Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

i 1Miatt 1977. JANUÁR 1., SZOMBAT Hernádi hétköznapok A régi faluból már csak egy ház omladozik Miért érdemes a tsz-ben dolgozni? Az E—5-ös út szélén a meg­szokott jelzőtábla mutat balra; Hemád. A behavazott tanya- világból szinte alig emelked­nek ki a falu tájba simuló há­zai. De mikor közelebb ér az ember, feltűnik, az épülő új lakótelep, s a családi házak közül szinite egy sem hasonlít a kisparaszti életformát' őrző hosszú épületekre. Majdnem mind duplaszámyas, nagyaib- lakos kockaház, s ma más nem azzal dicsekszik az itt élő ember, hogy hány méter hosz- szú a háza, hanem azzal, mennyit futott a Zsigulija. Visszajöttek — A negyven évvel ezelőtti Hernádból egyetlen ház düle- dezik még a templom mellett — mondta Garas Mihály, a Március 15. Tsz tmk kőmű­ves csoportvezetője. — Hajdan egy 30 holdas nagygazdáé volt, most senki sem lakik benne, hamarosan eltakarít­ják. De nem is kell 40 évre visszanéznünk, az utóbbi 10— 15 év alatt épült újjá Hernád. Mióta biztos jövedelmet ad a tsiz. tucatsziámra költöznek be a fiatalok a környékről, egy­más után épülnek a modem otthonok, a tsz lakótelepet épít... és majdnem mind­egyik házhoz garázs is tarto­zik. Az én gyerekkoromban (most 54 éves) tulajdonképpen annyit ért egy ház,' hogy fedél volt az ember feje fölött. Ezek most átlagosan megérik a 300—400 ezer forintot, de nem ritka a félmilliós sem. Szor­galmasan és jól dolgoznak itt az emberek, ha látják, hogy van értelme. A hatvanas évek második feléig bizony sok ku­darcon mentünk át. Sokan itt is hagyták a szövetkezet, az­tán, hogy javult a helyzet, las­san szivárogtak vissza,, de a baromfifeldolgozóba már jöt­tek a környékbeliek is. Most már el se lehetne zavarni őket A Fő utca 77-ben beszélge­tünk Garas Mihállyal, aki a tsz törzsgárdatagjai közé tar­tozik. Az ő háromszobás háza is új, aligha lehet több 5—6 évesnél. Az előszobában köny- nyező pálma, a disznóólban 28 jóllakott, elégedetten röfö­gő hízó. Tizenhármat január végén ad át a tsz-nek. kettőt levág, a többit márciusban vi­szi a vágóhídra. Csirkenevelők Kopányi Imre, a közös gaz­daság főkönyvelője 17 éve dol­gozik ebben a beosztásban. Is­meri — és nagyrészt át is élte — a szövetkezet fejlődésének történelmét. Dátumok, számok, szinte beleszédül az ember. A kívül­állónak nem mond sokat, ne­kik az életük egy darabja. Egyesülések, szanálások, át­szervezések. Kopányi Imre 1959-ben került a tsz-hez, altkor Búzakalász volt a neve. — Még kint volt a főhadi­szállás a tanyaközpontban — mondja —, négy emberből állt az apparátus. Minden reggel közgyűlést tartottunk, melyen elosztottuk a munkát, beírtuk az előző nap teljesített mun­kaegységet, s megvitattuk a napi gondokat. Olykor 10 óra is elmúlt, mire elindultak dol­gozni az emberek. A nagyobb munkákban, mint mondjuk az aratás, szénagyűjtés, az elnök­kel az élen részt vettünk mi is. A hatvanas évek elején el­kezdtük építeni a szerfás épü­leteket Ez olyan jól bevált, hogy a környező gazdaságok is nálunk rendelték meg a mun­kát. A két kőművesből álló brigádot 30 tagúra fejlesztet­tük, és létrehoztuk a lakatos- műhelyt is. Itt gyártottuk az elemeket, s a helyszínen állí­tottuk össze. Szépen nőtt a jö­vedelmünk. Aztán 1962. május 5-től szeptember 10-ig egy csepp eső se esett. Kisült a ha­tár. Négyszáz tehenünk volt, a többsége tönkrement, mert nem tudtunk mit eléjük adni. Az embereknek se tudtunk fi- aetni, így aztán az 500 tagból 200 elment. Alig maradt 40— 50 munkára fogható embe­rünk. Szanálni kellett a szö­vetkezetei. Szóval siralmas állapot volt. És ekkor jött a nagy ötlet: csirkét kell tenyészteni. Két év alatt kiheverték a mérleg­hiányt, s a gazdaság talpra- áilt. Igaz, még sokáig vitat­koztak az új elnökkel, Cser­háti Pállal, s üres szónak bé­lyegezitek az elképzeléseit. Az­tán az események évről évre szűkítették a kétkedők tábo­rát. 1972. októberében épí­tették a baromfiféldolgozó üzemet, mely naponta 40—48 ezer csirke feldolgozására ké­pes. Sertésfeldolgozó A régi sertésfeldolgozó mel­lett hamarosan elkészül az új, évi 25 ezres kapacitású mo­dem üzem, mely nemcsak a saját telepükön hizlalt állatok feldolgozására hivatott, hanem a környék háztájiban nevelt sertéseit is felvásárolja. Jelen­leg 1400 ember dolgozik a tsz- ben, az összes földterületük 2800 hektár, s az árbevételük évi 870 millió forint. A ter­melő emberek szinte vala­mennyien teljesítménybérben dolgoznak, a vezetők és az al­kalmazottaik tevékenységét célprémiummal ösztönzik. Zárszámadás után nyereség- részesedést fizetnek, de ez nem jár, csak adható. Aki pél­dául igazolatlanul hiányzik, nem kap. De a szocialista bri­gádok értékelésénél is szigo­rúan veszik a hiányzást. Így aztán a brigád — huszonhá­rom van a közös gazdaság­ban — eleve csak. a munkát szerető, a közösséghez ra­gaszkodó embereket veszi fal a soraiba. Elégedettek Értről tanúskodnak Balázs Gyöfgynének, a baromfifeldol­gozó üzem művezetőjének sza­val is: — Tizennégy évvel ezelőtt családtagként kezdtem dolgoz­ni a szövetkezetben. Három év múlva beléptem és a szőlé­szetbe osztottak be. Vollt olyan, hogy hónapokig alig kaptunk pénzt. Sokan el is mentek és kinevettek bennün­ket, akik abban bíztunk, hogy majd csak lestz jobb is. Emlék­szem, spárgával kötöztük el a bicikligumit, mert nem tud­tunk új belsőt venni. Aztán jöttek is a jobb napok. 1972 augusztusában huszadma- gamrnal elküldték Kecskemét­re a BOV feldolgozóüzemébe tanulni. Októbertől aztán itt­hon dolgoztunk. Mi voltunk az üzem első munkásai. Most több mint hatszázan vagyunk és 84 teherautó hordja a csir­kéket a kezünk alá az ország különböző helyeiről. Eleinte szokatlan volt az asszonyok­nak ez a munka, de most már el se lehetne zavarni őket. Hónapok eltelnek úgy, hogy senki se későit — Elégedett? — Ha az életünkre gondol, igen. A férjem is itt dolgozik a tsz-ben. a szennyvíztelepen lakatos. Most végzi a telepke­zelői tanfolyamot. Én az idén teszek baromfifeldolgozó szakmunkásvizsgát. A fiam ta­valy végzett, mint autószerelő, az idén érettségizik különbö­zetivel. Havonta megkeressük a 9 ezer forintot. Ezenkívül 20 disznót hizlalunk. Házat épí­tettünk, befizettünk kocsira. Színházba, kirándulni járunk a szövetkezeti busszal. Azt hi­szem, ennyi elég A főnökei szerint nagyon jó vezető, hallgatnak is rá az em­berek. Tavaly megkapta a Munka Érdemrend ezüst foko­zatát. Zenével — M. Tóth Mihály, az üzem főmérnöke érdekességről szá­mol be: — Köztudott, hogy a szalag­munka monotonsaga egy idő után lankasztja a figyelmei. Megbíztunk egy pszichológus­nőt, vizsgálja meg, mivel old­hatnánk fel. ö a zenét aján­lotta. Már be is szereztük a szükséges eszközöket, jövőre zenés üzem lesz a baromfi- feldolgozó vonal. Decemberben korán sötéte­dik. Mire elindultunk a sűrű hóesésben, kigyulladtak a lámpák a hernádi utcákon. A házak kéményei bodor füstöt pipáltak, s a művelődési ház felől vidám kacajt hozott a szél. Hétköznap este volt, megszokott, mindennapi her­nádi este. A klubban zene szólt, táncoltak a fiatalok. Az udvarokban vödör csörrant, a disznókat etették. A rádióban felsorolták, hol, melyik út jár­hatatlan. Az egyik kis utcában hókotróval találkoztunk. Egy Zetorra szerelték; a tsz trak­tora tisztította a tsz-tagok új házai előtt az utcákat. T. Ágoston László Tavak a szigeten A Pest megyei Tanács, a Fővárosi Tanács és a Rácke­vei (Soroksári) — Duna Inté­zőbizottság és az ÉVM pályá­zatot hirdetett a Szigetszent- miklós—Csepel-szigeti bánya­tavak rendezésére. Az ÉVM területrendezési és fejlesztési főosztálya munkatársának, Font Erzsébetnek szívügye ez a pályázat, ő a gazdája a té­mának: — Egyre több a szabad idő. — mondja. — A pihenés, üdü­lés iránti igény kielégítése Bu­dapesten — és az agglomerá­ciós gyűrűn belül — egyre ne­hezebben megoldható feladatot jelent. A meglévő üdülőterüle­tek folyamatosan telítődnek, új lehetőségeket kell keresni, s azokat kihasználni. Üdülőközpont és csendes pihenő A szigetszentmiklós—-csepeli bányatavak adottságaiknál fogva nagyszerű üdülőparadi­csomnak adhatnak otthont. A fővároshoz közelebb fekvő északi nagy tó — az ÉVM ka­vicsbánya, vállalat hagyatéka — az elképzelések szerint az üdülőközpont szerepét töltené be, a délebbre eső kisebb ta­vak pedig a csöndes szórako­zást kívánó embereknek nyúj­tanának kellemes pihenést. A Merész elgondolások a szigetszentmikiósi bányavizek hasznosítására ................................ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiui'. Terv volt — valóság lett E Törökbálint. Mától programszerűen termel a Budatej | | Szövetkezeti Közös Vállalkozás Törökbálinton munkába I | állított új tejfeldolgozó üzeme. A beruházás harmadik | | szakaszaként felépült részlegre nem kisebb feladat vár | I az idén, mint az, hogy napi 45 ezer liter tejet dolgozzon | | fel és tasakoljon; ily módon fedezve Pest megye budai | r járásának tejellátását. Az üzem teljes kihasználtsági fo- i | kát jövőre éri el, amikor már napi 60 ezer liter tejet § I dolgoz fel. Attól kezdve nemcsak a budai járás tcjellá- | I tásába segít, hanem Budapestébe is. riliiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir.iiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiinmiii kiiiiiiiiiiiuii,^ csepeli gyorsvasút vonalát meghosszabbítva össze lehet kötni a tavakat a fővárossal, kitűnő közlekedési viszonyokat teremtve. A bányagödrökben álló víz nem forrásból táplálkozik, ha­nem talajvíz. Nem függetlenít­hető tehát a környezet víz- háztartásától, a tavak vízután­pótlásáról, fokozott körülte­kintéssel kell gondoskodni. Font Erzsébet utalt arra, hogy nem lehet biológiai meg­ítélés nélkül hozzáfogni a ta­vak gondozásához: — Az sem mindegy, milyen vízzel akarnak életet adni a bányatavak holt vizeinek. Le­het, hogy a beléjük ömlesztett élővilág elpusztul a megvál­tozott, túlságosan, híg környe­zetben. Biológusok tudnak csak dönteni a növénytelepí­tés rendszerének meghatáro­zásában is. Összetett tervezői feladat — A pályázat tulajdonkép­pen több célt szolgált. A kör­nyezet védelmén és az üdülő- terület kialakításán túl azt akartuk elérni, hogy városren­dező, közlekedési, közműépí­tési szakemberek, hidrológu- sok, biológusok, geológusok és bányászok egymásra találja­nak egy olyan komplex terve­zési munkában, melyben a team-szemlélet lehet csak ural­kodó. Ha a biológus — a geo­lógussal egyetértésben — meg­állapítja, hogy a tó partjának bizonyos részén a talajviszo­nyok következtében sohasem nőhet más, csak föveny, ak­kor a városrendező oda terve­zi a strandot. Ez persze csak egyetlen példája annak, meny­nyire összetett feladat állt a pályázók előtt. A beérkezett tervek között nem egyet talál­tunk, melynek javaslatai — nagyszerűségükkel ‘ — szinte meghökkentették a bírálókat. A pályázat a tervezőktől sa­játos, sokoldalú ismereteket kívánt. Húsz pályamunka ér­kezett a bíráló bizottsághoz, közülük nyolcat díjaztak. A két Duna között A szóbanforgó terület a Ráckevei-Duna és a nagy Duna között fekszik. Ideális lehetőséget kínál üdülőbázis kialakítására. A legnagyobb tó északi olda­lán úgynevezett rekreációs központ épülne. Lenne ott sok­féle sportolási lehetőség, a tó­ban fürödhetnének a kirándu­lók, a víz evezésre is csábítaná az embereket. A tervezők mű­velődési, házat, könyvtárat is álmodnak a képbe. A tóba be­nyúló félszigeten, szigeteken fokozatosan haladhatnak a majdani üdülők az igazi ter­mészet felé. Képzeljük csak el: a beépített központból kis hí­don áthaladunk egy szigetre, ahol teniszpálya van, egyéb — csöndesebb — sportok szín­helye,' majd ismét egy hídon a vadregényes utolsó földda­rabkára érünk. Itt már csak őzek futkosnak, madárdal töri meg a csendet, s egy lépéssel odébb vár az erdő — amit a Pilisi Parkerdőgazdaság kíván telepíteni. Kirándulóerdő lesz, torna­pályával, sétautakkal, melye­den kocogni is lehet. A hatal­mas parkerdő összefogja majd a két Dunát a bányató vízfe­lületével, ellensúlyozva a be­épített területeket. A tó part­ján nem parcelláznak. Vállala­ti és társas üdülők lesznek. A terület nem tartós nyaralás célját szolgálja. Azoknak je­lent majd kikapcsolódást, fel­frissülést, akik egy-két napra, délutánra ugranak ki egyet szuszogni, friss levegőt szívni, mozogni. A horgászokra Is gondolnak A kisebb tavak — tsz-ka- vicsbanyák helyei — a Horgá­szoknak teremtenek paradi­csomot. A Kiskunsági Állami Gazdaság lovasiskolát szándé­kozik itt nyitni. Ifjúsági tábor­nak is jut hely. Szerencsés, hogy o bányatavak környékén termálvizet találtak. így télen sem kell — jelképesen — be­csukni a kapukat. A bánya- művdlés folytán kialakult ap- róbb-nagyobb buckákat — ha esik a hó — szánkózni vágyó fiatalok vehetik birtokukba. A főváros határával a Cse­pel Vas- és Fémművek 18 hek­tárra tervezett sporttelepe kö­ti majd össze a tavakat. a a parkerdőn túl pedig háborí­tatlanok maradnak a hasznos mezőgazdasági területek. B. I. Ezernyi bizonyíték Ócsai házak, utcák, emlékek... Az ember ezer szállal kötő­dik a múltjához és magával cipeli mindenhová. Számomra Ócsa életem egy darabja. Ka­lendáriumok fakuló kötetei­vel, rideg dátumokkal mérve is 12 esztendő. A fiatalságom egy része, az emberré for­málódás nehéz, küzdelmes, de azóta megszépült ével. ★ Szimbólumokat keresek. A fejlődés, az előrehaladás, a megtett út szimbólumait pró­bálom összegezni ebben a sok száz éves községben. An­nak a változásnak a jelképeit keresem, amelyek azóta nőt­tek házakká, aszfaltozott ut­cákká, lakótelepekké, ipari üzemekké, amióta személyi adataim tanúsága szerint már nem tartozom ehhez a község­hez, mert nem itt lakom, mert elkerültem innét. Húsz-hu- szonkét évvel ezelőtt. Embe­ri mértékkel mérve soknak tűnik, a történelem homok­óráján még korszaknak sem számít. — Kik laknak ebben a szép házban? — kérdezem Barta* István tanácselnököt, amikor az alszegen, a református pa­rókia melletti parányi dom­bon egy modern, üvegveran- dás épületre rácsodálkozom. — Nádas Zoltánék. Az asz- szonyt biztosan ismered. Ta­nárnő a gimnáziumban. Leánykori neve Nagy Eszter. A Nagy Zoli bácsi lánya. Emlékek képsorai szabadul­nak íel bennem. Nagy Zoli bá­csi? Ott laktak a Vasút utcá­ban. A szomszédságukban most az azóta épült új orvosi ren­delő áll. Emlékszem rá nagyon jól. Arra Is emlékszem, hogy amikor 1944 novemberében Öcsán megalakult a kommu­nista párt, ő lett a párttitkár. Milyen furcsa is az élet. Az előbb házakká, aszfaltos utcák­ká, lakótelepekké nőtt jelképe­ket kerestem. Most emberi szimbólumot találtam. Nagy Zoltán életútját, a felemelke­dést példázó sorsot, hiszen ha jól tudom, munkás volt, rend­őrkapitány lett belőle, jogi doktorátust szerzett, járási ügyészként is dolgozott. Csak á halál teszi szomorúvá az emlé­keket, mert Zoli bácsi váratla­nul meghalt. Láttam a sírját kint a temetőben. Esztire is jól emlékszem, a copfos, mosoly­gós kislányra. A gyerekek ma már őt Is a tanár néninek, Eszti néninek szólítják. Jó pedagó­gus lett belőle, s olyan ízig-vé- rig szocialista szellemű ember, mint az édesapja volt. Lapozgatom Ócsa monográ­fiáját, történelemkönyvét. A gimnáziumban tanító peda­gógus házaspárnak, dr. Miku­lási Bélának és feleségének tudományos igényességgel megírt műve. Nincs kész, né­hány oldal hiányzik. Még nem adták ki. Még csak a tanács­elnök irodájában lehet bele­lapozni. Azokat a fejezeteket olvasom, amelyek számomra is sokat jelentenek. A hábo­rús évek, a felszabadulást kö­vető időszak lapjait, az ötve­nes évek krónikáját. Ma már mindez megírt történelem. Nekünk még az Alszeg al- szeg volt, ma piár a hivatalos iratokban öregfaluként emlege­tik, védett területté nyilvání­tották, akárcsak a babádi tur­jánokat, a kopjafás temetőt, az öregszőlők pincesorát, hogy az elkövetkező időszakban ide­genforgalmi látványosság le­gyen belőlük. Az öregfalu mel­lett, a turjános réten még li­bát, tehenet legeltettek, fociz­tak, játszottak maszatos arcú, mezítlábas kortársaink, ott, ahol ma a járás legszebb strandfürdője kelleti magát. A háború alatt és után a vasút a falu szélén volt,x ma már új házsorok között csattog be az állomásra a vonat, mert azóta, a negyvenes évek végen, ötvenes évek elején felépült a Dózsa-telep, az új Rákóczi-te- lep arca emeletes házaival, sá­tortetős otthonaival pedig most formálódik. Az elnökkel a tanács épüle­te előtt beszélgettünk. Itt is mennyi minden változott. A régi, ütött-kopott Benkó-féle kocsmából Gyöngyvirág, kis­vendéglő lett. A szemben levő házban, ahol valamikor a Bozlikék laktak, most az Vj Barázda Tsz irodái vannak. A tanácsháza és a rendőrség épülete közti parányi területet is beépítették. Az Április 4. Ruhaipari Szövetkezet részle­gében fejkendős asszonyok, lányok hajolnak a varrógépek fölé, divatos fürdőruhákat ké­szítenek. A varrólányok és -asszonyok ürügyén szólni kellene Öcsa iparáról is, de hát csak távirati stílusban jut rá fiely. A felszabadulás előtt a községben nem vollt jelentős ipari üzem. Az 1930-as adatok szerint 93 önálló kisiparos^ dolgozott Öcsán. 1951-ben ala­kult a vegyes kisipari szövet­kezet 6 cipésszel, 1971-ben már Elektromos-, Fémipari és Szolgáltató Szövetkezet ócsai üzeme néven dolgozik tovább 25 fizikai munkással. A hat­vanas években a mezőgazda- sági szakszövetkezet és terme­lőszövetkezet ipari telephe- lveket, üzemeket létesít. A Glóbus Nyomda dobozkészítő t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents