Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-29 / 24. szám

1977. JANUAR 29., SZOMBAT Időtlenséget ígérő é Bakallár József tárlata a Csiliben — A szentendrei bemutatkozás előtt Bakallár József, a zebegényt szabadegyetem tanára Pest me­gyei alkotónak számit. Továb­bá azért is, mert Ráckevén, Tápiószelén és hamarosan Szentendrén is bemutatta, il­letve bemutatja műveit. Most legújabb festményeinek tárlata január 28-tól február 15-ig lát­ható Budapesten, a XX. kerü­letben, a Csili galériájában. Legutóbb 1976-ban az Orszá­gos Akvarcllbiennálé nagydiját nyerte el Egerben. A festő nemcsak azzal al­kot, hogy képet szerkeszt, ha­nem azzal, hogy érez és gon­dolkodik. A tehetség nem el­sősorban a színérzékben, a rajztudiásbam, hanem a meg­újulás képességében rejtőzik, abban, hogy a belső gyarapo­dást egyedi látomásokká ala­kítja. E belső kincs lehet él­mény, fájdalom, öröm. Külön egyik, mindhárom együtt; sze­rencsés vagy nehezebb sors- állapottól függően. Egy azon­ban bizonyos, az, hogy ez a belső áramlás dönti el lénye­gében a mű minőségét. Csak az festő, akinek szive, intellek­tusa, keze egyszerre érzékeny és fáradhatatlan. Aki képes az ősember tág érzékeivel figyel­ni egy fát, a gyermek örömé­vel megpillantani egy lepkét, aki számára a folyó a mese varázsa, akiben nem szűnik meg, hanem egyre frissebb ma­rad a gyönyörködés. Azért szükséges bevezető­ként e gondolatokat hangoz­tatni, mert Bakallár József így festő. Nyugialma is utazás, mozdulatlansága is sebesség, mert mindig érez és gondol­kodik; otthonában és a ten­gerparton. Teljes ember. Megpillant egy lepkét, benne az idő színes tüzét is. Bádogkerítés táncol előtte át­lós csonkulással; ez is élet. A Viharhullámok szintén. Ázsia nemkülönben Hol van az élet központja? Ha egy kagyló szü­letik, ha madár repül, ha Ki­csavart fa előtt áll meg a te­kintet; minden, főszereplő a tájban, amit igazán észrevesz és kifejez a festmény. Bakal­lár képed drámai leírások a lí­ra méltóságteljes öltözetében, Bakallár József: Ázsia eltakart kínok és szenvedélyek rotstakolnak a Száraz növények csavart kínlódásában és a Ha­lászok oly csendesnek és pa- nasztalaninak látszó izmaiban. A látvány nem a teljesség. El­ső pillantásra olyan harmoni­kus minden műve, hosszabb szemlélődés után döbbenünk rá színekkel jelzett feszültsé- gére. Nagy utazó, ezerszer sétált a Kis-Duna partján, eljutotl Ahrenschopba, vissza-vissza- tért Japánba, együttérzéssel figyelte az indiai szegénysé­get, megcsodálta Itália, Fran­ciaország, Moszkva, Lengyel- ország, Bulgária, Egyiptom, Bécs, München műemlékeit, de az igazi utat az jelentette, amikor felismerte képpé ala­kított ámulatában a Kagyló­születés hősies kínlódását, az Elfelejtett táj ritmikus rend­jét, a Vízivilág tóvá gömbölyö- dő folyamatát. Számára a nagy utazás a singapuri sze­mekben felfedezett Krishna és egy kóró a Molnár-sziget­ről. Minden a mestermű nyersanyaga, s ennek megal­kotására tisztult lelkülettel, nem szűnő elszántsággal tö­rekszik. Önismerete mérnökien pontos. Természettudományos méréssel tudja helyét, érték­rendjét, teendőit, nem csapja be magát engedékenységgel Ezért képes a fejlődésre. Is­meri határait, s ennek megfe lelően cselekszik. Ha csónakot lát, nem elégszik meg addig amíg a látványt látomássá nem növeli a festészet mindig friss és soha nem ismételhető eszközeivel. A Mindenség mé­reteivel benépesülő világának állampolgárai nádak, halá­szok, csontok, szakadékok, kö­vek és hullámok. A nemrégen elhunyt kiváló műtörténész, Solymár István jellemezte legtalálóbban tö­rekvéseit, amikor megállapí­totta: Bakallár munkái nem másolatai a látottaknak, mégis érződik rajtuk, hogy közvetlen átélés szülöttei. A vízparti éle tét átjáró sugárzás, a termé­szettel együtt lélegző ember egyszerű, tiszta élményanyaga, nyer bennük megfogalmazást az örömszerzés őszinteségével, olykor a tragikus fordulatokat sem kendőzve. A művésznek 1 igen sok tanulsággal szolgáltak mozaikmunkái. Nagy mére­tekben is kitűnőnek bizonyult komponáló készsége, monu­mentalitásra valló egyéni adottsága. Az összegezés Bakallár manuális képességének sokré­tűségét igazolja, azt, hogy mesteri szinten szerkeszt táb­laképet, aikvarellt és mozaikot. Igazi tehetsége azonban abban keresendő, hogy elmélyültsé- gét és szellemiségének mobili­tását párhuzamosán növeli egymáshoz társított arány­renddel. Így és ezért szület­nek meg kiváló alkotásai, a holnap mesterművei, melyek egyszerre ígérik és építik az A műterem csendes sarkában — feleségével időtlenséget. Losonci Miklós Sej Galgamácsa eszembe se jutna A barázdákba zárt múlt Hanglemezen egy község dalai Igazi zenei csemegével lepte meg a hónap elején a hangle­mezek és a magyar néprajz ba­rátait a Hanglemezgyártó Vál­lalat, amikor közreadta a Sej Galgamácsa eszembe se jutna című albumot. Mert meg kell mondanunk, hasonló felvétel hazánkban sajnos régen jelent már meg. Emlékeztetőül nem árt felidézni a hatvanas évek elején útjára bocsátott soroza­tot, a Magyar Néprajzi Mú­zeum hangtárának legérdeke­sebb néprajzi felvételeit bemu­tató hanglemezeket, amelyek­nek sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az UNESCO és a legkülönfélébb zenei akadé­miák nagydíjai. Januártól decemberig A tarka borítóban, ízléses ki­vitellel, gazdag magyarázószö­veggel megjelent új hangleme­zeken most ismét eredeti nép­rajzi felvételeket kapnak a hanglemezbarátok; mégpedig Pest megyének arról a vidé­kéről, amelyről a hagyományok őrzésének oly sok szép példá­ját láthattuk már eddig is: Galgamácsáról. A kis Galga menti falu népdalait, szokásait és népi játékait felsorakozta­tó reprezantatív összeállítás az első magyarországi kísérlet ar- ! ra, hogy hanglemezen mutas­sák be egy település dalkin- j csét. A lemez nem véletlenül vi­seli a Dudás Juli dalai alcí­met. A kis község Európa-hírű lakóját, a hovatovább világ­hírnévre szert tett naiv festő­asszonyt, már eddig is alapo­san megismerhettük kiállítá­sairól, életrajzi visszaemléke­zéseiből. Most új oldaláról mu­tatkozik be a népi szokásokat felelevenítő daloscsoport ve­zetőjeként. A lemez anya­ga rendkívül változatos, izgalmas, sokak által nem ismert világot tár elénk. Januártól decemberig a hónapok, az ünnepek sor­rendjében farsangi játékokat, kéregető dalokat, böjti nótákat hallhatunk rajta képzetlen, mégis ügyes dalosok előadá­sában: Galgamácsa lakosaitól. A dalok közt több babonás hiedelem is felbukkan. Pél­dául az lván-napi tűzugrásé, amely többnyire az est leszáll­ta után kezdődött a községben és olykor éjfélig is eltartott. A játék eredete valamilyen pogánykori mágikus szertar­tásra vezethető vissza. Nevezetes helyekre betekintve Az összesen hatvan — gal- gamácsai gyerekek és felnőt­tek előadásában megszólaló — felvétel valósággal végigkalau­zol bennünket az esztendőn, betekintést engedve a falu nevezetes helyeibe, a fonóba, a lakodalmas házakhoz és más vigalmakba, miközben igyek­szik megismertetni bennünket e szokások eredetével, rég­múlt időkbe nyúló történeté­vel. E ritka kincsek megmen­téséért elsősorban Moldován Domokosnak, az anyag ösz- szegyűjtőjének, a lemez szer­kesztőjének jár dicséret. A felvételek ugyanis nemcsak néprajzi szempontból értéke­sek, hanem azért is, mert a felvételekhez egy több'oldalas, négy nyelven nyomtatott gaz­dag ismertetőanyag járul, amely a dalszövegek mellett magukról a népszokásokról is bőséges magyarázatot ad a néprajzzal csak most ismer­kedőknek. A lemeztasak kivi­telezője, a Glóbus Nyomda, ezúttal is kitett magáért. A külső borítóra Vankóné Dudás Juli népszokásokat megörökí­tő festményei kerültek, a szét­nyitható album belső részén pedig több dokumentumérté­kű fényképfelvétel mutatja be a galgamácsai festőasszonyt — az egyik például Kodály Zol­tán társaságában. Sorozattá gazdagodik Kiváló maga az az ötlet is, hogy az ország dalokban, tán­cokban gazdag falvait felke­resve sorozatot állított össze ezekből a felvételekből a Hanglemezgyártó Vállalat. Az ezt követő lemezeknek azon­ban nem szabad gyengébbek­nek lenniük a most megjelent­nél, mert feladatukat, hivatá­sukat a következő kiadványok is csak ilyen színvonallal tud­ják teljesíteni. B. P. Találkozás a közönség minden rétegével A 25. Színház háromnapos vendégjátéka Vácott A budapesti 25. Színház mű­vészei három napot Vácott töl­töttek. Iskolákban, kollégiu­mokban, üzemekben és a mű­velődési központban találkoz­tak munkásokkal, diákokkal, váci emberekkel, játszottak, énekeltek nekik s ha éppen úgy adódott, beszélgettek ve­lük. Részt vettek irodalomórá­kon az általános iskolákban és a középiskolai kollégiumok­ban, zenekaruk, a Kormoran együttes a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, az Egye­sült Izzóban és a Fortéban mutatta be Holdfényt vettem című programját Gálán Géza, a színház művésze a művelő­dési központ kamaratermében és a Lőwy Sándor gépipari szakközépiskolában adta elő Petőfi Perben című monodrá­máját. A művelődési központ színháztérmében pedig Ör­kény István: Zsugori uram, telhetetlen fösvény ember cí­mű vígjátékéival és Bartsch Krtschyl: A has című darab­jával léptek pódiumra. Prog­ramjaiknak a három nap alatt több, mint kétezer nézője-hall- gatója volt. Hogy mi adta az irodalmi­zenés programsorozat ötletét ? Erről beszélgettünk Böröcz Józseffel, a 25. Színház ügyve­zető igazgatójával. —' Színházunk törekvése, hogy minél szervesebben és sokszínűbb programokkal kap­csolódhasson be a közművelő­dés egészébe. Keresve ennek módját és lehetőségeit, jutot­tunk arra az elképzelésre, hogy azokban a hónapokban, amikor nincs bemutatónk, há­rom egymásutáni napot, vala­melyik vidéki városban töl­tünk. E háromnapos progra­mok keretében dobogóra lép a színház egész társulata a lehe­tő legkülönbözőbb előadási formákban. így a különböző műfajokban, különböző néző­rétegekkel találkozhatunk, s közvetlen kapcsolatot teremt­hetünk üzemi munkásokkal, iskolásokkal és középiskolás diákokkal, a város lakosságá­nak valamennyi képviselőjé­vel. A színház, első ilyen prog­ramsorozatát tavaly novem­berben Salgótarjánban ren­dezte. Már ez az első nekifu­tás igazolta a kezdeményezés életrevalóságát. Decemberben Pécs következett, s ezen a hé­ten — sorrendben a harmadik­ként — Vác városa. Sok színű, gazdag program­jaik itt legalább olyan lelkes visszhangra találtak, mint az előző két város közönségének körében. Mindez nemcsak a váciak művészetkedvelő és ér­tő igényét-érdeklődését dicsé­ri, hanem az új művelődési központ vezetőinek vállalkozó­kedvét, jó szervezőmunkáját is. Mert valljuk be, ma még ál­talában bátorság kell ahhoz, hogy egy vidéki város lakói­nak művészet iránti érdeklő­dését három egymásutáni hét­köznapon fogékonnyá tudják tenni az igényes kulturálódás iránt. P. P. Könyvespolc Fasizmus és újfasizmus Enzo Santarelli időszerű tanulmányai hogy az társada­lmiért van az, hogy több mint harminc évvel Mussolini és Hitler bukása után még mindig kísért a fasizmus? Er­re próbál tanulmányaiban fe­leletet adni Enzo Santarelli olasz professzor. (A könyvet magyarul közösen a Kossuth és a Gondolat Könyvkiadó je­lentette meg.) A szerző az eredethez nyúl, azt vizsgálja könyvében, hogy miként volt lehetséges, hogy a fasizmus kifejlődött Olasz­országiban, miként jutott ha­talomra. Vizsgálja a futuris­ta politikai mozgalmat, amely — mint megállapítja —: „a lázadás szelleméből született az imperializmus válságának időszakában”, majd a fa­sizmus vizeire evezett. A za­varos világnézetből végül is olyan fasizmus lett, amely tu­datosan vállalta a proletáriátus politikai mozgalmainak, a marxizmusnak a lerombolását. Imperialista érdekeket szol­gált, annak talaján jött létre és semmilyen eszköztől nem riadt vissza, hogy elképzeléseit meg­valósítsa. Santarelli Mussolini szerepé­vel is foglalkozik, aki új ró­mai birodalomról álmodozott, s megindította az etiópiai há­borút, szövetségese lett Hitler­nek és jelentős szerepe volt a második világháború kirob- bantásában. Ezután azt a kor­porációs folyamatot elemzi, amely az új viszonyok között működő monopolkapitalizmus védelmezője és támogatója volt. Foglalkozik Antonino Gramsci szerepével, aki leg­hamarabb ismerte fel a fasiz­mus veszedelmes voltát, s har­cot indított ellene, s leleplez­te kártékonyságát. A bátor kommunista, az Olasz Kommu­nista Párt alapítója semmitől sem riadt vissza, hogy meg­mutassa a fasizmus igazi ar­culatát. A börtönben írt leve­lekben leplezte le Mussolini ideológiáját és mutatott rá, hogy ez az ideológia milyen veszedelmes az emberiségre nézve. A szerkő rámutat, hogy Gramsci írásai, szavai ma is időszerűek. Végül az űjfasizmust elemzi. Hogyan létezik, hogy Olaszor­szágban működik újfasiszta párt? — teszi fel a kérdést és válaszában rámutat, okokat elsősorban a lomban, az ország gazdasági helyzetében kell keresnünk. Persze tovább éltek és hatot­tak azok az eszmék és azok az emberek is, amelyek és akik a két világháború között any­nyira tevékenyen befolyásol­ták az ellenforradalmi szelle­met. Az újfasizmus nem ma­radt egy ország határain be­lül. hanem kilépett a nem­zetközi színtérre is. Santarelli ' művének nagy erénye, hogy feltárja, miként alakult ki a fasizmus és mi­ből táplálkozik az újfasizmus. Minden esetben „a múlt ha­gyományaiból táplálkozik — állapítja meg — és a „ka­pitalista demokrácia” önma­gában véve ellentmondásos fo­galmának hiányosságaira és korlátáira támaszkodik.” Ismernünk kell a fasizmust és küzdeni ellene, hogy sehol a világon soha többé ne tudja felütni a fejét. Ehhez a felis­meréshez nyújt segítséget San­tarelli könyve. A fordítás Irányi Róbert műve, a szerkesztés Szuhay- Havas Ervin, a borító és ti­pográfia Szántó Tibor munká­ja. Gáli Sándor Egy tudós, aki németnek született Manfred von Ardenne önéletírása A tudós németnek, báró és katonatiszt fiának született hét évvel az első világháború előtt. Ha történetesen nem Hamburgban látta volna meg a napvilágot, nem a hitleri Németországban éli meg a má­sodik világháborút, s utána a jóvátétel ledolgozása fejében nem kerül intézetével egy év­tizedre a Szovjetunióba — akkor is érdekes a pályá­ja. Hiszen Manfred von Ar­denne — mert róla és az Európa Kiadónál most megje­lent Egy boldog élet a tech­nika és a tudomány szolgála­tában című önéletírásáról van szó — számos olyan nagyje­lentőségű technikai eszközt vagy eljárást talált fel, amik nélkül elképzelhetetlen lenne a mai technikai civilizáció és ráépült mindennapi életünk. Első szabadalmát 1923 őszén jelentette be von Ardenne, ak­kortájt jelent meg első szak­cikke. Tizenhat éves volt! A kutatás szinte a játékból nőtt ki, s a hatalommal való össze­ütközéshez vezetett. Rádióadót épített, kísérletezett — elko­bozták, bíróság elé került. Mi mindennel foglalkozott! Csak nagyjából sorolva: trióda, szélessávú erősítő, Hi-Fi-tech- nika, katódsugaras tv-technika, elektronikus televízió, fény­pont-letapogatő, radartechni­ka. képátalakító-cső, elektron- raszter-mikroszkóp, univerzá­lis elektronmikroszkóp, elekt­ronikus zene, atomkutatás, mágnessel vezetett plazma, elektronaddiciós tömegspekt- rográfia, többkamrás katódsu gár kemence ... Hosszan lehet­ne folytatni a rákkutatásig. De legalább ilyen érdekesek rövid reflexiói mások maga­tartására, szavaira. Találkozá­sa a nagy atomfizikussal. Max Planckkal, pár szavas eszme­cseréje vele 1940-ben a há­borúról és az uránmaghasadás felhasználási lehetőségéről sorsdöntő volt számára a visz- szaemlékezése szerint. Érdekes leírása a szovjet csapatokkal való találkozásá­ról, Mahnyev majd Szavenya- gin vezérezredesek látogatá­sáról az intézetben, indítvá­nyukról, melynek alapján von Ardenn — aki tudott arról, hogy a jaltai szerződés egyik pontja szerint a győztes álla­mok felhasználhatják a német szakemberek munkáját az anyagi károk jóvátételére — elvállalta egy technikai-fizikai kutatóintézet felépítését és ve­zetését a Szovjetunióban. És pár hét múlva már úton is volt Moszkvába, majd később onnan az intézet kiválasztott helyére, a Fekete-tenger kele­ti partjára, Szuhumiba. Otta­ni munkáját Állami-díj, majd Sztálin-díj honorálta. Ezekből és a többi jövedelmeiből vásá­rolta meg azután NDK-beli ké­sőbbi intézetének telkét, épí­tette föl épületeit stb. Emberileg két személyes, de közérdekű mozzanatot említ­sünk még! Az egyik: házas­ságkötése kapcsán emlékezik egy „kedves, egy könnyű élet­ről szóló” történetre, melyet jegyesével együtt olvasott, s mintegy alaphangot adott ar­ra, hogy életük során igyekez­zenek mindig mindent lehető­leg c derűs oldaláról nézni. Nos, von Ardenn így nézi egész életét. A másik: az a korai felismerés, hogy a háború em­bertelen, s a tudós felelős azért, annak felhasználhatóságáért, amit létrehozott. Németh Ferenc á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents