Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-02 / 285. szám
4 1976. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK A valóság vonzásában Szentgyörgyi-képek, Janzer-szobrok a Pest megyei Oktatási Igazgatóságon Közös fenntartásban Vác közművelődési feladatairól Nem túlságosan hosszú múltú, de annál ígéretesebb jövőjű, a hagyományterem- tés szándékával kezdett kiál lítás-sorozat új eseménye nyílt meg tegnap az MSZMP Pest megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán. A vendéglátó intézményen kí vül társrendezőként, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár, valamint a Szabadfoglalkozású Képző éi Iparművészek pártalap- szervezste Szentgyörgyi Kornél és Janzer Frigyes műveiből válogatott kollekcióval adott tartalmas élményt a jelen levőiknek s ad az elkövetke zendő időszak látogatóinak. Göndics Zoltánnak, az in tézmény igazgatójának be vezetője után Aradi Nóra, a Magyar Tudományos Aka démia Művészettörténeti Ku tató Intézetének igazgatója nyitotta meg a tárlatot Le ninnek azt a gondolatát idéz te, hogy a kultúr álatlanság megférhet a hatalom megra gadásának pillanatával, de már nem fér meg a ha talom — a munkásosztály ha talma — megtartásának idő- A megnyitó után. Nagy Iván felvétele szakával, a jelennel. A szó ban forgóhoz hasonló kiál lítások pedig a kulturált ság mélyülésének, tömeges elterjedésiének jó alkalmai — mert nem a felszíni jelen ségek, hanem a mögöttük hú zódó lényeg megragadására tanítják a rutinos műélvezőt A népfront Imi t Ráckevén MOLNÁR SÁNDOR FESTMÉNYEI Molnár Sándor festményei nek bemutatásával megnyílt a Hazafias Népfront ráckevei bizottságának első házi tárla ta meglepően sok érdeklődő részvételével. Molnár Sándor munkás és festő — a Csepel Autógyár dolgozója, Sziget esép környékének festő ügye letese. Zsákhordót, füzest, szerb portát láttamoz meg hitt színvilággal, a falura és önmagára is jellemző rende zett rendezetlenséggel, mely Szigetesép egyedi varázsa. Molnár Sándor Szigetcsép első. festője, aki sorozatban tárja fel a csőszház, a torló dott házak, a felhőkkel koro názott mezei utak hangulat ban oly gazdag látványát. Ha egyéni látásmódját megőrzi, és rajztudását növeli, akkor megvan a remény, hogy a szigetcsépi táj festői feldolgo zása hiánytalanná válik köz reműködésével. Ez a Hazafias Népfront ráckevei helyiségé ben bemutatott házi tárlat legfőbb tanulsága, ahol soro zatban mutatják be a táj kép zőművész-jelöltjeit, s ezzel ér tékgondozó szerepet vállalnak. L. M. Molnár Sándor: Szigetcsép csakúgy, mint a képzőművé szettel most ismerkedőket. A lényegretorés, az eset legességek kerülése külön ben a két művész bemutatójá nak egyetlen — nagyon fon tos 7— közös vonása. Meri ezen kívül j ószenével minder másban különböznek egy mástól. Szentgyörgyi anya ga a vászon, a festék, Jan- zeré a kő, a fém; előbbi b5 kezűen osztja meg az embe ren kívüli természetről való ismereteit a nézővel, utóbbi nak szinte kizárólagos tárgya maga az ember; amikor a ma már Kossuth- és Mun- kácsy-dijas Szentgyörgyi túl volt első kiállításán, Janzer akkor született. A festőművész komoly ké kekből, mélybarnáikból, súlyos zöldekből alakított .fái, he gyei, utcái a feszültségek utáni lehiggadt nyugalmat sugallják, ebből a környe zetből tűnik elő egy-egy fá radságában is erőt sejtető ember, fókuszba állított ar ca. A szobrász portréiban, ér meiben, egészalakos kompozí cióiban több a fizikai ener gia, közvetlenebbül sugár zik belőlük az embernek min dent lebíró optimizmusa. A két művész alkotásai témá jukban is gazdag tablóját ad ják mindennapjaink világá nak. Érdemes elmenni Budapes ten a tárlat kedvéért az Ame rikai útra. Szentgyörgyi ön arcképe, Lámpása, Bikája, Két öregje, Bábuja s Janzer Madácha, Szabó Pálja, Le ninje, művészeket ábrázoló érmei és frappáns Magas ugrója szép élménnyel ajándé kozzák meg a látogatót. Denis Győző Tegnap délután tanácsko zásra jöttek össze