Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-28 / 282. szám

1976. NOVEMBER 28., VASÁRNAP HELSINKI SZELLEMEBEN Szerződéstervezet a nukleáris fegyverek bevetése ellen A Varsói Szerződés tagállamainak vezetői, a poli­tikai tanácskozó testület Bukarestben tartott ülésén egyetértettek abban, hogy megfelelne az európai és a világbéke megszilárdítása érdekeinek, ha mindazok az államok, amelyek tavaly aláírtak az ismert helsinki záródokumentumot, vállalnák azt a kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak elsőként nukleáris fegyvert egymás ellen. A tanácskozás résztvevői közös megegyezéssel ki­dolgozták a megfelelő szerződéstervezetet. Ezt a terve­zetet már elküldték mindazoknak az államoknak, ame­lyek a javasolt tervezetet kezdeményező államokkal egyidejűleg részt vettek az európai biztonsági és együtt­működési értekezletein, és aláírták annak záródokumen­tumát. A szerződéstervezet szövege a következő: Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevő államai — a to­vábbiakban magas szer­ződő felek — a konferencia záródokumentumának cél­jaitól és tételeitől vezet­tetve; attól az óhajtól vezérel­ve, hogy az egymás iránti bizalom erősítésére, a ka­tonai szembenállás enyhí­tésére és a leszerelés előse­gítésére irányuló újabb kö­zös akciót hajtsanak végre; az ENSZ alapokmánya céljaival és elveivel össz­hangban cselekedve; attól a határozott szán­déktól vezérelve, hogy megakadályozzák az atom­fegyver egymás elleni al­kalmazását, vagy az azzal való fenyegetést; arra törekedve, hogy hozzájáruljanak az atom­háború veszélyének Euró­pában és az egész világon való csökkentéséhez, köte­lezik magukat: I. cikkely Nem ailkatlmaznak első­ként atomfegyvert egymás ellen a szárazföldön, a tengeren, a légtérben és a világűrben. II. cikkely Az I. cikkelyben vállalt kötelezettség nemcsak az államok területére, hanem azok fegyveres erőire is kiterjed, függetlenül attól, hogy a föld melyik térsé­gében állomásoznak. III. cikkely A jelen szerződés határ­idő nélküli. IV. cikkely A szerződés nyitva áll minden olyan állam előtt, amely 1975. augusztus 1-én Helsinki városában aláírta az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záródokumentumát. V. cikkely A jelen szeződést az _ aláíró államoknak rati­fikálniuk kell. A megerősí­tő okmányokat ................ ko rmányának adják át megőrzésre, amely a szer­ződés letéteményese. O A szerződés a meg­erősítő okmány át­adásával lép hatályba min­den egyes szerződő fél számára. VI. cikkely A jelen szerződést, amelynek orosz, angol, spanyol, olasz, francia és némét' szövege egyaránt ér­vényes és azonos értékű, ................ kormányának ad­ják át megőrzésre. O A szerződésit az Egye­sült Nemzetek Szer­vezete alapokmánya 102. cikkelyének megfelelően veszik nyilvántartásba. Az ENSZ-közgyűlés határozatban sürgette Vietnam tagfelvételét Az Egyesült Államok ismét elszigetelődött a Vietnami Szocialista Köztársaság ENSZ- tagságáért folyó harcban. Az ENSZ-közgyűlés pénteken este mindössze egyetlen ellensza­vazattal szemben, amelyet az amerikai delegáció adott le, határozatot fogadott el, amely­ben sürgette, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság le­gyen a világszervezet tagálla­ma, és azt javasolta, hogy a Biztonsági Tanács változtassa meg korábbi állásfoglalását. (Ez az utóbbi testület nemrég elvetette a VSZK felvételi ké­relmét az Egyesült Államok vétója miatt.) A közgyűlési határozatot egyebek között a Szovjetunió, Franciaország, Svédország és a Kínai Népköztársaság, illet­ve az el nem kötelezett orszá­gok csoportja kezdeményezte. A dokumentum megállapítot­ta, hogy Vietnam az ENSZ- alapokmány értelmében ma­radéktalanul megfelel az ENSZ-tagsághoz szükséges fel­tételeknek, és a közgyűlés „mélységesen sajnálkozik” amiatt, hogy a távol-keleti or­szág tagságát az Egyesült Ál­lamok megakadályozta. A kérdésről folytatott vitán Harlamov szovjet küldött le­szögezte, hogy delegációja a vietnami felvételi kérelem el­bírálása céljából javasolja a Biztonsági Tanács azonnali összehívását. Hollai Imre fel­szólalásában á magyar kor­mány és nép további támoga­tásáról biztosította a Vietnami Szocialista Köztársaságot igaz­ságos és jogos követelése, az ENSZ-tagság mielőbbi elnye­réséért folytatott, diplomáciai küzdelemben. GENF A Szocialista loternacionálé az európai enyhülés mellett foglalt állást A helsinki utáni feladatok­ról és a világgazdasági hely­zetről tanácskozott második munkanapján, szombaton Genfben a Szocialista Interna- cionálé kongresszusa. Az euró­pai biztonság és együttműkö­dés kérdését azért tűzték na­pirendjükre a nyugati szocia­lista és szociáldemokrata pár­tok, mert az Internacionálé előző kongresszusán. Becsben szükségesnek minősítették az enyhülés megvalósítását. A genfi kongresszus megerősítet­te ennek az irányvonalnak a helyességét és a felszólalások — egy-két kivételtől eltekint­ve — figyelembe vették a kommunista és munkáspártok növekvő erejének realitását. Palesztin állásfoglalás a libanoni eseményekről Pénteken este Bejrutban ülést tartottak a paleszitinai el­lenállási mozgalomhoz tartozó jóformán összes csoportok ve­zetői. Az ülésen, a libanoni események fényében megvizs­gálták a palesztin forradalom helyzetét s állásfoglalásukról közleményt adtaik ki. A doku­mentum mindenekelőtt leszö­gezi: a libanoni véres esemé­nyeikre nem azért került sor, mert a palesztinok megsértet­ték az 1969-es kairói megálla­A hét kérdőjelei Világpolitikai fejleményekben mindig gazdag és zsúfolt ko­runkban ritkán mondhatjuk egyértelműen még valamely fon­tos történésről is, hogy a hét eseménye. Ezúttal azonban jogos a kiemelés: a Varsói Szerződés hét tagállamának csúcsszintű tanácskozása hosszú időre táviatokat adott, '-az ülésen elfoga­dott nyilatkozat és szerződéstervezet megkülönböztetett figye­lemre méltó. Erről azonban első oldalas vezércikkünkben em­lékezünk meg. így ezúttal heti külpolitikai összefoglaló helyett, itt most a dél-libanoni helyzetről és a nyugatnémet ellenzék válságáról szólunk, melyek a héten váltak kérdőjelessé ... A nyugatnémet uniópártok válsága A hiteles szemtanúk szerint Kohlnak, a nyugatnémet jobb­oldali ellenzék kancellári előli­jének a szó szoros értelmében torkán akadt a falat. Ugyanis éppen a korai vacsora közben, a rádió híradásából értesült arról, hogy a Strauss vezette Bajor Keresztényszociális Unió íCSU) felmondta a véd­és dacszövetséget, a közös par­lamenti frakciót a keresztény- demokrata Unióval (CDU). A két párt az NSZK megalakulá­sa óta a legszorosabb szövet­ségben állt,'s amikor hatal­mon voltak, csak együtt tud­ták biztosítani a kormány- többséget. A hír és a bejelentés formá­ja annyira váratlan volt (Strauss pártja arra hivatko­zott: egy kis bajor település volt a 48 tagú vezetőség ta­nácskozásának színhelye és nem nyílt mód telefonálásra!), hogy még egyes kommentárok is valamilyen átgondolt manő­verre, ügyes szerepmegosztás­ra gondoltak. Ügy tűnik azon­ban, hogy a különélés nem taktikai, valóban válnak, ágy­tól és asztaltól. Strauss ugyan közös „fedőszervezetet” java­solt, de Kohl szerint nem lehet tetőt húzni egy alapok nélküli építményre. Strauss tervei nem éppen veszélytelenek: tulajdonkép­pen egy erős, nemcsak Bajor­országra, hanem az NSZK-ra kiterjedő jobboldali konzerva­tív tömörülést szeretne létre­hozni — eddigi szélsőséges ál­lásfoglalása alapján. Kohl vi­szont mérsékeltebb, s miután pártja két tartományban helyi koalíciót alkotott a szabad de­mokratákkal, ezt országos mé­retekben is szívesen látná. Ha Strauss „negyedik pártot” ala­kít — a CDU is szervezkedik majd Bajorországban, s köny- nyen lehet, miközben a Kohl- féle csapatból többen Strauss- hoz pártolnak, ez a folyamat ellenkező előjellel is megtörté, nik. (A 48 tagú vezető testület­ben csak 30:18 arányban sza­vazták meg az uniószakítást.) Rövid távon az uniópártok belső válsága lélegzetvételt biztosít a szociáldemokrata— kereszténydemokrata kor­mánynak, amely megcsappant többséggel került ki a válasz­tásokból. Hosszú távon viszont bonyodalmak sora következ­het: gyorsuló polarizálódás, nyomás a jobbról, különösen az FDP-re. Ami természete­sen nyugatnémet belpolitika, de az európai kibontakozás szempontjából sem mellékes, hogy mi történik Nyugat- Európa gazdaságilag legerő­sebb országában... podásokat, hanem a libanoni izolacionalista (keresztény jobboldali) erők mesterkedé­seinek következtében. A több­ségükben szíriai csapatokból álló arabközi biztonsági erők bevonulása után a paleszti­noknak ki kellett vonulniuk az általuk elfoglalt állásaikból — amelyeket „a forradalom és a palesztin nép védelme érdeké­ben foglaltak el”. A közlemény hangsúlyozza: megvédik a palesztin forradal­mat a /legyengítésére vagy j megsemmisítésére irányuló összes kísérletektől. Felhívja az arab államok figyelmét ar­ra, hogy rajtuk a felelősség a Palesztinái kérdés megoldásá­ért, illetve a probléma semmi­bevevéséért s kijelenti: „a pa­lesztin, vezetőség újból meg­erősíti, hogy elutasítja a (Biz­tonsági Tanács) 242-es határo­zatot.” A bejrúti ülésen nem vett részt Jasszer Arafat, a PFSZ BV elnöke, de — egy PFSZ- szóvivő szerint — minden bi­zonnyal jóvá fogja hagyni a dokumentumot. A dél libanoni „vörös vonal’ A konszolidáció hírei érkez­nek a cédrusok földjéről: las­sacskán menetrendszerűvé válnak a légi--és hajójáratok, folyik a romtakarítás, tanév­nyitóra készülődnek az isko­lák. így van ez most már egész Libanonban, kivéve az ország déli részén, az Izraellel szomszédos határszakaszon. Tel Aviv ugyanis etgy képze­letbeli „vörös vonalat” húzott, a nyugati sajtó legalábbis így emlegeti ezt a 30 kilométer mélységű sávot, s azzal fenye­getőzik: a katonai beavatko­zástól sem riad vissza, ha az arabközi békefenntartó erők palesztin és szíriai alakulatai ott is elfoglalják állásaikat. Miközben a zöldsisakosok a valóban lezúduló hóviharra és az ítéletidőre hivatkozva meg­torpantak a „vörös vonalat” képező Litani folyócskánál, Dél-Libanonban változatlanul dörögnek a fegyverek: jobbol­dali alakulatok igyekeznek le­számolni a megmaradt haza­fias erőkkel, s ehhez nagy le­hetőséget nyújt fegyverzetbeli fölényük. Már eddig is több­ször láttak napvilágot jelenté­sek az izraeli csapatok és a li­banoni jobboldal együttműkö­déséről, s a jelek szerint ez változatlanul folytatódik. A havazásnak egyszer vége lesz, s ezért különösen nagy érdeklődés kiséri, mit tesznek majd az arabközi békefenntar­tó alakulatok. Folytatják-e előrenyomulásukat és milyen összetételben? Sikerül-e vala­milyen átmeneti kompromisz- szumot létrehozni, miután a színfalak mögött lázas diplo­máciai tevékenység folyik, s ebben a washingtoni megbí­zottak sem tétlenkednek ... Réti Ervin Leonyid íljicsov ismét Pekingben Hosszabb távoliét után szombaton délután különre- pülőgépen visszaérkezett Pe- kingbe Leonyid íljicsov szov­jet külügyminiszter-helyettes, a szovjet—kínai tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Iljicsovot és kísére­tét a kínai főváros repülőterén Jü Csan külügyminiszter-he­lyettes, a határtárgyalásokon részt vevő kínai küldöttség vezetője, és más hivatalos sze­mélyek fogadták. Jugoszláv barátaink ünnepe Jugoszlávia nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losouczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban köszöntötte Joszip Broz Titót, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Dzsemal Bijedicsnek, a szövetségi végrehajtó tanács elnökének, Apró Antal, az országgyűlés elnöke Kiró Gligorovnak, a nemzetgyűlés elnökének fejezte ki jókívánságait. Harminchárom evvel ezelőtt, 1943. november 29-én Jajcé- ban, a festői kis bosnyák falu­ban a Jugoszláv Népfelszaba- dítási Antifasiszta Tanács tör­ténelmi határozatot hozott: megalapította a néphatalom legfőbb törvényhozó és végre­hajtó szervét Fél évvel Jugo­szlávia teljes felszabadulása után, 1945. november 29-én Belgrádban az alkotmányozó gyűlés végérvényesen felszá­molta a királyságot, kikiáltot­ta a népköztársaságot. A hős jugoszláv nép rendkí­vül nagy áldozatot hozott sza. badságáért: több mint másfél millióan adták életüket. A fasizmus elleni harcban a Ju­goszláv Népi Felszabadító Had. sereg és a partizánok nagy mértékben hozzájárultak a hit­leristák feletti győzelemhez. S büszkék vagyunk rá, hogy a partizánok soraiban ott küz. döttejc a magyar Petőfi-brigád harcosai is. Az elmúlt három évtized alatt a baráti jugoszláv nép nagy sikereket ért el a szocia­lizmus építésében. Ipari ter­melése a háború előttinek majdnem tizenötszöröse, a me- zögazdasäg pedig megkétsze­rezte termelését. A magyar és jugoszláv nép múltjában sok a közös vonás és ezeket napjainkban dinami. kusan fejlődő kapcsolatok kö­vették. Egymást sok tekintet­ben kiegészítő gazdaságunkat egyre több szál fűzi össze. Az elmúlt 15 évben országaink kereskedelmi forgalma csak­nem háromszorosára nőtt és az 1971—75. években elérte az egymilliárd dollárt. Az idén aláírt ötéves szerződésünk pe. dig 1980-ig árucsereforgal­munk megduplázását irányoz­za elő. A lehetőségek kimerít- hetetlenek. Épül már az Ad- ria-kőolajvezeték, amely évi 5 mililSó tonna olaj importját teszi számunfcra lehetővé. Ju­goszlávia viszont a Magyaror­szágon át épülő szovjet gázve. zetékhez járul hozzá. Eredmé­nyes termékcserét bonyolít le a két ország kohászata, gép- és vegyipara. A Obrovac mel­lett épülő hatalmas timföld, gyár tervezője és kivitelezője a magyar Aluberv. A mező­gazdaságban különösen a ve­tőmag-nemesítésben és -szapo­rításban alakult ki jó együtt, működés. Jelentősek a Duna— Tisza csatorna magyar léte­sítményei. A jugoszláv adriai kikötők bonyolítják le hazánk tengerentúli forgalmának csaknem a felét, nő a határ- menti forgalom jelentősége. A magyar—jugoszláv kul­turális és politikai kapcsola­tok is eredményesen fejlődnek. A sikeres előrehaladásban je­lentős szerepet játszottak a legfelsőbb párt. és állami ve­zetők találkozói, a társadalmi, a politikai szervezetek és más intézmények rendszeres kap­csolatai. Emlékezetesek Ká­dár János és Joszip Broz Tito fontos találkozói. Égy hónap, pal ezelőtt pedig Lázár György magyar miniszterelnök tett eredményes látogatást Belg­rádban. A Dzsemal Bijedics jugoszláv kormányfővel foly. tatott tárgyalásokról kiadott közlemény külön kiemelte, hogy a két ország kapcsolatai­nak egyik szilárd eleme a nem­zetiségi politika. A Magyaror­szágon élő délszlávok és a ju­goszláviai magyarok szoros összekötő kapcsot alkotnak a két ország baráti együttműkö­désében. Déli szomszédaink követke­zetes békepolitikája jelentős nemzetközi tekintélyt biztosít a szocialista Jugoszláviának. Erről tanúskodott Leonyid Brezsnyev legutóbbi belgrádi látogatása is. Nemzeti ünnepükön hazájuk szocialista építéséhez további sikereket, eredményeket kívá. nunk jugoszláv barátainknak. Albánia nemzeti ünnepén A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Albán Népköztársa­ság nemzeti ünnepe alkalmából az alábbi táviratot intézte az Albán Népköztársaság Népi Gyűlése Elnökségéhez: Albánia felszabadulásá­nak 32. évfordulója alkalmából üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek és az albán népnek. Hazájuk nemzeti ünnepén si­kereket kívánunk az Albán Népköztársaság dolgozóinak a szocializmus építésében. Nem rajtuk, nem a testvér­kezet nyújtó szövetségeseken múlt, hogy ez a folyamat olyan törést szenvedett, amely végül is fékezőleg ha­tott Albánia addig felfelé íve­lő fejlődésére. Ma már, több mint másfél évtizedes távlat­ból jól látható, hogy éppen az albán dolgozóknak okozta a legnagyobb kárt, amidőn az ország vezetése megszüntette az együttműködést a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csával, s kilépett a Varsói Szerződésből. A mi szemünkben ez a hely­zet semmi esetre sem termé­szetes. A Magyar Népköztár­saság éppen ezért kész arra, hogy egyenlő alapokon, kor­rekt módon normalizálja és fejlessze kapcsolatait az Al­bán Népköztársasággal. Hisz- szük, hogy ez nemcsak né­peinknek válna javára, de szolgálná a szocializmus, a társadalmi haladás ügyét is. Ebben a meggyőződésben kö­szöntjük az albán népet fel- szabadulásának évfordulóján. Történelmi sorsfordulójára emlékezik holnap az albán nép. 1944 novemberének utol­só előtti napjára, amely meg­hozta számára a felszabadu­lást. A szovjet hadsereg ak­kor már olyan megsemmisítő csapásokat mért a fasiszta hadigépezetre, amelyek ked­vező külső feltételeket terem­tettek ahhoz, hogy az albán nép hősies és önfeláldozó partizánháborúját végül siker koronázza. Egy lélekszámra kicsiny, de nagy múltú délkelet-európai nép ráléphetett a szocialista társadalmi-gazdasági átalaku­lás útjára. Hihetetlen nyo­morral és elmaradottsággal vette fel a küzdelemét az új, népi hatalom. De Albánia — miként szabadsága kivívásá­ban — ebben a harcban sem állt egyedüL Mellette volt, se­gítette a modern ipar és me­zőgazdaság alapjainak leraká­sában, kulturális forradalmá­nak megvívásában a Szovjet­unió és a többi szocializmust építő ország. Nürnbergi ítélet A chilei junta bűneit kivizs­gáló nemzetközi társadalmi fórum nürnbergi tanácskozá­CSAK RÖVIDEN..: SZÁZEZERNÉL több por­tugál dolgozó tiltakozott szombaton tömegtüntetések­kel a reakciós erőknek a for­radalmi demokratikus vívmá­nyok elleni támadásai miatt. AZ UNESCO 19. közgyűlése csütörtökön és pénteken ple­náris ülésen tárgyalta meg „az UNESCO szerepe a közvé­lemény kialakításában, a leC szerelés érdekében” című szovjet határozati javaslatot, amelyet a magyar delegáció támogatott. CSAKNEM 15 EZER ember vonult fel szombat délután London központjában, a Hyde- parktól a Trafalgar-térig. Az elmúlt évék legnagyob’ béketüntetésének számít megmozduláson fejezték ■ k Ulster békéjének megteremté sére irányuló óhajukat. sának utolsó napján, pénteken a Pinochet-junta terrorját el­ítélő nyilatkozatot fogadtak el. A nyilatkozat hangsúlyoz­za: „A Chilében uralmon levő katonai junta a nürnbergi íté­let jogi normáinak értelmé­ben bűnösnek találtatott az emberiség ellen elkövetett cse* leleményekben és bűnös rend­szer létesítésében.” ★ A Chilei Kommunista Párt Berlinben közzé tett nyilatko­zatában mély megelégedését fejezte ki, amiért az ENSZ elítélte az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok Chilében végbe menő liirívő megsértését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents