Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-02 / 27. szám

~xUMíW 4 1977. FEBRUAR 2., SZERDA Pártmunkájuk: a könyvterjesztés Pest megyében az érdeklődés forintban, több mint hárommillió A Dunaharasztiról induló életmű Demjén Attila emlékkiállítása a Nemzeti Galériában Adósságot kell törleszte­tünk, méghozzá régit; az évek során a pártmunkások százait mutattuk be olvasóinknak, aiapszervezeti és pártvezetősé- gi titkárokat, tömegszervezeti felelősöket, pártcsoportbizal- miakat. Gyakran írtunk cikket kiemelkedően tevékenykedő p topa sand istákról, nőreferen- seknől, s ha nem is sűrűn, de hírt ad tunic a legkülönbözőbb pártmegbízatások teljesítéséről a KISZ-Összekötőktől a nép- fnontaktivistáki g. Am szinte sosem írtunk a politikai irodalom terjesztői- vek áldozatkész és népes sere­géről. — Pedig csupán azoknak a szúrna megközelíti az ezret, akikkel rendszeres kapcsolat­ban állunk, s akik maguk is több-kevesebb alvállalkozót foglalkoztatnak — mondja Gó­béi Károly, a Kossuth Könyv­kiadó Pestj megyei kirendelt­ségének vezetője, majd így folytatja: — Az ő segítségük­kel értük el, hogy tavalyi 3 millió 350 ezer forintos érté­kesítési tervünket 130 ezer fo­rinttal túlteljesítettük! S eb­ben az összegben nincs benne az a 650 ezer forint, amit az oktatási tananyagokból for­galmaztunk. Meggyőződésből Mivel a Kossuth Könyv­kiadó a párt kiadóvállalata, ezért a politikai irodalom ter­jesztése elsősorban nem a nyíltárusífásai üzletekben tör­ténik, hanem a saját terjesz­tőhálózat segítségével. E háló­zat tagjai pedig nem hivatá­sos könyvárusok, sem pedig könyvügynökök, hanem olyan kommunisták, akiknek tevé­kenysége pártmegbízatás. A vállalat megyei kirendeltsége aszol a 65-tel együtt, amellyel tavaly teremtett kapcsolatot, a megye csaknem valamennyi pártszervével közvetlen ösz- szeköttetésiben áll. A terjesztők segítségével jutnak el az érdeklődőkhöz a marxista klasszikusok művei, sorozatban, válogatásokban vagy témakörök szerinti ki­adásban, a társadalomtudomá­nyok különböző szakterü létéi­ről készült kiadványok — esz­tétikai. filozófiai, munkás- mazgalomtör+éneti, közgazda- sági, stb. művek —, az élet­rajzi regények, útirajzok, tár­sadalompolitikai, pártpolitikai művek, és így tovább. Ugyan­csak a terjesztők közvetítik a politikai folyóiratokat sz ol­vasókhoz, köztük a négy, leg­keresettebb elméleti folyóira­tot, a Társadalmi, Szemlét, a Pártéletet, a Béke és Szocia­lizmust és a Nemzetközi Szemlét — A négy elméleti folyóirat­ból összesen 12148 példány talál gazdára Pest megyében, vagyis a megye párttagságá­nak 28,3 százaléka tartozik az előfizetők, illetve példányon­kénti vásárlók táborába. Azt a célt tehát, amit néhány éve tűzött elénk a megyei pártbi­zottság, hogy legalább minden negyedik párttaghoz jussanak el az elméleti folyóiratok, el­értük. — Mennyit költünk vajon politikai irodalomra évente? Gőbel Károly fejből tudja a választ: — Tavaly Pest megye egy- egy keresőjére 11,50 forint ju­tott, ennyit fordított politikai művek, folyóiratok vásárlásá­ra. — Gondolom, ezzel nem elé­gedettek. — Ezzel sem, és azzal sem, hogy rendkívül nagy a szóró­dás. A Csepel Autógyárban például, amelynek terjesztője Bursits Tiborné, a művelődési központ igazgatója, tavaly 208 ezer forint értékű politikai könyvet, folyóiratot vásárol­tak, vagyis ha tízezer dolgo­zóval számolunk, akkor is több, mint 20 forint jut egy személyre. Ezzel szemben van olyan pártszervezet, amelynek kartonján évek óta 1,50 forint szerepel. Bizony, magam is jártam már olyan irodában, ahol szemlátomást hónapok óta porosodtak az eladatlan külpo­litikai kiadványok s a fél éves Társadalmi Szemlék. Szinkronban az eseményekkel — Pedig néhány forintért szinte minden időszerű kér­désre választ kaphatnának az érdeklődők, csak meg kellene venni a kiadványainkat. Vál­lalatunk szüntelenül lépést tart a bel- és a külpolitika eseményeivel, minimális átfu­tási idővel adtuk közre a hel­sinki konferencia, a berlini ta­nácskozás. a külföldi kommu­nista pártok kongresszust anyagait; az új amerikai el­nök még hivatalba sem lépett, amikor már kiadtuk a Carter útja a Fehér Házig című bro­súránkat. Gyakran haliam taggyűléseken, hogy a párt­tagság sürgeti a tájékoztatás megjavítását, de helyenként nem élnek a lehetőségekkel. Pedig, elsősorban a partszer­vezetek feladata gondoskodni róla, hogv a párt kiadványai eljussanak a párttagokhoz. Ehhez pártmunkásokat kell megbízni a terjesztésükkel, a azokat időnként beszámoltatni tevékenységükről. Az utóbbira nagyon kevés alapszervezet­ben találni példát. Vegyük csak a beszámoló taggyűlé­seket: csaknem mindenütt sza­mot adtak a pártoktatásról, a beiskolázásról, de arról kevés helyen esett szó, hogy mi a helyzet a politikai irodalom terjesztésével, propagandájá­val. Mostanában történt, hogy a gazdasági vezetők tűvé tet­tek mindent az V. ötéves nép­gazdasági tervért, hls-zen szükségük llett volna rá idei terveik kidolgozásához. de sokan nem is tudták, hogy a Kossuth Kiadó megjelentette 10 forintos áron. Vannak persze, s egyre töb­ben, pozitív kivételek. A Duna Kertészeti Tsz. ahol Vargac. Istvánná a terjesztő, a Sasad Tsz, ahol Klicsu László gon­dozza a politikai irodalmat, a MÉM Repülőgépes Növényvé­delmi Állomása, ahol Marglt- tay Lajos tavaly 57 ezer forin­tos forgalmat csinált, s az idén 74 ezret vállalt; jól végzi fel­adatát Bűz Lászlóné, a Nagy­kőrösi Konzervgyár, Baditz Béláné, a százhalombattai SZENTENDREI NYITÁNNYAL Mezőgazdasági könyvhónap Amint arról lapunkban máT beszámoltunk, a mezőgazda­sági könyvhónap Pest megyei megnyitóját február 4-én dél­után 15 órakor a szentendrei megyei művelődési központi ban rendezik. Ünnepi köszön­tőt mond Rozgonyi Ernőné dr., a szentendrei járási hivatal el­nöke. A könyvhónap jelentő­ségét, a közművelődésben be­töltött szerepét dr. Gaál Lajos, a megyei tanács élelmezésügyi és mezőgazdasági osztályának vezetője méltatja. Ezt köve­tően dr. Gyúró Ferenc, tan­székvezető egyetemi tanár A háztáji és a ház körüli^ gyü­mölcstermesztés időszerű problémái címmel tart elő­adást Az egy hónapon át tartó programsorozat keretében hu­szonhat író—olvasó találkozót rendeznek a megyében. A töb­bi között február 8-án a gyömrői könyvtárban Kuzsel Antal főkertész tart előadást a háztáji zöldségtermesztésről. Halásztelken február 9-én a mezőgazdasági szakmunkás- képző intézetben a szakmun­kásképzés problémáit vitatják meg a ráckevei járás termelő- szövetkezeteinek elnökei. Ugyanezen a napon Monoron, a könyvtárban Szabó Rudolf és Bán Sándor agronómusolc vezetésével vitát rendeznek a háztáji kisállattenyésztésről. Február 10-én szintén két eseményre kerül sor. Szent- mártonkátán, a községi könyv­tárban Fekete Gyula gépész­mérnök a mezőgazdasági gé­pek gazdaságos üzemeltetésé­ről, Maglódon pedig Kuzsel Antal főkertész a gyümölcsö­sök kora tavaszi munkáiról tart előadást. DKV. Marosi Györgyné, az MGM diósdi gyára és Bran- nauer Jánosné, a solymári PEMÜ társadalmi munkás terjesztője. Nagyobb megbecsülést — Vállalatunk évente 220— 240-féle művet gondoz, a zseb­naptártól a szakácskönyvig, a jogpropaganda kiadványok­tól a marxista klasszikusokig. Ha a terjesztők nem segítenek, mégsem biztos, hogy épp a legnagyobb érdeklődésre szá­mot tartó műveket juttatjuk el egy-egy munkahelyi vagy te­rületi pártszervezethez. Mi itt, az íróasztal mellett kevésbé tudjuk, milyen képzettségűek a kommunista munkások, szakembereik, mint a terjesz­tők, mégis ritkán kapunk pon­tosan megjelölt, igényeket. E téren kellene már előbbre lépni, és a jól dolgozó terjesz­tők anyagi-erkölcsi megbecsü­lésében. Az ám, köztük is kevés az olyan, aki próféta lett saját hazájában! Demjén Attila Munkácsy-dí- jas festőművész emlékkiállítása február végéig látható a Ma­gyar Nemzeti Galériában, hét­fő kivételével, naponta 10-től IS óráig. Az ÖtVCnCS el élt nagy ígé­rete volt Demjén Attila. A hozzá fűzött reményeket be­váltotta, sőt túl is szárnyalta, mivel nemcsak a portréban ért el mestere, Bcrény Róbert próféciája nyomán kitűnő eredményeket, hanem a táj­képfestésben is. Életműve mégis hiányos; nagyon korán ment el, alkotó erejének teljé­ben. Páratlan lendülettel ren­delkezett. Nem voltak aggá­lyai, megtorpanásai, ö rendre művekre összpontosított, min­dig dolgozott, s ez a sok mun­ka jelentette számára a pihe­nési 1926-ban született Dicső- szentmártonban a kétszeres Munkácsy- és VIT-díjas fes­tőművész, szinte egész Euró­pát bejárta. Művészetének forrásvidéke lett Taormina és Firenze, Svédország, Velence, Párizs, Cefalu és Tihany. Nyíri Éva Fél évszázad dokumentumai Új kiállításra készül a Munkásmozgalmi Múzeum A Munkásmozgalmi Mú­zeumban új kiállítás készül: a magyar munkásosztály ki­alakulását a Tanácsköztársa­ság ^idősz~'~4ig bemutató nagy sikerű tárlatok folytatá­saként tavasszal történelmünk utóbbi fél évszázadát tárják a látogatók elé. Nagyszámú do­kumentum, fotó, korabeli be­rendezés, viseleti és szemé­lyes tárgy — köztük sok új szerzemény — az 1919 au­gusztusától napjainkig terje­dő időszakot idézi fel. Előtérben állnak a kiállítá­son az illegális kommunista párt, a legális szociáldemok­rata párt harcának, a háború­ellenes népfrontpolitika, a partizánmozgalom dokumen­tumai. Az ország újjáépítéséért, a demokratikus vívmányok vé­delméért vívott küzdelmet nagy méretű fotók, plakátok, emlékek tanúsítják. A történelmi idők feleleve­nítését a vasas-, a nyomdász- és más szakszervezeteik segí­tették : értékes dokumentu­mokat bocsátottak a múzeum rendelkezésére. A munkás- mozgalom veteránjai, egykori emigránsok féltve őrzött ereklyékkel gazdagították a múzeum gyűjteményét az utóbbi hetekben is. Első képeit, a Családot és a Gábor Aront azonban Duna- harasztin festette, ahol hosz- szabb ideig élt. E művek már jelezték erényeit, a kiváló ka- rdkterérzéket és valóságlátás pontosságát. Ezen belül vala­mi különös finomságot és szemérmet is, rejtett elfogó­dottságot, mely valahány mű­vének tartozéka. Nagy mun­kabírással és ajándékosztó tisztasággal rendelkezett. Ö adományozta minden ellen­szolgáltatás nélkül még 1957- ben a ráckevei gimnáziumnak azt az Ady-festményét, amely a muzeális gyűjtemény alapja lett. Kétségtelen; bravúros arcképfestő. Önarcképén is érezhető a mozdulat és a len­dület párhuzamos pontossága, mely minden portréjának alapja. Kitűnő megfigyelés jellemzi Misholczi Lászlóról, Szentiványi Lajosról, Soó Re­zsőről és mindenekelőtt édes­apjáról festett művét. Itt a fehér sávok Demjén bácsi méltóságait és dinamizmusát fejezik ki, aki népfrontveze- tóként sokat tett a dunaha- raszti gimnázium megvalósí­tásáért. Manuális készsége párat­lan volt. Villámgyors virtuo­zitással örökítette meg a fen­séges zsámbéki romot, a nagy­marosi panorámát, Visegrád látképét, a balatoni tájat. Szá­guldó festőriporter volt a szó Jó értelmében, kergette a vi­zuális eseményt Stockholmtól, Várnától, Prágától, Sienától a Bosnyák térig, a nagymarosi hajóállomás bensőséges látvá­nyáig. Alapos és érzékeny volt minden gesztusában, gyorsan szerzett élményeit — melynek bőségével rendelke­zett — azonnal, minden vívó­dás nélkül növelte képpé a természetesség örömével. A szünet nélkül születő valóság megszállott krónikásaként al­kotott, a félszegség és a kín­lódás teljes hiányával. Ez a bőség és egészség iktatta ki művészetéből a szelekciót, melynek jelenlétét csupán utolsó műveiben érzékeljük. Nyilvánvaló, hogy váltani akart, bravúrok után a gazdag egyszerűségre törekedett. Töb­bé nem a. tájak és arcok zse­niális előadóművésze akart lenni, hanem maga törekedett a partitúra képjeleinek meg­ragadására. Minden ízében időszerűség villan. Az ahtóroncsok prog­nózisa nem egy festőzsuma- liszta gyors feljegyzése, ha­nem elmélkedő kórnyomat az emberről, aki szüntelen előre­lépésével is növeli problémáit, i Akaratlanul is. Ez a képi szo­ciológia is valóságérzékéből származott, valamit megsejtett a holnap eredményéinek ne­hézségeiből is. Olyan látvány­festő volt Demjén Attila, aki lélektani érzékenységgel vizs­gálta a világot, s külső arcu­latában mutatta meg sok osztódású lényegét. A festé­szet artistájának, zsonglőrének nevezték, pedig éppen ezen a magas szinten akart túllépni. Tudott is, melyet legszebb ké­pei igazolnak; a nagymarosi komp, Taormina, a faúsztatás. a tihanyi belső tó. Képes volt Csontváry es Egry után is va­lamit mondani a tájak és at. ember együttes varázsáról. Tudása teljében nagy elmé­lyülése előtt távozott, mintha megszökött volna saját remek­művei elől, melyek már mo­toztak benne. Ami utána ma­radt, az is nagy érték, mely Dunaharaszti klasszikus ha­gyománya lehetne, ha a váro­siasodó nagyközségben fel­avatnák emlékmúzeumát. Életművének gazdasága meg­érdemelné ezt a figyelmet. Losonci Miklós Februári színháznaptár Kortárs magyar szerzők - új művek A februári színházi naptár figyelemre méltó eseménye­ket ígér a fővárosban. Külö­nösen örvendetes, hogy a mű­sorválasztás három mai ma­gyar szerző drámájára is esett. A következő két hátben a Vígszínházban, a József Attila Színházban és a Thália Színházban láthatunk új ma­gyar bemutatót, melyek közül kettő eredeti bemutatónak szá­mít. Versenynap és monodráma Időrendben a Vígszínházé esik legközelebb: február 11- én Versenynap címmel Csur- ka István új színpadi művét adják elő Horvai István ren­dezésében. A zenés darab (Darvas Fe­renc szerzeményeivel) a ga­lopp-pályát választotta cse­lekménye színhelyéül, s a szenvedélyes fogadók, lóver­senyzők, drukkerek lelkivilá­gát igyekszik elénk tárni. No, persze, mindezen túl is mu­tatva és a szenvedély alap­pozíciójából súrolva az élet és a halál nagy gondolatkörét. A galopp-pályán hol megdd- csőülő, hol pedig csúfosan el­bukó hősök sok mindent fel­mutatnak szenvedélyük tük­rében az életből, a küzdésből, emberi magatartásformákból. Darvas Iván a főszereplője az előadásnak, melyben még fontos szerepeket kapott —a többi között — Mády Szabó Gábor, Benkő Gyula. Kozák László, Bárdi György, Béres Ilona, Egri Márta. E hónapban még egy érde­kes újdonság lesz a Vígszín­házban: február 25-én a ne­ves NDK-beli szerző, a ná­lunk is jól ismert Peter Hacks Lotte című egyszemélyes da­rabját mutatják be Szántó Ju­dit fordításában, Valló Péter rendezésében. A címszereplő Lőttét Ruttkay Éva játssza. Újrateremtett krónika A József Attila Színház a következő napon, február 12- én mutatja be Sütő András drámáját, Egy lócsiszár virág­vasárnapja címmel, mely 1974- ben. volt a kaposvári színház évadnyitó darabja. Igazi szín­házi eseményként tarthattuk sz,. ..on akkor, s bizonyára az lesz most Sándor János rende­zésében is. A Romániában élő Sütő András, a magyar drámai nyelv egyik jelenítő« élő mes­tere nagy erejű színpadi feldolgozásában klasszikus művet keltett új életre. Mint jelzi: Heinrich von Kleist kró­nikája nyomán íródott e mű, vagyis a Kolhaas Mihály című regényt dolgozta át. Nem egy­szerű dramatizalásról van azonban szó, hanem alkotó új­rateremtésről, csupán a .főhős személye azonos azzal a Kol- hasszal, aki a XVI. század ele­jén élt szász lókereskedő volt és perbe keveredett földesurá- va!, .nert az törvénytelenül el­kobozta két lovát. Sütő drámá­ja azonban öntörvényű alko­tás, amely nyilvánvalóan más szemléletmóddal közeledik a cselekményhez és más törté­nelmi leckét állít elénk, mint a múlt századi szerzőtársa. Ez a dráma más erkölcsi rendről szól, mint Kleisté, s ebben a hősnek rá kell jönnie arra, hogy a nemesi világban, az urak világéiban a maga igazát — amely egyben osztályos tár­sai igaza, a sértett polgárság igaza — csak akkor érvénye­sítheti, ha az egész elavult jogrend ellen lázad. Rá kell jönnie, hogy az általa oly nagyra értékelt úri törvényes­ség csak komédia, amely mi­kor igazságot szolgáltat szá­mára, akkor egyben végez is vele. A napjaink magyar dráma­terméséhez jogosan sorolható Sütő-darab történelmi témája időszerű mai gondolatokat hordoz. A címszerepet Kránitz Lajos alakítja, s a főbb szere­pekben; Szemes Mari, Borbás Gabi, Szilágyi Tibor, Horváth Sándor, Káló Flórián, Láng József lép fel. Ókori monda, mai ember Mesterházi Lajos jó három esztendeje megjelent regénye, a Prométheusz rejtély már an­nak idején is sokakat meggon­dolkodtatott s egészséges vitá­ra késztetett. Most színpadi változatban — Kazimir Károly és Kővári Katalin rendezésé­ben — láthatjuk viszont feb­ruár 18-án a Thália Színház­ban. Múltidejű sci-finek nevez­ték egyes kritikusai ezt a mű­vet, mivel az ismert Promé­theuszt monda továbbfolytatá­sáról, továbbköltéséről szól. Természetesen úgy, hogy a görög monda- és mítoszvilágot próbálja a szerző a mához kö­zelhozni. A mai ember gondolatvilá­gával, politikai nézeteivel, fel­fogásával közelít' Mesterházi Lajos a mondához, amelyben — mint ismeretes — Promé­theuszt azért láncolták az is­tenek büntetésül egy sziklá­hoz, mert ellopta a tüzet az emberek számára. E tűzzel sok mindenféle mesterséget is „ellopott” az embereknek — meséli a darab —, de egy igen fontosat elmulasztott megsze­rezni, mégpedig az államveze­tés, a politikai tudás mester­ségét vagy inkább művészetét. Hogyan küzd meg tehát ezért Prométheusz és az ember — tulajdonképpen erről szól. er­ről elmélkedik, erre keresi az igaz emberi magatartást Mes­terházi darabja. Elbukások és felemelkedések szegélyezik ezt az utat, de egyetlen dolgot ha­tározottan és eltökélten állít: az embernek mindenképpen cselekednie kell, hogy többre, hogy előbbre jusson. *Ezt a cselekvést, a tettrekészséget állítja írói mondanivalója kö­zéppontjába. A főbb szerepeket a Thália előadásán Kozák András, Nagy Attila, Esztergályos Ce­cilia, Buss Gyula, Harsányt Gábor, Inke László, Sáfár Anikó alakítja. Rejtő operettszínpadon A Fővárosi Operettszínház­ban ugyancsak február 18-án lesz bemutató. Ezúttal a re­gény, a filmvászon és a prózái színpad után itt jelenik meg Rejtő Jenő. Zenés darabot írt Az ellopott futár című mun­kájából Miklós Tibor, s Csu­ha Lajos és Dancsák Gyula szerzett zenét hozzá. A rejtőjenői fordulatok­ban és nem kevésbé sajátos humorban gazdag cselek­ményt, vendégként Sík Ferenc állítja színpadra Hegedűs László társrendezésében. Az igen népes szereplőjű előadásban többek között Vár­helyi Teréz. Farkas Bálint. Felföldi Anikó, Suka Sándor. Mucsi Sándor, Hollai Kálmán, Medgyesi Mária keltik életre Rejtő halhatatlan figuráit. Donizetti cs Kodály Pest megyében is szerepe! majd több helyen új opera­betanulásaival az Állami Dé­ryné Színház, amely budapesti színpadán február 25-én mu­tatkozik be új műsorával. Hu­szár Klára fordításában Doni­zetti: Rita vígoperáját rendezi Kertész László, s a címsze­repet Kálny Zsuzsa énekli. Ezzel egy estén adják elő Kodály: Székelyfonó című énekes játékát, ugyancsak Kertész László rendezésében. Barta Judit koreográfiájával. A főbb szerepeket Kocsis Ka­talin, Lenkefi Erika, Toldi Nagy Miklós, Nagy János, Zöld Ildikó, Andor Edit énekli. Mindkét operát László Endre vezényli. L.

Next

/
Thumbnails
Contents