Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-21 / 17. szám

1977. JANUÁR 21., PÉNTEK UCirttm Antiimperializmus, A Magyar Szolidaritási Bizottság idei tervei A Magyar Szolidaritási Bi­zottság, /Harmati Sándor elnök vezetésével csütörtök délután ülést tartott. A tanácskozáson — amelyen részt vett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára és Baranyai Ti­bor, az MSZMP Központi - Bi­zottságának osztályvezető-he­lyettese — két téma szerepeit napirenden: beszámoló szoli­daritási mozgalmunk 1976. évi tevékenységéről és a bi­zottság idei munkaterve. Sokrétűen alakult az el­múlt esztendőben,, ebben az évben pedig várhatóan még tartalmasabb, lesz a Magyar Szolidaritási Bizottság hazai és nemzetközi tevékenysége. Akciói arra irányultak, hogy a társadalmi erők mozgósítá­sával elősegítsék a fejlődő vi­lág országainak és népeinek antiimperialista harcát, támo­gassák törekvését a teljes po­litikai és gazdasági független­ség elnyerésére, a faji megkü­lönböztetés teljes felszámolá­sára. A célok megvalósítása érde­kében tavaly is a Szovjetunió és a baráti szocialista orszá­gok szolidaritási szervezetei­vel összhangban és együttmű­ködésben fejtette ki tevékeny­ségét a bizottság. A koráb­biakhoz hasonlóan anyagi, po­litikai és erkölcsi támogatást nyújtott a felszabadulásukért harcoló népeknek. Rendszere­sen hív meg ösztöndíjasokat a bizottság. Ami az idei munkatervet il­leti: a Magyar Szolidaritási Bizottság, tagszervezeteivel együtt azt tűzte ki feladatául, hogy közvéleményünk politi­kai állásfoglalásának serken­tésével és tolmácsolásával az eddigieknél is hathatósabbá tegye részvételünket, a társa­dalmi jelenlétet az imperializ­mus agresszív erői, a gyarmati elnyomás, a neokolonializmus, a fajüldözés és a-fasizmus el­len vívott harcban a nemzeti és társadalmi felszabadulásért, az emberi jogok érvényesíté­séért, a népek közötti barátság és az internacionalista szoli­daritás erősítéséért. Akciók kapcsolódnak majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­hoz. Továbbra is támogatást nyújtunk az egységes, szocia­lista vietnami népnek, a Lao­szi Népi Demokratikus Köz­társaságnak, a demokratikus Kambodzsának. Támogatjuk a KNDK törekvését az ország békés, külső beavatkozástól mentes újraegyesítésére. Több­féle eseményen, rendezvényen kifejezésre juttatjuk szolida­ritásunkat a felemelkedésü­kért küzdő latin-amerikai né­pekkel. Síkraszállunk a Chilé­ben dúló fasiszta terror ellen, követeljük a politikai foglyok szabadon bocsátását. Fokoz­zuk szolidaritásunkat a hala­dó arab erőkkel, támogatjuk igazságos harcukat. Kifeje­zésre juttatjuk a Ciprusi Köz­társaság szuverenitásának, Nagygyűlés Nagykőrösön függetlenségének és területi épségének biztosítását követe­lő állásfoglalásunkat. Támo­gatásunkról biztosítjuk a dél­afrikai népek nemzeti felsza­badító mozgalmait. Szolidaritás Dél-Afrika szabadságukért harcoló népeivel A Szakszervezeti Világszö­vetség szószólójává lett annak a terebélyesedő szolidaritási mozgalomnak, amely támogat­ja az elemi emberi jogaiért küzdő, elnyomott dél-afrikai népeket. A világszövetség és más szakszervezeti központok felhívására január 17-től 22-ig szolidaritási megmozdulásokra kerül sor szerte a világon. A magyar szakszervezetek csat­lakozva ehhez a mozgalomhoz, csütörtökön, a nemzetközi szolidaritás napján a Nagykő­rösi Konzervgyárban nagygyű­lést rendeztek. A nagygyűlésen részt vett Kiss Károly, a szakszerveze­tek Országos Tanácsának al- elnöike, Gabányi Lajos, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője, Kovács Antalné, a Ha­zafias Népfront megyei titká­ra, Gölöncsér Dánielné, a szakszervezetek megyei taná­csának titkára, a város és a konzervgyár állami és társa­dalmi vezetői, valamint a Ma­gyarországon tanuló dél-afri­kai diákok egyesületének kül­döttsége, Joseph Cotton veze­tésével. A nagygyűlést Friss Antalné, a konzervgyár szakszervezeti bizottságának titkára nyitotta meg, majd Kiss Károly mon­dott beszédet. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy Afrika déli részét súlyos ellentmondások gyötrik. A nemzeti felszabadí­tásért, a demokráciáért küzdő erők állnak szemben az impe­rializmus által támogatott szélsőséges fasiszta fajvédő kisebbséggel, az apartheid-po­litika apostolaival. A termé­szeti kincsekben gazdag Dél­afrikai Köztársaság, Rhodesia és Namíbia népei nem nyugod­tak bele megalázó helyzetükbe. Harcuk különösen napjaink­ban nyert nagy fontosságot, s a függetlenné vált portugál gyarmatok, Angola, Mozam- bik imperialistaéllenes irány­vonala, az afrikai államok füg­getlenségi törekvései eredmé­nyeként újabb lendületet veti mozgalmuk. A becsületes emberek szerte a világon fokozzák harcukat, hogy a dél-afrikai apartheid rendszer minél hamarabb meg­szűnjön. Különösen a szocia­lista országok, a kommunista és munkáspártok folytatnak következetes harcot a dél-af­rikai rezsimek elszigetelé­séért. Szolidárisak vagyunk az afrikai népek küzdelmével — hangsúlyozta Kiss Károly. — A SZOT szorosan együttműköd­ve a Magyar Szolidaritási Bi­zottsággal, erkölcsi és anyági támogatásban részesíti az afri­kai népeket a függetlenségü­kért és országuk ügyeiben sza­bad rendelkezésükért folytatott harcukban. Arra törekszünk, hogy konkrét segítséggel, ta­pasztalatok átadásával erősít­sük a nem kapitalista utat já­ró országok helyzetét és előse­gítsük a folyamatos, követke­zetes harcot a kolonializmus, valamint neokolonializmus minden formája ellen — mon­dotta a SZOT alelnöke. Ugyancsak személyes élmé­nyeket, emlékeket idézett fel­szólalásában Joseph Cotton is, súlyos ítéletet mondva az apartheid politika felett. — Namíbia és Zimbabwe népeinek harca győzni fog — mondotta —, de a sowetói vé­rengzések következményei Dél- Afrikában sem maradhatnak el. A Nemzeti Függetlenségi Front utolsó csepp véréiig har­colni fog a színes bőrű lakos­ság felszabadításáért. A szolidaritási nagygyűlés résztvevői táviratot küldtek Londonba, a dél-afrikai szakszervezetek ott tevékeny­kedő kongresszusának, mely­ben a magyar dolgozóik és szakszervezetek testvéri szoli­daritásáról biztosították Dél- Afrika szabadságért harcoló népét. Farkas Pét«­Több zöldség — termelési rendszerekben Vezető növény: a zöldborsó és a paprika A mezőgazdaság idei tervei szerint 10 százalékkal növek­szik a zöldségtermő-terület, s eléri a 124 000 hektárt, össze­sen 1,6—1,7 millió tonna zöld­ségre számíthat a lakosság és a feldolgozóipar. A termelőket az 1975. évi­hez képest 23—24 százalékkal felemelt felvásárlási árak