a váci gyárak, intézmények és isko lák igazgatói, párt-, tanácsi és szalcszervezeti vezetői a Ma dách Imre Munkás- és Ifjú sági Művelődési Központba, melyen részt vett dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese is. Dr. Monori Balázs vb-titkár megnyitója után Acs Miklós áé, a Népművelési Intézet igazgatója tartott vitaindítót. A közművelődési törvény szabta feladatokról szólott, különös tekintettel a munkás művelődésre. Hangsúlyozta, hogy a közművelődés szakem bereinek külön figyelemmel kell foglalkozniuk a szocialis ta brigádokkal. Részletesen beszélt a szakmunkástanulók körében végzett munka fon tosságáról is. Az ideális az lenne, ha valamennyi gyárnak függetlenített népművelője lenne, aki ismerné az egyes munkások tudásszintjét, ké pességeit és érdeklődését, és ennek figyelembevételével szervezné önművelésüket. Voltaképpen ennek az elv nek megvalósulásáról beszélt dr. Koncz Károly, a Híradás- technikai Anyagok Gyárának igazgatója. Az 1500 munkást és alkalmazottat foglalkoztató nagyüzemben több mint 300- an nem végezték el az általá nos iskolát, öt évvel ezelőtt a dolgozók iskolája kihelye zett tagozatán indult meg az oktatás, s azóta minden esz tendőben mintegy húszán kapják meg a végbizonyít ványt. Beszélt az igazgató a gyár 6 ezer kötetes könyvtá rának és könyvesboltjának eredményeiről, az irodalmi estek sikeréről. Kovácsné Pölcz Piroska ál talános iskolai igazgató az ok tató-nevelő munka és a köz- művelődés szoros kapcsolatá ról beszélt, s a lakótelepi is kolák küldetéséről a közmű velődésben. Nagy B. István festőmű vész a váci képzőművészek ígéretét tolmácsolta, nevezete sen, hogy bárhol szívesen be szélnek a képzőművészetről, ahol erre igény van. Annál is inkább, mert a munkásokkal való találkozás a művészek nek is élményt ad újabb mű vek alkotásához. A tanácskozáson, a részt ve vő vállalatok vezetői aláírták a művelődési központ közös fenntartásáról szóló okmányt és megválasztották társadalmi vezetőségét. IZGALMAS PRODUKCIÓ Új Bánk a Tháliában A DRÁMÁI HY3ÖK tragi kus vétségének megkeresése kedvenc, de szentségtörő játé kunk volt. Pontosabban a hős nek egy olyan fontos cseleke detét kerestük, amelyet egyet len logikusan, gondolkodó hét köznapi ember sem követhet ne el. Kitűnő példa erre Bánk bán, aki hosszú ideje nem lát ta feleségét és gyermekét, de megérkezése után nem haza megy, hanem a békétlenek- hez. Pedig, ha az otthonát ke resné fel, megakadályozhatná Melinda megrontását, Ottó szégyent vallana és megma radna Bánk becsülete. Talán még tragédia sem lenne. Logikus, de szentségtörő gondolatsor, mert alapjában mégsem igaz. Hiszen Bánk bán cselekvését nemcsak szemé lyes bosszúja, hanem hazája, népe kifosztása miatti indula ta is fűti. A régi játékot a Thália Színház Bánk bán be mutatója és ezen belül Kozák András Bánk alakítása idézte fel. Ez a most színpadra állí tott Bánk bán, nem egy nagy formátumú hős, nem elsősor ban a nemzete sorsa miatti lázadó, s király gyilkosságában sem másodlagos a magánélete. Ez a Bánk magánember, s hogy megöli a királynőt, az a pillanat műve, a tett nem ér lelődik meg benne. Kozák András és Kazimir Károly va lóban egy új Bánk bánt al kotott. Lehet-e alapvetően megvál toztatni egy nemzeti dráma, nemzeti hősét? Minden bi zonnyal lehet. Hiszen a mai ember, a mai közönség mi közben egyre inkább közössé givé válik, erősödik benne a saját egyénisége iránti érdek lődés is, azaz az önmegvalósí tás szándéka. Tehát az egyé niség fokozottabb hangsúlyt kap. De Katona József drámá ja — és ezt Illyés Gyula át- igazítása is érintetlenül hagy ja — nem erre nyit kaput. Bánk bán a nemzet ítéleté nek végrehajtója, bukásában csak így arathat erkölcsi győ zelmet és a király csak ezért bocsáthat meg neki. Bánk sorstragédiája csak pasztell szín ezen a palettán. Izgalmas élményt ígér Bitskey Tibor — párhuzamos szereposztás — Bánk bán alakítását összevet ni Kozák Andráséval. SOK MINDEN vitatható ezen az előadáson, de az tény: iz galmas produkciót hozott lét re Kazimir Károly főrendező. A díszletrendszer nagyszerűen szolgálja az előadás folyama tosságát (Rajkai György mun kája), de állandó mozgatása időnként öncélú attrakcióként hat. Két jelenetet feltétlenül ki kell emelni, az egyiket a művészi hit, a tehetség teszi naggyá, a másikat a technika. Az előbbi Tiborc panasza, az utóbbi a királyné megölése. Az' előadás igazán ihletett művészi pillanatait Szabó Gyulának köszönhetjük, pon tosabban a Tiborc-alakltásá- nak. Ez a Tiborc som a klasz- szikusan értelmezett kesergő paraszt, hanem bujkál benne a lázadó, ő a valóságos „bé kétlenség”. A „Te szánsz, nagyúr?” kérdésbe belesűríti a parasztsorsot, az úr—paraszt viszony minden színét. Szabó Gyula Tiborca leveszi ugyan a süvegét, de a bekecsét is, és úgy hajtja össze, mintha az utolsó tulajdonától akarna megszabadulni. Ügy érezzük, süti a kezét a Bánktól kapott néhány garas és le is dobja a földön heverő bekecsére, csak akkor szorítja mindenét ma gához, mikor elhangzik a meg váltó üzenet: „Él még Bánk!” Ez a jelenet a Bánk bán ala kítójának is nagy lehetőség, kevés szóval kell eljátszania, hogy aki előtte áll, az lázadó paraszt, hogy urat gyalázó senki, de mégis igaza van, hogy amit országjárásán lá tott, az most utána jött a pa lotába is. Bánkban megfogal mazódik: tenni kell valamit. Hát ez utóbbiból szinte sem mit sem kapunk. A Thália-be- li Bánk, Tiborc panasza köz ben kimegy a színpadról, az tán bejön a nézőtér végéből, felmegy a díszlet emelt szint jére, újra el-el tűnik. Tiborc ott áll partner nélkül. Gertrudis megölésének jele netéből minden művészi érté ket elfelejtet a technikai bra vúr. Színpadon, tökéletes film, inkább képmagnómegoldás: a jobbra, majd balra villódzó fehér fénnyel egy időben a díszlet is mozog. Bánk és Gertrudis alakjának csak szi luettjét látjuk, felemelkedik a trónszék és rövid lebegés után a földön felborul. Mindezt* oda-vissza kétszer látjuk las sított „felvételben”. Tökéletes „görögtűz’-mutatvány, lángol, de nem éget. Tisztesség ne essék szólván, egy nézőté ri reagálás: „A szentségit, ezt jól megcsinálták!” Ennél nem is ér többet, musicalbe kíván kozó megoldás. TALÄN ELLENTMOND az eddigieknek, de mégis jószív vel ajánlhatjuk bárkinek a Thália színházi Bánk bán megtekintését, mert érdekes élményt nyújt, s lehet róla gondolkodni. És jó drámában jó színészek alakításait isösz- szehasonlíthatjuk: Kozák és Bitskey Bánkját, Drahota Andrea és Sütő Irén Gertru- disát, Jani Ildikó és Zsurzs Ka ti Melindáját, Szabó Gyula és Harsányi Gábor Tiborcát. Ez már önmagában is ínyenc színházi csemege. Kriszt György I HETI FILMJEGYZET A rendőrnő Jelenet A rendőrnő című olasz filmből. Jobbról a címszereplő, Mariangela Melato. Mit tehet egy csinos, fiatal nő, aki ráadásul értelmes is, ha a férfiak vele kapcsolatban állandóan csak egyre gondol nak, ha a családja elviselhe tetlenül bornínt, ha a főnöke egy tökfej, s ha a barátja gyávának, önzőnek és aljas nak bizonyul? Világgá megy a kisvárosból, szerencsét pró bál valahol máshol, ahol a nőben esetleg az embert is észreveszik. És mi történik, ha ez a rendkívül szemrevaló ifjú hölgy lemarad a világgá vivő vonatról? Beáll rendőr nőnek, mert éppen egy tobor- zó plakátra esik a pillantása az állomáson. El is végzi — kitüntetéssel — a tanfolyamot, és megkezdi rendőri működé sét, amely perceken belül kí nosnál kínosabb eredménye ket hoz: a városka néhány fe jesével kerül összeütközésbe, holott semmi egyebet nem tesz, csak a hivatását teljesíti. Ügybuzgalma végül olyan bo nyodalmakat szül, hogy már a szenátus is foglalkozik Gianna Abbasitanzi — így hívják a szép rendőrnőt — mániákus tisztogató akcióival. A vég eredmény: Gianna, és időköz ben hozzá társult barátja, a jelentéktelen, de bátor kis járási ügyész, együtt utaznak Szicíliára, ahová a rendőrnő okvetetlenkedéseibe beleunt Hatalom áthelyezte őket. Luciano Vincenzoni és Ser gio Donáti forgatókönyve — a fentiekből is kitűnhet — vígjátékot ígér. Steno, a film rendezője, igyekezett is ezt rendezni belőle. S ha így fog juk fel, akkor A rendőrnő nem is rossz film. Jól megvá logatták a szereplőket, sok mulatságos figura, sok nevet tető szituáció sorakozik a filmben, és kellően lendületes, a szervi hibáktól vagy a bán tó felületességektől mentes, jól megcsinált alkotás sikere dett belőle. (Ebben nyilván a nagy gyakorlatú Steno rende zői közreműködéséé a fő ér dem.) A77i a film mégis kielé gítetlenül hagyja a jobb me mória jú nézőt. Mégpedig azért, mert nem nehéz észre venni benne egy, az utóbbi esztendőkben igen kedvelt olasz filmtéma devalválódá sát, értékcsökkenését. A téma pedig nem más, minit az olasz közélet megle hetősen ismert korupcíós, ér dekszövevényekre épülő vol tának ostorozása. Hamarjában nem is tudnám összeszámlál ni, hogy az elmúlt hat-hét évben hány ilyen témájú fil met mutattak be csak a ma gyar mozikban is. És ha ezek re a kezdeti, igen jelentős filmekre gondolunk (két, ma már klasszikusnak számító al kotást szoktunk emlegetni: Egy rendőrfelügyelő vallomá sa az államügyésznek, és: Vizsgálat egy minden gyanú felett álló állampolgár ügyé ben), akkor nyilvánvaló, hogy a nagy téma a későbbi fil mekben egyre inkább megsze lídült, egyre inkább eltávolo dott a tényleges és éles társa dalombírálattól a divat, a té mából kifacsarható közönség- siker felé. Kimaradtak ezek ből a filmekből a szenvedé lyes tiltakozás, a felháboro dott szembenállás, a fennálló olasz társadalom hibáit és bű neit célbavevő jobbító szán dék vonásai. S lett belőlük — mint A rendőrnő esetében is — némi kritikai szósszal lé öntött kommersz vígjáték, amelyben a szép Gianna esete minden keserű tanulságával együtt is megmarad a felszí nen, a kellemes, szórakoztató időtöltés óvatos, ámde sikert ígérő szintjén. Általában egy jól szórakoztató film el len nem lehet semmi kifogá sunk. De konkrétan A rendőrnő esetében nem lehe tünk elégedettek, amiért egy többre érdemes témából a film készítői csak a legkézen fekvőbb elemeket vették ész re. Kifogásaim persze nem je lentik azt, hogy Gianni ala kítója, Mariangela Melato nem nagyon csinos, és hogy magyar szinkronhangja, Pálos Zsuzsa nem nyújt kiváló hangalakítást. (Mint ahogyan néhány más színész — és ma gyar szinkronhangjaik, élü kön a nemrég elhunyt So- mogyvári Rudolffal — is szín vonalas vígjátéki alakítást nyújt.) Szigorú kamaszkor Sok film, regény, egyéb' műalkotás elmondta már: azoknak, akiknek a világhá ború esztendeire esett a gye rek- vagy kamaszkoruk, nem volt könnyű életük. S ez igaz is. Ám, ha valaki manapság újra erről a témáról akar be szélni, nagyon nehéz fába vágja a fejszéjét. Oly sok mű után ugyanis egyre nehezebb lesz újat vagy eredetit mon dani a témakörről. Az új csehszlovák film al kotóinak, Karel Storkán for gatókönyvírónak és Ivó No- vák rendezőnek sem sikerül igazán érdekessé tenni mon danivalójukat. A szép prepa (azaz tanítóképzős) Lenka tör ténete szinte elejétől végig azt az érzést kelti az ember ben, hogy ezt az egészet már látta, hallotta vagy olvasta valahol. Nos, ha így nem is ismerhetjük, a történet kü lönböző alkotóelemei és figu rái — a nácikkal együttmű ködő apa, aki — a sors keze — véletlenül belebotlik kislá nya, Lenka által bujtatott szovjet ejtőernyős önvédelem ből kilőtt golyójába, s meghal: a németekkel dacoló diákok és tanárok; a németekkel ösz- szejátsző diákok és tanárok; csehszlovák ellenállók és szovjet ejtőernyősök; kivég zett hazafiak és cinikus gyil kos nácik stb., stb. — külön- külön már jó ismerőseink. Ami a filmben tetszett, az Jan Curik a hegyek közötti kisváros légkörét szép képek ben felidéző operatőri mun kája, a Lenkát alaktíó Andrea Cunderliková hamvas, üde szépsége, és egy kamaszos- félszeg diák-„bál” hangulatos képsorai. Takács István
