Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-23 / 303. szám
x/üdav 1976. DECEMBER 23., CSÜTÖRTÖK A természet titkainak tudósa Sztrókay Kálmán halálának 20. évfordulójára j A mai technikai szakembe- > rek, mérnökök közül so nkán Sztrókay tudomány-nép szerűsítő könyveinek köszön- ‘hetik tudományos és techni kai érdeklődésüket. Több mint 30 könyvet és a cikkek ■százait írta egyrészt a fel nőtteknek, másrészt az ifjú ságnak. A fizika, a kémia, a geológia, a matematika — a csillag- és az atomvilág rej telmei hozta közel az olvasók hoz. Azért szerették könyveit, mert amint mondta, sohasem akart tanítani, egyenrangú társnak tekintette az olvasót, akivel együtt fedeznek fel mindent. Eötvös Loránd tanítványa volt. A nagy magyar tudós maga mellé akarta venni asz- szisztensnek, de ő már egye temista korában írni kezdett ismeretterjesztő cikkeket és később könyveket is. A Ta nácsköztársaság idején a Köz- oktatásügyi Népbiztosság pro pagandaosztályán dolgozott, számtalan röpIrat mellett két füzete jelent meg, amiért ké sőbb izgatás miatt letartóztat ták. A fehérterror idején nem kapott állást, végül is a Zalai Közlönyhöz küldték szerkesztőnek, de nem hosszú időre, mert a zalaegerszegi apát, Pehm József (Mind- szenthy) érdekeltségével meg vette a lapot és Sztrókayt mint megbízhatatlan balolda lit menesztette. A főváros ál\ lástala óságába visszatérve cikkírásból és műfordításból élt. Csak sokára írhatta meg első új típusú ismeretterjesztő könyvét, A természet titkai nyomában címmel. Ez olyan könyvsiker lett, hogy a kiadók egymás után rendelték tőle a könyveket. A felszabadulás után a párt Központi Bizottsága megbízta, hogy az ifjúság technikai ne velését célzó lapot szerkesz- s zen. Az Ifjúsági Lapkiadó adta ki az Ifjú Technikust, amely egyre népszerűbb lett nemcsak az ifjúság, ha nem a szélesebb olvasóközön ség körében is. Az idősebbek talán még emlékeznek az Ifjú Technikusra: mindenről írt, ami a tudományban, a techni kában, a magyar tudomány műhelyeiben történt. S mert ennyi minden alig fért egy lapba és nem győztek vála szolni az olvasólevelekre, Sztrókay kérvényezte, hogy legyen egy másik lap is Ezer mester címmel. Halálán volt, amikor megkapta a lapenge délyt. Sztrókay Kálmán jó ér zékkel fedezte fel a fiatalok közül azokat a tehetséges munkatársakat, akik a mai fejlettebb technika idején jól és színesen folytatják úttörő munkáját. riecember 23-án, ma húsz éve, hogy meghalt. Halá la évfordulóján Mártírok úti lakóházán felavatják emlék tábláját. M. T. Dél-amerikai indiánok élete — fotókon Különleges kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban Szemtől szembe janoama, makiritare, piarca és más torzsbeli indiánokkal, ponto sabban azok fényképeivel. Az élmény a Néprajzi Múzeum ban kínálkozik: a szerdán meg nyílt kiállításon a Venezuelai Köztársaság külügyminiszté riuma bemutatja Edgar do Gonzales Nino gyűjteményét. A caracasi kutató az utóbbi másfél évtizedben beutazta az Orinoco és mellékfolyóinak vi dékét, vállalta az őserdő lakói nak nehéz életkörülményeit, lett az őslakók barátja, támo gatója. \ Kiállított fotói Dél-Vene- zuela mintegy 50 ezer indián lakosának életmódjába, hagyo mányaiba, művészetébe ad nak bepillantást. Az egy hóna pig megtekinthető kiállításon helyet kaptak a Néprajzi Mú zeum venezuelai gyűjteményé ben őrzött piarora táncmasz kok, festett kerámiák is, ame lyeket dr. Bauggartner János, az indiánok közt élt magyar származású orvos és dr. Boglár Lajos, a múzeum munkatársa gyűjtött az elmúlt években. Kitdrulkozó egyéni élményvilág Kohán György életműve a Nemzeti Galériában HETI FILMJEGYZET Az ígéret földje Kohán György Kossuth-díjas festőművész emlékkiállítása január végéig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában hétfő kivételével naponta ll-tőí 13 óráig. Kifogástalan felkészülés, hiánytalan tudás, az összpon tosítás szigorúsága, egyéni él ményvilág; nem adatik meg egyszerre ez mindenikmek. Akinek megadatik, aki meg szerzi ezeket az összetartozó kincseket, az festővé növeke dik a munkák, vázlatok, mű vek meredek kaptatóin. Kohán Györgynek megadatott e tisz ta teljesség, mert megszállott ságával, önuralommal, bátor sággal, szorgalommal elérte önmaga és képzőművészetünk számára is ezt a teljesítményt. Életműve; térhódítás. Első sorban ott az, ahol az élmény megrendülésig fokozódik. Ilyenkor mindig a mestermű szintjéig jut. Ahol a forma va- riálódik, ott az áhitat csökken, s bár az érték ott is érték: mégsem remekmű. E mérleg tanulság is, holnapteremtő ta nulság. Az élet teljességével ábrázolva * Kohán György maradékta lan egyénisége hatalmas nap korongban, élő tüzes fényben, akácosban, koporsót szállító bivalyokban, kapukban, zárt és nyitott ajtókban, lófékezők- ben, siratókban, maroksze dőkben, búcsúzó nappal ölel kező kazallal, tanyával, madár ijesztővel áramlik felénk, mű vészete hiányok nélkül tartal mazza a gyász, az erő, a mél tóság szimfóniáit; az élet tel jességét- Mindenkinek ez a nagyság nem adatik meg; o képesség és önfegyelem optimális talál kozása az, amit Kohán művé szetének nevezünk. Nem a gyűjteményes kiállítása kap csán támadt lelkesedés mon datja e szavakat, hanem an nak a lüktetőén tárgyilagos fel ismerésnek ezrekben élő kö zös igazsága, hogy Kohán György Vásárhely Derkovitsa, eszményeiben és értékben fel nőtt Csontváry, Egry, Nagy István mértékéhez. Túlzók e szavak? Nem hinném, hiszen van rajta kívül Európában fes tő, aki ilyen erővel képes ér telmezni a Nap fényének tün döklő sugár-kenyerét mint Kohán György, Alföldi tűzvatázs Nézem halottját, ahogy a nyitott égbolt lilája nyug;atóam rászakad; Beethoven V. szim fóniája nem folytatódik olyan gazdagon, árnyaltan, erőtől duzzadva sehol másutt; mint itt; mestermű-festmény foly tatja a zenei remekművet, s mikor Marokszedő-jét pillan tom meg; az esztétikai gyö nyörködésen túl hangtalanul megszólalok; áldassék az em beri munka, a mű önmagában maradva, de önmagától elsza kadva eszmét nyit, életet ala kít; sokszorozódik. Újpest hajdan külváros volt, a Balaton csak víz és Vásár hely csak föld. Ma már Der- kovits, Egry, Kohán életműve révén szellemi áramlás, átvál tozást sürgető energia. Kohán képzőművészetünk Tiborc-fes- tője egyben. Szobros fénnyel, mázsás színekkel izmos teret épít gémeskutakról, anyákról, vasalásról, rizsaratóról, ma dártojásról, nyári alkonya - tok már Juhász Gyula idézte tűzvarázsáról. Vörös Alföld Kohán György művészete, s mi elmondhatjuk; új Egry szü letett a Tisza partján, fűzfák tól kölcsönözte az időtlenséget. A két pólus között Tanya és Párizs, napraforgó és Van Gogh, mártélyi hajnal és egyiptomi szobrok, gyulai tornyok és Nemes-Lampérth, boglyák és kubizmus nyitották szemét bölcsőre és koporsóra, életünk kezdő és záró emblé máira, s e két pólus közötti ha talmas árterületre, tulipánra, gyümölcsre, szoptató anyára, szivárványra, korsóra, lelőtt varjúra, napkorongra, pász torra, esti házra, teknőre, ma dárijesztőre, hegedűre, rogy- gyant tetőt, koronázó teli holdra, az élet és a létezés fe lejthetetlen töredékké oldó dó, mégis együttes,* összetar tozó testvéri varázslatára. Losonci Miklós SZÍNHÁZI estek Holt lelkek Gogol-dramatizáció a Madách Színházban Meghalt élete virágjában..., s mint legkiválóbb elődei, anélkül, hogy bevégezte volna munkáját. Többek között e szavakkal búcsúztatta nekro lógjában az írótárs, Turge- nyev a negyvenhárom éves ko rában elhunyt Gogolt. A