Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-25 / 47. szám

1977. FEBRUAR 25., PÉNTEK Májusban Ul össze A Mexikói Kommunista Párt Will, kongresszusa Plenáris ülést tartott a Me­xikói Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága. A plénum határozatot fogadott el arról, hogy májusban megtartják a párt XVIII. kongresszusát A kongresszus napirendjén a kö­vetkező kérdések szerepelnek: a párt taktikája az országban fennálló válsághelyzet körül­ményei között, a párt t öl vé­ny es '•működésének engedé­lyezéséért folytatott harc fel­adatai, a kommunisták mun­kája a szakszervezetekben, a párt új központi bizottságá­nak megválasztása. Ceausescu üzenete az amerikai elnökhöz James Carter, az Egyesült Államok elnöke szerdán a Fe­hér Házban fogadta Vasile Pungant, Nicolae Ceausescv tanácsadói csoportjának veze­tőjét. Pungan átadta a Román Szocialista Köztársaság elnöké­nek az amerikai elnökhöz kül­dött üzenetét és kifejtette a kétoldalú kapcsolatok tovább­fejlesztésével, valamint néhány nemzetközi kérdéssel kapcso­latos román álláspontot. luis Comlán római tárgyalásai Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára, aki az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására tartózkodik Rómá­ban, szerdán este találkozott a Luigi Longo pártelnök és Enrico Berlinguer főtitkár ve­zette pártküldöttséggel. Luis Corvalánt csütörtökön fogadta Pietro Ingrao, a kép­viselőház kommunista elnöke, majd Fanfani keresztényde­mokrata szenátusi elnök. Cor- valan találkozott a demokra­tikus antifasiszta olasz pártok vezetőivel is, megköszönve a chilei nép antifasiszta harcá­hoz nyújtott támogatásukat. így rövid eszmecserét folyta­tott Zaccagnini keresztény- demokrata, Craxi szocialista, Romita szociáldemokrata, La Maifa republikánus és Zanone liberális pártvezetővel. Az OKP székházában meg­beszélések folytak a chilei és olasz kommunista vezetők kö­zött. Ezen az OKP részéről Longo pártelnök, Berlinguer főtitkár, Pajetta, Cervetti és Bufalini, a titkárság tagjai, Segre, és Rubbi, a külügyi osztály vezetői vettek részt. Pénteken este nagyszabású tö­meggyűlést rendeznek a római sportcsarnokban Corvalán és Berlinguer részvételével. NAGYGYŰLÉS PItAGABAN Hűen 1948íebruirjának szelleméhez ALOIS INDRA BESZÉDE Csehszlovákiában csütörtö­kön megemlékeztek a dolgo­zók 1948. fehruári győzelmé­nek 29. évfordulójáról. Prágában Gustáv Húsúkkal, a CSKP KB első titkárával élü­kön állami és pártvezetők megkoszorúzták Klement Gottwald emlékművét, majd a Fucik-parkban levő kongxesz- szusi palotában nagygyűlést Carter sajtóértekezlete hátra Carter elnök szerdai, wa­shingtoni sajtóértekezletén közvetetten megerősítette az amerikai sajtó leleplezéseit, hogy a CIA egy sor vezető külföldi politikust pénzel. Az értesülések közül egye­sek tévesek, mások bizonyos fokig pontosak — mondotta az elnök. Hozzátette, hogy a kérdéses akciókról elődje, Gerald Ford, valamint a tör­vényhozás már korábban is tudott. Azt állította, hogy a most elrendelt vizsgálat sem talált tisztességtelen, vagy törvénysértő tevékenységet. Canter a titoktartásra hi­vatkozva nem részletezte, mely külföldi vezető állott, vagy áll a CIA zsoldjában. Az elnök szerint árthat a más országokhoz fűződő kap­csolatoknak, s az Egyesült Ál­lamok biztonságának, ha a CIA tevékenysége nyilvános­ságra kerül. Carter elállt a választási kampányban tett ígéretétől, hogy legalább évi 5—7 mil­liárd dollárral csökkenti a katonai költségvetést. Arra hivatkozott, hogy nem lehet felmérni az infláció ütemét, sem pedig a más országok részéről potenciálisan fenye­gető veszélyt. A milliárdos költségkiha­tású B—1-es hadászati bom­bázó gyártásáról még