Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-07 / 264. szám

1976. NOVEMBER 7-, VASÁRNAP Az imperialista monopóliumokat elítélő ENSZ-határozat Az ENSZ közgyűlése a tag­államok szavazatainak túlnyo­mó többségével pénteken ha­tározatot fogadott el, amely­ben elítélte a gyarmati terüle­teken működő külföldi gazda­sági és egyéb körök tevékeny­ségét. A határozat hangsú­lyozza, hogy e körök tevékeny­sége vált a gyarmati országok és népek függetlenségének megadásáról szóló nyilatkozat megvalósításának legfőbb aka­dályává. A határozatot az ENSZ-köz- gyülés plenáris ülésén azt kö­vetben hozták, hogy a világ­szervezet gyámság! bizottságá­ban sokoldalúan megvitatták, leleplezték és elítélték a fel­szólalók a nyugati imperialista körök és monopóliumok részé­ről a fajüldöző és gyarmati ré­zsűnek számára nyújtott támo­gatás különböző formáit. A határozat, amelyre 93 kül­döttség adta szavazatát, az im­perialista monopóliumokat és a mögöttük álló kormányokat vádolja a gyarmatok termé­szeti kincseinek elrablásával, a leigázott lakosság kíméletlen kizsákmányolásával. A közgyűlési határozat, amely ellen 9 nyugati ország küldöttsége szavazott, elítéli az Egyesült Államokat, Nagy- Britanniát, az NSZK-t, Izraelt és Franciaországot a dél-afri­kai rezsimmel való katonai és nukleáris együttműködésért. A dokumentum felszólítja az államokat, hogy szakítsák meg gazdasági, pénzügyi éts keres­kedelmi kapcsolataikat Dél- Afrikával, és elítéli azokat a kormány óikat, amelyek meg­sértik a Biztonsági Tanácsnak Dél-Rhodesiával kapcsolatban hozott szankcióit. Határozottan a felszabadulá­sukért küzdő népek oldalán lépett fel a szovjet küldöttség. LUXEMBOURGBAN a né­met, belga, a francia, vala­mint a luxemburgi kommu­nista párt (képviselőd kétnapos tanácskozáson vitatják meg a közös .harc programját az acélkohaszati monopóliumok ellen, amelyek azon mester­kednek, hogy a gazdasági ne­hézségeket a dolgozókra hárít­sák. MOSZKVAI ELŐKÉSZÜLETEK Rubincsillagok a Kreml bástyáinak csúcsán Hetekig tartottak a szovjet fővárosban az ünnepi előké­születek, s Moszkva tegnap feldíszítve, zászlódíszben vár­ta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulóját. Legszebb terei, utcái, épületei díszkivilágítást kaptak, széles sugárútjai fölött lámpafüzérek. Esténként ismét felragyogtak a Kreml bástyáinak csúcsán a rubincsillagok. Az évszázadok alatt erősen megrongálódott tornyok restaurálása az ün­nep előestéjén ért véget. Ma délelőtt tíz órakor a Vö­rös téren katonai díszszemle köszönti a forradalom évfor­dulóját, majd a moszkvai dol­gozók felvonulása következik. A kétnapos ünnepen érdekes kulturális programok között válogathatnak a szovjet fővá­ros lakói. A moszkvaiakkal együtt köszöntik november 7-ét azok a külföldi vendégek is, akik a szocialista országok­ból Barátság-vonatokon érkez­tek erre az alkalomra a szov­jet fővárosba. ★ A Szovjetszkaja Rosszija című. lap szombati száma ér­dekes írásban számolt be az ünnep előtt arról, hogyan ke­rült a Szovjetunió címerébe és állami zászlajára a munkások és parasztok összefogását jel­képező sarló és kalapács. J. I. Kamzolkin 1918-ban megbí­zást kapott, hogy készítse el május 1-re Moszkva Zamoszk- vorecsje kerületének ünnepi dekorációs tervét. Ekkor al­kotta az emblémát, amely ha­talmas sikert aratott, s Lenin javaslatára még abban az év­ben a fiatal szovjetállam cí­merébe is bekerült. A hét három kérdése Elnökválasztás az Egyesült Államokban, igaz, James Carter- nak még hetvennégyet kell aludnia ahhoz, hogy beköltözzék a teher Ház központi szárnyába; a holtpont sokasodó Jelei a genfi Rhodesia-konferencián; huzavona a zöld sisakosoknak igazából fehér színű felszerelést viselő arabközi erők labanoni ténykedése körül — ezek képezték a hét legfon­tosabb nemzetközi témáit. Ezekkel kapcsolatos tehát a hét há­rom kérdésé is. Mit várhatunk a Fehér Ház új lakójától? A san személyes emlék ponto- ieiesziendos: nehanyan, tudósítok — meg kell mon­danom, hogy ruan nagyon so­kan — Carterra varanoztunk az. ^NSE-paiota egyik folyo­sóján. Mint egykori tengeresz- tiszt és atommernök, a gazoa- sagi es szociális tanácsuan a nuülearis energiával Kapcso­latos ülésén szolalt lei, a mélytengerek kutatójának, Uoustesu kapitánynak társasá­gában. Amikor elhagyta a termet és rögtönzött sajtoér- teusealetre került sor, a bizton­sági emberek és ENSk-órök nem kis idegeskedése köze­pette, elsősoruan nyújtott, aé- lies kiejtése, az úgynevezett „ drawl” honghordozás tűnt fel, s nem valaszain&K mély­ségé. Ez egy kicsit mindvé­gig jellemző volt fellépésére, kihasználta a változásra irá­nyuló igényeket, a Vietnam és Watergate következtében meghasonloitt amerikaiak ér­zéseit, s igyekezett minél ál­talánosabb formában állást foglalni. Carter rövidesen távozott, várta a kampány zsúfolt me­netrendje, s a Washington Post munkatársa egy némileg gúnyoros kérdést engedett nyomába: Jimmy who? — Melyik Jimmy? A szállóigévé lett szavak egy vezércikk cí­mében jelenitek meg, amikor Carter első ízben jelentkezett elnökjelölt-várományosként. Jimmy who-ból James Carter lett, az Egyesült Államok ja­nuár 20-én beiktatásra kerü­lő 39. elnöke. Noha első teen­dőd között minden bizonnyal a belső, gazdasági feladatok lesznek túlsúlyban — kampá­nyában ígéretet tett a rekord­arányú munkanélküliség csök­kentésére —, elsősorban kül­politikai irányzatának alaku­lását kíséri figyelem. Meg is tartotta sajtóértekezletét, s azon a folyamatosság mellett tört lándzsát. Neon is lehetett másként — most már nem könnyen ígérő és kitérő je­löltként, hanem leendő el­nökként, nem Jimmyként, ha­nem Jamesként —, hiszen a nemzetközi realitások, az erő­viszonyok alapvetően behatá­rolják az USA lehetséges ma­gatartását is. Igaz, ezt a folyamatosságot egyaránt tarthatjuk kedve­zőknek és kedvezőtlennek. Kedvezőnek a SALT- és egyéb tárgyalások folytatásának út­ján, kedvezőtlenebbnek a nyil­ván. a jövőben is bekövet­kező konfliktusok, összetű­zéseik miatt Reméljük azon­ban, hogy az arány a kedve­zőbb jelenségek javára vál­tozik: ehhez a szocialista országok jó partnerek a békés egymás mellett élés továbbfejlesztésében, viszont továbbra is elvetnek minden provokációit, beavatkozási kí­sérletet lehet-e megegyezés léniáén? A genfi Nemzetek Palotájá- naK uj iieuger aiaitu KOmtí- re.icimerme, amelyet eieueu- leg a Kozei-keieu uékeKOiue- rencia szuuieiyeui szántuk. —• most a Kiiouesia-erteKeziet- neit au szállást. iNehez tár­gyalások toiynaic: kés ve kez- uoatek, állanuo huzavona s nacsaik nem történik valami­lyen váratlan esemény, távoli­nak es köubeveszonek tűnik a megállapodás lenetosége. A szembenálló felek mind­eddig csak aoban értettek egyet, hogy elvetették a brit javaslatot, amely másfél esz­tendőn belül kívánja biztosí­tani Rhodesia — őslakosai nyelvén, egy elsüllyedt rom­város nevet viselő — Zim- baowe függetlenségét A visz- szautasítás oka azonoan mar nem azonos. A Smith fele te­lepes rendszer túl korainak, a nemzeti felszabadulás erői túl késéinek tartják ezt az idő­pontot. S eiiterőek álláspont­jaik a hatalomátadás módo­zatait illetően is. A fajgyű­lölő párt biztosítani kívánja magának a belügyi és hadügyi tárcát, a biztonsági erők el­lenőrzését, s a fekete mozgal­mak megosztásában, egymás ellen történő , kijátszásában reménykedik. A nemzeti erők egyszerűen többségi uraimat kívánnak, de természetesen biztosítják a fehér kisebbség jogait. Hangsúlyozom, csupán jogait és nem kiváltságait... Számos jel mutat arra, hogy Smilhék időnyerésre játsza­nak és korábbi engedékeny­ségük csupán azt szolgálta, hogy némi visszavonulás árán jobban védhető állásokba ke­rüljenek. Nem vall túlzott békülékenységre a súlyos ag­resszió sem, amelyet a tár­gyalások idején Mozambik ellen intéztek — állítólagos gerillaközpontok megsemmisí- i tésére. Még mindig nem ta­nulnak, pedig Smith, aki ta­valy még kérkedően „ezer évre” tette a fehér uralmat, már hónapokért csatázik... Miért feszült még mindig a libanoni helyzet? Már működnie kellene a Libanonba vezényelt arab- közi békefenntartó erők teljes gépezetének. Egyelőre azon­ban még alig érkeztek újabb zöldsisakosok, vitáznak össze­tételükön, s palesztin részről éles tiltakozás hangzott el a parancsnok kinevezését ille­tően. Szárkisz elnök ugyanis Al-Hadzs muzulmán ezredest nevezte ki a harmincezres kontingens élére, s jóllehet, a tiszt nem vett részt az eddigi polgárháborúban, bizonyos körülmények között ez nem számíthat erénynek. Közben szaporodnak a nyugtalanító jelenségek: a jobboldal hevesen támadja a baloldali erőket, sőt a reak­ciósok különböző osztagai is egymás ellen fordították fegyvereiket. Mind többen juthatnak arra a megállapí­tásra, hogy a libanoni válság hátterében ott sötétlik az ál­talános közel-keleti rende­zetlenség, s amíg nem törté­nik gyökeres változás, a fe­szültség Libanonban vagy másutt bármikor fokozódhat. A hét derekán, csütörtökön egy nap alatt 45 halottat je­gyeztek fel a veszteséglisták­ra. Valamivel kevesebb, mint a harcok csúcspontján, de túl sok ahhoz képest, hogy hiva­talosan tűzszünet van Liba­nonban ... Réti Eri in MOSZKVA Dr. Maróthy László nyilatkozata Dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KISZ KB első titkára, aki a szocialista or­szágok ifjúsági szervezetei ve­zetőinek konzultatív tanács­kozására érkezett Moszkvába, nyilatkozatot adott a Kom- szomolszkaja Pravdának, a Komszomol központi lapjának, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója al­kalmából és az ifjúsági ta­nácskozás munkájáról. A KANÁRI-SZIGETEKI Las Palmasban ülést tartottak a spanyol demokratikus szerve­zetek platformja állandó bi­zottságának tagjai. Az ülésen elfogadott dokumentum rámu­tat, hogy a baloldali ellenzék csaik abban az esetben vesz részt az ez év decemberében tartandó referátumon, ha a kormány előzőleg több követe­lésüket teljesíti. A KELET—NYUGATI eny­hülés eredményeit vitatták meg első napirendi pontként a Szocialista Internacionálé pén­teken Amsterdamban megnyílt értekezletének résztvevői. AZ ANGOLAI biztonsági erők illegális fegyverraktárra bukkantak Luandában.. Az MPLA fokozott éberségre szó­lította fel az ország lakosságát. Magyar vezetők üdvözlő távirata a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója alkalmából L. 1. Brezsnyev elvtársinak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, N. V. Podgornij elvtársinak, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének, A. N. Koszigin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertaná­csa elnökének. Moszkva. Kedves elvtársaik! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évforduló­ján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa' és kormánya, dolgo­zó népünk és a magunk nevében forró elvtársi üdvözletün­ket és szívélyes jókívánságainkat küldjük önöknek, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és Minisztertaná­csának, a Szovjetunió testvéri népeinek. A nemzetközi munkásmozgalom, a haladó emberiség a történelem első győztes szocialista forradalmát ünnepli no­vember 7-én. Az októberi szocialista forradalom óta a szov­jet nép, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével nem­csak országa arculatát alakította gyökeresen át, de felbecsül­hetetlen segítséget nyújtott és nyújt a békéért, a szabad­ságért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a tár­sadalom szocialista átalakításáért küzdő százmilliók harcá­nak is. A Szovjetunió kiemelkedő sikerei a gazdasági építőmun- kában, a tudomány és a kultúra felvirágoztatásában, méltán vívták ki a haladó emberiség elismerését és rokanszenvét. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusának ha­tározatai alapján a szovjet nép most új magaslatok felé ha­lad a kommunizmus építésében, egyaránt szolgálva ezzel az egyetemes béke és az emberi haladás ügyét. A szovjet állam lenini külpolitikája világszerte élvezi a békére vágyó néptömegek megbecsülését és támogatását. A Szovjetunió és a szocialista országok együttes erőfeszítésének eredményeként napjaink nemzetközi viszonyait a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésé­nek térhódítása jellemzi. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak és kormányának lankadatlan erőfeszítésed a politikai enyhülés elmélyítéséért és kiszélesítéséért, a leszerelés ügyé­nek előmozdításáért, élvezik a világ dolgozóinak, volameny- nyd békeszerető emberének cselekvő támogatását. Népünk magabiztosan halad a Magyar Szocialista' Mun­káspárt XI. kongresszusának határozataiban kijelölt célok fe­lé, szorgalmasan dolgozik a fejlett szocialista társadalom épí­tésén. Munkánk nélkülözhetetlen erőforrása a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, szüntelenül erősödő testvéri barátsága és együttműködése. Erőfeszítéseink arra irányul­nak, hogy a proletár internacionalizmus szellemében hozzájá­ruljunk a szocializmus és a haladás nemzetközi pozícióinak erősödéséhez, a szocialista országok együttműködésének to­vábbi fejlesztéséhez, a béke és a biztonság megszilárdításá­hoz az egész világon. Közös nagy ünnepünk, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulója alkalmából további nagy eredményeket kívánunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek a kommuniz­mus építésében, a társadalmi haladásért, az emberiség békés jövőjéért folytatott nemes harcához. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke. ★ ★ ★ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója alkalmából a magyar társadalmi és tömegszervezetek ugyan­csak táviratban köszöntötték a szovjet partnerszervezeteiket. Szocialista világünnep A társadalomba szerveződött emberiség történelmén végigvonulnak azok a nagy ünnepek, amelyek — ko­rok, osztályok és a belőlük fakadó esz­mék változásától függően — mindenkor a felfelé törekvő szándékait, vágyait voltak hivatottak mindenki vívmá­nyává, örömévé avatni. Október év­fordulója — idén immár az 59. — a legfiatalabb ezeknek az ünnepeknek a sorában, s egyben az-első a történelem­ben, amelyről fenntartás nélkül mond­ható el, hogy programjában is, tényle­ges hatásában is az egész világra szóló. Nincs olyan zuga Földünknek, amely­ben az emberek ma ne élnének, azért is másképpen, mint elődeik, mert Októ­ber megtörtént, mert a szovjethatalom megjelenésével a hajdani Oroszország területén, egyszer s mindenkorra meg­tört a kizsákmányoláson alapuló társa­dalmi rendszerek monopóliuma. Ez nem­csak azokra a nemzetekre és országok»- ra vonatkozik, amelyek ma a reális szocializmusban élnek, hanem azokra is, amelyek fejlett tőkés .társadalmakat alkotva, vívmányaik tekintélyes részét a szocializmus köpetett hatásának kö­szönheti. S még inkább érvényes ez a megállapítás a Föld lakóinak legna­gyobb részét magában foglaló fejlődő világra, amely a gyarmati rendszer tel­jes felszámolásának útján el sem indul­hatott volna, ha az elnyomók és el­nyomottak klasszikus, történelmileg kialakult erőviszonyait nem borította volna fel előbb a szovjetország megszü­letése, majd a második világháborút követően a szocialista világrendszer ki­alakulása és szakadatlan bővülése. Mennél távolabb jutunk időben 1917 november 7-től, annál jobban erő­södnek e szocialista világünnep aktuális vonásai. A ma élő, tanuló és alkotó ge­nerációk november hetedikén az 59 év­vel ezelőtt történtek mellett, azokra az alapvető vívmányokra emlékeznek, amelyek a mi szocialista rendszerünk­ben magától értetődnek. Az ünnepen a szocialista közösség erejének gyarapo­dását, társadalmaink erősödését és rendszerünk kiteljesedését vesszük szemügyre, valamint a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom befolyá­sának a növekedését e mozgalom egyik alapvető ismérvének, a cselekvő szoli­daritást is jelentő internacionalizmus­nak a szellemében. A Magyar Szocialista Munkáspárt — programja szerint — ma már a fejlett szocializmus megvalósításán dolgozik, az ünnepén tehát nem csupán azért kö­szöntjük egymást és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom országának né­peit, mert évtizedekkel ezelőtt leráztuk magunkról a kapitalizmus bilincseit, hanem főként azért, mert az időköz­ben eltelt évtizedek munkája nyomán nagy utat tettünk • kommunista ideál­jaink megvalósulása felé. A harcban és a munkában a tár­sadalmi fejlődés objektív törvényei, s természetesen a cselekvők szubjektív sikerei, vagy kudarcai szerint vannak kiemelkedő esztendők és vannak olyan évek, amelyek viszonylag szürkén fes­tenek, ha számadáskor, ünnepi alkalom­mal visszatekintünk. Mozgalmunk — szerencsére — rég túljutott ama gyer­mekbetegségén, amely azt képzelte, hogy a szocializmus építése egyetlen nagy ünnepnap, sikerek soha meg nem szakadó lánca. Visszapillantva a legutóbbi ünnep óta eltelt évre, a legelső, ami szemébe ötlik ellenfeleinknek is, a szocialista beren­dezkedésű nemzetek körének nagy mér­tékű bővülése. Vietnam — szocialista köztársasággá egyesülve — ma ötven- milliós nagy ország. Laosz is túljutott a nemzeti felszabadulásért és a szocialis­ta forradalomért vívott hosszú harcán, s ma ugyancsak egyike ama köztársasá­goknak, amelyben forradalmi marxis­ta—leninista párt gyakorolja a politikai hatalmat. Tudjuk, hogy mindannyiunk, de kiváltképp Kuba és a Szovjetunió se­gítségével Angola népének sikerült dön­tő vereséget mérni a neokolonialízmus erőire, s az MPLA a szocialista fejlődés útján akarja vezetni ezt az országot. Ilyen sikerek, ekkora haladás a világforradalom frontján nem minden esztendőben adódnak. Tipikusnak az mondható, ami például az európai szo­cialista országok életét jellemzi. A lé­nyeg ezekben az országokban az, hogy miközben a gazdasági építőmunka számtalan, évről évre bonyolultabb problémájával több-kevesebb sikerrel birkózunk, befolyásunk a világra, a nemzetközi politikára, Európára — Hel­sinki szellemében, a béke erősítésére elsősorban azért növekszik, mert rend­szereink stabilitása még ellenségeinkre is mély benyomást gyakorol. Kell-e külön hangsúlyozni, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom te­kintélye és ereje mennyit növekszik egy olyan demonstráció nyomán, mint amilyen az európai kommunista és munkáspártok berlini tanácskozása volt? Aligha. A kézenfekvő tanulságok közül is legfeljebb az érdemel külön említést, hogy minden egyes kommu­nista párt politikai sikereinek csak egyik mércéje az, hogy mit ért el oda­haza. A másik: mivel és hogyan járult hozzá a nemzetközi forradalmi munkás- mozgalom erősödéséhez. S nem igazi si­ker az, aminek ára a szolidaritás lazítá­sa. Húsz esztendő tapasztalatai megen­gedik a magyar kommunistáknak, hogy elmondják: a vörös és a nemzeti színű lobogó egymást kiegészítő, egymást fel­tételező szimbóluma a sikeres politiká­nak. Október évfordulója réges-rég az egész emberiség ünnepe. A megkülön­böztetett tiszteiét hangján ezen a na­pon mégis azt a pártot, azt az országot, a Szovjetuniót köszöntjük, amely Októ­bert mindannyiunknak adta. • Hajdú János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents