Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-24 / 46. szám

1977. FEBRUAR 24., CSÜTÖRTÖK XMítUm a Dolgozó diákok Az elmúlt napokban Rác- kefén, az Ady Endre Gimná­zium csaknem félszáz diákja gereblyékkel, lapátokkal fel­szerelkezve hozzákezdett az intézmény és a HÉV-áilomás közötti terület rendbehozá- sáihoz. Az út két oldalán lé­vő árkok alaposan elgazo­sodtak. s a hulladék sem ke­vés ezen a területen. A diákok lelkesen láttak munkához. Szinte óráról órá­ra változott a kép, a gaz és a hulladék fokozatosan el­tűnt az út mellől. A fiatalok nemcsak a füves részeken szorgoskodtak, hanem az ár­kokat is rendbetették. Fel­töltöttek a HÉV-állomásnál lévő élelmiszerüzlet előtti sá­ros résft is: ehhez a KPM Budapesti Közúti Igazgatósá­ga — előző napon a műutat hozták rendbe — egy teher­autónyi apró ltavicsot szál­lított. A dolgozó diákok jelentős része a fiúk közül került ki, de a lányok egy kisebb cso­portja is szerszámot fogott. Békés Anikó, Vigh Kati és Márta Kati az iskola előtti parkot hozta rendbe, nekik segített Tóth Ilona és Polgár Gyöngyi. A diákok vigaszta­lan, ködös reggelen láttak munkához, de délre már a nap is kisütött. Az akció során hozzávetőlegesen kétszáz tár­sadalmi munkaórával járul­tak hozzá környezetük ottho­nosabbá, szebbé tételéhez. Ifj. Váczi Károly Szigetszer tmiklós Szőlőt telepítenek Az albertirsai Dimitrov Termelőszövetkezet az idén hetven hektárnyi területen az úgynevezett Papp-táblában, szőlőt telepít. E hírről az el­múlt napokban értésültem. Örömmel vettem mindezt tu­domásul, hiszen a terület al­kalmas szőlőtermesztésre: ko­rábban hosszú ideig itt ter­mett a környék legédesebb és legjobb nedűje. A kereskedők az itteni borért mindig so­kat fizettek. A déli fekvésű, napos dombrész kiválóan al­kalmas termesztésre. A tele­pítésről szóló hírt jóleső ér­zéssel nyugtázták az albertir- saiak. Virág Mihály Albertirsa Sártenger a TÜZÉP környékén A közelmúltban elfogyott tüzelőnk, ezért elindultam a Budapestkömyéki TÜZÉP budaörsi vasútállomás mel­lett fekvő telepére. Az első meglepetés akkor ért, amikor a 88-as autó­buszról leszállva közölték, hogy a villamos-végállomás­tól a busz nem megy tovább. A balesetveszélyes közút miatt az autóbuszvezetők nem vál­lalták a felelősséget. Nyug­díjas vagyok, ennek ellené­re kénytelen voltam gyalogo­san útnak indulni. A követ­kező meglepetés nem sokkal ezután ért: amikor a közút a vasútállomás felé kanyaro­dott, a vízzel telt, mély göd­rök között csak nehezen le­hetett átvergődni. De a java csak ezután következett. A vasúti vagonok mellett elte­rülő rakodóterület valóságos sártengerként fogadott. Aki nem ismeri itt a helyzetet, bizony, könnyen kátyúba ra­gad. Az árukkal megrakott teherkocsik alatt átbújva ér­hettem csak el a telepet. Szeretném még hozzáten­ni: ez a telep látja el Buda­örsön kívül Budakeszi, Tö­rökbálint és Nagykovácsi köz­ségek lakóit, üzemeit, isko­láit, óvodáit is tüzelőanyag­gal. Ezen a területen találha­tó még a Kosárfonó KSZV és a Könyvértékesítő Vállalat is. Az ő érdekükben kérjük az illetékeseket, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket e balesetveszélyes állapot mi­nél gyorsabb megszüntetésé­re. Lén árt József Budaörs Bagi újságolvasók Bagón 4200 ember él: a lé- lekszámhoz viszonyítva min­denképpen jelentősnek tűnik az a számadat, amely szerint havonta tizenhétezer újsá­got, folyóiratot, hetilapot, s egyéb kiadványokat kézbesít a posta. A