Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-03 / 28. szám
1971. FEBRUAR 3., CSÜTÖRTÖK y&lmt Eszmecsere a váci Forte gyárban A határozatok helyességét a gyakorlat igazolja Vezetői kötelesség határozni valamely kérdésben, igényelni hozzá a testületek véleményét, s a döntést követő végrehajtás során figyelemmel kísérni az eredményeket, s ha szükséges, menet közben módosítani, alakítani a korábbi határozaton. Tegnap délelőtt, a váci Fortegyár volt a színhelye hasonló tapasztalatszerzésnek, ahová Gál László, a SZOT főtitkár- helyettese látogatott el Jámbor Miklósnak, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa vezető titkárának, valamint Papp Józsefnek, Vác varos pártbizottsága első titkárának és Weisz György városi tanácselnöíknek a társaságában. A beszélgetés előtt Lenyó ' László igazgató, Kikillai Gábor mib. pártbizottsági titkár, Országú Ferenc, mb. szakszervezeti titkár és más vállalati vezetők adtak részletes tájékoztatást a múlt esztendei nehézségekről, amikor a második félév feszített tervének teljesítése csakis a dolgozók, a szocialista brigádok önfeláldozó munkájával volt lehetséges. Aztán az idei tennivalókra fordult a szó, mit vállaltak belőlük a brigádok, hogyan vettek részt munkások, műszakiak, alkalmazottak a döntés előkészítésében. A bizalmi felelőssége Ez derült ki a rövid üzemlátogatást követő beszélgetésből is, mely Gál László bevezetője után vált igazán fesztelenné, igazi tapasztalatcserévé. — Tanácsot kérünk — mondta Kettler László, a filmkiszerelő üzem vezetője, a szakszervezeti bizottság tagja — mit tegyünk olyan esetben, ha a bizalmi és a terület vezetője között nagy a különbség beosztásban, hogy tudja akkor gyakorolni például béremelési javaslatnál az egyetértési jogot? — A fizikaiak bérelosztásához odahívnak, de például, hogyan ítéljem meg mondjuk a húsz ember munkájáért felelős csoport- vagy művezető tevékenységét? — folytatta Laczkó Lászióné, a meó szakszervezeti bizalmija. — Szerintem helyes volna, ha a vezető alkalmazottak egy külön bizalmi csoportot alkotnának — vetette fel Pothársz- ky Lászlóné oktatási előadó, a szakszervezeti bizottság tagja. Gál László, a bizalmiak jog- gyakorlásáról szólva így válaszolt: — Valóban az a helyes, ha a foglalkozási körhöz szorosabban tartozó dolgozó kapja munkatársaitól a megbízatást. Ahol jelenleg ellentmondások tapasztalhatók ott új bizalmit is lehet választani. A beszélgetés első részének összegezése végül is az volt, olyan bizalmiakra van szükség, akik valóban partnerei döntésben és végrehajtásban a vezetőknek, s felkészülten tudják képviselni dolgozótársaik érdekeit. Még felkészültebben Ezután a termelési és a bizalmi tanácskozások tapasztalataira fordult a szó. Sulyánsz- ky Dezső, a tmk-műhelybizott- ság titkára fogalmazta meg elsőként a termelési tanácskozásokról alkotott, általános véleményt. — A tájékoztatás teljes volt, sokoldalú — mondotta.— A dolgozók kérdéseire adott válasz néhol túlzottan magas szintű. Számadatok felsorolásából a hozzá nem értő nem tudja kihámozni, mi is tartozik ebből reá. A magyarázatnak mindig közérthetőnek, egyértelműnek kell lennie — állapította meg, végezetül. A bizalmitanácskozásról többen is elmondták, milyen kedvező visszhangot váltott ki a bérfejlesztés mértéke, s az, hogy a bizalmiak egyetértési joga érvényesül e rendkívül fontos kérdésben. S milyen jó, hogy végül is a közvetlen munkatárs szava dönt lényeges kérdésben, azt jól világították meg ezen a beszélgetések is a Az üzemlátogatás során Ernszt Lászlóné betanított munkással beszél- get Gál László (jobbszélein). Mellette Jámbor Miklós. Nagy Iván felvétele szakszervezeti tisztségviselők. Mint mondták: van akii „szájjal” akarja magának kiharcolni a nagyobb jövedelmet, pedig a dolgozók csak azt a béremelést ismerik el jogosnak, amely mögött termelés, jó egyéni teljesítmény áll. Ugyanígy többen fogalmazták meg a jogos igényt: a bizalmiakat még jobban fel kell készíteni tisztségük teljesítésére, legyenek tájékozottak nemcsak jogaikról és kötelességeikről, hanem a vállalat lehetőségeiről is. Gál László a véleményeket meghallgatva a következőket hangsúlyozta: — A vállalat vezetőivel, szakszervezeti titsztségviselői- nek egy csoportjával folytatott eszmecserénk során arról győződhettünk meg, hogy a termelési és a bizalmi tanácskozások légköre színvonala, eredménye jó. Nem merült fel semmi olyan észrevétel, amely arra inspirálna bennünket, hogy más formáit keressük a szak- szervezeti, illetve az üzemi demokrácia továbbfejlesztésének. Az is bizonyos, hogy a bizalmiak feladata, felelőssége — s egyben rangja is — megnövekedett. A sikerek forrása — A szakszervezet sokat tett a bizalmiak hatáskörének növelése érdekében, a tapasztalatok a Fortéban is azt bizonyítják, helyes volt így cselekedni. A termelés sikere, vagy eredménytelensége ott dől el, ahol ők dolgoznak. Tevékenységüknek nagy a jelentősége abban, hogy a kis kollektívák magakának érezzék a gyár minden gondját, s jogaik érvényesítése mellett vállalják a feladatokkal járó kötelezettségeket is. B. L. Kihasználnak valamenny a háztáji gazdaságok A nagyüzemek mellett a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése is nélkülözhetetlen — állapította meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága Intézkedési tervet fogadott el tegnap délelőtti ülésén a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága. A terv magába foglalja a segítésnek azt a sokféle módját, amelyekkel továbbfejleszthetik a háztáji- és kisegítő gazdaságok termelését. Pest megye ötéves tervében, de kivált idén, a mező- gazdaság és élelmiszeripar számára feszített programot írtak elő. A nagy követelménynek csak akkor tudnak eleget tenni, ha a nagyüzemek mellett a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének emelkedését is biztosítják. Ha figyelembe vesszük, hogy Pest megyében az összes zöldségnek 45, a gyümölcsnek 60, a szőlőnek 50 százalékát a kistermelők termelik, s a tehenek egy negyede, a kocák több mint fele, a nyúl, galamb egésze, a baromfiállomány nagyobb része a háztáji gazdaságokban található. Ezek az adatok mindenki számára világossá teszik a háztáji és kisegítő gazdaságok fontosságát mind az önellátás, mind az árutermelés szempontjából. Indokolt tehát a tartalékok feltárása, a lehetőségek kihasználása. Akkor is igy van ez, ha elégedetten szólhatunk arról a sok hasznos intézkedésről, amellyel 1976-ban eredményesen ösztönözték a lakosságot a háztáji és kisegítő gazdaságok bővítésére, a termelési és tenyésztési kedv növelésére. A további fejlesztés — mint ahogy a végrehajtó bizottság tagjai mondták —, csak a különböző szervek: a tanácsok, az állami gazdaságok, Ifjonti B z ifjúságról szóló újságcikkek, tudósítások, riportok, publicisztikák, elbeszélések, glosszák és humoreszkek között kutattam, felidézni azt, hogy pályatársaim tollrajza milyennek ábrázolja a mai fiatalokat. De közben elkapott az emlékezés szenvedélye, s nyomban szerteágazó gondolatok kerítettek a hatalmukba ... 1933-ban jöttem a világra, ahogy akkor mondogatták: az ország „nincstovább” földjén, az Őrségben, amely a jugoszláv és az osztrák határba torkollik. Ezen a vidéken ezrek és tízezrek fájdalma és nyomorúsága sajgóit. Nemzedékek nőttek fel, éltek és múltak el, miközben körülöttünk semmi sem változott. Évszázadokig alig moccant ez a táj. Petróleumvilágítású, parányi ablakos vályogházban éltünk, tizen- ketten, olyan kútból merítettük az ivóvizet, amelybe befolyt a szennyes talajvíz, az ezer lelket számláló falucska lakóinak többsége soha nem jutott túl egy tíz-tizenöt kilométeres körzeten. Nem volt orvos, nem volt patika. Jellemző a talaj terméketlenségére, hogy a holdankénti hatmázsás búzatermés sokszor rekordnak számított. Alig akadt tanító, aki vállalta az itteni életet. Ezekbe a gondolatokba belefeledkezve azon veszem észre magam, hogy — bármennyire is kilátástalan volt a helyzetünk — többségünkben feszült a tettek utáni vágy, ifjonti hévvel kerestük helyünket ebben a szűkreszabott világban. Dúlt a háború, a parányi iskolában katonák kvártélyoz- tak. 1944-ben cudar tél volt. Az urasági erdőben szedtük a gallyat, a tűzrevalót, természetesen csak akkor, amikor az intéző úr kegyeskedett megengedni, hogy bejussunk a drtósövénnyel körülzárt erdőbe. Jóanyám, aki tíz gyermeknek adott életet, anélkül, hogy valaha is látta volna a távoli megyeszékhely szülőosztályát, hetente kétszer-háromszor sütött kenyeret. Hogy miből tellett kenyérre? Apám erdei napszámából vajmi kevés. De a tíz-tizenkét éves gyermek sokat hozzá tudott ehhez tenni. Én például jeget lékeltem a Rábán, s naponta háromszor-négyszer elvittem a helybéli mészároshoz, aki egy-egy zacskó levágott kolbász- és húsvéggel, az úgynevezett absniclivel „fizetett” ... Micsoda jó falatok voltak, ezek, de micsoda megaláztatást érzek most, hogy nekünk mindig csak az absnicli jutott. A nővérem fűzvesszőt gyűjtött, amelyből a húgom kosarat font. A facipő készítésének mesterségét is kénytelen volt kitanulni a család. Idéztem már: az őrségi vidéket „nincstovább” földjeként becézték. Sokaknak ez volt a világ vége, nekünk itt kezdődött a világ. Az új világ is, 1945 március közepén, egy verőfényes napon. Egy kanna melasz- szal. Mesélem a leányomnak, hogy csaknem egyszuszra felfaltuk a csemegét. Azt kérdezi: miféle csemegét. Mondom, hogy a melaszt. Nem érti. Felüti a lexikont. Olvassa: „A melasz a cukorgyártás emberi fogyasztásra alkalmatlan terméke ...” Ez világos. De az sehogy nem fér a fejébe, hogy akkor a melasz fontos, nagyon fontos közszükségleti cikk és némi túlzással értékálló valuta volt. A közelmúltban az Őrségben jártam. Kenyerespajtásaimmal visszaemlékeztünk a felszabadulást követő szép időkre. Az első szemináriumokra, az 1947-es választási hadjáratra, amelynek során egyetlen éjszaka a kommunista párt minden plakátját felragasztottuk a grófi kastély falaira. Még most, harminc év múltán is akadozva fogalmazzuk meg, hogy mit és miért cselekedtünk. De cselekedtünk, az előttünk küzdött nemzedéktől örökölt nemes és gazdag hagyatékot ápolva. És éltük a fiatalok természetes életvidámságát, sajátos kedvteléseit, játékosságát és könnyedségét. Ismétlem: jólesett visszaemlékezni azokra a régi szép időkre. Hazatérve hajdani emlékeimmel, elbeszélem azokat a negyvenhete«, szép időket egyik fiatal pályatársamnak. Korrigál a következő mondattal: „Hát igen, azok valóban szép idők voltak, de ezek még szebbek!” Fiatal pályatársam velem együtt egy országos tanácskozásra készült. Azóta már le is folyt a tanácskozás arról, hogy miként ábrázolja a magyar tömegkommunikáció ifjúságunk életét, vagyis ezeket a még szebb éveket. A bevezetőmben