nincs végleges döntés — mondotta, és lehetségesnek nevezte, hogy lemondjanak j bombá­zóról, ha a leszerelési tárgya­lások eredménnyel kecseg­tetnek. (Befolyásos amerikai politikai és katonai körökben kétségbe vonják, szükség van-e az új gépre.) Az elnök igen sikeresnek minősítette Vance külügymi­niszter a napokban véget ért közel-keleti útját, és bejelen­tette: március és május kö­zött találkozik a felkeresett országok. Izrael, Egyiptom, Szíria, Jordánia és Szaúd- Arábia vezetőivel. További amerikai—kubai megbeszélésekre van szükség ahhoz, hogy lényegi lépések történjenek a két ország kap­csolataiban — mondotta az elnök. A nyitott kérdéseknek közvetítők útján való megtár­gyalását nem utasította ugvan el, de előfeltételnek minősí­tette az emberi jogok helyre- állítását és annak szavatolá­sát. hogy Kuba a jövőben ne nyújtson segítséget más or­szágoknak. miként Angolában tette. (Kv.bai részről — mint Is­meretes visszautasították a belü"vekbe való beavatkozá­si kísérleteket, s első lépés­ként a 16 éve elrendelt ame­ri kát kereskedelmi tilalom feloldását igénylik.) Carter szerint az USA kész szerepet vállalni a ciprusi vi­szály rendezésében, ha ezt az érdekelt felek igénylik. (Köz­tudott, hogy az elnök külön- megbízottja éppen most tesz erőfeszítéseket a közvetítés­re Amerika és a NATO gö­rög- és törökországi érdekei­nek szolgálatában.) Az emberi jogok kérdésé­vel foglalkozva Carter egye­temes igényűnek tüntette fel állásfoglalásait és tagadta, hogy azok egyoldalúan a> Szovjetunió éllen irányul­nak. Beismerte, hogy felelősség terheli az Egyesült Államo­kat, mert szükségtelenül kor­látozza a más politikai néze­teket vallók, így a kommunis­ták beutazását. Carter elnök a sajtókonfe­rencia után újságírókkal be­szélgetve megerősítette, hogy májusban Londonban tartják a nyugati tőkésállamok har­madik gazdasági csúcstalál­kozóját. Ezen ő személyesen fog részt venni. Mint mondot­ta, 1977-ben elvben ez lesz egyetlen külföldi útja. tartottak. Az ünnepségen Alois Indra, a CSKP KB el­nökségének tagja, a Csehszlo­vák Szövetségi Gyűlés elnöke mondott beszédet. Alois Indra beszédének ele­jén méltatta az 1948 február­ja óta a csehszlovák nép éle­tében bekövetkezett korszakos változásokat, a szocialista épí­tés mélyreható eredményeit. Rámutatott arra, hogy az utóbbi nyolc esztendő konkrét eredményei a bel- és külpoli­tikában különösen bizonyítot­ták, a párt hű februári ha­gyatékához, őrzi és fejleszti azt a jelenlegi követélmények szerint. Részletesen foglalkozott a burzsoá propaganda hazug torzításaival, és rámutatott, az imperializmus nem szűnt meg a népek ellensége lenni, szün­telenül eszközöket keres, amelyekkel kárt okozhat a szocializmusnak. A csehszlo­vák nép jogának és kötelessé­gének tartja a szocialista vív­mányok védelmét, a lenini ta­nításokhoz való hűséget és munkatettei mellett eltörpül­nek, hiábavalóságra kárhoz­tatnak a feommunistaellenes kampányok irányítóinak és maroknyi hazai támogatóinak kísérletei. Kitért arra, hogy ma, ami­kor láthatóan aktivizálódnak a legreakciósabb erők, külö­nösen fontos a kommunisták és a haladó emberek nemzet­közi szolidaritásának erősíté­se. A CSKP ezután is hű ma­rad a proletár internacionaliz­mus elvéhez, Csehszlovákia tovább szilárdítja a szövetsé­gét a Szovjetunióval, a szo­cialista közösség többi orszá­gával, ami mindig is fontos záloga volt Csehszlovákia né­pei felemelkedésének. BECS Plenáris ülés A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről Bécsben folyó tanácskozássorozat csütörtö­kön megtartott 127. plenáris ülésén Wolfgang Behrends nagykövet, az NSZK delegá­ciójának vezetője szólalt fel. A NATO ismert követelését megismételve hangoztatta, hogy mindennemű csökkentési megállapodásnál vegyék figye­lembe az Egyesült Államok és a Szovjetunió eltérő földrajzi helyzetéből eredő körülménye­ket. A Varsói Szerződés tagálla­mai már korábban is kifeje­zésre juttatták, hogy ilyen kérdéseknek a felvetése csak időhúzásra alkalmas. SZUFANUVONG, a Laoszi Népi Demokratikus Köztár­saság elnöke fogadta Saabir Nyijazbekovot, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnökhelyettesét és a legfelsőbb tanács általa veze­tett küldöttségét. AZ IZRAELI MUNKA­PÁRT elnökjelölő konvenciója szerdán 1445 szavazattal, 1404 szavazat ellenében és 16 tar­tózkodás mellett úgy döntött, hogy a május 17-i országos váasztásokon Jichak Rabin je­lenlegi kormányfő vezeti a pártot. Londonban Varsóról Felkészülés a békeerők májusi nemzetközi találkozójára Az angol békemozgalom kü­lönböző osztagainak képvise­lői szerdán este Londonban a parlament nagy tanácstermé­ben gyűlést tartottak. A talál­kozó új kezdeményezést indí­tott a jelenleg eléggé szétfor­gácsolt békeharcos csoportok egyesítésére és aktivizálására, s egyben megkezdte a felké­szülést a békeerők Varsóban tartandó májusi nemzetközi találkozójára. A londoni gyű­lésen részt vett Eric Burhop professzor, a tudományos dol­gozók világszövetségének el­nöke, James Lamond mun­káspárti képviselő, Gordon McLennan, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtit­kára és a BVT küldöttsége, élén Romesh Chandra főtit­kárnál. Burhop profeszor a gyűlésen hangsúlyozta, hogy másfél évvel Helsinki után, amikor a hidegháborús erők Nyugaton újra ellentámadásba lendül­tek, legfőbb ideje feléleszteni az 50—60-as évek harcos szel­lemű békemozgalmát és erő­teljes kampányt indítani a ka­tonai enyhülésért. Tudatosítani kell a nyugati közvélemény­ben, hogy politikai vezetői Madrid, március 2—3 Berlinguer—Marchais— Carrillo megbeszélések Enrico Berlinguer, az OKP, Georges Marchais, az FKP és Santiago Carrillo, az SKP fő­titkára március 2-án és 3-án megbeszéléseket tart a spanyol fővárosban — jelen­tették be az SKP köreiben. Az olasz és a francia KP vezetője március 2-án érkezik Madrid­ba. Az előzetes program sze­rint a három kommunista ve­zető a csúcstalálkozót köve­tően sajtóértekezletet tart. A spanyol belügyminiszté­rium szerdán felvette a hiva­talosan engedélyezett pártok listájára a Spanyol Szocialista Munkáspárt történelmi frak­cióját, amely négy évvel ez­előtt vált ki a Felipe Gonzalez vezette munkáspártból. Ez utóbbi szintén az engedélye­zett pártok között van. A rendőrség szerdán 18 sze­mélyt tartóztatott le az újság­író egyetem diákjai ellen tá­madó jobboldali szélsőséges fegyveresek közül. Az össze­csapásban, mint már jelentet­tük — három személy súlyo­san megsebesült. egyre inkább csak a nukleáris fegyverekre számítanak egy esetleges háborúban, ami a sűrűn lakott Nyugat-Európa számára a biztos pusztulással egyenlő. A szocialista országok ellen nemrég felszított ún. emberi jogi kampány nagyon alkalmasnak látszik arra, hogy újra háborús pszichózist szít­son Nyugat-Európában, mon­dotta Burhop professzor. Eb­ben a helyzetben legfőbb fel­adatunk. hogy átfogó mozgal­mat indítsunk és követeljük kormányainktól: adjanak po­zitív választ a Varsói Szerző­dés országainak azon javasla­tára, hogy egyetlen állam se alkalmazzon elsőként nukleá­ris fegyvert. Gordon McLennan, a brit KP főtitkára javasolta, hogy minél előbb hívják össze az angliai békeerők nagy közgyű­lését és indítsanak ellentáma­dást a hidegháborús propa­gandával szemben. Romesh Chandra szintén felhívta a figyelmet arra, hogy a reakció nemcsak Helsinki szellemét támadja, hanem bi­zalmatlanságot igyekszik kel­teni, az ellentétek szításával meg akarja osztani a nemzet­közi békemozgalmat. Az euró­pai békeerők összefogásának fontos mérföldköve lehet a varsói találkozó, és minden­képpen biztosítani kell, hogy a belgrádi értekezlet ne visz- szaesést, hanem előrelépést jelentsen az enyhülés útján. FRANCIAORSZÁG újabb földalatti nukleáris atomrob­bantást hajtott végre néhány nappal ezelőtt a csendes-óceá­ni Murora korallzátony köze­lében. PORTUGÁLIA Fasiszta ultimátum A portugál északi vidékek demokratikus különítményesei nevű fasiszta szervezet ultimá­tumot intézett Eanes köztársa­sági elnökhöz és felszólította, hogy február 25-ig bocsássa szabadon a pokolgépes me­rényletek elkövetésével gya­núsított és előzetes letartózta­tásba vett személyeket. A fasiszták felszólították Eanest arra is, hogy számol­jon le a kommunista felforga­tással és biztosítsa végre azt a demokratikus jogrendet, ame­lyet megígért. A Lisszabonban is terjesz­tett röpcédula azzal egy idő­ben jelent meg, hogy a kato­nai elhárítás szombaton meg­hiúsította néhány fasiszta fő­bűnös ’ megszöktetését Caxias börtönéből. Az őrök 50 ezer escudót (kb. ugyanennyi forin­tot) kaptak közreműködésü­kért, s noha felelősségüket megállapították, máris szaba­don bocsátották őket. A Diario de Lisboa értesülése szerint a salazari—caetanói fasiszta tit­kosrendőrség Caxiasban őrzött parancsnokai viszonylag köny- nyen tarthatják a kapcsolatot a már szabadon engedett több száz volt alárendeltjükkel, há­la őreik cinkosságának, a rács mögül is osztogathatják jó ta­nácsaikat. A helsinki konferencia záróok­mánya a két világrendszer együtt­élésének elveit fogalmazta meg a szocializmus erőinek, elsősorban a szovjet párt- és kormány sorozatos erőfeszítésének következményeként. Bár az enyhülés nyílt és álcázott el­lenfelei továbbra is gátat akarnak vetni a megindult folyamatoknak, s bizalmatlanságot akarnak kelteni a szocialista országok békepolitikájá­val szemben — bizonyos, hogy új helyzet van kialakulóban: a békés egymás mellett élés magasabb rendű, a szembenállás és a kooperáció moz­zanatait dialektikusán egyesítő új szakasza bontakozik ki. Mind a proletariátus, mind a bur­zsoázia olyan egyetemes jellegű ter­melési módok hordozói, amelyek természetüknél fogva egymást kizá- róak. Harcuk tehát nemzetközileg és az egyes társadalmakon belül elke­rülhetetlen. Az a körülmény, hogy a két világrendszer országai egymás szuverenitását tiszteletben tartva, gazdaságilag kooperálva, de egyúttal versengve is együtt élnek —, sajátos megjelenési formája feloldhatat­lan antagonizmusuknak. A két ellentétes világrendszer léte az osztályharc nemzetközi meg­testesülése. Bármely formát is öltsön a kapcsolat közöttük, ez a kapcsolat magában hordja eszmerendszereik kibékíthetetlenségét. A háborús ve­szély elhárítására, kölcsönös előnyö­kön alapuló gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés előmozdí­tására irányuló államközi kapcsola­tok szabályozása nem jelentheti szá­munkra sem a társadalmi status quo befagyasztását, sem az ideológiai fegyverszünetet. Enyhülés és ideológiai harc Az együttműködés és a harc dia­lektikája jelenleg éppen abban fej­lődik ki, hogy míg gazdasági terüle­ten a szocialista és a tőkésországok között a kooperáció egyre több lehe­tősége bontakozik ki, s az enyhülés a politikai és a katonai szférában a hi­degháborús beidegződések és az ag­resszív imperialista körök ellenállá­sa dacára is előretör, az ideológiai szembenállás vonatkozásában a harc intenzivitása és jelentősége nő, a küz­delem egyre átfogóbbá, bonyolultab­bá és összetettebbé válik. A két világrendszer közötti kapcso­latok új szakasza kétségtelenül az ideológiai harc számára is új feltéte­leket teremt. A szocialista országok jelenlegi fejlődési szakaszátvizsgál­va azt tapasztaljuk, hogy a megol­dandó gazdasági és politikai felada­tok elválaszthatatlanok a társadalmi tudat alakításának kérdésétől. A fej­lett szocialista társadalom építése egymással öszefüggésben feltételezi és megköveteli a gazdaság hatékony működtetését és a szocialista életmód elterjesztését. A külső és belső tényezőknek ez az együttes jelentkezése egyértelműen mutatja: az ideológiai tevékenység­ben alapvető változást kell elérni, azt a minőségileg új nemzetközi helyzethez kell igazítanunk, offen­zívvá kell tennünk. Felmerül a kérdés: milyen le­gyen ideológiai tevékenységünk, mi­lyen eszközökkel vívjuk eszmei har­cunkat? Gyakran csupán egy vonat­kozást emelünk ki, amikor eszmei támadásunkat, mint az antimarxista nézetek leleplezését, cáfolatát fogjuk fel. Ez kétségtelenül fontos tenniva­ló, de önmagában korántsem azono­sítható az ideológiai harc egészével, annál is inkább, mivel sok tekintet­ben védekező, defenzív pozíciót fejez ki. Az igazi, offenzív elméleti bázis csak a marxizmus—leninizmus haté­kony alkalmazása, alkotó továbbfej­lesztése és problémaérzékenysége le­het Nem szabad szemet hunynunk afe­lett, hogy az ideológiai harc során néhányszor azért kerültünk időlege­sen előnytelenebb hadállásba, mivel egyes kérdések felvetésével, illetve megválaszolásával késtünk. A bur­zsoá ideológusok egy-egy elmélete azért tehetett szert bizonyos haté­konyságra, mivel, úgy tűnt, elsőként kérdeztek rá bizonyos korkérdésekre. Ilyen esetekben mi, marxisták, kény­telenek voltunk a mások által válasz­tott terepen maradni, s arra összpon­tosítani, hogy azt a választ cáfoljuk, amelyet az ellenfél a sajátmaga fel­vetette kérdésre adott. A polgári-kispolgári nézetek ter­jedése egyéb tényezők, mellett a légüres tér elvére vezethető vissza: ha a társadalmi valóság bizonyos lé­nyeges összefüggéseire a marxizmus elméletileg nem vagy nem adekvál- tan reagál, a keletkezett légüres tér­be burzsoá elméletek hatolnak be. Az ellenséges nézetek elleni harc során nem elégedhetünk meg azzal, hogy kimutatjuk: logikájuk, tételeik, következtetéseik a marxizmussal el­lentétesek. Ez helyes és szükséges kiindulás, de ha itt, vagyis az ideoló­gia szintjén, megállunk, akkor csak azt bizonyítjuk be, hogy A = A, vagyis, hogy egy burzsoá ideológus nem marxista, amit valószínűleg ő maga sem titkol. A burzsoá ideológia kritikájának helyes módszerét Marx mutatta meg: egy elmélet meghason- lottságai, ellentmondásai mögött ma­gának a társadalmi létnek az ellent­mondásait kell keresnünk. Ha Marx e módszeréhez híven já­runk el, kimutathatjuk, hogy a fella­zítás céljainak szolgálatába állított polgári elméletek is a polgári társa­dalom pozícióvesztéseit fejezik ki. így például a-z ipari társadalmak, a két rendszer közeledésének, a kon­vergenciának a koncepciói, vagy a polgári szocializmuselméletek kény­telenek kifejezni art, hogy a terme­lőerők társadalmasultságának adott szintjén, a tudományos-technikai for­radalom kibontakozásának korszaká­ban a tőke, a magántulajdon intéz­ménye a haladás korlátjává válik. Ahhoz, hogy a szocializmus erői magabiztosan formálhassák országaik és az egész emberiség jövőjét, minél mélyrehatóbban kell rákérdeznünk korunkra, napjaink és a holnap alap- problémáira. A megnövekedett köve­telményeknek úgy tehetünk eleget, ha a marxizmust nemcsak védelmez­zük, hanem szilárd elvi alapokon, fo­lyamatosan, alkotó módon továbbfej­lesztjük, s a lenini meghatározás szel­lemében a konkrét helyzet konkrét elemzéseként alkalmazzuk és gazda­gítjuk. G. Márkus György

Next

/
Thumbnails
Contents