Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-28 / 23. szám

Rendkívüli tanácsülés Gombán Gomba község közös taná­csa január 27-én, tegnap, rendkívüli ülést tartott, ame­lyen, a helyi pártszervezet és a népfrontbizottság javasla­tára, a járási hivatal egyetér­tésével kinevezte vb-titkárnak Klein Györgyöt, aki most fe­jezte be tanácsakadémiai ta­nulmányait. A rendkívüli tanácsülésen részt vett és felszólalt dr. Ben- csik Mihály, a járási hivatal elnöke is. Myári emlékek A nyári emlékeket elevenítik fel ma, 19 órakor, az ecseri ifjúsági klub tagjai: Fényké­pezőgéppel a nyakamban cím­mel, diavetítést tartanak. Kora reggel Üllőn Már munkában a postás, a brigádvezető Pár kémény füstöl, pipál már csak a község szélén, a messzi Mező utcában néhány ember igyekszik csak álmos szemekkel a busz, a vasútál­lomás felé, hogy az első mű­szakot időben elkezdhesse. A legrégebben szolgáló postás. Füles László is gyűri, gyömö­szöli már a vaskos újságokat a levelesládák szűk szájába, örülnek az előfizetők, hogy a reggeli mellett, már ott az új­ság is. Üllőn nincs panasz a postásokra. Aztán Béki Ferencné or­szággyűlési képviselővel, az Űj Tavasz Tsz brigádvezető- jével találkozunk, aki szer­vezője, gazdája üllőn a ház­táji állatállomány fejlesztésé­nek, növelésének. Sietve el­mondja, hogy a mai napon 53 hízott sertést adnak át, a tsz Pilisen is f Többen abbahagyták A meglehetősen gyenge őszi idény után, bizony, nem volt könnyű Pilisen, a labdarúgók háza táján a rendet fenn­tartani. A nyolcadik helynél lényegesen jobbat várt min­denki, de főleg jobbat vártak a szurkolók. Pilisen a szurkoló- tábor nagyon fontos, hiszen az átlagos nézőszám ott a leg­magasabb a megyében. A balul sikerült szereplés után, néhányan az idősebbek közül úgy döntöttek, nem foly­tatják tovább, szögre akasztják cipőjüket. Már nem vesz részt az alapozásban Holánszki, Kuszenda, Czopkó és Föd- várszki. Négyükkel az előző évek legkiválóbb pilisi labda­rúgói mondtak búcsút a zöld gyepnek, de mint hallottuk, azért nem válnak meg végle­gesen a pilisi labdarúgástól: vezetőként, edzőként ezután is találkozhatunk velük. A többiek január 9-től szor­galmasan edzenek, készülnek a tavaszi idényre. A 19 tagú keretben négy ifjúsági játékos is helyet kapott, akik, előre­láthatólag, szóhoz jutnak a tavaszi idényben. A játékos- állomány ugyan gyengült, de fiatalodott a csapat, és lelke­sedésben felülmúlhatja az ősszel szerepelt gárdát. Februárban Duhaj és Breka leszerel, mindketten az első csapatkeret tagjai. A jövő hónaptól a pilisiek sorozatban játszanak edző­mérkőzéseket: Üllő, majd a Bem SE csapatát fogadják. Február végén részt vesznek a kötelező mezei futóversenyen, majd március elején MNK- mérkőzésük lesz. Ezeken a ta­lálkozókon, előreláthatólag, si­kerül majd megtalálni a ta­vasszal pályára lépő csapatot. Az erőteljes fiatalítás után Pilisen a fő cél az, hogy a fia­tal gárda meg tudja tartani a 8. helyet, aztán jövőre, termé­szetesen, visszaállítják a lécet az eredeti magasságra, a Pi­lisen már természetesnek tűnő harmadik helyre. Sz. A. közvetítésével, a ház körüli ólakból az Állatforgalmi Vál­lalatnak, s ahová az este nem jutott el, oda igyekszik most. mert megérkezett a teher­autó. Amíg a korai dörömbölésre kaput nyitnak, Békiné azt is elmondja, hogy korábban a tsz a háztáji állomány gyara­pítása érdekében, anyakocá­kat adott ki, most azonban változott a módszer, egyedül az Állatforgalmi Vállalat fog­lalkozhat kocaikiihelyezéssel, Persze, süldőket is ad. A táp­ellátásra nagyobb panasz nem merült fel eddig, csak a rendszertelen szállítás oko­zott gondokat, melyek meg­szüntetése végett a tsz Üllőn és Péteriben táplerakatot lé­tesít, ahol azután a koca-, süldő- és hízótáp folyamato­san beszerezhető lesz majd. A háztáji állomány részére a tsz alomszalmát ad, törés idején pedig a szerződéses hizlalók a kukoricavásárlás­ban előnyben részesülnek. Miután a sertéshúsnak nemcsak a belső fogyasztás­ban van nagy jelentősége, ha­nem devizabevételi forrást is jelent a népgazdaságnak, a tsz alapvető feladatának te­kinti a háztáji sertéshizlalás támogatását, hiszen köztudott, hogy Pest megyében a ser­tésállomány több mint fele pillanatnyilag még mindig a háztáji ólakban található, ahol a módszerek máig sem változtak: bogrács, vödrök, vályúk és a fizikai erő a do­mináns követelmény. Ezért olcsóbb. A kiskapu már nyílik, s a fáradhatatlan Béki Ferencné még annyit fűz hozzá az ed­dig elmondottakhoz, hogy az idén ezer 120—130 kilós hízó szerződéses átadását tervezte a tsz, ráadásul az átvételi ár sem megvetendő, kilónként 27 forint. A teherautó már a ház előtt áll, hallani is az ólak felől a gömbölyűre hízott disznók vi­sítását. Kiss Sándor MONOR'Vmm XIX. ÉVFOLYAM 23. SZÄM 1977. JANUAR 28., PÉNTEK Egy esztendő mérlege átszervezés után — versenyben Nőtt a termelékenység Nemcsak a járásban, ország­szerte találhatunk hosszú, fur­csa, nehezen kimondható nevű vállalatokat, intézményeket. A törekvés érthető: az elnevezés a lehető legpontosabban tük­rözze az adott termelőegység tevékenységét, fontosságát, rangját. A mindennapi szó- használatban, a munkájukról szóló híradásokban azonban ezek a gyárak is rövidített, ösz- szevont, esetleg márkanévvel szerepelnek, olyannal, amilyet bárki könnyen meg tud jegyez­ni __ A M onori Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatot ezen a nevén még kevesen ismerik. Monori MEZŐGÉP-ként vagy pontosabban, a MEZŐGÉP mo­nori gyáraként azonban lénye­gesen többen. A hosszú név a mezőgazdasági gépgyártáson, illetve a MEZŐGÉP Trösztön belüli átszervezések következ­ménye. Türelmi év volt A központi intézkedéseknek megfelelően. 1976. január el­sejével, a főleg talajművelő- és vetőgépeket, baromfikelte­tőket, kovácstermákeket, kis­lakáskazánokat előállító mo­nori Mezőgazdasági Gépgyár­tó Vállalathoz csatolták az iparág legjelentősebb pótalkat­részgyártóját, a Budapesti Me­zőgazdasági Gépgyártó- és Szolgáltató Vállalatot. Az egye­sítés fő célja az volt, hogy a legcélszerűbb termékszerkeze­tet alakítsák ki az összevont vállalatnál, s egyúttal véglege­sen gazdát találjanak a vágó­hídi gépek, berendezések szá­mára is. Hasonló jellegű egyesítések tapasztalata, hogy bármennyi­re is gyümölcsözővé válnak ké­sőbb, a közös munka első évé­ben sok tekintetben számítani kell zökkenőkre, általában a termelés csökkenésére is. liyen meggondolások alapján, 1976. tulajdonképp az új nagy- vállalat türelmi éve volt. Ter­mészetesen nem azért, hogy lazíthassanak, kifújják magu­kat, hanem, hogy nyugodtabb körülmények között készülhes­senek fel egyre növekvő fel­adataik teljesítésére. Gazdasági tervük végre­hajtásán túl, amely minden vonatkozásban tükrözte a ki­tűzött népgazdasági célokat, azt is elhatározták, hogy 1976- han kialakítják azokat a belső egységeket, amelyeket majd az összevont vállalati központ irányításával, lehet működtet­ni, megkeresik a leghaszno­sabb szervezeti formákat és Úttörők harca a tűzzel A lakóépületet megmentették Híven fogadalmukhoz — segítettek Délidő. A kávai völgyek fö­lött csak hunyorog a nap, su­garai nehezen birkóznak meg az ólomszürke köddel. A falu utcái kihaltak, néhány éhes kutya ódalog a kerítések tövé­ben. A férfi lakosok többsége valamelyik budapesti gyárban, kisebb része a gombai Fáy András Tsz különböző üzem­egységeiben dolgozik. A köz­ségben egyetlen kis üzem mű­ködik, a Gyömrői Ruhaipari Szövetkezet helyi varrodája. Az ott dolgozók, a részlegveze­tő és a vasaló szakmunkás kivételével, valamennyien nők. Gyereklányok, fiatalasszonyok, nagymamák. Az iskolában már csak néhány osztályban folyik tanítás, illetve korrepetálás. A hatodikos és hetedikes diá­kok többsége már otthon van, vagy most ballag hazafelé. Harangoznak. Az emberek felkapják a fe­jüket. Ez nem a szokásos déli harangszó. Csak a kisebbik ha­rang szava hallatszik, szinte si- kong, de nem felel rá mélyebi», * öblösebb hangú .társa. — Tűz van! Félreverték a harangot! •fr Juhász Kati, az iskola hato­dikos tanulója: — Hazafelé mentem, és ami­kor a Pilisi úton, a Szlúkáék háza elé. értem, hallottam, hogy kiabálják, ég a ház, a Baki né­ni háza. Szaladtak oltani, en­gem pedig a harangozóhoz küldtek, hogy verje félre a ha­rangot. Bekiabáltam neki, az­után futottam tovább, az isko­lába, és szóltam a Sztodola ta­nár bácsinak is. ★ Az iskola nincs túlságosan messze az égő háztól, a tűzol- tószertár pedig, szerencsére, épp útba esik. Sztodola Mihály történelem—orosz szakos tanár pillanatok alatt maga köré gyűjti az úttörőcsapat tűzoltó­rajának fellelhető tagjait. Fo­dor Istvánt, Sáránszki Zoltánt, Kálmán Gyurit és a „tartalé­kosokat”, Burján Gézát, Kál­mán Sándort. A hatodikos fiúk Winettou őrse szinte teljes létszámban együtt, a lányok Béke őrsének kávai tagjai, Supér Ildikó, Hajdú Ilona, Burján Ági őrsi riadólánccal értesítik egymást A hetedikes Fodor István, akinek szülei közvetlenül a tűzoltószertár mögött laknak, a tanácsháza mellett,. így szá­mol be a történtekről: — Mindnyájan rohantunk a tanár • bácsival a tűzoltószer­tárhoz, de nem volt nyitva. Zárva volt a tanácsháza is, ahol a kulcsát tartják. Hallottam, hogy a tanár bácsi hiába hal­lózik, hiába tekeri a segélyké­rő telefon karját, senki sem válaszol, délben a kávai posta is bezár egy órára. Valaki sza­ladt a kulcsáért. Láttam, hogy a többiek tehetetlenül topo­rognak a szertár ajtaja előtt, hiába rángatják az ajtót. Ha­zarohantam, baltát adtam át a tanár bácsinak a kerítésen, azzal verte le a lakatot. Mi magunk húztuk a kocsifecs­kendőt a Baki néni házáig, de ment könnyen, mert megszok­tuk, amikor a versenyekre ké­szültünk. A gyerekek percek alatt a helyszínre érnek. A közeli varroda dolgozói már birkóznak a hatalmas lán­gokkal. Vízzel, poroltóval pró­bálják megfékezni a tüzet, de ez a küzdelem nem egyenlő erők harca. Az úttörő-tűzoltók pillanatokon belül összeszere­lik a fecskendőt, egy idősebb önkéntes. Fodor Károly is se­gít nekik, ő áll a cső végére. Az L-alakú épület egyik szárnyában vannak a lakószo­bák és ott az éléskamra, a má­sikban a régi istálló. Malacvi­sítás hallatszik, de mindenki tehetetlen. Bent rekedt egy anyadisznó és tíz kétnapos malaca. A körülöttük tárolt több mázsa bálázott szalma lángjai között pusztulnak el. Látszik, hogy a tűz fészke az istálló ajtaja melletti villany­vezeték fölött van, annak a szárnynak a megmentésére már nincs is remény. A lángok szempillantás alatt végigfut­nak a másik szárny tetőszerke­zetén is. — Oda, oda a vizet! — kiált­ja valaki. Asszonyok ugranak, poroltó­val, a gyerekek, felnőttek be­csületére váló kitartással, gyor- san-gyorsan, csapzottan pum­pálják a vizet a tömlőikbe. Fiúk. lányok, vegyesen. A lakószobák felett kialsza­nak a lángok. Még füstölnek a szarufák, gőzölögnek a forró cserepek, de a tűz nem ter­jedhet át a másik szárnyról. Ott is egyre kisebbek a lán­gok, szerencsére, mert már minden környékbéli kútban fogyóban a víz. Fél kettő körül érkeznek meg a ceglédi és a dabasi tűzoltók, Erdélyi János monori tűzoltó őrmester valamivel előbb. Eloltják a még lobogó lángokat, de az izzó parázsra már nincs víz. Az egyik tűzol­tóautó a patakhoz, a másik a gulyakúthoz indul. Csak nehe­zen érnek vissza, mindkettő elakadt. Már csak füstölög a leégett, épület. Az önkéntes segítőknek nincs több dolguk, a tűzoltók keresik a tűz okát, készül a je­lentés. A dabasi parancsnok odaszól monori társának: — Ne feledkezz meg a gye­rekekről. ★ Erdélyi János tűzoltó őr­mester: — A tüzet rövidzárlat okoz­ta. Az automata villanyóra biztosítékát megpatkolták — mutatja —, a régi elöregedett vezeték pedig megolvadt. A „így rohantunk”. Ez már csak utólagos próbariadó ... X) ' -. Ennyi maradt az istállóból. A lakott szárny megmenekült. Surman Pál felvételei keletkezett kár 13 ezer forint, a megmentett javak értéke 80 ezer. A kármentés elsősorban a bátor, nagyon ügyes kis tűz­oltóknak köszönhető, mert vödrökkel, poroltókkal, akár- hányan is igyekeztek volna, lehetetlen megfékezni ekkora tüzet. Özvegy Baki Istvánná: — Elpusztult volna minden, füstté lett volna, ha nem segí­tenek a gyerekek. A szomszé­dok, a varrodás asszonyok is igyekeztek, csakhát mit ért en­nek a tűznek akárhány vödör víz? — Volt-e biztosítása? — Nem volt, kedvesem, ne­kem semmi. Előtte volt tíz évig, de egyszer megdöglöttek a malacok, jóformán semmit sem kaptam értük, mert ki­csik vojtak még, lemondtam a biztosítást. — Ki patkolta meg a bizto­sítékot? — Én azt sem tudom, mi az. Egyedül lakom itt, igaz, sűrűn eljöhnek a gyerekeim, uno­káim. de ők sem csináltak semmit a villannyal. •k Özvegy Baki Istvánná lakó háza tehát megnemekült a tel­jes pusztulástól. A kávai 3375. számú II. Rákóczi Ferenc út­törőcsapat tagjai mentették meg, összefogva a felnőttekkel. Az utóbbi években ez volt a kis tűzoltók harmadik közre­működése. Mindig becsülettel, felnőttekhez méltóan álltak helyt. Híven úttörő-fogadal­mukhoz, segítettek. Vereszki János biztosítják a zavartalan ter­melést. Dr. Sándorfi Lászlónak, a vállalat igazgatójának tájékoz­tatása szerint, eredményes esz­tendőt zártak. Főként az export Termelési tervüket 103,5 szá­zalékra teljesítették, nyeresé­gük pedig öt százalékkal lett magasabb, mint ahogy az elő­irányzatban szerepelt. Az egyesülés előnyei leghamarabb és leglátványosabban export- tevékenységükben mutatkoztak meg. A szocialista országokba irányuló kiviteli tervüket 101 százalékra teljesítették, tőkés- exportjukat pedig 204 száza­lékra. Mindkét piacon húsipari gé­peiket és vágóhídi berendezé­seiket vásárolták szívesen. E. gépek, berendezések többségét saját szakembereik is szerelték fel, illetve helyzték üzembe. Nigériával például 10 millió forint értékű üzletet kötöttek. Csehszlovákiába és az NSZK- ba, a már említett gyártmá­nyaikon kívül, alkatrészeket is szállítottak, az előbbi ország­ba 21, az utóbbiba 6 millió forint értekben. Jugoszláviába paradicsombetakarító komplett rendszert exportáltak, a mező- gazdasági technológiával együtt, 30 millió forintnak megfelelő devizáért. (A válla­lat tőkés exportból származó bevétele egyébként nemcsak a nyereséget gyarapítja, hanem eiőnyt is jelent bizonyos köz­ponti hitelek felosztásakor.) fi programnak megfelelően A felsorolt adatok önmaguk­ban is bizonyítják az igazgató állítását. A teljes képhez tar­tozik azonban, hogy tavaly a vállalat dolgozóinak összlétszá- ma az 1975-benihez képest, 91,6 százalékra csökkent, tehát nőtt a termelékenység, mégpedig nem csekély mértékben. Feltétlen dicséret illeti azo­kat a szakembereiket, akik a Minisztertanács határozata alapján, kiemelt, gyorsított be­ruházáson, a gyulai húskombi­nát építésén, felszerelésén dol­goznak, hiszen valamennyi fel- öadatukat a programnak meg­felelően teljesítették. V. J. Falusi fiatalok hete Első programként, a gyöm­rői Petőfi Sándor Művelődési Házban szellemi vetélkedőt rendeztek a területi és terme­lőszövetkezeti KlSZ-alapszer- vezetek részvételével, öt csa­pat versengett a végső helye­zésekért. Színvonalas küzde­lemben dőlt el a sorrend: a pilisi Aranykalász Tsz csapata lett az első, második a csév- haraszti területi alapszervezet, harmadik a gombai K1SZ- alapszervezet. A járásban dolgozó fiatal agrárértelmiségiek részvéte­lével, Vecsésen tartottak ösz- szejövetelt. Dobrovitz József, a vecsési Ferihegy Tsz elnöke, a közös gazdaság munkájáról számolt be, majd Várszegi György, a járási pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője adott tájékoztatást az agrárértelmiség szerepéről, feladatairól a mezőgazdaság fejlesztésében. A résztvevők közösen meg­tekintették a termelőszövetke­zet savanyítóüzemét. A járási pártbizottságon ke­rült sor á következő rendez­vényre. A fórumon a fiatal agrárértelmiségiek előadást hallgattak meg a járási párt- bizottság mezőgazdasági vo­natkozású idei cselekvési prog­ramjáról, majd megvitatták a reájuk háruló feladatokat. I

Next

/
Thumbnails
Contents