szomorú megalapítás igaz; Gogol életműve csonka maradt. Nagy sikerű elbeszélé sei, majd a Revizor (1836) után kezd neki a Puskintól kapott témának: megírja a Holt lelkek első részét. Har minchárom éves ekkor. Olasz országban él, s lassan megha- sonilik önmagával. A regény második része már torzó ma rad, s e torzó kéziratának bi zonyos részeit is elégeti. S et től kezdve egészen haláláig igazán jelentősei már nem is alkot. Elborult elmével, meg- hasonlott lélekkel éli utolsó éveit, s hal meg. Ám a Holt lelkek még torzó formában is remekmű. Egy kifordult értékrendű társada lom, az 1830-as évek cári Oroszországának gyilkosán ke serű szatírája, illúziókat és szivárványos nemzeti önhitt ségeket romboló mű, egy éles szemű megfigyelő féltő jaj- kiáltása. A regény főhőse, Csi- esikov, közeli rokona Gogol korábbi hősének, a Revizor Hlesztyakovjának, csakhogy míg az utóbbi csupán a fél reértések láncolata következ tében lesz csalóvá, addig Csd- csikov már foglalkozásszerűen űzi a csalás mesterségét, s va lóban mesteri fokon. A cári. adminisztráció ijesztő hozzá nem értéséből, nehézkességé ből, lustaságából, megveszte gethetőségéből és lenyűgöző butaságából hasznot húzó Csi. csikov alakjában Gogol mint ha azt is megírná, mivé ala kulhat Hlesztakov sorsa, aki egyszer már rájött, milyen ki fizetődő, ha a vidéki kiskirá lyok fővárosi nagykutyának nézik a senkiházi kis csinov- nyikot. Dramatizálni ezt a terjedel mes, sokfelé ágazó, rengeteg figurát mozgató regényt iszo nyatosan nehéz feladat. A mű egésze eleve nem vihető szín re, a dramatizálónak tehát vá logatnia kell, s el kell dönte nie, hogy miit és mennyit tart meg a regény anyagából. A Madách Színház helyesen járt el, amikor a forgalomban le vő különböző dramatizációk helyett újat készíttetett Sza- konyi Károllyal. Szakonyi ugyanis — szerencsére — nem a regény részleteihez szorosan tapadó illusztrációkat készített, hanem a Holt lelkek anyagá ból, vagy inkább témájából gyúrt színpadi művet, s eköz ben szabadon kezelte a gogoli matériát, de sehol sem vált hűtlenné hozzá. A dramatizáció középpont jában Csdcsikov áll, s a holt lelkek vásárlásának Odüsszeiá ja. Az egyébként is laza szer kezetű, epizódokra, anekdo tákra bomló regény fontosabb epizódfiguráit megtartotta, s ezek az alakok külön jelene teket kaptak. E jelenetek gyor san pergethető, egymásba kap csolódó, szinte filmszerű dra maturgiát alkalmazó füzére a darab oly módon, hogy az epizódokat, s az egész anya got Csicsikov figurája fogja össze, köti át és lendíti tovább és tovább. A nagy terjedelmű, sokszereplős regény így leszű kül, de csak terjedelmében, mert intenzitásában nem. Sőt, a gogoli mondanivaló plaszti- kusabbá, kerekebbé válik. Kü lönösen, hogy Szakonyi elmoz dítja az egész anyagot a no vellák és a Revizor világa fe lé, meseszövésben, figurákban, gondolatokban egyaránt. Fel ismeri — nagyon helyesen —, hogy Csicsikovban sok a hlesz- taikovi vonás, és hogy az egész gogold világ mennyire homo gén, az élménykör mennyire azonos a novellákban, a drá mában és a regényben is. Hogy a dramatizáció végén Csicsikov tovább hajtat, mint ha mi sem történt volna — ez már Szakonyi találmánya, de potenciálisan benne van a regényben, a második rész új ra felbukkanó Csicsikovjában. (Egyébként Szakonyi a máso dik részből átveszi még a Csd csikov lecsukatásának és a harmincezer rubelos „váltság- díj”-nak az epizódját is, és ezzel kerek, teljes színpadi tör ténetet mond el, és eléri, hogy önálló drámai anyag kereked jen az epikai alapműből. Mind ezt kitűnően megírt dialógusok hordozzák, és ezzel nyelvileg is színpadképessé formálják a regényt A rendezés igen jól hasz nálja ki a színpadi adaptáció laza, filmszerűen pergetett je leneteiben rejlő szcenírozási lehetőséget. Egy forgószínpad ra épített, többnyire csak jel zésekre szorítkozó díszietmeg- aldás, az utazás, a kocsicsö römpölés vagy a trojka csen gőjének zajaival vágott jelene tek, a sötétben forgó, pár má sodperc alatt változó színpad, a pontosan és ugyancsak a vágás funkciójával alkalma zott világítás, a kétszer más fél órás időtartamot is feled tető gyors tempó, az élesen szatirikus megfogalmazástól a kafkai világot idéző víziókig ívelő hangnembeli sokféleség, mely mégis egységesen belül marad a gogoli képen — mind ez Lengyel Györgyöt dicséri. Az utóbbi idők egyik legjob ban kitalált és az ötleteket szerves egységbe fogó. ponto san végrehajtató rendezése ez. A főszereplő a Csicsikovot ábrázoló Haumann Péter. Bi zonyos, hogy amikor Szakonyi a dramatizálást készítette, már rá gondolt. Haumann ezernyi színnel, ötlettel, kime ríthetetlenül gazdag játékintel- Itigenciával, fölényesen biztos színpadi mozgás- és gesztus rendszert teremtve játssza el ezt a terjedelmében is hatal mas szerepet. Hosszú idő után kapott igazán nagy feladatot, de megérte a várakozást; ilyen alakításra szívesen vár a szí nész (és a néző). Mellette ra gyogó epizódfigurák sora vo nul fel a csaknem ötven sze replőt mozgató darabban; Már kus László (Szobakevics), Dayka Margit (Korobocska), Körmendi János (Pljuskim), Horesnyi László (Manyilov) Dózsa László (Nozdrjov) Gyenge Árpád (Mizsujev) tar toznak a legjobbak közé. Egy-egy színházi előadásban általában nem szokás kiemel ni a maszkokat, a Holt lelkek esetében azonban Rajkai Ist ván munkája jellemformáló erejű, szerves része a produk cióniak. T. I. Jelenet Az ígéret földje című filmből. Jobbról Andrzej Lapicki. Andrzej Wajda, a lengyel filmművészét -talán legmar kánsabb egyénisége, hatalmas feladatot vállalt magára, ami kor Wladyslaw Reymont Az ígéret földje című regényének filmváltozatát elkészítette. Nemcsak — vagy nem első sorban — azért, mert ezt a nálunk szinte elfeledett Rey- mont-művet terjedelmi okok nál fogva is nehéz még egy kétrészes filmbe is összesűrí teni. Wajdának az eifajta sű rítésben nagy gyakorlata van; a Hamu és gyémánttól kezd ve több nagy epikai alkotást vitt már filmre. Az ígéret földje hát ebből a szempont ból úgyszólván rutinmunká nak is felfogható lenne. De a rutin (a szó megrovó értel mében) Wajdánál ismeretlen fogalom. S ebben a filmjében sem találkozhatunk vele. Sőt, éppen ellenkezőleg: bi zonyos vonatkozásokban egy új Wajdát láthatunk, s itt már közeledünk azokhoz a nehéz ségekhez, melyekkel a film megírásakor és leforgatása- kor a rendezőnek szembe kel lett néznie. Miről van szó? Először is arról, hogy a Reymont-regéfiy ugyan nagy epikai alkotás, de sok min denben erőteljesen eltér azok tól a művektől, melyekből ed dig Wajda filmet csinált. Az ígéret földje, ez a XX. század első évtizedében megjelent mű, a lengyel kapitalizmus* megizmosodásáról szól, arról, hogy egy városban, Lodzban miképp teremtődik meg — vi szonylag igen rövid idő alatt, s ezért rendkívül intenzív fo lyamatok kíséretében — a len gyel textilipar a múlt század végén. Lodz sajátos helyzete — lengyel, német, zsidó lakosság lakja, s a kapitalista vállalko zók között is e három nemze tiség, illetve réteg található — sajátosan veti fel e lázas iparosodás és tőkefelhalmozás emberi, morális és osztály problémáit. Reymont maga is három hősit választ: a lengyel Karolt, a német Maxot s a zsidó Móricot, s e három fia tal ember gyáralapítási vállal kozásának történetébe ágyazza a regény cselekményének sok szálát, meg azt a mondani valót, amelyet talán így fog lalhatnánk össze: a kapitalista pénzcsinálás módszerei alap jában véve mindenhol azono sak; nyomukban vér, nyomor,, erőszak, kíméletlenség, erköl csi fertő és emberi elaljaso- dás jár. Wajda erről a világról akart filmet csinálni, s amikor a regényt forgatókönyvvé for málta, nemcsak a szükséges technikai átalakításokat vé gezte el, hanem belesűrítette azokat a vonásokat is, melyek részint kiemelik a regény anyagát a lengyel—orosz kör nyezetből, s tágabb horizon túvá, ha lehet ezt mondani, közép-európai érvényessűgévé próbálják tenni, részint pedig elmozdítják a cselekményt, különösen pedig a befejező képsorokat, a már említett gorkiji ábrázolásmód felé, megéreztetve a klasszikus té tel igazságát: a kapitalizmus a munkásosztállyal létrehozza saját sírásóját. A film azonban a fentebb elmondottak dacára sem hol mi történelmi képeskönyv vagy illusztráció. Wajda nem az a rendező, aki ennyivel megelégedne. S itt került szembe a másik nehézséggel: hogyan ábrázolja ezt a szá mára (a filmművész Wajda számára) meglehetősen szo katlan világot? Korábbi esz közeivel, a gazdagon alkalma zott jelképlsóggel valószínűleg nem boldogult volna e témá nál. így más eszközöket hasz nált (s erre értettem, hogy bi zonyos mértékig egy új, más Wajdával ismerkedünk meg a film nézésekor). Az elbeszélés lényegesen egyenesebb vona lú, hagyományosabban elő-' adott, mint már filmjeiben. Ez azonban nem jelent valamifé le beszűkülést vagy elszürkü- lést. A film éppoly gazdag, sőt dús, mint az eddigi Waj- da-filmek, csak másképp az. A korszak felidézésének olyan eszközeit alkalmazza (dús la kásbelsők, pazar bőséggel fel vonuló drága ruhák, á század- forduló tékozló, fényűző bur- zsoá világának megannyi kel léke), amelyekre eddig kevés bé figyelt. A film fényképezé se is ehhez igazodik: a pom pa, a hivalkodó gazdagság, a pénzen megvásárolható szép ség szinte elárasztja a film egyes jeleneteit A másik ol dalon viszont ott van a gyá rak nyomasztó szürkesége, a géptermek falansztert idéző világa, a szegények színben is nyomorúságosán szűkölködő élete. S van még egy réteg a a filmben, ami igen figyelem reméltó: a lengyel nemesség lassan lecsúszó rétegének, a deklasszálódó dzsentrinek a néhol szinte költői, sajnálko zó, nosztalgikus megfogalma zásban megjelentő, puha el lenfényekkel, bukolikus szép ségekkel fényképezett világa. Wajda mintha sajnálná ezt az eltűnésre ítélt réteget; ami lyen keményen fogalmaz a ne mét vagy a zsidó tőkések áb rázolásakor, annyi megértést, elnézést tanúsít a lengyel ne mesi életforma felbomlásának ábrázolásakor. (Ez kissé el is torzítja a film belső arányait) Lehetetlen egy ilyen rövid fimjegyzetbe beleszorítani mindazt a gazdagságot, ami Az ígéret földjéből árad. A mintegy háromórás film talán nem a legjobb, amit Wajda eddig alkotott, de valószínű leg a leggazdagabb valamany- nyi filmje közül. Színészei most is csodálatosak, különö sen a Karolt játsszó Daniel Olbrychski, s a Móricot alakí tó Koichech Pszoniak. Tótágas Palásti György filmje (me lyet Szergej Mihalkov A szó- fogadatlanság ünnepe című könyvéből Horgas Béla írt) teljesíti a már-már kötelező „elvárást”: megoldódik vele a karácsony előtti gyermekfilm bemutató. A nagypapa, a nagymama vagy az apuci el viheti a moziba Pistikét vagy Évikét, amíg otthon a kará csonyfát díszítik, s a gyere kek valószínűleg jól is szóra koznak majd ezen a furcsa szituációt kibontó filmen. (A felnőttek elhagyják a város kát. a gyerekek magukra ma radnak, de a kezdeti arany élet után hamarosan kiderül: felnőttek nélkül mégsem megy a dolog.) Palásthy ezt a törté netet — talán ez a legjobb meghatározás — gyermek- filmmusicalnek dolgozta fel, sok zenével, dallal, tánccal, s igyekezett a zenés betéteket minél szervesebben beilleszte ni a cselekménybe. Takács István k k
