Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-09 / 265. szám

A FORRADALOM ÉVFORDULÓJÁN Koszorúzás a szovjet hősök enviékmüvéné! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulóján, november 7-én, vasárnap dél­előtt koszorúzási ünnepséget rendeztek Gödöllőn, a szovjet hősök emlékművénél. A két ország himnuszának elhangzá­sa és a szavalatok után elő­ször a Magyar Szocialista Munkásipárt járási és városi bizottsága, majd a járási hi­vatal. a városi tanács, az ideiglenesen hazánkban tar­tózkodó szovjet déli hadsereg- csoport, a fegyveres erők, a KISZ, a járási és városi út­törőelnökség, az úttörőcsapa­tok, a Hazafias Népfront, az MHSZ, a szakszervezetek vá­rosi szakmaközi bizottsága képviselői; a Ganz Árammé­rőgyár, a Gépgyár, az Agrár­tudományi Egyetem, az erdé­szet, a Középmagyarországi Közmű és Mély api tő Vállalat, a Volán, a Humán Oltóanyag­termelő és Kutatóintézet, a Mezőgazdasági Gépkísárleti Intézet, a Kisállattenyésztési és Kutató Intézet, a szövet­kezetek politikai és állami ve­zetői helyezték el a megemlé­kezés koszorúit a Gödöllő fel­szabadulásáért elesett hős ka­tonák emlékművénél. Lerótták kegyeletüket egy-egy szál vi­rággal a szovjet nők és gyer­mekek is. Az ünnepség az In- ternacionálé hangjaival ért véget. Damjanich János nevét vették fel Az Illés utcai új általános Iskola a szombaton megtartott ünnepségen Damjanich János nevét vette fel. Képünkön: a patronáló Gépgyár képviselője átadja az üzem gazdasági és KlSiZ-vezetősége által adományozott iskolazászlót. Laikatos György felvétele Kisdo bos-vetélkedő Az októberi forradalom év­fordulóján kisdobos-vetélke­dőt rendezett a veresegyházi 1937-es Táncsics Mihály út­törőcsapat — tudósította szer­kesztőségünket Budai Ágnes negyedikes tanuló —, melynek során szovjet írók nevét kel­lett kitalálni, gyurmából for­radalmi hajót formálni, ötágú csillagot ragasztani. A legfür­gébbnek a negyedik osztály első asztala bizonyult. Okle­vél és cukorka járt a győztes­nek. i/ci; jc A ‘*v í*atv,‘< ti AP KI ji. öi\ ikTai DÄSÄ ; Mrtb I. IV leva .V ViióS • f r ti nir f L v/ M III. ÉVFOLYAM, 265. SZÁM 1976. NOVEMBER 9., KEDD KISZ-munka az MGI-ben k feltárt hiányosságok megszüntetéséért A gödöllői városi KISZ-bi- zottság legutóbbi ülésén egye­bek között megtárgyalták az ifjúságpolitikai alap közműve­lődési célokra való felhaszná­lását, elosztását, a KISZ 20 éves fennállásának ünnepi előkészületeivel összefüggő kérdéseket, jóváhagyták az 1977. április 4-ig szóló kultu­rális és sportmunkatervet. A legterjedelmesebb napirendi pont a Mezőgazdasági Gépkí­sérleti Intézet KlSZ-alapszer- vezetének beszámolója volt. Az alapszervezet az elmúlt két és fél évi munkájáról adott számot, értékelte az 1974. áprilisi határozat végre­hajtásának tapasztalatait, s is­mertette a jövőben megvaló­sítandó legfontosabb terveket. Az elemzés felölelte mindazo­kat a résztevékenységeket, amiket egy speciális helyzet­ben levő KlSZ-alapszervezet- nek el kell vagy el kellene végeznie ahhoz, hogy munká­ját jónak könyvelhessük el. Védnökség; szakmai verseny Régi tapasztalat, hogy a leg­erősebb közösségformáló erő az együttesen végzett munka. Az anyagi haszon általában A KÖKÉNYESI PÉLDA Kallódó és titkolt Néhány héttel ezelőtt a vér­ségi általános iskolások egy csoportja és a honismereti szakkör tagjai a szomszédos Nagykökényes községben ki­rándultak kerékpárral. A kí­váncsian várt nap délutánjá­nak kerékpártúrája puszta vé­letlennek köszönhető: megtud­tuk, hogy évek óta ott tanít Szántó Lóránt, aki három év­vel ezelőtt adta át a hatvani múzeum igazgatói tisztét if­jabb kollégájának, s aki azóta Nagykökényesen olyan gazdag és beszédes gyűjteményt sze­degetett össze honismereti­szakkörének tagjaival, ami a község iskoláiban egyedülálló. LEGRÉGEBBI EMLÉKÜK egy masztodon fogának a tö­redéke. A földtörténeti har­madkorban élt óriási testű ál­lat fogmaradványa még .csor­ba állapotában is tekintélyes nagyságú. Egy másik, általá­nosabban ismert hatalmas testű, négy-öt méter magasra nőtt állatnak, a jégkorszakban kipusztult mammutnak szintén egy fogát őrzik az ősidők tör­téneti anyagát tartalmazó szekrényekben. Kőbalták, őr­lőkövek láthatók, az öklömnyi obszidián útja mintegy hat­ezer évvel vidékünkön veze­tett keresztül. Különböző kő­szerszámok, cserépedények, ékszerele, rézből és bronzból készült tárgyak zsúfolódtak össze az iskla folyosóján el­helyezett négy szekrényben. A tárgyak Nagykökényes hatá­rából származnak. Mindegyi­ken cédula, amin feltüntették a lelőhelyet és a rábukkanás időpontját. A lelőhelyeket kü­lön térképen is számon tart­ják. A gyűjtemény irigylésre méltó, de minden iskolában megvalósítható, csupán lelkes, odaadó tanulókra van hozzá szükség. Már itt megjegyzem: olyan darabokról van szó, amelyek láttán a régész le­gyint, de ugyanakkor a tör­ténelem tanításában jól karna'- toztathatók. Hogyan gyűjtötték? Járták a házaltat s közben félj egy ez- gették a határrészek nevét is. Ilyen alkalommal került elő egy teljesen ép bronzkori cse­répedény, mely csirkéknek szolgált itatóul. A későbbi kérdezősködés során kiderült, hogy egy ház alapozásakor fordult ki a földből. A gyűj­temény nagyobbik része a ha­tárból származik. A tanulók az őszi és tavaszi szántások után járják a táblákat, s kü­lönösen az utóbbi esetben eredményesek útjaik. Zacskó­ba gyűjtenek minden követ, minden cserépdarabot, amit az eke kifordított a földből. ÁSATÁST csak tudományos intézeteknél működő régész végezhet. Olyan esetekben, amikor ház-, útépítés vagy más földmunkálatok során bukkan elő régészeti anyag, a leletről jelentést kell tenni a területileg illetékes múzeum vezetőjének. Ezen a téren gyakran fordulnak elő mulasz­tások, aminek részben vonat­kozó jogszabályok ismeretének hiánya az oka. Másrészt, ha valami elő is kerül a földből, nincsenek tisztában jelentősé­gével. S ha történetesen ház­építés, alapozás közben buk­kantak rá, attól tartanak, hogy a bejelentés miatt bizonyta­lan időre le kell állni a mun­kával. A bejelentések különö­sen olyan községekben lenné­nek fontosak, ahol eddig ke­vés ásatást végeztek, hiszen az újabb és újabb leletek olyan kultúrákról, népekről is tudó­síthatnak amelyek emlék­anyagából az adott községben még semmi sem került elő. Ilyen esetben egy-egy lelet el­titkolása a tudomány szegé­nyesével egyenlő. VERSEGEN eddig két na­gyobb ásatást végeztek. A század elején Márton Lajos rézkori leletekre bukkant a plébánia telkén, néhány évvel ezelőtt pedig Rosner Gyula a temetővel szemben bronzkori település szélét tárta fel. Két héttel ezelőtt az iskola gya­korlókertje mentén facseme­ték ültetése céljából gödröket ástak a tanulók. Körübelül egy méter mélységben bronz­kori cserépedények hevertek, önmagában nézve szóra sem érdemes az egész, de ha a té­nyeket nézzük — Rosser meg­állapításait figyelembe véve — következtethetünk az egykori település kiterjedésének irá­nyára, esetleges nagyságára, s így a vicik-vacakok már je­lentősek: támpontok lehetnek Verseg múltjának feltérképe­zésében. Sokan nem tudjuk, mikor milyen tárgy, emlék kerül a kezünkbe. Gimnazista korom­ban gyakorta segítettem szü­leimnek szőlőt kapálni. Ha a kapa megragadt, cserépdarab­bal, kővel tisztítottuk meg Egy ilyen alkalommal az én kezembe is került egy érdekes, vékony kődarab, amit aztán elhajítottam, akkor nem is gondolván, hogy kőpenge. Va­lószínű, hogy a Zoltán tanya alatti földeket művelő vérsé­gieknek sem jutott eszébe, hogy azok a cserépdarabok, kövek amiket a föld szélére vagy a közeli bokrokba do­báltak községük ismeretlen múltjáról vallanak: az alföldi vonaldíszes kultúráról, zseli- zi, hatvani műveltségről. A HATÁRJÁRÁSOKKAL végzett tárgyi gyűjtés izgalmas és szórakoztató, különösebb szakképzettség sem szükséges hozzá, hiszen Asztalos István szívesen megnézi és meghatá­rozza az összegyűjtött anya­got. Csupán egy a fontos: a lelőhely pontos feljegyzése — anélkül ugyanis a legértéke­sebbnek látszó tárgy is érték­telen. Bene Mihály nem tükrözi ennek lélektani, csoportformáló hatását. Az alapszervezet gazdasági építő­munkában való részvételét az a tudatos törekvés jellemzi, hogy sajátos módszerekkel se­gítsék elő egyrészt a tudat- formálás, másrészt, a pártszer­vezet és az intézet gazdaság- politikai célkitűzéseinek vég­rehajtását. Melyek ezek a sa­játos módszerek? A Tisza II. vízlépcső véd­nökség keretében fiatal köz­gazdászokból alakult munka- csoport dolgozta ki a hajdú- szováti Lenin Tsz ötéves terv­időszakra szóló gépfejlesztési és beszerzési programját. Az Alkotó ifjúság pályázaton kollektív és egyéni tudomá­nyos-technikai jellegű javas­latokat, újításokat tartalmazó pályamunkákkal vettek rész, igyekeztek kihasználni a szak­mai versenyek, vetélkedők nyújtotta lehetőségeket is. Egyéb társadalmi munkákból is kivették részüket: a Viet­namban felépített „Vietnami— Magyar Barátság” elnevezésű, ezer személyes szakmunkás­tanuló-intézet költségeihez tíz­ezer forinttal járultak hozzá. Munkahelyük környékén tere­pet rendeztek, parkolót épí­tettek. Sokat kell tenni azért, hogy a KISZ politikai jellege ne csak „általában” erősödjön. Ehhez elsősorban meggyőző oktatásra, életteli vitakörökre van szükség. A KISZ-esek 95 százaléka vesz részt az intézeti pártoktatásban. Az eszmei-po­litikai nevelőmunkát szolgál­ták a történelmi évfordulók megünneplései, a szolidaritási akciók. A chilei szolidaritási nagygyűlés azért marad emlé­kezetes, mert őszinte hangu­lata, sodró lendülete bebizo­nyította, hogy a korábban gyakran sablonos, formális összejövetelek élménytadók- kal, „érdemes volt” summá- zatúakkal cserélhetők fel. Cssportmunka Az alapszervezet taglétszá­ma kilencvenöt-száz közötti. Hatásos < munkára azonban csak úgy van lehetőség, ha kisebb, összekovácsoltabb cso­portokat hoznak létre. A szer­vezeti élet folyamatosságát, a kisebb egységek összhangját, gyakori vezetőségi megbeszé­lésekkel, állandó konzultá­ciókkal oldják meg. Nem a szervezeti felépítés hibájából ered, hogy az MGI-ben is a nyári és őszi aktivitás elmarad a télitől. A mezőgazda- sági munka jellegéből kö­vetkezik, hogy az év derekán a tagok többsége kiküldetés­ben van. A csoportmunka idő­leges visszaesését az egyéni vállalási rendszer szigorúbb végrehajtásával, rendszeres beszámoltatással ellensúlyoz­zák. Az alapszervezet taglét­száma egyenletesen emelke­dik, aggasztó viszont, hogy a fizikai dolgozók közötti szer­vezőmunkát elhanyagolták. Elkelne a hasonló jellegű in­tézmények tapasztalatainak tanulmányozása, a magasabb szintű KISZ-fórumok segítség- nyújtása, és nagyon sok őszin­te beszélgetés. Az érdekvéde­lem, az ifjúsági törvény adta új lehetőségek kihasználásán áll vagy bukik. Ezt ismerték el az intézeti KISZ-isták, ami­kor a törvény munkahelyi „végrehajtási rendeletének”, az igazgatói utasításnak az el­készítésében segédkeztek. Az ifjúsági parlamenteken a pá­lyakezdő fiatalok beilleszke­désének gondjairól, az intézeti és az egyéni érdekek össze­hangolásáról vitatkoztak. Fájó pont a lakásakció ku­darca. A KISZ-lakásépítési program elé tornyosuló aka­dályokat mindeddig nem tud­ták elhárítani, a jelenlegi ma­gas árak mellett pedig gondol­ni sem mernek újabb próbál­kozásra. A kulturális munka nem ki­kielégítő. A KISZ-klub, az iro­dalmi kör egyenetlenül mű­ködik, s bár szaporodtak a rendezvények, sokkal nagyobb odaadás, hozzáértőbb irányítás szükségeltetik. Nincs panasz az amatőr filmklubra, népsze­rű az évenkénti fotopályázat is. Virágzik a sportélet, a kis­pályás labdarúgó-bajnokság­ban, a sakk-, asztalitenisz­versenyeken szinte valameny- nyien ott vannak. Ami hiányzik A beszámoló három pont­ban összegezte a következő mozgalmi év feladatait, ám a csokorba szedett tervek között hiába keressük a jelentésben őszintén feltárt hiányosságok kiküszöbölésének útjait-mód- jait. Pedig igazán csak az je­lentene előrelépést, ha az elemzés kiküzdött, önkritikus szemlélete nem torkollna a di­vatos közhelybe: a problémák felvetése többet ér, mint azok megoldása. Ahhoz, hogy a gépkísérletiek is továbblép­hessenek, a hibákat belátó jó­zanságon túl tudatos, szívós javító munkára van szükség. Gáti Zoltán Ifjúkommunisták kitüntetése November hetedike alkal­mából, kiemelkedő munkája elismeréseként aranykoszorús KISZ-jelvény kitüntetést ka­pott Fenyvesi László, az Ag­rártudományi Egyetem ötöd­éves hallgatója, Boros Zoltár. kari titkár, Pacs István, a Kisállattenyésztő és Kutató Intézet alapszervezeti titkára. Magyari János, a Gépgyár alapszervezeti titkára, Miku- lán Ferenc, az aszódi Petői gimnázium KTSZ-bizottságá- nak titkára, Sturcz Zoltán, a veresegyházi József Attila KISZ-alapszervezet propagan­distája. A KISZ KB dicsérő okleve­lét kapta Moravecz Pál, a Gépgyár alapszervezeti titká­ra, Ocskó Mária, a Ganz Árammérőgyár KlSZ-bizott- ságának kultúrfelelőse, Erdé­lyi Lászlóné, az Árammérő- gyár KISZ-tagja, Katona Ist­ván Agrártudományi Egyetem, Budai Kálmán és Zsiga László, az egyetem hallgatói, Csertő Ferenc, a GÖFÉM alapszervezeti titkára, Budai László, az aszódi gimnázium tanulója, a KISZ-bizottság sportfelelőse, Rácz Zoltán, a péceli gimnázium KISZ-bi- zottságának propagandistája, Péter János, a járási-városi MHSZ előadója. Seres István polbeat-énekes, Barabás Ág­nes, az Ipari Műszergyár be­tanított munkása, Ladányi Margit, a gyár villamosgép­szerelője. Kiváló ifjúsági vezető cím­mel tüntették ki L ebek Lászlót, a veresegyházi József Attila KISZ-alapszervezet ve­zetőségi tagját. Kollektív kitüntetés: a KISZ KB dicsérő oklevelét adományozták a 202. számú szakmunkásképző intézet Vá­ci Mihály és Lőwy Sándor, valamint a tangazdaság gö­döllői kerülete alapszervezeté­nek. Utóbbi a gazdaságtól százkötetes könyvtárat is ka­pott. Megjutalmazott népi ellenőrök Az októberi forradalom év­fordulója alkalmából Kormos Zoltán, a gödöllői járási-váro- si Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke dr. Bódis Józsefnt, Fehéregyházi Lászlóné, Jaku- bovics István, Kolozs László, Magyarvári József, Szabó Jó­zsef, Papp István és Tóth Al- bertné népi ellenőröket pénz­jutalomban részesítette. Kömíves István elnökhe­lyettes a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság emlékpla­kettjét kapta meg. Képzőművészek ajándéka a jjaljjamácsai művelődési háznak Galgamiácsám november 7-e évfordulóján megtartott ün­nepség gazdag kultúrprogra- mot tartogatott a megjelentek számára. Szabó Gyula, az IMI pártbizottságának titkára, majd a Magyarországi Szlo­vákok Demokratikus Szövet­ségének nevében a kesztölci népi együttes vezetője, magyar és szlovák nyelven méltatta az ünnep jelentőségét. Ez­után a galgamácsaiakon kí­vül a társközségek, Vácegres Váckisújfalu lakói a kelsztölci népi együttes műsorát élvez­hették. A nemzetiségi néptán­cok, népdalok, kórusművek, színjátékok előadása után át­adták a községi művelődési háznak, Somogyi István festő­művész. három képét, és Van- kóné Dudás Juli egy alkotá­sát. A két művész Galgamácsa szülötte, ma is a községben élnek, s ajándékaikat a mű­velődési ház csarnokában he­lyezték el. A galgamácsai KlSZ-szer- vezet és az ifjúsági klub tag­jai társadalmi munkával helyrehozták az ifjúsági klub helyiséget, a Pintér István tanár által vezetett fotoszak- kör tagjai pedig képkiállítá­son mutatták be a község vál­tozó életét. Terembajnokság Veresegyházon A járási KISZ-bizottság I sport-munkabizottsága és a veresegyházi József Attila KISZ-alapszervezet november I 7-e tiszteletére terem-labda- rúgó-bajnokságot rendezett Veresegyházon. 21 csapat sorakozott fel az ünnepélyes megnyitón, ahol Karczagi János, a sport-mun­kabizottság vezetője emléke­zett meg a forradalom évfor­dulójáról. A versenyek egész napon át tartottak, a végső sorrend így alakult: Nők: 1. Veresegyház II. 2. Veresegyház I., 3. Szilasliget terület. | Férfiak: 1 Veresegyház, 2. Nagytarcsa, 3. Rákosvölgye. Az első helyezettek okleve­let és egy-egy futball-labdát kaptak, a szilasligeti területi KISZ-szervezet pedig elnyer­te a legtöbb sportolót indító szervezetnek a József Attila- alapszervezet által felajánlott serleget. Gödöllőn is labdarúgó­mérkőzés szaporította az ün­nepi események sorát, a Gö­döllői ÁFÉSZ KlSZ-szerveze- tének csapata a helyi Kom- szomol csapatával játszott és ll:2-re győzött. 1 á á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents