Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
1976. DECEMBER 25., SZOMBAT »»»»»» %m<n> ««««« Zsoldos Sándor rajzai EGYÜTT A CSALÁD A terhelés elengedhetetlen Nyikolaj Amoszov akadémikus az egészséges életformáról A 63 éves neves agysebész mindennap gyalog megy be a munkahelyére, bár az otthoná tól jó hat kilométernyire van. A Lenin-díjas tudós, Nyikolaj Amoszov akadémikus magas, nagyon vidám, energikus em ber. — Hogyan tudta tgy megőriz ni fizikai frisseségét? Ali a titka? — A nagy fizikai megterhe lés. Sokat mozgok. Húsz éve rendszeresen tornászom, az utóbbi négy évben pedig még a futáshoz is kedvet kaptam. Meggyőződésem, hogy feltétle nül szükséges a fizikai megter- íelés, minél idősebb valaki, an nál inkább. Természetesen nem a terhelés foka a legfon tosabb. Ha egy hajlott korú ember hirtelen sokat kezd fut ni, akkor az infarktus felé sza lad. Fokozatosság és ismét csak fokozatosság kell! ön például csak orvosi felügyelet mellett kap injekciókat. Nos, a futás éppen ilyen gyógymód, ami ugyancsak ellenőrzést igényel. — Mi a véleménye az ésszerű táplálkozásról? — Ez külön beszélgetés té mája is lehetne, hiszen csak Bemutatjuk a Magyar Divat Intézetet A Divatirányzat trend 1977— 78 ősz—tél című kiadvány for mája és tartalma különös: a hosszú lapokra ragasztott tex- tilmintákk^l kezdődik, ’ majd tartalmas--.írások következnek a divatténdenciákról, színek ről, öltözködési alapanyagod ról, rajzok női, férfi, és gyer mekruházatról; a sapkáktól a kabátokig, a cipőtől a táskákig és az övékig. Modellek a MDI 1977—78-as őszi —téli ajánlatából. A nyomtatványt — amely hatszáz példányban készült — a Magyar Divat Intézetben nyomták a kezembe, hogy tö mören válaszoljak arra a kér désemre: mi a feladata az alig két. éve alakult intézménynek. Vas Sándor igazgató azt mondja: — A legfontosabb teendőnk a kínálat és a kereslet össze hangolása. A világon minde nütt a divatintézetek látják el ezt a feladatot. Mióta a Köny- nyűipari Minisztérium (1974- ben) életre hívta a Magyar Divat Intézetet, nálunk is. A világszerte végbemenő divat változásoknak sajátos rendsze re van. Márpedig, ha rend szerről beszélünk, csekély hi balehetőséggel a divat előreje lezhető. Nem hirtelen jön, ha nem igen körültekintő, céltu datos és folyamatos kutatási, művészi és műszaki munka eredménye. — Hogyan jöhetett létre, az a meghökkentő helyzet, hogy már 1976 telén kezünkben tart hatjuk az MDI 1977—73-as őszi—téli divatajánlatát? — A muiika már tavaly feb ruárban kezdődött, amikor a nemzetközi színbizottság, az Intercolor (amelynek Magyar- ország is tagja) két évre előre eldöntötte; melyek legyenek -a divatszínek (tűzpiros, geszte nyevörös, mazsolabama, mus társárga, borostyánsárga, gyöngyzöld, petrolkék, stb.). A másik két tényező az alapanyag és a forma. Szakembereink jár ják a világot, részt veszünk a nemzetközi textilkiállításo kon, tallózunk hetven külföldi divatlapban: a különböző szin tű és nem mindig egybehang zó ismeretanyagot leülepítjük, majd adaptáljuk szokásaink hoz, életformánkhoz, ízlésvilá gunkhoz és nem utolsósorban éghajlati viszonyainkhoz mindazt, ami majd divat lesz Párizsban, Rómában, Moszk vában, vagy Londonban. Mi után a Művészeti Kollégium ipari szakemberekből álló 80 tagú társadalmi testületé meg határozta, hogy a divatirány zatok áramából mit fogadjunk el, Divattervezési Főosztályunk nekilát a formák megtervezé séhez. — Hogyan lesz követendő példa a megtervezett formák ból, olyan hatóerő, mely a konfekcióipar termékeit meg változtatja? — A trendet, mint iránymu tatót megküldjük a ruházko dási ipar vállalatainak, a tex tilgyáraktól a ruhagyárakig mindenkinek. De, hogy életre is keljenek elképzeléseink, a saját műhelyünkben készült mintakollekciókat, fee is mutat juk még időben az iparnak Később megismételjük a divat- bemutatót a kereskedelem szakembereinek, majd a vidé ki nagyvárosokat is bejárják manekenjeink. Egy évben 900 bemutatót tartunk. Az információ kiáramlása tehát már biztosított, a befo gadása még nem egyértelmű. Még kevés az idő a hatás le- mérésére. Ónódy Éva egyéni receptek vannak. Nincs mindenkire egyaránt érvényes előírás, csak ajánlások van nak. Egy embernek naponta legalább 30 deka friss zöldsé get, gyümölcsöt kellene fo gyasztania. Ez biztosítja a szük séges vitaminokat.' Jómagam azt tartom, hogy mindegy, mit eszik az ember. Ha valaki egészséges és tartani tudja a normális súlyát, akkor helye sen táplálkozik. Természetesen kár lenne az zal áltatnunk magunkat, hogy tömeges felvilágosító munká val rá lehét szoktatni az em bereket az ésszerű étkezésre és a rendszeres testedzésre. Az egyetlen kiút — ha van ilyen — a megfelelő közvélemény, sőt, ha úgy tetszik — divat ki alakítása. — Térjünk vissza eredeti té mánkhoz. Arról már volt szó, hogy az egészséges embert ne héz „ésszerű” életmódra szok tatni. És ha valaki megbeteg szik? — Akkor kézzel fogható ve szély fenyegeti egészségét. Szívszorulás, cukorbaj — ezek a táplálkozási rend megbom lásának, a kevés mozgásnak, a stressznek az első veszélyes je lei __Ilyen esetben nagy sze re p vár az orvosra. Nyíltan meg kell mondania a beteg- nék, hogy milyen az egészségi állapota, mi váltotta ki pana szait, mivel járnak a rendelle nességek, végül pedig minden páciensnek egyéniségére sza bott programot, életviteli ren det kell előímiar — Úgy gondolom, hogy az orvostudomány előtt ma az a fontos feladat > áll, hogy fele lősséget vállaljon a betegek fi zikai erőnlétének teljes vissza állításáért. Tudom, nem lehet ezt egyik napról a másikra megoldani, de talán érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy a társadalmi-szociális ellátásra fordított összegeket és az egészségügyi tárca költségveté sét össze kellene vonni. Akkor minimálisra csökkenthetnénk az olyan eseteket, hogy a kór ház idő előtt kiírja a beteget, mert úgy kedvezőbben alakul a kórházi ágyak kihasználtsá gának statisztikája. — Ez az egészségügy szerve zeti része. Mit emelne ki az or vostudomány (eladatai közül? Mondjuk például a szervátülte tést? — Az immunológia jelenle gi szintjén egyelőre csak a ve seátültetéseknek van jövője. A szövetek összeférhetetlenségé nek problémáját ma még csak barbár módszerekkel tudjuk megoldani. A beteg szervezet érzékenységét oly mértékben letompítjuk, hogy az semmire sem tud reagálni, sem a mik robákra, sem az idegen szerv re... Az immunológusok azt ígérik, hogy ezt a kérdést ha marosan megoldják, s akkor lesz majd jövője a szervátül tetéseknek. Erre már ma fel kell készülnünk. — Ami pedig konkrétan a szívátültetéseket illeti — meg vagyok győződve arról, hogy a jövő a mesterséges szívé. Úgy gondolom, nincs messze a szív protézisek korszaka. — Egyszer azt kérdezték ön től, van-e lehetőség az agy át ültetésére, hogy életben ma radhat-e az agy a testtől elszi getelve. Akkor azt válaszolta, hogy ebben nincs semmi szem fényvesztés, sőt önmaga is vál lalkozna ilyen műtétre. Mi er ről a véleménye ma? — Ez egyelőire természetesen a fantázia világába tartozik. A tudomány azonban olyan hihe tetlen gyorsan fejlődik, hogy ma szinte semmire se mond hatjuk ki — ez irreális. — Min dolgozik jelenleg? — Annak idején, 1963-ban újfajta szívbillentyű alkalma zását javasoltam. A szovjet klinikai gyakorlatban először használtunk olyan mesterséges szívbillentyűt, amelyben az egész billentyűt, az egész gyű rűt szintetikus anyaggal von tuk be. Ennek következtében nem sűrűsödik meg a vér, így nem áll fenn annak a veszélye, hogy a leszakadó vérrög elzár ja a véredényeket. Ezzel jelen tősen csökkent a trombózis és az embólia veszélye. I. Melenyevszkij A fűszerek reneszánsza ÉTELEINKET változatosan, sok féleképpen készíthetjük el, ízesít hetjük. Sajnos, ma már sofcat nem használunk azokból a fűszer- növényekből, melyekkel őseink mindennapi ételeiket ízesebbé tet ték. Sokat közülük még hallomás ból is alig ismerünk. Mi is tulajdonképpen a fűszer? Olyan anyag, arneiy az etelnek kellemes ízt, zamatot ad. Ható anyaga a kellemes Íz mellett to- kozza az emesztoszervek működé sét is. A fűszerek ismerete, keve rési módja a századok foiyamán alakult ki, fejlődött tudtmannyá. Régi szakácskönyvekben szám talan olyan, fűszerrel találkozunk, mely már feledésbe merült, de nagyanyáink, dédanyáink korában mindennapos ételízesítők voltak. Kapri, sáíráinylévél, tárkony, an gyal-gyökér, lestyán, kálmos, kur- kuma, turbolya, zsálya — bizony a mai háziasszony előtt ezeknek az elnevezéseknek nem mindegyike ismert. Hisz jó részükről még nem is hallott, ha nem olvasgatott régi szakácskönyveket. Ma már ott tartunk, hogy a hazai táplálkozá si igények is megváltoztak, jó irányba tolódtak; a nehéz, zsíros ételek helyett több főzelékfélét fo gyasztunk. Éppen a fűszerek se gíthetnek abban, hogy minden há ziasszony a család ízlésének meg felelően fűszerezze a gyorsan el készíthető konzerv-, félkész, vagy akár mirelit készítményeket. A FŰSZEREZÉS tdománya ma világszerte reneszánszát éli. a közismerten híres magyar kony haművészet is sokat nyerne vele, ha a régi ízeket a feledés homá lyából a mindennapok nélkülöz hetetlen kellékévé tenné. A fűsze rezés művészete éppen abban rej lik. hogy ételeinket ne fűszerez zük túl, hanem finom aromáju le gyen, és minden íz az étel jel legéhez igazodjék. A fűszerek pon tos adagolását éppen ezért nem lehet meghatározni. Ez nem köny- nyű feladat, sokat számít a ta pasztalat és az érzék. Ételeink változatos fűszerezésére mintegy 50 különféle fajta külföldi és ha zai fűszer áll rendelkezésre. Min den fűszernek megvan a maga külön sajátossága, mely eldönti, hogyan kell felhasználni. Sokan túlnyomórészt csak kül földi fűszerféléket használnak, a hazai fűszernövényeket nem ve szik figyelembe. Sokan nem tud ják, hogy a rozmaring levesek, mártások, vadas ételek elkészíté séhez kiválóan alkalmas fűszer. A kertekben termő bazsalikom, bor- sikafű, citromfű — szintén kelle mes aromájú fűszereik. A bazsali komot levesek, saláták, pácok, mártások, sültek, halételeit készí tésénél: a borsikafüvet hüvelyes főzelékek. burgonyaételek, ká posztafélék, saláták. húsos és gombás ételek, ecetes és vizes uborka eltevésénél; a citromfüvet gyümölcslevesek, szószok, főzelé kek, gombaételek, szárnyas és va das ételek, növényi ecetek készí tésénél használhatjuk. Fűszerezni szükséges, nélkülöz hetetlen — érdemes tehát több fi gyelmet fordítani rá. Hiszen a kel lemes ízű ételt mindenki szívesen fogyasztja. N. E. r Télen korán megy aludni a nap, ezért az utcai lám pákat is hamar bekapcsolják. A városszéli lakótelep magas házainak ablakai ilyenkor már sárgán világítanak. A házak kal szemben, a domboldalt az nap mintha kristálycukorral szórták volna tele. A hó, vas tagon belepte a padokat, a mérleghintát, a fák ágait és fehér süveget varázsolt a dombtetőin álló öreg malomra. A domboldalon bundás, kis- csizmás gyerekek' rajzoltak, sikongva élvezték a szánkó suhanását. A legkisebb közü lük Gábor volt. Nemigen illett rá ez a komoly, felnőttes név, hiszen ahogy belesüppedt a puha hóba, alig látszott ki a szánkó mögül. És ha nagyob bak nem ültették maguk elé, akkor bizony Gábor el-elpi- tyeredett. A friss levegőtől pi rosra csípett arcocskáján ilyenkor mindig több volt a mórgelődés, mint a szomorú ság: — Gabi, Gabi, megállj, Ga bi ! — kiabálta félig sírva, ahogy csak a torkán kifért. Mat Gábor nagytestvérét Gabinak hívták, pontosabban Gabriellának. És ha Gábor még sok mindent el is felej tett, de arra pontosan emléke zett, amit anyukájának mon dott: „Gabi, nagyon vigyázz Gáborra, mindig vedd magad mellé!” Dehát szánkózás köz ben könnyen el lehet felejteni az anyu intelmeit, különösen, ha az ember még csak jövőre fesz felső tagozatos. Gábor különben is olyan lassan tud felmenni a dombra, hogy ad dig Gabi a lányokkal még egyszer végigsuhan a lejtős úton. Az öreg malom karácsonya — Ne sírj, Gábor, jövök rög tön és téged is leviszünk — kiabált vissza Gabi, amint a másik két kislánnyal elindítot ták a szánkót Gábor durcásan hátat fordí tott a többi gyereknek, bele markolt a hóba, apró kezével összeszorította és már készein is volt a hógolyó.,Eldobta. Az tán utána ment és felvette. A hógolyó nagyobb lett, mert rá tapadt az új hóréteg. Gábor újra megszorította és ismét el dobta. Most már szaladt utá na Újra és újra eldobta, s mi kor már alig tudta felemelni, egyszerre csak valami sötétség állott előtte. Elejtette a hógolyót, meg próbált hátrébb lépni, de zsupsz, derékig ült a hóban, így jobban is szemügyre ve hette, az előtte álló valamit: — Az öreg malom, hiszen ezt a mi ablakunkból is lehet látni! — mondta magában Gá bor. — Csak ha otthon va gyok, akkor ez sokkal kisebb, IV agynehezen felállt és elin- x 1 dúlt a malomhoz. Az ajtó nyitva volt, éppen csak annyi ra, hogy Gábor átcsúszott a résen. Bent fölnézett a magas ba: mindenféle fák voltak ke resztbe és valahol nagyon messze az eget is lehetett lát ni. „Félrecsúszott a malom sapkája, ott a szélén a prém gallér is” — gondolta, s amint lépett néhányat, puff, hasra. Nem ütötte meg magát, mert egy hókupacra esett, ami ösz- szegyűlt a malom hiányzó te tőrésze alatt. Lassan felült, szeme kezdte megszokni a félhomályt, kö rülnézett és elcsodálkozva megszólalt: — Teljesen üres belül „Üül-üül” — hallatszott mindenfelől. A kisfiú hiába fi gyelt, nem látott senkit, úgy gondolta: talán a malom vá laszolt. — Felálljak? Meg fogok fáz ni?... „Ázni-ázmi” — felelt ismét a visszhang. — Igen, már régen vizes a kesztyűm! „Tyűm-tyűm” — méltatlan kodott mindenfelől a hang. — Pedig ma nem szabad rossznak lenni, mert kará csony van — kiaibált egyre hangosabban Gábor. „Vaan-vaan” — a másik hang is erősebb lett. — Te is kapsz karácsonyfát, vagy nem? „Neem-neem” — Te még nem kaptál kará csonyfát soha? „Soha...” í'Vibor gondolkodott egy ki- 'Jcsit: vajon az öreg ma lom miért nem kap soha karácsonyfát, pedig milyen ba rátságos, még beszélget is vele. Még egyszer körülnézett, aztán futná kezdett ki a malomból, egyenesen a bejárat mellett álló kis fák közé. Üggyel-baj- jal, nagy erőlködéssel sikerült letörnie egy ágat. Szaladt visz- sza a malomba. Azt sem vette észre, hogy közben a dombol dalról eltűntek a szánkók és a gyerekek. Odabent könnyen megtalál ta a hókupacot és beleszúrta az ágacskát. Kigombolta a bundáját és zsebében megke reste azt a kis sárga szalagot, amit délután csent ki Gabi babájának a hajából. Vissza kuporodott az ág mellé és óva tosan rátétté a szalagot, vala hogy úgy, ahogy a kirakatok ban látta a fenyőfákat körül fogó ezüstös szálakat. A aján dékra is gondolt: zsebében ott lapult egy félig elfogyasztott csokoládé és — micsoda sze rencse — kezébe akadt egy acélgolyó is. így aztán aján dék is került az öreg malom karácsonyfája alá. Gábor ép pen a havat akarta elsimítani, amikor nagyot roppant az ajtó és hirtelen világosság lett. A kisfiú ott állt ijedten a zseb lámpa fénykörében. — Gábor! Miért csavarogtál el? Mindenütt kerestelek! — Apu! Apu! — tört ki az öröm a kisfiúból, amint meg ismerte édesapja hangját. — Nézd, az öreg malom is kapott karácsonyfát. Ugye szép! — Nagyon szép — válaszolt apu és a hangja mintha már nem is lett volna olyan hara gos. — De most már sietnünk kell, mert anyuka azt sem tudja: merre vagy. — És ajándékot is kapott Te is adj neki valamit. Apu, csinálj a malomnak papírre pülőt! — Itt nem tudok, kisfiam, de hazamegyünk és csinálunk repülőt, aztán holnap majd el hozzuk ketten. Jó? — Jó. Hallod, malom? Jó? — kiabált Gábor. És a malom visszhangozta: „Jóó-jóó”. — Akkor szia! „Sziaa-sziaa” — köszönt vissza többszö r malom. Kr. Gy., * it » 3 MODERN BETLEHEMESEK MAI FÁRAÓ
