­ségei vannak, bármikor felke­reshet az iskolai dolgozószo­bámban. A problémásabb gye­rekeket magam szoktam behív­ni egy kis kötetlen beszélgetés­re. Összességükben ezek a ne­velési módszerek általában el­érik a céljukat. Módosításra vár Sürgetőnek érzem az osz­tályfőnöki órák tematikájának módosítását, ezzel nem volna szabad várni az új tanterv életbelépéséig — foglalta össze véleményét Lázár Ildikó, a péceli gimnázium osztályfőnöki munkaközöségének vezetője. — A jelenlegi megoldás szétvá­lasztja a gondolatköröket, ezért mozaikszerűnek és ráadásul hiányosnak is érzem a képet. Hasznos lenne, ha több kötet­len, meghatározott téma nélkü­li osztályfőnöki óra volna, ha év közben szabadon gazdálkod­hatnánk az egy-egy témára fordítható idővel. Lehetőség nyílna arra is, hogy az adott osztályközösség sajátos jelensé­geivel többet foglalkozzunk. Most az ilyesmire a szaktan- tárgyaktól kényszerülünk el­venni az időt. Az osztályfőnöki órák mindig a kollektív neve­lés fórumai, és ezek nem pó­tolhatják az egyéni foglalkozá­sokat! A közösség — bármilyen kicsiny — sohasem azonos a konkrét gyerekekkel, ezért kel­lene az eddigieknél is sokkal több időt fordítani arra, hogy tanítványainkkal személyes kontaktust alakítsunk ki. Idén, de mikor ? A két vélemény csupán tö­redéknyi idézet a hosszú be­szélgetésekből. S hogy az osz­tályfőnöki órák mennyire töl­tenek be hatékony szerepet a diákok nevelésében, azt szinte lehetetlen meghatározni. De az mindenképpen további se­gítséget jelentene, ha az órák témaköreihez irodalmi szemel­vényeket tartalmazó kézikönyv jelenne meg. Többek vélemé­nye szerint indokolt volna a szemléltető magnószalagok fel­vételeinek átdolgozása is, mi­vel egy részük nincs összhang­ban a tanulók egyes korosztá­lyainak pszichikai fejlettségé­vel. Csaknem valamennyi peda­gógus egyetértett abban, hogy a tanárok és diákok közötti kölcsönös bizalomra épülő, sze­mélyes beszélgetéseknek az osztályfőnöki órákkal egyenran­gú szerepük van az iskolai ne­velésben. Azonban ezen a pon­ton mindig megjelent az idő problémája: Igen, de mikor? A pedagógusok túlterheltsége már így is nagy gond, hiszen délelőtt tanítanak, délután szakkört vezetnek, korrepetál­nak, este a felnőtt oktatásban vesznek részt és a kevés sza­bad órájukban lehetőleg ma­gántanítványokat fogadnak. (Még a szakmai önművelésre is alig marad idejük.) Ha jól belegondolunk, végül is a pe­dagógusok túlterheltsége első­sorban anyagi vetületet mutat. A túlterhelés nem elsősorban a tanítási órákon és az egyéb közvetlen iskolai feladatokban jelentkezik, hanem a többlet- kereset érdekében vállalt több­letmunkában. Kriszt György Nem eleget tud rólunk a vi­lág vagy még nem eleget Köl­tészetünkről szinte semmit. Képzőművészetünkről valamit, zenénkről Bartók és Kodály ré­vén a legtöbbet Ebből adó­dik, hogy képi kultúránk fo­kozott térhódítása irodal­munknak is szolgálatot tesz, és Csontváry, Egry, Barcsay művei hozzájárulnak ahhoz, hogy az európai köztudat szá­moljon Ady, József Attila, Weöres Sándor jelentőségével. Miről van szó tulajdonkép­pen? Arról, hogy terebélyes! - tená kell a magyar képzőmű­vészet európai jelenlétét kul- , túránk összteljesítménye t szempontjából. Vannak bizta­tó előzményeink. Európai jelenlét A magyar szecesszió a gö­döllői műhely révén nemcsak az osztrák, hanem finn fes­tőkikel kereste és találta meg a kapcsolatot, s Párizs eleve számunkra is tájékozódást jelentett. Az európai jelenlét fontos bizonyítéka, hogy nem­csak Munkácsy és Medgyessy Ferenc kapott nemzetközi dí­jat, hanem Csontváry művé­szetét is nagy elismerés kísér­te a brüsszeli világkiállításon. A velencei biennálén rendre nemzetközi díjakat szereztünk, s Barcsay, Borsos, Somogyi, Kerényi, Hincz mestereit mű­vészetünk jó hírét keltették. A szófiai szocialista triennálén a Dömsödön' alkotó Vecsési Sándor nyerte el a Nemzetek Díját, később a Ráckevén fes­tő Patay László műveit is­merték el. Nyugodtan elmond­hatjuk, hogy festőink, szobrá­szaink rendszeresen megjelen­nek az európai kiállítótermek­ben. A Tápiószeléről indult Eigel István, T assy Klára Mentonban adott hint vizuális kultúránk felkészültségéről, Grazban Zala Tibor, Kondor Béla, Würtz Ádám grafikái keltettek érdeklődést, az esse- ni múzeumban 1968-ban mu­tatkozott be festészetünk. Dí­jakat szerzett Krakkóban a Nagymaroson alkotó SO—KY művészházaspár, Bálint Endre. a Nagymarosiról induló Kiss Nagy András, a Visegrádon élő Vigh Tamás Bordeaux- ban szerepelt közös tárlaton. Ez azt jeleníti, hogy képzőmű­Csikós a John Deeren MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK r* í'í"? -ív • " ''i.í --k áí'.ííj? ... ;.N ..../ÍV ■ ■ Pufajkás öregember bal­lag az úton, az autózúgásra félrehúzod ik. — Nem tudja, bátyám, mer­re lakik Körmendi Ferenc? — Arra ni, Dávid-majorbah — mutat az öreg valahová a messzeségbe. — De most in­kább a gépműhelyben talál­ják. Menjenek be az irodába, majd azok megkerestetik. Az iroda tulajdonképpen több emeletes irodaház, a Herceghalmi Kísérleti Gaz­daság központja. Csupaüveg előcsarnokának végében presszógép csalogatja illatos kávéval a vendégeket. Rédling István termelési igazgatóhelyettes, hallván, mi járatban vagyunk, tűnődik egy kicsit: — Körmendi, a traktoros? Rendes ember, kitűnő mun­kás, nem véletlen, hogy épp rábíztuk az egyik John Deer- traktort, csakhát... talán há­rom éve került hozzánk, a Kisbéri Állami Gazdaságból. Nem bennszülött herceghal­mi. — Nem baf, nem bennszü­lötteket. hanem rendes embe­reket, jó munkásokat kere­sünk. — Akkor ne keresgéljenek tovább! Rekordtermés búzából Metternich herceg, a mesz- szi környék egvkori ura bizo­nyára megfordulna a sirjá- i ban, ha látná, mekkorát vál­tozott errefelé a világ! A kü­lön autóbuszt, ami háztól házig hordja az Iskolásgye­rekeket. A gépműhely udva­rán sorakozó, óriás Steigere- ket, nyergükben azokkal, akik régen csak hajdonfőtt, a nad­rágvarráshoz szorított kézzel léphettek be az intéző irodá­jába, ha hívatták őket. A ta­karmánykeverő üzemet, ami a gazdaság állatállományán kí­vül ellátja táppal, lucerna- liszttel, csaknem az egész bu­dai járás mezőgazdasági üze­meit, meg'a Budapesti Kis- álíattenyésztő Szövetkezetét. A két igazgatóhelyettes — Rédling István és Fodor Pál, a közgazdasági igazgatóhe­lyettes — így mutatja be a kísérleti gazdaságot: — Összterületünk 5000 hek­tár, ebből 4200 a szántó. Ál­lattenyésztéssel és növényter­mesztéssel foglalkozunk, s vannak kiegészítő üzemeink; valamennyi ágazatunk nye­reséges volt az elmúlt eszten­dőben. A nyereségünk most is a tavalyelőtti 21 millió fo­rint körül várható. — Mitől kísérleti ez az állami gazdaság? — Attól, hogy a szomszé­dos Állattenyésztési Kutató Intézettel közösen, különbö­ző állatkísérleteket végzünk, elsősorban a sertéstenyésztés­ben, a mai igényeknek leg­megfelelőbb sertéshibridek előállítására. Mi vagyunk a rendszergazdája a Hungahib tenyésztési társulásnak, mi tenyésztettük ki ezt a jó ta­karmányértékesítő, nagy sza- poraságú hússertést, ami iránt bel- és külföldön egyre nő a kereslet. Amellett éven­te 15 ezer hízót adunk a nép­gazdaságnak. Nem lebecsülendő a szarvas­marha-tenyésztésük, sem, hi­szen az 1800-as állományból 800 a tehén; az itt honos ma­gyartarkát Holstein-Frizzel keresztezték, az idén már el­leni fognak az első utódok. A gazdaság tavalyi tejtermelé­si átlaga elérte a 3400 litert, vagyis meghaladta a megyei átlagot. — Búzából tavaly rekord- termést takarítottunk be: hek­táronként 51,27 mázsát! — új­ságolja jogos büszkeséggel a főmezőgazdász. — Pest me­gyében mi léptük át először a bűvös 50 mázsás határt. — S most, hol tartanak? — Miután az őszi munkákat megfelelő időben és minőség­ben elvégeztük, hozzáláttunk a télj gépjavításhoz. Az imént tud*ok meg. hogy már azzal is készen vagyunk. Március 10-én jöhet a gépszemle. No, látja, ebben Körmendi Fe­renc érdeme is benne van! Ö az egyik legjobb traktorosa gazdaságban... Lóhátról — traktorra Amíg Körmendi sietve, sza- porázza a lépést a csúszós ud­varon, a kerületvezető mesz- sziről mutatja a John Deer- traktort. Egek. mint egy ős­kori szörnyeteg, az első jég­korszak előtt! — Maga mikor határozta el, hogy traktoros lesz? — ez­zel fogadom *a belépőt. Kezet fogunk, aztán beletúr a korán megritkult hajába, és elgondolkozik: — Huszonhét éves korom­ban, 1960-ban, amikor a Ba- 1 konyszombathelyi Állami Gaz­daságból négyhónapos mező- gazdasági gépésztanfolyamra küldtek. Pápára. — Hát, nem éppen kisfiú­fejjel .. i — És azelőtt mit dolgozott? — Csikós voltam egy má­sik gazdaságban. — Jól átnyergelt. Lóhátról a Zetorra! — így többet lehetett ke­resni, aztán már család is volt, kellett a pénz. Parádéskocsis apa, hat testvér, nyolc elemi — ez volt Körmendi Ferenc gyerekko­ra. Hogyne ment volna szíve­sen a gépésztanfolyamra, hi­szen nem jószántából hagyta abba a tanulást 14 éves korá­ban! A többi aztán már jött magától. Szocialista brigádot alakít, vezetőjének választ­ják, önkéntes rendőr, községi tanácstag, szakszervezeti tit­kár, felveszik a pártba, Kisbé­ren kétszeres. Herceghalmon egyszeres kiváló dolgozó; 68- ban a kecskeméti országos szántóversenyen 9. helyet sze­rez, utána jutalomutazás a Szovjetunióba. — Azóta sem voltam kül­földön, de az gyönyörű volt. Nem akárki — És üdülni, hol szokott? Habozva pillant a kerület­vezetőre: mondja, ne mond­ja? Az megelőzi: — Hát, nálunk csak üdül­het, aki szereti a téli pihe­nést, mert nyáron nem ereszti a munka. Szezonban — vagy­is márciustól november vé­géig — itt napi 12 órát dol­goznak a traktorosok! Ezek az óriási gépek másképp nem kifizetődőek, csak, ha éjjel­nappal mennek. Télen aztán a műhelyben, a gépjavításon 8 órás a munkanap. Ilyenkor vészetünk nem elszigetelt Szentendréről Czóbel Béla és annyian mások nemcsak inga­járatban közlekedtek Párizs és hazánk között hanem művé­szetük rangjávail megszüntet­ték a magyar perifériát. Ez olyannyira igaz, hogy a mai párizsi képzőművészeti élet szereplői között találjuk Vá­sárhelyi Győzőt, Schöffer Miklóst, a Bián született Han­tái Simont és Csemus Tibort, akik ott az élvonalban szere­pelnek, sőt a Pest megyéből távozott Hantai Simonnak az egész műfajt befolyásoló étet- műkiáHítását rendezték meg 1976-ban Párizsban. Kincsosz­tó lett a magyar képzőművé­szet, barátaink között Moszk­vában, Belgrádban, Prágában, de Nyugaton is, sőt a szent­endrei Gy. Molnár István gra­fikái Athénban, a szigetszent- miklósi Nádasdy János fest­ményei Gottingen ben adtak hírt munkásságukról. A tárlatcsere példa lehet A tárgyilagosság kötelez a pontosságra. Az indiai festé­szet egyik nyelvújítója, Amri- ta Sher-Gil első rajzait Duna- harasztin készítette, a török Tahsin közel egy évtizedig festett Ráckevén. Bakallár Jó­zsef Zebegényben és Tokióban fest kis-dunai és csendes- óceáni vízhullámokait olyan sikerrel, hogy japán művé­szeti díjat kapott. Tóth Meny­hért motívumért a Kanári­szigetekre utazott. A Nagy­maroson alkotó Tavaszy Noémi, Juhász Erika remek jugoszláv és auszitráliai soro­zattal. érkezett haza, a váci Nagy B. István új festményeit Amerikában érlelte élmények friss látványával Hazai művésztelepeink is nemzetközi jellegűek. A nyír­egyházi sóstói, a hajdúböször­ményi vagy a siklósi nyár azt jelenti, hogy magyar, szovjet, bolgár, csehszlovák, lengyel, jugoszláv alkotók cserélik ki tapasztalataikat, tanulnak egy­mástól. A Vas megyeiek ju­goszláv és osztrák városokkal rendeznek tárlatcserét Pest megye képzőművészeti életé­ben is erősödtek a nemzetközi kapcsolatok. Zebegénybe' a képzőművészet jelöltjei érkez­nek szinte az egész világból, és az Qmszk megyeiek ado­mánya kisebb múzeum alapja lehet Dunakeszin. Ugyanilyen tárlatcsere időszerű Pest és az NDK-beli Suhl megye között, hiszen a kapcsolat máskülön­ben egyre sokoldalúbb. Az is tény, hogy a magyar szeeesz- szió párizsi kiállítása szép si­kert jelentett Gödöllőnek, ahol ma is töretlen erővel al­kot a 93 esztendős Remsey Jenő, a századforduló törekvé­seinek nesztora. Nem feled­kezhetünk meg arról sem, hogy gödöllői és csömöri gye­rekek több díjat szereztek az indiai gyermekrajz-kiállításo- kon. Gyűjtemények alapja volna Pest megyében maradva in­dokolt lenne nemzetközi mű­vésztelepet szervezni évente változó — Szentendre, Vác, Cegléd, Gödöllő, Százhalom­batta, Nagykőrös — központ­tal, mely egy-egy új gyűjte­ményt alapozhatna. Hangozta­tott, de meg nem valósult terv, hogy a budapesti kis­plasztikái bdenmálék időpont­jában Pest megye szobrászai rendezzenek kiállítást mü­veikből a megye valamelyik városában, mely a külföldi kollégák számára jelentene élményt, önmagunknak erő­próbát és önismeretet.- . Losonci Miklós TV-FIGYELŐ Ki mii Ind? IV. Egy tábor­falvi katona, Nagy György személyében ismét érdekelt volt Pest megye a Ki mit tud? -ban. A frakkos akrobata kedves, játékos mutatványát tetszéssel fogadta a zsűri — mennek a traktorosok szabad­ságra. Körmendi Ferenc meg különösen nélkülözhetetlen, hi­szen növénytermesztési szak­munkás-bizonyítványt szer­zett, s a John Deerre nem ül­het akárki! — Legalább meglátszik a keresetén, hogy nem akárki? Körmendi mutatóujjával meglazítja nyaka körül az inggallérját, mielőtt felel: — Tavaly 43 ezer 800 fo­rintot kerestem. Tizenkét fe­lé osztva, 3650 forint havonta. Megint a kerületvezető ve­szi át a szót: — De nem fűtött csarnok­ban, neonfényes munkapad­nál, nyolcórás munkával! Hanem minden második hé­ten éjszaka, olyan masinán, amin se dohányozni, se bóbis­kolni nem lehet, csak meg­feszítve koncentrálni, mert ez a gép aztán mindent kivesz a traktorosból. Igaz, hogy ad is. Rangot, tekintélyt. Ez már igaz. Három éve sincs, hogy Körmendi Ferenc Herceghalomba jött, de már­is becsüléssel emlegetik az egész gazdaságban. Nyíri Éva Képzőművészetünk hírneve elsősorban gondos felkészülé­séért, ötleteiért dicsérték meg —, ám végül is a másik, a bo­hócruhás akrobata, a buda­pesti Bállega Mihály jutott tovább. Nagy György még re­ménykedhet, hiszen — mint a múltkor látott remeit kis miskolci bűvészt, Nyuli Bélát —, őt is továbbjuttaithaitja a nézők szimpátiája. A Rosenberg házaspár. ^ viszont a külföldről kapott tv- műsorokat illeti, azok közül a csütörtökön este kezdődött A Rosenberg házaspár című négyrészes francia filmsorozat viszi majd el a pálmát. Ez nemcsak azért jelezhető előre, mert Stellio Lorenzi rendező munkája immár jó pár or­szágban nyerte el az év leg­jobb tv-filmje minősítést, ha­nem azért is, mert már az el­ső rész láttán megbizonyosod­hattunk: valóban nem min­dennapi képi erővel, a doku­mentumok cáfolhatatlan hite­lével idézi fel az 1950-es évek hidegháborús Amerikáját, azt a világot, amelyben letartóz­tathattak, és egy bírósági ko­média után kivégezhettek két ártatlan embert. Hamis bizo­nyítékok alapján, egy hamis politika elhitetése érdekében. Máris elmondhatjuk: nagy élmény ez a film, amelynek erejét egyebek között a kora­beli híradófilmek meg a já­tékfilmelemek tökéletes egysé­ge adja Összesen két és fél év tör­ténetét fogja át ez a négy es­te: azt a drámai időt, amely Rosenbergék letartóztatásától kivégzésükig, 1953. június 19- ig eltelt Terror. a nemzetközi ter­rorizmust választotta témául a tv Monitor című külpoliti­kai műsorának legutóbbi, pén­tek esti adása. Pálfy József szavaiból — meg a javarészt tragikusan izgalmas képso­rokból — kiderült, hogy a vi­lágnak milyen sok táján élnek a megfélemlítés kegyetlen eszközeivel, ám épp így arról Is megbizonyosodhattunk, hogy soha, sehol nem vezet­hetnek tartás és történelmileg igazságos eredményre az effé­le egyéni kezdeményezések, /érés akciók. Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents