Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-09 / 265. szám

1976. NOVEMBER 9., KEDD Segítség a pályaválasztáshoz " A december közepéig tartó pályaválasztási hetek folya­mán Pest megye néhány vá­rosában és járási székhely­községében, összesen hét he­lyen rendeznek ankétot a helyi, illetve a környék isko­láinak, szakmunkástanuló-inté­zeteinek, az üzemek pályavá­lasztási felelőseinek és a VIII. osztályok főnökeinek részvéte­lével. Az első ilyen ankétra október 4-én Ráckevén, 8-án pedig Nagykőrösön és Gödöl­lőn került sor. November 9-én Szentendrén, ll-én Vá­cott és Nagykátán, 13-án pe­dig Dabason rendezik meg. Ezeken az ankétokon a me­gyei Pályaválasztási Tanács­adó Intézet egy-egy munka­társa tartott, illetve tart elő­adást. Ezeknek tárgya min­den ankéton más. Van, ahol a pályaalkalmasság szerepéről a pályaválasztásban, a pályavá­lasztás iskolai előkészítéséről, a tanulók pályaszándékának felméréséről, a pályaválasz­tás alkati és pszichológiai alapjáról szólnak az előadók. Kulcsember: a könyvtáros Az Olvasó Munkásért pályázat nyomában Mennyi kampány, mozga­lom és pályázat indul és in­dult az elmúlt harminc év­ben az olvasó népért és ezen belül az olvasó munkásért. Lelkes, őszinte részvétel és formális felajánlások egy­aránt jellemezték ezeket a mozgalmakat. Ez év tavaszán hirdették meg a második olvasó mun­kásért pályázatot. A cél: a könyvtárak a meglevő lehető­ségeik jobb kihasználásával minél több munkást nevelje­nek rendszeres olvasóvá, s az olvasás segítségével a dolgo­zók tanuljanak, művelődje­nek. Pest megyei korkép A dolgozók számára a leg­könnyebben elérhető könyv­kölcsönzési lehetőséget a munkahelyen található szak- szervezeti könyvtárak bizto­sítják. Ha jól dolgozik a könyvtáros, és a könyvtár könnyen megközelíthető he­lyen van, ugrásszerűen meg­nő az olvasók száma. Ezt bi­zonyítják azok a felmérések, amelyek szerint a hétszáz főn aluli üzemekben a rend­szeres könyvtárlátogatók szá­ma 40 százalék, a kétezer főn aluli üzemekben 23 százalék és az ennél nagyobbakban 19 százalék. Pest megyében a 170 ezer aktív dolgozó közül 100 ezernek áll módjában, hogy igénybe vegye a szak- szervezeti könyvtárakat. Eb­ből 32 ezer a rendszeres ol­vasó, ők évente fejenként legalább 14—15 könyvet köl­csönöznek a könyvtárakbóL A megyében 170 szakszer­vezeti könyvtár működik. A könyvtárosok közül 113 a társadalmi munkás, 75-en kapnak tiszteletdíjat (50—300 forintot havonta) és 6-an lát­ják el félállásban a könyvtá­rosi teendőket. A munkásolvasók aránya ezekben a könyvtárakban 56 százalék. Az olvasott művek­nek mintegy egyötöde isme­retterjesztő irodalom. Szak­könyveket, szakmai ismerete­ket bővítő könyveket kevesen olvasnak, inkább a szabad időben űzött kedvtelés vagy építkezés, esetleg a továbbta­nulás segítője az ismeretter­jesztő irodalom. Figyelemre méltó, hogy a munkások többsége, meghatá­rozott céllal veszi kézbe a könyvet és kevésbé hat rá­juk a divat, kevesebben ol­vassák a divatos, kommersz irodalmat. A pályázatról A pályázati felhívást ez év március 30-án bocsátotta ki a Hazafias Népfront, a SZOT és a Kulturális Minisztérium május 1-től, jövő év decem­ber 31-ig terjedő időszakra. A könyvtárosoknak a ne­vezési lapokon röviden könyvtárukat is jellemezniük kellett, ezzel biztosítottabb- nak látszott, hogy adottságaik pontos feltérképezésével a vállalások is megalapozottak lesznek. A könyvtárosok felajánlá­sai közé tartozik: az olvasók, ezen belül a munkás olvasók számának növelése, a tovább­tanulókkal, a szakmai, politi­kai oktatásban részt