Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-23 / 19. szám

2 1977. JANUÁR 23., VASÁRNAP Búcsú Max Heimanntól Egyiptom A nyugatnémet kommunis­ták, az ország demokratikus szervezeteinek képviselői kí­sérték szombaton utolsó útjára Max R eimannt, a Német Kommunista Párt tiszteletbeli elnökét, a német és a nemzet­közi munkásmozgalom kiemel­kedő alakját. A düsseldorfi Philipshallé- ban többezren, köztük 24 kom­munista- és munkáspárt kül­döttel gyűltek össze a gyász­ünnepségre. Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnö­ke gyászbeszédében méltatta a kiemelkedő antifasiszta, béke­harcos és demokrata életútját. Mies hangsúlyozta, hogy Max Reimann mindig állhatatosan fellépett a német dolgozók ér­dekeinek védelmében, követ­kezetes internacionalista, Szovjetunió hű barátja volt. A gyászünnepséget követően többtízezer dolgozó kísérte a düsseldorfi munkásnegyed te­metőjébe a kiemelkedő német kommunista földi maradvá­nyait. Edward Gierek zárszava a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának hatodik plenáris ülésén A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak hatodik plenáris ülésének vitáját összegezve Edward Gierek, a KB első titkára mondott zárszót. Hangsúlyoz­ta, hogy az egész ország fejlő­désének alapvető fontosságú kérdése a mezőgazdaság és az élelmiszeripar átfogó és gyors ütemű előrehaladása. Kieniel- te, a mezőgazdasági termelés növekedésétől függ a lakosság hús- és zsírellátásának javí­tása. Rámutatott, hogy az el­múlt hónapokban a problé­mák megoldására több jó dön­tés született A mostani ötéves terv a korábbiaknál lényege­sen nagyobb összegeket irá­nyoz elő a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésére. — Biztosítani kell a nyug­díjhoz való jogot minden olyan gazdálkodónak, aki szerződéses termelést folytat, termékeit az államnak adja el, sok éven át dolgozott, elérte a nyugdíjkorhatárt és gazdasá­gát jó állapotban adja át utódjának. A kedvezményeket ki kellene terjeszteni e nyug­díjasok családtagjaira is. Az öregségi nyugdíj összegét az állami átvevőhelyeken átadott és eladott termékek mennyi­ségétől függően kellene kiala­kítani. A LEMP KB első titkára hangsúlyozta, hogy a párt és a kormány változatlanul ki­tart a bevált mezőgazdaság­politika mellett Carter első napja Rendkívül mozgalmas volt Jimmy Carternek, az Egye­sült Államok új elnökének pénteki első hivatali napja. Első intézkedésként, mint ismeretes, az elnök kegyelmet adott a vietnami háború több százezer katonaszökevényé­nek. Nem sokkal ezt követően a Fehér Házban rendkívüli ta­nácskozás zajlott le Carter energiaügyi tanácsadói, vala­mint 29 földgázszállítással foglalkozó nagyobb társaság képviselőinek részvételével. A találkozón megvitatták, milyen eszközzel lehet megoldást ta­lálni a hosszú idő óta leghide­gebb tél következtében kiala­kult, rendkívül súlyos tüzelő- anyaigválságra. Washingtoni források pén­teken közölték: Jimmy Carter azt tervezi, hogy dél-afrikai tárgyaló körútra küldi And­rew Young ot, az Egyesült Államok kijelölt ENSZ-nagy- követét. Az Egyesült Államok Hát akkor, sok sikert, Jimmy! — Gerald Ford, az USA távozd el­nöke gratulál az eskütétel után James Carternek, az Amerikai Egyesült Államok 39. elnökének. elnöke mindazonáltal véglege­sen csak akkor dönt az új adminisztráció egyetlen néger tagjának tervezett látogatásá­ról, ha Walter Mondale visz- szatér