említett újságcikkek, tudósítások, riportok, publicisztikák, glosszák és humoreszkek között nagy bőségben megtaláltam a szebb évek krónikáját. Most megvonják a bőségkrónika mérlegét, hogy azután még többet, még szebbet, még merészebbet szóljon a krónika a ma ifjúságáról, hitelesen ábrázolva az átélt órákat, napokat és éveket, optimista hangon, de anélkül, hogy legendákat fonna bármelyik nemzedék cselekedete köré. Elnézést kérek, hogy a krónikák lapozgatása közben elkapott az emlékezés szenvedélye. Talán azért van ez, mert szeretem és becsülöm a fiatalságomat, mert szeretem és becsülöm a mai fiatalok fiatalságát is, mindazokét, akik ifjonti hévvel keresik és megtalálják helyüket ebben a nagyratágult világban. KŐSZEGI FRIGYES (Elhangzott a Kossuth rádióban.) a termelőszövetkezetek, az AFESZ-ek, a termeltető, a felvásárló feldolgozó és ellátó vállalatok összehangolt munkájával érhető el. A-z előrehaladás alapja a szocialista gazdálkodó szervezetek es a kisgazdaságok közötti együttműködés szervezettebbé tétele, a termelés korszerűsítése, a gépi, vegyi technika jobb alkalmazása. Az utóbbi évek gondoskodása eredményezte, hogy az elmúlt hónapokban ismét több áru kerülhetett a piacra a háztáji gazdaságokból, amelyeknek területe a megyében az összes művelhető föld 13,7 százalékát teszi ki. A közgazdasági szabályozók, a kedvezményesebb adóztatás, a hitel- lehetőségek ösztönözték az állattartásit, a kertészkedést. A kisárutemielők földjeik 55 százalékán szántóföldi művelést alkalmaznak, elsősorban állataik számára takarmányt termelnek. Ugyanakkor észrevehetően nő a fóliás kertészkedés iránti kedv. Eredmény az is, hogy az újonnan telepített gyümölcsös meghaladja asz elöregedett gyümölcsfák számát. Az ötmillió gyümölcsfa tavaly hatvan- ötezer tonna gyümölcsöt termett. Sajnos, a szőlőtermelés már nem ilyen biztató: hiába telepítenek sok új szőlőt, sem számban, sem termésben nem áll arányban a kiöregedett, kivágásra érett szőlővel. A megyei tanács vb hangsúlyozta a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepét az állat- tenyésztésben is. örömmel állapította meg, hogy a korábbi csökkenéssel szemben megállt a szarvasmarha- és sertés- állománynak e kedvezőtlen folyamata. Példaként említették, hogy 1976-ban 6982 állatot adtak le kivágásra —, ez a szám már 5259-re csökkent, s kivált eredmény, hogy a tehén és az üsző kivágása apadt. Tavaly 29 millió liter tejet fejtek, ami azt jelenti, hogy a tehenek számának csökkenése ellenére sem esett vissza a tejtermelés. A fajlagos tejhozam háromezer literre emelkedett. A háztáji termelés fellendüléséhez hozzájárult a zártkert- rendezés, valamint a külterületi és üdülőövezeti parcellázás. A zártkertekben intenzív árutermelés folyik, míg az üdülőövezetben elsősorban saját fogyasztásra termelnek. A tanács vb megállapította, hogy az eredmények ellenére még mindig nagyobb a zöldséggyümölcs kereslet, mint a kínálat. Az állattenyésztésben a nagyüzem sem tudta pótolni azt a kiesést, ami a háztáji állattenyésztésben következett be. Sok olyan tartalékkal rendelkeznek a háztáji és kisegítő gazdaságok, amelyeket még nem tártak fel, nem használtak ki. Az anyagi érdekeltség révén még számos család kedvét lehetne felkelteni, hogy szabad idejében hasznos növényeket termeljen, vagy tartson állatot. Nem elég azonban — mint mondották —, hogy számos ösztönző rendelkezés lát napvilágot, ezeket meg kell ismertetni és értetni a lakossággal. Ezit' á célt szolgálja majd az a háromszáz előadás, amelyet a közeljövőben a megyében tartanak, vagy azok a mezőgazdasági aktívák, amelyekre február végén kerül sor. A munka megszervezésében, a termékek korrekt felvásárlásában, az értékesítésben, a szállításban is joggal várnak több támogatást a kisgazdaságok. Mindezek koordinálására hivatott a Megyei Mezőgazda- sági Szervezési Bizottság, amelynek intézkedési terve mindezen feladatokat magában foglalja. Emellett a helyi tanácsoknak is nagy szerepük lesz a különböző szervezetek közötti munkamegosztás kialakításában. A tanács vb a többi között hangsúlyozta, hogy a szántóföldi növénytermelésnél a háztáji kukoricát az eddigieken túlmenően is célszerű üzemi jellegű táblás művelésben termelni. Előtérbe helyezik a szerződéses termelést és felvásárlást. 1977-ben 35 ezer tonna kertészeti árut várnak a kisárutermelőktől, s ezek nagy részét az integráló termelőszövetkezetek, illetve ÁFÉSZ-ek vásárolják majd fel. Mindezen tűi a nagyüzemek szakemberei munkájuk mellett szervezési-gazdálkodási tapasztalataikkal támogatják a kisárutermelőket. A háztáji földjuttatásnál kedvezményben részesítik azokat a gazdákat, akik zöldségféléket, gyümölcsöt termelnek. A megyei tanács vb a támogatás sokféle módját kereste és találta meg ahhoz, hogy élessze a kistermelők kedvét, hogy azok már idén tavasztól hozzájáruljanak a megye és a főváros jobb zöldség-gyümölcs ellátásához, elegendő húst, tejet biztosítsanak a lakosságnak. Az országos tervbe így illeszkedik be a megyei program. A kisiparosok még jobban igazodjanak a lakosság igényeihez A megyei tanács végrehajtó bizottsága tájékoztató jelentést fogadott él a KIOSZ Pest megyei szervezetének munkájáról. Megállapította, hogy a szervezet segíti a kisiparosok termelő munkáját és iól ösztönzi őket arra. hogy bővítsék javító szolgáltatásukat, elégítsék ki a lakosság igényeit. Sajnálatos tény, hogy csökkent a kisiparosok száma, s bár többen nyugdíjuk vagy rendes munkájuk mellett vállalnak kisipari tevékenységet —, sok az ellátatlan terület, ma is gondot okoz a kisiparosok hiánya. A dolgozó kisiparosok többsége becsületesen, a köz hasznára tevékenykedik, számos ötlettel próbálnak enyhíteni a bajokon. így például összegyűjtik egy-egy városban vagy járásban a megrendeléseket és előre szervezve. ésszerűen felhasználva az erőt. koncentrálják a javításokat. Részt vesznek társadalmi munkában: a helyi akciókban a negyedik ötéves terv alatt több mint tízmillió forint értékű társadalmi munkát vállaltak. A megyei tanács vb a továbbiakban is azt várja a kisiparosoktól, hogy mind nagyobb mértékben vegyenek részt a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésében, igazodjanak a szükségletekhez. A kihaló szakmákban ösztöndíjakkal ösztönözzék a tanulc- i kát a szakmai folytatására. Jó célt szolgálna, ha időnként a kisiparosok termékkiállításo- i kát, bemutatókat, ankétokait szerveznének. A vb egyetértett a KIOSZ Pest megyei szervezetének azzal a törekvésével, hogy erősíteni kívánja a szakmai fegyelmet, az eddiginél jobban üldözzék á lakosságot megkárosító. hanyag, rossz munkát végző, törvény- sértő kisiparosokat —. éppen a becsületes kisiparosok érdekében is. Felesküdtek a népi elhnőrök A január 21-i tanácsülésen Morva Lászlót, a dabasi járás NEB-elnökévé, dr. Dömsödy Lászlónét a gödöllői járási-városi NEB elnökhelyettesévé. Lengyel Tamást a ceglédi. Hantai Józsefnét, Schváb Ist- vánnét, Stollmayer Ákost a gödöllői, Kuczogi Gyuláné a szentendrei járási-városi NEB tagjává választották. A népi ellenőrző bizottság újonnan megválasztott tagjai tegnap a megvei tanács vb előtt esküt tettek. S. Á. i k