vevőkkel való külön foglalkozás, szer­ződéskötés a szocialista brigá­dokkal és a brigádvállalások teljesítésének elősegítése könyvankétok, .szellemi vetél­kedők, író—olvasó találkozók rendezésével A megyéből 59 könyvtár nevezett be a pályázatra. — Mi csak kérünk és kö­szönünk — mondta — Szőke Anna, az SZMT központi könyvtárának igazgatója, amikor arra kértük, hogy az eddig tapasztalatok alapján mondjon néhány jó és rossz példát a könyvárosok mun­kájára. — Jó példával szolgálha­tok, rosszat szerencsére nem kell mondanom. Nem mintha minden tökéletes volna, de aktivistáink többsége társa­dalmi munkában látja el ezt az időigényes és felelősséggel járó feladatot. Ha valaki nem váltotta be a hozzá fű­zött reményeket, akkor meg­kérjük az illetékes szb-t, ajánljon helyette valaki mást, ennyi az egész. — Jó példák? — A Hungoro- fruct Pest megyei üzemében 300 ember dolgozik, ebből 30-an vállalták, hogy részt vesznek egy Lengyelországról rende­zet vetélkedőn. Hónapok óta bújják az útikönyveket, ol­vassák az ajánlott irodalmat. A Váci Kötöttárugyár könyv­A kutya9 akit nem Bozzi úrnak hívnak Az utolsó és az első jelentős szerep a Fővárosi Operettszínházban Befutott egy színész. Be­futott, pedig könyörtelenül nehéz feladatot kellett meg­oldania. Nemcsak egy színpadi figurát alakított, hanem meg kellett küzdenie egy nagy szí­nész emlékével is. A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak című musical címszerepét Hollay Kálmán alakítja a Fővárosi Operettszínházban. A Bozzi űr volt Latinovits Zoltán utolsó szerepe, Hollay Kálmánnak az első jelentős. Bizonyára sokan ültünk a Mi lesz most? feszültségével az Operettszínház nézőterén. S akkor a nyitányban fel­csendültek Bozzi úr dallam­témái, magunkban látni vél­tük Latinovitsot, aki ebben a szerepben is nagyon őszinte mert lenni. Elénk tárta saját egyéniségét: a mindenkivel és önmagával is kegyetlen-kö­nyörtelen igényességét, az em­bert, aki pillanatok alatt rob­bant. aki totálisan elutasított, de az emberség szemernyi je­lére totálisan befogadott. Mi tagadás: sokan úgy éreztük, hogy Latinovits Zol­tánnal Bozzi úr is meghalt. Ismert fővárosi színészek sor­ra utasították vissza a felkí­nált szerepet. Aztán Vámos László, a darab rendezője a Színművészeti Főiskola vizs­gaelőadásán döntött: Heiser Kálmánra bízza Bozzi urat. A szerep új művésznevet is ho­zott a fiatal színésznek, mert Fényes Szabolcs zeneszerző javaslatára felvette a köny- nyen megjegyezhető Hollay nevet. Vámos László válasz­tása sikeresnek bizonyult és Heiser Kálmánnak is szeren­csét hozott, mert tomboló si­kert aratott a Bozzi úr szere­pében. A titka minden bizonnyal az, hogy nem akart után ját­szani, nem próbálta másolni az idősebb Bozzit, hanem újat teremtett. De kell-e ennél há- lásabb szerep: egy szimpati­kus gonosz ember jóságossá válik. A néző ösztönösen is szurkol ezért a megtérésért, s amikor bekövetkezik, saját diadalát is ünnepli. Ráadásul a megtérés kulcsa egy bűbá­jos kisfiú kezében van. (Ko­vács Krisztián ügyes, néhol már-már rafináltan ügyes, mesterkélt szerepjátszása). Bozzi úr története Brooklyn (USA) olasz bevándorlók ál­tal lakott negyedében játszó­dik és arra az egyszerű pél­dázatra épül, hogy a gonosz ember kiver* kutyává válik, s csak akkor lehet újra ember, ha valaki szeretetből megcsó­kolja. Nos, dr. Edvardo Bozzi ügyvéd egy bérház rettegett gondnoka, aki tekintet nélkül a lakók nehéz helyzetére végrehajtat, kilakoltat, sőt még a Hamupipőke ártatlan- ságú Giulia örökségét isvisz- szatartja. Pulcinella (Várhegyi Teréz hibátlanul szép alakí­tása) a . tréfacsináló, házaló jósnő megjövendöli, hogy a gonosz Bozzi úrból kivert ku­tya lesz. A jóslat beteljese­dik és az öreg ügyvéd — amolyan jó bácsi — minden­kinek elrendezi a sorsát, fel­függeszti a kilakoltatásokat és kifizeti Giulia örökségét is. Közben Bozzi úr saját bőrén tapasztalja, milyen rossz do­log is kivert kutyának lenni és ettől jó útra tér. Összeba­rátkozik Filippóval, a kisfiú­val, aki szerető csókot nyom a kutyus buksijára. Így aztán minden rendeződött, az olasz negyedben mindenki boldog, mert — a kutyafáját neki! — a kapitalista uzsorások is csak emberek. A SZtOri bizony fölöttébb gyermeteg. De a színházi mondás úgy tartja, hogy a musicalt nem a sztori, hanem a zene tartja életben. A zene viszont tényleg jó. a tánckar­ban a lányok csinosak, frivo­lak és kitűnően táncolnak a szellemes koreográfiára (Bo­gár Richárd munkája). Alap­vetően egy színészre írt játé­kot látunk. Az előadás a ku­tyán múlik, akit Bozzi úrnak hívnak. Valóságos álomszerep a virtuóz alakítás lehetőségét kínálja. És Hollay Kálmán él is ez­zel a lehetőséggel, színes ala­kítást nyújt, amely időnként harsányságba csap át. A meg­érdemelt siker mellett is meg kell jegyezni, hogy a kutyává változás nem teljesen megol­dott. Holl&ynál Bozzi úr való­ban acsarkodó kutya, de a ku­tya már nem Bozzi úr, hanem a Kutyaság fogalmának meg­jelenítése: nyüszít, csahol hí­zeleg. Hollay kutyájának nincs Bozzi úr tartása, nincs karaktere, pedig ez a kutya egy pillanatig sem bújik ki Bozzi úr bőréből, hiszen még akkor is önérzetes, amikor a szeretett kisfiúval játszania kell. S a visszaváltozásnál sincs átmenet, nekem gyanús volt, hogy ez a Bozzi úr nem is javult meg, csak úgy csi­nált. A tény: az ezerfejű cézár, a közönség, kegyesen szívébe fogadta Hollay Kálmánt és nem is alaptalanul. Kellemes kikapcsolódást nyújtott az elő­adás. Kriszt György tárosa 1+1 mozgalmat indí­tott. Itt a brigád vállalás abból áll, hogy a rendszeresen olva­sók patronálják valamelyik munkatársukat, őt is rendsze­res olvasóvá nevelik. Egy- egy ilyen vállalás természete­sen legalább egyéves prog­ram. — A Pest megyei Műanyag- ipari Vállalatnál szorosabb kapcsolatokat is kialakítottak i az olvasókkal. Már nemcsak a könyvtáros javasol könyve­ket, hanem a kölcsönzők is felhívják a figyelmet egy-egy könyvélményükre, beszélget­nek, vitatkoznak az olvasot­takról. Váljon szükségletté Arról, hogy milyen ered­ménnyel jár ez a mozgalom, még nem lehet számot adni. Az első versenyközi értékelés csak az év végén lesz. A vál­lalások nagy részét reálisnak tartják a megyei szakszerve­zeti könyvtár dolgozói. Szük­séges azonban, hogy a gazda­sági vezetés a versenyfelelő­sök is segítsék a munkahe­lyeken a könyvolvasás ügyét. Fontos tennivaló, hogy egy- egy brigádvállalás kulturális részének teljesítését rendsze­resen számon kérjék és ne csak a vállalási papír aláírá­sával pipálják ki az ügyet. Reméljük, hogy ami még most vállalás, az idővel szük­ségletté válik: a könyv, az olvasás egyre több ember mindennapi életének lesz je­lentős élménye. Hámor Sylvia TV FIGYELŐ Optimista tragédia. Leg. újabbkori színháztörténetünk egyik legemlékezetesebb vál­lalkozása volt Visnyevszkij Optimista tragédiájának 1957- es színrevitele. A Petőfi Szín­ház máig emlékezetes előadá­sát aztán egy egész sor bemu­tató követte: szinte alig akad olyan, főképp vidéki együttes, amely meg ne próbálkozott volna az Optimista tragédia színrevi telével. November 7. tiszteletére a televízió is megpróbálkozott a Visnyevszkij-darab feldolgozá­sával — természetesen a leg­fiatalabb színésznemzedék tag­jait kérve fel a sok remek sze­rep eljátszására. Rendezőül is fiatal művészt választott a tv: a dekorativitásra, a látvány hatásos megszervezésére oly érzékeny Sándor Pált. A for­gatás kezdetekor éppen ő nyi­latkozta, hogy a darab feldol­gozásához milyen remek hely­színt találtak az óbudai hajó­gyár egyik csarnokában. Volt tehát miért várni a va­sárnap esti vetítést! Lehet, hogy a korábban lá­tott más előadások" hosszan zengő emléke, lehet, hogy egy- egy szerep legelső gazdájának máig emlékezetes alakítása nem hagyta a nézőt elfogulat­lanul figyelni — mindenesetre ez a feldolgozás nem hagyott olyan mély emléket, mint a színpadi változatok. A félsikert talán két ténye­zővel magyarázhatjuk. Az egyik a már említett hajógyári csarnok, amely a. forgatáshoz bizonyára jó feltételeket bizto­sított, magát a drámát azonban szétesővé — akár így is mond-1 hogy a szél a kéménybe ha­hatjuk: dekoncentrálttá — toljon, tette. 1 Akácz László A másik dolog a színészi já­ték. Remekül iskolázott, tes­tükkel, szavukkal egyaránt jól bánó ifjú színészeket láttunk, csakhogy e húszegynéhány éves fiatalemberek játékából rendre hiányzott a hitel, a le­írt szerepekből embert szülő élmény. Különösen a főszerepek ala­kítóinál éreztük ezt! Bármi­lyen jó színésznő Kútvölgyi Erzsébet, de a komisszámő alakját nem tudta igazán fel­izzítani; Kern András Vajno- nenje, Lukács Sándor Alek- szeje, Trokán Péter parancs­noka ugyancsak inkább elját­szott, mint megélt figura ma­radt. A népes szereplőgárdából egyedül Garas Dezső anarchis­ta vezére idézte fel a régi szín­házi előadások forróságát. Mindent egybevetve: a most közreműködő színészgeneráció jó szándékú próbálkozása — próbálkozás maradt, a köze­pesnél jobb jegyet aligha ér­demlő kísérlet. Szélkakas. Játékban ínsé­ges időket élve kettőzött fi­gyelemmel nézzük a tv-vetél- kedőket, így egyebek között a Kicsoda-micsodát is. Leg­utóbbi, vasárnap délutáni je­lentkezése váratlanul furcsa vizsgává alakult, a játékveze­tőnek kellett felelnie benne. Sajnos Vágó István rosszul fe­lelt: nem tudta, mire való a barkochbázás ügyeletes cím­szava, a szélkakas. Bizony jó lett volna, ha adás előtt utá­nanéz, és amikor szóba kerül, elmondja: a szélkakas nem­csak a szél irányát mutatja, hanem azt is megakadályozza, Hagyomány és korszerűség A művek forrása Prága, Szentendre és Nagymaros A tárlat címe szerint és a valóságban is hagyomány és korszerűség jellemzi Prága fejlődését, melynek gazdag képi dokumentációját láthat­juk november 21-ig Budapes­ten, a Tanács körúti kiállító­teremben. Nagy a látogatottság, sok tu­rista egyezteti prágai élmé­nyeit a látott és bemutatott tablókkal, műtárgyakkal. Tény, hogy hála Prága építé­szeinek, a középkori város­rész karaktere nem rongáló­dott meg a szükségszerű ki­egészítések' nyomán. Egysze­rűen azért, mert a műemlék- védelem és a modern építő­művészet összefogott, s ez a barátság szilárd egységgé ko­vácsolta régi és új kapcsola­tát. Aki járt a prágai Óváros­ban, az emlékezik; az új áru­házak, épületek méretükkel nem nyomják el a műemlé­kek arány rendjét, mert iga­zodnak hozzájuk. Ez Prága varázsa. A dolgozó ember világa A többi bemutatón is sze­rencsésen találkozik a hagyo­mány és korszerűség. Min­denekelőtt a Csontváry-terem- ben, ahol a szocializmust épí­tő embert kísérő festmények fogadják a látogatókat, szo­cialista brigádokat november 18-ig. Utóbbiak művészi em­léklapot is kapnak. A kiállí­tott művek tisztességes érték­rendje a dolgozó ember vilá­gát érinti és érzékeli. Kohá­szok küzdelmét látjuk a hő­séggel és a folyékony vassal. halászokat, varrónőt, mezei munkásokat, építőipari ta­nulót —■ kábelszerelőket. A Fontos Sándor: Anya. Könyvek kalapács alatt Jubileumnak is beillő könyvárverés lesz november 12—13—14 én: tizedik alka­lommal kerülnek kalapács alá régi könyvek és folyóiratok Az Állami Könyvterjesztő Vállalat a háromnapos auk­ciót a MOM Szakasits Árpád művelődési házának színház- termében tartja. Nyolcszázhatvan tételben, de ennél jóval nagyobb da­rabszámban árverezik az an­tikvár érdekességeket. Az aukció katalógusát már áru­sítják az antikváriumok és ok­tóber 23-tól november 6-ig az Állami Könyvterjesztő Válla­lat antikvár osztályának Mú­zeum körúti bemutató helyi­ségében az érdeklődők megte­kinthették a gazdag anyagot. A gyűjtők 76 folyóirat és perio­dikakülönlegesség között vá­logathatnak. Szerepel a Nyu­gat című folyóirat valameny- nyi évfolyama, kiegészítve a Magyar Csillag megjelen szá­maival. munka egyedi változatait1 a művészi formálás egyéni hangszerelése alakítja festői kategóriává. A Pest megyé­ben élő vagy alkotó művé­szek közül ezúttal elsősorban Bojtor Károly, Eigei István, Garabuczy Ágnes, Cs. Nagy András, Nagy B. István és Szentgyörgy Kornél festmé­nyei kötötték le figyelmünket, melyek munkásokat, erdőt, nagymarosi kompot rögzítet­tek képteremtő eszközökkel. Méltán kapott díjat Óvári László, Cerzson Pál. ök azok, akik Aczél Ilona elmélyült al­kotása mellett leginkább ki­emelkedtek a jó művek és alkotók sorából. Művészetté nemesült természet Hagyomány és korszerűség más-más arányban jelentkezik az egyes életművekben. Fon­tos Sándor művészetében a hagyomány jut kiemelkedő szerephez igen megfontolt és korrekt értékrenddel. Minden művén érezni az elmélyült- ség, az őszinteség, a belső megrendülés hitelét és ko­molyságát. Képzelete, szemlé­lődése az évszakok színes hí-1 reit örökíti meg — kukoricás­nál, virágzó barackfánál. Ti- éza-partnál időzik. Érlelt min-1 den festői eszköze, motívuma, mert kiküszöbölt minden fe­lületességet Az külön erénye, hogy képi élőadásmódja kel­lemes, látványnak is harmo­nikus. továbbgondolkodásra is késztető. Vonzó természetes­ség árad Anya című képéről is, ahol a gyermek és a le­nyugvó nap gömbös egészsége tömörül egységgé, örül a szem, mert látja, hogy a bo­gáncsok, nyárfák festői meg­nevezéseiben a természet álta­lános alapegységei válnak művészi kategóriává. Új eszközökkel Misch Adóm festményeit a Csepel Galériában tekinthetik meg az érdeklődők novem­berben. ö elsősorban újító, korszerűen új eszközökkel tö­rekszik értékteremtésre. Ez sikerül. Sikerül azért, mert asszociációi tiszták és kon­centráltak. önmaga megújítá­sában rendre új változatokat ér el, színvilága friss, rajzai nem engedélyeznek szellemi lomhaságot, gondolkodásra késztetők. Poézishez társulva Klimó Károly grafikai munkásságáról számol be a Helikon Galériában. Ezekben a művekben hagyomány és korszerűség optimális keretek között ötvöződik. Igaz, e vegyes technikával készült lapok iro­dalmi művekhez. József Atti­la, Radnóti Miklós, Weöres Sándor verseihez társulnak, de nem illusztrációk. Nem is kí­sérői e mesterműveknek, ha­nem azt az állapotot rögzí­tik a színes formák, melyet a tudatban alakítottak. Izgalmas utazás ez, minket is hasonló­ra ösztönöz, teremtő gondol­kodásra a költészet nyomvo­nalán. (Annak külön örülünk, hogy ezt a lehetőséget Szent­endrén élő alkotónak köszön­hetjük. Losonci Miklós * t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents