Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-18 / 14. szám

1977. JANUÁR 18., KEDD Államigazgatási vezetőképzés Az Országos Tervhivatal és a Központi Statisztikai Hiva­tal az Országos Vezetőképző Központtal együttműködve ve- zetőutánpótlás-képző iskolát szervezett a két főhatóság ve- 'zető tairtalékgárdájának tagjai résziére Dr. Bérei Gyula, az OVK főigazgatója megnyitó beszé­dében rámutatott, hogy az új iskola szervesen illeszkedik annak a programnak a végre­hajtásába, amelyet a vezető- képzésről és a vezetői színvo­nal emeléséről szóló 1974. évi kormányhatározat körvonala­zott. Miután a vezetőutánpót­lás-képzést néhány ipari nagy- vállalatnál és az OVK-ban már megkezdték, az új képzési for­ma most már az államigazga­tásra is kiterjed. Udvardi Sándor külkeres­kedelmi miniszterhelyettes hétfőn hazánk és a fejlődő or­szágok gazdasági kapcsolatai­ról tájékoztatta az újságíró­kat. Elmondotta, hogy impor­tunk és exportunk tavaly egy­aránt növekedett ugyan, e fej­lődés üteme azonban lassúbb volt, mint a korábbi években. Hosszabb időszakot figyelem- bevéve az együttműködés nö­vekedése dinamikus. Tavaly csaknem háromszor akkora külkereskedelmi forgalmat bo­nyolítottunk le a fejlődő álla­mokkal, mint 1970-ben. Ezek Az A-kategóriás vállalatok késnek a munkaerőigény bejelentésével Az első tapasztalatok Pest megyében Újév napján lépett életbe a azonban hívni a B és egyéb kötelező munkaközvetítésről kategóriába osztott munkálta- szóló jogszabály, amely a vál- tókat, hogy a létszámalakulást lalatok létszámszinttartását is szabályozza. Ezzel kapcsolat­ban, amint megírtuk, megyei tanácsi rendelet sorolta osz­tályba a Pest megyei munkál­tató szerveket. Természetesen gondosan kísérjék figyelem­mel, nehogy emelkedjen, mert annak súlyos következményei lesznek. Például a munkaügyi miniszter rendelete alapján ilyen esetben az egész üzem senki sem várta az új rend- 1 kötelező munkaközvetítés alá szabálytól a munkaerőhiány gyökeres megszűnését, legfel­jebb csökkenését az ésszerűbb muinlkaerőgazdálkodás ered­ményeként. A tanácsrendelet kimondja, hogy a munkáltatóknak — el­sősorban a létszámot növelhe­tő A kategóriákba soroltaknak — munkaerőigényüket be kell jelenteniük a nagyközségi, il­letve városi tanácsnál, vagy a járási hivatalok munkaügyi szakigazgatási szervénél. — Érthetetlen, hogy vi­szonylag sok A kategóriá­ba sorolt vállalat nem je­lentette be igényét — halljuk most dr. Rév János­tól, a megyei tanács munka­ügyi osztályának vezetőjétől. — Egyesek pedig csak akkor, amikor a szakigazgatási szerv telefonon figyelmeztetett rá. Némelyik vállalat azonban még ezután sem. Munkaerő ;folyamatosan jelentkezik a közvetítő szerveknél. A beje­lentések elmulasztása miatt a munkaügyi előadó ilyenkor is sok helyen kénytelen telefon után nyúlni, hogy megérdek­lődje a területileg hozzátarto­zó A kategóriásnál, szüksége van-e olyan szakmunkásra, amilyen éppen nála munkát keres. — A rendelkezés hatályba lépte óta csökikent-e a vándor­madarak száma? — Még csak rövid idő telt el, ma még nem lehet tudni. Mindenesetre munkahelyét sűrűn változtató ember mosta­nában is elég gyakran jelenik meg a munkaközvetítő tanácsi szerveknél, és úgy látszik, kö­zülük kevesen ismerik az új rendelkezést. Meglepetést mu­tatnak, hogy nem a korábbi gyakorlat szerint oda közvetí­tik őket, ahová általában ma­gasabb bért remélve, vagy ab­ban már meg is állapodva ké­rik. A munkaközvetítő azon­ban szigorúan betartja a szabályt; amíg az A kategóriába sorolt üzem igényét ki nem elégíti, máshová nem irányít munka­erőt. — Jutott-e már a munka­ügyi szervek tudomására, hogy valamelyik megyebeli mun­káltató megszegte a létszám- csökkentésre. illetve szinten- tartásra előírt rendelkezést? — Még nem. Fel szeretném kerül. Ezenkívül a felelős ve­zető ellen szabálysértési eljá­rás indul, súlyosabb esetben, vagy ismétlődés esetén fegyel­mi eljárást is kell vele szem­ben kezdeményezni. A tanácsi munkaügyi apparátus egyéb­ként rövidesen megkezdi és folyamatosan ellenőrzi a me­gye egész területén a létszám- j szintre vonatkozó szabályok betartását. — A létszámszint alapjául 1976 második negyedéve szolgál. A megyei tanács végrehajtó bizottsága azonban hozzájá­rulhat indokolt esetben az ak­kori létszám emeléséhez. A kategóriába sorolást pedig a megyei tanács elnöke megvál­toztathatja. Érkezett-e be ilyen vonatkozású kérelem? — Néhány igen. Elbírálásúk folyamatban van. Sz. E. az államok összes exportunk­ból 7,4, importunkból pedig 5,6 százalékban részesednek. Az 1973-ban bekövetkezett nyersanyagár-változások nyo­mán e piacokon is növekedtek beszerzési áraink, áruforgal­munk korábbi aktívuma 1974- ben megszűnt, 1975-ben pedig passzívumunk keletkezett, ör­vendetes, hogy exportstruktú­ránk változása 1976-ban is­mét lehetővé tette, hogy for­galmunk lényegében kiegyen­súlyozottabbá vált. Rámutatott, hogy a verseny fokozódik a fejlődő országok piacain, ezért jobban figye­lembe kell vennünk ezeknek az országoknak az igényeit, ennek megfelelően kell kiala­kítanunk kínálatunkat. A fejlődő országok közül tovább­ra is legfontosabb partnereink Ázsiában Irak, Irán, India, Kuvait, Szíria, Pakisztán, Af­rikában Algéria, Egyiptom, Líbia, és Nigéria, Latin-Ame- rikában Brazília, Peru és Ar­gentina. Az államközi kapcsolat- rendszer új eleme a magas szintű gazdasági együttműkö­dési bizottságok létrehozása. Ennek megfelelően miniszter­elnök-helyettes- vagy minisz­terek által vezetett bizottságok működnek és kellő hatáskör­rel rendelkeznek olyan dön­tésekhez, amelyek meggyorsít­ják az érintett országok közöt­ti gazdasági kapcsolatok fej­lődését, elhárítják a fejlődés útjában álló akadályokat. Ilyen kétoldalú, magas szintű gazdasági együttműködési ve­gyes bizottságok irányítják Algéria, Líbia, Egyiptom, Irak, India, Peru, Irán és Szíria ese­tében külgazdasági kapcsola­tainkat. A vegyes bizottságok munkájával kapcsolatos ta­pasztalataink kedvezőek s munkát a jövőben tovább kí­vánjuk fejleszteni — mondot­ta Udvardi Sándor miniszter- helyettes. Tervek és lehetőségek (11.) A legnagyobb tartalék Ügy hangzik, mint egy anekdota, de nem az. Az or­szágos szakszervezeti tanács­kozást követően az ott részt vett külföldi delegációk meg­látogattak több üzemet. A vendégek egyik csoportja, amelyben kapitalista ország szakszervezeti aktivistája épp­úgy helyet kapott, mint fejlő­dő országé, a megyei nagyvál­lalatot kereste fel. Szíves fo­gadtatásban volt részük, meg­néztek sok mindent, beszél­gettek munkásokkal, szocialis­ta brigádvezetőkkel, érdeklőd­tek jövedelemről, beleszólási jogról, ahogy ilyenkor szokás. S amikor véleményüket kér­ték a vendéglátók, tapintato­san ugyan, de az egyik cso­port azt tudakolta, hogyan ta­lálnak annyi embert, mint amennyit anyagmozgatóként láttak, a másik csoport viszont arra volt kíváncsi, miként tudnak ilyen sokat fizetni „ezért a munkáért”. \ Minden második A megyében minden tíz fog­lalkoztatottból kettő dolga a szállítás, anyagmozgatás. Ez átlag. Mert vannak olyan te­rületek — az élelmiszeripar­ban, a tégla- es cserépiparban például —, ahol minden máso­dik fizikai dolgozó ideje na­gyobb részét az anyag továb­bításával tölti! Meghökkentő arány. Csak azt ne mondjuk, hogy na ugye, az üzemi veze­tés az ilyesmire nem figyel oda. Odafigyel. Ez azonban nem elég a változáshoz. Kevéssé ismert tény: a fő­város után Pest megyében ta­lálható — a szocialista ipar­ban — a legtöbb gépi munka­hely, Háromszor annyi, mint Nógrádban, kétszer annyi, mint Hevesben. Csakhogy pél­dául az összes gépek, beren­dezések bruttó értéke Pest megyében hatszor akkora, mint Nógrádiban! így már nem olyan szép a menyasz- szony. S még kevésbé vonzói ha hozzátesszük: a 31 ezer gé­pi munkahely arányos és sú­lyozott eloszlásáról nem be­szélhetünk. Vannak munkahe­lyek, ahol szinte tökéletesen gépesített a tevékenység egé­sze, tehát az anyagtovábbítás is, másutt viszont olyan, mint Egy nagy lehetőség Ceglédi vezetéssel - társulás lucernatermesztésre ötven évvel ezelőtt. Olykor egymás mellett levő üzem­csarnokokban látni erre bi­zonyságot, mint például a Csepel Autógyárban, az ikladi Ipari Műszergyárban. Óhaj, támasz nélkül Több mint egy évtizede visszhangzik a gazdasági élet az anyagmozgatás korszerűsí­tésének követelményétől. Ne tagadjuk az üzemi közömbös­ség meglétét — amikor egy emelővillás targonca beszer­zését is másfél esztendeig in- tézgetik... — de ne ezt tart­suk meghatározónak. A kiala­kult és nagyon lassan változó helyzet megértésének felétele a visszatekintés. Annak belá­tása, hogy a gyors iparosítás nagyszerű eredményei mellett gondok sora is jelentkezett. Először ezek rejtve maradtak ugyan, de néhány esztendeje mind világosabban felszínire kerültek. Nem köti semmiféle kapocs az anyagmozgatás korszerűsí­tésének óhaját gyakorlati tá­maszokhoz, a levegőben függ tehát. Az anyagmozgató be­rendezések hazai gyártása rendkívül szerény, s az elő­állított eszközök többsége sem képvisel magas műszaki szín­vonalat. A technológiai terve­zés nem fordít figyelmet a berendezések kiszolgálásának mikéntjére, ezért sűrűn az új gyárban a csillogó, villogó gépcsodák között kézikocsin, ládákban húzkodják az anya­got, alkatrészt. Legtöbbször magúik a gépkezelők, mert anyagmozgató, köznapibban szólva segédmunkás nincs elegendő. Addig a gép áll vagy üresen működik. Az így kelet­kező veszteségek értéke jóval nagyobb, mint amennyibe a technológiai tervezéskor az anyagtovábbítás eszközei ke­rültek volna. Ezekre azonban már nem futotta a beruházási költségkeretből. Abban bíztak: csak lesz valahogy. Lett is, így. Szakmunkások tömegével, betanított munkások seregé- i vei mozgattatva az anyagot. Erre fordított idejük alatt öt­ször, tízszer akkora értéket állíthatnának elő, ha kiszol­gálnák őket. Nincs azonban ember, s ami kevés van, azt nagyon meg kell fizetni. Végül többet keres, mint a gépen dolgozó. Aki viszont töprenge­ni kezd: hogy is van a munka társadalmi hatékonysága és a iövedelem kapcsolata? Nemcsak a pénz Lesz-e a lucernatermesz- tás központja Pest megye? Erről döntöttek a múlt hé­ten annak az országos hatás­körű társulásnak a szakembe­rei, amely ezidáig a MEZÉL- SZÖV Közös Vállalat kereté­ben működött II taggazdaság együttműködésével. Mivel az említett intézmény megszű­nik, a szálas t akarmány­termeszt és fellendítésére szö­vetkezett gazdaságok — köz­tük a ráckevei Arany Kalász Tsz — termelési céljainak, módszereinek összehangolásá­ra vállalkozót kerestek. A választás, egy, a társu­lásba újonnan jelentkező gazdaságra, a ceglédi Le­nin Tsz-re esett. Nem lehet kétséges, hogy a lucerna egyik legfontosabb szálastakarmány-növényünk, s hogy ma még korántsem töl­ti be azt a szerepet, amit vár­hatunk tőle. Ezt a véleményt korábban Páti Nagy Elemértől, a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem docensétől hallottam, aki egy beszélgetésünk során a lucer­Munkában a második konténergyártó sor A Magyar Hajó- és Daru- ] hogy a tengeri hajégyártás gyár váci gyáregységében meg- megszüntetésével Angyalföl- kezdték azoknak a konténe- I dön már csak úszódarukat, Vé­reknek a gyártását, amelyekből cott pedig a motorkerékpár- az idén 750-et angol cégeknek oldalkocsik helyett konténere- és 190-et a svéd Volvo gyár- két állítanak elő. A II. kon- nak exportálnak. tánergyártó gépsort a múlt év Ezeket a termékeket az őszén állították munkába, az MHD az elmúlt években meg- év végére befelezték a próba­valósított gyártmánykorszerű- üzemet és a folyamatos gyár- sítési és fejlesztési nrog-amok I tás a napokban kezdődött meg alapján gyártja. Közismert, I a gyártósoron. rta szántóföldi növényeink kö­zött elfoglalt pozíciójáról s jövendőjéről kerekített képet. E fehérjedús takarmánynö­vény még az igen mostoha kö­rülmények között is biztosan terem évente 30—35 mázsa szé­nát, ám gondos termesztés­technikával elérhető — mi­ként például a Herceghalmi Állami Gazdaságban — az évi 80 mázsás, vagy efölötti hozam. S a lucerna nem csupán a fejlődő szarvasmarha­tenyésztés takarmányba- zísát teremti meg, hanem kedvezően hat a j szántóföldi növénytermesztés más ágazataira is, hiszen egy-egy lucernatábla feltörése után a talajban mintegy 350 mázsa szervesanyagot hagy vissza, amit a növény gyö­kérzete halmoz fel. A szárí­tott lucernaliszt pedig keresett exportcikk. Érdekes agrárhistóriai kö­tődése is fellelhető megyénk- hez e növénynek, hiszen Ma­gyarországon a nagyhírű tudós — lelkész, pedagógus és gaz­da — az alberti születésű Tes- sedik Sámuel honosította meg a XVIII. század végén. E tettével, ha semmi mást nem alkotott volna is, az egyik legelőkelőbb hely illet­né meg a magyar mezőgaz­dászat panteonjában — tart­ják a szakemberek. A tápiószelei Agrobotanikai Intézet néhai igazgatója, a közelmúltban elhunyt Já- nossy Andor akadémikus javallata szerint a hét száza­lék körüli lucernavetésterüle­tet szántóinkon 15 százalékos nagyságrendre kívánatos bővíteni szarvasmarha-te­nyésztésünk fejlesztése ér­dekében. Most az említett tanácsko­zás egyik résztvevőjétől, Tu- nyogi András megyei mező- gazdasági szakfelügyelőtől azt hallom, hogy a nagyhírű szak­embereink által fontosnak tar­tott területbővítés az emlí­tett arányokat aligha érheti el, de a terméshozamuk növe­lésével ez az elmaradás bízvást ellensúlyozható. A lucematermesztésre újjá­alakult társulás feltételei igen kedvezőek. A gesztor — ma­gyarán az összefogó — terme­lőszövetkezet, a ceglédi Le­nin, nem a nyereségre töre­kedik, hanem, csupán az ön­költséges termésfejlesztést tűzte célul. A megye határait jóval meghaladó s a tervek szerint később termelési j rendszerré alakuló társulás | célja, hogy a jó talajerőgaz­dálkodástól a veszteségmentes betakarításig megszervezett termelési láncolat a koráb­binál jövedelmezőbbé teszi a lucernatermesztést, hogy valamelyest növekedjék a 30 ezer hektáros megyei lucer- natermő-terület, s hogy a 40— 50 mázsás hozamok 80—90 má­zsásra emelkedjenek. A gazdaságok máris nagy érdeklődést mutatnak a társulás kínálta lehetőségek iránt: újabb 15 tsz jelez­te jelentkezési szándékát a me­gyéből, öt gazdaság az ország más részéből. A legközelebbi terv: a társulás 9 ezer hektá­ros lucernatermő területét ki­terjeszteni egy éven belül 20 ezer hektárra. A. Z. Ma még ritkaságnak számít a fejlesztésnek az a módja, amelyet például a Lenfonó és Szövőipari Vállalat valósít meg az ún. SZTB program ke­retében. Az SZTB jelű auto­mata szövőgépek termelékeny­sége minden eddig alkalma­zott típusnál nagyobb, üzem­be állításuk tehát már eleve munkaerőt takarít meg. Csak­hogy ezzel nincs vége az út­nak. hanem a komplex fej­lesztés jegyében e gépekhez előkészítő, anyagmozgató és tárolóberendezések is kapcso­lódnának, azaz a műszakiak bezárják a kört, csaik a való­ban szükséges élőmunkát ve­szik igénybe. Ne hamarkodjuk el a követ­keztetést, hogy ezek szerint a változáshoz új beruházások, friss eszközök, végső soron forintok kellenek. Pénz is kell az anyagmozgatás korszerűsí­téséhez. de még inkább olyan ösztönzési rendszer, mely kifi­zetődővé teszi a haladást, olyan eszközellátás, mely mó­dot nyújt a célnak legjobban megfelelő berendezések kivá­lasztására, nem kényszeríti ar­ra a vállalatokat, hogy azt vegyék, ami éppen kapható ... s örüljenek, hogy egyáltalán vásárolhatnak valamit. A ne­gyedik ötéves tervben a köny- nyűipar teljes beruházási ki­adásainak mindössze másfél százalékát tették ki azok a fo­rintok, amelyeket az anyag- mozgatás korszerűsítésére for­dítottak. Most, az ötödik öt­éves tervben ez az arány „már” hat és hét százalék kö­zött lesz. Ami eredmény. Csak éppen nemzetközi összehason­lításban elgondolkoztató tény, mivel a fejlett ipari országok­ban a költségek 15—20, bizo­nyos esetekben harminc száza­léka jut ilyen célra. Lusta lónak... Évszázadok szűrte bölcses­ségeink egyike szerint lusta lónak korbács az abrakja. Már megbocsásson az olvasó a ha­sonlatért, de mintha az anyag- mozgatás ügyében csupa lusta lovat látnánk, s csattogtatjuk is derekasan az ostort Már­pedig nem bizitos, hogy a ló valóban lusta, lehet, hogy sánta egyik vagy másik lábá­ra, ezért lassú, törheti a szer­szám némely darabja is, ezért kínlódik s így tovább. Ezt azonban eddig sem az ágazati szervek, sem a vállalati irá­nyítók együttesen nem nagyon vizsgálták. Számomra leg­alábbis elgondolkoztató, hogy csak . a közelmúltban alakult meg egy részleg a Könnyű­ipari Tervező Vállalatnál, mely az anyagmozgatás átfogó korszerűsítésével foglalkozik. A részleg létrehozását a mi­nisztérium kezdeményezte... másnak nem jutott eszébe, de legalább a minisztériumnak igen. Ennek a minisztérium­nak, mert akad tárca, ahol még eddig sem jutottak el. Sokszor leírtuk, elmondtuk, magamat is beleértve, hogy az anyagmozgatás kínálja a leg­nagyobb munkaerő-tartalékot, s nincs ok ma sem mást állí­tani. Csak éppen be kell lát­nunk: e tény ismételgetése ta- podtatnyit sem viszi előbbre a tartalékok felszabadítását, nem nyitja meg a munkaerő ésszerű átcsoportosításának forrásait. Ehhez átfogó, az ágazati kapcsolatok minden pontját figyelembe vevő, a tárcákon át a vállalatokig ter­jedő tervezési, pénzügyi, gyár­tási, forgalmazási rendszer kell. Ma még ott tartunk, hogy kellene. Mészáros Ottó Télen is épül Télen is dolgozik a gyáli ÄBC áruház építkezésén a Búzakalász Termelőszövetkezet György János brigádja. A műanyagfóliával fedett helyiségekben a burkolási munkákat fejezik be. A két­száz négyméteres eladóterű élelmiszerüzletet tavasszal adják át a lakosságnak. Nagy Iván felvétele Bővülnek a gazdasági kapcsolatok Magyarország és a íejlődő államok között

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents