Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-13 / 37. szám
^inwníW W77. FEBRUÁR 13., VASÁRNAP Teljes szívvel Budaörsön, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár armatúra- üzemében szinte összesűrűsödik a zöldre-kékre festett be- hemót gépek csattogása. Az emberi hang elvész a technika világában. A laikusnak, vendégnek, eleinte a szájról olvasás segít. Az itt dolgozók iól értik, kit keresek, mutatiák is. hol van. Otthonosan a gépek között Bosnyák Jánost figyelem munka közben. Vagy tizenöt munkásnak magyaráz, kézbe veszi a kezük alól kikerülő gömbcsap-alkatrészeket. és olyan figyelmesen forgatja, nézegeti, mintha meózná. Otthonosan mozog a daraboló-! eszterga-, présfúró- és hegesztőgépek között. Már 23 esztendeje napi 8 óránál többet tölt közöttük. Bosnyák János azután szívesen rááll a beszélgetésre. — A gépsoron hét és fél perc alatt készül el egy gömbcsap. Jöjjön, megmutatom a kedvenc masinámat — mondja, és leül az NDK gyártmányú hidraulikus présgéphez, amely csőből préseli 40 tonna nyomással a szelepházakat. Készséggel magyarázza: tavaly a részleg svéd licenc alapján 80 millió forint termelési értéket állított elő a gömbcsapból. Az idén 100 millió forint a tervük. Jó az anyagellátás, tehát a rajt is az. — Mikor került az ISG-be? — Martonvásáron gyerekes- kedtem, labdarúgó voltam, és a csapatból sokan dolgoztak az iSG-ben. Hívtak maguk közé. Az apám is munkás volt, buzdított, hogy menjek Munka mellett tanultam, szüleim hetünknek nem győztek szakmát adni. — Tizennégy éves koromtól dolgoztam, kezdetben a Martonvásári Növénynemesítő Kutató Intézetben vetettem á cirok- és lenmagot. Még nem voltam nagykorú, amikor elhelyezkedtem az ISG-ben, Csalogattak már haza, a tsz forgácsolóüzemének vezetői posztjára, de maradtam a gyárban, jól éreztem magam. Soha sem felejtem el, hogy lehetőséget kaptam a tanuláshoz. a kedvezményes közös kirándulásokhoz, eljutottam a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és Svédországba. Voltam külföldön tapasztalatcserén és jutalomból is. Az utazás a hobbym. Becsüli a közösség — Köztudottan sokat dolgozik munkaidőn túl is az armatúraüzemben, és önnek még van társadalmi megbízatása is. Mit szól a család a sok távolléthez? — Tényleg csak este járok haza, de ez házasságunk kezdetétől így van. A gyermeknevelést a feleségem (óvodai dajka) szívesen vállalja. Nekem erre csupán a pihenőnapokon van alkalmam. Amint belépek a házunkban, kérlelnek a lányok: apu, mesélj! A Tv-híradóig és a vacsora alatt izgalmas téma nekik a gyár élete, nekem pedig az iskolában történtek. Örömöm, hogy mind a hárman. kitűnően tanulnak. Egyetlen vágyuk — TV-FIGYELO Tanulunk. Már szorosan egy téma köré csoportosulnak a Vifraj/-féle, Csak ülök ... egymást követő anyagai. Ez bizony a nagykorúság jele! Ha egy műsort ilyen egységesre, ennyire tömören lehet megszerkeszteni, akkor ott a fel- használnivalóban nem lehet hiány. Ami pedig ezt a legutóbbi egy témát — a tanulást — illeti, hát az erről elmondottak megint csak szolgáltak némi i újdonsággal. Ki hitte volna például, hogy görög lánynak magyar táncot tanít Londonban egy Jávorbajszos skót; s ugyanígy, ki hitte volna, hogy nemcsak mutatós külsejük, hanem intelligenciájuk, kemény munkával megszerzett műveltségük miatt is ugyancsak figyelemre méláik a magyar manökenek. Sokáig lehetne még folytatni ezt a ki hitte volná-t, de végül is nem ez a szűkén értelmezett érdekesség, szokat- lanság tette emlékezetessé ezt a műsort, hanem a legváratlanabb helyzetekből, az oktatás propagandájával aztán semmiképp sem foglalkozó személyektől érkező üzenet, hogy igenis, mindig és mindenkor gyűjteni kell az ismereteket. Okoljunk, tanuljunk! Ki mit tud? II. Az újjáéledt Ki mit tud? második elődöntőjében megszületett az első Pest megyei siker: Pleszkán Frigyes monori zongoristát — joggal dicsérő, méltató szavak kíséretében — tovább engedte a zsűri. Különben ez a péntek esti válogató ritka jó műsor volt! Azért-e, mert a nyitó táncot elbokázó kertészeti egyetemisták mindjárt olyan remek hangulatot teremtettek, vagy azért, mert a nézőtéren ülők kedvét véletlenül felszította egy-két apró intermezzo (csellólábtö- rés, póthangszerkeresés) — mindenesetre, ez az adás a közkedvelt vetélkedő legjobb perceire emlékeztetett. Sok része van ebben a zsűrinek is, amelynek tagjai any- nyi szeretettel — oktatva, tanítva, de leginkább biztatva — mondtak ítéletet, hogy ez az inkább atyai, mintsem tanáros törődés önmagában is szimpátiát kelt. A bíráló bizottság új tagját, a néptáncszakértőt Vásárhelyi Lászlót máris régi ismerősnek érezzük. Rövid méltatásaiból is tüstént kiderülő szakértelme. Hanem a műsorvezető Horváth János... Ha valaki, ő aztán megemlegeti majd ezt a második elődöntőt! Soha nem szeretett bakizni, most viszont szóhibát szóhibára halmozott. No, d e az vesse rá az első követ, aki még nem mondta úgy a szimbólumot, hogy... Ne írjuk le! Akácz László miután néhány éve elkészült az új otthonunk — egy piros autó. Mindegy, hogy milyen márka, csak piros legyen. Körülbelül ötezer forintot keresek, a feleségem ezernyolcszazat, takarékosan élünk, de még nem gyűlt össze egészen egy gépkocsi ára. A negyvenéves, vékony testalkatú. mosolygós ember. Barátságos légkört teremt maga körül. Ezt a tulajdonságát is figyelembe vették, amikor a remek esztergályost csoportvezetővé léptették elő. Tud az emberekkel bánni. Szerénységével és érdeklődésével rászolgált a vállalati pártbizottsági tagságra és beválasztották a műhely pártalapszerve- zetének vezetőségébe is. Bosnyák János eddig háromszor érdemelte ki a kiváló dolgozó elismerést. — Kis híján negyedszázadot töltött egy munkahelyen. Élményei közül melyiket mondaná el legszívesebben? — Jó érzés a szakmai megbecsülés, és szerintem ez az alapja a törzsgárdatagság kialakulásának. Szívesen emlékszem vissza a 8—10 évvel ezelőtti időszakra, amikor Sze beni Antal alapszervezeti titkár pártfogásba vett és foglalkozott a párttaggá nevelésemmel. Pár iskolára kerültem. Az utóbbi 10 évben már hét fiatalt hoztam a kommunisták sorai közé. Büszke vagyok arra, hogy a fiatal kommunisták közül egy sem változtatott munkahelyet. Bár ma már nem az én csoportomhoz tartoznak, de az armatúraüzemben tevékenykednek. — Régebben aranykoszorús szocialista brigádban dolgoztam, most pedig a Zalka Máté brigád vezetője vagyok. A szocialista címért küzdünk Mind a tizenöten arra törekszünk, hogy ne gyártsunk se- lejtet. Szeretném, ha a brigád három kommunistája segítene a brigádtagak párttaggá nevelésében. Megvalósult álmok — Közeli terveiről mondana valamit? — Tulajdonképpen, amit gyermekkoromban elképzeltem. megvalósult. Most már csak apróságok vannak hátra, mind például a víz bevezetése a fürdőszobánkba. Ez a tervem — nagy számú rokonságom segítségével — hamarosan megvalósul. Kalákában dolgozunk, szakmunkások vagyunk, segítünk egymásnak. Aztán foglalkoztat még egy gondolat: szép feladat, hasznos dolog lehet a munkásőrséghez tartozni. Megbeszélem a családommal, belefér-e a napi elfoglaltságaim közé a munkásőrkiképzés és -foglalkozás. Ha igenlő válaszban állapodunk meg, kérem a felvételemet. Udvardi Gyöngyi Gazdálkodunk a szellemi tőkével is Közügy a közművelődés a dabasi járásban — Az elmúlt két esztendőben nemcsak sokat beszéltünk a közművelődésről, mint azt megelőzően, hanem több is történt azért, hogy az emberek másképp éljenek. De nagy dolog volt, amikor az első termelőszövetkezeti tagot üdülőbe utaltuk! Akkor valamilyen áthatolhatatlan falat romboltunk le: amire fél életében nem is gondolt, kimozdult otthonából egy paraszt. Hajlandó volt -ölbe tett kézzel nézni néhány napig a tájat, élvezni a verőfényt. Letette a kapát, pihent, szétnézett a világban. Azután újabb lépés: elindult külföldre is az első vonat tsz- tagokkal. Ez ma már nem is szenzáció. Bujáki János, az inárcsi Március 21. Termelőszövetkezet alapszervezeti pártitkára emlékezik a múltra. S megtoldja: — Az emberek felfedezték a tanulás értelmét is, nem idegen tőlük a múzeum- és megbarátkoztak a legkorszerűbb gépekkel. Már nemcsak azért utaznak fel Pestre színházba, mert rábeszélik őket. hanem azért is, mert jól érzik Ott magukat. Soha ilyen vi1 nem volt még Magyarországon. Nálunk 1970-ben mindössze ötvenkilencen járták ki a nyolc általánost felnőtt féljél, 1976-ban már 587-en kaptak bizonyítványt, úgy, ho: nappal dolgoztak. Mellettük a beilleszkedésben Örkény határában két takaros házat mutatnak: cigányoké. A dabasi járásban — ahol annyi gondot okozott a cigány lakosság helyzete —, tűnőben vannak a putrik. Számolják: Gyónón három. Bugyin két. Örkényben három család sorsa vár rendezésre. A dózerek indulásra készek, hogy ismét néhány nyomorúságos viskót, s azokkal egy letűnt életformát romboljanak le. S ez nem egyszerűen gazdasági, szociálpolitikai kérdés, jóval tö annál. A párt-, a gazdasági, a társadalmi szervek a dabasi járásban is megpróbálnak minden lehetőséget megteremteni a közművelődésre, amelynek ez is fontos része. Ezekben a takaros házakban még nem biztos, hogy minden tekintetben kultúráltan élnek, de jó indulás. Ami a lényeg: belátni már a távolságot, amikor ezt a távolabbi célt is elérik. Persze, csak akkor, ha nem maradnak magukra, ha türelmesen átsegítik őket a beilleszkedés nehézségein. Az Örkényi művelődési házban kalauzolnak: ez itt a képzőművészeti szakkör szobája, emez a zenetanfolyam helye, a nagyteremben éppen kiállítás van, sokan megnézték már, mint ahogyan sokan látogatják az ifjúsági klubokat is. P F R R F TM Moldvay Győzó-L J—' J-^ U 1~/1 N verscskötete Első, mindeddig egyetlen verseskönyve, a Magam körül kerek harminc éve jelent meg, az akkori Misztótfalusi Kiadó gondozásában. Moldvay Győzőt, a Hódmezővásárhelyről indult költőt azóta csak néhány, az irodalmi és a napilapokban elszórtan közölt versei, sokkal inkább esszéi, tanulmányai alapján ^tarthatta számon az irodalmi közvélemény. Annál nagyobb figyelmet érdemel az utóbbi tíz év terméséből válogatott versgyűjteménye, amely a Hevesi Szemle gondozásában most látott napvilágot. Nem ritka nálunk — évek, sőt évtizedek múltán — az efféle lírikusi feltámadás, s többnyire eseményszámba megy, mint ezúttal is: a Perben című kötetből az olvasó egy művészi eszközeinek teljes birtokába jutott költőt ismerhet meg. Érett líra a Moldvay Győzőé; minden verse egy-egy vallomás önmagáról, érzéseiről, emlékeiről, az általa megszeretett tájakról; kéznyújtás az élő kortársak felé, s fájdalommal teli tiszteletadás az eltávozottaknak, a szellemi élet hazai és külföldi nagyjainak, Albert Schweitzer! ől Váci Mihá- lyig. Szinte újra éled előttünk irodalmunk nagy halottal közül Tersánszky J. Jenő, Sinka István, Veres Péter, Gulyás Pál alakja — a kötet egyik legszebb verse pedig hányatott életű, korán elhunyt festőnk, Kohán György művészetének lényegét tömöríti szavakba. Moldvay legtöbb versének fő témája, hőse azonban — maga a nép, a múltbeli és a mai egyaránt; egymás után villának fel a gyermekkori emlékeiben megőrzött és a napjainkban megfigyelt alakok Az öregbérest például így búcsúztatja: ...rokon rögök csöndes kedve / költözködik a szívedbe. A vén subást pedig így biztatja hátralévő napjaira: Állód te még a gátoldalt, / gallyaid közt rigópárral, / tartozol még madárfüttyel, / farkasoknak számadással. Teljesen otthonos a költő a népi hangvételben, kifejezésformákban (Telepesek, Cigánylakodalom stb.) Reálisan eleveníti meg mai életünk ellentmondásait, konfliktusait; a tsz-közgyűlésen például látó kezek, tenyerek verődnek ösz- sze, s ez az ezerporcú, szent so- kadalom: / törvényt tűrő s birtokló hatalom!. S élményeinek rögzítésére alkalmazni tudja Moldvay líránk legmodernebb formáit és eszközeit is (Athéni tranzit), önmagáról leghívebben talán mégis a kötetet nyitó — már nem mai keltezésű — versben vall: Negyven évem visszajár, / fészekhagyó sasmadár, / s ragyog tollán szüntelen / gyémánt nehéz türelem. A verseskönyvek fülszövege — a borítólapon — többnyire csak hézagosán tájékoztatja az olvasót, általánosságokat tartalmaz. Ez a kötet kivétel: Czine Mihály irodalomtörténész tömören, találóan méltatja Moldvay Győző lírájának jelentőségét. Az egyébként is ízléses kiállítású kötet értékét Csohány Kálmán illusztrációi növelik. G. Szabó László A táborfalvai művelődési ház is tisztán, jól felszerelten várja a művelődni vágyókat. Mindennap tesznek érte Kálmán Ferenc, a dabasi járási hivatal elnöke érdekesen fogalmaz: — Nem múlik el nap, hogy ne beszélnénk a közművelődésről. Vagyis mindennapi feladattá vált. Nemcsak a közművelődés szakemberei, a művészek kutatják a lehetőségeket, hanem a dabasi járás politikusai, gazdasági és társadalmi vezetői is napirenden tartják a művelődést, hogy ne csak a természet erőit győzhessék le, ne csak a termelésben szülessenek eredmények, hanem azok is gyorsabban formálódjanak, akik megoldják e na feladatokat. Itt is változóban már a szemlélet —, hovatovább, nem néhány szakember feladata a műveltség terjesztése, hanem valamennyi társadalmi rétegé, s a műveltség terjesztése nem szorul csupán a művelődési otthonok, a könyvtárak falai közé, az eredményeket — bár ez sem lebecsülendő —, nem az ismeret- terjesztő előadások számának növekedésében, a különböző rendezvények sokaságában mérik csupán. Fontosnak tartják a kulturáltabb otthonok megteremtését, társadalmi munkában bővítik az óvodákat, hiszen a kulturálódás lehetőségei itt bontakoznak ki, szervezik a szakmunkás-továbbképzést, átalakítják az elavult, a színvonal alatti szórakozóhelyeket. Kihasználják az agrárszakemberek tudását —, mint ahogy dr. Cserháti Pál, a hernádi Március 15. Tsz elnöke mondja —, és mindenki képességére építenek, aki valamivel hozzájárulhat a közösség e fontos ügyéhez: orvosokra, pedagógusokra, szakemberekre támaszkodnak. i_ dolgozik a szép nagyüzem, amely pusztán már termelés- indításával, korszerű üzemszervezésével, szakmunkásképzésével is környezetior- máló: a dabasi nyomda. A ou- gyi telefongyár, s más ipari üzem mellett ezt sem hagyhatják ki a számításból. A dabasi járás 75 ezer lakosában, az ott élő 17 ezer fiatalban nemcsak feléledt másképp élés vágya, nanem a lehetőségek is közelítenek az igények megvalósításához. A legtöbb művelődési otthon közös fenntartásba került, ami nem csupán anyagi koncenr- rációt jelent, hanem közös felelősséget és az igények ktr megfogalmazását is. A járásban reneszánszát éli a klub- mozgalom. Harminchat öntevékeny művelődési csoport működik. Sikeresen dolgozik a Nagy István képzőművészeti csoport, amely jelzi, hogy nemcsak Szentendre, Vác, Nagymaros és Zebegény támogatja tehetségeit, hanem Délpest megye is. A kiállítások, amelyeket eddig rendezte!- máris éreztetik hatásukat, dabasiaknak kezdeményező szerepük volt a Dél-Pest megyei községek összefogásában. Lehetne gyorsabban A közelmúltban a járási párt-végrehajtóbizottság m te fel, eleget tettek-e a köz- művelődési határozat megvalósításának. Lehetetlen nem észrevenni az utóbbi évek változását, különösen az elmúlt két év fejlődését, mégis a feladatok, a tennivalók sorát határozták el. Mint mondották: a testületek koncepciói jók, de a végrehajtás lasisú. A párt- szervezeteknek mindenütt következetesebben kellene fáradozniuk azért, hogy felébresz- szék mindenkiben a közművelődés társadalmi jellegének tudatát. Ne engedjenek például olyasmit, hogy közművelődési szakemberek segítés címén járlatleveleket töltsenek ki a tanácsnak, vagy más adminisztrációval terheljék agyon magukat, saját hivatásuk betöltése helyett. Péter Domokos, az ácsai gimnázium igazgatója még úgy ítéli, nem mindenki érti, hogy a közművelődésért felelős a család, a lakóhely, az iskola, a munkahely, a társadalmi és gazdasági szervek. S nem elég mások művelődéséért tenni valamit, az önművelés legalább annyira kívánatos. Nem elég az iskolában szépen beszélni a művészetről, értékeinkről, felkelteni a szép iránti érzéket, szükséges az otthonokban is kultúrát teremteni. Nem elég, mint mondotta, új filmek bemutatásáról gondoskodni, ugyanakkor egyik-másik helyen piszkosak a mozik, félig vetítenek le valamit, nem ügyelnek a filmek gondosabb válogatására sem, elhanyagolják a külső körülményeket. Pedig a filmek jő, vagy rossz hatása felbecsülhetetlen. Ma nem kérdés már, hogy van-e tere a művelődésnek, csak az a kérdés: megfelelően rangsorolnak-e a társadalmi szervek a feladatok megoldása között. Eléggé harcolnak-e a formalitások ellen. mindig a tartalmat, a lényegest tekintik-e? Tűrhető-e. hogy a művelődési házak szakmai, módszertani irányítása megoldatlan, sokszor a legjobb szándékú művelődési ház vezetői vallanak kudarcot, mert magukra rnara- dottan dolgoznak. Változtatni kell a dabasi községi II. művelődési ház munkáján is, hiszen ez lenne hivatott a járási szintű feladatok betöltésére, s ma ettől távol áll. A bejárók is megérdemelnék, hogy több gondot fordítsanak művelődésükre. Tudásban gyarapodva Megannyi negatív megállapítás — ha mindent felsorolnánk, lehetne több Is —, megannyi jogos felvetés, jogos türelmetlenség. De ebben a türelmetlenségben ki ne látná épp a biztatót. Azt, hogy az önmaguk felelősségének számonkérése, a vezetők feladatának szigorú felvetése biztosítéka lehet a további sikereknek. Dr. Cserháti Pál a lényegre tapintott, amikor az anyagi javak gyarapodására hivatkozott:, — Gyönyörű munkáslaká- sok, szép óvodák, művelődési házak épülnek. Termelő- szövetkezetünk nagy összegeket fordít a dolgozók életének megkönnyítésére. Pszichológussal vizsgáltattuk, hogyan lehetne változatosabbá tenni a munkát, ne legyen monoton, építési kölcsönöket adunk... Nemcsak nálunk van így, hasonlóan tevékenykedik ma már sok ipari és mezőgazdasági üzem. Sok a gépkocsi, a televízió, a rádió a községekben, s így van ez iól. A közművelődési program a dabasi járásban sem az anyagi jólét ellen Irányul, hanem arra. hogy megtanulják az emberek, hogyan kell okosan élni, mindenki hasznára ezekkel a javakkal, hogy az az igazán korszerű, ha a magasabb rendű technikát magasabb rendű célokra használják. Ehhez pedig mindenekelőtt a párt irányítása mellett a jól koordinált munkára, összehangolt, formall- tásmentes cselekvésre van szükség. Ha a tanácsok, az ipari és mezőgazdasági üzemek. vállalatok gazdasági lehetőségét koncentrálják és ehhez hozzáadják valamennyi lakos szellemi tőkéjét, valamilyen irányú tehetségét, akkor nemcsak az óvodai helyek száma gyarapszik, nemcsak a szükségtan+ermek alakulnak át korszerű tanintézetté. nemcsak új lakóépületek emelkednek és lesz több kiállítás — hanem mindezek megteremtői is gyarapodnak tudásukban. megváltoztatják élet- és Tm'nka köriemén veiket. még nagyobb igény ébred a kultúrá’teHV, körülmények, a közműv“1*'**«! iránt. Sági Ágnes I
