Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-12 / 9. szám

1977. JANUAR 12., SZERDA mScm Jf bírnám Gépalkatrészek Taksonyból Koszorúzási ünnepség Badari László, a kommu­nista- és földmunikásmozgalom kiemelkedő személyisége szü­letésének 80. évfordulója al­kalmából koszorúzási ünnep­séget tartottak kedden a Me­ző Imre úti temető Munkás­mozgalmi Panteonjánál levő sírjánál. AZ MSZMP Központi Bi­zottsága nevében dr. Romány Pál és Szabó István, a Köz­ponti Bizottság tagjai helyez­ték el a megemlékezés koszo­rúját. A MEDOSZ vezetősége nevében Hunya István, a ME­DOSZ elnöke és dr. Dobi Fe­renc főtitkár koszorúzott. El­helyezték a kegyelet virágait a családtagok, az egykori mun­katársaik és a harcostársak i6. A kiskunlacházi ÉGSZÖV együttműködés keretében be­segít az Egyedi Gépgyár ex­porttermelésébe. A taksonyi telepen például csőgyűjtő markológépekhez gyártanak alkatrészeket. A munkadara­bokat rajz után készítik, nagy szakértelemmel, kifogás­talan minőségben. Képünkön: Török Pál sarokköszörűvel szedi le a sorját az összehe- gesztett gyűjtővilláról. Halmágyi Péter felvétele Növekvő tőkésexport A hazai könnyűipar 1980-ig 137 százalékkal növeli kivitelét a tőkés országokba. Egyre na­gyobb mennyiségben szállíta­nak majd cipőt, s ez az export­szerkezetben is változást hoz. Az exportra kerülő ruházati cikkeket csaknem kizárólag a tőkés piacon értékesítik, s majdnem hasonló a helyzet a szőrmeáruval és a kesztyűvel is. Ezekből a termékekből az utóbbi idődben fokozódott a kereslet külföldön. Tavaly, az ötéves terv első évében a Tannimpex Külkereskedelmi Vállalat 44 millió dollárért szállított a tőkés piacra, vagy­is 33 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A vezetők jó kiválasztása fontos feltétele sikereinknek A kádermunka tapasztalatai a váci járásban Elfekvő tartalékainkat mentve Nyersanyag-politika és környezetvédelem A gumiabroncs, az üvegcserép és társaik Hovatovább közhelyszámba menő megállapítás a szomo­rú. valóság: nyersanyagokban szegény ország vagyunk. Se szeri, se száma azoknak a fé­meknek, vegyipari termékek­nek és másfajta anyagoknak, amelyeket népgazdaságunk­nak külföldről, drága pén­zen kell beszereznie. Ma Magyarországon, az iparban 100 forintnyi termelési érték előállításához — a gyártmány jellegétől függően — 60—68 forint értékű anyagot haszná­lunk fel. Minden eddiginél fontosabb lett tehát a haszon­anyagok feltárása és gyors visszajuttatásuk a termelésbe,, Nemcsak a takarékossági ter­vek, az önköltség csökkenté­se miatt, hanem azért is, mert feldolgozásukkal értékes valu­tát takaríthat meg az ország. A MÉH-tröszt vidéki válla­latai közül tavaly a Közép­magyarországi MÉH Nyers­anyaghasznosító Vállalat bo­nyolította le e legnagyobb forgalmat. Ez a három me­gyére kiterjedő működési kö­rű nagyüzem tavaly valami­vel több, mint 403 millió fo­rintot mentett meg a legkü­lönfélébb haszonanyagokból a népgazdaságnak. Múlt évi forgalmuk 60 százaléka — mintegy 240 millió forint — Pest megyéből származott. Motorizációs melléktermék Antal Györgytől, a vállalat műszaki igazgatóhelyettesétől kapott tájékoztatás szerint si­keres évet zártak tavaly, s ebben nagy szerepe volt a tíz Pest megyei telephelynek is. A váci például rekordnak számí­tó, 40 millió forintnál is na­gyobb forgalmat bonyolított le. — Tavaly 82 ezer tonna va­sat, 5 ezer tonna színesfémet, 17 ezer tonnányi papírt és 2 ezer tonna textilhulladékot vá­sároltunk fék'— mondotta An­tal György. — Ezekből a leg­fontosabb cikkekből a terve­zettnél 5 százalékkal nagyobb forgalmat, bonyolítottunk le, elsősorban annak köszönhe­tően, hogy tervszerűen nö­vekedett a lakosságtól meg­vásárolt másodnyersanyagok aránya. A papirosnak ta- vály már csak 58, a textilhul- ladéknak pedig mindössze 40 százaléka érkezett az ipartól, a többit a lakótelepi átvevőhe­lyek vásárolták meg. A szépen növekvő hazai for­galom mellett nőtt a külföldre szállított áruk mennyisége is. Szinte hihetetlen, mi minde­nért lehet ma dollárt kapni. Vegyük például a gumiabron­csokat, amelyek az utóbbi években egyre több gondot okoztak a környezetvédelmi szakembereknek, mert er­dei nkbem, országú taink szé­lén százszámra találhatók a kiszolgált, elkopott gumikül- sők. A szaporodó gépkocsiknak köszönhetően hazánk évente 40 ezer tonnányit termel eb­ből az exportcikkből. Az auszt­riai Semperit-gyár ugyanis jó pénzért vásárolja meg a hasz­nált gumiabroncsokat, hogy üzemeiben adalékanyagként hasznosítsa a legkülönfélébb szigetelőanyagok, sportpá­lyák és újabb gumiabroncsok gyártásánál. Nyakkendős segítők Nemcsak ez adható el azon­ban .külföldön, hanem még sok más is. A Német Szövetségi Köztársaság például a Kö­zépmagyarországi MÉH leg­nagyobb ónozott lemez vásár­lója. Tonnaszámra utazik az NSZK-ba az itthon egyelőre hasznosíthatatlan konzervgyá­ri hulladék, a dobozok alap­anyaga. Olaszországba és Ausztriába papírt szállítanak, olasz üveggyárak hatalmas összegekért vásárolnak ha­zánktól üvegcserepet. A jelentős és évről évre nö­vekvő belföldi forgalom, az évi több. mint 600 ezer dollá­ros tőkés exportból származó bevétel azonban cseppet sem változtat azon a helyzeten, hogy korszerűsítésre, továb­bi gépesítésre szorulnak a Pest megyei MÉH-telepek, to­vábbi bővítést igényel maga a felvevőhely-hálózat is. Az átvevőtelepek többsége évti­zedekkel ezelőtt épült, s emiatt azokon jóformán arra sincs lehetőség, hogy az árut meg­felelőképpen szelektálják, kü­lön válogassák, pedig úgy töb­bet érne, könnyebben kezelhe­tő lenne. A megyében sorra épülnek az új lakótelepek, ám ezek csak tovább növelik a vállalat gondjait, mert a szi­gorú takarékossággal megter­vezett épületek között új át­vevőhelyeknek aligha jut hely, egy közepes nagyságú telep felépítése pedig manap­ság 6 millió forintba kerül. Ezért is szorgalmazzák annyi- i ra az úttörőcsapatok gyűjtő- I munkáját. Pest megyében ösz­Naponta használjuk ezt a kifejezést: kádsr- és személy­zeti munka. Ha a fogalom de­finíciójára kerül sor, mégis kissé zavarban vagyunk, hi­szen annyi mindent foglal magába. Elsősorban a veze­tők tervszerű és tudatos kivá­lasztását jelenti. De jelent en­nél sokkal többet is. Először is azt, hogy milyen követel­ményeknek kell megfelelnie a ma és a holnap vezetőinek, jelenti azt a tevékenységet, amellyel a párt tudatosan igyekszik segíteni a különbö­ző vezetői beosztásban dolgo­zókat abban, hogy magas szín­vonalon, a társadalom igé­nyeinek megfelelően, elköte­lezetten tegyenek eleget fel­adataiknak. A vezetők formá­lása, politikai, szakmai to­vábbképzése is ebbe a foga­lomkörbe tartozik. Éppúgy, mint a vezetők emberi példa- mutatásának figyelemmel kí­sérése, munkájuk rendszeres értékelése. A káder- és személyzeti munka szerves része a kü­lönböző szintű irányító párt- szervek és alapszervezetek tevékenységének. Báb a veze­tők jó kiválasztása nem egyet­len, de elengedhetetlen felté­tele politikai és gazdasági si­kereinknek. Jótékony hatás A központi Bizottság 1973. november 28-i és a megyei pártbizottság 1974. március 29-i határozatai nyomán a váci járási pártbizottság és az általa irányított közbeeső pártbizottságok, illetve alap- szervezetek magvk is megfo­galmazták a káder- és sze­mélyzeti munka fontos köve­telményeit, s a testületek azóta rendszeresen figyelem­mel kísérik ezt a tevékeny­séget. Minden pártszerv helyi feladatokat tartalmazó káder­politikai intézkedési tervet készített. Az elkészült tervek megkönnyítették munkájukat, de az is mindennapos tapasz­talat, hogy néhány helyen kevesebb gondot fordítanak a távlati célok megfogalmazá­sára, ezért több helyen ki kellett egészíteni ezeket a ter­veket az utánpótlás tervsze­rűbb kiválasztásával, nevelé­sével kapcsolatos feladatok­kal. A pártszervek, illetve ezek testületéi pontosan tudják a véleményezési jogkörükből adódó feladatukat, s ennek fe­lelősségteljesen, nagy körülte­kintéssel tesznek eleget. A korábbinál nagyobb gondot fordítanak a politikai, gazda­sági, s általában a vézetők ki­Korszerűbb termékeket állít elő a textilipar Gyorsítani kell a fejlődés ütemét Vállalati, üzemi, szakszerve­zeti ti'károk, a központi veze­tőség politikai munkatársai­nak részvételével hétfőn dél­előtt a SZOT székházában megkezdődött a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének kétnapos, kibővített központi vezetőségi ülése. A gazdag na­pirendet dr. Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyet­tesnek a tavalyi munkáról és az idei tervfelajánlásokról szó­ló tájékoztatója vezette be. Ebben többék között megálla­pította, hogy a textilipar a múlt évben a népgazdasági tervvel összhangban, rekonst­rukciós programjával lépést tartva fejlődött. Termelési ér­téke eléri a 40 milliárd forin­tot. ami növekedést jelent az előző évhez képest. Dolgozói igényesebb, választékosabb, korszerűbb termékeket állítot­tak elő. miközben erőteljesen növelték az exportok e-^e-n be­lül is különösen a tőkés ki­szállításokat. A vállalatok több­ségénél a nyereség a vártnál kedvezőbben alakult. Minden­nek ellenére a fejlődés üteme azonban elmaradt a névaazda- sági tervben előirányzottól. Ebből következik, hoe^ az idén tovább nőnek a textilipar fel­adatai, különösen a hatékony­ság, a minőségjavítás, és a cserearány kedvezöbbbé téte­lében. A rekonstrukció to­vábbvitelével. az •>'•* korszerű gépek és berendezések aazda- ságos üzemeltetésével kell biz­tosítani az idei évre előírt ter­melésnövekedés műszaki alap­jait, erősíteni kell továbbá a technológiai fegyelmet, javíta­ni az anyag- és készletgazdál­kodást és új bérezési rendsze­rek alkalmazásával ösztönözni a takarékossági intézkedések megvalósítására. A textiliparban a egyik leg­fontosabb feladat a termielés­hez elengedhetetlenül szüksé­ges munkaerő biztosítása, a múlt évre oly jellemző, nagy fokú létszám-sökkeoés mér­séklése, ellensúlyozása. választására is, de tevékeny­ségük ezzel korántsem fejező­dik be. Figyelemmel kísérik a káderek képzését, s minden­napi munkájukat rendszere­sen értékelik. Ennek az a jó­tékony hatása, hogy a vezetők önbizalma és felelőssége meg­erősödött, tervszerűbbé - vált munkájuk. Az eddigi tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy a határozatok végrehajtása je­lentősen hoz^gjárul a járás politikai, társadalmi és gaz­dasági fejlődéséhez. A vezetők döntő többsége következetesen érvényre jut­tatja munkaterületén a párt politikáját, s hosszú távon is alkalmas feladata ellátására. Ezt bizonyítja, hogy a járási pártbizottság hatáskörébe tar­tozó 137 vezető közül az el­múlt három év alatt 56-an kaptak miniszteri, vagy ennél magasabb szintű elismerést. Ismeretesek azok az intéz­kedések, melyek során a köz­ségi, üzemi, szövetkezeti párt- bizottságok és pártvezetősé­gek hatásköre megnövekedett. Ez végső soron azt jelenti, hogy a vezetők,/ kiválasztásá­ról, munkájuk értékeléséről ott döntenek, ahol dolgoznak, ahol legjobban ismerik életü­ket, tevékenységüket. A járási pártbizottság a. községi, üzemi pártbizottsá­gok és pártvezetőségek politi­kai továbbképzését tervsze­rűen irányítja. A hatásköré­be tartozó titkárok mintegy fele felsőfokú politikai vég­zettséggel rendelkezik, vagy | most végzi a megfelelő isko­lát. A többiek kivétel nélkül megszerezték a középfokú po­litikai végzettséget, vagy most fejezik be tanulmányaikat. Képzés és továbbképzés A párt XI. kongresszusát megelőzően a különböző párt- bizottságok tagjainak fele ki­cserélődött. A testület új tag­jainak 90 százaléka fizikai munkás, akik az ilyen jelle­gű megbízatásban kisebb gya­korlattal rendelkeznek. Ezért gondot fordítunk továbbkép­zésükre: 12-én azóta politikai iskolát végeztek, illetve vé­geznek. Mivel széles körű gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek s ez egyre in­kább kapcsolódik az elméleti felkészültséggel, élénkebbé tették a testület munkáját. A tapasztalatok szerint a terü­leti, illetve üzemi párttestüle­tek fiatal tagjai azonban nem kaptak ilyen alapos segítsé­get, s ezért kevésbé aktívak, kezdeményezőek. Meggyorsult az állami és gazdasági vezetők politikai képzése is. Az állami vezetők többsége rendelkezik politikai iskolai végzettséggel, a gazda­sági irányítóknál azonban rosszabb az arány. Különösen a mezőgazdaságban dolgozó vezetők közül rendelkeznek viszonylag kevesen megfelelő politikai ismeretekkel, s az úgynevezett „második vonal” élőképzése sem elég tervszerű. A politikai ismeretek terje­désének közvetlen következ­ménye, hogy a vezetők nagy többsége a döntéseknél, in­tézkedéseknél figyelembe ve­szi azok politikai hatását, s így cselekedeteikben a társa­dalmi érdekek, a politikai összefüggések lettek a meg­határozók. A vezetés minden szintjén nagyobb gondot fordítottak a szakmai képzésre. Ennek eredményeként a járási párt- bizottság hatáskörébe tarto­zók 63 százaléka rendelkezik felsőfokú iskolai bizonyít­vánnyal. Hasonló az arány a pártapparátusnál is. A kifeje­zetten gazdasági munkát vég­zőknél lényegesen rosszabb, az állami üzemekben 48 és fél, a termelőszövetkezetekben 53 százalékos a felsőfokú képe­sítésekkel rendelkezők aránya. Ezen a területen még akkor is sok a tennivaló, ha figyelem­be vesszük. hogy az elmúlt három évben az üzemekben 7 százalékkal, a/ szövetkeze­tekben 12 százalékkal emel­kedett a felsőfokú végzett­séggel rendelkezők aránya. Az alacsonyabb fokú iskolai vég­zettséggel rendelkező vezetők többsége nagy tapasztalatok­kal rendelkezik, rendszeresen képezi magát, lelkiismerete­sen és eredményesen áll helyt Több példa, akad azonban a járásban, is, amikor a kép­zettség hiánya miatt az irá­nyító pártbizottságnak levál­tására kellett javaslatot ten­nie. Vezetői rátermettség hiá­nya miatt mentettek fel 3 du- , nakeszi és 4 más községben dolgozó állami, illetve politi­kai vezetőt. Emberi magatartásban is A hármas követelmény — a politikai megbízhatóság, a szakmai hozzáértés, és a veze­tői rátermettség — azonban azt is magában foglalja, hogy a különböző szinten döntése­ket hozó gazdasági vagy po­litikai funkcionárius emberi magatartásban példát mutas~ son beosztottjainak. A járás­ban dolgozó vezetők nagy többségének életmódja, maga­tartása megfelel a szocialista erkölcs követelményeinek, te­vékenységükben a szavak és a tettek egységet alkotnak. Akik azonban vétettek ez ellen, azok egyetlen alkalommal sem kerülhetik el a felelősségrevo- nást. Gond volt a korábbi években a családi, rokoni kapcsolatok kialakítása egy- egy gazdasági egységben. Az elmúlt három évben az ilyen­fajta, nemegyszer elvtelen összefonódást kivétel nélkül sikerült felszámolni. Előfor­dult, hogy a termelőszövetke­zetek egyesülése során az egyik szövetkezet elnöke fi­gyelmen kívül hagyva az il­letékes pártszerv döntését, el­sőszámú vezetőnek jelölte ma­gát az egyesülési közgyűlésen. A tagság azonban a pártszerv javaslatát fogadta el, s az ön­jelöltet nem választotta meg. Tervszerű gondoskodás Az irányító pártszervek és a vezetők egyik legfontosabb kötelessége, hogy az utódai­kat, a következő nemzedék vezetőit felkészítsék felada­taikra. Néhány helyen még ezen a területen is tapasztal­ható hiányosság. A pártszer­vezetek többsége ugyan terv­szerűen és folyamatosan fog­lalkozik a vezetőnek alkalmas fiatal szakemberekkel, de van ahol megfeledkeznek róluk. A vezetők között pedig néha ép­pen féltékenység miatt nem engednek betekintést munká­jukba, a fiatal szakemberek­nek nem adnak nehezebb fel­adatokat. A káder- és személyzeti munka nőm kampányfeladat, hanem tervszerű tevékenység. Ezt szolgálja a járási pártbi­zottság káderpolitikai intéz­kedési terve is. Ebben a tes­tület megfogalmazta, hogy ennek is legyenek a testüle­teknél felelősei, a káderután- pótlási terveket rendszeresen vizsgálják felül. Megszabja az intézkedési terv, ho<?y a funk­cióba kerülő új vezetők poli­tikai és szakmai képzettsége legyen magasabb színvonalú, mint az eddigieké, s hogy az utánpótlás soraiba egyre több arra alkalmas munkás, nő és fiatal kerüljön be. Dr. Sági Lajos, a váci járási pártbizottság titkára sziesen 247 általános iskolával áll kapcsolatban a Középma­gyarországi MÉH Vállalat, ami majdnem 84 ezer úttörő és kis­dobos szorgos munkájával egyenlő. Tavaly az általuk le­adott értékes haszon anyagok fejében több, mint 1 millió fo­rintot fizetett ki az úttörőcsa­patoknak a vállalat. Bálák exportra A kölcsönös előnyt jelentő társadalmi segítség hosszú távra mégsem jelent megol­dást. Tudják ezt a vállalat vezetői is, akik az idén a Pest megyei hálózat fejlesz­tésére, gépesítésére több, mint 25 millió forintot szánnak. Két új lakótelepen — a monorin és a gödöllőin — egy-egy Erdért-faházat állítanak fel és rendeznek be bennük átvevő- helyet. Tovább korszerűsödik a budaörsi telephely is, ahol az elszállításra váró anyagok csomagolására, tömörítésére nyugatnémet Lendemann-típu- sú bálázógépet állítanak mun­kába az év közepén. A 20 millió forintos berendezés 400—500 kilogrammos bálákat készít majd. B. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents