Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-07 / 264. szám

1976. NOVEMBER 7.. VASÄRNAP tm Egy recept — háromszor Hogy is kapunk gyógyszert január 1-től? Budakalász. A körzeti ren­delőintézet várója: telt ház. Dr. Varga Margit körzeti or­vos szobája előtt öten ülnek. Közülük hárman csak gyógy­szert szeretnének felíratni. — Kéthetente jövök gyógy­szerért, négyféléért, egy esz­tendeje volt szívinfarktusom — mondja Stampf Bernátné. — A múltkor 17-en voltak előttem, vagy három órát vártam... — Magas a vérnyomásom, én is rendszeresen jövök re­ceptért. Másfél hét alatt fogy el a gyógyszerem — mondja Varga Ferenc, s hozzáteszi: — ötfélét szedek, legkevesebb másfél óráé kell itt várakoz­nom. — Ugrat Ilona így panasz­kodik: — Már hetedik éve járkálok orvoshoz, többnyire receptért, gyógyszerért. Aszt­más vagyok, s a külföldi gyógyszert nem kapnám meg másként. Hetente legalább két órát töltök itt. Az hét év alatt több mint 800 óra ... Fásli a postásnak Dr. Varga Margit körzeti orvos: — A betegek 50 százaléka csak azért jón el a rendelő­be, hogy megújítsa a gyógy­szerrendelést. Minden ilyen alitalommai újból meg kell ír­nom a receptet, s a oeteglap- ra is rá kell vezetni, nogy milyen gyógyszert rendeltem. A legtöbben fájdalomcsillapí­tót, nyugtátokat kérnek. Egy doboz Seduxen 11 forint 70 fillér, receptre talán 1 forint 50. Van akinek megéri a vá­rakozást ... Benyit a postás. Rackó Ra- divojné leteszi az asztalra a Filmvilágot és — mintha tud­ta volna, miről beszélgetünk — kér egy receptet Fásli kellene a lábára. A gyógyszer- tárban recept nélkül 12 fo­rint így tehát olcsóbb ... Dr, Németh Márta körzeti gyermekorvos így fogalmaz: a négyórás rendelési időből körülbelül 1 órát reCeptírás- sal töltök. Az itt gyógyított gyerekeik 40 százaléka vissza­térő beteg. Ugyanazért a gyógyszerért áll sort a szülő egy-két hetente. Egyszerűbb az adminisztráció, s több idő jut gyógyításra, még egész­ségnevelésre, ha kevesebb re­ceptet kell írni... A gyógyszertárban is vagy nyolcán várnak délelőtt 10- kor: — Négyszer fogjuk kéz­be a receptet — így Czibulka Gyula gyógyszerész —, ami­kor átvesszük, amikor kiad­juk a gyógyszert, amikor ala­kilag átnézzük a vényt és amikor számlázzuk. — A havi gyógyszerforgal­munk 300 ezer forint körüli — mondja Hetényi Ferenc, a gyógyszertár vezetője. — Ál­landóan ekkora sor áll, s kö­zülük sokan ugyanazért a gyógyszerért jönnek hetente. Száz-százhúsz félét adhatunk ki recept nélkül, de némelyik­nek 10—20 forint körül van az ára, s ezeket inkább fel­íratják a betegek. Ilyen pél­dául a Karil, Salvador, Anti- neuralgica, Älgopyrin vagy a Sterogenol-oldat. Az a bizonyos * 15 százalék Tavaly július óta — ekkor lépett életbe az állampolgári jog alapján nyújtott egész­ségügyi ellátás rendszere ha­zánkban — mindenkit meg­illet a kedvezmény, hogy a fogyasztói ár 15 százalékáért kaphat gyógyszert, ha az or­vos azt a vényen megrendeli számára. Ebben az esztendő­ben az ország lakói körülbe­lül 5 milliárd forint értékű gyógyszert vettek, és vásá­rolnák még az év végéig. Ez több mint 170 millió receptre írható fel. A 15 százalékos kedvez­ménnyel is 600 millió forintot költünk évente a receptes gyógyszerekre. A többit, amit kedvezmény nélkül vásáro­lunk, majdnem ugyanennyiért vesszük: 400 millió forintért. Hogy miért? A válasz egy­szerű: nem szeretünk órákig várakozni a rendelőben. A körzeti rendelők forgal­mának egynegyedét a gyógy­szert kérők teszik ki, és tíz­ezer orvos több mint 2,5 mil­lió óra munkaidejét veszi igénybe, a gyógyszerészekről nem is szólva ... Az áldatlan helyzet január 1-től megváltozik. Amit olcsóbban kapunk A gyógyszerek térítési díja a december 31-én érvényes fogyasztói ár 15 százaléka lesz. Az egészségügyi minisz­ter rendelete szerint január­tól a zárójelentés kiadásával egyidejűleg recepttel is ellát­ják a kórházból távozó bete­geket, így biztosítják a folya­matos gyógykezelést Az intézeti ellátás során to­vábbra is térítésmentesen kapnak gyógyszert a betegek. Ingyenes gyógyszer illeti meg a tüdőgondozó és a bőr- és nemibeteggondozók ápoltjait is. * A rendelet három csoportba sorolja a járóbeteg-ellátásban rendelhető gyógyszereket: mintegy 160 készítmény vény nélkül is kapható lesz. A második csoportba a csak vényre kiadható 500 féle gyógyszer tartozik. Ezek ki­adásakor azonban a receptet nem tartják vissza a gyógy- szértárban, s az orvos ren­delkezésétől függően többször1 — de legfeljebb három alka­lommal — ismét beválthatók. A harmadik csoportba a csak vényre és csak egyszeri alkalommal kiadható- veszé­lyesebb gyógyszerek tartoz­nak; a kábító- és izgatószerek, a hormonkészítmények, az antibiotikumok és egyes kül­földi gyógyszerek. A kedvezményes térítés nem vonatkozik majd a köt­szerekre, de ezek — ha a be­tegnek tartósan szüksége van rá — ingyenesen adhatók. Mindent összevetve évente 100 millió forintot takarítha­tunk meg az új rendelkezés eredményeként — ha az elő­zetes számítások nem csalnak. Egy azonban biztos; keve­sebbet kell majd várnunk a gyógyszertárban, a rendelő­ben, s az orvosnak is több ideje jut a gyógyításra. Vasvári G. Pál Hét szakma másfél száz képviselője Vetélkednek a Nagykőrösi Konzervgyár ifjúkommunistái Hazánk egyik legnagyobb élelmiszeripari üzemének, a Nagykőrösi Konzervgyárnak csaknem minden harmadik dolgozója huszonhat éven alu­li. A tizenhárom tevékeny alap­szervezet mindegyike jól hasz­nosítja a tapasztalatokat, ame­lyeket elődeik, az egykori ifjú­munkások, a hatalmas gyár mai kommunistái üzemük fej­lesztése, gyarapítása során sze­reztek. Bizonysága ennek a kom­munista fiatalok termelést segítő Igyekezete, a nagy hagyományú, tudásu­kat, felkészültségüket, szorgal­mukat próbára tevő verseny- mozgalom. Sikere elsősorban a gyár eredményein mérhető le, de méltó hírnevet szerez or­szágszerte áz ifjúkommunis­táknak is. Minden esztendőben rendez­nek szakmai vetélkedőket is. E népszerű versengés iránt igen nagy az érdek­lődés a fiatalok körében, mint az egyéni vállalásaikból is köny- nyen megállapítható. A vetélkedő legjobbjai, képzett­ségüknek megfelelően, kiváló ifjúmunkás, kiváló ifjú szak­munkás és a szakma ifjú mes­tere címet nyerték el. Az idén hét szakma több mint másfél száz képvise­lője jelentkezett a verse­nyekre. Derekasan, helytálltak: ötven- hetén érdemelték ki a kiváló címet. Cukorrépa a kosdi határból A kosdi Lenin Termelőszövetkezetben Kókai Sándor trak­toros, a Gomhási út mentén elterülő, hatalmas táblán irá­nyítja a szedőgépet, mely ürítés nélkül, egyszerre két tonna cukorrépát gyűjt magába. Ifj. Fekete József felvétele Az egyetakarás ajándéka Cegléden, a Vörösmarty té­ren, november 7. alkalmából adták át az iskolások KRESZ- parkját. A lapályos terület fel­töltése, rendezése, az aszfalt- utak elkészítése, a közművek elhelyezése szép summát emésztett volna fel. A város; tanácsnak másfél millió forintra lett volna szüksége, az összeg háromnegyed részét a vállalatok, üzemek'állták. Kiemelkedő a Volán 1/11. számú Vállalatának. fel­ajánlása. A járműveivel szállított 6 ezer 500 köbméter homok és föld fuvarköltsége meghaladta a félmillió forin­tot. A KÖZGÉP Vállalat ceg­lédi gyára földmunkagépeit kölcsönözte, ezzel negyven ezer forint értékű társadalmi munkát vállalt. A Tőzegkiter­melő Vállalat, a Ceglédi Vá­rosgazdálkodási Vállalat és Duna—Tisza közi Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat is az élenjáró segítők közé tartozott. Az út aszfaltburkolatát 300 ezer forint értékű társadalmi munkával készítette el a Szol­noki Aszfaltútépitö Vállalat ceglédi üzemegysége. Új szakasz kezdődik a Duna menti népek életében Vízlépcső - közös beruházással Merjetek nagyok lenni! Ma­gatokban hevernek a valódi arany- és ezüstbányák, mun- kátlanul, megnyitatlanul, is­meretlenül. Legyen a Duna kapu, idegen országok felé ... A Dunából kell megcsinálni Európa fő vízi útvonalát — mondotta másfél száz évvel ezelőtt Széchenyi István. Ak­kor csupán pusztába kiáltott szavak voltak a nagy magyar reformer felismerései, az idő, a kései utódok azonban őt igazolják. Csatornán, Európán át Nyólc ország - összefogásával elkezdődött a Duna medrének i^r EM SZERETTEM a klubokat. Elkülönü­lni lést éreztem bennük, kisebb-nagyobb kasztokat, amelyek tagjait az azonos érdeklődési kör köti össze — vagy vá­lasztja el — a többi embertől. Az élet, meg a munka arra kényszerített, hogy felülvizsgál­jam nézetemet, mert nemritkán jó "éldák já­rulnak indokul e revízióhoz. így volt ez a minap is, amikor a ráckevei járás agrárszakembereinek Erdei Ferenc klub­jában vettem észre egy beszélgetésen, mint utóbb megtudtam a kilencvenhatodik ilyen összejövetel volt és a klub már tíz eszten­dős, ha akadtak is kisebb-nagyobb megszakí­tások működésében. A tagok között találni gyümölcstermelő nyugdíjast, nyúltenyésztőt, tsz-elnököt, főmezőgazdászt — a mezőgazdasá­gi munka legszélesebb skáláján dolgozó embe­reket. Láthatóan jól megférnek együtt, szere­tik azt, amit mívelnek, a hivatás köti össze őket. A tíz esztendő a bizonyítéka annak, hogy ez a legszorosabb kapocs. ERRE AZ ESTÉRE meghívták a MÉM mi­niszterhelyettesét, Kovács Sándort, hogy tájé­koztassa őket a mezőgazdaság és élelmiszer­ipar jelenlegi állapotáról. A klubest a megszokott formaságokkal kez­dődött, az elnök üdvözölte a megjelenteket, a vendégeket és átadta a szót az előadónak. A többi mentes volt a formaságoktól. A miniszterhelyettes nem is olyan régen még ugyanabban a cipőben járt, mint akikkel most találkozott a, megyei élelmiszeripari vál­lalat — a Nagykőrösi Konzervgyár — igazga­tójaként harcolt, verekedett, küszködött a gyár érdekéért valamilyen módon beillesztve ezt az érdeket az országos egészbe. Ma az egész ország élelmiszeriparának gazdája, de tudja, érzi, érti mi fáj azoknak és minek örülnek, akik a nyersanyagot adják ehhez az egészhez. Ügy is beszél. Elmondja, hogy az idén több baromfit tenyésztünk, mint tavaly, a tejipar is fejlődött, de gondokkal birkóznak a kon­zervgyárak, mert a mezőgazdaság a tavalyinál kevesebb főzeléknekvalót, gyümölcsöt adott a gyárnak. Nem részletezi, a jelenlévők úgy is tudják, milyen nehéz esztendeje volt a mező- gazdaságnak és valószínű, hogy néhány ti­zeddel lemaradnak tavalyhoz viszonyítva. Az előadók és a hallgatók között egyetértés van. Egyetértenek abban is, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttműködése javult, s hogy ezt a komplex termelési rendszerek el­terjedése még tovább fejleszti. ÉS KÖVETKEZTEK a felszólalások. A Pe­reg tsz főagronómusa, Velkei Károly láthatóan alaposan felkészült, nem azért, mert a mi­niszterhelyettes előtt akarta kiönteni a lelkét, hanem mert tavasz óta, vagy még talán előbb is nyomasztotta mindaz a gond, amit vállára vett a közös gazdaság idei sikerének érdeké­ben. Sorolta, mi minden akadályozta őket a A 96. klubesi munkában, nemcsak az időjárást hibáztatta, hanem a gépellátó vállalatokat, a pótalkatrész­gyártókat meg az átvevőket — mindazokat, akik miatt termelésük nem volt olyan zökke­nőmentes, mint ahogy szerették volna. Csoportérdekből tette? Talán abból is. Még­is. minden szavából érződött, hogy ez a közös gazdaság a vezetőkkel együtt többet, jobbat akart adni a tavalyinál. És amikor mondja, szinte magának keres választ és magyarázatot arra, miért is nem sikerült úgy, ahogy elkép­zelték. A klubest előadója rögvest válaszolt, és — ismerve a főmezőgazdász gondját is —, meg­magyarázta mi az, amit a közös gazdaság te­hetett volna, például az üzem- és munkaszer­vezésben, mi maradt központi feladatnak — ilyen az alkatrészellátás javítása, a tárolóterü­letek bővítése —, amit a felsőbb szerveknek kell megoldaniuk. Hozzátette: igazgatóként én is többször úgy láttam, hogy nincs más megol­dás, print kérni kell a népgazdaságtól, anya­giakat, mert ez a fejlődés feltétele. Most más a helyzet: a magam bőrén is érzem, hogy csak a rendelkezésre álló pénzösszegeket oszthat­juk el, és nem az igények, hanem a lehetősé­gek szerint. PÉNZÖSSZEGEK. Kis némaság után, fel­állt egy csendes, ősz ember, gyümölcstermesztő gazda. Zsémbelt, hogy a jégverte, foltos almát csak 1 forint 50-ért veszik át. Adhatnának ér­te többet is — mondta. Az kérdezte tőle a klubest vezetője: ha Ön lenne az átvevő vállalat, a kereskedő, a fo­gyasztó, mit adna ezért a jégverte, eltarthatat- lan almáért? Azután felszólalt a járási mezőgazdasági osztály vezetője, Baghy László, is. Elmondta, a panaszok jó része megoldható lett volna, hivatkozott a vonatkozó utasításokra és elma­gyarázta, miért nincs igaza a főmezőgazdász­nak. És valóban! Miért nincs igaza? A klubestre közös ügyben tevékenykedő, hivatásukat szerető emberek jöttek össze, be­szélgetni közös dolgaikról. A hullámhosszra jól hangolt az előadó, a szó szoros értelmében eszmecserére készült, véleménycserét folyta­tott. Ez volt a klubest eredeti célja. A jellem­ző felszólalásokból mégsem a különbözőség, hanem a közös szándék inspirált írásra, aho­gyan a mezőgazdaság, az élelmiszeripar veze­tő emberei, a mindennapi munka élvonalbeli munkásai megközelítik a közös ügyet, ami­lyen szenvedéllyel vitatják a bajok okait. Nem munkaértekezleten, nem tervtárgyalá­son — klubesten. Baumann László szabályozása, a korszerű vízi­ót kiépítése, s hamarosan meg­valósul a több mint száz évig utópiának minősített gondo­lat: az északi tengereket járó hajók alMdály nélkül, Euró­pán keresztül eljuthatnak a Fekete-tengerre. A Duna— Majna—Rajna csatorna meg­építésével nagy teljesítőképes­ségű, 3500 kilométeres hajóz­ható víziót alakul ki, mely a jövő évtized elején közvetlen kapcsolatot teremt Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa leg­fontosabb ipari területei kö­zött, s megteremti a gazdasági fejlődés alapját. Az NSZK-ban 1972-ben ké­szült el a Duna—Majna—Raj­na csatorna Nürnbergig ter­jedő szakasza. 1982-re adják át a dunai torkolatig, Kelhelmig húzódó részt, majd 1989-ben befejeződik a folyam szabá­lyozása Kelhelm és Passau között. Ausztriában 1950 óta folyik a csatornák és vízilépcsők épí­tése. Háromévenként adnak át ezen a szakaszon egy-egy erő­művet, s a tervek szerint 1990- re elnyeri végleges formáját ez a Duna-szakasz. Jugoszlá­via és Románia 1972-ben épí­tette fel a Vaskapu-vízilépcsőt. A bolgár—román szakaszon két zsiliprendszer megvalósí­tása folyik. Ötven Gellérthegyet A hajózási feltételeket ja­vítja majd a magyar—cseh­szlovák együttműködéssel ter­vezett Gabcsikovó—nagyma­rosi Vízilépcsőrendszer kiépí­tése. Ehhez nem kevesebb, mint ötven Gellérthegynek megfelelő földet kell elhorda­ni. Ez elsősorban annak kö­szönhető, hogy a Rajka—Gö- nyü közti mederszakasz szá­mos kisebb-nagyobb ágra osz­lik. közöttük hordalékból kép­ződött szigetek, zátonyok he­lyezkednék el. A Duna esése, s ezáltal a víz sebessége is csökken ezen a részen, s 'itt rakja le az Alpok térségéből szállított hordalék tetemes ré­szét. A tervezett Gabcsikovó— nagymarosi Vízilépcsőrendszer hidraulikai, hajózási, vízkész­let-gazdálkodási és vízerő- hasznosítási szempontból egy­séges rendszer, a két ország oszthatatlan tulajdona lesz. Hatása a Duna Pozsony és Budapest közötti — kereken 210 kilométeres — szakaszára és az azt szegélyező széles sík területre terjed ki. Dunakilitinél egy duzzasztó­mű épül, mely a terepszint fö­lé 6,5 méterre emeli a vizet. Éppen ezért Pozsonyig mind­két oldalon töltéseket építe­nek. Az így keletkező tározó teszi lehetővé a Gabcsikovói Vízierőtelep csúcsüzemelését. Az erőtelepen 9 Kaplan-turbi- na helyezkedik el, mely 700 megawatt villamos energia termelésére képes. Ettől osztó­szigettel elválasztva készül a hajózsilip, mely szükség ese­tén segíthet az árvíz és jég le­vezetésében is. Visegrád és Nagymaros fö­lött épül majd a Nagymarosi Vízilépcső, mely erőműtelep­ből, duzzasztóműből és iker­hajózsilipből áll. Az erőmű a másik két létesítmény között foglal helyet, teljesítménye 146 megawatt lesz. A két szo­cialista ország fele-fele arány­ban részesedik az összesen 846 megawatt villamos ener­giából. A turbinák érdekessé­ge, hogy mindössze 1,5 perc alatt képesek felfutni a csúcs­teljesítményre, amit a gáztur­binák csak 40 perc alatt tud­nak elérni. Megfogni az áradatot Már évtizedekkel ezelőtt ki­számították a szakembereit, hogy a Duna ■— forrás- és tor­kolatvidéke között — 8500 me­gawatt villamos energia elő­állítására képes. Ennek jelen­leg csupán 40 százalékát hasz­nálják ki. A magyar szaka­szon elméletileg 640 mega­watt a kitermelhető energia, de a csekély esés miatt csak 350-et lehet gazdaságosan, fo­lyamatosan hasznosítani. A megyénk északi részén terve­zett vízilépcsőrendszer egyik feladata a villamos energia termelése lesz, de a folyam­szakasz átalakítása, s ennek gazdasági haszna az egész du­nai hajózásra visszahat. Csök­kenti az alacsony vízállás és a jegesedés okozta hajózási korlátozásokat. Ezenkívül nö­vekszik az ár- és belvízvédel­mi biztonság, a mezőgazdasági területek öntözésének kiter­jesztésével meggyorsul mind­két oldalon a növénytermesz­tés fejlődése, ami nem lé­nyegtelen általános gazdasági fejlődésünkben sem. Az össze­függő, nagy vízfelület vonzza a vízisportok kedvelőit, így mindkét oldalon újabb üdülő­telepek alakulnak majd ki. A magyar idegenforgalmi szak­emberek már most elkezdték a Dunakiliti—Rajka közti üdü­lőtelep fejlesztésének tervezé­sét, de várhatóan a folyamsza­kasz más részein is megélén­kül a kül- és belföldi idegen- forgalom. így váltják valóra a késői utódok Széchenyi István el­képzeléseit: mernek nagyok lenni. Igaz, nem egyedül, hi­szen egy ekkora beruházáshoz kevés a magyar állam pénze, de amire egyedül nem va­gyunk képesek, megteremti a nemzetközi összefogás ereje, s a nemzetközi hajóút kiépítésé­vel bizonyára új szakasz kez­dődik a Duna-menti népek életében. T. Ágoston László 1 1 k * i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents