Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-10 / 34. szám
1977. FEBRUAR 10., CSÜTÖRTÖK Primőrök a házikertből Százhuszonötmillió forint árbevételt könyvelhetett el tavaly a zsámbéki Észak-Buda- vidéki ÁFÉSZ. A forgalomnövekedés igen mérsékelt. Ebből az összegből a kereskedelem 92 millió forinttal részesedett. Jelentős viszont az előrelépés a kistermelői árufelvásárlás szervezésében. Összesen 356 ezer forintot tett ki az az árumennyiség, amit a házikertek terméséből forgalomba hoztak. Ez 200 ezer forinttal nagyobb értékű zöldségkínálatot jelent, mint 1975-ben. Különösen, a fóliás primőr termesztési kedv növekedett. Az idén bekapcsolódik a termelésbe a Tinnyén alakított kertszövetkezeti szakcsoport is. Harmadik lett az országos versenyben a nagykátai gépcsoportvezető A magyar gyártmányú cu- korrépa-'betakarító gépek kezelőinek s szerelőinek tavaly országos munkaversenyt hirdettek. A legjobbaknak most adták át a díjakat, a Szekszárdi Mezőgép Vállalat központjában. A gépeket üzemeltető gépcsoportok vezetői közül előkelő helyezést ért el egy Pest megyei szakember; harmadik díjat kapott Zoltán László, a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet gépcsoportvezetője. Iskolaegészségügy Kinek az asztala ? Iskolaorvost kerestem a nagykátai járásban. Nem találtam. A nyomozás végső eredménye: megyénkben mindösz- sze két önálló iskolaorvos tevékenykedik. Egyikük Szentendrén, másikuk Nagykőrösön. Bokros teendők Dr. Weisz Mátyás Hányon körzeti orvos. Jelenleg háromszáz iskolai tanuló tartozik hozzá: — A felszabadulás óta végzem ezt a munkát, végigkísérhettem a gyerekek fejlődését. Az iskolában nincs orvosi rendelő, így a felnőttrendelésre szolgáló helyiségben fogadom őket. A gyermekorvos is ellátogat hozzánk — havonta. — A feladataim? Az első osztályosok látásvizsgálata, évenkénti szűrővizsgálatok, a rendszeres testi felülvizsgálat elvégzése, a védőoltások, s gyakran az iskolaérettség megállapítása — s a gyógyítás. Dr. Tömör Lenke, a nagykátai járási rendelőintézet gyermekorvosa: — Mint körzeti gyermekorvosnak — mert alig néhány hónapja még az voltam — három iskola ezer tanulóját kellett ellátnom, ezen kívül a 14 éven aluli, beteg gyermekek gyógyítása, a csecsemők rendszeres látogatása, s az ezzel kapcsolatos tanácsadás is a feladatom volt. Az iskolaorvosi teendőkre csak a munkaidő egyötöde jutott. — Most változott a helyzet: az iskolaorvosi munkát a körzeti orvosok végzik, s csak szükség esetén konzultálnak a gyermekgyógyásszal. A járásban három gyermekorvos dolgozik, együnkre hét-ki lene község jut... Országos gond Arról, hogy mi az oka az iskolaorvosok hiányának, dr. Szinna Ferencnét, a megyei fővédőnőt kérdeztük: — Ez a jelenség nem a nagykátai járás, s nem is a megye sajátja. Országos gondról van szó. Kevés az olyan orvos, különösen a gyermekgyógyász, aki főállásban vállalná az iskolaorvosi státust. Érthető is: az iskolaorvos gyógyító tevékenysége másodlagos, a hangsúly inkább a prevención, a megelőzésen van. — Mi hát a megoldás? — A körzeti gyermekorvosi hálózat. Ez a hatvanas években kezdett kiépülni Pest megyében. Ma már teljessé vált a városokban, s lassan azzá válik a községekben is. Utódainkról van sző Az iskolák megfelelő orvosi ellátása nem tűr halasztást, mert utódaink egészségéről, edzettségéről, kiegyensúlyozott testi fejlődéséről van szó. Erről a Pest megyei Tanács egyik beszámoló jelentése a következőket mondja: — Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy Pest megyében az iskolaegészségügyi ellátás a negyedik ötéves tervciklusban — főleg a fejlesztések szemszögéből vizsgálva — ugrásszerűen javult. Az Egészségügyi Minisztérium útmutatásai alapján körzeti gyermekorvosi állásokat szerveztünk a nagyközségekben és a városokban. A szétaprózott fejlesztés, mely a korábbi időszak jellemzője volt, inkább, visszalépést jelentett. Ezért a további út a gyermekegészségügy ösz- szevonása. A körzeti gyermek- orvosi állásokat halmozottan kell létrehozni, s az eddigieknél jobban kell ügyelni a gyermekorvosi munka minőségének javítására. A védőnők, iskolaegészségüggyel foglalkozó orvosok, s az iskolák együttműködését is gyakorla- tiasabbá kell tenni. Ezt szolgálják azok a munkatervek is, melyeket a művelődésügyi ágazat szakembereivel egyeztetve készítenek. V. G. P. Tankönyvek — tonnaszám A Dabasi Nyomda az idén 2800 tonna könyvet, illetve jegyzetet állít elő. Már nyomják a jövő évi tankönyveket, de készülnek ifjúsági kötetek is. Óránként ötezer művet szed össze az automata összerakó Autók és bűnügyek Nem sikerült a furcsa csere A Fiat 850-es, a Polski Fiat és a Zsiguli bevonultak a bírósági tárgyalótereimbe. Félreértés ne essék, nem négykeréken. A Szentendrei Járásbíróság két szokatlan bűnügy tárgyalásakor idézte meg ezeket a gépkocsikait, minit a bűncselekmény eszközeiig minit az ügy indítékait. Kusz József pomázi lakos Fiat 850-es típusú gépkocsijával átutazóban járt Dombóváron. Ott elromlott a jármű, s a szervizben több napot várhatott volna, amíg megjavítják. Akkor tanácsolták: keressen meg egy embert, akiről tudják, hogy el alkarja adni autóját. Az utazó így is tett, és megállapodott Tavasz Istvánnal, hogy egy Polski Fiatra elcseréli a Fiat 850-est. Mivel a Polskit értékesebbnek találták, ezért Kusz Józsefnek 14 ezer forintot kellett ráfizetnie — későbbi időpontban. Telt-múlt az idő, a csere pedig törvényes formában se- hogysem jött létre. Kiderült, hogy a Polski Fiat ugyan Tavasz Istváné, azonban nincs átírva a nevére. A dombóvári férfi ugyanakkor rájött, hogy rossz vásárt csinált, szerette volna visszacserélni az autókat Ráadásul a pomázi csere- partner sem személyesen, sem írásban nem jelentkezett nála. Tavasz István a gyors dönté- ' sek embere, ezért négy barát- | jával egy éjszaka gépkocsiba ült, hogy majd visszaszerzi a Pomázon levő Polski Fiatot. Magukkal vittek egy betanított1 farkaskutyát, felkészülve I arra, hogy esetleg erőszakkal i kell visszaszerezniük az autót. } Néhány óra múlva meg is érkeztek Pomázra. Kusz József i házának nincs kerítése, köny- nyen behatoltak az udvarra. A kocsit azonban — műszaki hiba miatt — nem tudták elindítani, s a váratlan fordulatot éppen a farkaskutya okozta: vakkantásávcU felébresztette a szomszédokat. Végül Kusz József is felébredt és magához véve egy fokost, kirohant a lármára. A házigazda és a szomszédok összefogtak, Kusz leütötte az egyik éjszakai látogatót, a farkaskutya viszont megharapta a házigazdát A dombóváriak látva a túlerőt már cs.ak mentették volna magukat, s bár Kusz kitörte kocsijuk első-hátsó szélvédőjét, nagy nehezen mégis sikerült elillanniuk. Kusz József azonban rendőri segítséggel utánuk eredt, s a békásmegyeri elágazásnál elfogták a hívatlan vendégeket. A Szentendrei Járásbíróság érdekes jogi probléma megoldása előtt áll. Ha át lett volna írva Kusz József nevére a Polski Fiait, akkor rablással vádolták volna a dombóváriakat. Így a Büntetőtörvény- könyv idevonatkozó paragrafusa szerint a garázdaság tényállását állapította meg a bíróság, mivel az öt férfi viselkedésével közbotrányt okozott. Pénzbüntetéssel Sújtották őket, akárcsak a pomázi Kusz Józsefet, aki szintén kivette részét az éjszakai adok-kapok- bóL Őszinte megbánás és tanulópénz A tanácsvezető bíró előtt Szentendrén két jól öltözött fiatalember állt. A városi járási ügyészség autólopással és ezzel összefüggésben rongálással vádolta őket. A két jó- barát, vidéki egyetemisták, a Balatonra készültek pesti rokonaikkal. Ű (közben egy éjszakára a Pap-szigeti kempingben szálltaik meg. A vádlottak úgy gondolták, ilyen rövid időre nincs éríelme felütni a sátrat, elalszanak a Zsiguliban. A rökonok már lepihentek, a fiúk pedig zenét hallgattak az autóban. Bár egyiküknek sem volt jogosítványa, gondoltak egyet és elindították a kocsit. Két-három kört mentek a kemping területén, amikor a kapuőr meglátta eket — s abban a hiszem,ben, hogy ki akartak menni — felnyitotta a sorompót. A barátok kapva az alkalmon, az országútra hajtottak. Egyikük kezelte a kormányt és a kuplungot, a féket, a másaik kapcsolta a sebességet és a gázpedált nyomta. Szédületes tempóban utaztak, majd a tahitótfalui elágazásnál egy villanyoszlopnak ütköztek. A kocsi teljesen ösz- szetöri, a kárt okozók azonban kisebb horzsolásokkal megúszták a balesetet. Dr. Juhász Attila, a járásbíróság elnöke tárgyalta az ügyet. A bíróság elítélte a két fiatalt, de ugyanakkor figyelembe vette, hogy kiváló tanulok, példás közösségi emberek. Hogy a büntetés ne akadályozza egyetemi tanulmányuk folytatását, pénzbüntetésre ítélte őket. Kivált azért, mert őszinte megbánást tanúsítottak.' A két fiatalember rögtön kifizette a tanulópénzt. Kamarás Péter \ z Egyik Lap Dokumentációs Osztálya, amelyet az újságírás helyett korszerűsítettek, Péter kérésére küldte le neki a címben emlitett dossziét, amely a Kisszerkezeteket Készítő Üzemről a lapban megjelent cikkeket tartalmazza. Pontosabban szólva e cikkek mikrofilmre kicsinyített, lapkivágásokból kinagyított és xerox eljárással sokszorosított korszerű másolatait. (Bizonyítván, hogy zsurnalisztikái intézményeink másolásban már elérték a világszínvonalat.) Péter érdeklődéssel ütötte fel a dossziét, amely a következőket tartalmazta: 1. (1975. XII. 28. Nagy riport „Felkészültünk!” címmel. Részlet.) ___És a KIKÉSZÜ? Repes a szív, ha sorra hallja Fájd Sülé igazgató szájából: — Ha valaha, úgy most tökéletesen felkészültünk a tervévre!... Mint a jó gazda, akinek szeme hizlalja a jószágot, úgy fektettük fel a pontos ütemtervet... A legkisebb készülékre is a legnagyobb súlyt fektetjük... A tavalyinak 117 százalékát fogjuk teljesíteni!... Minden dolgozónk bízvást el lesz látva nyersanyaggal, kellékkel és zuhanyozási lehetőséggel! — Tehát 1976. a siker éve lesz? — kérem. Szerényen így válaszol: „Megértettük az idők feladatának a szavát.” 2. (1976. II. 2. Részlet a Gyárügyi Minisztérium államtitkárának nyilatkozatából.) — Feltűnően nagy volt tavaly az elmaradás a KIKÉSZÜ-nél: huszonkét százalékos! Ezért kénytelenek voltunk idei tervét leszállítani, bár a tavalyi tényleges teljesítésnek így is 117 százalékát kell elérni. E gyár hibájából nem jutott számos új épület ablakára kilincsszerkezet, illetve egy újítási konstrukciós hiba következtében olyanokat szereltek fel, amelyek ahelyett, hogy egyszerre zárnák a két ablakot, amikor az egyiket zárják, a másikat nyitják és fordítva. 3. (1976. V. 14. Vezércikk „Haladjunk előre a gazdaságosságban” címmel. Részlet.) Kiváló példa erre a KIKÉSZÜ, amelynek volt bátorsága megszüntetni néhány gaz- daságosságtalan cikk előállítását, így nem gyárt nyílászáró szerkezeteket záró, szerkezeteket (például ablakkilincset), szőnyegkefélő gépet, rádióba való állomáskeresőt stb., ezzel szemben kifejleszti az automatikus ketrectisztító berendezés, a pneumatikus bárszékemelő, az automatikus cipőtisztító profilokat.” 4. (1976. V. 30. Vezércikk „Gondolkodjunk a fejünkkel!” címmel. Részlet.) És hogy a jobb kéz gyakran nem tudja, hogy mit csinál a bal, arra akár mintapéldány is lehetne a KIKÉSZÜ esete. Leállították a kilincsek és a rádió állomáskeresők gyártását. Jó, szuverén joga ez a vállalati önállóságnak. Igen ám, de a gyártást senki tőle át nem vette, vagyis most nem gyártja, vagyis rádiók és ablakok állnak most befejezetlenül itt is, ott is! Ha külkereskedelmünk nem talál szállítóra (nevezetesen az egyikre Ugandában, a másikra Bolíviában), akkor ... nos akkor a fejetlenség miatt még mindig főne a fejünk. 5. 1956. VIII. 16. Hir.) — HUSZONÖT ÉVES fennálását ünnepelte a KIKÉSZÜ kollektívája. Beszédében — és egy imponáló képes díszkiadványban — Fájd Sülé igazgató elvtárs hangsúlyozta, hogy a gyár sikert sikerre halmozva érte el, hogy alig 100 főnyi középüzeméből 365, szökőévben 366 főt foglalkoztaGOMBOPALi Dosszié PICI PÉTER KALANDJAI ^ tó nagyüzem lett, miközben átszervezésről átszervezésre növelte közgazdasági szerepét. 6. (1976. IX. 23. Hír.) — PAPÍRHIÁNYRA való tekintettel számos fölösleges kiadvány bezúzását rendelték el az illetékesek, így a KIKÉSZÜ önünneplő jubileumi képes-díszkiadványa 20 000 példányának. 7. (1976. IX. 27. Riport „Miért kevés a munkáskéz?” címmel.) Végül két nyilatkozat a KIKÉSZÜ dolgozóitól: — Igen, ezt a gyárat el kell hagyni! — kiált fel könnyes szemmel Zobák Elemérné fröccskeverő. — Nem állhatom, hogy a zöld meg lila fröccstől mocskos kézzel kell az utcára mennem. Mert a zuhanyozót már évek óta ígérik, de még ma is csak hideg sufni áll rendelkezésünkre, ahol télen mindig szétreped a fagytól a vízvezeték. Nyáron meg a deszka lukain lesnek a férfiak. — Egyszerűen nem szeretem, ha nincs meg a kereset — mondja nyíltlelkűen Kovács Antal esztergagépkezelő. — Márpedig amíg a munkát úgy szervezik, hogy nincs anyag és ha van, órákat kell várni rá a kiadónál, kétharmadát viszem haza, mintha átmegyek a Buzérthez raktárosnak. 8. (1976. VI. 21. Glossza „Kikészül a KIKÉSZÜ?” címmel. Részlet.) Márpedig egy gyár, amely egymilliót dob ki öndicsérő könyvre, folyton új, meg új termékekre áll át, mindig ígérve és sohasem teljesítve, amelyről mindezt és még sok minden mást (köztük azt, hogy elhanyagolják a közszükséglet legfontosabb termékeinek előállítását), mondom, mindezt megállapította a KNEB vizsgálata... nos, mit lehet egy ilyen gyárról mondani? Talán csak annyit: madarat tolláról, gyárat valóságáról! 9. (1976. XII. 23. Karácsonyi riport. Részlet.) A következő gyárkapu, a KIKÉSZÜ-é fenyőgallyakkal van feldíszítve és belül, az igazgatósági tanácsteremben ezúttal a kedves embercsemeték gyöttek össze egy bizony nem csemetényi, hatalmas karácsonyfa alatt. Fájd Sülé igazgató bácsi néhány meleg szó kíséretében osztja ki nekik az ajándékcsomagokat. Egy kedves apróság meg is kérdezi: „A bácsi az angyal?” Péter barátunk megrettenve emelte fel szemét a dossziéról, amelynek korszerű összeállítása annyi időt vett igénybe, hogy riportja közben már meg is jelent: Éspedig 1977. február 5-én. Az volt a címe: „Mit ígér az Üjév első hónapja a KIKÉSZÜ-ben?”. És így kezdődött: Repes a riporter szíve-lelke, ha hallja Fájd Sülé igazgató elvtárs beszámolóját. — Minden jel azt igazolja, hogy ha valaha, most valóban tökéletesen felkészültünk erre a fontos tervévre. Mint a jó gazda, akinek szeme hizlalja a jószágot...