nyugat-európai körút­járól. letartóztatások Egyiptomban folytatódik az egész országra kiterjedő népi megmozdulások résztvevőinek letartóztatása. Mint a lapok közlik, a letartóztatottak kö­zött munkások, tisztviselők, egyetemi hallgatók egyaránt vannak. Az egyiptomi hatóságok bi­zonyos marxista elemek fel­bujtó tevékenységéről szóló híreket terjesztve megpróbál­ják elterelni a figyelmet a lá­zongás valódi okáról. A bur- zsoá sajtó a kormányzó körök által sugallt, különböző válto­zatokat közöl az úgynevezett Egyiptomi Kommunista Mun­káspárt összeesküvéséről. Még a kormányhoz közelálló Al- Gumhurija is kénytelen volt elismerni, hogy a kairói rádió eddig soha nem tapasztalt el­keseredett antikommunista kampányba kezdett. A klérus vezetőinek utasí­tására pénteken minden egyip­tomi mecsetben kommunista­ellenes prédikációt tartottak. A városok utcáin továbbra is katonai járőrök cirkálnak, Szadat elnök rezidenciáját harckocsik őrzik. A heluáni fémkohászati kombinát és számos más ipar- vállalat munkásai sztrájkol­nak. Sajtójelentések szerint a tö­megmegmozdulások szétverése során 77 személy vesztette éle­tét. A lapok közölték Khaled szaúd-arábiai királynak Szadat elnökhöz intézett táviratát, amelyben a szaúdi uralkodó aggodalmát fejezte ki az egyip­tomi események miatt, és biztosította Szadatot, hogy Szaúd-Arábia minden lehető­ségével az ő oldalán áll. SZOMBATON A KORA REGGELI ÓRÁKBAN újabb merényletet követtek el a Német Demokratikus Köztár­saság bonni állandó képvise­letének épülete ellen. Ismeret­len tettesek betörték a képvi­selet bejárati ajtajának üvegét és eddig nem ismert, erősen maró hatású gázt juttattak az épületbe. Röviddel ezt köve­tően megállapították, hogy a képviseletnek az épületben tartózkodó alkalmazottait egészségi károsodás érte. Dr. Michael Kohl nagykövet, az NDK bonni állandó képvisele­tének vezetője felkereste dr. Jürgen Ruhfuss minisztériumi igazgatót, az NSZK szövetségi kancellári hivatalának osz­tályvezetőjét és élesen tiltako­zott az NDK állandó képvise­lete ellen elkövetett súlyos merénylet miatt. A hét kérdései és képei * Forró drót - az egész emberiség érdekében SALT \, 2, 3 — Infitah — Zsoldosroham Cotonou ellen A hűvös-havas Washingtonban megtörténtek immár a hiva­talos formaságok is: James Earl Carter, miután lezárta és gon­dosan víztelenítette plainsi házát, az Egyesült Államok 39. elnöke, s a Fehér Ház lakója lett. Az elnökváltás kapcsán fontos nyilatkozatok hangzottak el mind a Szovjetunióban, mind a2 Egyesült Államokban a két ország viszonyáról, a nemzetközi politika kétségkívül legjelentősebb témájáról. Figyelemreméltó fejlemények zajlanak az afrikai kontinensen, igaz a tudósítások nem annyira Richard-nak, a brit Rhodesia-közvetítőnek máso­dik nekifutásáról szóltak, mint az egyiptomi, illetve a benini eseményekről. Hogyan alakulnak a szovjet-amerikai kapcsolatok A héten működésbe lépett a forró drót, a Moszkva és Wa­shington között többszörösen biztosított, távközlési össze­köttetés, amely elsősorban válságidőszakokban hivatott a gyors és zavartlan kapcsolat- teremtésre. Szerencsére ezút­tal másról volt szó — előre bejelentett telefonbeszélgetés­ről —, amelynek során a tá­vozó Ford vett politikai bú­csút Brezsnyevtől. Am képle­tesen szólva Carter is telefo­nált Moszkvába, amikor beik­tatási programbeszédében — a SALT-párbeszédre célozva — a nukleáris fegyverrendszerek korlátozásának szükségességé­ről szólt, s az amerikai lapok arról írnak, hogy Vance, az úi külügyminiszter rövidesen Moszkvába repül. A kérdés­ben Leonyid Brezsmyev is vé­leményt nyilvánított, amikor tulai beszédében a szovjet— amerikai kapcsolatok jelentős megjavításának lehetőségeit és szükségességét húzta alá nagy nyomatékkal. Az 1972-ben megkötött SALT-egyezmény az idén ok­tóberben lejár. Természetesen nem arról van szó, hogy ha nem történik megújítás, akkor itt a világvége, hiszen azok a nemzetközi erőviszonyok, amelyek a korlátozó megálla­podáshoz vezettek, változatla­nul jelen vannak és hatnak. Mégis előnyösebb lenne és sok időt nyerhetnénk vele, ha a SALT—1 után rögtön a megmaradna a folyamatosság. SALT—2 következne, s meg­indulnának a tárgyalások a SALT—3-ról: hiszen hosszú út vezet a nukleáris fegyverrend­szerék tényleges korlátozásá­hoz. (A SALT—2 ugyanis egy azonos szintű plafont, felső határt szabna.) A folyamatos­ság igénye érződött az SZKP főtitkárának magatartásában is, amikor a héten érintkezés­sé lépett a lelépő Forddal. akivel aláírták az előzetes vlagyivosztoki keretegyez- ménvt, de tulai szavait már az úi amerikai adminisztrá­cióhoz intézte, amellyel érzé­kelteti, véglegesen kidolgozott egyezményt kell tető alá hoz­nia. Érdeklődés kíséri természe­tesen Vance tervezett moszk­vai útját, amely egy csúcsta­lálkozó előfutára lehet. Mégis — kulcsmondatként — idéz­nünk kell a Washington Post egyik megállapítását, hogy a külügyminiszteri utat megelő­zően rendezni kell a nézetel­téréseket az amerikai kor­mánykörökön belül. A Szov­jetunió a SALT-egy emény, a szovjet—amerikai kapcsolatok jelentős javítása mellett van, s ennek érdekében sorozatos kezdeményezéseket tett. Ám kettőn áll a vásár, s a wa­shingtoni vezetésben az együttműködés realista hívei vagy legalább is elfogadói mel­lett ott vannak a katonai­ipari komplexum ellenerői, s ezek nagy aktivitást fejtettek ki a választási kampány meg­bolydult méhkasában. Az elő­relépéshez a hidegháborús elemek elszigetelése és vissza­szorítása szükséges, hogy — a két nagy ország és az egész emberiség érdekében — a forró drót a jövőben sem vál­sághelyzetekben lépjen mű­ködésbe. Mi a háttere az egyiptomi tüntetéseknek Az élelmiszerárak nagymértékű emelkedése miatt tiltakozó tüntetők trolibuszokat is felgyújtottak Kairó központjában. A hét közepi megmozdulások elcsitultak ugyan, azonban a rend megőrzése céljából katonai járőrök cirkálnak az egyiptomi főváros utcáin. Szocialista külpolitika A diplomácia eszközével A világpolitika elkényeztet bennünket, naponta új fejle­ményekkel, nemegyszer meg­lepetésekkel szolgál Sokan mondják: a történéseket meg­ismerni is elég, végiggondol­ni már szinte nincs időnk. Holott a napi politikai fordu­latok sem pontosan érthetők a leglényegesebb összefüggé­sek ismerete nélkül de ami talán még fontosabb: sok-sok eseményt kell vallatni, össze­rakni, végiggondolni, hogy tisztában lehessünk a világ- politikai fő tendenciákkal a nemzetközi helyzet uralkodó vonásaival Hasonló a helyzet a magunk — azaz a szocialista közösség — külpolitikájának esetében. Diplomáciánk rendkívül ak­tív, kezdeményező: új javasla­tai, lépései naponta foglalkoz­tatnak bennünket, s velünk együtt a nemzetközi közvéle­ményt. Ez az aktivitás igaz, rendkívül szerteágazó, mégis jól áttekinthető, s ebben az esetben, akárcsak a nemzet­közi helyzet tanulmányozásá­nál, egy kicsit mélyebbre kell látnunk a napi eseményeknél A szocialista országok nem­zetközi tevékenységének leg­több megnyilvánulása a poli­tikai enyhülés megszilárdítá­sát és kiterjesztését célozza. Ha egybevetjük az utóbbi években tett ilyen irányú lé­péseiket. végső soron három részre oszthatók. Az első csoportba sorolhat­juk azokat a diplomáciai erő­feszítéseket. amelyek az ál­lamok közötti kapcsolatok bé­kés célú. kölcsönösen előnyös átrendezését szolgálják. Első­sorban is azoknak az alapel­veknek kívánnak érvényt sze­rezni, amelyeket a helsinki záróokmány is megfogalma­zott, de Európáin kívül is jól alkalmazhatók. Nyilvánvaló ugyanis, hogy világszerte is csak akkor haladhat előre az enyhülés folyamata, ha az ál­lamok tiszteletben tartják egymás szuverenitását, hatá­rait, területi épségét, tartóz­kodnak az erőszaktól és nem avatkoznak be egymás bel- ügyeibe. A szocialista országok ezek­re az alapokra kívánják rá­építeni az együttműködés magasépületeit. Szorgalmaz­zák a kapcsolatok fejlesztését a kereskedelem, az ipar. a tu­domány és a technika terüle­tén, hiszen az minden állam érdeke, s lényeges ösztönzője a gazdasági fejlődésnek is. A Varsói Szerződés tagállamai éppen a közelmúltban, a ta­valy november végi tanács­ülésükön hangoztatták a hosz- szú távú és nagy volumenű együttműködés, a termelési és műszaki-tudományos kooperá­ció, a szakosítás fontosságát. Külön is ösztönözték a kör­nyezetvédelmi, a közlekedési, a szállítási és az energetikai együttműködés fejlesztését. Nagyfokú és őszinte érdekelt­séget mutattak a kulturális, a tudományos, az oktatási, a tá­jékoztatási kapcsolatok bőví­tésében is, európai és világ­méretekben egyaránt. A szocialista diplomácia lé­péseinek második csoportja a következő képletből indul ki: az enyhülés = a vitás kérdések békés és Igazságos megoldása. Érthető tehát, hogy orszá­gaink következetesen támo­gatják azokat az erőket, ame­lyek az Imperializmus, a gyar­matosítás ellen, a nemzeti függetlenség megszilárdítá­sáért, a békéért és a társadal­mi haladásért harcolnak. Fel­lépnek a közel-keleti konf­liktus igazságos és politikai rendezése mellett, Európában a Nyugat-Berlinről szóló négyoldalú megállapodás szi­gorú megtartását segítik elő. Szorgalmazzák a ciprusi prob­léma rendezését, a Ciprusi Köztársaság szuverenitásának, függetlenségének és területi épségének biztosítása alapján. A pozitív megoldások azon­ban csak az enyhülés ellensé­geivel vívott harcban érhetők el. A szocialista országok min­den eszközt, minden fórumot felhasználnak arra, hogy meg­fékezzék és visszaszorítsák azokat a reakciós, militarista és revansista erőket, amelyek — a Varsói Szerződés tagál­lamainak közös értékelése sze­rint is — konfliktusokat okoz­nak, szítják a fegyverkezési haiszát. meokisérlik kétségbe vonni az államok szuvereni­tását és a fennálló határok sérthetetlenségét, a további enyhülés célszerűségét és le­hetőségét, felélesztik az impe­rialista politika régi fogásait. Az enyhülés folyamata — bár már nagy utat járt be — még nem minden területen érezteti jótékony hatását. Ép­pen ezért a szocialista külpo­litika — akcióinak harmadik csoportjával — az enyhülés kiterjesztését igyekszik elő­mozdítani. Mégpedig két irányba: egyrészt földrajzi ér­telemben, vagyis az európai enyhülés nyomán tovább kell munkálkodni az ázsiai biz­tonság, minden földrész biz­tonságának megteremtésén. Másrészt pedig sürgető fel­adat, hogy a politikai enyhü­lés hathatós leszerelési intéz­kedésekkel, vagyis katonai envhüléssel párosuljon. Mindezzel voltakéopen csak a szocialista diplomácia konk­rét léoéseit csoportosítottuk, s ha most összegezzük, elénk tá­rul a politikai enyhülés prog­ramja. Megvalósításához minde­nekelőtt három területen kei' előreléoni: az államok között' két- és többoldalú kaocso1?- tokban. a vitás kérdések békóc rendezéséiben és az e.nvbülé^i folyamat kiterjesztésében. el­sősorban a leszerelés útián íme. ebben az iránvhen bálád a szocialista di''1o~’áo'a. Pálos Tamás Ellentmondóak a jelentések, de legalább 65 halott, sok száz sebesült és háromezer letar­tóztatás érzékelteti, hogy Egyiptomban széles körű elé­gedetlenség csapott át töme­ges tüntetésekbe. A közvetlen ok, hogy az évek óta tartó vágtató inflá­ció a bejelentett áremelések­kel még gyorsabb sebességfo­kozatra jutott, s az idén 40— 50 százalékkal emelkedett vol­na a megélhetési költségek szintje. Mondhatná bárki: az árak felfelé kúszása többé- kevésbé világjelenség, s ez így igaz. Csakhogy az egyiptomi helyzetnek több sajátossága van. Először: nem egyszerűen áremelkedés megy végbe, ha­nem együttjár vele egy gyors és éles polarizáció: a szegé­nyek még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lesznek. A tervezett majd visszavont áremelések éppen a leginkább nélkülöző tömege­ket érintették volna. így sok egyiptomiban olyan érzés ala­kul ki. hogy a nasszeri rend­szer vívmányainak megma­radt elemeit fenyegeti veszély. Másodszor: a hivatalos Kairó nagy reményeket keltett az infitah, vagyis a nyitott ajtók oolitikája iránt, ez a nyugati tőke beözönlését jelentette. A távlati elgondolások helyett azonban lényegében rövid­lejáratú kölcsönökből történő máról halnanra élés valósult meg, gazdasági és politikai kiszolgáltatottsággal. Most úlabb három-négy milliárd dollár gyorssegély kellene, de ez is legfeljebb az idei esz­tendőre biztosítanak fájda- lomcsökkentő iniekciót. A nagy kérdés: mit tesz a hivatalas Kairó a következők­ben. Megpróbál bűnbakot ke­resni másokban vagy az igazi okokat kutatja? Ha ugyanis kitér a valódi válasz elől, csak az elégedetlenség terme­lődhet újjá, haitványozódott mértékben __ Ki támadt a Benin Népi Köztársaságra? Cotonou, a Benin Népi Köz­társaság gazdasági és közigaz­gatási központja (hivatalosan Porto Novo a főváros) vissza­nyerte megszokott arculatát, csupán az épületeken látható golyónyomok árulkodnak a hét elejei véres események­ről. Egy DC—8-as repülőgé­pen zsoldosok csoportja szállt le a repülőtéren és a városba hatolva, megpróbálta elfog­lalni az elnöki palotát. A ro­hamot azonban visszaverték, s a Kerekou elnök vezette kor­mány néhány óra alatt ura lett a helyzetnek. Benint nyilván jobban is­merik korábbi nevén: az egy­kori Dahomey keresztelődért át, s nemcsak protokolláris jelleggel. A népi köztársaság megjelölés arra utalt, hogy a benini vezetés a fejlődés nem kaoitalista útját választotta, egvike Afrika haladó államai­nak. A Benin elleni zsoldos­roham tehát beleillik a széle­sebb képbe, hiszen a reakció erői nem egv afrikai ország­ban kísérelték meg a kibonta­kozás akadályozását. A vizs­gálat folyik, s figyelmet kel­tettek Kerekou szavai: meg tudjuk majd nevezni azokat az országokat ahonnan a zsoldosok jöttek Réti Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents