Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-01 / 284. szám
\ 1976. DECEMBER 1., SZERDA Fél készei nem lehet • A gazda gondja • Megosztott teendők • Akik csak emlegetik A gazdasági fejlődés alap vető és állandó feltétele a ter melés — a termelési szerke zet, a termékösszetétel —kor szerűsítése. Független ez attól, hogy akarj uk-e vagy nem kí vánjuk — természetesen szán dékaink között áll —, hanem kényszer, előle kitérni nem le het. Adósságainkat — elma radásunkat — e tekintetben élesen megvilágította külke reskedelmünkben a csereará nyok romlása. Az tehát, hogy az import nagyarányú áremel kedését nem tudtuk az export tal — árban, konstrukcióban, műszaki és használati korsze rűségben versenyképes termé kek tömegével — tetemesebb mértékben ellensúlyozni. Szelektív fejlesztés E tapasztalatok birtokában, indokoltan állapította meg Né meth Károly, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Köz ponti Bizottság titkára a XI. kongresszuson: „...a gazda sági hatékonyság növelésének alapvető feltétele a termelési szerkezet korszerűsítésének gyorsítása ... az iparban a ter melési szerkezet átalakítását a központi döntések és a vál lalati kezdeményezések meg felelő ösztönzésének együttes alkalmazásával kell elérni.” Napjainkban, okkal, joggal, sok szó esik a szelektív fej lesztési politikáról, azaz arról, hogy nem vagyunk képesek — s nincs is szükségünk rá — az ipar valamennyi területét, főbb termékcsoportját fejlesz teni. Rangsorolni kell, s ezt te szik egyebek között a közpon ti fejlesztési programok, s ha. ez megtörténik, akkor a köz ponti és vállalati elhatározá sok — döntések — és intézke dések — cselekedetek — sűrű fonatává válnak a különálló szálak, amik önmagukban esetleg jelentéktelennek tűn nek. Itt a bökkenő! A válla latok le nem becsülhető cso portjánál ugyanis azt gondol ják, először tegye le a köz ponti irányítás a garast, s majd azután mi is odahelyez zük a magunkét. Nem reménykedtek vítése; a tudományos kutatás szétaprózottságának megszün tetése s így tovább. Hasznos ötvözet Hosszan folytathatnánk a felsorolást, ám legalább ilyen terjedelmesnek bizonyulna az, amit a vállalati teendőkről mondhatnánk. Hiszen például a kutatási eredmények gyor sabb alkalmazása már ötvözi a népgazdasági, iparcsoporti, iparági és vállalati feladatokat. Ahogy a licencek, gyártási el járások átvétele, meghonosítá sa, a szabványosítás kiterjesz tése szintén csak úgy képzel hető el, hogy ki-ki megteszi azt, ami módjában áll. Éveken át bajlódott a len- pozdorja gondjával a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, míg most egy licencvásárlás segít ségével bútorlapot készítenek az eddig kárbaveszett anyag ból. Olyan árut, amelyre bél és külföldön egyaránt létezik igény. Másfajta lépés, ugyan csak ennél a cégnél. Tetemes anyagi áldozattal, s a • minisz térium egyetértő támogatásával létrehozta rostkutató-intézetét, azt az üzemi tudományos ku tatóhelyet, amely szoros kap csolatban áll a közvetlen ter meléssel, s amely egyszerre folytat átfogó és részkísérlete ket. A termékszerkezet válto zásának egyik kiindulópontja ez, ám keveset érne, ha nem kapcsolódnának hozzá olyan, központi hatáskörbe tartozó teendők, mint a lentermesztés gazdaságosságának biztosítása, a betakarítás gépesítésének tá mogatása, a vállalat által kezdeményezett nemzetközi együttműködés tágítása. gáltatják. Haladás persze mindkét helyen van, de a lé pések ritmusa nagyon is elté rő. Holott az ötödik ötéves tervnek a gépiparnak terme lésbővítésénél gyorsabb mér tékben kell növelnie a kivi telt, s ezt csak új, korszerű termékekkel lehet elérni. Azt pedig, hogy a gyorsítás jogos igény, nyomatékosan igazolja: idén január és szeptember között a gépek, szállító esz közök és más beruházási ja vak dollár elszámolású kivite le a tavalyi azonos időszak szintjét sem érte el, lényege sebb'javulás csak a műszerek nél és a híradástechnikai be rendezéseknél látható. Ne becsüljük le azt, ami ed dig történt, de arról sem fe ledkezhetünk el, hogy ami tör tént, az kevés. A megyében működő vállalatok egy része, így például a Csepel Autógyár, a Mechanikai Művek, a Forte Fotokémiai Ipar, a Dunai Kő olajipari Vállalat valóban nem fél kézzel látott neki a ter mékszerkezet változtatásának, a minden piacon értékesíthető áruk gyarapításának. Ne maradjon papíron Ezek s a hozzájuk hasonlóan cselekvő termelői közösségek nem kölöncként kezelték azt a minisztériumi utasítást, amely — minden tárcánál — a vállalatok kötelességévé tette, hogy termelési szerkezetük fejlesztésére és — legalább ennyire lényeges! — vissza fejlesztésére ötéves tervet dol gozzanak ki. E helyi progra mok természetszerűen feltéte lezik a központi intézkedések kapcsolódását is — s ez saj nos, olykor késedelmesen megy végbe —, de csak ott válhat nak igazán a cselekvés forga tókönyvévé, ahol a terv készí tői fölismerték: ők is gazdái, jogosultjai és haszonélvezői a termelési és a termékszerke zet korszerűsítésének. . Új politikai könyvek Kommunisták harca a világban A kommunista mozgalom korunk legnagyobb, legszer vezettebb, az egész világot át fogó mozgalma. Csaknem száz országban tevékenykednek kommunista és munkáspártok, több mint ötvenmillió taggal. Tizenöt országban már Kor mányzó pártként vezeák a szocializmus építését, míg a többiben a tőkés társadalom megdöntéséért, a gyarmati rendszer maradványainak fel számolásáért harcolnak. A heti Kossuth-könyvek közül azokat ismertetjük, amelyek a kom- |—leninista eszmék portugáliai megvalósításáért. Munkássá ga sokoldalú: szervezte, harc- I ba vitte a PKP-t, küzdött az [ illegalitás nehéz körülményei I között a fasizmus, a kolonializ- ! mus ellen. Többször letartóz- országokban. AZ EURÓPAI KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK KONFERENCIÁJÁNAK DOKUMENTUMAI BERLINBEN munisták harcával foglalkoz- j tatták, törvénytelenül fogva nak különböző földrészeken és | tartották, perbe fogták, elítél- ’ ték és a Peniche-erődbe zár ták, ahonnét többedmagával A füzet az európai kommu nista- és munkáspártok nyári, berlini tanácskozásának anya gát tartalmazza. Annak a fon tos konferenciának dokumen tumait, amelyek csaknem 30 millió kommunista nevében beszélték meg az együttműkö dés, a testvéri-baráti kapcso latok ápolásának, a közös harc nak időszerű kérdéseit. A fő téma a kommunisták feladatai nak összehangolása, Európa békéjének és biztonságának Helsinki szellemében való to vábbfejlesztése volt. A részt vevők egyetértettek a legfon tosabb kérdésekben, egysége sek voltak abban a törekvés ben, hogy a marxizmus—íe- ninizmus szellemében, hűen a proletár internacionalizmus hoz, megvalósítják feladatai kat, harcolnak a szocializmus, a kommunizmus eszméinek valóraváltásáért. A dokumentumok az együtt működés, a marxista—leninis ta eszmeiség okmányai. Ezek a dokumentumok megállapít ják, hogy a cél a szocialista társadalom megteremtése, a kommunizmus építése, a test véri kommunista és munkás pártok küzdelmeinek egyezte tése. Persze, a harc formái, módszerei lehetnek eltérőek, hiszen vannak sajátos felada tok; a hatalmon levő pártok már a fejlett szocializmus épí tőmunkáját irányítják, míg a tőkésországok kommunista pártjai még a hatalom meg szerzéséért küzdenek, termé szetesen más körülmények kö zött, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A dokumentumok azt is bi zonyítják, hogy az európai kommunista mozgalom egysé ges, a kommunista és munkás- 1960-ban megszökött. A Portugál Kommunista Pártnak küzdelme is hozzájá rult, hogy 1974-ben a nép és a fegyveres erők szőve .sége i megdöntötte a fasiszta dikta- j túrát és az országban megin dult a demokratikus folyamat. Alvaro Cunhal vezette az ille galitásból kilépett kommunis ták harcát a demokratikus át alakulásért, a szocializmus megteremtéséért A beszédek és nyilatkozatok meggyőzően mutatják ennek a bátor, harcos, meg nem alku vó embernek magas fokú er- kölcsiségét, aki minden körül- pártok alkotó erőben vannak, j mények körött a proletariátus, reálisan értékelik saját és az európai helyzetet, látják fel adatukat, s munkájukat a nemzetközi szolidaritás hatja át. Nemcsak a mában, hanem történelmi távlatokban gondol kodnak. A füzet tartalmazza a kon ferencia Az európai békéért, biztonságért, együttműködé sért és a társadalmi haladásért című záróokmányát, valamint Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titká rának és Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP Központi Bizott sága főtitkárának a konferen cián elhangzott felszólalását. A szöveget Nemes János gon dozta. A DEMOKRÁCIÁÉRT ÉS A SZOCIALIZMUSÉRT Néhány apró, jelentéktelen értékű árucikktől eltekintve, nincs olyan terméke a Pest megyei Műanyagipari Vállalat nak, amelynek gyártását ne a hetvenes évek második harma dában kezdték volna el. Igaz, a műanyagoknak nemcsak tér hódítása, hanem cserélődése is gyors, ám ezt időben észre vette az üzem, a gyártást és a gyártmányt egyszerre fejlesz tette. Hasonló meggondolások vezettek a Híradástechnikai Anyagok Gyárában az elektro nikai alkatrészek előállításá nak dinamikus bővítéséhez, olyan rövid határidejű beru házásokhoz — mint például a színes tv-gyűrűgyártás 26 mil lió forintot követelő korszerű sítéséhez —, amelyek lényege sen befolyásolják a termék- összetételt. Tétlen reménykedés helyett az említett két vállalatnál cse lekedtek. Ami persze nem mond ellent annak, hogy van nak teendők, amelyeket csak is a központi irányítás láthat el. így például a termelési szerkezetet döntően befolyáso ló programok kijelölése; a he Ez a fölismerés, bármennyi- [ re kézenfekvő, sok helyen még i késik. A várakozás, a bizony ul gyorsítás jogos igénye 1 talankodás, a kapkodás nem szült, s a jövőben sem hozhat világra eredményeket. Ahogy a papíron maradó elképzelések gyártásának veszélye sem tűnt el. Egy hónap híján eltelt az ötödik ötéves terv első eszten deje. Tizenegy hónap nagy idő. Mégis, szép számmal van nak, akiknek csak panaszko dásra futotta belőle. Mészáros Ottó Találhatunk a megyében olyan gépipari vállalatot, amelynek termelési értéke 70 —75 százalékban a legutóbbi öt esztendőben gyártásba vett árukból származik, s ’olyat, amelynél az árbevétel hatvan százalékát az egyre nehezeb ben eladható termékek szol Alvaro Cunhal könyve nem csak azért érdekes, mert mos tanában sokat olvasunk az Ibériai-félsziget országában végbement változásokról, ha nem azért is, mert olyan kom munista írta, aki megjárta a fasizmus börtönéit, s aki im már több mint negyven éven át töretlenül kitart az inter nacionalizmus elvei mellett. A magyar közönség előtt, fő leg a képernyőről, vált ismert té markáns egyénisége; őszfe hér haja, szikár alakja. A por tugál forradalom legkövetke zetesebb vezetője, pártjának főtitkára, akit az illegalitás nehéz körülményei edzettek meg, s az új viszonyok között is megállja a helyét. A Fortu- gál Kommunista Párt leg utóbbi kongresszusán újra megválasztották a közpon'i bizottság főtitkárává. Róla röviden csak annyit, hogy 1913-ban született. A lisszaboni jogtudományi egye tem hallgatójaként lett ,1934- ben a kommunista párt tagja, s azóta minden megpróbálta tás ellenére, kemény, követke zetes harcosként, kommunista elszántsággal küzd a marxista népének érdekét tartotta szem előtt. Már 1950-ben bátran vágta bírái szemébe: Bíróság elé állítottak, és bizonyára el is ítélnek bennünket. Népünk arra gondol, ha valakiket bí róság elé kell állítani és el kell ítélni, amiért a nép és az or szág érdekei ellen cselekedtek, azok nem mi, kommunisták vagyunk, hanem a fasiszták, a jelenlegi kormány férfiak és vezérük: Salazar. Minden sorát ez a szenve délyesség hatja át: küzdelem a fasizmus ellen, szüntelen magyarázása, hogy a fasiszta rendszer előbb-utóbb megbu kik és győz a szabadság, az emberség, a demokratizmus és a szocializmus. Érdemes olvasgatni a Cu- nlhal-köfcetet, amelyből megis merhetjük Portugália jelenle gi helyzetét, a portugál kom munisták harcát, állásfoglalá sát. A kötetet Schütz István fordította és válogatta, Fen- csik László szerkesztette, a kötésterv és a borító Szántó Tibor munkája. A FORRADALOM ÉS LATIN-AMERIK A Uruguay Kommunista Párt ja Központi Bizottságának el ső titkára, Rodney Arismendi 1975-ben szabadult ki a Bor- daberry-rezsim börtönéből. Ekkor hallottunk róla többet, Európában körutat tett, ven dége volt több kommunista és munkáspártnak, így az MSZMP Központi Bizottságá nak is. Arismendi a latin-amerikai kommunista mozgalomnak ki- Ifjú emberek dolga Harminc esztendeje született a NÉKOSZ Ha a törtcneííró ä HM ICÍICIIKI a szocialista jöven dőért harcba induló első szabad ma gyar esztendők históriáját írja majd év századok múltán, szólnia kell a népi kollégistákról is. Ha forrásanyag után kutat a búvárkodó, kezébe akadhat a Bolyai Természettudományi Kollégium egyik vezetőségi ülésének félévzáró jegyzőkönyve is. Olvassa majd a kései utód, hogy a diákvezetőség napirendi javaslatát Pál Lénárd, a beszámolót meg Szekér Gyula mondta el, s nyilván gondos szorgalommal jegyzi cédulára — hogy a névmutató összeállítás idején majd könnyebben boldoguljon —, mi ként haladt tudományos pályán, köz életben a következő évtizedekben a ké sőbbi Kossuth-díjas akadémikus meg a vegyészmérnökből lett kormányeinöik- helyettes. Ha a NÉKOSZ-történet ma még csak részleteiben megírott lapjai elkészülnek, nyilván világossá válik, miért írhatta 1943-ban Lukács György: „Semmi kétség: a népi kollégiumi moz galom létrejötte és felfejlődése demok ráciánk egyik legnagyobb tette a kul túra megújítása terén.” Két nevet említettünk az előbb. Bárki megkeresheti a Ki lei csoda? életrajzi le xikonban a nevek mögött felsorakozó szűkszavú, mégis sokatmondó adatsort. ____________________ Kereshet harmadik, tizedik, ötvenedik ly esen kialakított és alkalma- hasonló pályaképet is, egy egész nem zedék java fiataljai nevelte, indította el — akárcsak az idézett kettőt — nép, ország, szélesebb közösség, szocialista holnap szolgálatára a népi kollégiumok mozgalma. Kádár János, a József Atti la Kollégium egykori pártfogótestületi zott ösztönzőrendszer; a nem zetközi munkamegosztás nép- gazdasági feltételeinek meg teremtése, illetve a nemzetközi együttműködés kereteinek bő elnöke mondta: „A népi kollégiumok megalapítása fontos politikai tett volt, mert tömörítette azokat a munkás- és parasztfiatalokat, akikre a néphatalom támaszkodni kívánt.” \ kollégiumi mozgalom'gondolatamég a felszabadulás előtt megszületett és gyökeret vert; első hívei már akkor megtalálták a jó utat, a haladás, a bal oldali egység, majd az antifasiszta harc útját. Éppen a minap szólalt- meg a Századunk egy részletében a képernyőn .— fájdalom, már élete egyik utolsó megnyilvánulásaként — a kollégista kezdet égjük tevékeny embere, Sípos Gyula, a költő. Az a Sipos Gyula, aki egyetemi hallgatóként, Győrffy-kollé- gistaként 1941 nagy antifasiszta meg mozdulásán, a Kossuth-mauzóleum előt ti tüntetésnél az egyetemi ifjúság ko szorúját vitte. Az ő kortársai, elvtársai, barátai voltak nem sokkal később az el lenállás hű harcosai, a felszabadulás után a születő népi hatalom első min denesei a munkásmozgalom régi harco sainak oldalán, a földosztók és új igaz ságok bátor hirdetői, a mély illegali tásból a szabadság napfényére lépő kommunisták pártjának hűséges kato nái. S egyúttal: az utánuk következő nemzedék népi kollégiumi mozgalmá nak mentorai. Visszaemlékezések egyszerűségükben is gyönyörű mondataiból ismerjük a „kollégiumfoglaló, honalapító” elsők ta nuló és oktató-tanító lázát; a legtöbb ször üres, tört ablakú épületekben ott hont és mindjárt közösséget is teremtő ifjú emberek igaz, őszinte hevületét. A fényes szelek fénylő tekintetű nemze déke indult el a népi kollégiumok szü letésével 1946-ban és volt három éven át — igaz, ifjúi túlzásokkal, hol szek tás hibákkal, hol meg narodnyik balfo gásokkal — a felszabadulás utáni ifjú sági mozgalom egyik, lendületes politi kai munkát végző rétege. Néhány év vel később — amikor az 1949-ben fel oszlatott NÉKOSZ munkáját először ér tékelték reálisan — a párt Politikai Bi zottsága úgy beszélhetett a mozgalom ról, mint amely egyes hibái ellenére is égészséges hajtása volt a magyar kom munista ifjúsági mozgalomnak, s amely pozitív szerepet játszott az új szocia lista értelmiség nevelésében. Évszázad múlva születő történelem- könyv gondolatával kezdtük az emléke zést — ám a jelen, a NÉKOSZ születé sének harmincadik évfordulója mai szép szót, mai elismerést kíván azoknak a három évtizeddel ezelőtti kollégisták nak, akik közül szinte mindenki válasz tott munkaterülete fontos, számon tar tott embere lett. Akkoriban, három év tizede akadtak néhányan az idősebb nemzedékek fiaiból, akik „egy kicsit túlságosan is csak politikacentrikusnak” tekintették a népi kollégisták minden napjait, egész tevékenységükben csak . ezt vették észre. Azóta tudjuk — három évtized bizonyítja —, hogy éppen ez, a harcos politikai állásfoglalás vállalása szolgált javukra tudományos, szakmai munkájukban is. Bebizonyosodott: aki népi kollégistaként azt vallotta, hogy világot megforgatni, megváltoztatni az ifjú ember dolga, s ez a politikai küz delemben csak a kommunisták a hala dás lobogója alatt lehet — vallotta és vállalta: szakemberként is csak a szen vedély és lendület viszi előre a kisebb közösséget és az egész társadalmat. * G. M. emelkedő teoretikusa, aki mű veiben nagy erővel bizonyít ja: a marxizmus—leninizmus tanítása Latin-Amerikában is érvényes és időszerű. Részle tes és hű képet ad a latin amerikai helyzetről, az ott fo lyó osztályharcról, a kommu nista és munkáspártok harcá ról, arról, hogy a latin-ameri kai forradalmak végül is el jutnak a szocializmushoz. Meggyőzően tolmácsolja né pe, a kommunista mozgalom elgondolásait. Elméleti mun kásságának fő kérdése, hogy a kubai forradalom után mi ként alakult a helj’zet, és mi ként kell a kommunista pár toknak harcaikat vívniuk, hogy eredményeket érjenek el. Több munkájában kifejtet té, hogy a marxizmus—lent- nizmus eszméi a latin-ameri kai földrészen is élnek és hat nak, részletesen elemezte a latin-amerikai kommunista és munkáspártok szövetségi poli tikáját, a népi egységfront kérdését, a forradalmi átme net szakaszát, a stratégia és a taktika kérdéseit. A kötetben figyelemre mél tó helyet foglal el a gerilla- háborúról szóló fejezet, amely ben részletesen marxista— leninista elemzését adja a La- tin-Amerikában folyó parti zánharcnak, s megállapítja: sok esetben a türelmetlenség fogat az elnyomottakkal fegy vert, márpedig a fegyveres harcot csak akkor szabad vá lasztani, ha megvan az esé lye, hogy a fegyveres küzde lem magával tudja ragadni a néptömegeket és győzelemre vinni a forradalom ügyét. Foglalkozik Chilével, be számol az uruguayi forra dalom helyzetéről, hangoztat ja, hogy az elmúlt évtizedek harcaiból le kell vonni a gya korlati tanulságot, s minden erőt egyesíteni kell Latin- Amerika felszabadítására. A kötetet válogatta és a jegyzeteket készítette Sütő Gábor, a fordítás Németh Gyula, Szabó Gábor és Gu lyás András munkája, a szer kesztő Pásztor Antal. Gáli Sándor