napilapok közül a Pest megyei Hírlap a legkedvel­tebb, az előfizetők számát te­kintve, a második helyen a Népszabadság, a harmadik he­lyen pedig a Népszava áll. So­kan olvassák a Népsportot is. A hetilapok közül a legnép­szerűbb a Rádióújság, emel­lett a Szabad Pöld, g Képes Újság és a Nők Lapja tarto­zik az élmezőnybe. Mindezen túlmenően ötvenöt féle egyéb lapot, folyóiratot kézbesít rendszeresen a posta. S mivel az elmúlt időszakban — ép­pen ebben a rovatban — több olyan írás jelent meg, amely­ben bírálat érte a postát a kézbesítés miatt, úgy érzem, igazságtalanok lennénk, ha csak az érem egyik oldaláról tennénk említést. Bagón ugyanis Erőss Imréné posta­hivatal-vezető irányításával nagyon lelkiismeretesen dol­goznak a kézbesítők, itt min­den előfizető időben megkap­ja kedvenc lapját. Nem tesz­nek mást, csak munkájukat nap mint nap becsületesen, tisztességesen elvégzik. S mivel minden feltűnés nél­kül, hibátlanul dolgoznak mindenképpen megérdemlik az elismerést. Iszlai Albert Bag Gázos panasz Gödöllőn az elmúlt idő­szakban többen elpanaszol­ták: propán-bután gázzal főznek, de az utóbbi időben a palackokba került gáz erő­sen kormol. Az is előfordult, örömmel hogy a teli paladióknál gyen­ge a nyomás, így nem lehet főzni. így a fogyasztó nem tehet sen üzemelni fog a huszonöt- ezer sertés vágására alkalmas vágóhíd, s megtudták továb­bá, hogy növekedett a búza, kukorica termésátlaga. Arrój is tájékoztatást kaptak, hogy január 1-től az újhartyáni keselyhegyi szakszövetkezet egyesült a Március 15. Ter­melőszövetkezettel. A program végén a helyi általános iskola énekkara és citerazenekar adott műsort a meghívottaknak, majd a ter­melőszövetkezet vezetősége vendégül látta a résztvevő­ket A gazdaság jó példával szolgált: ma sem feledkeznek meg egykori dolgozóikról. Mihal ovics Mihály Örkény mást, minthogy cserét kér. Am a dolog nem ilyen egy­szerű: ebben az esetiben a teljes árat kell ismét kifizet­ni. Jó lenne, ha a rossz pa­lackokat lelkiismeretesen ki­javítanák, s megtöltve hibát­lanul szállítanák vissza a gö­döllői tárol ó telepre. Kelemen János Gödöllő Nyugdíjasok találkozója A hernádi Március 15. Ter­melőszövetkezet vezetősége nemrégiben megrendezte a já­radékos nyugdíjasok találko­zóját az Örkényi művelődési otthonban. Ez az esemény már hagyományos minden esztendőben, afféle kis zár­számadásnak is beillik. A tá­volabb lakókért a termelőszö­vetkezet gépkocsit küldött. A találkozó során — csak­nem 150 résztvevő előtt — tájékoztatták a jelenlevőket a gazdaság elmúlt évi eredmé­nyeiről. Az idős emberek Levél egy túrái szocialista brigádtól értesültek arról, hogy már felépült és rövide­Lapunk január 23-i számá­ban „Mi lesz a túrái kenyér sorsa?” címmel arról írtunk: vajon van-e lehetőség arra, hogy a helyi Galgamenti Rá­kóczi Termelőszövetkezet fej­lessze sütőüzemét. Az írásra reagált levélben a sütőüzem Mező Imre szocialista bri­gádja: szerkesztőségünkbe kül­dött soraikat valamennyien aláírták. Egyebek közt az alábbiakat hozták tudomá­sunkra: „Először is szeretnénk kö­szönetét mondani azért, hogy foglalkoztak a Pest megyei Hírlapban az üzem fejlesztésé­nek kérdésével. Magunk is többször megtárgyaltunk ezt a témát, nagyon jól tudjuk, hogy a termelőszövetkezet ve­zetői nincsenek könnyű hely­zetben, akkor, amikor akár így, akár úgy dönteniük kell. Tudjuk azt is: a rendelkezés­re álló pénzforrások korláto­zottak, s azt csak nagy fele­lősséggel, a fontossági sorrend figyelembevételével szabad el­osztani. Azzal is tisztában va­gyunk, hogy egyszerre minden nem megy: magunk is tapasz­taljuk, hogy helyben például kevés az iskolai tanterem, az utak sincsenek a legjobb álla­potban, fejleszteni kell a ke­reskedelmet és a szolgáltatást is, hogy csak a legfontosab­bakat említsük. De mii mégis optimisták va­gyunk, mert jó méhányan emlékszünk még arra, hogy az elmúlt három évtized alatt milyen sokat fejlődtünk. Er­ről mindenki meggyőződhet, ha alaposabban szétnéz akár Túrán, akár a gödöllői járás községeiben. Mi továbbra is mindent el­követünk azért, hogy jó ke­nyeret süssünk. Tisztában va­gyunk azzal, hogy valameny- nyien csak akkor leszünk gaz­dagabbak, ha ma jobban, ha­tékonyabban, szervezettebben dolgozunk, mint tegnap.” Szerkesztői üzenetek O. J., Mende: örömmel értesül­tünk árról, hogy időközben meg­kapta a tüzelőt. Az Alsótápiómenti ÁFÉSZ vizsgálata szerint az volt a késedelem oka, hogy a tüzelő­anyag-ellátás a korábbi hónapok­ban egyáltalán nem volt zökke­nőmentes. Reméljük, hogy ily mó­don korábbi problémája is ren­deződött. B. L,., Tápiógyörgye: Kérdésére rövidesen részletesen válaszolunk önnek — levélben. N. I.-né, Vecsésí Igyekszünk alaposan utánajárni az ügynek: a helyzet teljes megértéséhez azonban hozzá tartozik az is, hogy másutt is akad hasonló problé­ma. Elegendő, ha figyelmesen vé­gigolvassa mai Postabontás rova­tunkat. Problémájára az érdekel­tektől részletes választ kérünk, s a tájékoztatást közzétesszük e ha­sábokon. Krónikát ír a nyugdíjas pedagógus □udajenői emlékek Paxiántól Kodolányiig Szóvá tettük, intézkedtek Nem hiányzik már — a nyúltáp gyártásból jelenleg is nagyobb mennyiségű nyúltáp található. Az ellátás javítása érdekében megtörtént az intézkedés, ugyanis az ÁFÉSZ a tőlünk kapott nyúltápból már feb­ruár 5-én szállított az 1001-es számú boltba nagyobb meny- nyiséget. Ami a sertéstáphiányt illeti: a vizsgálat során megállapí­tottuk, hogy a bolt vezetője a szükséges sertéstápot megren­delte ugyan, de azt a túrái AFÉSZ-központ nem szállítot­ta le Kartalra, holott vállala­tunk igényüket teljes mérték­ben kielégítette. Ha nagyobb mennyiségre szerződnek, an­nak is minden további nélkül eleget teszünk. Tehát ez eset­ben sem arról van szó, hogy nem volt, vagy nincs megfele­lő mennyiségű táp, hanem ar­ról, hogy az illetékesek a fel­mérést és az elosztást nem szervezték meg, illetve nem voltak elég körültekintőek a végrehajtásban. A magunk részéről azonnal intézkedtünk a község sertés­táppal való ellátása érdeké­ben. Feltétlenül szükségesnek tartottam tájékoztatni a szer­kesztőséget a vizsgálat ered­ményéről. Vállalatunk a me­gyén belül a kisállattartók minden tápigényét ki tudja elégíteni, de ehhez természete­sen az szükséges, hogy az igé­nyekről időben tudomást sze­rezzünk. Éppen ezért köszön­jük a cikk írójának, hogy fel­hívta a figyelmünket a karta- li problémára. Lapunk február 10-i számá­ban a Postabontás rovatban közöltük Lengyel Imréné kar- tali tudósítónk sorait Hiányzik a nyúltáp címmel: azt kifogá­solta, hogy a helyi 1001-es számú ÁFÉSZ-boltban nem zökkenőmentes az ellátás. Erre a cikkre reagált szer­kesztőségünkbe küldött levelé­ben Boros András, a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat igazgatója. A vizsgálat ered­ményéről számolt be, s a kö­vetkezőket írta. A cikkben szereplő 1001-es számú ÁFÉSZ-bolt vezetője hivatott Kartalon a község kisállattartó lakosságának táp­igényét felmérni, s ennek alapján ezt a mennyiséget köteles havonta a Galgavidéke ÁFÉSZ túrái központjától ha­vonta megrendelni. Az ÁFÉSZ túrái központja a tápszükség­let biztosítása érdekében vál­lalatunkkal áll szerződéses vi­szonyban. Az ÁFÉSZ tápigé­nyét elsősorban nekünk kell biztosítani, s a cikk megjele­nését követően azonnali vizs­gálatot rendeltem el. Megállapítottuk a Kartalon másfél hónapig tartó hiány okait. Nyúltápot azért nem le­hetett kapni, mert az ÁFÉSZ- bolt vezetője — a kereslet el­lenére — sem januárra, sem februárra nem rendelt. Válla­latunk egyébként minden ilyen irányú igényt ki tudott volna elégíteni, sőt Kartaltól alig öt kilométernyire fekvő egyik raktárunkban januári Hosszú évek óta lapunk leg­hűségesebb tudósítói közé tar­tozik Budakesziről Padányi Lajos. Neki is köszönhető, hogy a budai járásbeli nagyközség örömeiről és gondjairól rend­szeresen értesülünk. Ha a hely­zet úgy kívánja, soha nem fe­ledkezik meg arról, hogy a mindennapi élet eseményei mellett a kuriózumokról is hirt adjon: amikor olyan emberrel találkozik, akinek sorsa, mun­kássága feltétlenül érdekes és tanulságos lehet, nyomban megírja. Fáradhatatlanul jár­ja a vidéket: nemcsak Buda­kesziről tudósít, hanem a szom­szédos falvak életét is figye­lemmel kíséri. Lelkes kutatók Legutóbbi levelében egyebek közt ezeket írta: „Hosszú évek tapasztalata alapján nyugodt lelkiismeret­tel kijelenthetem, hogy a bu­dai járásban az országos szint­hez viszonyítva is eredményes a krónikaíró mozgalom. Véle­ményem szerint ez mindenek­előtt néhány, a szó igazi értel­mében vett megszállottnak kö­szönhető, akik idejük jelentős részét a múlt emlékeinek fel­kutatására fordítják. Munká­jukban nem csupán a legfonto­sabb eseményeket rögzítik idő­rendi sorrendben, hanem vizs­gálódásaik — évszázadokra visszamenőleg — kiterjednek lényeges történelmi összefüg­gések megvilágítására is. Úgy érzem, az eddig leírtak egyértelműen jellemzők Regős Ferenc nyugdíjas pedagógusra, aki Budajenő s a közigazgatá­silag hozátartozó Telki tör­ténetét dolgozta fel. Értékes és eredményes tevékenysége min­denképpen megérdemli a nyil­vánosságot. Éppen ezért arra kérem a szerkesztőséget, ha egy mód van rá, írjanak ró­la.’” Budajenőn és Telkin — a két helység 1967 óta közös ta­nácsú — nincs olyan ember, aki ne ismerné Regős Ferencet. A hatvanöt éves, köztisztelet­ben álló pedagógus már nyug- díjasévait tölti, de a közélet­ben ma is aktívan részt vesz: tanácstag, s a telki könyvtár vezetője. A községi krónikát 1968 óta írja: az eltelt kilenc év alatt gazdag anyagot gyűj­tött össze. Endre adománya Kutatásai során feltárta e területet említő első írásos do­kumentumot, amely 1225-ből származik: ekkor adományozta II. Endre király a budai Nyu- lak-szigetén lakó premont­reieknek, az úgynevezett Jenő birtok egy részét. A hivatalos iratban ez állt: Ugyanaz az András úr Jenő faluban tartózkodva két job­bágy telket a Budai-szigeten fekvő szent Mihály tiszteletére szentelt templomnak adomá­nyozott úgy, ahogy a várhoz tartoztak, hogy azokat örökre birtokolják. A további feljegyzések sze­rint 1253-ban IV. Béla király megerősítette a premontreiek­nek a már korábban adomá­nyozott birtok tulajdonjogát. Regős Ferenc anyagának ta­lán leggazdagabb része az 1700-as évektől kezdődő kor­szak feldolgozása. A korabeli feljegyzések szerint Buda és környéke 150 éven keresztül volt török megszállás alatt. Egy-egy büntetőexpedició so­rán pusztult el akkoriban tel­jesen Budajenő és Telki is. Az elpusztított településről kap­hatta később a Pusztajenő ne­vet. Az 1703-as évektől kezdve a Bencés-apátság révén teleped­tek le erre a területre Német­ország Báden és Würtenberg közeléből, majd Ausztria és a Feketeerdő vidékéről német telepesek. Az 1718-as születési-, házassági és halálozási anya­könyvekben többek közt Lack, Reisner, Kreis, Platz, Paxián nevek olvashatók. A nyugdíjas pedagógus fel­jegyzései szerint az 1720-as években a török pusztítás után megmaradt romokból és anya­gokból újjáépítették a régi templomot, s a lakosság növek­vő száma miatt azt kibővítet­ték. Ehhez kapcsolódik egy közelmúltbeli adat is: az úgy­nevezett öregtemplom restau­rálásakor félköríves szentély alapjára bukkantak régészek két évvel ezelőtt. A feltárók a kápolna mellett három sirt is találtak, s feltehetően ide te­mették el az egykori építtetőt is. Ám a század elején hiába népesítették be a területet. 1739-ben nagy kolerajárvány tizedelte meg a lakosságot. A korabeli adatok szerint 1756- ban Budajenő lélekszáma 525 volt. ma ugyanitt — beleszá­mítva Telkit is — csaknem 1300-an élnek. Orosz feliratú karszalag Érdekes adatokat tartalmaz a krónika a község felszabadu­lásával kapcsolatban is. Regös Ferenc kutatásaiból kiderül: amikor 1944 novemberében szovjet csapatok átkeltek a Dunán és megkezdték a fővá­ros felszabadítását, Budajenőn is érezték: közeledik a harcok vége. A szovjet csapatok áttör­ték a Budapest és Balaton kö­zött kiépített úgynevezett Mar- git-vonalat, s ez már megpe­csételte a Budán állomásozó 45 ezer főnyi német hadsereg sor­sát: 1944 december 25-én —ép­pen karácsonykor — a hajnali órákban bevonultak a szov­jet csapatok Budajenőre. Né­hány nap múlva a községben tartózkodó szovjet katonai pa­rancsnok magához rendelte Telki és Budajenő bíráját és közjegyzőjét, s hogy senki se akadályozza őket az ügyinté­zésben, ellátta őket orosz fel­iratú karszalaggal. Megalakult a tizenkét tagú milícia is, s hosszú idő után újból műkö­dött a posta. Mivel a budajenői községházát élelmezési alaku­latok foglalták el, a hivatal Komp József házába költözött. A budai várban állomásozó né­met hadvezetőség azonban 1945 február 11-én elrendelte az áttörési kísérletet. Egységük Budajenő felé vonult, éppen, azért, mert a Tök felett állo­másozó német csapatokkal akartak összeköttetést teremte­ni. A szovjet légierő és a tü­zérség teljesen megsemmisí­tette a csapatokat s a harcok során tizenkét szovjet katona életét vesztette. Budajenő ha­tárában temették el valameny- nyiüket. Az író szülőháza S talán érdemes megemlíteni e krónikából egy olyan ese­ményt is, amely már napjaink­hoz kapcsolódik: Telkiben 1974 október 13-án leleplezték Kodolányi János emléktáblá­ját. Éveken keresztül senki sem tudta, hogy az író szülő­háza e községben található. Apja ezen a területen volt er­dész. Regős Ferenc kutatásai nyomán fény derült erre is, s a szülőházon ma emléktábla látható: az erre járók nem is mulasztják el felkeresni, meg­tekinteni. Az avatóünnepségre annak idején eljött az író öz­vegye is. Természetesen most nem vállalkozhatunk a krónika részletes ismertetésére. De ta­lán az eddigiekből is kiderül, hogy Regős Ferenc kitartó és fáradságos munkával értékes és hiteles anyagot tárt fel az utókor számára Budajenő és Telki múltjáról. Falus Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents