Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-18 / 41. szám

Várják a megrendelést

léi dolgoznak a város útépítői

Amikor területfejlesztésről hallunk, gyakran gondolunk út-, villany- és vízhálózatra. Gödöllőn az elmúlt tíz évben

nagy gondot fordítottak az utcákra, utakra, sok kilométer gyalogjárda épült burkolattal.

A munkáik kiviteleződ a Városgazdálkodási Vállalat brigádjai. Ez alkalommal az alépítményi munkákról beszélgettünk Gál Zoltánnal, a termelési osztály vezetőjével.

A vállalathoz befutó igények elbírálásánál, mérlegelésénél előtérbe helyezik a városi tanács kéréseit — mondta bevezetőben.

A tavalyra tervezett munkák értéke 15 millió forint volt. A jó szervezés, a dolgozók igyekezete és a kivitelezéshez szükséges feltételek biztosítása tette lehetővé, hogy egytized híján 13 százalékkal túlteljesítsék előirányzatukat. Teljesen új útiból 12 600 négyzetméter készült el. A földmunkáktól az aszfaltozásig mindent maguk végeztek. Saját kivitelezésben 5509 négyzetméter betonlapos járdát is építettek. Hetvenhatezer négyzetméteren végeztek úgynevezett aszfaltszőnyegezést. Nagyobb jelentőségű munkákat végeztek a Klapka, a Tisza, 3

Rendezik a lakótelep környékét

Gödöllőn folyamatosan építik a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dogozói az alsóparki lakótelep új útjait, járdáit. Boda János szocialista brigádja az út sóderalapját teríti.

Iff. Fekete József felvétele

I két. Munkakörülményeik is I fokozatosan javulnak; ma már ZSUK szállítja őket ide Jászfény szaruból és D&nyból. Fizetésükkel is elégedettek lehetnek, hiszen egyetlen egy munkás sem hagyta ott brigádját az elmúlt esztendőben. Sajnos, az idei tél szerte az országban nagy kárt tett az utakban. A Városgazdálkodási Vállalat szakemberei felkészülten várják a tanács megrendelését, s mihelyst az idő engedi, nekilátnak a sok baleseti veszélyt rejtő hibák kijavításához. A szükséges anyagból tartalékoltak, hiszen ilyenkor, télen könnyebb szállítójárművei kapni, és kevesebb a hiánycikk.

cs. j.

Falugyűlés

Pécelen

Községük jelenéről és jövőjéről beszélgethetnek ma este a péceliek a tanács vezetőinek beszámolóját követően. A falugyűlés öt órakor kezdődik a pártházban.

Ifjúsági hangversenysorozat

Elmarad az előadás

A péntekre, február 18-ára tervezett filharmóniai ifjúsági hangversenysorozat harmadik előadása elmarad. A sorozat utolsó előadásának új időpontja; február 26, szombat 15 óra; helye: az agrártudományi egyetem aulája. Közreműködik a váci Muisica Humana kamarazenekar.

Szülök klubja, Aszódon

Az aszódi művelődési ház szülők klubjának ma délutáni előadásán Stündl Gábort hallgathatják meg az érdeklődök. A fél négykor kezdődő előadás címe: A családi együttélés harmóniája és konfliktusa.

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

'• «'• -. r ■ ■■. :-i - -• -• - ----------——

IV. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM

1977. FEBRUÁR 18., PÉNTEK

Erdőkertes

Fejlesztés, a tervek szerint

Mindig örömmel írjuk le az ilyen sorokat: gyarapszik, gazdagodik a községünk, a városunk, a járásunk. Akkor is jó előre hírt adni, ha látjuk: a lakóhely fejlesztésének fokozatai vannak. Vannak létesítmények, amelyek létrehozása sürgős, vannak olyanok, ame- lyeké igen fontos, s vannak, amelyekre nem azonnal, de néhány éven belül előreláthatóan mindenképpen szükség lesz. E felsorolásban, s a hasonlókban, a megvalósítás sorrendje is benne van — mihelyt mellérendeljük azokat a létesítményeket, iskolát, óvodát, bölcsődét, utat, járdát, villanyt stb., amely még várat magára, de már szinte mindegyiket átadva szeretnénk látni.

Együtt a lakossággal

Azt gondolom, hogy az erdőkertesnek két okból sem panaszkodhatnak. Az egyik tény, hogy a lehetőségekhez képest tervszerűen halad a tanács, a lakossággal együtt, a község közcélokat szolgáló létesítményeinek építésében. A másik ok, hogy — miközben n-ekík sem volt könnyű döntés, mit, milyen sorrendben hozzanak tető alá — az elmúlt években szépen gyarapodtak. Tavaly iskolát avattak, a községi belvízrendezés harmadik ütemének megvalósítását kezdték meg, s jól haladt az összesen 17 km-es elavult villanyhálózat cseréje. Terven felül tavaly köríilbelül egy kilométer korszerű aszfaltutat építettek meg, részben saját alapból, részben megyei támogatással. Így lett új úttest a Rákóczi és a Géza utcában, s új autóbusz-forduló a Géza utca végén.

Az örömökről, gondokról és a jelen feladatairól Fuferenda Pállal, az erdőkertesi községi tanács elnökével beszélgetünk. Például, hogy az elmondottakon kívül még mi mindenről tudott a nemrég megtartott falugyűlésen beszámolni.

Fűtőanyag- és vízellátás

— Beszámolóm, szerencsére, nem kellett, hogy olyan újdonságokban bővelkedjen, amelyeket a község lakossága ne ismert volna — mondja a tanácselnök. — Ugyanis abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy 'községünk lakossága nemcsak érzi az igényeket, hanem segít is. Az elmúlt évben például 2 millió 600 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság. Részt vettek egyebek közt az új iskola építésében, a járdaépítésben, s az aszfaltút alapozásának sok kézierőt igénylő munkájában.

— Az elmúlt évben oldottuk meg a korszerű tüzelőolaj - ellátást. A korszerű, harminc köbméter befogadóképességű olajtároló kút, amelyet a gödöllői ÁFÉSZ üzemeltet, állandóan nyitva tart, s elegendő fűtőanyaggal látja el a községünket.

Már mondottuk, hogy az építésben bizonyos sorrendet kell megállapítani, amelyet gyakran az anyagi lehetőségek előteremtése határoz meg. Így alakult ki az a természetes helyzet, hogy a tavaly átadott új iskola mellé a korábban megálmodott tornaterem csak

a „második lépcsőben” készül el. Ennek munkálatai már megkezdődtek. A tizennégy- szer-huszonnyolc méteres tornaterem, az öltözővel, a fürdővel és az orvosi szobával várhatóan már ez év közepétől készen áll.

Régi gondjuk volt, hogy a község közintézményeinek vízellátása rossz. Csúcsfogyasztás idején nem volt kielégítő a klubkönyvtár, az iskolák, a boltok, a presszó vízellátása. Ezért készül el ezekben a napokban az az ötven köbméteres víztároló, amely márciüs közepétől már besegít a községi vízhálózatba.

Ezer üdülőtelek

Erdőkertes ezekben a hetekben viszonylag csendes. A község területének egy része üdülőövezetnek kijelölt. Itt mintegy ezer üdülőtelek van, s az igény egyre növekszik. Az elmúlt évben 163 új telket értékesítettek. Mint a tanács elnöke tájékoztatott: a korából években jellemző volt, hogy a víkendtelkek zömét a fizikai dolgozók igényelték, s a tanács is igyekszik elsősorban az ő igényüket kielégíteni.

Kaposi Z. Pál

Papp László Galgahévízen

Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó, a magyar válogatott edzője február

19-én, szombaton délután négy órakor filmvetítéssel egybekötött élménybeszámolót tart a galgahévízi művelődési házban.

Töprengés a város sportjáról

A szurkolók, sportrajongók nagy , kalandozásainak egyike, a napilapok sportrovatainak böngészése. Nem szólva azokról, akik kedvelt sportlapunkat „gyűröttre” olvassák.

Ez a szenvedély a mi vidékünkön is dívik. HÉV-en és autóbuszon, vonaton és autóban rágjuk, rágcsáljuk a sporthíreket. Közben csak egyet nem tehetünk (vagy, ha igen — csak ritkán). Gödöllő, Valkó, Aszód, Veresegyház, Kerepes, Isaszeg stb. sportjáról igen ritkán olvashatunk. A mi vidékünkön úgyszólván nincs NB-s, OB-s, CSB-s csapat, amely az országos bajnokságoknak legalább a harmadik vonalában küzdene. Bocsánat: egy szerény kivétel azért itt is erősíti a szabályt, hiszen van városunknak az első osztályú bajnokságban szereplő gyeplabdacsapata. Utánuk aztán minden sportágunk sokkal szerényebb hírverésnek örvend.

így hát gyakorlatilag megelégszünk azzal, hogy hétről hétre elolvassuk: hány gólt rúgott Gyöngyös és Körmend. Fűzfő és Barcs, Rudabánya és Pét; mennyit futottak száz méteren Cegléden és Szek- szárdon; hogyan birkóztak Makón és Pásztón; kinek pattogott jobban a kaucsuklabda Pécsen és Cegléden; Td dobta a legtöbb kosarat Baján, ki

gurított jól a tekepályán Kőn bányán és Pápán. Mi nem — az biztos! Pedig valamilyen sportágban már ott lehetne a helyünk legalább az előbbiek mellett.

Igaz, valójában nagyobb öröm az, ha a sportnak a tömegek egészségére, edzettségére, jó közérzetére utaló híradásokat olvashatjuk, mint a „csillagok”, az aranylábúak ritka hőstetteit. Ez is kell. De azért az élgárdáról mi sem mondhatunk le. Hiszen a sportban elöljárók és a tömegsport nincs meg egymás nélkül! A tömegsport teremtheti meg az élgárdát, az élgárda ösztönözheti a tömegek sportját. Kár. hogy az élgárda a mi vidékünkről évek óta hiányzik, vagy csak igen szerény, s kevés embert vonz a sporthoz.

Érdemes lenne — akár egy vita keretében is — elgondolkodni ezen. De még inkább mielőbb .lépni egyet azért, hogy Gödöllő is feliratkozhasson Körmend, Barcs, Rudabánya, Cegléd, Gyöngyös és Pásztó mellé. Ez — más egyéb ismertetőjegy mellett — csak öregbítené a mi városunk, a mi vidékünk hírnevét.

JNJem a hírnév, nem a sport,

mégesak nem is a sport- rovatok böngészői, hanem mindnyájunk érdekében.

tem. Velem együtt sokan jártak így!

Természetesen nemcsak í filmek, az élet is tanított a; újra. Mondtam már, hol és hogyan kezdtem a vetítést.

És ma hol vetítek?

A hévízgyörki „Nove'm’oei 21.” Művelődési Ház nagytermében, amit 1970. novembei 21-én, a község felszabadulásának 25. évfordulóján avattak. Ebben a teremben a Ten- kes kapitányát pergettem elsőnek.

Megváltozott a közönség is Az induláskor a határból, a munkából jöttek a kopott ruhás emberek. Most a hétköznapi vetítésre is ünneplőbe öltöznek. Telik rá. Meg a mozi mellett sok mindenre telik. Tévére, rádióra, magnóra, autóra, utazásra. Sokat hallom ezek miatt, hogy a mozi jelentősége egyre kisebb lesz. Nem hiszem. A jó filmre jön a közönség. Legutóbb az Árvácska című filmből pótvetítést is rendeztünk. Az a baj, hogy ma kevés film -szól rólunk, s ami rólunk szól, azt sem mindig értjük.

R eszélgetésünk ideje alatt a szobába beköszönt a februárban még korai sötétedés. Mozis Bözsi készülődni lezd. Együtt indulunk a művelődési házhoz. Nézem, ahogy íz a sokszoknyás, messziről ndult, és még messzebb jutott falusi lány befűzi a filmet, negnyomja a kezdést jelző ssengő gombját, lassan felerősödik a zene, és a vetítővá- izonra beúszik a felirat: Filmszínházunk bemutatja a Tal- yuk alatt fütyül a szél című nagyar filmet.

Mozis Bözsi nem tudni há- tyadik filmjét vetíti.

Fercsik Mihály

bonét, én már arról beszéltem a cséplőbanda tagjainak, mit láthatnak legközelebb. Ekkor mondta először valamelyik lánytársam: — Hallod-e, Bözsi, te igazi mozisnak születtél!

Pttől kezdve — sok Tóth előnevet viselő él a faluban — engem csak Mozis Bözsinek szólítanak. Nem is szégyenkezem emiatt. Tudja, a film — és szerintem minden film — többé, jobbá, gondolkodóbbá teszi a nézőjét. Ügy van, ahogy még 1951-ben tanultam: a film a legjobb propagandista.

— Honnan Indultam, amíg Mozis Bözsi lett belőlem, amíg eljutottam odáig, hogy ma már a legkisebb gyerek is így kiabál utánam: Mozis Bözsi néni. ma este mit vetít?

— Mezítlábas, libapásztör- kodó lányka voltam, négy testvérrel, s hiába akartam tanulni, abban az időben nem sikerülhetett a tervem. Nálunk kincs helyett mindig nincs volt. Az országnak a felszabadulás hozott minden jót, a mi falunknak a mozit is> nekem meg — s rajtam kívül sokaknak — a mozi adta az újat, az igazat. Láttam — régen volt már — A kápó című filmet. Ebből ismertem meg a fasizmus minden borzalmát. A félelemtől alig mertem hazamenni. Láttam az Így történt című filmet, s megvilágosodtak előttem 1956 szörnyűségei, az ellenforradalmárok tervei. Láttam a Körhintát, s a szövetkezeti mozgalom agitátora letvetítiőgéip mellé, ebből kiszámolhatja, hogy 1951. decembere óta van Hávízgyörknek mozija. Egy régi üzletből, meg a kocsmából alakitották ki a nagytermet. Száznyolc személynek volt benne ülőhelye. Persze, volt olyan, hogy kétszázan, vagy még többen is szorongtak a nézőtéren.

!Y| ég ma is emlékszem az első filmre, amit vetítettem. Táncosnő. Ez volt a címe. Utána a Nappalok és éjszakák következett, s jöttek a többiek: Bátor emberek, Vidám vásár, Valahol Európá- man, Talpalatnyi föld, Kis krajcár, és a harsány nevetést kiváltó Latahár-filmek: Állami áruház. Péntek 13, A selejt bosszúja.

1952-től hívnak Mozis Bözsinek. Azon a nyáron cséplőgépnél dolgoztam. Törek- hordó, pelyvakaparó félrészes cséplőmunkás voltam. A cséplőgép kora hajnaltól késő estig dolgozott, nemigen volt idő a pihenésre. Akkor még portáról portára jártunk. Nekem még hetenként négy nap vetíteni is kellett. A társaim vállalták helyettem a munkát, hogy pergethessem a filmeket. Én meg úgy adtam vissza a segítséget, hogy este tízkor külön előadást rendeztem a cséplőmunkásoknak. Bizony, ilyen vetítéses napokon éj is elmúlt, amikor hazakeveredtem. S hajnal háromkor már kukorékolt a kakas, kelte- getett édesanyám, de mielőtt a cséplőgép felzúgott volna, hogy elnyelje az első kéve gaA Szombathelyi Tanárkép- ző Főiskola egyik végzős hallgatója több száz ragadványnevet gyűjtött össze Hé- vízgyörkön. Hogy mi a ragadványnév? A kérdésre így válaszol a Magyar Értelmező Kéziszótár: A hivatalos névvel rendszerint együtt használt (tréfás vagy gúnyos) megkülönböztető személynév (pl. Görbe Balogh István).

A sok név között tallózva fedeztem fel a Mozis Bözsi nevet. — Kit takar ez az elnevezés? Tulajdonosa hogyan viseli a neve előtti ragadványt? Szégyelli, vagy büszke rá? Honnan és miért kapta?

A ragadványnév hordozója Tóth Erzsébet, a MOKÉP hévízgyörki keskenyfilmszínhá- zának üzemvezetője, akit lakásán kerestem fel. Éppen egy hatalmas babát öltöztetett hévízgyörki népviseletbe.

— Kedvenc szórakozásom, csak egyre nehezebb hozzá anyagot találni. A nagyipar a hagyományos anyagokat nem gyártja. Olyan széles pántlikát, amit a hévízgyörki menyecskék viseltek, csak Csehszlovákiában lehet vásárolni, vagy a vásárokban azoktól, akik kivetkőznek, elhagyják a hagyományos népviseletet. Persze, a mai menyecsikék már nem is keresik, nincs már „pi- piske-főkötős fiatalasszony” a faluban. Ezért csak a babák öltöztetése maradt — mondja, s közben eligazítja bő szoknyája ezernyi ráncát.

— A másik szenvedélyem a mozi. 1976 decemberében múlt 25 éve, hogy először ültem a

A hévízgyörki Mozis Bözsi

Messziről indult, messze jutott

Városmajor, az Arany Jánoe Dregonya József, a Szőlő ul cában, a Kenyérgyári ütői és a Haraszti-közben.

Gödöllő utcái többségénél „szőnyege" továbbra is a anyaföld. ötven kilométer i földutak hossza, huszonöt i í portalamítottaké. Figyalerob véve, hogy egy kilométer ú útszakasz építése 5 millió to rintba kerül, nagyon gyón változást nem várhatunk.

A Városigazdálkodási Vál lakat

eredményességének egyik titka a veresegyházi aszfaltkeverő teleppel kialakult jó munkakapcsolat.

Ennek is köszönhető, hogy tavaly a gödöllői tanács által megrendelt munkákat elvégezték; adósságuk nincs.

Az útépítő brigádok karbantartással is foglalkoznak Száz helyen javították ki e kisebb-nagyobb hibákat, £ város legkülönbözőbb részeir 1976-ban. Magunk is tanúsíthatjuk, hogy az év utolsó napjaiban is szorgosan foltoztál a fölsebzett utcákat, járdákat Jól összeszokott gárdák az útépítő brigádok. Régi, kipróbált kubikosok és kövezők alkotják a csapatokat, akik a szocialista munkaversenvbő] is derekasan kiveszik rászü-