Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-16 / 39. szám
Végső búcsú Berki Józseftől Életének 74. évében elhunyt Berki József, volt üllői tanácselnök. Egy eredményekben gazdag életút szakadt meg halálával: 1919-ben vörös katonaként harcolt a Tanácsköztársaság idején, tulajdonosa volt a Fel- szabadulási Emlékéremnek, A Haza Szolgálatáért Éremnek és több más kitüntetésnek; 1952-ben választották meg az üllőiek tanácselnöknek, tizenegy évig dolgozott ebben a beosztásban, hűségesen, nagy- nagy odaadással, lelkesedéssel. Szerették őt a községbeliek közvetlenségéért, szerénységéért. Berki Józsefet ma, szerdán, délután 2 órakor kísérik utolsó útjára Üllőn, az Úcsai úti temetőben. Kicsi a kínálat ? Kevés zöldséget vásároltak A MÉK vecsési üzletei közül csak az egyik, a piactéri vásárolt tavaly árut az őstermelőktől. Almából 77, mákból 15, zellerből 24, babfélékből 61, petrezselyemből 35, dióbélből 5 kilót. A többiek, amint az üzletvezetők elmondták, a kínálat hiánya miatt nem vettek át zöldség- és gyümölcsféléket. A nap kulturális programja MOZIK Maglód: A csárdáskirálynő. Monor: Különös ügynök. Nyáregyháza: Nősülni tudni kell. Vecsés: Az ígéret földje, I—II. MŰVELŐDÉSI HAZAK Gyomron, 16 órától: zenetanfolyam, 18-tól: a filmklub foglalkozása. Maglódon, 10-kor: bábelőadás az óvodásoknak, 14-től a bélyegszakkör összejövetele (a 2. számú általános iskolában). Mendén, 18-tól 20-ig: a sportkör edzése a nagyteremben, 18-tól 21-ig: ifjúsági klubfoglalkozás. Egy régi szakma mai mestere Reggel héttőla háromlábú széken A szövetkezet időben küldi a kellékeket — Az a glancos harmoni- i kás sarkú csizma, ott, a polcon, már csaknem három hónapja itt van, nem jön érte a gazdája. Úgy látszik, másik állja helyét ebben a sáros, latyakos időben. Egyébként két-három napra vállaljuk a javítást, 1 anyaghiányra nem panaszkod- I hatunk, a szövetkezet mindig 1 időben adja a szükséges kellékeket — halljuk AJedlik József cipészt, aki 1973 óta javítgatja, sarkalgatja, talpalgat- ja a cipőket, csizmákat Üllőn, a járási szolgáltató szövetkezet épületében. — A foltozás már kiment a divatból, a magas fasarkok megkopnak, a rücskös aszfalt- járda eszi, marja a vékonyka bőr-, esetleg műanyagtalpat __Nincs már ujjnyi vasta g, kongó, kemény krupon, j kijárta a gyerek a négy ősz- j tályt, mikorra az elkopott — ; emlékezik a mester, aki 1940 óta dolgozik a szakmában, amelyre édesapja, a megyeszer- te híres pilisi csizmadia tanította. Vásárolták is tartós, mutatós portékáját az országos vásárokon. — Magam szintén Pilisen lakom. reggel hétkor azonban már itt ülök a megszokott háromlábú székemen. Télen mindennapra akad bőven javítanivaló, nyáron azonban alig szükségeltetik néhány sarka- lás, kerül pár szeg a felső talpba. Bizony, nem nagyon telne tőle a pénztárca, még akkor sem, ha a pénz mind az enyém maradna ... A harminc éven aluliak nem nagyon koptatják, nyitogatják a szép, korszerű szolgáltatóház cipészműhelyének ajtaját. Hordják a cipőt, amíg „nem kér kását" a talp, aztán eldobják, divatosabbat vesznek. A mi vendégeink bizony csak a korosabbak közül kerülnek ki. A polcokon katonás rendben sorakoznak a javított lábbelik. Hat hónap a várakozási idő, azután már viheti őket a bizományiba, ha nem jönnek értük. Persze, ilyen eset még nem fordult elő. — Az eszközök, tessenek nézni, még mindig olyanok, mint a nagyapám idejében voltak, a kalapács, faszeg, csiriz, háromlábú szék, meg a kékkötény... S a lábbelijavítás technológiája sem változott. Kézimunka az egész... Ez a kivénhedt varrógép képviseli itt a technikát. Nem sok hasznát veszszük. Az utolsó tíz évben az árak némileg megváltoztak, csupán a szolgáltatásunk árai maradtak a régiek. Persze, ezt nem panaszként mondom, megmaradok én már a kaptafa mellett mindenképp. Kiss Sándor GYÖMRŐ A vízműtársulat küldöttgyűlése Február 17-én, csütörtökön, este 6 órakor küldöttgyűlést tart Gyömrő—Üllő nagyközségek ivóvíztársulata a gyöm- rői úttörőházban. Napirenden szerepel a társulat múlt évi zárszámadási beszámolója, megvitat iák az idei költségvetést, s szó lesz a vízműépítés egyéb problémáiról is. „Nem silány életbiil...” Zsellérek, adók, Járásunk székhelye a jobbágyfelszabadítás előtt A ' megszakítás nélküli 150 éves török uralom jelentős lazulást idézett elő a hódoltsági települések lakói és régi földesuraik között. A job- bágy-földesúr kapcsolat a török kiűzéséért vívott harcok során, részben a lakosság elmenekülése és az emberélet, valamint a termelőeszközök pusztulása folytán, tovább gyengült. A Rákóczi-szabad- ságharc idején, amikor a földesúri köteléktől mentesebb szabadabb élet előtt még nagyobb lehetőségek nyíltak, a lazulási folyamat tovább fokozódott. A pusztulásból lassan újjáéledő alföldi települések újranépesedése, a belső vándormozgalom csak nehezen tette lehetővé a földesuraknak a korábbi jobbágyföldesúri viszony visszaállítását, de a XVIII. század közepére egyre inkább növekedtek a követelések, súlyosbodtak az amúgy is súlyos job- bágyterhek. Kincstári érdekből Mária Terézia (1740—1780) uralkodása idején, 1767-ben, a megyei és a rendi tiltakozások ellenére, kibocsátotta úrbéri rendeletét. A fokozódó nagybirtokos kizsákmányolással szemben, az volt hivatott az országos adóalap, a jobbágy adófizetési képességének megőrzését biztosítani. A királynő nem elsősorban humánumból igyekezett megvédeni a földesurak túlkapásaival, növekvő adóköveteléseivel szemben a jobbágyságot, hanem jól felfogott gazdasági — királyi kincstári — érdekből. Tizenkét embervágó A 190 évvel ezelőtt kibocsátott urbárium, a jobbágy, zsellér földesúri szolgáltatásait, kötelezettségeit tartalmazó okirat előírásait Monoron 1772- ben vezették be. Azok szerint Monoron a jobbágytelek tar- totóké egy hold úgynevezett belsőség, 26 hold szántó, 12 kaszás vagy embervágó, azaz 12 hold rét és 12 hold legelő volt. (A hold 1100—1200 négyszögöles kis földterületet jelentett.) A töredéktelkesek, telekhányaduknak megfelelően, csökkentett földterületet műveltek Az 1/8-as teleknél kisebb földűek, attól függően, hogy csekély beltelekkel és házzal rendelkeztek-e vagy sem. házas vagy házatlan zselléreknek minősültek. Az 1820- as évek végén az ugarolás, azaz a szántóterület egy részének pihentetése szűnőben volt, és a harmincas években az ugar helyén jelentős kukoricatermesztés folyt. A mono- riak az egri káptalannak, mint földesuruknak, terményeik — búza, rozs. bor. méz — után. természetben adták hosszú ideig a kilencedet amely a termés 1/10-ének felelt meg. (Ugyancsak annyival tartoztak az egyháznak is.) A bárányaik, kukorica-, káposzta- és kendervetések után járó földesúri adót azonban pénzben váltották meg. A XIX. század első felében egyezség jött létre a földesúr és a jobbágyok között, és a telek után a földesúri adót a következőkben állapították meg: a kilenced fejében minden évben 6 pozsonyi mérő rozsbúzát, 2 pozsonyi mérő árpát és 4 pozsonyi mérő zabot kellett tisztán, megszelel- ve, megrostálva és száraz állapotban, legkésőbb október végére az uradalmi magtárba fuvarozni. (Egy pozsonyi mérő körülbelül 45 kiló.) Szalma helyett, telkenként egy ezüst forint járt a földesúrnak. A következő idézet azt is bizonyítja, hogy jó gabona termett a monori határban, de azt is, mennyire vigyázott a földesúr, hogy jobbágyai semmiképp se rövidíthessék meg. Hosszú pereskedés „Ezen határozott szembeni kilencedet köteleztetünk mi, monori lakosok, * a szükség esetén kívül, tulajdon szérűnkről, nem pedig' másunnan szerzett silány életbül (kenyérgabona), a Tekintetes Uraság által megbélyegzett (hitelesített) igaz mértékű Pozsonyi mérővel. szűk vagy termékeny esztendők kivétele nélkül okvetlenül, akárminemű vagyonainkban választva, végrehajtás terhe alatt, minMONOMIim Új termékek Jól kezdődőit az év a PEVDI vegyi gyáregységében Tovább növelik az exportot Aki belép Gyomron a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat vegyi gyáregységének udvarára, ugyancsak elcsodálkozik: a sok-sok színes hordó nagy részét a szabadban tárolják. Igaz, a benne lévő gyantaféléknek nem ártanak az időjárás viszontagságai, hiszen légmentesen elzárva várnak elszálításra. A gyömrői gyáregység igazán nehéz időket élt át az előző esztendőkben. A tőkésországok gazdasági válsága éreztette hatását a termelésben. Elsősorban az okozott problémát, hogy az árak igen gyorsan emelkedni kezdtek, márpedig a gyáregység termékeinek alapanyagát tőkés importból tudja csak beszerezni. Megcsappant az export is, az eddig megbízható partnerek sorra mondták vissza megrendeléseiket. A legnehezebb évben, 1975-ben, a gyáregység mindössze 93 millió forint termelési értéket produkált. A múlt esztendő viszont nem várt jó eredményekkel zárult. Amint Bozsér Gézától, a gyáregység vezetőjétől megtudtuk, 150 millió forint a termelési értékük, a nyereség várhatóan eléri a 20 millió forintot. anyaggal való bevonását is | Gyomron végzik el, miáltal az üzem termelése egy év alatt í a duplájára emelkedett. A nehéz fizikai munka megköny- j nyítésére a közeljövőben egy j olasz típusú élhajlító gépet vásárolnak. A vegyi üzem fő feladata továbbra is a különféle fenyő- és epoxi gyanták, bútortoripari lakkok és hígítók előállítá- ! sa. Tavaly nem kevesebb, ! mint másfélezer tonna i gyanta hagyta el a gyáregységet. Az export kizárólag tőkésországokba irányult. A legtöb- j bet vásárló partner továbbra is a Német Szövetségi Köztár- | saság. Űj vevőként jelentke- zett Anglia, Spanyolország és j Finnország. A lakkok gyártását alig két éve kezdték meg a gyáregységben. A K—155-ös BUDARE- J ZIT és a PEVALIN SK elnevezésű már a kiváló minősítést is elnyerte. A gyáregység jó eredményeinek elérésében j nagy része van az új bérezési j formának is. Bevezették az j úgynevezett darabbérezési l rendszert, a dolgozókat még érdekeltebbé téve a termelésben: 1976-ban a munkások átlagkeresete 8 százalékkal emelkedett az előző évihez képest, egyben elérték azt is, hogy megszűnt a munkaerő-elvándorlás. Jól kezdődött az új év a vegyi gyáregységben. Az első negyedévben várhatóan 48 millió forint értékű terméket állítanak elő, jelentkeztek már az exportpartnerek is megrendeléseikkel. A szinterező üzemben szintén bevezették az éjszakai műszakot, következésképp folyamatos a termelés a gyáregység teljes területén. Idei termelési tervük 165 millió, az exportterv 45 millió forint. Négymillió forintot fordítanak beruházásokra. A szennyvízelvezetést tovább tökéletesítik. s új gépeket is vásárolnak. Ha az elképzelések valóra válnak, a gyáregység történetében az idei lesz a legbiztatóbb és legjobb esztendő. Gér József EMBERSÉGBŐL JELESRE... Megtalálták az elveszett kisfiút A tavalyelőtti 11 millió forinttal szemben, 38 millió forint értékben exportáltak a különböző gyantái élékből. A szinterező üzem kollektívája tavaly végérvényesen bekapcsolódott a közúti jármű- gyártási programba: az IKARUS Karosszéria és Járműgyár részére eddig csak bérmunkában dolgozott, most már kész termékeket szállít a mátyásföldi gyárnak, 1976. óta ugyanis az úgynevezett kapaszkodó rendszerek gyártását és szinterezését, vagyis műdén évben a Földes Uraság magtárába beszolgáltatni.” Az 1832—36-os reformor- szággyülésen hozott törvény lehetővé tette a földesúri és a jobbágyi földek elkülönítését és tagosítását. Ez annyit jelentett, hogy ha a földesúr és a jobbágyok egyezségre tudnak jutni, akkor a határban kijelölik a földesurat illető al- lodiális, a földesúr „saját kezelésében", túlnyomórészt a jobbágyok és zsellérek robotmunkájával művelt földeket, és kimérik a határban egy-egy helyen, nem pedig a különböző dűlőkben szétszórva, a jobbágy telekhányadának megfelelő mennyiségű földterületet. A monoriak erre a törvényre való hivatkozással, már 1837-ben kérték a földesúrijobbágyi földek elkülönítését és az egy helyen való kiadását, azaz tagosítását. A hosz- szó pereskedés után, 1845-ben mérték ki a földeket, s megvetették a tanyáskodás újkori alapjait. Á telkes.iobbágyok legelő- illetőségükből 492 hold, a zsellérek 115 hold külön-kü- lön kimért legelőt hagytak egy tagban, kenderföldeknek és káposztáskerteknek pedig szintén egy-egy határrészt jelöltek ki. Nyolc zsellérnek járt egy egész teleknyi földterület, amelynek 12 holdnyi legelőrészét • a földesúr nagyobb részt (10 holdat) szántóföldben, kisebb részt legelőben (2 holdat) adott ki az egyezség, illetve a per után. Az első falurendezés A XIX. század elején Monor belső telkeinek, a település magjának képe is nagy változáson ment keresztül. ..Elkezdődvén az 1813-ik esztendőben a méltóságos Uraság kívánására Monor Vigasztalanul zuhogott az eső, sűrű függönyében az utcai lámpák esti fényei is csak gyéren világítottak. Varga Miklósné vecsési lakos kétség- beesetten telefonált a rendőrségre, hogy két és féléves kisfia, Norbert, nyomtalanul eltűnt. Elmondta azt is az időközben helyszínre sietett nyo- j helységben az összevissza, régi, rendetlen állásaikban helyheztetett házak tulajdonosok által tett elbontása, s azoknak az újonnan formált 21 ut- zákba rendbetett építése. Minthogy a helységben a több helyen volt állóvizek és a házak fölött volt krumplit termő a taksa (pénz és nem termény) fizetés alatt volt földek ezen munkának igen nagy akadályai voltak, annak elhárítása végett az állóvíznek a helységben végig készített canális által az új nevezett kenderes allyai nádas tóba eresztettek.” A házak között korábban elszórván elhelyezkedő szántóművelés alá fogott kukorica- és krumpliföldek helyén utcák és azok mellett, szabályos rendben, házak épültek. A szérűskertek, melyekben a cséplés és egyéb munkálatok folytak, valamint az . állatok teleltetésére az istállók is álltak, utcasarokba rendeződtek a belső telkek körül. A káptalan szándéka Az egri káptalan a tagosításkor 4 hold területű szántóföldet bocsátott a község rendelkezésére, hogy ott „gyümölcsöt termő fák nemesítésére, szóval a czélszerűbb gazdálkodás módjára oktatód- hassanak” a jobbágygyerekek. A település alsó és felső végén, homok, és agyagbánya céljára, 5—5 holdnyi libalegelőként hasznosított területet adott a községnek 1845-ben a földesúr. Ilyen viszonyok és körülmények között találta Monort az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc, amely a feudális jobbágy-földesú’-: rendszert elsöpörte. Máté Bertalan tőrén ész-muzeológus Kossuth Múzeum, Cegléd mozóknak, hogy azon a délutánon 16 és 17 óra között érkezett kisfiával a Szalvai utca 15. számú házpa, egyik rokonához. Amíg az állatokat etették a hátsó udvarban, a fiúcska kis kerékpárjával az utca felé igyekezett. Hiába szólt rá édesanyja, hogy ne menjen sehová, elhagyta a házat. A Monori Járási Rendőrkapitányság bűnügyi alosztályának vezetője, Matiz Iván hadnagy és két nyomozótársa, a bejelentés után azonnal a helyszínre érkezett. Megérkezett a gyömrői rendőrőrs gépkocsija, de jöttek a vecsési önkéntes rendőrök, tűzoltók s a környező házak lakói is. Mindenki segíteni akart a kisfiú felkutatásában. Múltak a percek. A környéket a 30—40 ember alaposan átkutatta, de Norbert nem került elő. Egy házban Kissmihály Jánosáé elmondta, hogy ő látta a kisfiút néhány perccel a kutatócsoport odaérketóse előtt, így jutottak el a nyomozók és az önkéntes segítők az úgynevezett Epresbe. Ott lakik Cser- vák Ferencné, aki megtalálta Varga Norbertét. Ö így mondta el a történteket: — Hat óra tájban arra lettem figyelmes, hogy a kerítésünk mellett sír egy három év körüli kisfiú. Odamentem hozzá, s vigasztalni próbáltam. Teljesen átázott a ruhája, dider- gett a hidegben. ■ Bevittem ő! a lakásba, megmosdattam, átöltöztettem, s enni adtam neki, azután lefektettem. Még egy mesét is elmondtam neki. mire egy kissé megnyugodott Egyedül vagyok itthon, a kicsit nem akartam magára hagyni, ezért nem tudtam még senkit értesíteni. A kutatás tehát eredménnyel járt: 21 óra 55 perckor a nyomozócsoport vezetője jelenthette az ügyeletnek, hogy az elveszett kisfiút megtalálták. Nagy volt a szülők öröme s az önkéntes segítőké egyaránt Emberségből jelesre vizsgáztak ezen az estén azok, akik fáradtságot nem ismerve, a zuhogó eső ellenére, kitartóan segítettek a kisfiú felkutatásában. Norbert, több mint négy órai távoliét után. visszakerült szüleihez. Édesanyja ölében aludt el ezen az estén. G. J.
