Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-27 / 281. szám

1976. NOVEMBER 27., SZOMBAT Szarkofáglelet Pomázon, a nyáron, az Egyesült Dunakanyar Tsz te­rületén, építkezés közben egy szarkofág került felszínre. A szentendrei Ferenczy Múzeum régészei megállapították, hogy a III. századból származik, s római eredetű. A múzeum az értékes leletet nyilvántartásba vette, de tíz évre a pomázi helytörténeti szakkörnek adta át. A MÜÁRT pomázi telepé­nek KISZ-fiataljai társadalmi munkában a több mázsás ko- koponsót beszállították a ta- fnácsháza udvarára. A helytör­téneti szakkör itt mutatja be az érdeklődőknek. Kevesebb a hiányzás A tizenegynapos tanitási rendszer tapasztalatai Az idei tanév kezdetekor lépett életbe a 11 napos okta­tási ciklus az általános isko­lák alsó tagozatán. Eddig 6 na­pos tanítási hetek voltak, de a felnőttekhez hasonlóan most már az alsósoknak is minden második szombatjuk szabad. Az új oktatási ciklusnak na­gyon sokain örültek, de vitat- hatalan tény, hogy problémát is felvetett mind az iskolák­nál, mind pedig a családok­nál — mondta Király János­áé, a szentendrei járási hivatal alsótagozatos szakfelügyelője. — Hogyan készültek fel az új rendszerű oktatásra? — Az iskolaigazgatóknak és a pedagóigiusoknak augusztus végén továbbképzést tartot­tunk, amelyek keretében meg­beszéltük az áttérés tenni­valóit a 11 napos ciklusra. Az Oktatási Minisztérium segít­ségként tanmenetet is ajánlott a tanítóknak. A pedagógusok korábban megvizsgálták, hogy a szülők többségének melyik szombatra esik a szabad napja. Ennek figyelembe vételével osztották be az iskoláknál is a szabad szombatot. Nagy gon­dot jelentett, hogy az első és második osztályban tanítóknál a szabad szombatok miatt óra- hiány mutatkozott: a tanítási Fnapok száma csökkent, a pe­dagógusok óraszáma változat­lanul heti 25 maradt. — Hogyan oldották meg ezt a problémát a járásban? — Sok iskolában nem meg­felelően osztják be a tanítók­nak ezeket a szabad óráit. Ebé­deltetnek, vagy felügyelnek a diákokra. A járásunkban fi­gyelemre méltó kezdeménye­zéssel találkozhatunk. A tehet­ségesebb gyerekeknek olyan szakköröket szerveznek, ahol képességeiket mind jobban ki­bontakoztathatják. — Milyen változást tapasz­taltak a szabad szombat élet­be lépése óta az iskolákban? — Az új rendszer nemcsak a pedagógusoknak jelent mást, mint amit eddig megszoktak, hanem a szülőknek is. Az el­múlt években a tanulók hiány- zási statisztikai átlagát erősen lerontották a szombatok. Gyak" ran előfordult, hogy a ruha- vásárlást, a rokonlátogatást, nem egy eseben a lakás taka­rítását erre a napra tették, s a gyereket otthon tartották, nem törődve avval, hogy minden szombaton kötelező volt az iskolába járás. Már most két és fél hónaip tapasz­talata után lemérhető, hogy a mulasztások száma a szabaa szombat bevezetésével jelen­tősen csökkent. Üj jelenség azonban, hogy a szülök egy része beküldi gyermekét az is­kolába, s így a diákok több mint 50 százaléka a napközi~ ben tölti ezt a szabad napját. Az igaz, hogy nem mindig ugyanazok a tanulók jönnek, de sok gyerek ez. Festniények, korsók, hímzések A népi együttesek zárja A csővári népművészeti anyag, és a kiállítás egyik látogatója. Bozsán Péter felvétele Püspökhatvaniban, a közsé­gi művelődési ház vasárnap estig érdekes kiállításnak ad otthont. Az Ácsa és környéke népművészeti és kulturális 'hetek rendezvénysorozatának — mint megírtuk — egyik ál­lomásaként a környékbeli te­lepülések népviseletéből és az egykori paraszt háztartások ma már egyre jobban feledés­be merülő eszközeiből rendez­tek bemutatót. Matejcsok János, a községi művelődési ház vezetője el­mondotta, hogy az esemény- sorozat fontosabb állomásai között népi együttesek bemu­tatói, irodalmi színpadok és kórusok fellépései, valamint kiállítások kaptak helyet. Ez utóbbiak közül is kiemelke­dik Pálházy Mihályné püs­pökhatvani naiv népi festő­művész tárlata, amelyen a rendezők az alkotó mintegy negyedszáz művét vonultatták fel. Az ünnepi rendezvénysoro­zat a helybeli Egyetértés Ter­melőszövetkezet brigádjai­nak vetélkedőjével is színese­dett. A négy héten át tartó ese­ménysorozat ünnepélyes zárá­sára vasárnap kerül sor Ácsán, ahol az est folyamán Püspök­hatvan, Galgagyörk, Ácsa és Csővár népművészeti együtte­sei lépnék pódiumra az acsai művelődési házban. — Es az otthon maradt gyer­mek mit csinál szabad idejé­ben? — Segít, bevásárol, tv-t néz — válaszol Földes József né, a budakalászi általános iskola igazgatója. — A szülők ma­guk sem tudnak kellőképpen élni a szabad nap lehetőségé­vel. Ilyenkor könyvet lehet­ne olvasni, kirándulni menni, vagy esetleg kiállításokat lá­togatni. Mind a felnőtteket, mind pedig a gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy mit lehet kezdéni a szabad napok­kal. A szülőknek felvilágosító előadásokat tartunk. A gyere­keknek felhívjuk a figyelmét, hogy hol rendeztek kiállítást, Szentendrén vagy Pesten. A 11 napos oktatási ciklusra való áttérés tapasztalatai még frissek, de már sok mindenről árulkodnak. Főleg arról, hogy az iskolának döntő szerep jut az irámyításban, a ráhatásban. Tanácsokkal, különböző tartal­mas foglalkozások, kirándulá­sok szervezésével az iskola hat­hatós segítséget nyújthat a szabad idő helyes felhasználá­sához, mert a tanulói, szülői kezdeményezés még nem min­den esetben tartalmas és jó. A szentendrei járás pedagó­gusai bíznak abban, hogy az új oktatási rendszerrel köze­lebb kerül a gyermek a csa­ládjához, de az iskola és a szülő között is szorosabb lesz a kapcsolat. Krasznai Éva AVATAS ELŐTT Taksbny fejedelem szobra Béla király névtelen jegy­zője, Anonymus Taksony fe­jedelemről annyit jegyez meg, hogy megszüntette a háború­kat, nőt vön a kunok földjé­ről, földeket, várakat osztott híveinek, s kiterjeszté hatal­mát a Tiszáig. Mindez körül­belül ezer esztendővel ezelőtt történt, s ezért felette idősze­rű tervet valósított meg Tak­sony községe azon a helyen, ahol valaha Taksony fejede­lem élt és uralkodott. Ma fel­avatják — az 51-es műút mel­lett a taksonyi tanácsházával szemben kialakított kis téren — Taksony fejedelem bronz­ból készült mellszobrát, Do­monkos Béla alkotását, A markáns tekintetű feje­delem hódprémsapkás, össze­ráncolja szigorú szemöldökét és honfoglalás korabeli csatot visel. A frontális beállítás méltóságának fokozása a ba­jusz. Domonkos sok paraszt­arcból gyűjtötte szoborrá Tak­sony nem ismert, és most megálmodott portréját, fel­használva Somogyi György szénrajzát is. A fejedelmi szí- j gór nem oldódik fel, akkor, a < nép nemzetté válásának pilla- i natában nem lehetett enged- I ményt tenni. Ez történelmi tény, a szobor is jelzi. Az kü­lön erénye az alkotásnak, hogy a figura a népi karak­tert összegzi, nem egy arcvo­násait tükrözi. Haladó hagyo­mányt testesít meg a mű, mél­tó és megfontolt szobrászi eszközökkel, Taksony község rangját is emeli, hiszen az ott elhaladó járművek utasai pil­lantásuk történelembe feled­kező rezdülésével emlékezhet­nek. L. M. Jubileum Veresegyházont Üdítő, erőt adó Forrás Amikor öt esztendővel ez­előtt ifjabb Dániel Kornél megalakította Veresegyházon, a művelődési központban a Forrás irodalmi színpadot, az egy volt csupán a megye ama­tőr művészeti együttesei kö­zött. Tizenhárom vállalkozó kedvű fiatal összejött, hogy színházat játsszon elsősorban a maga szórakoztatására. Hogy ezt megtehessék, vállalták a tanulás, az önképzés kötele­zettségét. Mert ahhoz, hogy valaki dobogóra álljon, alap­feltétel: ismerje az előadandó művet, annak íróját, s a kort, amelyben a történet játszódik. SZÍNHÁZI ESTÉK Mit szól hozzá, Shakespeare úr? CSAKNEM NÉGYSZÁZ ÉV UTÁN ismét színpadra lépett az újkor mind­máig legnagyobb drámaírója, William Shakespeare. Igaz, most nem a családja elől megszökő színészként, mint 1585 körül, hanem a színház világából mene­külő gazdag emberként. Edward Bond, Shakespeare életének utolsó éveiről szóló drámáját, a Fej vagy írást mutat­ta be a Vígszínház. * Imi mindig nagy felelősség. De ÍShakespeare-ről drámát alkotni különö- isen az, hiszen a néző önkéntelenül is a Shakespeare-i drámához méri. És Ed­ward Bond darabja könnyűnek találta­tott. Persze mindenkinek joga van ah­hoz, hogy önálló véleményt alakítson ki egy-egy történelmi személyiségről. Csakhogy a színpadon mindig valami általános érvényűt mond ki a drámaíró, és a néző azzal a lelki állapottal megy a színházba, hogy hisz az írónak. S bár Bond, drámájának előszavában bevall­ja: drámaírói szükségből változtatott a történelmi tényeken, de a színházi elő­adáshoz nem lehet használati utasítást mellékelni. ! Talán nem is a tények megváltoztatá­sa okozza a problémát, bár nem árt né­hányat megjegyezni: Shakespeare-nek nem a Téli rege volt az utolsó drámája, a Globe színház három évvel korábban égett le, mint ahogy a darabból kiderül, és semmi okunk sincs feltételezni, hogy Shakespeare öngyilkos lettt volna. Va­lószínűbb, hogy a Ben Jonson drámaíró­val és Drayton nevű költővel folytatott , nagy mulatozástól kapott lázba halt be­le. Bond drámájában meglehetősen ne­gatív színezetet kap Shakespeare vég­rendelete is, pedig tény: mindkét lá­nyát gazdag hozománnyal házasította ki (Hamnet nevű kisfia 11 éves korában ' halt meg) és örökséget is kaptak. Igaz, > nogy feleségére a végrendeletében csak • egy jobbik ágyat hagyott, de az akkori törvények a végrendelettől függetlenül is biztosították az özvegyi részt. Érdemes még valamire felhívni a fi­gyelmet: a darabban szerepel Ben Jon­son drámaíró. De a nevét egyetlen egy­szer mondják ki és az is másodlagos­sá válik, hogy Shakespeare mellett 6 volt a kor legkiemelkedőbb drámaírója. Azt megtudjuk róla, hogy amolyan re­neszánsz világfi, aki önpusztító életével állandóan próbára teszi önmagát. Szik­lákat mászik meg és az első rendszere­ző angol nyelvtan szerzője, gyilkosság­ba keveredik és előkelőségekkel parolá- zik. Arról nem esik szó, hogy ő A csen­des, asszony, az Alkimista és a Volpone szerzője, hogy Shakespeare-rel közösen is ír darabokat, sőt Shakespeare néhány drámájának témáját tőle kölcsönzi. A nézőben talán nem is tudatosodik Ben Jonson neve. Dramaturgiai szerepe mindössze annyi, hogy ő adja át Shakespeare-nek a mérget. Aztán már tehertétel a drámában és az író megfe­ledkezik róla. A DARAB LEGNAGYOBB HIBÁJA. hogy meghamisítja Shakespeare emberi arculatát. Pedig az alaptétel nagyszerű: konfliktusok az író magánéletében a társadalom nyomása alatt. És a társada­lomról tudományosan hiteles képet fest Bond. A politikai gazdaságtanban úgy tanítják: az eredeti tőkefelhalmozás ko­ra. Az angol parasztokat elkergetik földjeikről, mindenütt az olcsóbb, na­gyobb hasznot adó juhtenyésztést veze­tik be. Ugyanakkor csavargás miatt több tízezer embert akasztanak fel ezidő- tájt Angliában, hogy rákényszerítsék a nincstelen parasztot a bérmunkásélet­re. Igen, ez már az angol polgárt forra­dalom (1640) előszele. És a Fej vagy írásban Shakespeare melankolikusan üldögél, pedig az ese­mények nagyon is közelről érintik. A kertjéből visznek el egy földönfutóvá lett lányt, hogy megbotozzák, de Shakes­peare nem is próbál segítő kezet nyúj­tani. Aztán ugyanezt a lányt másodszor is tőle viszik el, most már felakasztani, és az író tétlen, pedig segíthetne, hiszen a bíró nemcsak jó ismerőse, hanem le­kötelezettje is. Létezik-e, hogy az Er- zsébet-kori színház nagy humanistája mindezt tétlenül nézi? Judittal, kiseb­bik lányával is embertelenül bánik. (Ju­dit a valóságban, ekkor már nem élt a szülői házban, Quincy Thomas borkeres­kedőhöz ment feleségül és három fia született.) Az egész dráma csupa bele­nyugvás a megváltoztathatatlannak tű­nő világba. Shakespeare környezetében csupán egy bolond mer lázadni, de ez is inkább szexuális lázadás és sírás. A nagy drámaíró viszont kimenekült a világból: önszadista módon elnyalogat­va a Ben Jonsontól kapott mérget. A közönség neon tud azonosulni a drá­ma egyetlen szereplőjével sem, az ál- Shakespeare-rel pedig különösen nem. Az első felvonás után még a tapsrefle­xek sem működtek. Azonban a végső taps személy szerint a színészeknek szólt. A FŐSZEREPLŐ, Darvas Iván sok­kal többet eljátszik Shakespeare-bői, mint amennyit a nem éppen shakes- peare-i szövegében megírtak. Dicsérete­sen fezép alakítás, jó adag nosztalgiával az igazi Shakespeare karaktere iránt. A bolond öreg szerepében izgalmas fi­gurát alkot Kozák László, és Békés Ri­ta öregasszonya is dicséretes. Szegedi Erika valóságos drámai tehetsége nem tudott kibontakozni a papírmasé Judit figurában. Béres Ilona ismét harsány volt, a megvesszőzött lány szerepében túltengett a külsődleges mimikus elem — talán az egyetlen gyenge megoldás. A sor végére két bravúr kínálkozik: Mádí Szabó Gábor nagyszerű Ben Jon­son figurája és Szakácsi Sándor földes- úr-bíró alakítása. Ez utóbbi azért is, mert a bemutató előtt ugrott be a be­teg Koncz Gábor helyett, két nap alatt kellett átvennie a szerepet és azóta is jól oldja meg feladatát. A Vígszínház új rendezője, Valló Péter tanulságosan is tisztelte Edward Bond írói elképze­lését. Ebben az esetben azonban a da­rabválasztás áldozata lett, de tehetségét bizonyította az írói koncepció (?) töké­letes kibontásával. Kriszt György Továbbá: tudjon mozogni, mások számára is érthetően beszélni, valamint illúziót keltőén játszani. Mások szóra­koztatására csali, ezen ismere­tek birtokában kerülhet sor. Az irodalom szeretete Ivicsics Sándor villanysze­relőt, Varjú Ilona óvónőt, Deák József géplakatost, Boj- sza Erzsébet éladót, Acs András gépésztechnikust és a többieket elsősorban az iroda­lom és a színház szeretete hozta össze a művelődési központban. Szerettek együtt lenni, beszélgetni és vitatkoz­ni az őket leginkább érdeklő témákról — tartós művelődé­si közösséggé azonban a For­rás színpad kovácsolta össze őket. Az a mintegy másfél­száz előadás, amely nemcsak szereplési lehetőséget biztosí­tott számukra, hanem a közös készülődések, az együttes uta­zások, a sikerek és kudarcok minden izgalmát, fáradtságát, örömét és szomorúságát is. Hosszan sorolhatnánk az öt esztendő sikereit. Czakó Gá­bor: Emberkert című darab­jának bemutatásáért például elnyerték Balassagyarmat vá­ros vándorserlegét és a KISZ városi bizottságának külön- díját. Mindez alig egy eszten­dővel az alakulás után tör­tént! S nem maradt el a folytatás sem. Esztendővel később megvédtek a serleget a balassagyarmati találkozón. Azután Dániel Kornél el­nyerte a Lengyel Kultúra nagy díját a Mrozek műveiből készült Az objektív vétek cí­mű műsoráért, amelynek — ugyancsak balassagyarmati — bemutatója után az együttes megkapta a KISZ KB külön- díját. És tavaly Mezőtúron — országos szemlén — arany fokozatú minősítést szereztek Marad a gyerek, ha látszik című produkciójukkal. Nehéz lenne felsorolni, merre jártak, hol léptek do­bogóra az elmúlt öt esztendő alatt. Nyíregyházától Tatáig, Mezőtúrtól Tápiószecsőig. Bu­dapesttől Zebegényig iól is­merik a veresegyházi Forrás színpad nevét Táguló hatósugár Hogy mire a legbüszkéb­bek? Furcsa módon nem az elért sikerekre. Sokkal inkább arra, hogy a forrás mellett már két ér is csörgedez, az együttes két Hiúsági stúdiója Az egviket az 5—6. a másikat a 7—8. osztólvos diákok szá­mára szervezték. Utánpótlás­gondok tehát nincsenek és nem is lesznek a jövőben sem. A másik, amire legalábo olyan rátartiak, mint a két if­júsági stúdióra: a Forrás fó­rum, amely a szervezett to­vábbképzésnek és a más együttesek színpadra lépésé­nek a lehetőségét biztosítja. A megye sok irodalmi szín­pada, versmondója és ifjúsági klubja kapott már itt lehető­séget arra, hogy dobogóra áll­jon a veresegyházi közönség előtt: bemutatkozzon és köz­ben tapasztalatokat gyűjtsön más - együttesek produkciója és a bemutatókat követő szak­mai tanácskozás alapján. Ezek a jól sikerült fórumok adták az ötletét annak, hogy évente egy alkalommal meg kellene rendezni Veresegyhá­zon az irodalmi színpadok, versmondók és ifjúsági klu­bok találkozóját. Az első al­kalommal még csak a gödöl­lői járás együttesei és klub­jai vettek részt a kétnapos rendezvényen. A második év­ben már jelezték részvételü­ket a váci, a harmadikban pedig a monori járás csoport­jai te. Tavaly és az idén pedig a négynapos találkozó már megyei szintű fesztivállá lé­pett elő. A megye — kicsi­ben — Veresegyházra jött er­re a négy napra. A bemuta­tók között irodalmi, színház- történeti előadásokat hallgat­tak, vitákon vettek részt, es­ténként pedig a gödöllői járás településeit járták produk­cióikkal. Még arra te jutott az időből és energiából, hosv a találkozó résztvevői egv^ fél éiszakán utat építsenek társa­dalmi munkában a vendéglátó nagyközségek lakóinak. Alapítók Ma, a jubileum estéjén két korábbi — nagy sikert ara­tott — produkciójukat eleve­nítik fel. Villon: A nagy tes­tamentum és Czakó Gábor: A légy című műve szerepel a programban, amelynek kere­tében a tizenhárom alapító tag közül kilencen ismét szín­padon lesznek: Ács András, Bojsza Erzsébet, Horváth Er­zsébet, Ivicsics Sándor, Sejtes Vendel, Solner László, Tóth- né Kály Erzsébet, Újvári Ilo­na és a rendező: ifj. Dániel Kornél. Diák. munkás, pedagógus és eladó. Ami összeköti őket: az irodalom, a színház szeretete. Ezzel a nemes szenvedéllyel kívánják szebbé, tartalmasab­bá tenni a maguk és mások életét. Prukner Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents