Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-25 / 20. szám

1917. JANUAR 85., KEDD %f&ä/UD Az MGM diósdi gyárában Ki mit tud — a polgári védelemről? A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában teg­nap délután rendezték meg a polgári védelmi vetélkedő dön­tőjét, 14 szocialista brigád részvételével. A gyár ebédlő­jében helyet foglaló csapatok egyébként 15 kérdéses tesztla­pot töltöttek ki, 40 perc gon­dolkodási idő alatt. A tesztla­pok értékeléséből született meg a középdöntő eredménye. Már csak az az öt szocialista bri­gád jutott a döntőbe, amelynek tagjai a legtöbb pontot gyűj­tötték Ö6sze. Egy-egy borítékot húztak, és rövid gondolkodási idő után magas fokú felké­szültséget tanúsítva jelesked­tek a helyes válaszok megadá­sában. A döntőben első lett a X/. kongresszus szocialista bri­gád, második a Dobó Katica, harmadik a Rejtő Sándor ne­vét viselő kollektíva. A legjobbak, az első helye­zést elért brigád tagjai, azaz a szervezési osztály dolgozói, egymás között felosztották a vetélkedő témaköreit, és több oldalas jegyzetet készítettek a felkészülés idején. A tanulásra fordított idő nem veszett kár­ba. A vetélkedő ötlete tulajdon­képpen az MGM debreceni központjából került Diósdra. A selejteződre január elején ösz- szesen 34 csapat nevezett, négy-négy versenyzővel. A tegnap délutáni döntőre ta­pasztalatcsere céljából eljöttek az Ipari szerelvény- és Gép­gyárból, valamint a Mechani­kai Művekből is, mert legkö­zelebb ennél a két vállalatnál rendeznek hasonló vetélkedő­ket. Nem titkolt terv, hogy a há­rom gyár legjobb helyezéseket elért szocialista brigádjainak találkozójára is rövidesen sor kerül, s akkor derül ki majd ki igazán: ki mit tud — a polgári védelemről? K. P. OMÜV, Törökbálint Fejenként félmilliós termelési érték A törökbálinti Orvosi Mű­szer és Vasipari Szövetkezet — OMÜV — neve napjainkra már-már illuzórikussá vált, hiszen termelésében az orvosi műszer minimális mennyiséget jelent. Annál többet készít, az országszerte keresett Bonell- rúgóbetétekből, aminek gyár­tását épp a bútoripari re­konstrukcióval párhuzamosan fejlesztették feL Szerepelnek még a ter­méklistán a szintjelző ké­szülékek bizonyos típusai, ezeket a megrendelők — a Mechanikai Mérőműszerek Gyára és a Tiszai Vegyikom­binát — igényeinek megfele­lően itt konstruálták át, s itt végezték az ipari formaterve­zését is 1975-ben. — Hogyan sikerült az 1976- os esztendő a szövetkezetben? Trombitás János elnök sze­rint így: — ötvenhatmillió forintos árbevételi tervünket hiányta­lanul teljesítettük; nyereség­tervünk 8,4 milliót irányzott elő. de — várhatóan — meg­haladja a 10 milliót is. A ter­vezett 6 százalék helyett 7 szá­zalékos bérfejlesztést hajtot­tunk végre, így az egy dolgo­zóra jutó éves átlagbér elérte a 36 555 forintot. — Nem sokallják ezt a nagyközség többi munkahe­lyein? — Ha a munkát nem sokall­ják, amit nálunk dolgoznak az emberek, akkor ezt se! Kevés olyan szövetkezet van ma Pest megyében, ahol — mint ná­lunk — az utóbbi években végrehajtott műszáki fejlesz­tés, a gépesítés amortizálódá­sának meggyorsítása, a terme­lés növelése érdekében maga a tagság szavazta meg a három műszakot! Ami pedig az egy főre jutó termelési értéket — máskép­pen: a hatékonyságot — illeti, abban igen csak mi tartjuk az országos rekordot: tavaly meg­m __ r CR USHES AZ AUTÓBUSZ­ÜZEMELTETŐKNEK Az ART X Visz. 1977-ben soron kívül vállalja az IKARUS 311-es, 620-as és 630-as típusú autóbuszok # fődarabcserés karbantartását 9 középjavítását G nagyjavítását ROBUR nyitott vagy zárt tehergépkocsik és autóbuszok javítását az 1977. évre vállaljuk. Jelentkezés: telefonon vagy levélben. Címünk: 3501 Miskolc, Zsolcai kapu 9—11. Szolgáltatási osztály. Telefon: 35-573. Ügyintéző: Sajbán József közelítette a félmillió forin­tot! Azért gondjai is vannak az elnöknek. A legnagyobb: a rossz munkakörülmények, a zsúfoltság. A szövetkezet két, egymáshoz közeli lakóházban kapott helyet, s mindkettőt régen kinőtte. Az ebédlőt pél­dául csak úgy tudta megte­remteni — azt is csupán ta­valy — a dolgozóinak, hogy a központi telephely fölött, a domboldalban állított fel egy Érdért faházat. A szociális helyiségek kicsik, korszerűtle­nek. Amerre nézünk, minden zug foglalt, s minden bővíté­sért kiált. Sajnos, a rekonstrukció ne­hézségekbe ütközik. Előkészü­leteit már tavaly meg kellett volna kezdeni, de a telephely jó megközelítését szolgáló te­rület megvásárlásán túl nem jutottak. A rekonstrukció 21,7 milliós költségeiből a szövet­kezet 13 milliót fordított erre saját fejlesztési alapjából; a hiányzó 9 millióból ötöt bank­hitel formájában, négyet pe­dig a KISZÖV kölcsönös fej­lesztési alapjából kívánt fe­dezni. Annak ellenére, hogy a költségek nagyobbik fele, 14 millió forint a tagok munkakörülményeinek ja­vítását szolgálná, a rekonstrukció terve sehol sem talált anyagi támogatásra. A minisztérium csupán elvi egyetértését tanúsította — erre azonban a bank nem ad köl­csönt —, a KISZÖV fejleszté­si alapját pedig ebben az év­ben más célokra fordítják. Félmillió forintos termelési érték személyenként__ Hát mé g, ha valamivel jobb körül­mények között dolgozhatná­nak! Nyíri Éva 150 év orvoslásiörténete Kecskemét neves főorvosa, dr. Réthy Aladár mintegy 45 éve foglalkozik orvostörténeti kutatásokkal, hat-hét éve pe­dig a szakma tárgyi emlékeit is gyűjti. A régi, kimustrált gyógyító eszközök, műszerek és gépek —, amelyeket már egy begyűjtött — mintegy 150 év orvoslástörténetét tükrö­zik. A sok tárgy között külön lát­ványosság 14 mikroszkóp; a legrégibb Bécsben készült 130 évvel ezelőtt. Egy Prágából származó mikroszkóp 60 esz­tendős. Mindezeket orvosi diploma- és könyvgyűjtemény egészíti ki. Az egyik nőgyó­gyászati könyvmatuzsálemet 1825-ben adták ki. Kolozsvá­ron kelt 1900-ban az az orvosi diploma, amelyet még kutya­bőrre írtak. Fiafal munkások Dobáson Átformáló erő: a modern üzem A nyomdászat ismeretlen mesterség volt e környéken, a járásban mindössze egyetlen helyen — a gyűli tsz mellék­üzemében — foglalkoznak ef­fajta munkával. Mindazonáltal hasonlíthatatlan a két üzem. A dabasi nyomda magán hor­dozza a mai technika, a fejlő­dés összes jegyét. Hiányzik belőle az egészséget felőrlő ólom, a szedők szem gyötrő ké­zi munkája, a címbetűket kere­ső munkások idegsejtjeibe ivódó reflex-jövés-menés. A dabasi nyomda korszerű üzem és bátor kezdeményezés. A nagyrészt mezőgazdasághoz szokott járásbelieket kényszerí­ti az ipari termelés megismeré­sére. Munkalehetőséget ad, fel­világosulttá teszi dolgozóit, és óhatatlanul átformálják életü­ket. Fiatalok, fiatal üzemben Az üzemben 400 ember dol­gozik, többségük fiatal. A harmincadik életévüket csu­pán 140-en töltötték be, s a fennmaradó 260-ból 65-en 21 és 25 év közöttiek, 54-en pedig még 20 évesek sincsenek. Ide sorolhatjuk még a 29 szak­munkástanulót, akik most is­merkednek a nyomdászattal. Az üzemben 21 nyomdászipa­ri szakember tevékenykedik.. — Négy évvel ezelőtt hosszú szárú kukoricák címereit ci- bálta itt a szél — magyarázta Földes György, a nyomda igaz­gatója. — Most 400, elsősorban fiatal, dolgozónak adunk mun­kalehetőséget. És még 150-nel kevesebben is vagyunk. Persze a munkások többsége érti fel­adatát, elvállalja a túlórákat, ami a terv teljesítéséhez kell. Földes György ismeri e szakmát. Élete eggyéforrott a nyomdászattal. Megadatott ne­ki, hogy a felszabadulás előtt érettségizhetett, aztán 17 évig gépmesterként dolgozott. Meg­fordult a nagyhírű Glóbusz, az Athenaeum nyomdában, és amikor a párt úgy kívánta — 1943 és 47 között — Temesvá­ron tevékenykedett. Az álla­mosítások idején megtették az egyik kártyagyár vezetőjévé, majd a Könyvnyomdaipari Központ igazgatója volt. — Egy éve működik jelen­legi állapotában az üzem — fűzi tovább a szavakat. — Ta­valy 165 féle, 840 tonnányi tan­könyvet gyártottunk. Hozzá kell tenni, hogy az egész or­szág tankönyv-előállítása nem haladja meg az 5—6 ezer ton­nát. Az országban másodikak vagyunk a tankönyvkészítés­ben, az Athenaeum nyomda után. Otthagyta a vasutat A délelőttös műszak dolgozik a nyomdában. Az üzembeliek munkája csak az idegennek látványos. Mert akárhogy is van, a könyveket szállító, szin­te végeláthatatlannak tűnő szalagok vonzzák a szemet. Az egyik gép végén robusztus pa­pírhengerről iramlik a széles lap a masina belsejébe, a má­sik oldalon lepedőként hajtja ketté egy elmés szerkezet — Sokunk életét átformálta a nyomda — mondja Dömök Antal, aki itt él Dabason. — Korábban a vasútnál dolgoz­tam. Nem mondom, jól jött a pénz, amit munkámért kap­tam. De gyakran napokig nem látott a családom. Jártuk az országot, főként a Dunántúlt. A munka sem volt a legköny- nyebb, állandóan fülvédőben, egyszer itt, máskor ott. Képzel­heti. Dömök Antal vékony, széles vállú fiatalember. Haja laiin, valamivel hosszabb, bajusza barátságos kifejezést kölcsönöz arcának. Huszonöt éves, de éle­te máris megfontoltságra, sorsa tudatos alakítására kény­szeríti. Felesége pedagógus, az egyik dabasi általános iskolá­ban plántálja a tudást, az ér­deklődő gyerekfejekbe. Kislá­nya is van. Hároméves. — Nem panaszkodhatott!, hi­szen jól keresek. Órabérem 17 forint, az üzem korszerű, leg­alábbis, ami a munkakörülmé­nyeket illeti — teszi még hoz­zá, aztán máris siet, munkahe­lyére, ahol a ragasztó-kötő gépsorgombok, mutatók tarkí­totta — irányítópultját kezeli. Huszonegy nyomdaipari szakember dolgozik az üzem­ben. A művezetők, a könyvké­szítést jól ismerők, azt állítják, hogy a modern gépek kezelé­sének megtanulásához egy óra is elég. Ki ezért, ki azért — Tatárszentgyörgyről járok be nap, mint nap — szólal meg Gáspár Anna. — A műn-' kaügyi osztályon dolgozom adminisztrátorként. Otthon nem akadt volna jobb munka- lehetőségem. Nálunk nemcsak az irodák tiszták, hanem a műhelyek is. Mindezt a már említett mo­dern gépek teszik. Az emberek bekészítik a nyersanyagot, a papírt, a gép pedig elvégzi a részfolyamatokat, ahogyan előre beprogramozták. Közben az ember figyel, s közbeavat­kozik, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogyan kell. És végűi begyakorlott mozdulatokkal szedi le a rész- és késztermé­keket, amelyeket a munkába- lendült gép ont magából. Ballás Teréz gyártáselőké­szítő. Nem a szomszédból jár ide, de azért mégis elégedett. — Kunszentmiklóson, a Damjanich gimnáziumban ta­nultam — mondja. — Lehet, hogy otthon is elhelyezkedhet­Címerrejtély Tápiószentmárton Község Bírójától Tekintetes Szolgabíró tJr! Folyó hó 4-én 282. szám alatt kelt, hozzánk folyó hó 18-án érkezett körrendeleté folytán van szerencsém hivatalos tisz­telettel jelenteni, miként községünk pecsétjén egy ember jobb kezében egy egyenes kard, baljában püspöki pálca, ez alatt pedig egy csoroszja és egy szántóvas látható. Körül pedig szigillum Szent Márton Tápió van metszve mi az idenyomott pecséten is látható. Az évfolyam mikor metszetett hiányzik, s így régisége következtében eredetéről és metszésének jelentő­ségéről senkinek semmi tudomása. Kelt Tápiószentmártonban március 18-án 885. Árvái János bíró Ennek a száztíz évesnél idő­sebb levélnek fényképmásola­tát Dudok Illés tápiószentmár- toni vb.-titkár, mint a nagy­község múltjára vonatkozó ér­dekességet mutatta meg ne­künk. Az Országos Levéltár­ból szerelte meg a pecsét ho­mályos fénymásolatával együtt. Ö maga is szeretné tudni jelentőségét a pecsét-cí­mer ábrájának. Sokaknak bizonyára feltű­nik, hogy egy községnek címe­re volt, mert manapság az a közhiedelem, hogy a címer egykor a nemesség jelvénye volt. s legfeljebb városoknak adományozta a király. Csakhogy a községekben is keletkeztek i-o-eányok és azok hitelességét már századokká1 ezelőtt aláírás és pecsét igazol­ta. Mégpedig viaszba nyomott ábrás pecsét. Mert a községek önmaguknak ’ adományozták a címert és használták a század legelejéig. Akkor rendelték el a ma is használatoshoz hason­ló, csak köriratot viselő pecsét kötelező használatát. Száznál több Pest megyei község régi viaszba nyomott címeres pecsétjét őrzi a me­gyei levéltár. Egy Tápiószent­mártonban éppen kétszáz éve. 1777-ben kelt iraton megte­kinthettük. Fénymásolata ho­mályos ahhoz, hogy rajzolata kivehető lenne, de a viasznyo­maton pontosan látható, az egykori bíró levelében leírt: „egy ember jobb kezében egy egyenes kard, baljában püspö­ki pálca” és ez az ember püs­pöksüveget visel. Ebből nyil­vánvaló a pecsét metszetének jelentése. Beszélő címernek mondják a heraldika, a címertan értői az olyat, amelynek címerké­péről megállapítható mit je­lent. Ez a pecsét-címer püspö­köt ábrázol, mégpedig úgy ahogy Szent Mártont, Tours valaha volt püspökét szokták rajzolni. A róla szóló legenda szerint ugyanis eredetileg ka­tona volt, és egy télen kardjá­val széthasított köpenyét a fa- gyoskodó szegények között szétosztotta. A csoroszlya meg a szántó­vas is beszédes jelkép: a köz­ség földművelő voltára utal. Ez hát a tápiószentmártoni régi pecsét címerképének megfejtése. Megállapítandó lenne azon­ban miféle indok késztette ezt a községet, hogy a távoli Fran­ciaország Tours városának püspökéről nevezze el magát. S hogyan, hogy nemcsak a Nagykátával délről szomszé­dos ez a község, de nyugati szomszédja, Szentmáríonkáta is? Ezt a rejtélyt azonban oldják meg a helybeli hely- történészek. Sz. E. tem volna, de vagy előbb hal­lottam a nyomdáról, vagy ta­lán a neve volt hangzatos. Már nem is tudom. A gyár bennem, akkor más képze­teket keltett Erőt rejtenek itt is a gépek, de valahogyan mégis minden finomabb ... Ki ezért, ki azért jön ide dolgozni. Könyveket készít még akkor is, ha a termelés, a gyártás részfolyamatát is­meri csak. — Korábban én is a fővá­rosban dolgoztam, a Volán­nál — folytatja Csalai Márton, szintén gyártáselőkészítő. — Ott is éltem. Lakásom nem volt, eljöttem ide. Jó munkát találtam, s lakásgondjaim is megoldódtak. A munka persze nem min­denütt könnyű. Hiányzik az egészséget károsító nyomdai levegő, sokhelyütt azonban a munkáskezek, hihetetlen gyor­saságra tesznek szert. Villám­gyorsan kapkodják le az egy­máshoz fűzött papírlapokat, s odébb egymásra rakják. Jók a munkakörülmények is. Mindig sötétben indult Opóczky Jolán, korábban szintén a fővárosban, az OR- FI-ban dolgozott ápolónőként. Dabasról járt be naponta, az­tán munka végeztével elindult hazafelé. Fiatal, 20 éves Sincs még. Ráunt a vándoréletre, mert az utazáson és a munkán kívül szinte semmi elfoglalt­sága sem maradt. Pontosabban nem jutott rá ideje. — Gondoljon csak bele — mondja a nyomda fehér és tiszta orvosi rendelőjében —, ha délelőttös voltam, hatkor kezdtem. Mindig sötét volt amikor elindultam otthonról mert három órakor keltem hogy pontosan beérjek. Dél­után fél ötkor értem haza. A délutános műszak sem volt jobb. Olyankor délelőtt 11 óra­kor indultam, és éjjel fél egy­kor érkeztem haza. Egészség- ügyi szakközépiskolába jár­tam, s úgy érzem: szeretem a foglalkozásomat. De ilyen kö­rülmények között csak egy évig bírtam ... A fejlődés lépcsőfokai A modern gépek a korszerű élet hordozói. — Mégis 150 ember hiány zik az üzemből — mondja bú­csúzóul Földes György. — Tu­dom: az ipari munka más, mint a mezőgazdasági, azzal együtt, hogy az utóbbi is roha­mosan fejlődik. A gyárban nem lehet egy pillanatra sem otthagyni a működő gépeket, s az egyik ember rá van utalva a másikra. A fejlődésnek pe­dig megvannak a lépcsőfokai. Most elértünk valamit, és ha­marosan tovább kell lépnünk. Ehhez azonban o szemlélet és az életmód változása is Szük­séges. És idő. Virág Ferenc I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents