Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-16 / 39. szám

1977. FEBRUAR 16., SZERDA

Kaktuszpompa

Izsákon, Farkas János üvegházi sziklakertjében 1500 féle kaktusz pompázik származási elrendezésben. A látogatott kaktuszházban egész éven át, egymást váltva virágoznak a szúrós növények. Most bontottak szirmot a mexikói különlegességek, de nyílnak a bolíviai, az argentínai és a chilei kaktuszok is. Farkas János nemcsak gyűjti, hanem házasítja is a sivatagi növényeket. Jónéhány fajtát egymásba oltva nevel, s virágoztak

Eredmények — gondok — tennivalók

Jó az egészségügyi ellátás a szentendrei járásban

A szentendrei járás községeiben dolgozó körzeti orvosok mindegyikét — a legutóbbi felmérések szerint — naponta ötvenhét 'beteg keresi fel. Ez a forgalom csaknem 50 százalékkal nagyobb az országos átlagnál. Természetesen a járási átlagszám, községenként változó: az északi részen kevesebb,

Üröm — Pillsborosjenő

Fejlődő falvak, megfelelő ivóvízellátás

Üröm községben a tanácsnál a hivatalos munkaidő után is fény szűrődött ki néhány ablakból. Takarítanak — gondoltam. Aztán mégis benyitottam a vb-titkár irodájába. Érdemes volt. Szirmai Róbertné toldotta meg néhány órával munkaidejét.

— Éppen jókor jött, most nézem át ki tudja hányadszor, hogy

a 6 millió 360 ezer forintunkat mire szánjuk.

Csaknem a felét felújításra, a többit intézményeink fenntartására költjük. Tataroztatjuk például az ürömi iskola homlokzatát, a közigazgatásilag hozzánk tartozó pilisborosjenői iskolába pedig bevezetjük a vizet. A 4 millió forintos fejlesztési alapból 1 millió 200 ezer forintért (megyei tanácsi hozzájárulással) orvosi rendelő és tanácsadó épül Üröm községben. Ezenkívül mindkét faluban bővítjük az elektromos hálózatot és részben megoldjuk a belvízelvezetést is.

A községekben a legtöbb és legnagyobb gondot az ivóvíz- ellátás okozza, A 3 ezer 500 lakosú Üröm ugyanis Budapestről kapja a napi 330 köbméter vizet, és ez a mennyiség ma már jóval az igények alatt van. Nyáron érezni igazán a vízhiányt. Kénytelenek Pomázról hozatni a vizet a Köztisztasági Vállalat lajtkocsijával. Pilis- borsosjenőn egy kút üzemel,

így a Patak és a Szőlő utcába a kis nyomás miatt nem jut fel az ivóvíz.

— A tanács bankhitellel, a lakosság pedig családonként nyolcezer, forint érdekeltségi hozzájárulással támogatja a Kevevölgye Ivóvíz Társulatot. Az ötödik ötéves tervben a vízhálózat és az összes velejárók építése 10 millió forintba kerül. A Budapesti Vízkutató- és Fúró Vállalat dolgozói

mindkét községben fúrják már a kutakat.

Sajnos a köves talaj miatt a munkálatok lassabban haladnak a tervezettnél. Ürömben 200 köbméteres tárolómedence is épül a 70 köbméteres mellé. Ezek elkészültével a két községben részlegesen és folyamatosan javul az ivóvízellátás, és a 70 elutasított vízbekötési kérelmet is újból elővehetjük, engedélyezhetjük.

— Segít-e a lakosság a vízműépítésben, és a községek szépítésében?

— Természetesen. Hiszen a társadalmi munka értékével csökken az ivóvíz-bevezetés érdekeltségi hozzájárulásának mértéke.

Tavaly 867 500 forintot Jelentett az összefogás.

Az idén a falvak virágosítá- sát, parkosítását 200 ezer forint értékű társadalmi munkával, az ürömi orvosi rendelő építését pedig 100 ezer forinttal segítik.

TJ. Gy.

I az agglomerációs övezetben I viszont lényegesen több, csak- I nem kétszeres. Az új gyógy- j szerrendelet hatására várják, 1 hogy ez a szám a jövőben csökkenjen. A betegek mintegy 40 százaléka ugyanis csak receptet Íratott az orvossal. Hasonló szóródást mutat az egy- egy körzethez tartozó lakosok száma is. Kisorosziban és Leányfalun 1500, a Budapesthez közelfekvő községekben, Pomázon és Budakalászan pedig 3000 lélekszámú körzetek vannak.

Segítene a központi ügyelet

; Az ügyeleti szolgálat ellátása sem zökkenőmentes. Különösen a hét végén és főleg azokban a községekben, ahol egy orvos van. Megnyugtató megoldás lenne, ha megfelelő centrumokban központi körzeti orvosi ügyeletét hoznának létre. Ennek azonban alapvető feltétele a rendelők, a pihentető szobák léte, az állandó gépkocsik, az önálló asszisztensi gárda, és a jó telefonösszeköttetés a községek között. Ezek a feltételek azonban nem biztosítottak.

A járásban 16 körzeti orvos, öt gyermekorvos és tíz fogorvos dolgozik, a szakorvosi rendelést pedig a szentendrei rendelőintézetben bonyolítják le. Azokban a községekben, ahol nincs gyermekorvos, a gyógyítást a rendelőintézet, a megelőző ellátást, tanácsadást pedig a mozgó szakorvosi szolgálat biztosítja.

A járás általános egészség- ügyi helyzete megfelel az országos szintnek, az egészség- ügyi ellátás jó, alapjában véve a gyógyítás személyi és tárgyi feltételei is biztosítottak. Az utóbbi években a községi tanácsok is — természetesen állami támogatással — nagy erőfeszítéseket tettek az egészségügyi ellátás javítására. Például Pomázon kibővített, ösz- szevont körzeti orvosi rendelőt adtak át, Dunabogdányban egészségházat, Budakalászon gyermek körzeti orvosi rendelőt építettek, és még az idén elkészült két orvosi lakás is.

Életkörülmények és lakás

Járási pártfórumon az egészségügyi ellátás kérdéseit 1970- ben tárgyalták utoljára. Ezért volt jelentős, hogy a járási párt-végrehajtóbizottság leg utóbbi ülésén ismét megvizsgálta az egészségügy helyzetét.

A végrehajtó bizottság behatóan foglalkozott az egészségügyi dolgozók életkörülmé- pyivel is. Szó volt a lakásgondokról. A körzeti orvosok mintegy 35 százaléka saját, vagy szülei lakásában él. Ez elsősorban nyugdíjazáskor jelent problémát, hiszen az állás betöltését csak megfelelő lakás biztosításával tudják megoldani. Még nehezebb helyzetben vannak az egészségügyi középkáderek, akiknek csupán 30 százaléka rendelkezik szolgálati lakással, és a fizetésük is elég kicsi. A jutalmazásoknál is elsősorban az orvosok élveznek bizonyos előnyöket. Kevés a kitüntetés, de ebben a kérdésben nem a községeket kell elmarasztalni, ez országos egészségügyi probléma. Az utóbbi években egészségügyi munkáért csak a dunabogdá- nyi körzeti orvos kapott kitüntetést az egész járásban.

Figyelem a középszintre

Az eredmények összegzése mellett a végrehajtó bizottság a tennivalókat is meghatározta. Ezek közt szerepel az ügyeleti rendszer továbbfejlesztése, az iskolaorvosi munka színvonalának emelése, az üdülővendégek, a hét végén pihenők orvosi ellátásának kérdése, az alkoholizmus elleni küzdelem.

Fokozott figyelmet kell fordítani a középkáderek anyagi és erkölcsi mebecsülésére, a pártirányításra. Enyhíteni kell Pomáz bölcsődei gondjain, az öregekről való gondoskodás kapcsán pedig szorgalmazni kell a napközi otthonok építését.

K. Gy. M.

Exportlabdák Ráckevéról

Megkezdődtek az előkészületek a tavaszi-nyári üdülési idegenforgalmi szezonra. Az idén mintegy egymillióan pihennek szakszervezeti és vállalati üdülőkben, s a bővülő szabad idő nyomán több millióan kirándulnak majd hét végeken a különböző üdülőhelyekre. A tömegméretűvé vált belföldi turizmus színvonalas lebonyolítására egyik legfontosabb feladat a szálláshelyek bővítése.

