Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
»»»»»» «««««« 1976. DECEMBER 25., SZOMBAT Rajzok Ócsárol Rónay György írja egyik versében, hogy Öcsán két in tézmény található; a XIII. szá zadi román műemlék és Falu Tamás, a költő. E megállapí tás, igazság, Turi-Tóth Tibor grafikái is igazolják, aki havat ígérő decemberben kereste fel életében először ezt a különös kopjafákkal is érvelő, — falu nak maradozó helységet. Falu: Tamás kilencvenöt éves korára is megőrizte szellemi frisseségét, őrzi ifjúságát köl tészettel, hiszen lírai feljegy zéseit naponta rögzíti. Meg újulással szárnyaló szép öreg ség ez, — a lírai erőnlét forrá sa tiszta jellemében is keresen dő. Turi-Tóth Tibor idézi rán cos homlokán ezt a siheder lendületet, s tusrajzzal meg örökített otthonának bensősé- ge is feltár valamit Ocsa köl tőjének egyedi melegségéből. Ady, Kosztolányi, Juhász Gyu la, Babits nemzedékének utol só mohikánja ö, aki ma is a költészet hívó hangját hallja, hallgatja, közvetíti. Töretlen tisztaság és alkotó erő találko zik benne — a rajz vonaláram lása ezt a belső ritmust érzé kelteti, azt, hogy Vele és Általa kicsit jobbak vagyunk, köny- nyebben szeretünk élni. Turi- Tóth Tibor Falu Tamást idéző grafikáján nyoma sincs el használtságnak, ez a lírával te lítődő gazdag öregség füvekkel és a vasúthoz siető emberek megfigyelt áhítatával növek szik. Nézzük e rajzot, s a Gaz dára gondolunk, aki már ak kor is költő volt, amikor Simon István és Váci Mihály csak édesanyjuk mosolyában élt. Nézem a rajzot, — olyan is merős. Nemcsak Falu Tamást látom benne, hanem a költé szet általános alanyát; mind- annyiunkat, hiszqn verseinek tiszta, tisztított ösvényén ön magunkra ismerünk most már a rajz szövetséges ráncmonda tainak, szemközpontú tekinte tének segítségével is. Olyan szép Ócsán, ahogy a lebilincselő román kori temp lomerődítmény komor méltó ságához telepszik a gubancos falusi házak érett kedvessége. S az emberek, akik a rozoga kerítések mögül néznek, nád tetős házakból lépnek az utcá ra, mely ott kanyarog a XIII. századi műemlék körül. Kü lönböznek, mégis együvé tar toznak; múlt és a jelen emblé mái. Ezt vette észre Turi-Tóth Tibor Öcsán; az arányok lép tékét, az idő folyamatát, a mű vészet életért küzdő szolgála tát. Hiszen mi másétt lendül a vers, magasodik az építmény, mint azért, hogy a fejkendöbe bújt, bottal lépkedő paraszt asszonyok unokáinak zavarta lanul szép legyen a holnap juk? I L. M. Hangulatok — emlékek Négy művész Pest megyei évei Nému! a hangszerek zenéje, A függöny feliepűl, S az arcokon kíváncsiságnak Csendes figyelme űl. (Petőfi: Szín és való) — A legigazibb karácso nyok a falusiak — vág a té ma kellős közepébe Juhász Jácint. — Kisebb a közösség, több az ismerős, érzelmekben gazdagabb az ünnep. Meg azután Mogyoródon, ahol szü lettem, a hö is másképp ro pog az ember talpa alatt... — Igen, a szüleiin, rokonaim ma is ott élnek. Ha egy hé ten kétszer nem látogatok ha za, már kérdezik: hol ma radtam, mi történt? Most fe jeztem be a fészert; szét kel lett verni, olyan öreg volt. A ikarácsonyt is otthon töltöm. Eddig szerencsém volt, az ün nep egyik napján mindig sza bad voltam. Persze nemegye- düly megyek már több éve: a feleségemmel és a két fiam mal. Attila tízesztendős, Csaba öt. — Van mifelénk néhány ré gi szép szokás, amelyiket — bár a valláshoz kötődésük egy re csökken — még manapság is tartanak. Például az, hogy szinte az egész falu elmegy a templomba ünnepi orgonamu zsikát hallgatni. Vagy a bet- lehemjárás. Ebben kissrác koromban én is részt vettem: magunk fabrikáltuk papírból, vattából a maszkot, abban pompáztunk. Talán itt kezdő dött ... — Nálunk évek óta a két ünnep között vágják a disz nót. Van ebben valami rend szer: nagy a rokonság, min denki körbe-körbe küldi a kóstolót. A mi családunk adja az újévit. — Karácsonyi szerepek? Ahogy az ünnep elveszítette vallási hátterét és általáno sabbá — az emberség, a sze retet ünnepévé vált — úgy vagyok én Is a karácsonyi szerepekkel: általánosítok. Az egyik már megadatott: pon tosan öt éve, az ünnep más napján játszottam életem el ső tv-főszerepét, Budai Nagy Antalt. És az adás ideje alatt született meg Csaba fiam... — A többi? Még hátra van Talán Ádárn az Ember tragé diájából, vagy Trisztán. — Én karácsonykor kiug rottam a repülőgépből — meséli Drahota Andrea, aki Zsámbékon járt általános is kolába és gimnáziumba. — Még 1966-ban történt: Berlin ben filmeztem és karácsony kor — alig akart elengedni a rendező — hazajöttem. Hu szonnegyedikén az utolsó és egyetlen délutáni járatra szálltam. Pesten fergeteges hó szakadás volt. A lényeg, hogy a gép nem tudott leszállni Fe rihegyen. Kétszer is elindul tunk Prága felé, mig végül a pilóta saját felelősségére vál lalta a leszállást. Ott voltak a mentők, a tűzoltók, min denki, aki ilyenkor segíthet. A térdig érő hóba vagy há rom-négy méter magasról kel lett ugranunk. Akkor persze már késő éjszaka volt. A re pülőtéren karácsonyoztam... — A mostani karácsony? Huszonötödikén a Csendes amerikaiban, másnap a Bánk bánban játszom. De ez a ta valyi év kivételével így tör tént minden ünnepkor. Az el múlt esztendőben csak azért nem, mert akkor született a második gyerekem, Dénes. — Hogy milyen érzés az ünnepen játszani? Mint más kor. Csak a közönség más ilyenkor. Valahogy magányo sabbak. Hiszen, ha lenne csa ládjuk, azzal töltenék a kará csonyt és nem ülnének a né zőtéren. Nem, a játékban semmi különbség: karácsony kor sem lehet lazítani, akkor is a képességem maximumát kell nyújtanom... W — A nyaralónkban szület tem, Százhalombattán — kez di a beszélgetést Farády Ist ván. — Ma is Dunafüredre já rok nyaralni. Sajnos, télen csak egy-két napig voltam ed dig odalenn, a Duna partján. Talán majd most karácsony tájt. Jómagam egyébként vá rosi gyerek vagyok, az ünne peket is mindig Pesten töt- töm, azaz most már csak töl tenem ... — Tavaly Szabadszálláson játszottam Martinkovics Gló ria- című darabjában. Az ün nepen bizony hosszú volt az oda-vissza út. Olyan pályát választottam, amelyiken nincs vasárnap és ünnepnap sem: próbáltam én már Kecskemé ten újév reggelén is ... — A hangulat, a fenyőil lat, apám pipafüstje, a nyu galom. Ez hiányzik leginkább. Olyan karácsonyom, amilyen 10—15 éves koromban volt, tá lán soha többé nem lesz. Esetleg majd ha én díszítem a fát a gyermekemnek. — Mostanában forgatta a tv új szegedi stúdiója első ka rácsonyi gyermekműsorát. Ver seket mondunk, játszunk, éne kelünk benne. Az ünnep dél előttjén vetítik majd. A szín padom? Ott is helyt kell áll ni: nemcsak hétköznap, vagy karácsonykor. Akkor is, ha a szerepem nem tetszik. Hogy nehéz-e? Nem. Amikor az em ber a színpadra lép, elfogja az a borzongató érzés, ami já tékra készteti, önmagam kell nyújtanom a közönségnek. Ez a legtöbb és legkevesebb is, amit nekik karácsonykor ad hatok. w — Voltam én már angyal is — mondja Goór Nagy Mária. — Ez Volt életéin eLső szere pe. Hatéves lehettem, amikor Cegléden egy passiójátékban rám osztották az angyal sze repét. Nem volt sok dolgom: csak álltam a jászol mellett. Azóta nem hiszek benne, hogy az angyal hozza a karácsonyi ajándékot... — Egyébként Cegléden szü lettem, ma is ott él a csa lád. Gyakran járok haza, nemcsak látogatóba, de nya ralni, pihenni is. Most a férjemmel és kisfiámmal együtt, aki egy és háromne gyed éves. Eddig úgy alakult, hogy az ünnepen sohasem ját szottam. — A karácsony számomra az év legszebb élménye: min dig hatalmas fánk volt, renge teg csillagszóróval. A dísze ket is mi készítettük, négy testvéremmel. Karácsonykor mindig összejön a családi ka marazenekar: apám hegedül, bendzsózik és gyönyörű hang ja van, bariton. A három lány hatkezest játszik zongorán, meg énekelünk. A kisfiamegy játékharmonikát kap ajándék ba és már tanítgatom neki a Kis karácsony, nagy kará csonyt ... — A hangulathoz tartozik a disznótor is; házi-hurka nél kül el sem tudnám képzelni az ünnepet. És még valami: az a titokzatosság, amivel az ajándékozás együtt jár. Hogy én mit kérek karácsonyra? Ha lehetne, akkor sok-sok havat, hogy minden fehér legyen ... Vasvári G. Pál Törvény után - megvalósulás előtt Beszélgetés Garamvölgyi József kulturális miniszterhelyettessel • Cgy tűnik: az utóbbi években, mind erősebb az a frontális „támadás”, amely ha zánkban az emberért történik. A. párt és a kormány életszín vonal-politikájával párhuza mosan, azzal együtt születnek a törvények, határozatok, elvi állásfoglalások arra vonatko zóan, hogyan éljen a szocia lista dolgozó ember? — A harc, a szocializmus építése az emberért történik. S ebben „az értelmes, szép emberi jövőért” folyó harcban a kulturális forradalomnak fontos szerepe van. A szocia lista munkakultúra fejlődése, a közéleti tevékenység kiter jesztése, az életszínvonal emel kedése, a szabad idő növeke dése, a közösségi életforma erősödése, a művelődés adott színvonala és bővülő lehető ségei olyan, meghatározó je gyek, amelyek megszabják, hogy hogyan kell és hogyan lehet élni a fejlett szocializ mus építésének időszakában. S ebben a közművelődésnek — éppen integráló tenden ciája, közösségi aktivizáló, tö meges emberformáló hatása miatt kulcsfontosságú szerepe van. • Hogyan kell értelmez nünk a törvénynek azt a ki tételét, mely szerint a közmű velődésben való részvétel az állampolgároknak nemcsak jo guk, hanem kötelességük is? — A társadalmi viták során sokan javasolták, hogy ne csak a jogot, hanem az állampol gári kötelességet is rögzítse a törvény. Olyan tevékenységről van azonban szó, amely az ön kéntességen alapul, s a részvé telt nem lehet szankciókkal elérni. Ez nem is lenne hasz nos az ügy szempontjából. Ezért a törvény az állampol gároknak a közművelődésben való részvételét mintegy er kölcsi kötelességként fogal mazza meg, utalva az egyén és a közösség érdekeire, az ál lampolgároknak önmagával és a társadalommal, kapcsolatos felelősségére, amelynek meg kell nyilvánulnia akkor is, ha a művelődésről van szó. • A törvény hazánk jelen legi gazdásági és kulturális ál- lapotából indul ki. Hogyan le het mérni a nép, de akár a munkásosztály kulturáltságát? Mekkora a távolság a papír forma és a valóságos népkul túra között? — A közművelődési pártha tározatot megelőző széles kö rű, szinte mindenre kiterjedő, több irányból végzett elemző vizsgálat alapos és valóságos helyzetképet adott. Ez az alap, amelyre a törvény építkezik. • A szocialista brigádokba tömörült emberek a tanulás ban is példát adnak. De a for mális jegyek a tanulásban, ön művelésben nálunk is fellelhe tők. A szocialista brigádok ho gyan tudnak továbblépni? — Kétségtelen, hogy a bri gádművelődésben is fellelhe tők a formális elemek. Az utóbbi időben a figyelem és a kritika is elsősorban ezekre a formális jegyekre irányult. A szakszervezetekkel közösen keressük a módját a megújí tásnak. Nemrég hallottam, hogy az egyik brigádot azért marasztalták el, mert egy 50 év feletti tagja nem iratkozott Gyermekolvasók Népszerű Dunaharasztin az ötezer kötetes ifjúsági könyv tár. Az egy éve megnyílt intézménynek jelenleg 870 rendsze res olvasója van. be az általános iskola Víl— VIII. osztályába. Az ilyenfajta szigorúság túlzott. A művelő désnek, az egyéni tanulásnak számos formája van, ami job ban megfelel egy idősebb dol gozó igényének, életkori sajá tosságának. Azt hiszem, az ad minisztratív, bizonyítvány- szerzési, papírigazolás szemlé lettel is le kell számolnunk. Reméljük, hogy a szocialista brigád vezetők jövő év tava szán tartandó országos konfe renciája újabb lendületet ad a mozgalom művelődési felada tainak teljesítéséhez is • Az elmaradott rétegekre, a tanyán élőkre, az ingázókra képes lesz-e az új törvény hatni? — Magától értetődő, hogy a törvény minden pontjának ér telmezésekor figyelembe kell venni ezt a szempontot is. Ezenkívül konkrét rendelkezé sek is vannak e problémára vonatkozóan, hiszen az állami szervek és intézmények és a társadalmi szervezetek közös feladatává teszi a felnőttokta tást, az ingázók, a tanyán élők sitb. művelődésének segítését, szervezését. Az sem véletlen, hogy ami kor a kultúrához való jogról van szó, a törvény ennek a jognak az általánosságát, min den állampolgárra kiterjedő voltát hangsúlyozza, kiemelve a kulturális javak és szolgál tatások tömeges hozzáférhető ségének biztosítását. Ezen a téren) is érvényesül nie kellene és egyre inkább érvényesül is a marxi igazsá gosság elve: akiknek keveseb bet juttatott a történelem, töb bet kell kapniuk. Az elv meg tartása nagyon nehéz, hiszen összhangban kell állnia a nép gazdaság egészének bonyolult úton-módon megvalósuló fej lődésével. A törvény alapján már elkészült távlati fejlesz tési javaslatok a népgazdaság hosszú távra szóló érdekeit is figyelembe veszik, amikor^, pél dául a kis települések Kultu rális ellátását, az ún. komplex művelődési intézmények léte sítését és „mozgó ellátás” meg szervezését tűzik ki célul. A „hátrányos helyzetűek” hátrányainak a csökkentését is hivatottak elősegíteni a tör vénynek azok a rendelkezései, amelyek a tömegkommuniká ciós eszközök tevékenységét érintik. Mivel ez a réteg infra strukturálisan fejletlen régiók ban ól, az ő szempontjukból különös jelentőségük van ezek nek az eszközöknek a „kultúra házhozszállításában”. Ebből a szempontból is fontos a válla latok, a szövetkezetek anya giakat is érintő kötelességei nek megállapítása, a munka helyi művelődés szerepének hangsúlyozása. i • Hazánk több százezres, T meglehetősen elmaradott cl- Í gány lakossága mikor és ho gyan lesz képes felzárkózni — mondjuk — az átlaghoz? — A cigányság nagy része elmaradottabb területeken, apró falvakban, munkásszállá sokon, peremkerületekben él. A törvénynek azon pontjai, amelyek közvetlenül, közvet ve, vagy éppen magától érte tődően érintik-e területeket, a cigányokra is vonatlcoznak. A cigányság helyzete nagyon problematikus. A cigányság egy részénél megfigyelhető bi zonyos csoportöntudat (amely persze nem lehet a réteg szoli daritása is) és sajátos kulturá lis hagyomány, amely azonban közel sem olyan egységes, mint a hazánkban élő nem zetiségeké — aminek követ keztében a cigányság nem te kinthető nemzetiségnek. A törvényből következően támo gatni kelil mindazokat a törek véseket. amelyek a cigányság nak ezen haladó hagyomá nyait igyekszik ápolni. Nem jelenthet azonban ez valami lyen külön utat, sem azt, hogy egyesek a többség nevében ott is erőltessék ezeket a sajátsze- rüsegeket, anoi ez nem von. meg. A vállalatok, szövetkezetek anyagi támogatása a cigány ság művelődésének biztosítá sára különösen fontos, hisz a tanácsok pénzét az elkövetke ző időkben elsősorban a tele pek felszámolása köti le. Hiba volna azonban csupán anyagi problémaként kezelni ezt a kérdést. Jó ivóvizet a közmű velődés sem tud adni, de na van, annak hasznosítására ne velhet mindenkit. A teljes felzárkózás optimá lis esetben is messze átnyúlik a jövőbe. • A tudomány és a techni kai forradalom felgyorsult idő szakában az ember tudását (diplomáját, szakmunkás-kép zettségét) öt-tízévenként meg keU újítani. Számoltunk ez zel? — Komoly feszültség és el lentmondás alakult ki egyrészt a tudományos-technikai ter melés szükségletei és az odeta- tási rendszerek teljesítménye között. E feszültségek feloldá sát is szolgálja — a mi sajá tos szocialista viszonyaink kö zött — a közoktatási rendsze rünknek, a felnőttoktatásnak korszerűsítése. A műveltség ma már nem lehet csupán ismeretek halma za, egyszer megszerzett stati kus' tudásanyag. A művelt em bert az új értékek és a koráb ban szerzett tudás öntevékeny egységbefoglalásának képessé ge és a cselekvésre ösztönző, kialakult világnézet jellemzi. A közművelődési intézmé nyekre mindenekelőtt az önál ló ismeretszerzés, az egyéni tanulás tervszerű, intézményes támogatása hárul, elsősorban az iskolai felnőttoktatás. • Kizár-e a törvény olyan rossz gyakorlatot, hogy a más munkakörökben alkalmatlan emberek a kultúra területén jussanak „révbe”? — „Révbe” semmiképp sem juthatnak, legfeljebb egy ideig „elevickélhetnek”. S ezt nem csak a törvény zárja ki, nem is csak a jogszabályok (van nak ilyenek, amelyek előírják a szakképzettségi szinteket), hanem a szemlélet kedvező változása is, amely a még fel lelhető, rossz gyakorlatot meg szünteti. A művelő'áés rang jának növekedése mindenkép pen megköveteli a közműve lődésben dolgozókkal szembe ni magasabb követelményeket, a jobb szakmai felkészültsé get, de az anyagi-erkölcsi megbecsülést is. • A televízió felismerte-e már saját lehetőségeit, megta lálta-e ebben a hérosz! mun kában a szerepét, feladatát? Véleménye szerint igaz-e, hogy a televízió nem tudást ad, ha nem csupán a tudás, a tudo mány vázlatát ismerteti, amo lyan „fülmüveltséget” ad. — Mi. a közművelődésben dolgozók, sohasem tekintettük rossiz konkúrrensnek a televí ziót. hanem inkább szövetsé gesnek. Még abban is találunk pozitívumot., hogy időnként elvonja a közönséget, ment versenyre kényszerít. A műve lődésnek számos formáját — és főleg a közösségi aktív for mákat — sokszor éppen e versenyből fakadó lelemény hozta létre. A „fülműveltség” veszélye ellen legtöbbet a televízió tesz. Azzal pl., hogy nemcsak köz vetíti, hanem szervezi is a művelődést. Gondoljunk csak a tévé olyan akciódra, mint a Kit mit tud?, a Röpülj páva, a versmondóversenyek, stb., amelyek az öntevékenység, az amatőrmozgalom ösztönzőivé váltak. A képzőművészeti, iro dalmi, tudományos-ismeretter- jeszitö műsorok a kiállítás- látogatásokra, az olvasásra, az elmélyültebb tanulmányozás ra is serkentenek, sokszor konkrét ajánlásokkal is. A könyvtárosok a megmondha tói, hogy agy-egy irodalmi al kotás tv-feldolgozása mekkora áradatot indít e művek olva sására. De említhetném a legújabb nagyszabású próbálkozásokat: a Mindenki iskoláját, a tv szabadegyetemét. Mindez és még sok más azt bizonyítja, hogy a televízió jól értelmezi és valósítja meg közművelődé si feladatait, jó irányban kere si a formákat és a módszere ket Köszönjük a beszélgetést. S. A. A műveltség az a lámpás, melynek fényénél egyre mt gasabbra jut a nemzet. A „kiművelt emberfők" többet tehe nek a gazdasági felemelkedésért is, népünk jólétéért. A kő művelődési törvény — amit nemrég hagyott jóvá az ország gyűlés — jogot ad hazánk valamennyi állampolgárának kultúra iránti igény kielégítésére, ugyanakkor minden en bér számára kötelességgé teszi a részvételt az önművelődésbe Olyan kötelességgé, amelynek teljesítésére lelkiismeretűn ösztönöz. A Központi Sajtószolgálat munkatársa a közmüvi [ődési törvény helyes értelmezéséről, szerepéről, várható hí tásairól beszélgetett Garamvölgyi József kulturális minis; terhelyettessel. «•
