Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-24 / 304. szám
1976. DECEMBER 24., PÉNTEK sJÍMm> 3 Gyorsabb, biztonságosabb közlekedés a megyében is a BAH-csomópont és a Soroksári úti felüljáró átadásával Megindult a forgalom a BAH-csomóponton. Részlet a Soroksári útról, amelyet négy forgalmi sávosra bő vítettek ki. Gazdagodott a főváros. Szerdán adtáik át rendeltetésé nek a BAH-csomópontot és a Soroksári úti felüljárót. Az M—1-es és az M—7-es autó pálya forgalmát felgyorsító BAH-csomópont félmilliárd forintba került. A Soroksári úti felüljáró noha még nem készült el teljesen, a beruhá zási értéke eddig eléri a 650 millió forintot. E két nagy „karácsonyi ajándék” nem csupán a fővá rosiak öröme. Pest megye közlekedésbiztonságának javí tására is szolgálnak ezek a lé tesítmények. Erről nyilatkozott lapunknak Tóth Gyula rend őr alezredes, a Pest megyei Rendőrfőkapitányság közle kedésrendészeti osztályának vezetője: — Nagy örömmel értesül tünk a BAH-csomópont és a Soroksári úti felüljáró meg nyitásáról. A BAH-csomó- ponttól azt várjuk, hogy je lentősen meggyorsítsa a Buda pestre érkező jármüvek for galmát. Az M—7-es autópálya betorkollásánál eddig nagyon lelassult a megyéből érkező gépkocsik áthaladása. A BAH pedig ezen segít, megakadá lyozva a közti járműtorlódást. A Soroksári úti felüljáróval számottevően javul majd a biztonság a fővárosnak ezen a közlekedési gócpontján. A Dabas felé vezető 5-ös és a Kiskunlacházát érintő 51-es műutat a Pest megyébe közle kedők, elérkezve a főváros „kapujáig” gyakran kénysze rülnek hosszú várakozásra. Tapasztalatunk, hogy a gép- járművezetők túljutva Buda pesten, megyénkben akarták bepótolni lemaradásukat. Ez nem ritkán járt gyorshajtás sal, gyakran okozott tragikus kimenetelű baleseteket. A ve szélyhelyzetet is hivatott te hát kiküszöbölni az új Sorok sári úti felüljáró és az átépí tett út. Közgyűlést tartott a közgazdasági társaság Csütörtökön a Magyar Tu dományos Akadémia díszter mében, tartotta VI. közgyűlé sét a Magyar Közgazdasági Társaság. A tanácskozáson részt vett Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságá nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettesen Keserű Já- nosné könnyűipari miniszter. A közgyűlést dr. Csikós- Nagy Béla, a társaság elnöke, nyitotta meg. Ezután Huszár István Közgazdaságtudomány és gazdaságpolitika címmel tartott előadást. Ezután dr. Garamvölgyi Károly, a társaság főtitkára szóbeli kiegészítést fűzött a választmány írásos beszá molójához. A kongresszuson megválasz tották a Magyar Közgazdasági Társaság elnökségét, végrehaj tó bizottságát és tisztségvise lőit. A Magyar Közgazdasági Társaság elnökévé ismét dr. Csikós'Nagy Béla államtitkárt, az Országos Anyag- és Árhi vatal elnökét, főtitkárává dr. Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettest választot ták. A társaság két titkára Iván Pál, az Országos Tervhi vatal osztályvezető-helyettese és dr. Lengyel László, a Pénz ügyminisztérium főosztályve zető-helyettese. A vezető tiszt ségviselőkön kívül a végre hajtó bizottság tagjai sorába választották Nyers Rezsőt, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatóját, Sima- Mihály akadémikust és Szik szói Bélát, az MSZMP Kö" ponti Bizottságának alosztály- vezetőjét. Végül kiemelkedő munkás ságuk elismeréséül 10 köz gazdásznak átadták a Szé chenyi-emlékérmet. V innyica—A Ibert irsa Állítják az oszlopokat A Szabolcs-Szatmár megyei Ramocsaháza térségében az Országos Villamostávvezeték Építő Vállalat munkáskallek ti vaja megkezdte a Vinnyicá tói Albertirsáig húzódó 750 ki lovoltos távvezeték oszlopai nak felállítását. A hazánkat 280 kilométer hosszúságban átszelő távvezeték építéséhez összesen 687 tartó-, illetve fe szítő oszlopot, ebből 276-ot Szabolcs-Szatmár és Hajdú- Bihar területén állítanak fel. Megyei ünnepély Százhalombattán Úttörőküldöttek a fenyőfa alatt Már déli 12-kor hangos gyér- p mekzsivaj töltötte be a száz halombattai 2-es számú álta lános iskola auláját. A feldí szített, csaknem 13 méteres fenyőfa alatt ajándékhalmaz várta nemcsak a helybeli, ha nem a megye minden részé ből meghívott mintegy 1200 pajtást, akik a legjobbak vol tak iskoláikban. Még el sem kezdődött az ün nepi műsor, a vörös nyakken- dős úttörők vidám kacagással táncolták körbe a fenyőfát, amelynek díszeit aprólékos, hosszú Ideig tartó munkával készítették el a rajfoglalkozá sokon. Harsonaszó jelezte a vidám délután kezdetét, majd vers sel, dallal és zenével köszön tötték az ünnepet. Oláh Mi hály, az iskola úttörőcsapatá nak vezetője a karácsony ün nepének történelmi hagyomá nyairól beszélt, külön kiemel ve az ajándékozás szépségét. A részt vevő valamennyi paj tás szaloncukrot kapott aján dékba. Az iskolát patronáló DKV és DHV szocialista bri gádjai szintén meglepetéssel kedveskedtek. Könyveket, sportfelszereléseket, sakk készleteket adtak át a pajtá soknak. A megye más váro saiból, községeiből érkezők nek a helybeli úttörők maguk készítettek emlékképeket. A százhalombattai ünnep ség felejthetetlen élményt je lentett a részt vevő pajtások nak s egyben jó alkalom volt arra, hogy a megye úttörő- csapatai között tovább erő södjenek a kapcsolatok. K. É. Honnan vényük ami nincs ? A televízió tegnap esti mű sorában Tervek és lehetőségek címmel érdekes riportműsor hangzott el. Sokoldalúan ele mezte az ország munkaerő gondjait. ~ A téma rendkívül időszerű. Matematikailag ugyanis nem igazolható az állítás, miszerint Magyarországon teljes — azaz: száz százalékos arányú — fog lalkoztatottság valósult meg. A matematika igazsága ez eset ben sovány vagy éppenséggel semmilyen vigaszt nem jelent. Igaz ugyan, hogy az elmúlt öt évben a munkaképes korú nők 66 százaléka vett részt a tár sadalmilag szervezett munká ban, ám sokkal többen, még ha akarnánk sem állhatnának munkaviszonyba, többek kö zött azért sem, mert például lakóhelyük környékén nincs munkahely •.. A munkaképes korú férfiak esetében is csak 84 százalékos a foglalkoztatá si arány, de ez is megfelel a demográfiailag lehetséges ma ximumnak, mert a munkaké pes korúak egy része még ta nul, vagy — például rokkant ság miatt nem vállalhat mun kát. A matematikailag kimutat ható „tartalék” tehát volta képpen nem tartalék, leg alábbis a jelenlegi körülmé nyek között nem az... Ilyen helyzetben kezdődött a jelen legi tervidőszak és tevődik fel a nagy kérdés: honnan vegyük ami nincs, a szükséges szá mú és képzettségű munkaerőt? A népgazdasági tervszá mítások szerint az összes mun kaerőforrás, 1976 és 1980 kö pött körülbelül 40 ezerrel csök ken, elsősorban a fővarosban, Észak-Magyarországon, a Dél- Alföldön és a Dél-Dunántú’cm. Kisebb — majdhogynem je lentéktelen — mértékű növe kedéssel lehet számolni az Észak-Dunántúlon és az Észak- Alföldön. (Viszont: e tartalék hasznosítása' — elsősorban azért, mert nőkről van s;zó — inkább csak a helyi munka lehetőségek bővítésével old ható meg.) A terv ugyanakkor a fog lalkoztatottak számának kö rülbelül hatvanezres növeke désével számol a következő öt évben, oly módon, hogy felté telezi a munkaképes korú né pességből újabb tízezrek mun kába állítását. Ezen belül a terv azzal is számol, hogy ugyanebben az időszakban kö rülbelül 130 ezerrel csökken a mezőgazdaságban dolgozók száma (Igaz: ennek realitását az agrárszakemberek közül jó- néhányan megkérdőjelezik ...), valamint, hogy az ipari lét szám nem emelkedik tovább. így fest vázlatosan a követ kező öt év országos munkaerő mérlege, s most nézzük — ugyancsak vázlatosan — mi vel számolnak a vállalatok, az ágazatok? A gépiparban elsősorban a kiemelt nagyvállalatok jelez ték létszámnövelési szándéku kat. Ha más gépipari vállala toknál sikerül az igényeket alaposan visszaszorítani, ak kor ez a szándék részben meg valósítható. A nehézipari vál lalatok jóval szerényebbek vol tak. A Nehézipari Miniszté rium számításai és jelzései szerint, a tárca vállalatainál további munkaerő-tartalékok mozgósíthatók; mindent egy bevetve, a nehézipar létszám- igénye 1—2 százalékkal lehet alacsonyabb, mint amire a nép- gazdasági tervkészítők számí tottak. A könnyűiparral kapcsolat ban olvashatjuk a legváltoza tosabb számokat; jelentős az eltérés a népgazdasági terv, a minisztériumi és a vállalati számítások között, s az igazi gond ott kezdődik, hogy a könnyűipar a legmértéktar- tóbb tervezéssel sem mond hat le a létszám bizonyos ará nyú növeléséről, különösen nem a nyomda- és a ruházati ipar. Kedvezőbb a helyzet az építőiparban, ahol eleve ki sebb létszámnövekedést ter veztek, mint amivel a népgaz dasági terv számolt. Növekvő termelési feladataikat a ter melékenység tervezettnél gyor sabb ütemű emelésével akar ják megvalósítani. Ez reális törekvés, különösen, ha figye lembe vesszük, hogy az építő iparban alkalmazott bér- és személyi jövedelem szabályo zás a vállalatokat nem ösztön zi a jelentősebb létszámbőví tésre. A kereskedelem által jel zett munkaerőigények lényegé ben azonosak a népgazdasági terv számításaival, de az már most is nyilvánvaló, hogy to vábbi munkaerőhiány várha tó a városi élelmiszer-kereske delemben, a vendéglátóiparban és az üdülőkörzetek kereske delmi és vendéglátó egységei nél. Az úgynevezett nem anya gi ágazatok munkaerőigényé nek kielégítése végsősoron két tényezőtől függ: egyrészt a fel sőfokú végzettséggel rendel kezők pályázatok útján való elhelyezésének következetes végrehajtásától, másrészt a meglevő létszám stabilizálá sától. A munkaerőigény több mint hatvan százaléka egyébként az egészségügyben és az oktatás ban jelentkezik. A számok egyértelműen jel zik: az igények sok esetoen meghaladják a lehetőségeket és a számok mögött az is felfe dezhető, hogy sokan — még ma sem és még mindig — egysze rűen nem veszik tudomásul a megmásíthatatlan tényt, hogy tudniillik: nincs és egyelőre nem is lesz — a szó valamiko ri, ha úgy tetszik klasszikus ér telmében vett — szabad mun kaerő. Igaz: a népgazdasági tervezők is számolnak a mun kaerőforrások bővítésének le hetőségével, de ez ma már egé szen mást jelent, mint akár csak tíz évvel ezelőtt. Elsősor ban minőségi változásokkal lehet számolni, ha ezt a terme lőszférában, a gyakorlati élet ben is komolyan veszik. Vál toztatni kell az oktatás, a szak képzés szerkezetén, ami *— eny hén szólva is — nem minden téren igazodik a népgazdaság szükségleteihez. Alighanem gyökeres reformokkal kellene hatékonyabbá tenni a pályavá lasztási munkát és nem volna szabad sajnálni a fáradságot semmitől, aminek segítségé vel elérhető lenne, hogy a nyugállományba készülő, de sok esetben még bőven mun kaképes korúak egyre na gyobb hányada tartsa érdemes nek a további munkát. El odázhatatlan feladat a csak nem félmillió csökkent mun kaképességű dolgozó gyors, okos, humánus rehabilitációja, lehetőség szerinti foglalkoz tatása. A szakmai továbbképzés mindezek mellett olyan téma kör, amelynél érdemesnek lát szik néhány mondat erejéig elidőzni. , Az említett tegnap esti tele vízióműsorban a Pest me gyében is gyáregységet működ tető Szerszámgépipari Mű vek egyik gyárának veze tője kereken és könnyedén kijelentette, hogy az ő gyá rukban betanított munkások ból ritkán lesznek szak munkások, mert — úgymond — „erre nincs igény, az embe rek nem hajlandók tanulni...” Szabad legyen megkérdezni: mennyiben hajlandóság kér dése ez? Persze olyan esetben — mint ezt ugyanebben a tv- műsorban, a Magyar Posztó egyik munkásnőjétől hallhat tuk — ha a korszerű gépeken, a magasabb szaktudást köve telő munkával lényegesen ke vesebbet keresnek a munká sok, akkor aligha vállalják a szakmai továbbtanulás kétség telen terheit. No, de hogy for dulhat elő ilyesmi és egyálta lán: micsoda anakronizmus, semmivel sem magyarázható ellentmondás, az, hogy aki ta nul, esetenként hátrányosabb helyzetbe kerül annál, aki nem tanul, aki az egyik évet a má sik után ugyanannál a gépnél, ugyanannál a munkafolyamat nál „húzza le”. Nincs rá hely. de könnyűszerrel bebizonyít ható: a legnagyobb létszámtar talékok éppen a szakmai to vábbképzéssel mozgósíthatók, s ennek beláttatásához még különösebb határozatok, ren deletek sem kellenének, csu pán a valósággal komolyan tö rődő gondolkodás, főként a vállalatoknál. A vállalatok jó részénél az efféle gondolkodásmódnak szinte nyomát sem látni, s így a munkaerő-gazdálkodással és -politikával foglalkozó irá nyítószervek kénytelenek a vállalatok helyett gondolkodni és esetenként cselekedni. Pe dig ezeknek az intézmények nek végtére is nem a napi munkaerőgondok már-már tűzoltó módszerekkel való megoldása, vagy legalább eny hítése lenne a feladatuk (s ezt éppen a szóbanforgó intézmé nyekben tudják a legjobban), hanem a nag\/óbb távlatokban való gondolkodás és cselekvés. Hogy csak egyetlen példát em lítsek: már évekkel ezelőtt meg kellett volna teremteni annak elvi és gyakorlati felté teleit, módozatait, hogy a ren delkezésre álló munkaerőt esetenként a népgazdaság igé nyeinek megfelelően át csopor tosíthassák. Ez nem valósulha tott meg, egyrészt, mert mind a mai napig nem sikerült meg nyugtatóan tisztázni, hogy honnan, hogyan és hova irá nyítsunk bizonyos számú mun kaerőt, vagyis hiányoznak a munkaerő tervszerűen Irá nyított, vagy befolyásolt mobi litásának elemei — és viszony lag objektív — kritériumai. De nem sikerült megoldani e fel adatot azért sem, mert ehhez a szakemberek széles csoport jának hosszabb ideig való, rendkívül sokoldalú és alapos együttműködése szükséges. S e szakemberek jórésze sajnos egészen más gondokkal, bajok kal kénytelen napról napra megbirkózni. Egyéb szempontokat is fi gyelembe kell venni a munka erőhelyzet normalizálásához. Mindenekelőtt a teljesítmény és termelékenységi tartalékok jobb kihasználását (egyálta lán: kihasználását!), ami jó részt a normamunka korsze rűsítésétől, az anyag, az alkat rész, a szerszámellátás zava rainak lehetőség szerinti ki küszöbölésétől, a nagy értékű állóeszközök folyamatos mű ködtetésétől, á szigorúbb kooperációs fegyelemtől függ, a technológiai és általános munkafegyelemről nem is be szélve. Annyit azonban ez utóbbival kapcsolatban is meg kell jegyezni, hogy a laza mun kafegyelem nemcsak — és ta lán nem is elsősorban — az úgynevezett „lógások” meg szüntetésével szigorítható, ha nem minden olyan tevékeny ség megszüntetésével (értel metlen értekezletek, semmi re sem vezető tanácskozások, munkaidő-kedvezmények stb.), amelyek jelentősen csökken tik az am úgyis szűkös munka időalapot. Illusztrációként — és külö nösebb kommentár helyett szolgáljon még egy adat: az évi munkaidőalapból, a fél egyórás, úgynevezett törtnapi hiányzások miatt országosan annyi munkaidő vész kárba, amely kereken 50 ezer ember egy évi munkaidejével egyén lő. Emlékeztetőként: a követ kező öt évben, ötvenezerrel akarja növelni a foglalkozta tottak számát a gépipar. Vértes Csaba Mint tegnapi számunkban már előre jeleztük és a te levízió csütörtök esti Tervek és lehetőségek műsorá ban is elhangzott, az ebben szereplő problémákra la punkban még több alka lommal visszatérünk. Kér jük ezúttal is olvasóinkat, hogy mondják el vélemé nyüket a fontos kérdéssel kapcsolatban, írják meg: miként látják a munkaerő- helyzetet a saját területü kön. A véleményeket folya matosan közöljük lapunk ban.