A Dunakanyarban az idén

már négymillió vendégre számítanak a házigazdák, ennek megfelelően folynak az előkészületi munkálatok. A szálláslehetőségek növelésére bővítik a szentendrei Danubius Szállót, s mintegy 10 százalékkal gyarapítják a fizetővendéglátó-szolgálat hálózatát, elsősorban Szentendrén, Leányfalun és Visegrádon.

Üj színfoltja lesz a tájnak a nyáron megnyíló visegrádi meleg vizű strand, s bővítik a leányfalui strandot.

BÁLLÁ LÁSZLÓ:

Ősz: Vadgesztenye

Gyermekkori reflex az ember lábában késő öregkorig megmarad. Ami kerek és a cipőnk orra elé kerül, abba rúgni kell. A hajdani pajkos, önfeledt labdakergetések emléke még évtizedekig ott bizsereg az idegsejtjeinkben. Most is: már meglendül a lábam, s az utolsó pillanatban szinte olyan vehemenciával rántom vissza, mint a sofőr a teljes gázzal haladó kocsit, valami vigyázatlan gyalogos háta mögött. Egy vadonatúj, tükörfényes vadgesztenye hever előttem a járdán. Az első idei gesztenye.

Persze, nyomban lehajolok érte, zakóm ujjúval megtörölgetem a poros felét, amelyik a földön volt, gyönyörködve nézegetem színben nagyszerűen összeillő barna bőrét és ennek szürke foltját. Vakítóvá glancolt divatos, barna cipő, elegáns antilopbőr betéttel: a formatervező iparművész remeke. Vagy modem vonalú barna váza absztrakt hatású szürke berakással, talán Gorka Géza műhelyéből. És akármerről vizsgálgatom, akárminek képzelem, csodálatosan szép és dekoratív: ha a markomban viszem, a kezem bőre is szinte látja szemcsiklandó formáját-szinét.

Több nincs belőle, egyelőre ezt az egyet pottyantotta le a fa. Igen: az első gesztenye. Kora érett. Persze: az unokámé, és míg hazafelé ballagok vele, azon gondolkodom: a kis lurkó is gesztenyefák alatt jön haza az iskolából, de remélem, azokból a tüskés zöld fészkekből ott még nem repült ki az első fényestollú fióka, és ez a szép példány lesz az első idei gesztenyéje.

Minden embernek megvannak a maga kis egyéni ünnepei. Az enyéim közül kettő is a gesztenyéket lengi körül. S megvallom: szinte kultikusan hódolok ilyenkor, a növényvilág istenségszerűen fenséges tartású, monumentális térfelépítésű, szelekkel

dacolóan egyenes gerincű daliái, a vadgesztenyefák előtt.

Mert nincs-e valami misztikus hatása a gesztenyevirágzásnak ? Mikor az egész, haragoszöld levelek méltó- ságos talárjába burkolózó koronát nem virágok: fehér bokréták, gyertya- csillárok, kandeláberek lepik el, s ezek is szálegyenesen, meg nem hajlón fölfelé tartják a fejüket. Gesztenyevirágzás : olyan, mint a kikelet sajátos, ősidőkbe nyúló szertartása. Számomra ez a nap a tavaszünnep az évben, a bokrétafa (így hívják népiesen) tisztaságot szuggeráló fehér fürtjeinek a megpillantása indít minden esztendőben arra, hogy önmagámban, bensőmben elvégezzem az esedékes kikeleti nagytakarítást, gondolataimból kivessek minden őszés téllomot, hogy mától zavartalanul örülhessek a fényes évszak minden rezdülésének.

És a másik ünnep ez a mai, mikor elémkerül az első vadgesztenye, jelezve, hogy kezdődik az ősz, méghozzá a szebbik fele, amelyik még nem a természet elkopárodását, csak kiszínesedését hozza, mikor a fény még nem komorul el, csak valami különös, tört meditációkra indító ragyogást kap.

Ez a mai, első vadgesztenye az unokámé, de ha már több lesz belőle, jut az íróasztalomra is egy sornyi. Ide már a nagy választékból csak a legszebb, legérdekesebb példányokat szedem ki.

öklömnyi korom óta ez a mániám ősszel: gyűjtöm a vadgesztenyét. Valaha, épp hogy bontakozó értelemmel a gyepen legelésző foltos teheneknek képzeltem a kis fényesbama jószágokat. Cipődobozba szedegettem belőlük nagy csomót, és télen a szőnyegen — száz színű meseréten — legeltettem őket. Persze, bánkódtam rajta, hogy később megráncosodtak, ..megöregedtek”, de azért nem váltam meg tőlük, hiszen a kiszolgált, elaggott kutyát sem kergeti ki az ember a házból. Hogy azután hová lett évről évre ez a sok gesztenye, nem is tudom: bizonyára áldozatul estek egy-egy — távollétemben végzett — nagytakarításnak.

Kisiskolásként fantasztikus állatokat barkácsoltam belőlük néhány gyuíaszál közbeiktatásával.

De összeszedtem a vadgesztenyét fiatalember koromban is. Akkoriban a szobrászat volt a mesterségem, s nagyon örültem, ha egy-egy meleg pillantású, csengő kacajú Valaki kellőképp értékelni tudta gondosan ösz- szeválogatott gesztenyéimet, mint a természet formaalkotó zsenijének remekeit. A feleségemnek fiatal házas koromban gesztenyeportrékat gyűjtöttem: órákig el tudtunk szórakozni vele, hogy az emberarchoz hasonlító példányok jellemét fejtegettük: lám, ez gunyoros, az borongó természetű amaz mindenre elszánt fenegyerek.

Azután fiaim kapták a friss gesztenyéket, most meg már — az utánuk következő nemzedék.

... Elébemkoppant barnán, fényesen: lám, itt a hideg fényű, barna ősz. Sárgásvörös levél izzik a földön, mint őszi pásztortűz, s vadgesztenye- Riskák legelnek a gyepen. Elébemkoppant barnán, fényesen — s míg lehajolok érte, azon tűnődöm: vajon mindig lesz-e, aki örül neki, ha hazaviszem.

Tél: Szűz havon

... Egyszer aztán végképp leesett a lábáról.

Több mint hat évtizedet élt ezzel a bokasüllyedéssel. Valahogy megvolt vele. Húzta a jobb lábát, alig észrevehetően bicegett is, de hát istenem: tanárnő volt. nem balerina. Hanem egyszer csak kezdett mind nehezebbé válni a járása. Jött egy kopásos reuma is. Néhányszor elbukott az utcán, kéz- és lábtörések. Az utolsó olyan súlyos volt, hogy elhatározta: ebből épüljön fel. és többé nem teszi kockára a testi épségét, nem mozdul ki a lakásból. Majd a lányai szépen hazahordanak neki mindent. Ekkor már közelebb járt a nyolcadik ikszhez, mint a hetsd khez

Erre mondta ő, hogy végképp leesett a lábáról, pedig odabent még kifogástalanul közlekedett. Dehát: odabent! Börtön az magafajtának, aki világéletében szenvedélyesen járta — nem csupán a várost, a határt is. Rossz láb? Oda se neki! Magasabb szárú cipőt vett, jó szorosan befűzte, és neki a meredek kaptatónak! Sokszor olyan tempóban, hogy néhai — szívhibás — férje nem is győzte vele a lépést.

Most legalább a lakása nem lett volna a negyedik emeleten, és olyan helyen, hogy átlátott más házak „feje fölött”! Az ablakon túl csaloga- tóan, hivogatóan kacérkodott vele napról napra a sétáin oly sokszor felkeresett vidék.

Szeretett a hóban járni. Hogy várta évekig, hogy legyen már egyszer egv tisztességes tél! Na, ebben az esztendőben volt egy alapos. Legalább annyit: odahúzta székét az ablak elé. és nézte, órákig bámulta a hóesést.

És egyszer megmozdult benne egy vágy, egy egészen egyszerű, hétköznapi, számára mégis elérhetetlen: hogy az első csíkot, az első ösvényt tapossa odakinn, a szűz hóban. Akkor vagy egy óráig ott maradt az ablaknál, sóvárogva nézte a háztetők fölött nem is oly messziről idelátszó hegyoldalt, rajta az érintetlen hóta- karót, és csodálkozva tapasztalta, hogy amolyan egészen fiatalosan sajog a szíve, mint öt-hat évtizeddel ezelőtt — akkor egészen más természetű dolgok miatt.

Arra a hegyoldalra meg csak esett, esett a hó, s mert ember most télidében. alig járt arra, az idős asszonyt napokig csalogatta frisseségével, makulátlanságával. Mint ebben a korban az már gyakori, a tanárnő olykor féléjszakákat nem aludott. s ilyenkor is ez a csodás szűzi fehérség volt a szeme előtt, amelyre ő többé nem léphet rosszul engedelmeskedő lábával.

Hanem egyszer csak érdekes dolog történt. Eleinte csupán azt figyelte meg, hogy már bizonyos izgalommal várja a reggelt, mikor újra odaülhet az ablak elé, Azután azt tapasztalta, hogy ilyenkor a kielégítetlen vágyak sajgása egyre jobban háttérbe szorul, igaz örömét leli a havas tájék nézegetésében. Az egyik pillanatban pedig ... — megindult.

Nem, nem fizikailag. De majdnem.

Olyan érzés kerekedett felül benne, mintha most egy óriásit lépne. Nem

egyenesen arra a hegyoldalra jutott az ablakából, hanem a közbülső forgalmas városrészt kihagyva, annak a mellékútnak a sarkánál találta magát, ámelyik meredeken fölfelé vezetett, az ablakából látszó gerincre. És ő megindult ezen az úton.

Érzéki csalódás? A különösen Intenzív képzelet furcsa játéka? Ki tudja? Hiszen még a mozgás gyönyörét, az éles levegő metsző karmo- lását arcán — ezt is érezte. És a maga naturalista aprólékosságában vonult el mellette az olyan sokszor bejárt, szemével számtalanszor felivott, idegsejtjeiben minden ízével elraktározódott táj. A görcsös, repkénnyel befutott akácfa után persze az a kis köves szakadék jött, azután szánalmas pucéron az az óriási (talán százéves?) csipkebokor, majd a drótkötéllel beton tartóoszlophoz erősített sürgönypózna, majd a kis présház, na és igen: itt kezdődött a szőlőskert, amelyik most már a hegy tetejéig eltart, s a különösen jellegzetes tőkéket itt is személy szerint ismerte. Mikor pedig felért a csúcsra, szembetalálta magát a saját ablakával, és egy kis részvéttel gondolt arra a tehetetlen öregasszonyra, aki ott az ablak mögött sóvárog az után az egyszerű, köznapi öröm után, hogy az első ösvényt taposhassa a frissen esett hóban. Ekkor a tanárnő visszapillantót! a megtett útra és jólesően látta, hogy amerre jött, valóban ott sorjázik lábainak mély lenyomata.

Hipp-hopp, ezzel megint otthon volt, karszékében, az ablak előtt. Hanem ekkor fáradhatatlanul újra sétára indult. És ismét. És megint. S közben azon gondolkozott, hogy a külsőn kívül talán van egy bennünk levő világ is. Hogy amihez egész életünkben ragaszkodtunk, amit szerettünk, az odabent újra megformálódott — hogy velünk maradjon, mellénk álljon, ha már a kinti ösvények-fák- bokrok sürgönypóznák elhagynak bennünket.

Aznap éjjel a tanárnő (sétáitól felfrissülve?) pompásan aludt, de mielőtt elnyomta volna az álom. még arra gondolt: jó lenne, ha mielőbb elérkezne a tavasz.

Hogy milyen csodálatos túrákat tesz majd a feslő,, újzöld, fényeivel- illataival egész lényét bizsergető határban !

Évszakok

Ráckevén a Vegyesipari Szövetkezet szíjgyártó részlegében évente több mint hatezer futball-labdát készítenek. Az áru mintegy 95 százalékát a környező szocialista és tőkés országokba szállítják. Képünkön Rózsa Dánielné és Ilolcreiter József speciális cérnával varrják össze a már előkészített alapanyagot.

Nagy Iván felvétele

Négymillió vendéget várnak a Dunakanyarija