job­ban ösztönzik a kínálat növe­lésére. Viszont ehhez a ter­melési színvonalat, a szakmai felkészültség mértékét is emelni kell, a terv csakis így valósítható meg. Mindehhez jó eszköz a termelési rendszerekben folytatott gazdálkodási forma, ♦ amelynek nagy előnye, hogy iparszerűvé teszi a munkát és biztosítja az átlagosnál na­gyobb hozamokat. Az idei tervek számolnak a termelési rendszerek bővülé­sével. Tavaly nyolc zöldség­termelési rendszer működött az országban, összesen több mint 10 000 hektárról takarí­tottak be különféle terménye­ket. Vezető helyen fűszerpap­rikát termesztettek, de nagy mennyiségű zöldborsót, vörös­hagymát és paprikát is adtak a piacra és az iparnak. A termelési rendszerek idén további 2000 hektár­ral bővítik területüket, ami jelzi, hogy a rendszerek­be tömörült gazdaságok meg­találták számításukat, és haj­landók a mennyiségi termelés fejlesztésére. Nem tervezik vi­szont újabb növényi kultúrák előállítását a meglevő egy-egy fajta mellett, csupán az im­már hagyományosnak tekint­hető zöldségfajtával foglal­koznak majd a korábbinál na­gyobb területen. Várhatóan újabb termelési rendszerek is működési engedélyt, kapnak az idén. A termelési rendszerekben a vezető növény idén a zöld­borsó lesz, amit 4200 hektá­ron termesztenek, sorrend­ben a második a fűszerpapri­ka. 3800 hektáros termőterü­lettel. KISTERMELOI MERLEG Növekvő anyagi érdekeltség, fellendülés A vágóbaromfi négyötödét a háztáji gazdaságok adják Nagyjavítás nyára javul majd a házitájiba ikikerülő állomány húsformája is. Az állattenyésztési fel­ügyelőség megállapítása sze­rint a sertéstartásihoz szüksé­ges tápok értékesítését jól megszervezték az ÁFÉSZ-ek és a Terményfbrgalmi Vállalat üzemegységei, de várható, hogy az igények nőnek, bőví­teni kell a bolthálózatot, gaz­dagabb kínálatról kell gondos­kodni. A megye fogyasztási szövet­kezetei az ország más részed­ből egymillió-egyszázezer na­poscsibét szállítanak a háztá­jiban gazdálkodóknak, ezen belül 55 magánkeltető évi 350 —400 ezer naposcsibét szállít. Az igény azonban még ennél is több. Ami kedvező: a táp­ellátás szinte kifogástalan me- gyeszerte. A háztáji gazdaságokat tá­mogató állami intézkedések nyomán fokozatosan növekszik a kistermelők anyagi érde­keltsége, javulnak az anyagi-műszaki és értékesítési feltételek. Sürgető tennivalók persze akadnak még jócskán, egyebek között: több évre szavatolni az érté­kesítési lehetőségeket, tovább bővíteni a takarmányárusító­hálózatot, intézkedni, hogy a kihasználatlan gyepterülete­ket és árokpartok fűtermését a szarvasmarhatartók ingyen használhassák. S még valami! — Felül kell vizsgálni az ál­lattartást indokolatlanul gátló urbanizációs intézkedéseket — hangsúlyozza Tóth Tihamér osztályvezető —, ahol a tele­pülés jellege erre módot nyújt, vissza kell állítani az állat­tartást. A. Z. marosan az előképzősök so­raiba áll. Operáció miatt nem láthatott el katonai szolgála­tot, s a szülői példán kívü! ezért érdeklődik kétszeresen is a hivatás iránt. Soha nem hiányzott Smohai Ferenc jól gazdál­kodik a nap huszonnégy órá­jával. Jut ideje a fegyverek karbantartására, javítására, a fiatal munkásőrök képzésére, foglalkozások levezetésére, pa­rancsnoki törzsértekezleteken való részvételre. Két évtized alatt a foglalkozásokról, ren­dezvényekről soha nem hiány­zott! Pedig amellett tagja a Szentendre városi pártbizott­ságnak, a gyári aranykoszorús szocialista brigádnak. Munka­helyén is kiérdemelte a meg­becsülést, a Könnyűipar Ki­váló Dolgozója címet. — Állandóan rendszerezem a teendőimet, beosztom az időmet és higgye el, még ház­építésre, barkácsolásra is jut belőle — mondja. — Persze az igazsághoz tartozik, hogy munkásőr barátaim is segítet­tek felépíteni a háromszobás családi házat. Eddig egy szo­bában éltünk négyen, tulaj­donképpen most ízlelgetjük, értékeljük először Pannónia- telepen a saját szoba fogal­mát Feleség, segítőtárs — Hűha, el ne feledjem, a feleségem segítsége nélkül nem szerezhettem volna ám ennyi kitüntetést, Azon kívül, hogy rendben tartja az egyen­ruhámat, segít a foglalkozási vázlat írásában is, neki job­ban megy a betűkerekítés. Ha néhanapján összejönnek pa­naszkodni a munkásőrfelesé- gek, mindig a testület mellett agitál. Érti, ha jön a parancs, menni kell. — A dunai árvíz Idején például egy hónapig alig lát­tuk egymást. Nehéz volt a feleségem és a két gyerek nél­kül, persze nem sok időnk, maradt az elmélkedésre, mert Tahitótfaluban és Szigetmo­nostoron őriztük, védtük a gátat, a hátrahagyott javakat. A feleségem velem izgult, mi lesz, ha átszakad a gát, ugyanis az idősebb munkás­őrök között volt olyan, aki úszni sem tudott. Fanyar tré­fával próbáltam enyhíteni a gondon, folyton azt hangoz­tattam, ne féljetek leszakí­tunk egy-esy ajtót és azon kitutajozunk... Udvardi Gyöngyi Huszonnyolc munkásőr-kitüntetés tulajdonosa A családi példa nyomán | és városi Biksza Miklós mun: Kásőregység egyik alapító tag- I ja otthon próbálta javítgatni pisztolyát, a géplakatos fiú ki­vette a kezéből és egykettőre helyére tette az elsütő billen­tyű rugóját. — Ez igen! — mondta elé­gedetten az apa.—, gyere hoz­zánk fegyvermesternek! És a fú ment. Két évtized alatt rajparancsnokból szá­zadparancsnok lett, jelenleg pedig a fegyvermesteri teen­dőket látja el S hogy nem is akárhogyan, azt társai, fel­jebbvalói és kitüntetései bizo­nyítják. Smohai Ferenc tulaj­donosa egyebek közt a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatának, a Szovjet Hadsereg Kiváló Katonája kitüntetésnek. Parancsnoka, Onger Vilmos, büszkén tájékoztatott, a fegy- vermestert eddig huszonnyolc­szor részesítették különböző fokozatú elismerésben. Példa­mutatásban versenyez az apa, a fiú és a sógor. Egy család­ból hárman munkásőrök. Sőt már a legifjabb Smohai, a 19 éves tv-szerelő tanuló is ha­Ahogy elnézem a tiszta te­kintetű, erős testalkatú negy­venes férfit, elsőként az ötlik eszembe, mennyire jó modell lenne egy munkásszobor meg­formálásához. Aztán, amikor sorsával ismerkedem, egyre bizonyosodik a feltevésem: külső megjelenésén kívül egész bensője, gondolkodása, politikai hitvallása is osztálya becsületére válik. Smohai Ferenc, a szentend­rei papírgyár karbantartó la­katosa szívesen vállalja a be­szélgetést A négy évtizednél alig hosszabb eddigi életéből nincs mit rejtegessen! Ismét egy bizonyíték: munkássors- modell lehetne. Nem különös, de mégis példa a „hová igyek- vés” állandó szem előtt tar­tására, a „hovatartozás” foly­tonos gyakorlásával, tettek­kel, mozdulatokkal, szemvil­lanással ... Gyere közénk Az egykori tsz-paraszt fia otthon tanulta becsülni rend­szerünket. Amikor 1957-ben az abia. a Szentendre járási tiéniállomány a szakemberek által őstermelői körzetként nyilvántartott ceglédi és nagy- kátai járásokban. Emelkedett a tejtermelés: az egy tehénre jutó tejátlag 2850 literre. Meg­közelítve ezzel a nagyüzemi gazdaságok 3000 literes átla­gát, s magasan túlhaladva az országos tejátlagot is. Az illetékesek megállapítot­ták, hogy több vidéken gondot okoz a kisgazdasá­gok hiányos takarmány- ellátása. Ezen sürgősen javítani kell, hiszen ahol akad vállalkozó a szarvasmarhatartás nem köny- nyű munkájára, ott a nagyüze­mi gazdaságok kötelessége tá­mogatni a gazdákat. Pest megye nem tartozik a kiemelkedő sertéstartó körze­tekhez, ami szintén a főváros közelségével magyarázható. A megye sertésállományának 51,7 százaléka, a kocák 49,1 száza­léka azonban a kistermelők birtokában van. A korábbi — 1973—74 közötti — kocalét­számcsökkenés elérte a 32 százalékot. Az illetékesek ennek ellensúlyozására 2759 kocasüldőt helyeztek ki a kisgazdaságokba, s jóllehet a csökkenést nem sikerült tel­jes mértékben egalizálni, a vágósertés-tenyésztés 21,1, a felvásárlás pedig csaknem 30 százalékkal növekedett a kri­tikus időszakban, azaz 1973 és 1975 között. Tavaly fokozódott a malacok és a süldők kereslete a vásáro­kon, nőtt a kínálat is. Emelkedtek az eladási árak. A további teendő a sertések mes­terséges termékenyítésének ki- terjesztése — a s'ziarvasmarh a- tenyésztésben ez már termé­szetes! — amitől a szaporulat növekedése várható, s bizo­Mennyivel járultak hozzá Pest megye kistermelői a nép­gazdaság ellátásához, mennyi tejet, húst tettek le asztalunk­ra? Ezt összegezték a Pest megyei Állattenyésztési Fel­ügyelőség munkatársai. Mint megállapították, megyénkben 157 ezer család foglalkozik ál­lattartással. A háztájiban, ház körül gazdálkodók java része kereső foglalkozású, magya­rán: termelőszövetkezeti tag vagy alkalmazott, gyári mun­kás, ám akad közöttük szép számmal nyugdíjas, háztartás­beli családtag is. Mint Tóth Tihamér, a fel­ügyelőség termelésfejlesztési osztályvezetője elmondotta, a termelési struktúra és a színvonal rendkívül vál­tozatos. A háztáji állattenyésztés ve­zérágazata a baromfitartás. A ház körüli porták csaknem mindegyikén nevelnék csirkét, de kacsát, libát, pulykát is. A megyében a' vágóbaromfi négyötödét ifit állítják elő, ta­valy több mint kétmilliós háztáji baromfiállományt tar­tott nyilván a statisztika. A vágómarha egyötödét adják a háztáji gazdaságok s innen kerül ki a vágóhídra indított hízószáliítmányok fele is. A kistermelők tulajdonában van a megyei szarvasmarha­állomány 20,9, a tehénállo­mány 26,1 százaléka. Az igaz­sághoz tartozik azonban, hogy egyre kevesebben akadnak vállalkozók, a mezőgazdaság nehéziparaként számon tartott szarvasmarhatartásra, kivált az erősen iparosodó járások­ban és községekben, így a bu­dai, a szentendrei, a ráckevei, a monori és a váci járások­ban. Mérsékeltebben apad a te­Tavaszra készülnek a bagi termelőszövetkezet gépműhe­lyében. Palya Antal traktoros és Tőkési Sándor gépszerelő az erőgép nagyjavításán dolgoznak. Nagy Iván felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents